Mátyásiné Kiss Ágnes

Fogyatékos emberek esélyegyenlősége: Európai Cselekvési Terv

Mátyásiné Kiss Ágnes

EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 2003.10.30.

COM(2003) 650 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK,
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

 

Fogyatékos emberek esélyegyenlősége:

Európai Cselekvési Terv

 

1. ÖSSZEFOGLALÓ

A Fogyatékos Emberek Európai Évének (2003) sikerében a legfontosabb kérdések egyike, vajon sikerül-e 2003 után is fenntartható eredményeket elérni. Az Európai Bizottság az Év megrendezésében segítő összes partnerével együtt élni akar az alkalommal, és az elért eredményekre támaszkodva szeretne szembeszállni az új és akut kihívásokkal. Ennek a Közleménynek az a célja, hogy létrejöjjön a fogyatékosság kérdéseinek fenntartható és működőképes megközelítése a kibővített Európában. A Közlemény szolgáljon hivatkozási pontként és keretként a fogyatékossági dimenzió megerősítéséhez az EU összes irányelvében, ugyanakkor támogassa és ösztönözze az egyes tagállamok politikájának megvalósítását.

Ez a Közlemény ennek megfelelően olyan jövőbe tekintő EU elképzeléseket körvonalaz, amelyek célja a fogyatékos emberek fokozott bevonása a kibővített EU gazdaságába és társadalmába. A javasolt megközelítési mód szempontjából legfontosabb három gyakorlati célkitűzés a következő: az Esélyegyenlőség a foglalkoztatásban és munkavállalásban Irányelv (2000/78/EK) teljes körű alkalmazásának megvalósítása, a fogyatékosság kérdéseinek fokozott figyelembevétele a Közösség vonatkozó politikai elképzeléseiben, és fokozott elérhetőség mindenkinek.

Ez a Közlemény többek között egy gördülő többéves Intézkedési Tervet vezet be, 2010. évi időhorizonttal. Az Intézkedési Terv célja, hogy a fogyatékos embereket érintő kérdések beépüljenek a Közösség vonatkozó politikájába, és a legfontosabb területeken olyan konkrét intézkedések készüljenek, amelyek fokozzák a fogyatékos emberek integrációját. A Bizottság a fogyatékossági kérdéseknek a legfontosabb EU politikai elképzelésekbe való beemelésének támogatásához, ennek a támogatásnak eszközeként megjelentet egy kétévenkénti jelentést a fogyatékos emberek általános helyzetéről a kibővített Európában, amelyben figyelembe veszi a tagállamok új fejleményeit és fejlesztéseit. A Bizottság ugyanakkor javasolja, hogy fokozzák az érdekcsoportok és legfontosabb szereplők bevonását a politikai párbeszédbe annak érdekében, hogy hosszú távú és tartós változások következzenek be a gazdaság és társadalom egészében.

Miután a társadalmi befogadás legkritikusabb tényezője továbbra is a foglalkoztatás, a fogyatékos emberek EU Intézkedési Terve megvalósításának első szakasza – amelynek elkészülte 2004-ben és 2005-ben esedékes – elsősorban a fogyatékos emberek foglalkoztatásának támogatásához szükséges feltételek megteremtését szolgálja, miközben a kibővített Unió egész területén igyekszik fokozottan elérhetővé tenni a fogyatékosok számára a mindenki számára elérhető munkaerőpiacot. Ennek megfelelően ennek az Intézkedési Tervnek az első szakasza a foglalkoztatást érintő négy konkrét intézkedést tekint elsődlegesnek:

  • a foglalkoztatás elérhetővé tétele és a foglalkoztatásban való megtartás, beleértve a diszkrimináció elleni harcot;
  • élethosszig tartó tanulmányok a foglakoztathatóság, az alkalmazkodóképesség, az egyéni fejlődés és aktív állampolgári magatartás támogatása és erősítése céljából;
  • a fogyatékos embereket képessé tevő új technológiák, ezáltal a foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése;
  • a közintézmények, a nyilvános épített környezet megközelíthetővé tétele, a munkahelyi részvétel és a fokozott gazdasági és társadalmi integráció elősegítése.

A Bizottság kétévenként esedékes jelentése a fogyatékos emberek általános helyzetéről a kibővített Európában lesz az a dokumentum, amelynek alapján – a fogyatékos emberek helyzetére vonatkozó EU irányelvek hatásának ismeretében – meghatározzák az Intézkedési Terv további szakaszainak új prioritásait.

2. A POLITIKAI KÖRNYEZET

2.1. Az EU általános megközelítési mód: célok és eszközök

Az EU fogyatékos állampolgáraival szemben vállalt hosszú távú kötelezettségével együtt jár a fogyatékosság újszerű megközelítése: korábban a különböző ellátások passzív kedvezményezetteinek tekintették a fogyatékos embereket, ezzel szemben a társadalom mára felismerte és elfogadta a fogyatékos emberek jogos igényét az egyenlő jogokra, és megértette, hogy a részvétel közvetlenül összefügg a befogadással. Ezért az EU átfogó célkitűzése a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadása és hozzájárulása a társadalom alakításához: ezzel összefüggésben meghatározó szerepet játszik a diszkrimináció elleni harc és a fogyatékos emberek gazdasági és társadalmi szerepvállalásának támogatása.

Céljainak megvalósításához a Bizottság egy olyan koherens és integrált módszeren dolgozik, amely számos eszköz hasznosítását teszi lehetővé. A gyors gazdasági és társadalmi átalakulás jellemezte környezetben a Bizottság fokozott erővel törekszik arra, hogy maradéktalanul kihasználja az önkéntes együttműködés módszereit, amelyek lehetővé teszik az összes érdekcsoport – a tagállamok, a szociális partnerek, a civil társadalom stb. – megfelelő részvételét. A foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az élethosszig tartó tanulmányok összeegyeztetésének nyílt módszere az, amely döntő fontosságú a fogyatékos emberek számára, és ahol a közös célkitűzéseket le lehet fordítani a nemzeti politika nyelvére és el lehet érni a jó módszerek elterjesztését.

