Csillag Márta

Közoktatási szakértők szerepe a közoktatás modernizációjában

Üdvözlöm Önöket a közoktatási szakértők jubileumi, tizedik konferenciáján! Úgy látom, hogy bőséges információhoz juthattak. Remélem, hogy hasznosan és pihentetően telt ez a két és fél nap.

Engedjék meg, hogy zárásként — ahogy ezt a szervezők annak idején elképzelték — újra Önökről legyen szó, az Önök szerepéről. A szakértőről, a szaktanácsadóról és azokról a szakemberekről, akik az intézmények és fenntartók partnerei a fejlesztési folyamatokban.

Én magam mostanában, de talán régebben sem tudtam elmenni olyan konferenciára, ahol pedagógus kollegák, ha szót kaphattak, ne említették volna rögtön, szinte elsőként azt az — úgy tűnik — sürgető igényüket, hogy valamilyen módon kerüljön vissza az oktatás rendszerébe a szakfelügyelet rendszere. Bizonyára Önök is találkoztak hasonló megszólalásokkal. Idézzük föl, hogy mi az volt az a szakfelügyelet. 1985 előtt, tehát az Oktatási törvény előtt a közoktatás, az alap- és középfokú oktatás igazgatási felügyeleti rendszerét a megyei szakigazgatási szerv látta el.

Feladata a miniszteri és a tanácsi elvárások közvetítése volt elsősorban, tehát irányításhoz kapcsolt jogosítványai voltak az alap- és középfokú intézményekkel kapcsolatban. Közreműködtek a városi tanácsok, járási hivatalok, tehát a megfelelő közigazgatási egységek. Ezen igazgatási rendszerbe épült be az alsó- és középfokú oktatási és nevelési intézmények felügyeleti rendszere, amely általános tanulmányi felügyeletből és szakfelügyeletből állt.

A tanulmányi felügyelő konkrét utasítási joggal rendelkezett. Feladata elsősorban az volt, hogy a főhatósági intézkedéseket betartassa az adott intézményben. A szakfelügyelő feladatait négy pontban lehet összefoglalni. Ellenőrizte a pedagógiai dokumentumokban, a tantervben, a követelményeknek való megfelelést, a tárgyi, személyi feltételek meglétét. Ugyanakkor a feladata volt, hogy segítse az intézményvezető pedagógiai irányító tevékenységét, és az intézményvezető ellenőrző és értékelő tevékenységét. Az első két feladata tipikusan irányítási jellegű feladat volt, míg a másik két feladata elsősorban szolgáltatási jellegűnek nevezhető.

E felügyeleti rendszer működésének idején, egy tanterv alapján dolgoztak az intézmények. A tantervi utasítás rendszere alapján számolt be az iskola az elvégzett feladatairól, egy tankönyv segítette a pedagógust.

Meghatározták, hogy mit, hogyan, milyen követelmények alapján kinek és mi módon kell csinálnia, annak érdekében, hogy eredményes legyen az intézmény. E rendszernek volt szereplője a szakfelügyelő.

Nagyot változott a világ 1985-ben, az oktatási törvény elfogadásakor. Megszűnt a központi tanterv és rendtartás, elkülönített jogkörök és felelősségek jelentek meg az irányítás szintjén. A ’85-ös oktatási törvény már megkülönböztetett helyi és intézményi irányítási szintet, illetve kialakított ágazati irányítási feladatokat.

Ez az átmeneti idő vezetett a rendszerváltozás után a ’93-as közoktatási törvényhez és annak végrehajtási rendeleteihez, amelyekben ezt a hármas irányítási szintet az ellenőrzés és értékelés feladataiban is fellelhetjük. A közoktatási törvény megállapította a miniszter kötelezettségeit és feladatait a közoktatási rendszer ellenőrzése és értékelése feladataiban, a fenntartó számára az intézményei szakmai, törvényességi, pénzügyi ellenőrzésének kötelezettségét, és megállapította az intézményi irányítási jogköröket.

Ebben a decentralizált hármas irányítási rendszerben a szakfelügyelő szerepe értelmezhetetlen.

Mi értelmezhető, mit alakított ki a pillanatnyi szabályozás? Ki miért felelős a közoktatási intézmény működésének szakmai vizsgálata során? Mi a szakértő legfontosabb feladata? Közreműködés a közoktatási intézmény működésének szakmai vizsgálatában. A szakértő partnere a fenntartónak és az ágazati irányításnak, az intézménynek, a szakmai ellenőrzés, a működés szakmai vizsgálata során.

