Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona

A nem szakrendszerű oktatás elméleti és gyakorlati kérdései

Az oktatás szakaszai

A közoktatásról szóló törvény 8. §-a a nevelés és oktatás megszervezésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket hivatott rendezni, a pedagógiai munka szakaszait. Az iskolai oktatás szakaszolása alapfokú nevelés-oktatás szakaszára, majd ezt követően a középfokú nevelés-oktatás szakaszára adja meg azt a keretet, amelyen belül az általános műveltség megalapozása folyik. Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az iskolai oktatás első évfolyamán kezdődik, és a nyolcadik évfolyamának végéig tart. Ez a szakasz lényegében megegyezik az általános iskola évfolyamainak a számával, vagyis a gyakorlatban az alapfokú nevelés-oktatás szakaszainak feladataira, annak végrehajtására az általános iskola a hivatott.

Az oktatási rendszer felépítése azonban nem ennyire egyszerű, figyelembe véve, hogy a gimnáziumi oktatás és szűk körben a szakközépiskolai és a szakiskolai oktatás is beléphet az alapfokú nevelés-oktatás szakaszaiba, illetve ezek az iskolatípusok is részt vehetnek az alapfokú nevelés-oktatás szakasza feladatainak a végrehajtásában.

Az alapfokú nevelés-oktatás szakaszát a közoktatásról szóló törvény további négy részre tagolja. Ez a tagolás a gyakorlatban két-két évfolyamonként határoz meg további részeket:

• az első-második évfolyam a bevezető,
• a harmadik- negyedik évfolyam a kezdő,
• az ötödik hatodik évfolyam az alapozó,
• a hetedik-nyolcadik évfolyam pedig a fejlesztő szakasz

A nevelés-oktatás szakaszának a tagolása elsődleges szempont a nevelő- és oktató munka megszervezésénél, a pedagógiai programok és a helyi tantervek elkészítésénél. A tartalmi szabályozáson túl azonban jelentős szerepe van a munkaerő-gazdálkodásban, az alkalmazotti létszám meghatározásánál, és ehhez kapcsolódóan az egész intézmény működéséhez szükséges költségvetés összeállításánál.

A szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás

A bevezető, a kezdő és az alapozó szakasz feladatai végrehajtásának megtervezésénél jelentős szerepet játszik a közoktatásról szóló törvénynek az a rendelkezése, amely az itt folyó oktatást felosztja szakrendszerű oktatásra és nem szakrendszerű oktatásra. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy mit kell szakrendszerű oktatásnak tekinteni, segítséget nyújt a közoktatásról szóló törvény 121.§-a (1) bekezdésének 34. pontja, amely értelmezi ezeket a fogalmakat:

• Szakrendszerű az oktatás, ha az egyes tantárgyakat, műveltségi területeket, tantárgyi modulokat több, az egyes tantárgyak oktatására jogosító, megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus tanítja.
• Nem szakrendszerű az oktatás abban az esetben, ha a tanuló részére a tantárgyakat, illetve a tantárgyak nagyobb körét egy, tanítói végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus tanítja.

Ezek a fogalmak lényegében nem tartalmi szempontból tesznek különbséget az egyes felkészítési formák között, hanem abból kiindulva, hogy az ismeretek átadása milyen közreműködő, közreműködők körével valósul meg. Ez a megkülönböztetés a szakmai hagyományokra épül, amely következik abból, hogy hagyományosan az iskolai oktatás első-negyedik évfolyamán a tanító készíti fel a tanulókat. A tanítói szakképzettség feljogosítja a tulajdonosát arra, hogy valamennyi ismeretanyagot ő adja át a tanulóknak. Ez a megoldás vissza kell hogy hasson az oktatásszervezésre, nevezetesen az ismeretközlés felépítését oly módon kell összeállítani, hogy a tanítói szakképzettséggel rendelkező alkalmas legyen a közlésére.