A sokféleség fokozott tiszteletben tartása egyéni jogokon keresztül

Az EU intézkedések alapja, lényege a fogyatékos emberek jogainak elismerése és védelme. Az EK Szerződés 13. cikke lehetővé teszi, hogy a Közösség olyan törvényeket terjesszen elő, amelyek többek között a fogyatékosság alapján érvényesülő diszkrimináció elleni harcot hivatottak szolgálni. A foglalkoztatásban és foglalkozásban érvényesülő egyenlő bánásmód követelményeit megfogalmazó EU Irányelven[1], valamint az EU Diszkriminációellenes Programján keresztül már történtek intézkedések ennek a célnak a megvalósítására. Az Alapvető Jogok Kartája a maga részéről kifejezetten rendelkezik a fogyatékos emberek jogainak védelméről, ezért is rendkívül fontos fejlemény a Karta követelményeinek beépítése a jövő EK Szerződésébe. A Karta a társadalmi jogok elválaszthatatlan részeként kezeli a politikai, gazdasági és állampolgári jogokat. A dokumentum 21. és 26. cikke fogalmazza meg a fogyatékos emberek jogait. A 26. cikk alapvető jogként ismeri el „a fogyatékos emberek jogát a fogyatékossággal élők függetlenségét, szociális és foglalkoztatási integrációját és a közösség életében való részvételét szavatolni hivatott intézkedések hasznából való részesedésre”.

A környezet hozzáférhetőbbé tétele az akadályok lebontásával

Az EU szociális jelenségnek is tekinti a fogyatékosságot. A fogyatékosság EU szociális modellje hangsúlyozottan hívja fel a figyelmet a környezetnek azokra az akadályaira, amelyek nem teszik lehetővé a fogyatékos emberek teljes részvételét a társadalomban. Ezeket az akadályokat a Bizottság 2000. májusában elfogadott, „Akadálymentes Európa a fogyatékos emberek számára”[2] Közleménye értelmében fel kell számolni. Ez a Közlemény jelentős mértékben befolyásolja a fogyatékos emberekre vonatkozó irányelvek és törvények alakulását. A hozzáférhetőség és mobilitás kérdéseit napjainkban az egyenlő lehetőségek és a részvételi jog alapján kezelik. Rendkívül fontossá vált többek között azoknak a műszaki és jogi akadályoknak a lebontása, amelyek gátolják a fogyatékos emberek hatékony részvételét a tudásalapú gazdaságban és társadalomban, és nem teszi lehetővé az információs társadalom lehetőségeinek maradéktalan kihasználását.

A foglalkoztatáson keresztül érvényesülő befogadás ösztönzése: az Európai Foglalkoztatási Stratégia, a strukturális alapok és a szociális védelem korszerűsítése

A foglalkoztatásban való részvétel összességében meghatározza a fogyatékos emberek gazdasági és társadalmi integrációját. A munkaerő-piaci részvétel lehetővé teszi, hogy az emberek gondoskodjanak saját megélhetésükről és teljesebb életet éljenek. A munka lehetővé teszi, hogy az ember megőrizze méltóságát, és nagyobb függetlenségre tegyen szert. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia hozzájárul, hogy a fogyatékosság-specifikus programoktól egy, a foglalkoztatás fő áramlatához szorosabban kapcsolódó megközelítési mód felé történjen általános elmozdulás. A tagállamok többségében a súlyos munkanélküliség elleni harcot szolgáló aktív munkaerő-piaci politika elvezetett az egyéni igényekhez jobban igazodó, sokkal inkább személyre szabott politikai megoldások kimunkálásához, beleértve a különösen sebezhető csoportok, többek között a fogyatékos emberek problémáinak kezelését. Az Európai Szociális Alap általános programjai és a Közösség EQUAL kezdeményezése – mint a fogyatékos emberek foglalkoztatását szolgáló konkrét intézkedések kimunkálásában a Közösség rendelkezésére álló legfontosabb pénzügyi eszközök – a fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációját szolgáló intézkedések széles körét finanszírozzák. Sőt, a Bizottság az EU vendégmunkások egyéb kategóriáinak biztosított jogokhoz képest hosszabb távra szóló, kiterjedtebb jogokat igyekszik biztosítani a fogyatékos munkavállalóknak.

A korszerű szociális védőrendszerek a támogatás rendkívül fontos eszközei olyan fogyatékos személyek számára, akik munkából nem képesek megfelelő jövedelemre szert tenni, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés segítésének eszközei azok számára, akik ki vannak rekesztve a munkaerőpiacról, de képesek dolgozni és gondoskodni megélhetésükről. Ennek megfelelően ezekben a rendszerekben több figyelmet szentelnek a munkavállaláshoz kötődő ösztönző ellátásoknak annak érdekében, hogy munka biztosítsa a megélhetéshez szükséges jövedelmet, és el lehessen kerülni a „járadékcsapdák” hatásait. Egy ilyen elmozdulás a passzív jóléti ellátásoktól való passzív függőségtől az aktív munkaerő-piaci intézkedések felé, amennyiben megfelelő módon illeszkedik az egyéni élethelyzetekhez, kedvező hatással lehet a kedvezményezettek gazdasági helyzetére és önbecsülésére. Mindez javíthatja a közkiadások szerkezetét és minőségét, és középtávon fokozhatja a közkiadások fenntarthatóságát.

E tekintetben a vállalati szektorra fontos szerep hárul a fokozott integráció elősegítésében, a gazdasági társaságok és a fogyatékos munkavállalók és fogyasztók javára. Korszerű integrációs stratégiák készülnek; a gazdasági szereplők azon a véleményen vannak, hogy a munkahelyhez, árukhoz és szolgáltatásokhoz való alkalmazkodás költségei jellegüknél fogva átmenetiek. A Bizottság igyekszik támogatni azokat az erőfeszítéseket, amelyek segítik a fogyatékos embereknek nyújtott segítség stratégiai üzleti jelentőségének fokozott felismerését.

A társadalmi integráció szorgalmazása és marginalizálódás elleni harc: a társadalmi befogadás európai folyamata

 

A Lisszabonban elfogadott stratégia tágabb környezetében a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtése túlmutat a foglalkoztatáson keresztül érvényesülő integráción. Ebben a vonatkozásban a társadalmi befogadásnak az Európai Tanács által Nizzában kezdeményezett, a koordináció nyílt módszere alapján működtetett új folyamata segítséget nyújthat a tagálla­mok­nak a fogyatékos emberek marginalizálódása elleni hatékonyabb fellépésben, miközben biztosíthatja, hogy a leginkább sebezhető rétegeket ne zárják ki az alapvető jogok, szolgáltatások és erőforrások igénybevételéből. A Bizottság, miután áttekintette a 2003-2005. évi Nemzeti Intézkedési Tervek második fordulóját, egy Közös Jelentésen dolgozik, amelyet a Tanács 2004. tavaszi ülésének előkészítése során kell elfogadni. Sőt, a Bizottság a Szociális Védelmi Bizottsággal együtt tevékeny részt vállal a szegénység és társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében elért eredmények mérésére alkalmas paraméterek kimunkálásából.

