Rápli Györgyi

A kompetencia alapú programcsomagok bemutatása

Az oktatási programcsomagok alkalmazása, beválása

Évek óta érzékeljük, hogy pedagógusként egyre több problémával küszködünk tantermi falakon belül is, túl is.  Ki és mi segíthet gondjaink megoldásában?

Érezzük, hogy nem lehet a mai diákoknak ugyanazt és ugyanúgy tanítani. De sokszor, mi tanárok, egyedül nehezen tudjuk eldönteni hogyan változtassunk az átadási technikánkon, hogy mit tanítsunk és mit ne, vagy melyik az a tananyagrész, amit esetleg el is hagyhatunk. Szakmailag igényesek vagyunk, de él bennünk valamiféle beidegződés, jó – rossz rutin.

Tapasztaljuk, hogy az általunk átadott tudás bizonyos esetekben egyre kevésbé ér célba, a tanulók nehezen reprodukálják az átadott anyagot, alkalmazni meg végképp nem tudják. A figyelem is nehezebben köthető le, s így gyakoriak a fegyelmezési problémák. Ráadásul egyre több nevelési feladatot kell átvállalnunk a szülőktől és akadozik az együttműködés velük.

Pályakezdő korunkban egy ideális diák-képet álmodtunk tanóráinkra. Olyan diákot, aki az egész életen át tartó tanulásra felkészített, harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog, aki saját képességeivel és lehetőségeivel tisztában van, sokoldalú, nyitott.

Mindezek mellett kialakítottuk a tanári elvárásaink önmagunk felé: arra vágyom, hogy örömmel, hittel végezzem feladatom; megfeleljek az önmagammal szemben támasztott követelményeknek, a külvilág kihívásainak; legyen erőm és nyitottságom a megújulásra, az önképzésre, arra, hogy fenntartsam érdeklődésem…

Milyen a tanítási óra álmunk? Hatékony, jó hangulatú óravezetés; befogadó, nyitott, érdeklődő, partnerként együttműködő diáksereg.

Mindezen álmok harmonikus megvalósulásához az oktatás több színterén is változtatni kell, de vajon hogyan? Az egyik lehetséges megoldás a suliNova Kht. által koordinált fejlesztések eredményeinek hasznosítása a közoktatásban, vagyis az oktatási programcsomagok, mint taneszköz-együttesek alkalmazása, bevezetése.

Előzmények

A suliNova Kht.-n belül elinduló első nagyszabású projektsorozat az „Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája” című dokumentumba foglalt fejlesztési irányok érvényesülését, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) részeként megfogalmazott Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) oktatási céljainak megvalósítását szolgálja.

Az oktatási programcsomagok fejlesztésének koncepciója 2002 nyarán fogalmazódott meg először a Modernizáció és programfejlesztés című dokumentumban. A szerzők az elmúlt időszak kutatási és mérési eredményeire alapozva fogalmazták meg a magyar közoktatás modernizációjának szükségességét: a jelentős mértékben megváltozott kulturális környezet kihívásaira választ adó új tudáskoncepcióra épülő innováció igényét.

E nagyszabású fejlesztés szervezeti keretéül jött létre 2004 tavaszán a suliNova Kht-n belül a Programfejlesztési Központ, amelynek fő feladata a meginduló programfejlesztő tevékenység ösztönzése, szakmai irányítása és koordinálása.

Az oktatási programcsomagok fejlesztése és kipróbálása szakaszosan történik. Az első fejlesztési szakasz termékei 2005 szeptemberében kerültek ki az innovációban aktívan részt vevő Térségi Iskola- és Óvodafejlesztő Központok (TIOK) intézményeibe. Több mint száz iskola és óvoda (1380 pedagógus) próbálja ki és segíti véglegesíteni a programcsomagokat. A taneszközöket 2006 őszétől – újabb pályázati kör keretében (HEFOP 3.1.3 és 3.1.4) – további 361 oktatási-nevelési intézmény több ezer pedagógusa és diákja alkalmazza, illetve 21 szakmai szolgáltató szervez bevezetést előkészítő tréningeket mintegy 1600 intézmény 6300 pedagógusa számára.

