Nagyrónai László

Színvonal, együttműködés, esélyteremtés - kistérségi rendszerek működtetése

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében!

Valójában a cím: tervezés, esélyegyenlőség, együttműködés. Ez kifejezi azt a helyzetet, ami most a kistérségi ügyekben, de egyáltalán az országos közoktatási ügyekben is van. Azt gondolom, hogy a többcélú kistérségi társulások feladatellátása az évek alatt egyre inkább kialakult, és most már középpontba helyezhető a közoktatási feladatellátás megreformálásában.

A célok, szerencsére azt mondhatom, hogy hosszú idő óta változatlanok: a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, térségek felzárkóztatása, az egységes iskolák létrehozása, a 18 éves korig tartó tankötelezettség bevezetése, a minél zavartalanabb, buktatóktól és kitérőktől mentes ellátása. A kistelepüléseken maradjanak meg az óvodák és az általános iskoláknak legalább az alsó tagozata, hogy ne kelljen a gyerekeknek sokat utazniuk. Azokon a helyeken, ahol jelenleg hátrányos helyzetű, esetleg roma gyerekek nagy számban vannak, és pénzhiány miatt megszüntették az óvodát is, ott épüljenek újra óvodák.

Nézzük meg, hogy mi most a kistérségi lehatárolásban a helyzetkép! Ez nem egyezik meg természetesen a többcélú kistérségi társulások számával, de nagyon érdekes, hogy az utóbbi időben, történetesen szeptember 25-én fogadta el az Országgyűlés a többcélú társulásokról szóló törvényt és így a törvény módosításával már 174 lehatárolt kistérség jött létre az országban.

Nyilván Önök tudják, hogy 168 volt és 174 lett. Az új kistérségek: érdi, hévízi, kadarkúti, pacsai, zalakarosi és záhonyi. Új kistérségek alakítására eredetileg 14 jelentkező volt, de végül csak ezt a hatot fogadta el újonnan az Országgyűlés.

Azt tudjuk, hogy a debreceni kistérség volt az, amely egyelemű kistérségként nem alapíthatott többcélú társulást. Tehát az, hogy jelenleg 166 többcélú kistérségi társulás van, és 7 alakulása van folyamatban, az azért van, mert bár kistérségként létezett a debreceni kistérség, de többcélú társulást nem alakíthatott. Most már szerencsére ez a gond is megoldódott, és így többcélú társulást tud alakítani a debreceni kistérség is.

Jelenleg a fővárosban nem alakítható többcélú kistérségi társulás, viszont a fővárosi kerületek, főleg a külső kerületek nagyon sok agglomerációs feladatot ellátnak. Több száz gyermek, tanuló jár be a főváros külső kerületeibe és veszi igénybe a szolgáltatást, akár az alapellátásban, akár a szakszolgálati ellátásban, akár másban. Tehát ezt a helyzetet valami módon kezelni kellene. Egyelőre még nem találtunk igazán jó megoldást rá, de dolgozunk rajta.

A költségvetési törvénytervezet már olvasható október 1. óta az Országgyűlés honlapján és a Pénzügyminisztérium honlapján is. Most nem választási év van, jó hosszú költségvetési vitára lehet számítani, és aki ilyet szeretne olvasni, az említett honlapokon megteheti. Ott 19,6 milliárd forintot terveztek, ugyanúgy, mint tavaly, többcélú kistérségi társulások támogatására. Azt gondolom, hogy ez a támogatás struktúrájában talán egy kicsit változik, de remélem nőni fog.

Néhány adattal szeretném érzékeltetni, hogy az elmúlt években hogyan alakult a közoktatási intézményi társulások ill. a társulásban résztvevő önkormányzatok száma. Az adatok magukért beszélnek. Hogyha a 2006/2007-es tanévet és a 2007/2008-as tanévet hasonlítjuk össze: 629 óvodai szakfeladatot ellátó társulás volt és 2007-re 695 lett, tehát körülbelül 10%-os a növekedés. Ugyanez vonatkozik az általános iskola 1-4. évfolyamos szakfeladatot ellátó társulásokra is: 659-ről 698-ra nőtt a számuk, és hasonló az általános iskola 5-8. évfolyamokon való növekedése 2006-ról 2007-re.