A részvétel fenntarthatóvá tételét szolgáló társadalmi struktúrák működőképessé tétele és kiterjesztése: a fogyatékos emberek problémáinak beágyazása a politika vonatkozó területeibe

 

A fogyatékos állampolgárok támogatásának a gazdasági és társadalmi élet tényleges részévé kell válnia; ez azt jelenti, hogy – a fogyatékos emberek számára kialakított sajátos lehetőségekkel és az ezzel járó szegregációval szemben – mindenkinek, aki számára ez lehetséges, részt kell vennie a folyamatok fő áramlatában minden olyan területen, ahol ez lehetséges. A fő áramlatokban és folyamatokban való részvétel nélkülözhetetlen feltétele, hogy a politikai döntések az összes információ ismeretében szülessenek meg, biztosított legyen a politika folyamataiban való széles körű részvétel, és a fogyatékos emberek, ezeknek az embereknek a nagyon különböző igényei és tapasztalatai legyenek a politikai döntési folyamatok középpontjában minden olyan esetben, amikor ezeknek a döntéseknek van bármilyen közvetlen vagy közvetett hatása a fogyatékos emberek életére.

Meg kell jegyezni, hogy az egészségügyi ellátó rendszerekkel szemben támasztott követelményekben felértékelődik az a célkitűzés, hogy az idősebb és/vagy fogyatékos emberek koruk előrehaladtával is tevékeny, egészséges és független életet élhessenek. Kiemelt figyelmet kell szentelni a preventív stratégiáknak, többek között az egészségesebb táplálkozásnak és fizikai és mentális tevékenységnek; a munkát a fiatalok és középkorúak életvitelének megreformálásával kell elkezdeni. A Bizottság és a Tanács 2003. március 10-én[3] elfogadott egy közös jelentést az idősek egészségügyi ellátásának és gondozásának jövőjére vonatkozó nemzeti stratégiák támogatásáról. Ez a jelentés három kulcsfontosságú célkitűzés körül fogalmazza meg a további politikai koordináció alapjait: egészségügyi ellátó rendszerek hozzáférhetősége, minősége és pénzügyi fenntarthatósága. 2004. tavaszán a Bizottság megjelentet egy Közleményt, amely megfogalmazza a tagállamok közötti további együttműködésre vonatkozó javaslatokat. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a fogyatékos személyek problémái ennek fontos területnek a főáramába kerüljenek. 

2. 2. Tények és trendek

Az Európai Unióban alkalmazott módszernek fontos része a társadalom fokozott tájékoztatása a fogyatékos emberek társadalmi hozzájárulásáról. Ezért is rendkívül fontosak a mérés kérdései. A feladat nem egyszerű. A nemzeti törvényhozásban és közigazgatási gyakorlatban éppen napjainkban dolgoznak a fogyatékosság, fogyatékosság meghatározásán és megállapításának kritériumain; ezek az EU jelenlegi tagállamaiban különböznek attól függően, hogyan értelmezik az egyes államokban a fogyatékosságot, illetve hogyan közelítenek ehhez a jelenséghez. Az Európai Bizottság által megrendelt összehasonlító tanulmány[4] pontosan szemlélteti a fogyatékos emberek helyzeteinek sokféleségét, illetve felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékosságnak számos alternatív értelmezése létezhet. Ez akadályt jelent az összehasonlító és összesített adatok összegyűjtésében és bizonyítja, hogy ezen a területen is tág lehetőségek kínálkoznak az információk kicserélésének és a politikai elemzésnek.

Az egyik kínálkozó lehetőség az EU szintjén elkészült felmérések eredményeinek áttekintése. Az Európai Közösség Háztartási Paneljének felmérése a fogyatékossági számadatok önbevallása alapján készült és az évek folyamán nem változó, egységes számadatokra enged következtetni. A felmérés eredményei értelmében az EU munkaképes korú lakosságának (16-64 évesek) 14,5%-a adott számot a fogyatékosság valamilyen formájáról.[5] Ez azt jelenti, hogy a (16-64 éves) nők csaknem 15%-a és a (16-64 éves) férfiak 14%-a jelentette, hogy valamilyen mérsékelt vagy súlyos fogyatékossággal rendelkezik. A 14 tagállamban[6] ez összesen kb. 26 millió munkaképes korú embert jelent. A 10 tagjelölt ország jelentései értelmében a lakosság 25%-a él valamilyen fogyatékkal.[7] Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a fogyatékos emberek nem tekinthetők kisebbségnek. Ezért a fogyatékos emberek társadalmi befogadását a társadalom egésze számára fontos, mindenki hozzájárulását és részvételét igénylő kérdésként kell kezelni.

Ezek a számadatok két fontos kérdésre hívják fel a figyelmet. Először, létezik egy korreláció az öregedés és a fogyatékosság között. Napjainkban a fogyatékos emberek 63%-a 45 év fölötti, és a fogyatékosság előfordulásának valószínűsége emelkedik, hiszen sok embernél a fogyatékok az életnek egy későbbi szakaszában keletkeznek. A 60-64 évesek 20%-a súlyos fogyatékos ember; 17,1% mérsékelt fogyatékról adott számot, miközben a fogyaték nélkül élők csupán 6,3%-a tartozik 60-64 éves korosztályhoz.[8] A demográfiai trendek a hosszabb várható élettartam mellett a fogyatékos felnőttek jobb egészségügyi ellátásáról tanúskodnak. Ennek alapján világos, hogy az Európai Unióban a fogyatékos emberek száma a lakosság öregedésének következményeként emelkedik – és a jövőben tovább fog emelkedni. Mindez fokozottan felhívja a figyelmet arra, hogy ezen a területen több lehetőségre van szükség, különös tekintettel a hozzáférhetőségre, illetve többek között a Design for All elv alapján megfogalmazott globális megoldások alkalmazására.

Másodszor, a számok fontos kiaknázatlan lehetőségeket tárnak fel a gazdasági növekedés előmozdításában. A fogyatékos személyeknek csupán 42%-a dolgozik, szemben a nem fogyatékos emberek 65%-ával; a fogyatékos személyek 52%-a inaktív, szemben a nem fogyatékos emberekével, ahol az inaktívak aránya csupán 28%.[9] Miközben a fogyatékosság továbbra is súlyos akadálya a munkán keresztül érvényesülő társadalmi befogadásnak, ezek a számok utalnak a feladat nagyságára. A munkaerő-piaci akadályok lebontásával meg lehet teremteni az ilyen lehetőségeket.