A folyamatos visszacsatolás és fejlesztés nyomán 2008 márciusáig – hat kiemelt fontosságú kompetenciaterülethez kapcsolódva – 39 olyan programcsomag jön létre, amelyek az NFT és a NAT célkitűzéseihez egyaránt illeszkednek. A programcsomagok a közoktatás teljes időtartamát átfogva segítik majd az egész életen át tartó tanulás képességének megalapozását (NFT 3.1 program). Az intézkedés keretében kifejlesztett további programok (NFT 2.1 program) elsősorban a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének segítését szolgálják, valamint ezzel egyidejűleg hatékonyan támogatják a NAT bevezetésének sikerét, a kiemelt fejlesztési célok megvalósulását.

A fejlesztés egyik célja a kompetencia alapú oktatás elterjesztése közoktatásunkban. A kompetencia ebben a felfogásban az ismeretek, azok alkalmazási képessége és az alkalmazáshoz szükséges megfelelő motivációt biztosító attitűdök összessége. Kompetencia alapú oktatáson a képességek, készségek fejlesztését, az alkalmazásképes tudást középpontba helyező oktatást értjük, amely lehetővé teszi, hogy a külön-külön fejlesztett kompetenciák szervesüljenek, és alkalmazásuk életszerű keretet, értelmet nyerjen a gyerekek számára. Ennek egyik elengedhetetlen feltétele a pedagógiai módszertani kultúra megújítása, melynek lehetséges eszköze a problémaközpontú tanítás vagy a cselekvésből kiinduló gondolkodásra nevelés, a felfedeztető tanítás-tanulás, a megértésen és tevékenységen alapuló fejlesztés.

Koncepcionálisan miben mások ezek a komplex taneszköz-együttesek, az oktatási programcsomagok, mint a hagyományos, elsősorban ismeretközvetítő eljárásokra épülő tankönyvek?

Talán a legszembetűnőbb eltérés a „csomag”- jelleg, hiszen hét, szervesen összetartozó elemből áll:

• Szakmai koncepció: célok, követelmények, értékelés elvei, a tananyag kijelölése, időbeli elrendezése
• Pedagógiai (fejlesztési) koncepció: összefoglalja, elméletileg is megalapozza azokat a pedagógiai elveket, amelyeken a program alapul
• Tanári eszközök: részletes leírás egy-egy téma feldolgozásának menetéről, a tanulói tevékenységekről, az ajánlott eszközökről
• Tanulói eszközök: információhordozók, feladathordozók és a kettő kombinációi – vagyis hagyományos és digitális taneszközök
• Értékelési eszközök: a tanulói fejlődés mérése
• Továbbképzési programok: a tanárok felkészítése a program alkalmazására, adaptálására
• Támogató rendszer: tanácsadás, mentorálás és programkarbantartás a fejlesztő műhely részéről

Milyen elvek érvényesülnek fejlesztéseinkben?

Szakmai újdonság, hogy az oktatási folyamatok fókuszába az ismeret, a tudásátadásra épülő tanítás helyett a cselekvésközpontú tanítást, az ismeretek alkalmazásának képességét, a készségfejlesztést, és az alkalmazáshoz szükséges attitűdöket helyezi. A pedagógus kiemelt feladata a gazdag tanulási környezet, a gazdag tapasztalatszerzési lehetőség, a változatos eszközök, az önálló ismeretszerzés, a csoport- és kooperatív munka, a páros tanulás lehetőségének biztosítása és ezek pedagógiai egésszé szervezése.