A szakrendszerű oktatás és a nem szakrendszerű oktatás tartalmi szempontból történő elhatárolása azért sem egyértelmű, mert egyébként a közoktatásról szól törvény 48. §-a, amely az iskola pedagógiai programjának tartalmi kérdéseit, az iskola helyi tantervének felépítését határozza meg, sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, ezeknek a fogalmaknak az elhatárolásával. Az iskola helyi tantervének elkészítéséhez alapul szolgáló, a 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelettel kiadott Nemzeti alaptanterv sem alkalmazza ezt a két fogalmat.

A Nemzeti alaptanterv tizenegy műveltségi területre osztva határozza meg az iskola feladatait. A bevezető, a kezdő és az alapozó szakaszon, tehát az első-hatodik évfolyamokon

• a magyar nyelv és irodalom
• matematika
• az ember és társadalom
• az ember a természetben
• a művészetek,
• az informatika
• az életvitel és gyakorlati ismeretek,
• a testnevelés és sport műveltségi területek vannak jelen.

Megjelenthet az élő idegen nyelv is. A földünk és környezetünk az a műveltségi terület, amely az ötödik évfolyamtól „indul”. Lényegében az értelmező rendelkezések végrehajtásához a Nemzeti alaptanterv szabályozása, szabályozási rendje nem sok segítséget nyújt. E két fogalmat nem értelmezik a 17/2004. (V. 20.) OM rendelettel kiadott kerettantervek sem. Ebből következően az iskolákra marad annak eldöntése, hogy mit kell a tantárgyak nagyobb körének tekinteni ahhoz, hogy a nem szakrendszerű oktatást a kívánt évfolyamokon megszervezzék, illetve, hogy a meghatározott évfolyamokon a felkészítés szakrendszerű oktatásban folyjék.

Az alapozó szakaszon folyó felkészítés változása

A módosító törvény érintette a közoktatásról szóló 8. §-ának (3) bekezdését. A változás kapcsolódik az oktatás megszervezéséhez, mivel újra fogalmazza a szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás megszervezésének körét. Nem változott az a szabály, amely alapján az iskolai oktatás bevezető és kezdő szakaszában, vagyis az első évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó időszakban nem szakrendszerű oktatást kell szervezni az általános iskolákban. A változás az ötödik és a hatodik évfolyamot, tehát az alapozó szakaszt érinti.

• Míg a korábbi szabályozás szerint ezeken az évfolyamokon a kötelező tanórai foglalkozás időkeretének huszonöt-negyven százalékában kellett nem szakrendszerű oktatást szervezni,
• az új előírások alapján már a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretének huszonöt-ötven százaléka az, amely a nem szakrendszerű oktatás megszervezéséhez rendelkezésre áll.

A közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3) bekezdése határozza meg a kötelező tanórai foglalkozások időkeretét, míg az 52.§ (7) bekezdése a nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretét:

(3) A tanuló kötelező tanórai foglalkozása - a (4) és (6) bekezdés kivételével - nem lehet több

1. az első-harmadik évfolyamon napi négy tanítási óránál;
2. a negyedik-hatodik évfolyamon napi négy vagy öt (heti átlagban négy és fél) tanítási óránál;
3. a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt tanítási óránál;
4. a kilencedik-tizedik évfolyamon napi öt vagy hat (heti átlagban öt és fél) tanítási óránál;
5. középiskolában - az f)-g) pontban meghatározott kivétellel - a tizenegyedik évfolyamtól napi hat tanítási óránál;
6. a szakképzésben az iskolai és iskolán kívüli gyakorlati képzés a szakképzési törvényben meghatározott időnél;
7. szakképzési évfolyamon, a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál; ha a szakiskola vagy a szakközépiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, párhuzamos oktatás esetén heti átlagban napi nyolc tanítási óránál. Ha a szakiskola vagy a szakközépiskola párhuzamos oktatás keretében készít fel a művészeti szakmai vizsgára, a tanítási év átlagában az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeinek átadására fordított tanítási órák száma nem lehet kevesebb - a (3) bekezdés b)-e) pontjában - az évfolyamra meghatározott tanórai foglalkozás ötven százalékánál.