2.3. Az EU eddigi legfontosabb eredményei

Hozzájárulás a diszkrimináció felszámolásához a Szerződés 13. cikkének alkalmazásával

A Bizottság javaslata alapján a Tanács 2000. november 27-én elfogadta 2000/78/EK irány­el­vét[10], „a foglalkoztatásban és foglalkozásban az egyenlő bánásmód általános kereteinek megteremtéséről”. Az irányelv tilt mindennemű közvetlen vagy közvetett diszkriminációt vallás vagy hit, fogyatékosság, kor vagy szexuális orientáció alapján. A fogyatékos embereket illetően az Irányelv felismeri, hogy a méltányos munkahelyi befogadás és elhelyezés feltételeinek megtagadása diszkriminációnak minősülhet. A gyakorlatban a „méltányos elhelyezés” fogalmába beletartoznak a munkahelynek a fogyatékos munkavállalók igényeinek megfelelő átalakítása, például helyiségek és műszaki berendezések átalakítása, munkaidő megfelelő meghatározása stb. a foglalkoztatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében. A tagállamoknak 2003. decemberéig kellett átültetniük az irányelv rendelkezéseit nemzeti joganyagaikba. Az irányelv lehetőségei lehetővé teszik, hogy a tagállamok további három évvel meghosszabbítsák a fogyatékosságra és a korra vonatkozó rendelkezések átültetését.

A Közösség diszkriminációellenes akcióprogramjának (2001-2006)[11] célja a tagállamok támogatása a diszkrimináció elleni harcukban. A program lehetővé teszi, hogy a Bizottság a fogyatékos emberek elleni diszkrimináció felszámolásában is többféle tevékenység finanszírozásában vegyen részt, többek között hálózatok és partnerségek fejlesztésében, elnöki konferenciák, a fogyatékosság és a legújabb fejlesztések ismertetése céljából a tagállamok által szervezett nemzeti tájékoztató napok, kampányok szervezésében, tanulmányok elkészítésében stb.; a Bizottságnak eközben szorgalmaznia kell a fogyatékos emberek és érdekképviseleti szervezetek bevonását az ilyen tevékenységekbe. A Program társfinanszírozóként vesz részt a fogyatékos emberek képviseletét felvállaló különböző európai nem kormányzati szervezetek (NGO), például a Fogyatékos Emberek Európai Fóruma (EDF) stb. működési költségeinek finanszírozásában.

A fogyatékos emberek jogainak érvényesítése az ENSZ-ben és az EK fejlesztési együttműködésében

A Bizottság támogatja a globális erőfeszítéseket a fogyatékos személyek emberi jogainak teljes körű és egyenlő érvényesítésére, többek között a fogyatékos emberek emberi jogainak érvényesítéséről és védelméről szóló ENSZ Egyezmény eszközeivel. A nemzetközi emberi jogok érvényesítését a fogyatékos személyek körülményeihez kell igazítani; az ezt felismerő kezdeményezés összhangban van a fogyatékosság jogokra alapozott, Közösség által is vallott megközelítésével. Ennek alapja az EK Szerződés 13. cikke, amely lehetővé teszi, hogy a Közösség kezdeményezéseket tegyen a fogyatékos emberekkel szembeni diszkrimináció felszámolására. A pozitív példát mutató Bizottság alkalmazza ezt az eszközt és határozott intézkedéseket tesz továbbfejlesztésére. 2003. januárjában megjelentetett egy Közleményt „Az ENSZ jogi értelemben kötelező eszközének elfogadása a fogyatékos emberek jogainak és emberi méltóságának érvényesítéséről és védelméről”[12] címmel. Ez a Közlemény többek között rendelkezik arról, hogy az Európai Bizottság támogatja ezt az eszközt, és magyarázattal szolgál arról, mitől pótolhatatlan az Európai Közösség részvétele egy ilyen eszköznek az elfogadásában. A Bizottság kezdeményezte többek között az irányelvek tárgyalását, mivel a Egyezmény egy része a diszkriminációellenességgel foglalkozik, amely az Amsterdami Egyezmény és a 13. cikk óta a Közösség illetékessége. Az Európai Parlament támogatja a Bizottság Közleményét és többek között úgy vélekedik, hogy a fogyatékos személyek jogaival foglalkozó tematikus Nemzetközi Egyezmény elfogadása fokozhatja a fogyatékosság kérdéskörének láthatóbbá tételét az emberi jogok jelenlegi rendszerében és elősegíti a fogyatékosság jelentette különbségek befogadását.

Az Európai Bizottság arra ösztönzi a fejlődő országokban tevékenykedő EK képviseleteket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket és a fejlesztési együttműködés keretei között is foglalkozzanak a fogyatékosság problémáival. Minden képviseletnek útmutatásokat tartalmazó anyagot küldtek erről a kérdésről.

 

A szabad mozgás elősegítése

A személyek szabad mozgásának fontos következményei vannak a fogyatékos emberek mobilitására, illetve a fogyatékos emberek azon lehetőségére, hogy éljenek a Szerződés biztosította alapvető szabadságjogok egyikével. Ez a szabadság még érzékelhetőbbé válik a 25 tagállam kibővített Uniójában és a gazdaságok és társadalmak fokozott globalizációja jellemezte környezetben. A Bizottság már kötelezettséget vállalt arra, hogy felülvizsgálja azt a napjainkban hatályos rendelkezést, miszerint az 1408/71/EGK rendelet exporthatóságra vonatkozó rendelkezései nem vonatkoznak a fogyatékos emberek ellátásaira, és igyekszik csökkenteni a napjainkban nem exportálható járadék számát.

Felkészülés a bővítésre

A tagjelölt országoknak ahhoz, hogy az Unió rendes tagjaivá válhassanak, be kell építeniük politikájukba és gyakorlatukba az EU szociális „acquis” rendelkezéseit. Ezért 2001-ben és 2002-ben a rendszeres jelentések keretében felmérték a fogyatékos emberek helyzetét. A Fogyatékos Emberek Európai Évét 2003-ban a tagjelölt országok számára is megnyitották, lehetővé tették részvételüket az Év eseményeiben. Továbbra is létfontosságú azonban az ismeretek felhalmozása a helyzetről és a fogyatékos emberek igényeinek megismerése a csatlakozó és tagjelölt országokban. Ennek a tevékenységnek jelentős hatása lesz a fogyatékosság korszerű és hatékony stratégiáinak fejlesztésére, különös tekintettel a támogató rendszerek felépítésére és az egyes országok sajátos körülményeihez igazodó közösségi szolgáltatások kínálatára. A Bizottság már megrendelt egy tanulmányt az EU tagállamokban és a csatlakozó és tagjelölt országokban a bennlakásos intézményekben fogyatékos emberek helyzetének elemzésére; az elemzés elkészítése során figyelembe veszik az emberi jogi vonatkozásokat. Sőt, az Európai Foglalkoztatási Stratégiában és a Társadalmi Befogadás Európai Folyamatában napjainkban alkalmazott nyílt koordinációs módszer segíteni fogja a tanulás folyamatát és lehetővé teszi az EU közös céljainak megvalósítását segítő módszerek fejlesztését.

