Dr Szabó Mária

Pedagógiai szintleírások és a szaktanácsadói látogatás

Bevezetés

A 21. századi közoktatás egyik legnagyobb kihívása a minőségi oktatás biztosítása minden gyermek számára a tömegoktatás keretei között. Az ezredforduló táján az oktatással kapcsolatban végbement változások legfőbb jellemzője, hogy az oktatási intézmények tevékenységének középpontjába a tanítás helyett egyre inkább a tanulás kerül. Ezzel egy időben változik a pedagógusokkal kapcsolatos alapvető szakmai elvárás is. Ma már a tanároknak és a tanítóknak nem a tanítás, hanem a diákok (minden egyes diák) személyiségfejlődésének és tanulási képességeik fejlődésének támogatása, tanulásának szervezése, irányítása a legfontosabb feladata. Mindezt a többé-kevésbé hagyományos tantermi keretek között kell megvalósítani.

Az oktatás, és az oktatási rendszerek eredményes fejlesztésével foglalkozó kutatások fölhívják a figyelmet arra, hogy a diákok tanulási eredményességére sok tényező hat, de az iskolai tényezők közül a legközvetlenebb hatásuk a tanároknak van. A McKinsey jelentések megjelenése óta a világ szinte minden fejlett országában fokozott figyelem fordul a pedagógusok, illetve az általuk végzett szakmai tevékenység minősége felé. E jelentések úgy fogalmaznak, hogy egy oktatási rendszer annyira eredményes, amennyire jók a benne dolgozó tanárok. Közvetlen kapcsolat van tehát a tanári (pedagógusi) minőség és az oktatás minősége között. A kormányoknak tehát az oktatás eredményességének javítása érdekében el kell érniük, hogy a tanári pályát tehetséges fiatalok válasszák, akik magas színvonalú képzésben részesülnek. Ugyanakkor biztosítani kell e tehetséges fiatalok pályán maradását és a pályán lévő pedagógusok folyamatos szakmai fejlődését.

Ezen nemzetközi tendenciákhoz kapcsolódik a hazai közoktatás-politika is, amikor az oktatás eredményességének javítása érdekében intézkedések és fejlesztési beavatkozások sorozatát teszi meg, illetve indítja útjára. E fejlesztések és beavatkozások sorába tartozik a TÁMOP 3.1.5/12-2012-0001 jelű, A pedagógusképzés támogatása című kiemelt projekt is, amelynek keretében többek között a pedagógus életpályához kapcsolódó szintleírások kidolgozása és az életpályán való előrehaladást támogató megújuló szaktanácsadói rendszer kidolgozása és kipróbálása is szerepel. Az előadásban a megújuló szaktanácsadással, kiemelten pedig a szintleírásoknak e támogató rendszerben való szerepével foglalkozik.

A megújuló szaktanácsadói rendszer

A szaktanácsadás nem előzmény nélküli a hazai pedagógiai gyakorlatban. A rendszer – a pedagógiai intézetek bázisán – az elmúlt húsz évben is működött, de a szaktanácsadói látogatások nem voltak rendszeresek és tervezettek, így nem is tudták betölteni sem a külső értékelés, sem a külső támogatás szerepét. Ehhez a rendszerhez kapcsolódtak a központi iskolafejlesztési (HEFOP és TÁMOP) programok megvalósítását segítő, pályázati keretben nyújtott szaktanácsadói szolgáltatások. A pedagógusi minőség javítására tett kormányzati intézkedések sorában a legnagyobb jelentőségű a pedagógus életpálya perspektíváját és kiszámíthatóságát célzó előmeneteli rendszer bevezetése. Az életpálya-modellnek azonban nem a fizetésemelés a legfontosabb eleme. A modell arra hívja fel a figyelmet, hogy a pedagógusok képzése nem fejeződik be a felsőfokú tanulmányok befejezésével, a pálya gyakorlása során is folytatódik. Hogy pontosan meddig tart, arról megoszlik a szakértők véleménye. Elgondolkoztató azonban, hogy a nemzetközi szakirodalom egyre gyakrabban használja az „egész pályán átívelő szakmai tanulás” kifejezést. Ez arra utal, hogy a pedagógiai professzió is azon szakmák közé tartozik, amelynek a tudásrobbanás korában való gyakorlása a szakma képviselőitől folyamatos szakmai fejlődést és tanulást kíván. Az e folyamatos szakmai fejlődés támogatása céljából megújuló külső ellenőrzés, minősítés és tanácsadás hármasában sajátos feladatot töltenek be a szaktanácsadók. Amíg az ötévente megvalósuló szakmai ellenőrzés keretében az intézményeket és a pedagógusokat is értékelő intézményértékelési rendszerben dolgozó tanfelügyelők egyfajta látleletet készítenek a pedagógusokról, az intézményvezetőkről és az intézményekről, addig a szaktanácsadók – bizonyos rendszerességgel időről időre eljutva ugyanahhoz a pedagógushoz – a folyamatos szakmai fejlődés és a minősítési követelmények teljesítése érdekében támogatást biztosítanak a pedagógusoknak. A tanfelügyelet során általános pedagógiai ellenőrzés és fejlesztő célú értékelés készül, a szaktanácsadók pedig a szaktárgyi feladatok teljesítéséhez kapcsolódva segítik a jogszabályokban rögzített pedagógus-kompetenciák fejlődését. A minősítés során ugyanis a szakértők e nyolc kompetencia mentén minősítik a pedagógusokat és döntenek a magasabb életpályaszakaszba lépésükről. A szaktanácsadás, a tanfelügyelet és a minősítés fő jellemzőit foglalja össze az 2. táblázat.

