Badics Tiborné

A minőség és a teljesítmény objektív megítélését segítő értékelés az óvodában

Szakértői, szaktanácsadói tapasztalataim alapján, érzékeltem azt a jelenséget, hogy az intézmények, pedagógusok, óvodapedagógusok két nagy egységre oszthatók: egyikben a minőségközpontú gondolkodás, elkötelezettség és tevékenység a jellemző.

A másik egységben a minőségfejlesztést jobb esetben kipipált, elvégzett feladatként kezelik.

Az előadást ezért néhány meggyőző indokkal kívánom kezdeni, a minőségi gondolkodásmód érdekében - elismerve a konferencia szervezők aktualitást szem előtt tartó szándékát:

Miért kerül a minőség ismételten hangsúlyosan előtérbe a közoktatás területén?

Néhány éve törvényi szabályozás született arra nézve, hogy a minőségelvű közoktatáshoz szükséges minőségügyi rendszerek kiépüljenek, működjenek a közoktatási intézményekben. A 2006/2007-es tanév/nevelési év jogszabályi változásai, amint erről a plenáris üléseken is szó esett, e téren konkrét feladatokat is megjelöltek az intézmények számára.

A Közoktatási törvény 40.§ (11) bekezdés módosításával változtak az intézményi minőségirányítási programmal kapcsolatos előírások, melynek részeként előírásra került, hogy annak tartalmaznia kell az intézményben vezetői feladatokat ellátók, továbbá a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak teljesítményértékelésének szempontjait és az értékelés rendjét.

Rögzíteni kell benne továbbá a teljes körű intézményi önértékelés periódusát, módszereit, és a fenntartói minőségirányítási rendszerrel való kapcsolatát.

A nevelőtestület, a szülői szervezet (közösség) véleményének kikérésével évente köteles értékelni a program végrehajtását, az országos mérés, értékelés eredményeit. Az értékelés alapján meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az intézmény szakmai célkitűzései és működése folyamatosan közeledjenek egymáshoz. A nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség) értékelését és a javasolt intézkedéseket meg kell küldeni a fenntartónak, hogy a közoktatási intézményekben a szülők bevonásával végezzenek teljesítményértékelést.

A fenntartónak az értékelést és a javasolt intézkedéseket a honlapján, honlap hiányában, a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hoznia.

Az átmeneti rendelkezések alapján első ízben a 2008/2009. tanévet kell értékelnie a közoktatási intézményeknek, a minőségirányítási programjukat 2007. március 31-ig küldik meg a fenntartónak jóváhagyás céljából.

Megjegyzem, hogy a törvényi rendelkezés néhány eleme már a korábbi módosítások során fogalmazódott meg, a végrehajtásban viszont szakértőként tapasztalhattunk ellenmondásokat, hiányosságokat mind az éves értékelés, mind intézkedések, mind a nyilvánosság tekintetében a fenntartói és intézményi szinten egyaránt.

Jogszabályi és óvodapedagógiai szakmai kérdés - a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek érvényesítése.

Egyre erősebb a nemzetközi és a hazai szakmai konszenzus az óvodáztatás társadalmi integrációt erősítő és későbbi iskolai pályafutást befolyásoló lehetőségeinek elismerésében. Nemzetközi kutatások hívják fel a figyelmet arra, hogy a tanulók közötti teljesítménybeli különbségek már az iskoláztatás korai szakászában fennállnak. A családok alacsony jövedelmi és kulturális státusából eredő hátrányokból a korai fejlesztést, gondozást végző intézményekben kellene és lehetne lefaragni. Ez a szemlélet sajátosan része az élethosszig tartó tanulás eszméjének, felismerve azt, hogy a tanulás születéstől kezdődik, és a korai életszakaszban kapott tapasztalatok, ingerek, alapvető fontossággal bírnak.

Amennyiben pedig mindenki hozzáférhet ehhez a szolgáltatáshoz, úgy a társadalmi esélyegyenlőtlenséget csökkenti.

Az óvoda óriási felelőssége, hogy minőségi szolgáltatást nyújtson a gyermekek fejlődéséhez.