A Bizottság és a Fogyatékos Emberek Európai Fóruma közösen vesznek részt egy, a fogyatékos emberek szervezeteit segítő intézményfejlesztési projektben a csatlakozó és tagjelölt országokban; ezt a projektet a Phare program finanszírozásában valósítják meg. Ez a nagyon fontos munka a különböző szinteken tevékenykedő érdekcsoportok közötti megértés erősítésével elősegítheti a bővítés folyamatát és a fogyatékos személyek problémáinak kezelését ebben a folyamatban. A párbeszéd megteremtése a különböző érdekcsoportokkal, az együttműködés igényeinek felismerése és lehetőségeinek megteremtése, valamint a tagjelölt országok és EU partnereik és EU projektek közötti partnerségek felállítása fontos része a projekt során elért eredmények továbbvitelének. Egy ilyen párbeszédnek arra kell épülnie, amit eddig sikerült elérni a fogyatékos emberek bevonásában az életüket befolyásoló politikai döntési folyamatba. Végül, a Közösség akcióprogramjaiban való részvétel hasznos felkészülési lehetőséget kínál a csatlakozáshoz. Számos területen a csatlakozó és tagjelölt országokat már 2002 óta meghívták a foglalkoztatást, a társadalmi kirekesztés elleni harcot, a diszkrimináció elleni küzdelmet, az oktatás és képzés fokozott igénybevételét és a nemek esélyegyenlőségét segítő EU programokban, való részvételre. 

2.4. A Fogyatékos Emberek 2003. Európai Éve által teremtett impulzus

Elkötelezettségét megerősítendő, valamint a közvélemény alaposabb tájékoztatása érdekében az EU döntött arról, hogy 2003 legyen a Fogyatékos Emberek Európai Éve (European Year of People with Disabilities – EYPD). A Bizottság és a tagállamok által kialakított koncepció nemzeti, regionális és helyi szinten egyedülálló lehetőséget kínált a fogyatékos embereknek arra, hogy felhívják a figyelmet a számukra legfontosabb kérdésekre, hozzájáruljanak a politikai prioritások kiemeléséhez és ösztönözzenek konkrét intézkedéseket. Az Év emberközpontú kampányként született, épített a fogyatékos emberek érdekeinek képviseletét felvállaló nem kormányzati szervezetek, többek között a Fogyatékos Emberek Európai Fóruma és a fogyatékos embereket képviselő nemzeti szervezetek erős szövetségére; a közigazgatás elkötelezettségére; a szociális partnerekre, a vállalati támogatásra és a szolgáltatók szervezeteire. Az EYPD ily módon felkínálta az egész EU társadalom mozgósításának lehetőségét. Külön is említést kell tenni az Európai Parlament jelentős kötelezettségvállalásáról és támogatásáról, a Fogyatékos Emberek Európai Parlamentjének megszervezéséről; a Gazdasági és Szociális Bizottság a Régiók Bizottsága és a nemzetközi szervezetek, többek között az Európa Tanács stb. támogatásáról.

Magát az Európai Évet erőteljesen befogadó eseményként tervezték, és egyedülálló módon állították össze annak érdekében, hogy maguk a fogyatékos emberek is hozzájárulhassanak az Év koncepciójának kialakításához. A fogyatékos személyek szervezetei döntő szerepet vállaltak a nemzeti és EU kampány kialakításában, és a nemzeti koordinációs testületek munkájában való részvételükön keresztül ismertették a fogyatékos emberek jogait és azokat az akadályokat, amelyekkel mindennapi életükben meg kell küzdeniük. A különböző intézkedésekre és rendezvényekre európai, nemzeti, regionális és helyi szinten párhuzamosan került sor, a legkülönbözőbb érdekcsoportok közreműködésével: részt vettek fogyatékos személyek, családjaik és érdekképviseleti szervezeteik, nem fogyatékos emberek, különböző szintű döntéshozók, a szociális partnerek és az állami és a magánszektor különböző érdekcsoportjai.

Európa-szerte rendezett és a sajtóban és az Interneten nyilvánosságot kapott számtalan konferencián és nyilvános vitán keresztül az Európai Év egyedülálló alkalmat kínált a fogyatékos emberek és a fogyatékos személyek különböző szintű érdekképviseleti szervezeteinek arra, hogy ismertessék jogaikat, többek között a fogyatékos emberek jogát a társadalomban és a gazdaságban való teljes értékű részvételre. A kezdeményezett viták bizonyították, hogy az EU különböző tagállamaiban a fogyatékos emberek gondjai számos vonatkozásban közösek, de ami különösen fontos, bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy ezek a problémák a társadalom egészét ag­gaszt­ják. Ez különösképpen igaz a megbélyegzésre és a társadalmi kirekesztésre, a több lehetőség, nagyobb mobilitás és hozzáférés igényére, a jobb életminőségre és megfelelő gondoskodásra. Napirendre került a fogyatékos gyermekek helyzete, a fogyatékos nőkkel szemben megnyilvánuló halmozott diszkrimináció[13], a családok szerepe a fogyatékosság kezelésében és a fogyatékos fiatalok különleges helyzete.

Az ifjúság érdekében szervezetett intézkedések keretében az Európai Bizottság társfinanszírozóként vett részt egy görög elnökség által szervezett konferencia megrendezésében, „Akadálymentes Európa fiataloknak” címmel. Ezen a rendezvényen 150 fiatal vitatkozott az Ifjúság Fehér Könyvének témáiról (részvétel, információ, önkéntes munka)[14].

Úgy tűnik, hogy a tömegtájékoztatás eszközei is rendkívül lényeges szerepet töltenek be a fogyatékos emberek sztereotípiáinak áthidalásában. A görög elnökség az Európai Bizottság és a fogyatékos emberek érdekképviseletét ellátó szervezetek közreműködésével szervezett egy Európai Év konferenciát erről a kritikus kérdésről. Ennek eredményeként 2003. júniusában elfogadtak egy „Európai Nyilatkozatot a médiáról és a fogyatékosságról”. Határozat született egy médiával és fogyatékossággal foglalkozó európai hálózat felépítéséről, amelynek feladata, hogy javítsa a fogyatékos emberekről a médiában kialakult képet, a fogyatékos emberek foglalkoztatását és a fogyatékos személyek problémáinak megjelenését a médiában.