2. táblázat: Szaktanácsadás, szakmai ellenőrzés és minősítés

Mindhárom tevékenység középpontjában az egyes pedagógus áll, akinek minősége közvetlen hatással van az oktatás minőségére. Ezt a minőséget hivatott diagnosztizálni a szakmai ellenőrzés, támogatni a szaktanácsadás és „mérni” a pedagógusok minősítése. Az egyes tevékenységek nem függetlenek egymástól, hiszen a tanfelügyeleti látogatáskor megfogalmazott diagnózis kiindulási alapot ad egyrészt a szaktanácsadás által támogatott szakmai fejlődéshez, másrészt a pedagógusok fejlődését is mérő minősítéshez. Az egyes tevékenységek közötti viszonyokat foglalja össze a 12. ábra.

12. ábra: A szakmai ellenőrzés, a szaktanácsadás és a minősítés kapcsolatai

A megújuló szaktanácsadói rendszerben – amelynek célja, hogy a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének támogatása által járuljon hozzá minden egyes gyermek tanulási képességeinek fejlesztéséhez – többféle szaktanácsadás valósul majd meg. A tantárgygondozó szaktanácsadás a pedagógusok szaktudományos, szaktárgyi és tantervi tudásának fejlesztésére koncentrálva támogatja a pedagóguskompetenciák fejlődését. Ezt a tanóra/foglalkozás-látogatással egybekötött, rendszeresen ismétlődő látogatási formát a nevelési problémák megoldásában támogatást nyújtó szaktanácsadási formák egésztik ki, amelyek jogszabályban meghatározott témákban nyújtanak további támogatást.

Az új típusú szaktanácsadás fontos jellemzői a folyamatosság, a személyre szabottság és, hogy egy külső szakemberrel egyenrangú kapcsolatban valósul meg.

A folyamatosság elve – a tervek szerint – nemcsak úgy érvényesül, hogy a szaktanácsadók rendszeresen látogatják a pedagógusokat, hanem azáltal is, hogy egy adott szaktanácsadó több éven keresztül dolgozik együtt ugyanazzal a pedagógussal. Ez egyrészt elősegíti a szaktanácsadó és a pedagógus közötti nyílt és őszinte szakmai kapcsolat kialakulását, másrészt lehetőséget ad a szaktanácsadó számára, hogy folyamatában lássa a pedagógus szakmai fejlődését. Nagy segítség lesz ehhez az a szakmai portfólió is, amelyet minden pedagógusnak vezetnie kell majd. A portfólió áttekintésével a pedagógus és a szaktanácsadó is nyomon követheti a pedagógus szakmai fejlődésének folyamatát, és mindketten reflektálhatnak is erre a folyamatra. A reflektív beszélgetés a szaktanácsadásnak és a pedagógusok szakmai tanulásának, egyik jellegzetes módszere lehet.

A személyre szabottság fontos nóvuma az új típusú szaktanácsadásnak. Minden egyes pedagógusnak önmagához képest kell fejlődnie, mindenkinek mások az erősségei és a fejlesztendő területei. Ezek azonosításában segít a szaktanácsadás és a tanfelügyelet is, de nem szűnik meg az intézményi belső értékelés sem. A tantárgygondozó szaktanácsadás folyamatában a pedagógusok önelemzésére is lehetőség van, amely alapján a meglátogatandó pedagógusok megválaszthatják meg a tantárgygondozó szaktanácsadói látogatás fő területeit jelentő kompetenciákat. (A tervek szerint minden látogatás foglalkozik a szaktudományos és szaktárgyi tudás elnevezésű kompetenciával, amely mellé egy vagy két további kompetenciát jelölhet meg a pedagógus.) A személyre szabottság fontos eszköze lehet, hogy a szaktanácsadói látogatások eredményeképp minden pedagógus elkészíti majd saját maga egyéni szakmai fejlődési tervét, amelyben hosszú- és rövidtávú célok, tevékenységek és igényelt támogatási formák is szerepelhetnek.

A sikeres támogatás fontos eleme az egyenrangú kapcsolat. A szaktanácsadók maguk is pedagógusok, akiknek ugyanolyan képesítésük van, mint a támogatott pedagógusnak, ugyanolyan iskolatípusban, ugyanabban a régióban maguk is tanítanak a hét azon napjain, amikor nem látogatják más iskolákban dolgozó kollégáikat. Ez a közös szakmai tapasztalat lehet az alapja a szakmai párbeszédnek, a konzultációnak, az egymástól való tanulásnak.