 

Gondolkozzunk együtt a minőségfejlesztés megerősítéséről a rendelkezésre álló időben.

• A közoktatás - az intézményes nevelés expanziója - lehetőségei kimerülőben vannak, hiszen 3-18 éves korig részesülnek a fiatalok nevelésben, és a felsőoktatásban is jelentősen megnőtt a létszám. Az óvoda a 3-6-7-(8) éves korú gyermekek nevelésére vállalkozik.
  Expanzió helyett a nevelés minőségének fejlesztésében rejlő lehetőségek kihasználására kell, kellene a figyelmet fordítani, és az emberi erőforrásainkat e feladatra kellene koncentrálni.
• Az óvodák stratégiai irányai adottak, intézményi dokumentumok készültek (HOP, ÖMIP, IMIP), melyek tudatos megvalósításáról a közoktatási intézmények szereplőinek kell gondoskodni.
• Az óvoda partnerei, felhasználói elvárásai is a minőség iránti igényeket fogalmazzák meg a maguk belelátása, tájékozottsága, érdeklődése szerint.

A gyermekek pl. azt szeretik, ha „Az oviban sokat lehet játszani, építeni és zokniból kígyót csinálni. Van egy nagy kígyónk is sok színes párna, azokra ráülünk és beszélgetünk mindenféléről, meg azt is kitaláljuk mit fogunk csinálni és sok-sok barátom van és Karácsony is volt-és a Négyszögletű kerek erdőben van egy tisztásunk, ami csak a miénk…” (Hanna)

• A minőségbiztosítási rendszerek kiépítése során a szülők, a fenntartó elvárásainak, igényeinek és elégedettségének megismerésére jelentős energiákat fordítódtak. Ne pazaroljuk el! Az óvodák munkájával kapcsolatos elégedettség, az elvárásoknak való megfelelés stabilitást hozhat.
• Óvodapedagógusok, intézményi dolgozók szükséglete az értékelés iránti igény, mint ahogy ezt a Gallup korábbi vizsgálati adatainak magas százalékai meggyőzően bizonyították számunkra.
• Végül, de talán első helyen is említhettem volna azt a tényt, hogy a munkahely biztonsága valamennyiünk számára lényeges kérdés, és nem szabad elfeledkeznünk arról az egyszerű tényről, hogy óvoda addig van, amíg oda óvodás korú gyermekek járnak!

Az előadás, referátum témája megkívánja a fogalmak szétválasztása érdekében azok pontosítását

Értékelés alatt azt a folyamatszabályozó tevékenységet értem, melynek középpontjában minden esetben az eredményesség és a minőség áll. A meghatározott célkitűzéseket hasonlítja össze az intézmény működésének és a pedagógiai tevékenységének eredményeivel. A kitűzött céloknak való megfelelőség alapján minősít.

Minőségértékelés: a minőségbiztosítási rendszer egyik eleme, amely információkat ad a célok megvalósulásának mértékéről, szintjéről, s rögzített szempontrendszer alapján összefüggéseket keres a célok, a folyamat és a megvalósult végállapot között, valamint vizsgálódik az oktatási-nevelési folyamatok hatékonyságáról is,

Intézményi értékelés

Irányított önértékelés: meghatározott szempontrendszer alapján megvizsgálja az intézmény működésének gyakorlatát a folyamatos alkalmasság, a szabályozásoknak és a partneri elvárásoknak való megfelelés és hatékonyság biztosítása érdekében.

Teljesítményértékelés

Önértékelés: az egyéni aktuális magatartás (annak okai, indítékai) folyamatos visszacsatolással és utólagos önvizsgálattal, valamint a személyiség elemzésével történő értékelése annak érdekében, hogy mit tehet a sikeres magatartás érdekében.

Közoktatási szakértők előtt az értékelési szintek elkülönítése ismert, csak az egyformán gondolkodás érdekében kívánok említést tenni, miszerint megkülönböztetünk országos-központi; regionális; helyi-fenntartói; intézményi; vezetői; dolgozói önértékelési szinteket, melyek szétválasztása lényeges eleme a szakértői munkának az objektív értékelés érdekében.