Az is jellemző, hogy hogyan nőtt az intézményi társulásokban részt vevő önkormányzatok száma. Láthatjuk, hogy 1746 önkormányzat óvodai társulásban vett részt 2006-ban, és 2007-ben már 2007, és így tovább, körülbelül 10-10%-os növekedés van minden esetben. Tehát az intézményi társulások száma és az intézményi társulásban részt vevő önkormányzatok száma is 10%-os növekedést mutat, ami azért nagyon fontos, mert ez az elmúlt évekhez képest jelentős növekedést jelent.

Nézzük, hogy a TKT-k által közvetlenül ellátott közoktatási feladatokban, tehát a TKT-k által fenntartott intézményekben hogyan módosult a feladatellátás! Ez nagyon érdekes. Sokan, a többcélú kistérségi társulás megalakulásakor - 2004. második felében lehetett először a többcélú társulási törvény elfogadása után társulást alakítani - nem feltételezték, hogy a többcélú társulások intézményfenntartóként lépnek fel, és látható, hogy még az elmúlt évben is csak három olyan iskolát, óvodát közvetlenül fenntartó többcélú társulás volt, miközben egy év alatt 20-ra növekedett az ilyen TKT-k száma. Az óvodák száma 9-ről 74-re változott, tehát ez nagyjából nyolcszoros növekedés. Egy kicsit visszamenve látjuk, hogy hétszeres növekedés volt a fenntartói számban, nyolcszoros növekedés az óvodák fenntartásában, ill. a közvetlenül fenntartott iskolák száma pedig majdnem 20-szorosára növekedett.

Tehát azt láthattuk, hogy a többcélú társulások felvállalják azt a feladatot, amihez szervezet, szaktudás, hosszú távú gondolkodás kell, és a többcélú társulások megjelennek, mint intézményfenntartók. Tudomásom szerint a legnagyobb létszámú, legnagyobb tanulólétszámot foglalkoztató többcélú társulásban fenntartott egységes iskola Kiskőrösön van. Több mint 6500 tanulója és közel 700 dolgozója van ennek az iskolának. A feladatellátásnak lehetséges ez a módja is, de létjogosultsága van az intézményfenntartó társulásoknak is. Mindig az adott helyzet és a helyi sajátosságok döntik el, hogy melyik megoldás célszerű.

Azt gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy a többcélú társulás, mint fenntartó megjelenik, akkor azt is látni kell, hogy a többcélú társulás, mint fenntartó ugyanúgy működik, mint bármelyik más fenntartó. A többcélú társulás fenntarthat egy óvodát egyedüli intézményként és fenntarthatja a kiskőrösi kistérség összes intézményét is. Tehát azt látni kell, hogy a többcélú kistérségi társulások intézményfenntartási feladatai ugyanazok lehetnek, mint mondjuk bármelyik másik fenntartó feladatai. Tehát ilyen szempontból nem különleges ez a formáció. Az már más kérdés, hogy több önkormányzatnak érdemes-e fenntartani egyetlen egy intézményt, pl. egy óvodát. Praktikusan, normatíva szempontból nyilván ez érdemes lehet. Az is kérdés, hogy milyen szintig érdemes elmenni a mikrotársulások kiváltásában. Tehát nagyon észnél kell lenni, hogy a legjobb méretgazdaságos és fenntartható megoldást megtaláljuk a többcélú társulási fenntartásban.