A TÁMOP 3.1.5 program keretében megvalósuló próbalátogatások során az új típusú szaktanácsadás eljárásrendje és eszközei is kipróbálásra kerülnek. A megvalósításhoz kötődően teszteljük, hogy a tervezett eljárásrend és a hozzájuk kapcsolódó eszközök alkalmasak-e az új típusú szaktanácsadás céljainak megvalósításához.

A pedagógiai szintleírások

A pedagógiai szintleírások a jogszabályban meghatározott nyolc pedagógus kompetenciához tartozó szakmai ismereteket (tudás), készségeket és képességeket, illetve attitűdöket írják le, az életpálya szintjeihez és a legjellemzőbb pedagógus-munkakörökhöz igazodva. A TÁMOP 3.1.5 központi program keretében az OFI munkatársai az öt életpálya-szakaszra (gyakornok, pedagógus1, pedagógus2, mesterpedagógus és kutatótanár), valamint öt pedagógus-munkakörre (óvodapedagógus, tanító, tanár, gyógypedagógus, kollégiumi nevelő) készítették el a szintleírásokat. Az elkésztés során törekedtek arra, hogy e leírások szakszerűek, korszerűek és egyértelműek legyenek. Fontos, hogy az egyes kompetenciák az életpályán előrehaladva mélyülnek és bővülnek. A fejlesztők azonban hangsúlyozni kívánják, hogy az életpálya nem azt jelenti, hogy a pedagógus1 fokozatban lévő fiatal pedagógus kevésbé lenne értékes szakember, mint egy jóval tapasztaltabb mesterpedagógus. Ezért a szintleírások megfogalmazzák az egyes életpálya-szakaszok jellegzetességeit; egy-egy szakaszban lévő pedagógus jellemző erényeit és elnézhető hibáit. Ezek a leírások arra is fölhívják a figyelmet, hogy egy tantestületben folyó nevelő-oktató munka eredményessége az eltérő tulajdonságokkal rendelkező pedagógusok együttműködése által válik igazán hatékonnyá és eredményessé. Az egyes pályaszakaszok legfontosabb jellemzőit a 2. táblázat foglalja össze.

3. táblázat: Az egyes életpályaszakaszok jellemzői

A pedagógiai szintleírások egységes szerkezet szerint épülnek fel. Az általános bevezető összefoglalja az életpálya állomásait és bemutatja a pedagógusok szakmai fejlődésének alapját jelentő nyolc szakmai kompetenciát. Ezt követi az egyes életpálya fokozatok általános jellemzése. Az egyes kompetenciaterületek elvárásai két fő részből állnak. A részletes – alkompetenciákra bontva megfogalmazott tudás, készség-képesség és attitűd elemek fölsorolása előtt olvasható az adott kompetenciaterület értelmezése (pl. 1. Szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás)

A szintleírások többféleképpen is használhatók. Egy adott pályaszakaszban lévő pedagógus számára megmutatják, hogy az adott szinten milyen szakmai elvárásokat kell teljesítenie. Segítenek az önértékelésben, a fejlesztendő területek meghatározásában. Mivel tartalmazzák az összes életpályaszakasz követelményét, segítik a szakmai életút tervezését, átláthatóságát és tervezhetőségét. A szintleírásokat azonban a tanfelügyelők és a minősítő szakértők is használhatják, elsősorban az egyes szakaszok szakmai kompetenciáinak áttekintésére. A szintleírásoknak e horizontális és vertikális olvasatát mutatja meg a 3. táblázat, amelynek egyes celláiba a megfelelő szintleírások – terjedelmi okok miatt – itt nem jelennek meg. A táblázat egy-egy sorát vízszintesen olvasva egy adott kompetenciának az egyes életpályaszakaszok során történő fejlődése követhető nyomon, míg egy oszlopot végigolvasva egy adott életpályaszakasz szakmai elvártásai jelennek meg.

4. táblázat: A szakmai kompetenciák horizontális és vertikális olvasata

A szakmai kompetenciák meghatározása előzmény nélküli a hazai oktatásügyben. Külföldön azonban több országban már több mint egy évtizede használják a különböző szakmák, illetve az oktatáson belül nemcsak a pedagógusok, hanem az intézményvezetők számára szóló szakmai standardokat. E standardok lényegében egy adott szakmával kapcsolatos szakmai elvárásokat foglalják össze. Szakmai konszenzus alapján, hosszú egyeztetés eredményeképpen jönnek létre, és folyamatosan fejlődnek. Nagyon fontos dokumentumok, mert alapot adnak egy adott szakmához kötődő pályaválasztáshoz, a képzéshez, a szakmai karrierút tervezéséhez, a szakmai fejlődéshez, az értékeléshez és a minősítéshez is. A TÁMOP 3.1.5/12-2012-0001 központi program keretében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szakmai stábja által kidolgozott szintleírások jó alapot jelenthetnek egy ilyen pedagógus szakmai standard-rendszer fejlesztéséhez.