 

A minőség objektív értékelése-az intézményi önértékelés szintjén

A minőségelvű közoktatás érdekében tett korábbi intézkedések mind az intézményeket, mind a rendszer kiépítését segítő tanácsadókat, e téren gazdag tapasztalathoz juttatták. Az intézményi önértékeléshez készült módszertani segédanyagok, vagy a kiválóság modelljének megítéléséhez kiadott önértékelési szempontsor alkalmazása kitűnő útmutatásokat fogalmazott meg az önértékelés tartalmára, gyakoriságára, módszereire egyaránt. Az önértékelés rendszere adott, a működtetés az intézményvezető, a nevelőtestület felelőssége.

A minőség objektív értékelése - az intézmény szintjén - intézményi dokumentumok alapján

Az 1998. szeptember 1. után, a helyi nevelési programok fenntartói jóváhagyását követően túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az intézmények (a közoktatás helyi rendszere) is rendelkezik - reményeink szerint - a fenntartó törekvéseivel és forrásaival, a szülők és gyermekek igényeivel és érdekeivel, az intézmény szakmai értékeivel összhangban álló középtávú koncepcióval, stratégiával. A program aktuális módosításai mellett is alkalmas arra, hogy az intézményértékelés és a minőségfejlesztés kiindulópontja legyen.

Az intézmény szakmai munkájának értékelésekor első szempont, hogy az intézményt „önmagához” mérjük, vagyis aszerint értékeljük a tevékenységét, hogy milyen célokat tűzött maga elé, s azokat mennyire eredményesen közelítette meg. Ez a megközelítés magától értetődő természetességgel kezeli az egyes intézmény sajátosságait, és nem kér számon olyan teljesítményt vagy eredményt az intézményen, amelyet az nem vállalt. Fontos azonban, hogy az értékelésnek az értékelt intézmény korábbi állapotát, teljesítményét rögzítő eredményekre kell épülnie.

Második szempont kiindulópontja az összehasonlítás. Ebben az esetben az értékelés arra irányul, hogy az értékelt intézmény más - hasonló helyzetben lévő- intézményekhez viszonyítva milyen eredményességgel, hatékonysággal jellemezhető. Nagyon fontos az összehasonlítás alapja: elvben sok szempont számításba jöhet – a gyerekek szociokulturális hátterétől a hasonló vagy azonos körülményekig. Az ilyen értékelés a „másságot” tolerálja.

Az óvodatársulások, kistérségek működésben jelentős szerepet kaphat az ilyen típusú szakértői értékelés.

Harmadik szempontként a normatív értékelés is alkalmazható, amelynek során az intézményértékeléskor meghatározott normához való viszony, az intézmények követelményektől való távolsága tekinthető az értékelés alapjának. Ez az értékelés kisebb toleranciát mutat fel a mássággal szemben: az intézmény értéke nem a normától való különbözőségben, hanem azonosságában rejlik.

Az értékelési szempont, alapelv kiválasztása sok tekintetben azon múlik, hogy a helyi tervezésben érdekeltek - szakmai, laikus, fenntartói csoportok - melyike játszik meghatározó szerepet.

Tapasztalataim alapján döntőek

• a fenntartói szempontok: a költségvetés racionális felhasználása, törvényesség, specialitások érvényesülése, problémamentesség…
• a nevelőtestület: célok megvalósulása, eredményesség, közös értékrend érvényesülése, munkahely komfortossága, intézmény presztizse…
• „fogyasztó” eredményesség, komfortosság, célszerűség, költségek…

Az intézményértékelés fenti három objektív értékelési megközelítése jól alkalmazható

• a gyermekek értékelésekor: a személyiségfejlődési fejlettségek vizsgálatakor
• az óvodai csoport folyamatainak áttekintése a helyi nevelési programban meghatározott alapelvek érvényesülése tekintetében
• intézményi szintű folyamatok értékelésében - hangsúlyozom, hogy a helyi nevelési programban megfogalmazottakhoz viszonyítva
• az óvoda és környezete kapcsolatában, mely jóval túlmutat az intézmény határain.

