Dr. Vass Vilmos

A kompetencia alapú fejlesztés hazai és nemzetközi tendenciái

„Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.”

(Antoine de Saint- Exupéry)

Antoine de Saint-Exupéry fent idézett gondolatainak egy része arra csábítja az előadót, hogy a kompetencia alapú fejlesztés tervezéséről, kivitelezéséről és értékeléséről tartson egy előadást. Úgy gondolom, hogy a jelenlévő kollégák az utóbbi években erről hallhattak a legtöbbet. Éppen ezért előadásomban – a teljesség igénye nélkül – a tanulási „vágy felkeltéséről” lesz szó. A tanulás érzelmi-akarati tényezői közül elemeznék néhányat. A kompetencia alapú fejlesztés kulcskompetenciái közül – meglátásom szerint – a hatékony, önálló tanulás különösen nagy figyelmet érdemel. Napjainkban az egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon keveset foglalkozunk a tanulás érzelmi-akarati tényezőivel. „A pozitív attitűd tanulás iránti motivációt feltételez, folyamatos fenntartásához elengedhetetlen, hogy korábbi tanulási és élettapasztalatainkat felhasználjuk, új tanulási lehetőségeket kutassunk fel, és a tanultakat az élet minden területén széles körben alkalmazzuk.”[1] Meglátásom szerint a saját tanulási stratégia kialakítása, annak hatékonysága azon múlik, hogy a folyamat elején, amikor leülök az asztalhoz, megvan-e az az érzés, hogy én ezt meg akarom tanulni. Érdekel, izgalmas lesz, haszonnal bír. Megkockáztatom, a 18 éves tanulók közül csak kevesekben vannak meg ezek az érzések. Pedig a közoktatás elején, amikor a kis lurkók elindulnak az „úton”, tele vannak kíváncsisággal, minden iránt érdeklődnek, nagyon sokat kérdeznek. A tanulási „vágy” felkeltése nem okoz gondot. Mi történik a fejlesztés 12 éve alatt? A kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen pontosan tudjuk, hogy a tanulási kompetencia hatékony fejlesztését számos faktor (gazdasági, társadalmi, kulturális) befolyásolja. Érdemes megnézni azonban néhány pedagógiai tényezőt.

A világ egyik legnagyobb tantervfejlesztő nemzetközi társasága[2] (mintegy 170 ezer tag) 2007-ben is megtartotta szokásos, éves konferenciáját. A konferencián több ezer szakember dolgozott különböző műhelyekben, szekciókban. Nemrégiben napvilágot látott a rendezvény tíz leglátogatottabb foglalkozása.[3] Milyen témák foglalkoztatják a tengerentúli kollégákat? Többek között a pedagógiai differenciálás, az iskolai reform, az idegtudomány és tanulás kapcsolata, a fejlesztő értékelés, a gondolkodtatás, a csoportmunka. Három témáról gondolom úgy, hogy szorosan kapcsolódik a hatékony, önálló tanulás érzelmi-akarati tényezőihez. Az idegtudomány és tanulás kapcsolata, a fejlesztő értékelés és a gondolkodtatás.

