Kindrusz Pál

Kistérségi mérési-értékelési rendszer

A tanulók objektív értékelését egy differenciált, a személyiség sokoldalú fejlesztését szolgáló mérési-értékelési rendszertől várhatjuk el. Célunk egy olyan differenciális pedagógiai környezet létrehozása, amely elsősorban a belső és csak kismértékben külső erőforrásokra támaszkodva működik.

A hagyományos értelemben elvégzett nemzetközi és hazai mérések a tanulókról gyűjtenek adatokat, majd ezek alapján vonnak le következtetéseket az osztályról, az iskoláról, az iskolatípusról. Az ilyen típusú visszajelzés – ehhez hasonló, az országos, vagy nemzetközi mérések outputja is – jó az oktatásirányításnak, a fenntartónak, az iskolavezetésnek, de a pedagógus munkájához kevés információt ad. Mire a jelentések megérkeznek az iskolákba, a fenntartókhoz, addig a mérésben részt vett (adott szocioökonómiai képességű) csoport már elhagyta az iskolát. A következő mérésben természetszerűen teljesen más összetételű osztály vesz részt. A tanárok a kapott információkat a tanítási folyamat szervezésében tudnák felhasználni, de teljesen más közegre vonatkoztatva (1. ábra).

Az oktató-nevelő munka logikája

Elképzelhető az, hogy az országos mérésekhez készített szoftver, amelyet az iskolák a mérés után fél-háromnegyed év múlva kapnak meg, könnyen alkalmassá tehető – az utólag rögzített tanulói eredmények alapján – a gyermekekről készítendő individuális profil elkészítésére. A pedagógusok nem osztályokat, iskolákat fejlesztenek, hanem TANULÓKAT és az ő esetükben is részképességeket, képességeket. Elképzelésünk szerint szükség van az előzőekben leírt mérésekre is, de ha a pedagógusoknak szeretnénk segíteni, akkor meg kell mondanunk, hogy melyik gyermeknél mi az, ami nem megy, tehát a tanulókról individuális profilt kell a kollégák elé tenni. Az oktató-nevelő munka kiemelt feladata a készségek, képességek, kompetenciák fejlesztése. Az ismeretek, a gondolkodási műveletek szintje, a készségek színvonala is jelzi a tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát, az oktatás eredményességét, vagy eredménytelenségét.

A kiválasztott prioritások fejlesztése

Az óraszámok csökkentése, a megnövekedett tananyag az alapkészségek fejlesztésétől veszik el az időkeretet. Ezért is válik időszerűvé, hogy újszerű módszerekkel, a tanulók képességeinek feltérképezésével, egyénre szabott fejlesztési terv kidolgozásával, elősegítsük:

• a felzárkóztatást,
• a képességfejlesztést,
• a tehetséggondozást,
• a kulcskompetenciák fejlesztését.

A kistérség, az iskola mérési-értékelési rendszerének működtetéséhez szükség van egy szakmailag felkészült „mérési rendszergazdára”. A fejlesztés csakis azután történhet, amikor a mérésekből empirikus adatokat kapunk, majd egy követő mérés kimutatja, hogy melyik gyermek/osztály/iskola pontosan mennyit fejlődött. A legkisebb eltérést is pedagógiailag kell interpretálni. Ezért mérésmetodikailag képzett pedagógus tudja „hitelesen” értelmezni az adatokat. (Képzés: mérési-értékelési szakértő, min. 120 órás akkreditált tanfolyam)

A „(kis)térségi mérési-értékelési rendszergazda” feladata:

• az egyes intézményekkel közösen egyeztesse a térségi-iskolai prioritásokat (mérendő területeket);
• empirikusan vizsgálja meg intézményenként az innovációra való hajlamot, a mérési kompetenciát;
• kockázatelemzés készítése intézményenként;

• tervezze meg a kistérség (intézményspecifikus) tesztelési forgatókönyvét (ezt nevezzük figyelőnaptárnak);
• szerezze be a szükséges mérőeszközöket, feldolgozó szoftvereket;
• segítse kollégáit a mérések szervezésében;
• segítse kollégáit a fejlesztési tervek elkészítésében;
• informálja az intézmények vezetését, a nevelőtestületek tagjait a külső és belső mérési eredményekről;
• dokumentálja a mérések eredményeit;
• szisztematikusan gyűjtse a mérőeszközöket (orthotéka létrehozása).