A minőség objektív értékelése - az intézmény szintjén intézményértékelés formájában

Intézményi értékelést megrendelői igények, szempontok alapján végzünk az intézményekben, s az erről szóló összegzést a megrendelő számára készítjük el.

Az intézményértékelés szempontjai lehetnek:

• a vezetői ellenőrzések és a belső mérések eredményeinek összevetése
• a partnerektől származó visszajelzések
• az indikátorrendszer mutatóinak eredményei
• a nevelési évet záró értékelések eredményei
• a javító, fejlesztő tevékenységek eredményei
• a korábbi értékelések során elhatározott intézkedések eredményei
• a megváltozott körülmények számbavétele
• a minőségfejlesztési munka eredményei stb.

A fenti szempontok közül az objektív értékelés érdekében az indikátorok kiemelését tartom fontosnak; mely kevésbé bejáratott forma még a szakértői munkában.

Az értékelési tevékenységben egyre erősödő jelenség az indikátorok alkalmazása, melyet az oktatáspolitikai igények, az eredményesség, költséghatékonyság, standardok befolyásolnak. Az indikátorok többféle funkciója, sokféle előfordulása a fogalmi meghatározásokkal való ismerkedést szükségessé teszi. A Comenius modell kiépítése során történtek lépések az intézményi szintű indikátorok megfogalmazásra, melyek célja a folyamatok követése mellett a mérhetőség, eredményesség objektívebb megítélése, elemzés-értékelés célú felhasználása. Tanulmányozásra ajánlom az OECD indikátorrendszerének megismerését a témában való elmélyüléshez.

A minőségre vonatkozó megállapodás (minőség meghatározása) és a követelmények teljesülésének ellenőrzése (minőség-ellenőrzés) egyértelműen igényli a minőségi indikátorok előzetes rögzítését - meg tudjuk mondani mit mérünk, és milyen mértéket várunk el.

Az alábbi mutatók felsorolását a teljesség igénye nélkül teszem, a jelenlévők szakértői tapasztalataik birtokában egészíthetik ki, hogy milyen területekben gondolkozhatunk?

• Óvodáztatási mutatók: a település óvodás korú gyermekeiből a jelentkezettek és felvettek, a máshová járók aránya; körzeten kívüliek száma; férőhely-kihasználtság mutatók(%)
• Hatékonyság-költség indikátorok: férőhely kihasználtság; óvodai csoportok átlaglétszáma; fenntartói költségvetés és a költségvetésen túli forrásbővítés mértéke; benyújtott pályázatok száma és elnyert pályázatok száma, összege
• Emberi erőforrás mutatók:
  • a továbbképzési normatív támogatás felhasználásának mutatói (képzésekre fordított összeg, a képzéseket szolgáló könyvek beszerzésére fordított összeg, helyettesítésre fordított összeg)

/Megjegyzem, hogy az előző mutatók áttekintéséhez a munkaidő nyilvántartásra vonatkozó jogszabályi változás kedvező feltételeket teremt./

• a pedagógusok szakmai végzettségének mutatói, mint alapképzettség (törvényi megfelelés); másoddiploma (száma, aránya, koherenciája az óvoda nevelési programjával), szakvizsgázottak száma, aránya

• Nevelés-fejlesztés területén: szülői, pedagógusi elégedettség; a pedagógusok önértékelésének eredménye; az egyéb szolgáltatásokat igénybevevő gyermekek száma, aránya, speciális fejlesztő programok, beépülése az óvoda programjába, az abban résztvevő gyerekek száma, aránya, belső szakmai tapasztalatcserék, képzések száma (hospitálás, továbbképzés...); sajátos nevelési igényű gyermekek száma, aránya, a gyermekek szokás-szabályrendszere, neveltsége….
• A vezetés területén: a szakmai dokumentumok összhangja (helyi nevelési program - éves munkaterv - pedagógiai ellenőrzés - belső ellenőrzés tervei - vezetői pályázat célkitűzései, feladatok - fenntartói célkitűzések összevetése); az intézmény külső-belső környezete (higiénia, környezetkultúra); a gazdálkodás tervszerűsége, hatékonysága, törvényessége; az intézmény rövid-közép-hosszú távú céljainak megvalósulása, az intézményvezető személyes eredményei, képzése, továbbképzése, tanulása; pedagógiai innovációk beindítása, az intézmény szervezeti kultúrája…
• Társadalmi kihatás: pedagógusok részvétele a közéletben, az intézmény kapcsolatai… (külső kapcsolatok, statisztikai mutatók)