Nap mint nap rengeteg adatot dolgozunk fel. Ahogy mondják, „haladnunk kell a korral”. Ezernyi információt zúdítanak ránk. 1996-1997 között a világ természettudományos fejlődése olyan mennyiségű információt produkált, mint az írásbeliség kezdetétől egészen napjainkig. Kisebb mértékben hasonló a helyzet a neveléstudományok területén. Különösen igaz ez a tanuláselméletek vonatkozásában. A tudományok fejlődését a tanulási kompetenciánk nem képes követni. Az információ megtalálása, szelektálása még csak-csak megy valahogy. Ám annak hatékony, önálló konstruálása, a korábbi tanulási és élettapasztalatokhoz illesztése, majd felhasználása már komoly fejlesztést igényel. Felmerül a kérdés: hogyan tanul az agyunk? Az idegtudomány és tanulás kapcsolatával foglalkozó szakemberek kutatásaiból kiderül, hogy nem pusztán mennyiségi problémáról van szó. Az agyunkban található mintegy félbillió idegsejt közel 100 billió szinaptikus kapcsolatra képes. A kutatások eredményeképpen - a modern orvostudománynak is köszönhetően – tudjuk, hogy a homloklebeny felső, és a halántéklebeny hátsó tekervénye az ún. asszociációs mező. Ismerjük agyunk azon részeit, amelyek a gondolkodásban, az emlékezésben, a figyelemben játszanak szerepet. A fejlesztés nyelvére lefordítva: úgy tűnik, hogy a hatékony, önálló tanulás sikere az ismeretek összekapcsolásán, az összefüggések meglátásán, a folyamatok megértésén múlik.  Figyelemre méltóak azonban azok az okfejtések, amelyek nem a tudás – képesség - attitűd fejlesztési algoritmusban gondolkodnak, hanem éppen fordítva. A „rádöbben(t)és művészete” az attitűdöknél kezdődik. A tanulási motiváció fenntartásában az első lépés. Gondolnánk, a többi már gyerekjáték. Sajnos nem így van. A hatékony, önálló tanulás komoly erőfeszítést igényel. Vegyük például a hosszútávfutó esetét. Elhatározza, hogy a következő maratoni versenyen megdönti egyéni csúcsát. Ennek érdekében kemény edzésmunkát végez. Ám ezt megtervezi, saját képességeihez, életritmusához igazítja, szakember tanácsait is kikéri. Az edzésmódszereiben játékosság és differenciálás is kimutatható. A módszerek között vannak hosszabb távok kellemes ritmusban, iramváltások játékosan és kemény résztávos edzések. Nem elhanyagolható tényező, hogy meghatározott időben pihenőhetet iktat be az edzésprogramjába. Szakszerűen melegít be. Tudja, ha ezt elhanyagolja, könnyen megsérül.  A tanulásfejlesztési módszereinkben mennyire ragadható meg a játékosság, a személyre szabott differenciálás, a ritmusváltás, a bemelegítés? Az egymástól eltérő módszerekre az agyunk milyen választ ad? Nézzünk meg erre egy példát. Csépe Valéria egyik kutatásában a beszédhangok reprezentációját vizsgálta. Ennek kapcsán azt tapasztalta, hogy két, egymástól eltérő olvasástanítási módszerrel oktatott tanulónál a második iskolaévre a beszédhangok automatikus összemérésében lényeges eltérés mutatkozik. A szótagolás, a hangoztatás, a hangos olvasás hiánya, az olvasás korai gyorsítása nem pusztán a fent ismertetett hosszútávfutó edzésprogramhoz nem illeszkedik, hanem az olvasástanulás alapozását sem segíti elő. A fonológiai tudatosság műveleti szintje nem alakul ki. Az idegtudomány és tanulás kapcsolatával foglalkozó további kutatások (például az agyunk alkalmazkodása az olvasáshoz) számos eredménnyel kecsegtet.[4] Úgy gondolom, hogy rövid összegzésként két dolgot érdemes kiemelni. Meglátásom szerint a kompetencia alapú fejlesztésben a tantervi tartalom, a hazánkban „mágikus erővel bíró” tananyag tervezése, elrendezése nem mennyiségi, hanem strukturális kérdés. Kulcskérdés a tanulási kompetencia hatékony fejlesztésében a folyamatok (tervezés, kivitelezés, értékelés) személyre szabása, az „egyéni edzésmódszerek” erősítése.

