Jurecz Emil

A KÖSZOE szerepe az új köznevelés tükrében

„Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt,
hanem, hogy meggyújtunk egy tüzet”

(William Butler)

Változások a közoktatásban

1993-ban jelent meg a rendszerváltás új közoktatási törvénye. Ennek következtében az oktatásra már nem a korábbi, állami hatósági feladatként tekintettek, hanem mint humánszolgáltatásra.

A következményei:

• Az iskolák szakmai szempontból önállókká váltak
• továbbá önállóan alkotott szabályzatok alapján végezték tevékenységüket

A 90-es évek közepétől felerősödő demográfiai hullámvölgy következtében fokozatosan csökkent a gyermeklétszám, iskolákat zártak be, vontak össze, kiéleződött a nevelőtestületek számára a gyermekekért folyó küzdelem. Ez a helyzet szükségessé tette, hogy az iskolák önálló arculatot tervezzenek, bővítsék kínálataikat.

Az iskolák ellenőrzése szempontjából fontos változást jelentett, hogy megszűnt a szakfelügyelet. A külső ellenőrzések rendszerét felváltotta a kimeneti eredmények vizsgálata, erre dolgozták ki az országos mérések rendszerét. A méréseredmények nemzetközi szintű összehasonlítása rávilágított, a nevelés-oktatás kiemelkedő szerepére a rendszerváltás utáni elvárt fejlődés terén:

„Az oktatás minősége egyike azon kulcsfontosságú tényezőknek, amelyek meghatározzák, hogy Magyarország növelni tudja-e versenyképességét a globalizálódó világban. Az iskolarendszer akkor lehet eredményes, ha minden gyermek számára a lehető legmagasabb színvonalú oktatást biztosítja, és jó pedagógusok dolgoznak benne”[1]

A megváltozott körülmények egészen más alapokra helyezték az ellenőrzés rendszerét, amelyben a szakfelügyelők helyett előtérbe kerültek a közoktatási szakértők, s az akkori OKÉV-ben elkezdődött a közoktatási szakértők regisztrálása. 1995-ben pedig megalakult Dr. Mezey Gyula elnök úr vezetésével a Közoktatási Szakértők Országos Egyesülete.

Nemcsak az ellenőrzésben történt változás. A nevelési-oktatási rendszer teljesítménynövelésének igénye folyamatos változást hozott magával, amely hosszú időre állandósult. Először az intézményrendszer változott. Megjelentek – a tehetség-kiválasztás jegyében – a párhuzamos képzések: az általános iskolai képzés mellett a nyolc- és hatosztályos gimnáziumi képzés. Majd változtak a tantervek, az intézményi szabályzók, fókuszba kerültek az alkalmazott eszközök, majd a módszertan, folyamatosan változott a finanszírozás is. (Az 1993-ban megjelent közoktatási törvényt a mai napig közel 100 alkalommal módosították). Ez a permanens változás nem volt jó hatással az igen nagy kiegyensúlyozottságot, kiszámíthatóságot igénylő közoktatásra. Az elégedetlenség folyamatosan nőtt, s a mai napig is fennáll. Mindenki elégedetlen volt a magyar közoktatás teljesítményével. Elégedetlen volt az oktatásirányítás, a szülők és a pedagógusok is. Csak mindenki másban látta a probléma okát.

Nem lehetett azonban megkerülni azokat a válaszra váró kérdéseket, amelyek a mai napig gyengéi a magyar közoktatásnak:

• A kompetenciamérések jelentősen nem változó eredményeit.
• Az idegen nyelvek tanításának gyenge eredményességét.
• A nevelés-oktatás eltávolodását a társadalom részéről elvárt igényektől (a korábbi szlogen szerint: „sok mindent tanítunk, amire nincs szükség az életben, ugyanakkor azokat a tantárgyakat, tananyagokat, ami a későbbi munkavállaláshoz fontos, az elvárt igényekhez képest gyenge hatásfokkal tanítjuk”).
• A tanárok módszertani, oktatástechnológiai elmaradása az elvárhatóhoz képest.
• A pedagógus-attitűd „röghöz kötöttsége”.

Ebben a széttagolt rendszerben kiemelt szerepűvé vált a közoktatási szakértő személye.