A szakszerűen lebonyolított mérés előkészítése–lebonyolítása–feldolgozása–az eredmények értelmezése rendkívül időigényes munka. Az előzőekben vázolt rendszer térségi szintű kiépítése 2–4 évet vesz igénybe attól függően, hogy intézményenként milyen mértékű az együttműködés.

Az individuális profil

A mérési eredményekről készített jelentések bekerülnek a térségi, iskolai dokumentációkba. A mérések során a gyermekekről (iskolára lebontva) olyan „individuális profil” készül (4. ábra), amelyben a későbbi fejlesztés eredménye is rögzíthető, azaz nyomon követhető, hogy az adott területen mekkora a lemaradás, illetve a fejlődés, hol, mikor és ki fejleszt, illetve leolvasható az adott tanuló önmagához viszonyított fejlődésének mértéke. (Individuális profilok, jegyzőkönyvek, beszámolók.) Minden fejlesztést kontrollmérés követ. Ezáltal tudjuk – a tanulókat önmagukhoz viszonyítva – a fejlődés mértékét megállapítani. Mit várhatunk a képességfejlesztésre épülő mérési-értékelési rendszer kialakításától?

• Csökken a lemaradó tanulók száma.
• Minden gyermek képességeit optimálisan kihasználja (egyéni bánásmód).
• A pedagógusok mérésmetodikai és módszertani kultúrája új ismeretekkel frissül, melyeket a gyakorlatban is alkalmazhatnak.
• Javul az oktatás eredményessége.
• Több információt nyújt a gyermekekről a szülőknek.
• A belső értékelési rendszer mindenki által áttekinthetővé, kiszámíthatóvá válik.
• Megindul az intézményben a belső kommunikáció.
• Empirikus adatok segítségével lehet térségi, intézményi szinten tervezni a fejlesztést.
• Lehetőség a hozzáadott érték iskolai értelmezéséhez.

A rendszer kiépítésének személyi és dologi feltételei vannak.

• Mérések iránt elkötelezett vezetés (intézményben és térségben egyaránt).
• Mérési-értékelési rendszergazda.
• Innovációra fogékony nevelőtestület.
• A prioritásokra épülő figyelőnaptár testületi elfogadása.
• Orthotéka kialakítása (mérőeszközök gyűjteménye).
• Dokumentáció.
• Továbbképzések (1. nevelőtestületi tájékoztatás, 2. középvezetőknek 30 órás képzés, 3. térségi (jobb esetben iskolai) értékelési szakértő).
• Külső, folyamatos szakértői konzultáció.

A mérési-értékelési rendszer bevezetése során a nevelőtestület tapasztalatokra tesz szert az értékelés diagnosztikus funkciójának alkalmazásában és a kritériumorientált értékelési szemlélet elsajátításában. Lehetővé válik egy adott évfolyamon a tanulók önmagukhoz viszonyított teljesítményének nyomon követése, a fejlesztés folyamatának, lépéseinek tervezése, alapkészségek szintjének megismerése, a következő időszak tennivalóinak meghatározása. Az általunk tervezett mérési-értékelési modell tartalmazza mindazon területeket, amelyek lehetővé teszik az intézmények számára kialakítandó differerenciált tanulásszervezés mérésének a megtervezését, az eredményesség indikátorainak kiválasztását és az iskola sikerességének számszerűsítését. Természetesen egy ilyen rendszer bevezetése minden intézmény életében nemcsak pozitív hanem, nem várt változásokat is előidézhet. Ezekre fel kell készíteni a menedzsmentet. A vezetői elkötelezettség megléte esetén meg kell vizsgálni a nevelőtestület innovációval szembeni attitűdjét, klímáját. Kockázatelemzést kell végezni (táblázatos módszer). A modell térségi, intézményi bevezetését többszintű képzésnek kell megelőzni:

• az intézményvezetők tájékoztatása a rendszer kiépítésének előnyeiről;
• nevelőtestületek tájékoztatása a mérési-értékelési rendszer működéséről, feladataikról;
• középvezetők mérésmetodikai képzése (igh., munkaközösség-vezetők akkreditált 30 órás képzése);
• mérési rendszergazda képzése (mérési szakértői szak, kb. 120 órás mérési képzés).

A rendszer kiépítésének feltétele egy –az iskolában már meglévő gépekre építő – informatikai adatbázis kialakítása.