E körben a miniszter felelős azért, hogy országos, megyei és fővárosi szinten szakmai ellenőrzést végezzen, eredményességet mérjen. Minden fenntartó intézményeinek törvényes és eredményes működéséért. Az intézmény szintjén három szereplő kérhet szakmai ellenőrzést: a fenntartó, az intézményvezető és saját munkájának megítélésére a pedagógus.

Mi is a szakmai ellenőrzések rendeltetése ma a magyar közoktatás rendszerében? A szakmai ellenőrzést sokan és sokféleképpen definiálták már, de a legkönnyebben onnan közelíthető meg, hogy mi célt szolgál, mi a rendeltetése. A rendeltetése a leggyakrabban a döntések előkészítése, értékelése. Az ágazat szintjén a miniszter támogatja, sok esetben a fenntartó döntéseit segíti, vagy az intézményvezetőt. Tehát a szakmai ellenőrzés feladata az elemzés, a tények feltárása és az eredményesség megállapítása. Nem tanácsadás, nem segítségnyújtás, nem mentorálás, hanem tények, eredmények megállapítása. Ilyen módon különíthető el a szakértői és szaktanácsadói feladat.

Az a meggyőződésem és tapasztalatom, hogy ma a magyar közoktatásban a szerepek, a tevékenységek, az elnevezések a legteljesebb mértékben keverednek e területen. Keverednek a fejlesztési programokban, a tanügyigazgatási munka során is. A szakértő és a szaktanácsadó két különböző szerep, két különböző kompetencia de természetesen lehet néha egy személy.

A szerepek és tevékenységek keveredése jelent meg például a HEFOP fejlesztési programban is. A HEFOP 1-ben szakértőket alkalmazott a fejlesztési program, míg tipikusan szaktanácsadói feladatokat láttak el. Ezt a különbségtételt a tevékenységek között igyekszünk már az NFT 2-ben megkülönböztetetten használni. E mostani rendszernek nagyon fontos jellemzője a piacosodás. Egyre erősebb hangsúllyal vannak jelen a szakmai szolgáltatások azon területein a piaci szereplők, ahol van forrás. Ahol nincs forrás, mert szakmai szolgáltatást állami, vagy önkormányzati támogatással kellene nyújtani, a helyi szakmai szolgáltatások elsorvadásának vagyunk tanúi. A szakmai szolgáltató rendszer működésének a másik jellemzője, hogy teljes mértékben keverednek az ágazati és a helyi tevékenységek. Időnként a szabályozásban is keveredtek, de a mindennapok során egyértelműen. Megjelentek új, fontos szakterületek, kompetenciák, amelyre sokan felkészültek) pl. minőségfejlesztés, esélyegyenlőség, mediáció, stb.).

A szolgáltató rendszer két akkreditációs rendszert működtet. Az egyik az a miniszteri rendelet, amely a közoktatási szakértők nyilvántartásba vételét szabályozza, a másik pedig a 10/94. MKM rendelet, amely a pedagógiai szakmai szolgáltatók működését szabályozza. Ez két különböző akkreditáció, hiszen a megyei önkormányzatok maguk döntik el, hogy a törvényben meghatározott kereteken túl milyen kötelezettségek és milyen további rendeleti előírások mentén vesznek föl valakit szaktanácsadónak.

A szaktanácsadás és szakértés szerepeinek különbsége jól érzékelhető, ha megvizsgáljuk a szaktanácsadó feladatait. Ezek a feladatok szabályozottak a jelenleg is érvényes rendeletben: szakmai módszertani segítségnyújtás, iskolai szabályozó dokumentumok elkészítésének segítése, pedagógiai fejlesztő tevékenység segítése, tankönyv és taneszköz kiválasztás, a fentiek értékelése, egyéni szakmai tanácsadás.

Ugyanakkor a 31/2004. rendelt szerint a szakértő feladata az intézmény szakmai ellenőrzése, a fenntartói döntések előkészítése.

Új kihívásokkal nézünk szemben napjainkban. Nagyon hangsúlyozottan jelentek meg a közoktatási rendszerben az elmúlt években az állami ellenőrzési feladatok. Az állam erősítette hatósági ellenőrzési feladatait, és nem véletlen, hogy ezekhez a hatósági ellenőrzési feladatokhoz nem a szaktanácsadókat használja, hanem mindig, tudatosan és jogszerűen a szakértőket.