Az Év folyamán az érdekcsoportok rendkívüli mozgósítása bizonyította, hogy a társadalomban tetten érhető egy általános törekvés az esélyegyenlőség iránt, és az EYPD új ösztönzést adott a fogyatékos személyek fokozott társadalmi integrációjának. A foglalkoztatásban és foglalkozásban az egyenlő bánásmód általános kereteinek megteremtéséről rendelkező EK Irányelv átültetésén túl, új politikai döntések előkészítésének bejelentésére került sor; ez a munka most van folyamatban az EU tagállamaiban. Mindez nem csupán a hatályos törvények aktualizálására és új törvények elfogadására vonatkozik, hanem új megközelítési módok, innovatív módszerek és pozitív intézkedések bevezetését is támogatja. Íme néhány példa:

  • Franciaország felülvizsgálja 1975-ben megalkotott törvényeit az anyagi támogatásról és a szociális lefedettségről, intézkedéseket tesz bizonyos szolgáltatások elérhetőségéről.
  • Spanyolország a fogyatékos emberekre vonatkozó konkrét intézkedési tervet (2003-2007), egy elérhetőségre vonatkozó új nemzeti tervet (2004-2012), a fogyatékos személyek foglalkoztatására vonatkozó tervet fogadott el. Spanyolországban két új törvény elfogadására is sor kerül: az egyik az esélyegyenlőségről és a diszkriminációmentességről, a másik a fogyatékos emberek gazdasági és öröklési jogairól szól.
  • Németország új törvényt fogad el a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről, ugyanakkor tovább dolgozik a korábbi keretszabályozás végrehajtásának kiterjesztésén.
  • Görögország 2006-ig terjedő intézkedési terven dolgozik a társadalmi befogadásról. Sőt, a 2004. évi Paralimpiai Játékok (Athén) alkalmával a kormány kötelezettséget vállal számos, a fogyatékos embereket érintő gyakorlati fejlesztésre és intézményi reformok megvalósítására.
  • Portugália új alapvető és általános törvényt készít elő a fogyatékosságról és a krónikus betegségekről; készül egy új törvény a fogyatékkal és krónikus betegségekkel élő érdekeit képviselő nem kormányzati szervezetekről, valamint a hozzáférhetőséget segítő nemzeti intézkedési terv (2004-2011).
  • Hollandia egy intézkedési terven dolgozik a fogyatékosságról. 2003 végén lépett hatályba egy új törvény az egyenlő bánásmódról.
  • Olaszország most dolgozik a fogyatékos emberekről gondoskodó családok támogatási rendszerén és igyekszik megkönnyíteni a fogyatékosság közigazgatási vizsgálatát és megállapítását. Az Olasz Köztársaság Parlamentje tárgyal egy kormányrendeletről a honlapok hozzáférhetőségéről, valamint folynak a gondnokság intézményét szabályozó törvény előkészületei.
  • Finnország elfogadott egy új kormányzati intézkedési tervet és elkészített egy útmutatót, amely segíti a fogyatékos embereket saját emberi jogaik megismerésében és a diszkrimináció jellemezte helyzetek felismerésében.
  • Svédország a fogyatékos személyekre vonatkozó Nemzeti Intézkedési Terv értelmében megvalósította a közigazgatási intézmények megközelíthetőségére vonatkozó irányelveket, valamint végrehajtott egy nemzeti Programot a közalkalmazottak és választott képviselők reagáló képességének fejlesztésére.
  • Írország egy új általános törvényt jelentet meg a fogyatékosságról, amely tartalmazni fogja az igények független felmérésére vonatkozó rendelkezéseket; kihirdettek egy törvényt a fogyatékos emberek oktatásáról.
  • Az Egyesült Királyság rendeleteket fogadott el a 78/2000/EK irányelv megvalósításáról, valamint 2004. októberében véglegesíti a fogyatékos emberekkel szembeni diszkriminációról szóló törvény zárórendelkezéseit. Az Egyesült Királyságban idén tervezik egy új törvénytervezet elfogadását a fogyatékos emberekre vonatkozó törvényi szabályozás további kiterjesztéséről.
  • Luxemburg 2003. júliusában elfogadott egy új törvényt a fogyatékos emberekre vonatkozó munkaügyi rendeletekről és a súlyosan fogyatékos személyek jövedelmének biztosításáról.
  • Ausztria megjelentetett egy részletes jelentést a fogyatékos emberek helyzetéről és elkészített egy új törvényt a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről.
  • Belgium a közelmúltban fogadott el egy törvényt a diszkrimináció ellen, amelyet az Egyenlő Lehetőségek Központján keresztül terveznek megvalósítani. A végrehajtásba bevonják a fogyatékos emberek integrációjával összefüggő területi feladatokat is ellátó szövetségi intézményeket.
  • Dánia elkészített egy intézkedési tervet a fogyatékosságról és költségvetési forrásokat biztosított a fogyatékos embereknek szánt 800-1200 lakás megépítésére; így ezek az emberek elhagyhatják a bennlakásos intézményeket.

Összefoglalva, az Európai Év ugródeszkát jelentett a tagállamoknak, új lökést adott azoknak a politikai döntéseknek, amelyek a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtését szolgálják, elindított egy folyamatot, amelynek lényege a fogyatékos személyeknek kedvező kezdeményező, aktív intézkedések elfogadása és bevezetése, illetve a jövőre vonatkozó hosszú távú intézkedései terv alapjainak megteremtése. Az EU intézményeinek szintjén az Európai Év sajátos emelőkarként indított el fontos politikai kezdeményezéseket az integráció akadályainak lebontására. A Bizottság felállított egy független szakértőkből álló csoportot, amely az épített környezet megközelíthetőségének kérdésével foglalkozik; a szakértői csoport jelentésében számos ajánlást fogalmazott meg. 

2.5. A jövő stratégiai céljai

A Bizottság legfontosabb célja az elkövetkező években egyenlő lehetőségek megteremtése a fogyatékos embereknek. Ily módon megteremtődhet annak a tevékenységnek a tartós dinamikája, amelynek célja a fogyatékos emberek társadalmi befogadása és az európai társadalom alakítása oly módon, hogy ebben a társadalmi képződményben érvényesüljön a lehetőségek valódi egyenlősége.