Természetesen az intézményértékelés területeit más felbontásban is meghatározhatjuk - a szakirodalmak remek segítséget nyújtanak ehhez.

Fontosnak tartom viszont megjegyezni, hogy nem lehetséges minden területen egyszerre az értékelés, szelekcióra és időbeli elrendezésre szükség van. Az értékelés megtervezésekor pedig a mit, miért, hogyan, mikor és ki kérdések megválaszolása elengedhetetlen.

A minőség objektív értékelése-az intézményértékelés szintjén

Más megközelítésben történhet az objektív értékelés „normák” alapján, melynek során a közoktatás irányítói állapítják meg a normákat: meghatározott gyermeklétszámhoz, hány pedagógus, milyen feltételek szükségesek. A Közoktatási törvény mellékletei a jelenlévők számára ismerősek.

A minőség objektív értékelése - a pedagógus szintjén

 

A pedagógus munkájának értékelése, meghatározott minőségi indikátorok áttekintése érdekében hasznos lehet a formai és tartalmi indikátorok szétválasztása.

• Formai indikátoroknak tekinthetjük: a törvényes munkaidő kitöltését, adminisztrációs kötelezettséget, részvételt a nevelőtestület munkájában, munkakörhöz kapcsolódó elvárások, megbízások, részvétel a helyi nevelési program értékelésében, folyamatok dokumentálásában, a saját tevékenység értékelhetővé tételében, folyamatos rendelkezésre állás, kezdeményezőkészség a nevelőtestületben, intézmény képviselete, bizalom, megbízhatóság.
• Tartalmi indikátorok: szakmai tudás, tevékenységek mennyisége-minősége, a csoport életének hatékony szervezése, kialakítása, módosítása, gyermeki fejlődés nyomon követése, szülők tájékoztatása, munkatervi célok szembesítése, döntéshozatal, bekapcsolódás az ellenőrzési értékelési feladatokba, szakmai publikációk, előadások, kreativitás, rugalmasság.

Az intézményértékelés és intézményi önértékelés valamilyen szinten érintette az iskola, óvoda egyik legfontosabb szereplőjét, a pedagógust - egyéni értékelési szintet - akinek, akiknek meghatározó szerepe van abban, hogy milyen eredményes az óvodai nevelés, mennyire eredményes az intézmény.

Az emberi erőforrások hatékony kihasználása egyre inkább előtérbe kerülésével az egyén, az egyéni tulajdonságok fejlődése kaphat nagyobb lehetőséget.

Az egyéni és az intézményi szintű folyamatok értékelésekor már többféle tapasztalatot szereztünk a Comenius I. modell kiépítése során.

Gondoljunk a szervezeti kultúra megismerésében használatos klímatesztekre, a szakmai interakciók mennyiségét-minőségét feltáró kommunikációs hálókra, a team-munka szervezésének lépéseire, a szakmai kohéziót erősítő tesztekre, az információáramlás térképekre, az intézmény és környezete kapcsolati hálóra.

 

A vezető minőségközpontú elkötelezettsége meghatározó az intézmény működésében, ezért tevékenységének objektív értékelése különösen jelentős, mint ezt a bevezetőben említett jogszabályi változás is kiemeli.

Az értékelés jellemzőiből adódóan a milyen célból, milyen szempontból, ki értékel (mit értékel, milyen eszközökkel, milyen gyakorisággal kérdések megválaszolása szükséges).