A szakértő

A szakértő szó jelentése a Magyar értelmező kéziszótár szerint:[2]

• melléknnév
  • Szakvélemény nyilvánítására illetékes. ~ bizottság; ~ mérnök.
  • kellően tájékozott, hozzáértő. ~ közönség.| Szakértelemre, hozzáértésre valló. ~ megjegyzés.
• főnév
  • → Szakértő személy. Pénzügyi ~

A szakértő szó jelentését kerestem a számomra elérhető pedagógiai lexikonokban is, ám ilyen szóértelmezést nem találtam. Ezért az interneten kerestem rá a szó jelentésére. Amit a „pedlexikon.hu” oldalon találtam, az a következő:[3]

„A közoktatási szakértő:

• Köznapi értelemben véve: kellően tájékozott, hozzáértő, tehát szakvélemény nyilvánítására illetékes személy.
• A közoktatásban a ~ egyik jelentésében szaktanácsadót jelöl.
• Másik jelentésében: aki a közoktatási intézmények szakmai ellenőrzésében részt vehet.
• Aki szerepel az Országos szakértői névjegyzéken”.

Az egyesület álláspontja szerint: a jó szakértő a közoktatási rendszer megváltoztatásának katalizátora. Személyisége, támogató tevékenysége kulcsfontosságú lehet egy-egy változtatási szándék helyes értelmezésében, a megvalósítás szakszerűségében. Ugyanakkor a közoktatási szakértő egyben a közoktatási rendszer indikátora is, széleskörű, tényfeltáró tapasztalataira támaszkodva reális képpel rendelkezik a közoktatás helyzetéről.

Ennek alapján látható, hogy a közoktatási szakértő a magyar közoktatási rendszer modernizációjának kulcsfigurája lehet, s mint ilyen, kiemelt szerepű, kiemelt fontosságú személy. Megjelenésével képviseli a közoktatás irányítását, ezért olyan személynek kell lennie, aki a szakterületén kiemelkedő kompetenciákkal rendelkezik, s személyisége, szaktudása, következetessége, megjelenése, kommunikációja, példát mutat a pedagógusok számára.

Ki lehet közoktatási szakértő?

Az Országos szakértői névjegyzékre kerülés módja[4].

1. Bejelentés alapján:

• pedagógusképesítéssel rendelkezik
• szakvizsgázott pedagógus
• szakterületén szerzett 10 éves gyakorlata van
• büntetlen előéletű
• befizette az eljárás díját

2. Engedélyezés alapján:

• szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik
• szakterületének elismert képviselője:
  • részletes szakmai önéletrajz;
  • a jelentkező szakmai tevékenységét értékelő – legalább két szakmai ajánlás;
• szakterületén szerzett 10 éves gyakorlata van
• büntetlen előéletű
• befizette az eljárás díját

Ha a szakértői kompetenciák szerint tekintjük az eddigi gyakorlatot, akkor elmondható, hogy nincs igazán jelentős kritérium a kiválasztásra: szakértő az lehet, aki azt igényli, van 10 éves gyakorlata, esetleg – ha nincs pedagógusi végzettsége – van legalább két ajánlója.

Ha a szakértői munkát igénybevevők részéről vizsgáljuk a kérdést, máris, az első „problémát” a „bőség zavara” jelenti, amint megnyitjuk az Oktatási Hivatal nyilvántartását.[5]

A prezentáció készítésekor (2012. június) 5562 regisztrált szakértőt tartottak nyilván, ez az adat ma 5774 fő. A szakértő kiválasztásakor tehát az első akadály, az a hatalmas mennyiség, amellyel szembekerül az, aki szakértői munkát szeretne igénybe venni.

A következő, a kiválasztás szempontja. A nyilvántartás tartalmazza a szakértői területek felsorolását, ám ez az érdeklődőnek még kevés szempont. Nem tartalmaz ugyanis olyan referenciákat, amely megkönnyítené a választás döntését. Van ugyan olyan része a nyilvántartásnak, hogy „Publikus dokumentumok”, ám 15 véletlenszerűen kiválasztott szakértő esetében egyetlen szakértőnél sem találtunk feltöltött anyagot, amely a szakértői munkájáról, vagy a referenciájáról szólna.

Igény van tehát egy olyan szolgáltatásra, amely a szakértő munkájával kapcsolatos referenciákat tartalmazza, ezért az egyesület a közeljövőben kidolgozza a szakértők minőségbiztosítási rendszerét, amely ezt a hiányt szeretné pótolni.