A fogyatékosság területén az intézkedések többsége az egyes tagállamok feladata és felelőssége, és ezeket a problémákat nemzeti szinten lehet a leghatékonyabban kezelni. Ezért a Bizottság stratégiai célját három, egymást kölcsönösen kiegészítő és támogató célkitűzéssel, a Bizottságnak az EU hozzájárulás növelésére tett erőfeszítéseinek maradéktalan kihasználásával lehet megvalósítani. Ezek a célkitűzések a következők:

A foglalkoztatásban és foglalkozásban egyenlő lehetőségekről rendelkező Irányelv teljes körű alkalmazásának megvalósítása és vita kezdeményezése a diszkrimináció elleni harc stratégiájáról

A Bizottságnak az a szándéka, hogy figyelemmel kísérje a diszkriminációra vonatkozó törvényi rendelkezések elfogadott határidőknek megfelelő átültetését a tagállamokban és a csatlakozó országokban. A Bizottság kezdeményező módon kíséri figyelemmel a foglalkoztatásban és foglalkozásban az egyenlő bánásmód általános kereteinek megteremtéséről szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelv átültetését és megfelelő alkalmazását; szándékában áll gondoskodni arról, hogy a diszkrimináció minden áldozata teljes körű védettséget élvezhessen. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ennek az Irányelvnek a hatékony megvalósítása a fogyatékosság általános kezelésének egyik kulcsfontosságú eleme és nagy kihívás, hiszen innovatív koncepciók megvalósításáról van szó. Ez az Irányelv egyik meghatározó eleme a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtése érdekében végzett tevékenységnek. Ezért az Irányelv megkérdőjelezi annak a korábbi koncepciónak a létjogosultságát, miszerint a fogyatékosság egyenlő alkalmatlanság vagy képességek hiánya; az Irányelvnek az idők folyamán – rendelkezéseinek megfelelő alkalmazása esetén – hozzá kell járulnia a fogyatékosság körüli előítéletek, félelem és nemtörődömség felszámolásához.

A Bizottságnak az a szándéka, hogy 2004 tavaszán nyilvános vitát kezdeményezzen (Zöld Könyv) a diszkrimináció elleni harc jövőben megvalósítandó stratégiájáról. Ez az anyag áttekinti az EU diszkriminációellenes politikájának addigi eredményeit és felveti a jövő politikájának alakítására vonatkozó kérdéseket. Ugyancsak ebben a vitában kívánnak foglalkozni az EU bővítésének új kihívásaival.

A fogyatékosság kérdéseinek eredményes beágyazása a Közösség politikájába és a létező folyamatokba

A fogyatékos személyekre vonatkozó politikai elképzelések alakulásának legújabb fejleményei egyre erősebb tendenciát jeleznek afelé, hogy a fogyatékos emberek jogai egyre jobban beágyazódnak a politika fő áramlataiba, a politikai döntések segítik a fogyatékos emberek egyenlő lehetőségeinek megteremtését. Ez a stratégia a fogyatékos emberek gondjainak integrációját jelenti a politikai folyamatok minden szakaszában – a tervezéstől és megvalósítástól a monitoring és értékelő tevékenységig; a cél a fogyatékos emberek egyenlő lehetőségeinek megteremtése. A fogyatékos emberek problémáinak beágyazásával párhuzamosan a tartósan fennmaradó egyenlőtlenségek feltétlenül szükségessé teszik a kifejezetten a fogyatékos embereknek szánt konkrét intézkedések megvalósítását. Noha jelentős előrelépés történt a fogyatékos emberek helyzetének rendezése terén, sok még a tennivaló, és további erőfeszítésekre van szükség. A fogyatékos emberek helyzetének tartós rendezésében és a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadásában az elsődleges és leghatékonyabb eszköz a foglalkoztatás, ezért is kell kiemelten kezelni a fogyatékos emberek problémáinak beágyazását a foglalkoztatáspolitika fő áramlataiba, különös tekintettel az oktatásra és az élethosszig tartó tanulmányokra[15]; ehhez igénybe kell venni az összes olyan eszközt, amely a Bizottság rendelkezésére áll.

Az „Elérhetőség mindenkinek” továbbfejlesztése

A folyamatnak egyik kiemelt területe a hozzáférhetőség, ahol ennek a törekvésnek szorosan kapcsolódnia kell a Design for All elvhez. Áruk, szolgáltatások és épített környezet elérhetősége központi kérdés minden fogyatékos ember számára, csakúgy mint minden EU állampolgár számára. A Bizottságnak szándékában áll támogatni európai műszaki szabványok, szabványügyi dokumentumok, a „Hozzáférhetőség mindenkinek” elvét a műszaki előírásokban megjelenítendő általánosabb irányelvek kimunkálását, hiszen ez rendkívül lényeges feltétele a fogyatékos emberek további gazdasági és társadalmi integrációjának. A Bizottság ösztönözni kívánja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a „Hozzáférhetőség mindenkinek” koncepció és az ehhez kapcsolódó piaci lehetőségek megismertetése a szabványügyi érdekcsoportokkal.

***

A fenti célok megvalósítása érdekében a Bizottság egy folyamatos, több évre szóló Intézkedési Terven dolgozik. Az EU különböző politikai területeinek célkitűzéseihez igazodó Intézkedési Terv 2010-ig szólna. A lépcsőzetes megközelítés lehetővé tenné igazi kihívást jelentő célok és feladatok középtávú kimunkálását és megvalósítását és a Lisszabonban elfogadott stratégia keretében megvalósuló kezdeményezések eredményeinek hasznosítását.

Ennek az Intézkedési Tervnek az egymást követő lépéseit egy kétévenként esedékes jelentés határozza meg és támogatja. A jelentés áttekinti a fogyatékos emberek helyzetének mindenkori alakulását. A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy kétévenként elkészíti ezt a jelentést, hogy rendszeres időközönként konkrét jelentést tegyen a fogyatékos emberek általános helyzetéről a kibővített Európában. Ez a jelentés egy olyan eszköz, amely bővíti a politikai döntési folyamat minden résztvevőjének ismereteit a fogyatékos emberek helyzetéről. A jelentés többek között lehetővé fogja tenni az elért eredmények pontosabb meghatározását, az elkövetkező évek kilátásainak feltérképezését és a jövő politikájának alakításában kínálkozó lehetőségek feltárását; a jelentés címzettei megismerik az EU politikájának hatását a fogyatékos emberek mindenkori helyzetének alakulására. Ez a Jelentés lesz az alapja azon új prioritások megfogalmazásának, amelyekkel az Intézkedési Terv következő szakaszaiban feltétlenül foglalkozni kell.

3. A FOGYATÉKKAL ÉLÉS EU INTÉZKEDÉSI TERVE 

3.1. A Terv lényege

Ez a görgetett, több évre szóló Intézkedési Terv lehetővé teszi azoknak az elsőbbséget élvező intézkedéseknek a tervezését, megvalósítását és nyomon követését, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a gazdasági és társadalmi integráció, az egyenlő hozzáférés és a hatékony részvétel vonatkozásában fent jelzett lehetőségek kihasználásához és a kihívások megválaszolásához. Az elsőbbséget élvező intézkedéseknek kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást, lehetővé kell tenniük a különböző tevékenységek koherens csomagjának EU, nemzeti vagy decentralizált szintű kifejlesztését.