A ki értékel kérdésre többféle válasz születhet, mely magában foglalhatja a vezetői önértékelés, nevelőtestületi értékelés, a külső értékelés (szakértői ) lehetőségeit is. Véleményem szerint a több szempontú megítélés adhat megbízható képet az értékelt munkájáról.

Mit értékeljünk? - szükséges a pontos meghatározás, melyben kijelölhetjük a klasszikus vezetői feladatok egyes területeinek értékelését (tervezés, végrehajtás, ellenőrzés, értékelés). Ezentúl az intézményi önértékelésben megjelenő területek - jogszerű működés, szervezetfejlesztés, szakmai munka irányítása, partnerkapcsolatok kezelése, erőforrás gazdálkodás - kerülhetnek az értékelés fókuszába.

A „milyen gyakorisággal történjen a vezető értékelése?” izgalmas kérdéseket vet fel: elegendő-e a vezetői ciklushoz kötődő értékelés, vagy az évente egyszeri megmérettetés hozhat jelentős változásokat a vezetői munkában. Részemről ez utóbbit támogatom, hogy a vezetői folyamatok hatékonysága erősödjön.

Milyen eszközzel dolgozzunk? - szakmai szolgáltatók, tanácsadók is kínálnak objektív értékelést segítő eljárásokat, és a munka világából közvetítenek szakirodalmak újszerű értékelési eszközöket, melyek alkalmazását szakértőként célszerű elsajátítani.

A jelenlévők figyelmébe ajánlom a háromszázhatvan fokos elemzés megismerését - melyet a teljesítménymérés új dimenziójaként tart számon a szakirodalom -, de alkalmazható az értékelő riport, teszt, a kompetencia térkép, megfigyelések, időmérleg elkészítése is az objektív vezetői értékeléshez.

A teljesítmény-értékelés a szervezet stratégiai céljainak elérését támogató eszköz.

Célja: a teljesítmény javítása, az érintett felé visszajelzés, a szervezet által értékként megfogalmazott kulcskompetenciák, magatartásformák, viselkedésformák elfogadtatása, fejlesztése, motiváló légkör kialakítása, személyzetfejlesztés és karriertervezés, a munkakör-értékelés objektív alapra helyezése.

A teljesítményértékelés bevezetése nagy körültekintést igényel.

Fontos, hogy érvényesüljön

• a komplexitás – legyen összhangban az intézmény emberi erőforrás stratégiájával
• tervezhetőség – bevezetés üteme, munkaköri leírások aktualizálása, vezető felkészülése, érintettek tájékoztatása
• fokozatosság – egyszerűtől haladni a bonyolultabb formák felé, folyamatosan értékelve a tapasztalatokat
• teljeskörűség – valamennyi pedagógust érintenie kell, beleértve a vezetőt is.

A teljesítményértékelés alapelvei:

• alapja a munkaköri leírás
• évente kell értékelni
• az írásbeli értékelést szóbeli megbeszélés követi
• a teljesítményértékelés a munkáltató kötelezettsége

Teljesítményértékelési technikák:

• Osztályozó, értékelő skálák - hagyományos módszer, a munka mennyisége, minősége, tudásszint, együttműködés, lojalitás, kezdeményezés, jelenlét megítélésére.
• Esszé készítése az önértékelésről, mely fejlesztésre jól használható, értékelő íráskészséget igényel.
• Kritikus esetek - a kiemelkedően jó, illetve kiemelkedően rossz történések feljegyzése, időigényes, kiegészítő módszerként javasolt.
• Magatartásfigyelő skála - magatartásformákkal írja le a munkakör legfontosabb elemeit, az értékelés az alapján történik, milyen gyakoriságú a magatartás megjelenése (majdnem soha-majdnem mindig skála).
• Célközpontos értékelés - a vezető és beosztottja közösen határozzák meg az elérendő célokat, és azok teljesítése képezi az értékelés tárgyát.

A teljesítményértékelés sikere nagymértékben attól függ, hogy az érintettek mennyire fogadják el az erre kialakított rendszert és eszközeit.