A szakértői munkák alakulása

2000-től jelentősen megerősödik a szakértői munkák iránti igény. Az intézményellenőrzések mellett megjelenik a Comenius 2000 tanácsadói, illetve monitoring feladatai, majd a HEFOP, TÁMOP pályázatok jelentenek a szakértők számára feladatokat. Erősítették ezt a folyamatot bizonyos törvényi változások is (például: a kötelező pedagógus-továbbképzés, a nem szakrendszerű oktatás bevezetése). 2007–2010 között, a TÁMOP 3.1.4 pályázat által igénybe vehető pedagógusképzések már továbbképzési dömpinget jelentettek, amely a képzések felhígulásával is járt.[6]

A szakértők tömeges alkalmazása felgyorsította a szakértői regisztrációt. A továbbképzés jelentős szereplői elsősorban a:

• hagyományos pedagógiai intézetek,
• gazdasági társaságok,
• tankönyvkiadók,
• civil szereplők

voltak, akik kihasználták a konjunktúrát. A képzésekhez többnyire „szerződéssel alkalmazták a szakértőket, akik közül csak elvétve volt főállású alkalmazott[7].

A továbbképzést tartó szakértőket többnyire vállalkozási formában alkalmazták, ezért a legtöbben vagy egyéni vállalkozói igazolványt váltottak, vagy céget alapítottak. Egyre erősebb lett az igény a szakértői referenciákra az állami, a fenntartói, az intézményi és a vállalkozói szinten egyaránt. A továbbképzéseken elégedettségi kérdőíveket alkalmaztak ugyan, de a szakértői alkalmazások esetében – a használható referencia-háttér hiánya miatt – többnyire az ismeretségi körök véleményére hagyatkoztak az alkalmazók.[8]

A 2009–2010-es évektől kezdődően ismét nagy változás állt be. Jelentősen lecsökkent a pedagógus-továbbképzések száma.

• Két évig megszűnik az iskolák számára biztosított továbbképzési keret.
• Megszűnik a „nem szakrendszerű oktatás”.
• Kifutnak a TÁMOP pályázatok pedagógusképzései

A változások következményeként mára, gyakorlatilag elvétve maradt továbbképzés, a szakértők munka nélkül maradtak, a létrehozott vállalkozások – a folyamatos fenntartási költségek miatt – rendre megszűntek.

A KÖSZOE

A kialakult helyzet ismét előtérbe hozta a szakértői egyesületet, mint érdekvédő szervezetet. (Míg 2010-ben mindössze néhány száz aktív főt regisztráltak a tagok között, addig mára – 2012. október – ez a szám meghaladta a 900 regisztrált főt). Az országos igényt látva 2010-ben megújult az egyesület, és nyilatkozatot adott ki az újjáválasztott elnökség, amelyben megjelölte a hosszú távú célokat. Ezek – többek között – az alábbiak voltak:

• A közoktatási szakértők hatékony támogatása és képviselete.
• A közoktatási szakértői munka minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása.
• A szakértők számára rendszeres, akkreditált továbbképzés szervezése.
• A szakértők számára elérhető szakmai háttér biztosítása.

Elvárt szakértői kompetenciák

A szakértői referencia-háttér biztosítása nemcsak azt jelenti, hogy bárki számára elérhető véleményeket, tanúsítványokat biztosít az egyesület a tagjai számára, hanem azt is, hogy egy meghatározott, standard személyiségi mintát állít a szakértők elé:

• Milyen legyen, egy professzionális szakértő?
• Melyek azok a kompetenciák, amelyeket elvár az egyesület a tagjaitól?

Eszerint a szakértő:

• Rendelkezzen minél nagyobb szakmai tapasztalattal.
• Alaposan felkészült „naprakész” legyen.
• Személyisége legyen határozott, kiegyensúlyozott, pozitív és támogató.
• Munkájában legyen pontos, precíz, körültekintő.
• Legyen empatikus, jó kapcsolatteremtő.
• Megjelenésében legyen ápolt, igényes.
• Szakmaiságában legyen hiteles, mintaadó.
• Szuggesztív, kisugárzó személyiség.

Fontos az is, milyen írásbeli munkát ad ki a kezéből, hogyan szervezi meg a munkáját, mennyire pontos, fontos az előadásain a megjelenése, viselkedése, beszédstílusa, az eszközök használata, de még az is fontos, hogyan állít össze egy prezentációt.