A hagyományos pedagógia elsősorban a frontális tanulásszervezésre épít. Mindez feltételezi a tanulói passzivitást, a túlzó tanári irányítást. Tapasztalatokból tudjuk, hogy ez a tanulásszervezés bár egységesen biztosítja mindenki számára a tanulás lehetőségeit, de éppen a másság kezelését mellőzi. Ebben az esetben megfigyelhető a diákok tanulásban való lemaradása, leszakadása, a spontán differenciálódás is. Aktívan szerepet vállalni, fejlődni ezzel a munkaformával szinte csak azok képesek, akik tudnak és akarnak a tanárral együtt haladni. A frontális munkamódszer azonban kiváló lehetőség is a pedagógus kezében, ha tanóráján valamely közös élmény átéléséhez, gondolatcseréhez, vagy vitához használja. Igazán azonban csak akkor lehet hatékony, ha már azonos szintre fejlesztettük a szükséges készségeket, ismereteket, és ha valamennyi tanulónak felkelthetjük vele a figyelmét.

Programfejlesztésünk gyermekközpontú, ezért a gyerekek önálló cselekvésére, a tanulói aktivitásra alapozva kívánja fejleszteni az adott kompetenciát. Benne az egyéni tanulási módszerek megtalálása kiemelt szerepű, tehát a tanulási folyamat differenciáltan zajlik. A gyerekek sokfélék, mást és mást igényelnek a tanítás – tanulás folyamatában. A programcsomagok tanári eszközei ajánlásokat tesznek a tanulási folyamatok szervezésére a differenciálás és a kooperativitás szempontjai szerint.

A tanári eszközök, a modulleírások pontos, kellő alapossággal kidolgozott felépítésben segítik a tanárt a tanulói tevékenységek irányításában. A programcsomagok az eltéréseket figyelembe vevő pedagógiai módszerek változatosságát kínálják. Ezek az ajánlott módszertani megoldások remélhetően ösztönzőleg hatnak a befogadásra, az együttműködésre.

A moduláris egységekből építkező eszközrendszer az értékelés elveit és ajánlott formáit is tartalmazza. Az osztályzás minősítő, rangsoroló, szelektáló jellege helyett az árnyalt fejlesztő értékelést preferálja. Az értékelésnél is a fejlődés folyamatának nyomonkövetésére helyeződik a hangsúly. A készségek elsajátításában életszakaszonként van egy optimálisan elérendő végcél. A tanulás-tanítási folyamatban valamennyi diák efelé halad, viszont egyéni utakon és egyéni tempóban. A jellemzően szöveges értékelési javaslatoknak az éppen elért állapot rögzítése mellett szerepe van a megerősítésben, az önmagamhoz mért fejlődés követésében, és a reális önismeret kialakításában.

A programcsomagok hatékony felhasználása feltételezi, de óhatatlanul magával is hozza a tanári szerepváltozást. A hagyományosan átadó – közlő tanártípust a befogadó, együttműködő, a gyerek – tanár – szülő kapcsolatára épülő pedagógia váltja fel. De a tanári szobák szakmai légköre is kívánja a változást, hiszen ez a fajta szakmai munka nem teszi lehetővé a tanári „elmagányosodást”. Rendszeres kollegiális csapatmunkát igényel, műhelybeszélgetéseket, amelyek pl. az azonos osztályban tanuló gyerekek problémáját, fejlődését beszélik át.

Valódi eredményességről vagy éppen a fejlesztés botladozásairól tanúskodnak azok a visszajelzések, amelyeket a kipróbálásban résztvevők értékeléseiből következtethetünk. Az észrevételek többsége pozitív tanítási, tanulásszervezési tapasztalatokról szól.  A pedagógusok nagy többsége sikerekről számol be a gyerekek javuló eredményei alapján. A tananyagok kipróbálása során az intézmények pedagógusai úgy érzik, hogy az új módszertani lehetőségek elsajátítása és a tanulók kulcskompetenciáinak fejlesztése teljesülni fog. A tanulók rendkívüli módon motiváltak a feladatokra, tevékeny részesei az alkotó munkának. Örömmel fogadja minden résztvevő (gyerek, szülő, nevelő egyaránt) a program által biztosított anyagokat, taneszközöket.