A kompetencia alapú fejlesztés egyik legfontosabb eleme a tanulók fejlődésének nyomon követése. A pedagógiai értékelés funkciói közül (szummatív, formatív, diagnosztikus) előadásomban a formatív (fejlesztő) értékelés néhány területét érintem. Az utóbbi években – hazai és nemzetközi szinten egyaránt – az Értékelés a tanulásért c. programok indultak el.   Olyan eszközökkel ismerkedtek meg a pedagógusok, amelyek egyfelől diagnosztizálják a diákok tanulási erősségeit, fejlesztendő képességeit, azonosítják a felzárkóztatandó területeket, folyamatos, interaktív visszajelzések elemzését segítik elő. Közismert tény, hogy nem egyforma ütemben, módon és technikával tanulunk. Naivitás azt hinni, hogy az osztályból minden tanuló egyforma tudással megy ki az ajtón. Érdemes az értékelésünket a hatékony, önálló tanulás fejlesztése érdekében újragondolni. Milyen kapcsolat van a kompetencia alapú tervezés, fejlesztés és értékelés között? Milyen visszajelzéseket kapnak a tanulók? Mennyire segíti az értékelés gyakorlata az önszabályozó tanulást? A fejlesztő értékelés eszközei közül fontosnak tartom megemlíteni és bemutatni az önértékelő lapot és a személyre szabott tanulási naplót. Az önértékelési lap esetében annak algoritmusa az érdekes. Nevezetesen a fejlesztési területek meghatározása és önértékelése (erősségek, nehézségek), az osztálytárs és a pedagógus véleménye, további tervek a megtanultakkal kapcsolatban, valamint az, hogy milyen további visszajelzést igényel a tanuló.[5]  Az önértékelő lap hatékonyan épít a tanulók tanulási attitűdjeire, saját felelősségükre, az érzelmi-akarati tényezőkre. Figyelemre méltó az értékelés gyakorisága és interaktivitása. Ebben az esetben „nem a végén csattan az ostor”. Az értékelési folyamat a célok és elvárások közös egyeztetésével kezdődik.  Tudja-e a tanuló a fejlesztési folyamat elején, hogy miért, mi fog vele történni? Igen elszomorítóak ez ügyben azok az adatok, amelyek a tengerentúlon megjelentek. 2006-ban 1600 középiskolában jártak kutatók, és a diákok mindössze 4%-a mondta azt, hogy egyeztették velük a fejlesztés céljait, elvárásait.[6] Külön figyelmet érdemelnek a személyre szabott tanulási naplók. Minden tanulónak egy tanév alatt háromszor kell kitöltenie (tanév elején, közepén, végén). A kitöltés nem adminisztratív munkát jelent, hanem valóságos használatba vételt és saját elemzéseket. Milyen részei vannak a tanulási naplónak? A napló eleje a bemutatkozás. Személyes és iskolai adatok, kedvenc foglalatosságok, egészségi állapot. Majd ezt követően egy tanulói/tanulási önértékelés következik. A tanulás módjára, sikeres technikáira, meglévő nehézségeire kérdez rá. Majd ezután egy-egy műveltségi terület tanulása következik. Ezt követően sor kerül a tanuló feladatainak, felelősségének, viselkedésének, kedvenc iskolai tartózkodásának az ismertetésére. Minden egyes részhez rövid visszajelzést ad a pedagógus és a szülő. A tanév végén egy egyoldalas összegző értékelést kell adni arról, hogyan élte meg a tanévet a tanuló. A napló könnyebb értelmezését rajzok, ábrák segítik. Az egész úgy működik, mint egy edzésnapló. Azért vezetem, elemzem és közösen (pedagógus, szülő) értékelem, hogy jobban tanuljak.