Ugyanakkor átfogó fejlesztési programok indultak el, pl. a szakiskola-fejlesztési program, az NFT 1. és az ÚMFT TÁMOP-ja, ahol szükség van iskolafejlesztési tapasztalattal rendelkező szakemberekre. A következő fejlesztési időszakban ezeket a tanácsadó, mentoráló, az intézményeknek segítséget nyújtó szolgáltatásokat fejleszteni kell.

A fenntartói megrendelések — bár nincsenek rá gyűjtött, rendszerezett adataink — lecsökkentek, átalakultak az elmúlt időben. Nagyon kevés a szakmai ellenőrzési feladat, és több az átszervezéssel kapcsolatos szakértői munka, illetve a gazdálkodás hatékonyságának ellenőrzése.

Nagy baj, hogy az értékelés és az ellenőrzési rendszer folyamatos változása nem jár együtt a külső értékelés standardjainak, eljárásainak fejlesztésével, közreadásával. Erre vonatkozóan rendelkezik forrásokkal az Új Magyarország Fejlesztési Terv.

Gyakran fölmerül a szakértői, illetve a szaktanácsadói akkreditáció hitelességének kérdése is. Történetesen az a kérdés, hogy az állam tudja-e garantálni, hogy a szakértő rendelkezik-e a megfelelő szakismerettel szakterületén?

E kihívások átgondolása után került sor a 31/2004. OM-rendelet átfogóbb módosítására.

Az elmúlt időszakban az oktatáspolitika legfontosabb célkitűzései közé tartozott, hogy a szakértői rendszer a magyar közoktatás minőségbiztosításának egyik szolgáltató rendszerévé válhasson. Ehhez fölmértük, szakértő kollegákkal végigbeszéltük, egy szakmai munkacsapattal elég hosszasan végigvitattuk, hogy tudunk-e lépéseket tenni a fenti cél elérése érdekében.

A módosítás legfontosabb okainak az alábbiakat jelölte meg a munkabizottság. Az állami ellenőrzés feladatainak felkészült szakembergárdára van szüksége. Az állami és az önkormányzati ellenőrzés megvalósításában közreműködő szakértő és a szolgáltatói tevékenység nem világos, nem válik el, pontosítani szükséges a feladatokat. A szakértőkkel szemben támasztott követelmények egyre összetettebbek és bonyolultabbak, egyre differenciáltabbak. Megjelentek új szakterületek, új kihívások. A szabályozás nem ír elő minőségbiztosítást, szinten tartó továbbképzést a névjegyzéken szereplő, már működő szakértők számára. Különösen nem a szakterületén.

A munkabizottság úgy értékelte, hogy több szakértő képzésre szorulna a minőségirányítás, a szervezetfejlesztés, a korszerű menedzsment, jog és közgazdaság területén, valamint, hogy az új pedagógus-profiloknak megfelelő pedagógiai gyakorlat szakmai ellenőrzésére és értékelésére fel kell készíteni a közoktatási szakértőket.

Az a javaslat született, hogy a szakértői vélemények szakmaiságát valamilyen módon segítse elő a rendszer. Ellenőrizze, értékelje különösen azokon a területeken, ahol állami megrendelés áll a feladat mögött.

A szakértői felelősség kérdését is többen feszegették. Hiszen egy törvénysértő szakértői szakvélemény nagyon-nagy károkat tud okozni a fenntartóknak, ha szakszerűtlen szakértői vélemény alapján végezték az intézmény alapító okiratának átalakítását.

Két új szakértői területet fogalmazott meg: a szakszolgálati esélyegyenlőségi és a pedagógiai fejlesztő szakértő épült be a felsorolásba.

A névjegyzéken történő meghosszabbításhoz továbbképzési kötelezettséget írt elő a jogszabály. Módosultak a vizsgáztatási névjegyzékre vonatkozó szabályok, nem kell pedagógus szakvizsgával rendelkeznie annak, aki a vizsgáztatási névjegyzékre kéri a felvételét.