A többcélú kistérségi társulásoknak van néhány olyan feladata, ami nem kötelező, de mindenképpen új feladat. Ilyen pl. a munkaerő-gazdálkodási rendszer. Bár nem kötelező, mégis sokkal több indok és érdek szól mellette, mint ellene. Azt gondolom, hogy érdemes megfontolni a kiépítését. Miért? Azért, mert akár a többcélú kistérségi társulásoknak, de például a fővárosi kerületeknek, vagy akár a fővárosi önkormányzatnak is a legnagyobb erőforrása az oktatásban, a közoktatásban, a humánerőforrás. Azok a kollégák, pedagógusok, akik a közoktatási ágazatot működtetik, a saját tudásukkal, lelkiismeretességükkel, sokrétű képzettségükkel, kompetenciáikkal.

Miközben vannak nagyon komoly épületregiszterek, miközben elvileg minden épületnek tudjuk a helyrajzi számát, meg azt is, mikor újították fel, meg azt is, hogy mennyi felújítási igénye lenne az adott épületnek, és ezt nagyon komolyan nyilvántartják, aközben a legnagyobb erőforrásaikkal, a humánerőforrással, a pedagógusok képzettségével, tudásával nem megfelelően sáfárkodunk, tisztelet a kivételnek.

Remélem, azért jó néhány fenntartó van, aki ezt sokkal komolyabban veszi. Miért fontos ez? A legfontosabb a jelenlegi helyzetben az, hogy egy jó munkaerő-gazdálkodási rendszernek a munkanélküliséget minimálisra csökkentő vagy akár kiküszöbölő hatása is lehet. Miért? Azért, mert látjuk és ezt konkrét felmérések igazolják, hogy a pedagógus álláshelyek betöltése a koordináció hiánya miatt egy-egy kistérségben nem harmonikus.

Mit jelent ez praktikusan? Minden intézmény igyekszik pedagógusokat alkalmazni az üres álláshelyekre. Csakhogy a végzettségek nem fedik le pontosan az iskolai tantárgyfelosztást. Tehát a matematika-fizika szakos kollégának mondjuk, nem tudják kiadni a matematika óráit egy kis iskolában, mert van még egy másik matematika-kémia szakos kolléga is, és így tovább. Ezt egy adott kistérségben megvizsgálták, és az lett az eredmény, hogy az adott kistérségben 45 tanítási óra ellátatlan volt matematikából, mert az iskolák ezen részében  nem volt matematika tanár, és 49 matematika óra helyett mást kellett tanítaniuk a matematika tanároknak, mert azokban  az iskolákban viszont több volt a matematika tanár, mint kellett volna.

Tehát azt látjuk, hogy minimális eltéréssel elvileg az adott kistérségben minden egyes matematika órát szakosan el lehetett volna látni. Így a matematika tanárnak nem kellett volna ebéd ügyeletet, színházba kísérést vállalnia, ha egyáltalán lehetett neki, és a jó néhány tanuló, aki matematika tanár nélkül volt kénytelen végigcsinálni az évet, talán jobban felkészülhettek volna a következő tanítási évre, hogyha  a munkaerő-gazdálkodási rendszert bevezetik.

Tehát arról van szó, hogy egymás mellett élünk, de nem tudunk egymásról. A munkaerő-gazdálkodási rendszer szervezésének a jelenlegi helyzetben a többcélú kistérségi társulás, illetve annak az apparátusa lehet a letéteményese. Azért, mert a közoktatási feladatok teljes egészét vállalta a többcélú társulás, amikor kötelező feladatként megalakította a többcélú társulásban a közoktatási feladatellátást. Hogyan lehet ezt a rendszert kiépíteni és működtetni? Ennek lehet egy informatikai bázis eleme, a szervezeti elemek mellett. Kibővíthetők olyan nevelő-oktató munkához kapcsolódó feladatot ellátó intézmények dolgozóinak adataival is, akik ott vannak és segíthetik a nevelő-oktató munkát. Tehát végtelen a lehetőségek száma. Az biztos, hogy kell, hogy gazdája legyen ennek a rendszernek.