A gondolkodtatás nem új fejlesztési terület. Már az ókori görögök is nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. Gondoljunk csak Szókratész kérdve kifejtés módszerére, a rádöbbentés művészetére, Platón Akadémiájára vagy Arisztotelész racionalitására. Mind a mai napig Szókratész módszernek nevezik ezt az angolszászok. Az érvekre, ellenérvekre alapozott gondolkodásban jelentős áttörést eredményezett De Bono munkássága. A Csodálatos elme c. könyvében érdekes útmutatást ad a gondolkodás fejlesztéséhez, a „csodálatos elme” erősítéséhez, a „szellemi vonzerő fokozásához”.[7] Módszerét 1985-ben dolgozta ki, amelyet jelenleg széles körben alkalmaznak az üzleti életben és az oktatásban egyaránt. A viták, megbeszélések, eszmecserék a téma valódi kifejtésére és többoldalú megközelítésére koncentrálnak. Röviden szeretném ismertetni a párhuzamos gondolkodás „hat kalapját”. A fehér kalap az információ kalapja. A téma teljes feltárását segíti elő. A hazai oktatási rendszerben ez a leggyakoribb. Megtanult (bemagolt?) adatok birtokában próbálunk meg - néha indulatosan - véleményt formálni. A piros kalap az érzelmeké, megérzéseké. Vitáink tele vannak indulattal, bizonyos érvekhez – a téma iránti elkötelezettségből adódóan – túlzottan ragaszkodunk. Ugyanakkor az érzelmek jelentős szerepet játszanak gondolkodásunkban. Láthattuk korábban a hatékony, önálló tanulás fejlesztésében az akarati-érzelmi tényezők jelentős szerepét.  Ráadásul az intuíció a gondolkodásunkat gazdagítja. A fekete kalap a kritikus, körültekintő gondolkodás kalapja. Mielőtt döntést hozunk, végiggondoljuk a kockázati tényezőket, az esetleges problémákat, nehézségeket. A sárga kalap a pozitív gondolkodás kalapja. Azt nézzük, hogy valami miért jó. Megkockáztatom, gondolkodásunkban az egyik leginkább elhanyagolt elem. Az átfogó, objektív gondolkodás kalapja. A zöld kalap a kreativitásé. A zöld kalap ötleteket, lehetőségeket és terveket jelent. A kék kalap az elemző gondolkodás, a folyamatirányítás kalapja. De Bono szerint a kék kalap olyan, mint zenekarnak a karmester. Meghatározza a célt és az elérendő pontokat. A kék kalap azt is meghatározza, hogy a vita során milyen sorrendben használjuk a kalapokat. Az eredmények rendszerezéséért is felel. Hogyan lehet a kalapokat alkalmazni a gondolkodás fejlesztésében? A kalapok jelképek. Meghatározott gondolkodásra szólítanak fel. A sorrend attól függően változik, hogy mi az együtt gondolkodás célja. A téma feltárása, problémamegoldás, kreatív gondolkodás? A téma közös feltárása nagy előnyökkel bír. A közös gondolkodás és a tanulási motiváció erősítése között szoros összefüggés van. Ráadásul a kalapok használata érdekes, izgalmas „játék”. A gondolkodást hat színes kalap vezérli, mindig mindenki ugyanolyan színű kalapot visel. Ez a „párhuzamos gondolkodás” lényege. A legjobbat és a legtöbbet igyekszik kihozni a résztvevőkből.

Összegezve az elhangzottakat, a kompetencia alapú fejlesztés egyik legnagyobb kihívása egyfelől, hogy hogyan lehet a tervezést, a kivitelezést és az értékelést az önálló, hatékony tanulás erősítése érdekében végrehajtani. Másfelől, hogyan lehet a kognitív forradalom után a tanulás érzelmi-akarati tényezőit is hatékonyan figyelembe venni a fejlesztés fenti szakaszaiban. Lehet, hogy erre gondolt Saint-Exupéry? A tanulási vágy felkeltése izgalmas, ám összetett kérdés. Mi kell hozzá? A pedagóguskompetenciák felől stratégia, szervezés, fejlesztés.[8] A Nemzeti alaptanterv 2007. évi 202/2007. (júl.31.) változata tartalmazza az európai uniós kulcskompetenciákat.[9] Definíciókat, kompetencia struktúrákat tartalmaz. Adott kompetencia esetében a legfontosabb ismereteket, a fejlesztendő képességeket és az attitűdöket.

Végezetül, amikor úgy gondoljuk, hogy világosak a teendőink, akkor még nem dőlhetünk kényelmesen hátra a karosszékünkbe. Csányi Vilmos szerint „Mellesleg persze tanulhatna is valamit, de ha egy tizenéves igazán meg akar valamit tanulni, azt rendszerint sokkal gyorsabban teszi, mint az iskola képzeli.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, további hasznos tanácskozást kívánok!

[1] Nemzeti alaptanterv 2007. Oktatási és Kulturális Minisztérium. 25. old.

[2] Association for Supervision and Curriculum Development

[3] Hot Topics: the Newest Ideas and Insights for Educators. (ASCD 2007 Annual Conference)

[4] Csépe Valéria: Az olvasó agy. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2006. 177-180.old.

[5] Douglas Fisher and Nancy Frey: Checking for understanding. ASCD. 2007. Alexandria, VA.

[6] Mike Schmoker: Results now: How can we achieve unprecented improvements in teaching and learning. ASCD, 2006. Alexandria, VA.

[7] Edward de Bono: A csodálatos elme. HVG könyvek. Budapest, 2006.

[8] Robert Marzano: The art and science of teaching: A comprehensive framework for effective instruction. ASCD. 2007. Alexandria, VA.

[9] Nemzeti alaptanterv 2007. Oktatási és Kulturális Minisztérium. 19-28. old.