A legfontosabb és talán a legizgalmasabb változás, hogy rendszeres továbbképzési kötelezettséget ír elő a rendelet azokban az esetekben, amikor az állam „megrendelőként” feladatot delegál a szakértőknek

A pedagógiai szakmai szolgáltatásokról és a szaktanácsadásról az alábbiakat érdemes elmondani. Módosítás alatt áll a miniszteri rendelet, folynak a szakmai egyeztetések. 1994 óta érdemben új szabályozási elem nem kapcsolódott ehhez a feladathoz. A módosítás legfontosabb oka és célja, hogy az országos és helyi pedagógiai szakmai szolgáltatásokat megkülönböztesse, és meghatározzon olyan területeket, ahol országos szakmai szolgáltatásokat ír elő.

A pedagógiai szakmai szolgáltatások megszervezése a megyei önkormányzatok kötelező feladata. Ezért a közoktatási törvény úgy fogalmaz, hogy a névjegyzékeket a megyei pedagógiai intézetek fenntartóinak kötelezettsége és joga létrehozni.

Ugyanezen jogszabály felhatalmazza az oktatási minisztert arra, hogy azon területeken, ahol valamilyen okból nem értelmezhető a megyei feladatellátás, vagy a feladat jellege alapján szükséges, hogy az országos szolgáltatás épüljön, azt létrehozza. A javaslat értelmében — mely még nem kihirdetett rendelet, és pillanatnyilag is egyeztetjük — az országos pedagógia szakmai szolgáltatásokat a következő területen kívánja az Oktatási és Kulturális Minisztérium kiépíteni. A szakma jelentős támogatásával az iskolai könyvtárat segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások kiépítését szeretné megszervezni országos szinten.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy országos intézmény fogja ellátni a magyar közoktatás intézményeiben az iskolai könyvtári szolgáltatásokat segítő pedagógiai szakmai szolgáltatásokat, hanem mindössze annyit jelent, hogy vannak olyan országos feladatok, amelyre nem érzi magát egy megye sem fölhatalmazva, illetve költségvetési forrást sem nagyon szeretne arra költeni, hogy ezek minden szakembernek rendelkezésre álljanak.

Ugyanez a helyzet az egyetlen ilyen létező szolgáltatásnál, a kisebbségi pedagógiai szakmai szolgáltatásnál, amely már eddig is szerepelt a jogszabályban. A közoktatás-fejlesztési pályázatok lebonyolítását segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások — szintén az a szolgáltatási terület, amely pillanatnyilag nem létezik. Azokat a fejlesztési programokat segítő pedagógiai szakmai szolgáltatásokat szeretnénk megfogalmazni, amelyek támogatják az intézményeket a fejlesztési programok végrehajtásában.

Ugyanilyen, és sajnos országosan nem gondozott feladat, a különleges gondozás feladatait segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások köre. Elhanyagolt terület az SNI diagnosztikai eszközrendszer fejlesztésé, vagy a konfliktussegítő pedagógiai szakmai szolgáltatások. Fontos lenne a jó gyakorlatok összegyűjtése, annak a disszeminációja. Nagy szükség lenne a mérési-értékelési tevékenységet segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások kiépülésére. Azoknak az eljárásrendeknek, sztenderdeknek az elkészítéséről és disszeminálásáról lenne szó, amelyek az intézményekben, a fenntartóknál dolgozó szakembereket tudják segíteni. Erre irányul a 10./94. MKM. rendelet jelen módosítása, és ilyen módon szeretné támogatni a közoktatás-irányítás a fejlesztéseket, a mindennapi iskolai, gyakorlati, nevelő-oktató munkát.

Remélem, segíthettem abban, hogy világossá váljék, a közoktatási szakértő a mai modernizációs folyamatokban elsősorban az ágazat és a fenntartó partnere, az irányítási feladatok segítője. Jól ismert, melyek ennek a munkának a szükségletei, és ezek fejlesztése érdekében a TÁMOP 3.1.8-ban forrásokat különítettünk el. Nagy szükség van az ezen ismereteket kialakító, megújító képzésekre is. Ezek is szerepelnek az Európai Uniós programjainkban. Remélem, hogy valóban segítői tudnak lenni a következő időszak fejlesztő tevékenységeinek, együttműködnek a fenntartókkal, az ágazati irányítással, és ha úgy gondolják, hogy a szaktanácsadói feladatokat is el tudják vállalni, akkor felkészülésüket követően támogatni tudják az intézményeinket a fejlesztési folyamatokban.

Ehhez kívánok Önöknek sikeres, munkás éveket! Köszönöm szépen!