(7) Az iskola a tanulók érdeklődése, igénye szerint nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából (a továbbiakban: nem kötelező tanórai foglalkozás). Ha az igazgató a fenntartó egyetértésével nagyobb időkeretet nem állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozások heti időkerete - osztályonként - a (3)-(5) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórai foglalkozások

1. az első-negyedik évfolyamon tíz,
2. az ötödik-hatodik évfolyamon huszonöt,
3. a hetedik-nyolcadik évfolyamon harminc,
4. a kilencedik-tizedik évfolyamon negyvenöt,
5. a tizenegyedik-tizenharmadik évfolyamon hatvan,
6. a szakképzési évfolyamon öt százaléka.

Ha az összevont osztályban az egyes évfolyamokra a (3) bekezdés eltérő mértékű heti kötelező tanórai foglalkozást állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozás heti időkeretét a magasabb évfolyamra megállapított heti kötelező tanórai foglalkozás mértéke alapján kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. Az iskola a nem kötelező tanórai foglalkozások megtartásához rendelkezésre álló időkeretet a tanórán kívüli foglalkozások megtartásához és - beleértve a szakmai előkészítő és szakmai alapozó oktatást is - osztálybontáshoz is igénybe veheti. Az e bekezdésben meghatározott időkeretből az iskolában igénybe vehető osztályonként heti egy óra az osztály közösségi programjának és a tanulókkal való egyéni törődés feladatainak megoldásához.

A huszonöt százalék alsó határ változatlan marad ugyan, azonban az alsó határ mindenképpen magasabb, mint a korábbi szabályozás alapján rendelkezésre álló időkeret, az említett változások miatt. A módosítás következtében mégsem szükségszerű, hogy változzon a helyi tanterv, figyelembe véve, hogy a nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete iskolai szinten áll rendelkezésre, és az egyes évfolyamok között átcsoportosítható.

Elméletileg ezért nem zárható ki, hogy az ötödik-hatodik évfolyamon nem veszik igénybe ezt az időkeretet.

Összefüggés a nem szakrendszerű oktatás és a foglalkoztatás szabályai között

A nem szakrendszerű oktatásszervezéshez kapcsolódnak az egyébként változatlan foglalkoztatási szabályok. A közoktatásról szóló törvény 17.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján az iskolai oktatás első-negyedik évfolyamán valamennyi tantárgyat taníthatja az, aki tanítói oklevéllel rendelkezik. Az első-negyedik évfolyamon folyó felkészítésben részt vehetnek meghatározott feltételek fennállása mellett azok is, akik tanári végzettséggel és szakképzettséggel rendelkeznek, figyelembe véve azonban az ismertetett értelmező rendelkezéseket. A tanári végzettséggel rendelkezők nem tarthatnak annyi tanítási órát, hogy átlépjék a „tantárgyak nagyobb körét”, mivel ebben az esetben már szakrendszerűvé válik az oktatás.

A foglalkoztatás kérdései az ötödik-hatodik évfolyamon is munkáltatói figyelmet igényelnek, hiszen a nem szakrendszerű oktatás megtartásához más végzettségi és szakképzettségi követelmények párosulnak, mint a szakrendszerű oktatás is:

• Az ötödik-hatodik évfolyamon folyó nem szakrendszerű oktatásban elfogadható az első-negyedik évfolyamon tanításra jogosító tanítói végzettség és szakképzettség.
• Minden munkáltatónak ismernie kell azonban a közoktatásról szóló törvény 17.§-ának (8) bekezdését, amely lényegében meghatározza, hogy a nem szakrendszerű oktatásban milyen feltételekkel vehet részt a tanár, továbbá, hogy az ötödik-hatodik évfolyamon milyen elvárást kell teljesítenie annak a tanítói végzettséggel rendelkező pedagógusnak, aki be kíván kapcsolódni az alapozó szakasz keretében szervezett nem szakrendszerű oktatás munkájába.
• Mindkét esetben szükség van többlet ismeretek megszerzésére, amelyre a pedagógus-továbbképzés vagy szakirányú továbbképzés keretében lehet felkészülni, illetőleg tanítók esetében szakkollégiumi végzettségre történő felkészítésben.