Azt javaslom, hogy a többcélú kistérségi társulás legyen ennek a rendszernek a gazdája, még akkor is, ha most nem kötelező, mert sokkal többet lehet belőle profitálni, mint amennyi munkát ill. szervezést igényel.

Ami már kötelező, az a közoktatási társulási bizottság. A közoktatási társulási bizottság tulajdonképpen egy oktatási bizottság. Régebben, amíg törvény nem szabályozta ezt a nevet, addig úgy is hívták, hogy kistérségi oktatási bizottság vagy a többcélú társulás oktatási bizottsága. Jó néhány helyen volt ilyen, most viszont, ahol intézményt tartanak fenn, tehát pl. az előbb említett 20 TKT-ban, ott már mindenképpen kötelező ezt az oktatási bizottságot működtetni.

A másik nagyon fontos módosítása a közoktatási tv-nek, hogy a kistérség többcélú társulása vállalhat a kistérség határain kívül is intézményfenntartást. Eddig ez nem volt így, de a törvénymódosítás lehetővé tette. Ez is fontos lehet, mert egy-egy intézmény fenntartása esetleg jobban megvalósítható ebben a formában.

A tervezési feladatok nagyon fontosak a többcélú társulásban. Ezzel kapcsolatban már Bakonyi Úr beszélt arról, hogy milyen fontos az Oktatási Hivatal tervezési tevékenysége a regionális tervek vonatkozásában. Azt gondolom, hogy legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb a többcélú társulások tervezési tevékenysége a közoktatási feladatellátásban. Azt tudjuk, hogy a többcélú társulások tervezési tevékenysége kifejezetten feladat ellátási megközelítésű tervezés, tehát nem kapacitás, hanem feladatellátás az alapja, és ilyen szempontból más, mint a megyei fejlesztési tervek.

Jelenleg 153 ilyen terv van a 166-ból az Oktatási és Kulturális Minisztériumban. Feltételezem, hogy a többiek vagy nem küldték be, vagy ezután fogják még elkészíteni vagy beküldeni.

A többcélú társulások közoktatási intézkedési terveinél is van egy december 31-ig kötelező esélyegyenlőségi szempontú felülvizsgálati kötelezettség. Várhatóan a pályáztatók nagyon szigorúan fogják venni, hogy amennyiben a felülvizsgálat nem történik meg, akkor a pályázati pénzhez ne lehessen hozzájutni.

Ellenőrzéskor nem a felülvizsgálat tervet fogja bekérni a pályáztató, hanem azt az önkormányzati határozatot, amelyben ezt elfogadják. Tehát viszonylag egyszerű a dolog. Nagyon kérem, mint szakértők is figyeljenek oda, nehogy olyan hibát elkövessen el valamelyik fenntartó, hogy sokat dolgozik rajta, de azért január 2-án fogadja el.

A regionális operatív programokhoz esélyegyenlőségi intézkedési terveket kell – erre még majd kitérek – kötelezően készíteni. Ez a regionális operatív programok pályázati dokumentációjának a szerves része. Ha nincs ilyen, akkor természetesen formai hiba miatt elutasítják a pályázatot.

Rendezett közoktatási kapcsolatok… Itt a rendezett közoktatási kapcsolatok és a tervezés harmóniájára szeretnék utalni. Ez a fogalom akkor merült fel sokunkban, amikor átéltük a késő nyár és kora ősz közoktatási problémáit. Gondolok itt Csörög, Mátraszőlős esetére. Ahhoz, hogy minden magyar iskolás gyerek meg tudja kezdeni a tanulmányait valahol, ahhoz rendezett közoktatási kapcsolatoknak kell kialakulni a fenntartók között is. Mit jelent ez? Egyrészt a többcélú kistérségi társulás társulási megállapodásának olyannak kell lenni, hogy ezeket az anomáliákat legalábbis keretszerűen kezelje.

