Dr. Szenes György

Tartalmi és szerkezeti változás az oktatásban

A mi szekciónk a „Tartalmi és szerkezeti változás az oktatásban” címet viselte. Négy bevezető előadás és nagyon aktív részvétel jellemezte a szekciónk munkáját. Az első előadó Brassói Sándor főosztályvezető-helyettes volt az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről, aki a nem szakrendszerű oktatás bevezetésének gyakorlati kérdéskörét taglalta. Az alapkérdés egyértelműen az volt, hogy reális tananyag mennyiséget kell a gyerekekkel elsajátíttatni.

Ez egy olyan téma a hazai általános iskolai oktatásban, amely most már élesben folyik. Arról van szó, hogy 5-6. osztályban nem csak szaktantárgy szerinti, hanem nem szakrend szerinti oktatást is lehet folytatni. Gyakorlati megvalósításokat mutatott be, beszélt arról, hogy jó lehetőségnek tűnik az integrált tantárgyak kialakítása. Kulcskompetenciákat kell fejleszteni, az alapképességeket kell fejleszteni, mert ha ez az általános iskolában nem történik meg, akkor sajnálatos módon változatlanul olyan eredményeket fogunk produkálni a PISA-vizsgálatokban, amelyek rossz képet festenek a hazai közoktatásról.

A második előadónk Pósfai Péter volt, aki a középfokú felvételi eljárás tapasztalatairól, vagyis a KIFIR-rendszer majd tízéves működéséről szólt. Vele egyetértésben mindannyian megállapíthattuk, hogy jól működő rendszerről van szó annak ellenére, hogy meglehetősen hosszú az a procedúra, amely végigfut addig, amíg ki lehet értesíteni az általános iskolás gyermeket a középiskolai felvételről.

A KIFIR működésével kapcsolatban a tapasztalatok nagyon jók, hiszen a gyerekeknek jelentős hányada az első körben bekerül a középiskolába, és több mint 75%-a pedig az első helyen megjelölt iskolába kerül be. Pósfai úr ezt követően az ez évi középiskolai felvételi változásokról adott tájékoztatót, mely egyértelműen abba az irányba mutat, hogy az iskolák a lehető legkisebb megpróbáltatás elé állítsák és állíthassák az általános iskolát végzett tanulókat.

A szünet utáni második körben két előadás szólt az intézmények együttműködésének tapasztalatairól. Először Nagyrónai László szólt a kistérségi társulásokról, majd jómagam a szakképzésben történő intézményi együttműködésekről. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy miről szóltak ezek az előadások, akkor azt kell megfogalmaznom, hogy az iskolák együttműködésre vannak ítéltetve. A kistérségben dolgozó óvodák, általános iskolák, művelődési központok és mindenfajta szolgáltató intézmény, valamint a szakképző iskolák szétaprózódott finanszírozhatatlan rendszert alkotnak. A társulásuk számos olyan problémát vetett fel, amelyben azt látjuk, tapasztaljuk, nem vagyunk eléggé gyakorlottak abban, hogy milyen módon lehet egyenrangú felekként együttműködni abban, hogy a jövő generációját minél színvonalasabban tudjuk nevelni.

Nagyon köszönöm az aktív részvételt a szekció minden tagjának, a szervezőknek, hogy immár tizedszer is megszervezték ezt a konferenciát, és abban reménykedek, hogy a huszadikon is fogunk találkozni. Köszönöm, hogy meghallgattak!