Az átmeneti rendelkezések

A közoktatásról szóló törvény 128. §-ának (19) és (20) bekezdéséből megállapítható, hogy a nem szakrendszerű oktatás bevezetésére az ötödik-hatodik évfolyamon a 2008/2009. tanévtől kezdődően kerülhet sor:

(19) A 2008/2009-2010/2011. tanítási évben az ötödik-hatodik évfolyamon a nem szakrendszerű oktatás megszervezhető oly módon is, hogy az e célra felhasznált idő csak az összes kötelező óra húsz százalékát éri el.

(20) A 2012/2013. tanítási év végéig az ötödik-hatodik évfolyamon, továbbá emelt szintű oktatás esetén az e törvény 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az első-negyedik évfolyamon, a nem szakrendszerű oktatásban pedagógus-munkakört tölthet be az a tanár, aki 2004. szeptember 1-jéig legalább öt év gyakorlatot szerzett az első-negyedik évfolyamon.

• Az időkeret kiépítése, felosztása is fokozatosan történik, mivel az átmeneti rendelkezések alapján a 2008/2009-es tanévben, a 2009/2010-es tanévben, valamint a 2010/2011-es tanévben a nem szakrendszerű oktatás megszervezhető oly módon is, hogy csak az összes kötelező óra húsz százalékát érje el az ilyen módon történő felkészítés.
• Az átmeneti szabályok biztosítják azt is, hogy az iskolák a munkaerő-gazdálkodás tekintetében is fel tudjanak készülni. A 2012/2013. tanítási év végéig a nem szakrendszerű oktatásban pedagógus-munkakört tölthet be a tanár abban az esetben is, ha 2004. szeptember 1-ig az első-negyedik évfolyamon végzett felkészülés keretei között legalább öt év gyakorlatot szerzett.
• A módosító törvény is kiegészítette az átmeneti szabályokat. Az új 133. § (1) bekezdése alapján a nem szakrendszerű oktatás indításának kezdő éve nem változott, vagyis az ötödik évfolyamon első ízben a 2008/2009. tanévtől kell a nem szakrendszerű oktatást megszervezni ezen az évfolyamon. Az új átmeneti rendelkezések nem helyezték hatályon kívül a korábban bevezetett átmeneti szabályokat, tehát a nem szakrendszerű oktatás időkerete az új szabályok szerint kibővíthető a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretének ötven százalékáig, de továbbra is megszervezhető a nem szakrendszerű oktatás az összes kötelező óra húsz százalékának elérésével.
• Az általános iskoláknak a helyi tantervüket 2007. szeptember 30-ig kell átdolgozniuk, amennyiben erre szükség van. Abban az esetben, ha a változással nem kívánnak élni, tehát nem kívánják bővíteni a nem szakrendszerű oktatás időkeretét, a helyi tanterv átdolgozása nem szükséges.

A szekció megfogalmazta azokat a javaslatokat, amelyek arra irányultak, hogy a felsőoktatási intézményeknek fel kell készülni a pedagógusok továbbképzésére az 5-6. osztályban tanítók számára. Ugyanakkor segítséget várnak az intézmények vezetői is a feladat megoldására. A gondot az jelenti, hogyan oldják meg a kistelepülések iskolái a pedagógusok át- és továbbképzését - ehhez gazdasági feltételeket igényelnek -, másrészt a helyi tantervek átdolgozását is jelenti.

A bizonytalansági tényezők aggasztják a pedagógusokat és az intézményvezetőket.