Az intézményfenntartó társulásban együttműködő önkormányzatoknak a társulási megállapodását úgy kell megkötniük, hogy homályos, beláthatatlan pontok ne legyenek a gyerekek ill. a tanulók ellátásában, hogy valóban biztosítsa a tanulók közoktatásban való részvételének lehetőségét.  Abban az esetben, ha nem társulás, hanem feladat-ellátási megállapodás alapján látják-láttatják el a feladatot, akkor is törekedni kell arra, hogy rendezett közoktatási kapcsolatok alakuljanak ki, magyarul olyan megállapodások legyenek, amelyek a gyerekeknek biztonságot adnak.

Végül szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilván Önök tudják, hogy a Közoktatási Törvény legutóbbi módosítása szintén december 31-ig kötelezi a nem állami, nem önkormányzati fenntartókkal való megállapodás megkötésére az önkormányzatokat, illetve fordítva, kötelezi a nem állami, nem önkormányzati fenntartókat is a megállapodás megkötésére. A nem állami, nem önkormányzati fenntartók veszíthetnek többet, mert ha nincs megállapodás december 31-ig, akkor a normatívát visszavonhatja az Oktatási Hivatal javaslatára a Kincstár.

Azt gondolom, hogy az Önkormányzatoknak is felelősséggel kell dolgozniuk ebben az ügyben szem előtt tartva a tanulók érdekeit.

A nem állami, nem önkormányzati intézményekre vonatkozik, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket előnyben kell részesíteni tanulólétszámuk 25%-nak erejéig.

Tervezés az esélyegyenlőség megteremtése érdekében… Kigyűjtöttem azokat a lehetséges terveket, amiket, ha pályázni akarnak, el kell készíteniük a fenntartóknak. De csak a pályázóknak kell elkészíteni - most ebben a körben azt mondom, hogy szakértőkkel készíttetni – pl. társulási közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervet. A társulásiba beletartozik a többcélú kistérségi társulás közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési terve is. Települési közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervet, vagy intézményi közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervet kell készíteni.

Mivel 50 főnél nagyobb dolgozó létszámot foglalkoztat pl. az Oktatási Hivatal, ezért nekik is kell készíteni az esélyegyenlőségi törvény szerinti esélyegyenlőségi tervet is, akkor is, ha nem akarnak pályázni. Természetesen ebben a férfiak és a nők esélyegyenlősége is meg kell, hogy jelenjen.

Olvastam az Esélyegyenlőségi Hivatal múlt évi jelentését. A jelentésben volt egy érdekes fejezet. Valamelyik ünnepnap előtt az egyik közhivatalban körbeküldtek egy e-mail, mely így szólt: „Kedves kollegák, ma déli 12-ig tart a munkaidő, a hölgyek haza mehetnek. Jó pihenést kívánok! Aláírás: kabinetfőnök.” Megjegyzem, nem az Oktatási Minisztériumban volt. Az Esélyegyenlőségi Hivatal komoly szankciókat léptetett életbe, ugyanis a férfiak esélyegyenlőségét csorbította, hogy a hölgyeket az ünnepnap ellőtt már délben elengedték. Itt és így sem lehet különbséget tenni férfi és női dolgozó között. Csak zárójelben mondom: azóta ebben, és több más közintézményben úgy szól az e-mail, hogy az informatikai rendszer karbantartása miatt 12-kor haza lehet menni, de mindenki tudja, hogy ez csak a női dolgozókra vonatkozik. Tehát mindenki tanult a fenti esetből.

Mi a jövő? A jövőben a többcélú kistérségi társulások valóban betölthetik azt a szerepet, amit az IDEA programban elképzeltünk. A többcélú kistérségi társulásoknak elsősorban az a feladata, hogy tervezze, szervezze, ellenőrizze, értékelje a közszolgáltatásokat, és ha szükséges, vegyen részt a feladatok ellátásában is. Fontos feladat, hogy az esélyegyenlőség megteremtésében a többcélú társulás is vegyen részt, ezáltal csökkenjen a hátrányos helyzet és a szegregáció.

Köszönöm, hogy meghallgattak!