A teljesítményértékelés kialakításakor fontos szempontok:

• Folyamatosan fordítson figyelmet munkatársaira: figyelje munkájukat, szükség szerint azonnal adjon konkrét visszajelzést, alkosson képet munkatársáról, a problémákat közösen próbálják megoldani.
• Tekintse át munkatársai munkaköri leírását: igazodjon a változásokhoz, hajtsák végre a szükséges módosításokat, mérlegelje, miben kell munkatársának fejlődnie, milyen követelményeknek felel meg.
• Értékelje saját vezetői tevékenységét, és mielőtt más teljesítményét értékeli, önmagát értékelje: mérje meg magát is a munkatársaira alkalmazott mércével, elégedett-e a személyes példamutatással, vizsgálja meg mit tett azért, hogy munkatársai jó eredményeket érjenek el.
• Tervezze meg a teljesítményértékelés menetét, készüljön fel rá: milyen módszerrel történjen, milyen eredményt vár az értékeléstől.
• Ha az értékelés beszélgetés formájában történik, teremtsen oldott légkört, egyeztesse a beszélgetés időpontját, tegye világossá az értékelés lényegét, éreztesse benne a fejlődés lehetőségét.
• Adjon módot az önértékelésre, tegye nyilvánossá az értékelés kritériumait, véleményeztesse az előző időszak teljesítményét.
• A teljesítmény alapján értékeljen, ne a személyt, a tények és ne az érzelmek alapján, konkrétan és ne általánosságban kritizáljon, őszinte és egyértelmű legyen.
• Építsen munkatársa erősségeire, emelje ki a munka szempontjából hasznos képességeit, erősítse meg pozitív tulajdonságait.
• Az egyéni célokat közösen tűzzék ki, a célok testre szabottak legyenek, kívánjon erőfeszítést a célok elérése.

Közoktatási szakértőként azt vallom, hogy történjen az értékelés bárhogy is, az csak akkor lesz eredményes, ha az érintett azt el tudja fogadni, tevékenységébe a változtatásra irányuló elképzeléseket beépíti.

 

Szakértői feladatok a minőség objektív értékelésében

• Helyi nevelési programok beválásának szakértői vizsgálataihoz szakmai kínálatok, ajánlatok kidolgozása. Az elvégzett vizsgálatok szakmai folyóiratokban publikálása egyaránt szolgálná az óvodapedagógia, az óvoda, mint intézmény és a közoktatási szakértő minőségi fejlődését és megítélését.
• A pedagógus munkájának egyéni értékelése, megítélése vezetői feladatellátáshoz a szakértői jelenlét moderátorként való felajánlása, újabb lehetőségeket jelenthet a szakértői feladatokra.
• A teljesítmény értékelés új és viszonylag járatlan útjához az előadásra készülés során több kínálattal találkoztam - piaci szakmai szolgáltatók részéről, melyekről való tájékozódás elengedhetetlen a szakértő számára. A betekintés korlátozott lehetőségei mellett szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy mindegyik kidolgozott rendszer kínálata azt erősíti, hogy az objektivitás mellett a helyi viszonyokhoz szükséges igazítás, adaptálás elengedhetetlen. - Szakértőként igazi kihívás, a teljesítményértékelési rendszer kidolgozása egy adott intézményben.
• A minőségirányítási programok (intézményi, fenntartói szinten) jogszabályban előírt tartalmához, feladataihoz elvégzett szakértői ellenőrzések, a célok, intézkedések közelítése érdekében változatlanul az objektív megítélést segítik, segíthetik az érintettek számára. Szakértői kompetencia az eredmények fogható-látható-osztható vizsgálhatóságának kigondolása, értékelési technikák kifejlesztése (terepszemle pontos kérdésekkel; tevékenységek, határidők, módosítások összevetése).

A jelenlévőknek kívánom a minőség/minőségfejlesztés tudatosítását és objektív megítélését szakértői munkájukban a 21. század, a jövő intézményeinek érdekében.

„A gyermekek az ország aranytartalékai. Ők jelentik a jövőt, s a pedagógusok felelőssége, hogy szakembereket, tudatos felnőtteket neveljenek belőlük.”

(Hiller István Országos tanévnyitó, Csömödér 2006. 09. 01.)