Új feladatok, lehetőségek, a szakértői munkákban:

Az új köznevelési törvényt követő változások sok feladatot jelentenek majd a közoktatási szakértőknek.

Az intézményellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet – a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról – XV. fejezete szabályozza.

Szakértői feladatok várhatóan három területen is lesznek:

• Intézmények átvétele, átszervezése
• Ellenőrzések
• Továbbképzések

Intézmények átvétele, átszervezése

Olyan (hatósági) feladat, amelyben az államot képviseli a szakértő, ehhez megfelelő felkészültséggel kell rendelkeznie a megbízáshoz. Ezen feladatkörön belül szakértői munkát jelenthet az átvételben részt vevő szakértők felkészítése, valamint a folyamattal kapcsolatos szakmai segítségnyújtás akár a feladatot végző szakértők, akár az intézményvezetők részére.

Ellenőrzési feladatok

Ellenőrzési feladat többféle is lehet:

• Központi (állami) szintű elvárások
• Helyi (önkormányzat) szintű elvárások
• Helyi (intézményi) szintű elvárások

Központi, állami szintű ellenőrzés három szinten folyik majd az intézményekben:

• Pedagógusellenőrzés
• Intézményvezetői ellenőrzés
• Intézményellenőrzés

Ezen ellenőrzések módja, formája, eszközei még kidolgozás alatt állnak, azonban az könnyen kiszámolható: ha minden pedagógust legalább ötévente egyszer ellenőriznek, akkor a 160 000 pedagógusból[9] ez évente 32 000 ellenőrzését jelenti (tízhónapos szorgalmi időben 3200 ellenőrzés/hó, vagyis 145,5 ellenőrzés/nap). További feladatot jelent az intézményvezetők és az intézmények ellenőrzése is, valamint a pedagógus-élet­pálya­modell minősítései.

Nem marad el a fenntartói ellenőrzés sem, hiszen az óvodák önkormányzati kézben maradnak, s az óvodák ellenőrzése továbbra is szakértői feladat marad.

Nem zárható ki az intézményi szintű szakértői munka iránti igény sem, bár ezeket elsősorban a nem állami szektorban működő intézmények fogják igényelni. Ebben az esetben nemcsak a szakmai ellenőrzés igénye, hanem az intézményi szabályzók, a minőségfejlesztés is számításba jöhet, nem is beszélve a pályázatírás szakértői segítéséről, amelyben szintén érdekeltek lesznek az intézmények.

Továbbra is nagyobb szakértői területet jelent majd a pedagógus-tovább­képzés, mert megmarad a hétévenkénti 120 kreditpont megszerzésének kötelezettsége. Bár jelenleg még nem kristályosodott ki, hogy kik lesznek az új továbbképzési feladatokban a dominánsak, a szakértők vagy a felsőoktatás, az bizonyos, hogy egyik sem nélkülözheti a másik munkáját. Az egyetemek kutatásaira alapozott továbbképzések, az alkalmazott módszertan elméleti megalapozottsága legalább olyan fontos, mint a szakértői tapasztalatokra építő gyakorlati tréningek hasznossága. Ezért a jövőben indokolt lenne együttműködés kialakítása a szakértői egyesület és a felsőoktatási intézmények között.

 

[1] Sági Matild. Erők és eredők, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2011

[2] Magyar értelmező kéziszótár 2. változatlan kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975

[3] Pedlexikon.hu; Pedagógiai Lexikon, javított változat: http://www.pedlexikon.hu/index.php
?title=Pedag%C3%B3giai_Lexikon%2C_jav%C3%ADtott_v%C3%A1ltozat:Szak%C3%A9rt%C5%91 (2012. 05. 31. 19:14 h.)

[4] http://www.oh.gov.hu/orszagos-szakertoi (2012. 06. 01. 17:56)

[5] http://www.kir.hu/SzakertoiVizsgaztatoiNevjegyzek/Szakerto/
SzakertoFilter.aspx?type=0 (2012.11.12. 10:12)

[6] Sági Matild: Erők és eredők, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2011.

[7] Sági Matild: Erők és eredők, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2011. 137-138. o.

[8] Sági Matild: Erők és eredők, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest 2011. 178. o.

[9] http://www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2009/pedagogusok-szamanak (2012. november 12. 19:22)