Ennek az Intézkedési Tervnek az első szakasza az EYPD végén indul és két éven keresztül (2004 és 2005) folytatódik. Fő célja a fogyatékos személyek foglalkoztatásának támogatásához szükséges feltételek megteremtése és az ehhez szükséges jogosítványok biztosítása. Ennek az első szakasznak az eredményei – az említett feltételek megteremtésével és a jogokra alapozott megközelítés érvényesítésével – megerősítik és kiegészítik a foglalkoztatási és foglalkozási esélyegyenlőségről szóló 2000/78/EK Irányelv rendelkezéseinek végrehajtását. Az elsőbbségi intézkedések ennek megfelelően az ún. „foglalkoztatási lánc” különböző elemeit érintik és a fogyatékos emberek számára is megteremtik a munkához való jog érvényesítésének feltételeit.

A Bizottság megfogalmazta az Intézkedési Terv első szakaszával összefüggő intervenció kiemelt területeit. Ezeket az alábbi négy, egymást kölcsönösen kiegészítő pillér köré csoportosították:

  • A foglalkoztatás és foglalkoztatásban maradás
  • Élethosszig tartó tanulmányok mint a foglalkoztathatóság, az alkalmazkodóképesség, a személyi fejlődés és az aktív állampolgári magatartás eszköze
  • Új technológiák lehetőségeinek hasznosítása, hiszen ezek a technológiák jelentős szerepet vállalhatnak az esélyegyenlőség és mobilitás megteremtésében a gazdaságban, esélyt jelenthetnek a fogyatékos emberek számára
  • Nyilvános épített környezet hozzáférhetősége, ami előfeltétele a munkahelyi részvételnek és a mobilitásnak a gazdaságban és a társadalomban

Az alábbi szakaszokban azokról az elhatározott intézkedésekről adunk számot, amelyek a még meglevő kihívások megválaszolását és az új igények feltérképezését szolgálják; a cél a nagyobb mértékű foglalkoztatás és a fogyatékos emberek szorosabb integrációja a gazdaságba és a társadalomba. Az intézkedések jegyzéke egy nyilvánvalóan nem teljes szemléltető jegyzéke az Intézkedési Tervben rejlő lehetőségeknek. Ennek a jegyzéknek biztosítania kell a 2004-2005. évi prioritások és tevékenységek teljes áttekinthetőségét. 

3.2. A fogyatékosság EU Intézkedési Tervének első szakasza: 2004-2005 

3.2.1. A foglalkoztatási lehetőségek elérése és a foglalkoztatásban maradás

A foglalkoztatásban és foglalkozásban biztosítandó egyenlő bánásmód általános keretének felállításáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelv elfogadásának hatása rendkívül jelentős. Az Irányelv fontos változtatásokat követel meg egyes tagállamok hatályos szabályaiban. Az Irányelvnek óriási hatása lesz a munkáltatókra – állami vállalatokra és intézményekre és magánvállalkozásokra egyaránt – és a fogyatékos emberek foglalkoztatásának gyakorlatára, különös tekintettel a „méltányos elhelyezésre” vonatkozó rendelkezésekre. Ezért fontos, hogy a legfontosabb szereplők – politikai döntéshozók, kormánytisztviselők, nem kormányzati szervezetek, munkavállalók és munkaadók – tisztában legyenek jogaikkal és kötelességeikkel. Ezért az Irányelv sikere szempontjából rendkívül fontos a politikai döntéshozók és a közvélemény érzékennyé tételének elérése. Erre való tekintettel a Bizottság 2003. júniusában minden tagállamban elindított egy alaposan előkészített tájékoztató kampányt, amelynek célja, hogy tájékoztassa a munkaadókat és munkavállalókat új jogaikról a munkahelyeken.

Az EYPD égisze alatt a szociális ellátásért és foglalkoztatásért felelős miniszterek 2003. júniusában elfogadtak egy határozatot a fogyatékos emberek foglalkoztatásának és társadalmi integrációjának támogatásáról[16]. A határozat felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és a szociális partnereket[17], tegyenek további erőfeszítéseket a fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációját és részvételét akadályozó korlátok lebontására; ehhez érvényesíteni kell az egyenlő bánásmódot szolgáló intézkedéseket, valamint az oktatási és szakképzési rendszer minden szintjén fokozni kell a fogyatékos emberek integrációját és részvételét.

A Lisszabonban elfogadott program eredményes végrehajtásához olyan foglalkoztatáspolitikára van szükség a tagállamokban, amely kiegyensúlyozottan segíti elő három, egymást kölcsönösen kiegészítő és segítő célkitűzés megvalósítását: ez a teljes foglalkoztatás, a munka minősége és termelékenysége és a szociális kohézió és befogadás. A felsorolt célkitűzések mindegyike szorosan összefügg a fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációjával. A mindent átfogó fontos célkitűzések egyike egy olyan befogadó munkaerőpiac koncepciója, amely megköveteli a fogyatékos személyek és az összes hátrányos helyzetű ember hatékony integrációját.

A tagállamok foglalkoztatáspolitikai irányelvei[18] a felülvizsgált Európai Foglalkoztatási Stratégiában (EES) a 7. intézkedés prioritásainál rendelkezik a hátrányos helyzetű emberek, többek között a fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációjának támogatásáról és a diszkrimináció elleni harcról. A politikai elképzelések egyik konkrét célja 2010-ig a hátrányos helyzetű emberek (lásd nemzeti definíciót) munkanélküliségének jelentős csökkentése az EU minden tagállamában. Tekintettel a fogyatékos emberek számára fontos kérdések és az „új” EES-ben megfogalmazott három célkitűzés megvalósítása közötti egyértelmű kapcsolatra, az Intézkedési Terv kiemelt célkitűzése lesz a fogyatékosság kérdéseinek beágyazása a foglalkoztatáspolitika fő áramlataiba. Ennek megfelelően a fogyatékos emberek az egyéb prioritások, többek között az aktiválás/prevenció és a munkaerő-kínálat alapján is támogatásban részesülnek. A tagállamokat felszólítják, hasznosítsák a fogyatékos emberek munkavállalási lehetőségeit, ennek során vegyék figyelembe a fogyatékos nők és a szellemi fogyatékos személyek sajátos helyzetét.

Sőt, az Európai Szociális Alap fő áramlatának programjai és a Közösség EQUAL kezdeményezése, azaz azok a legfontosabb pénzügyi eszközök, amelyek segítségével a Közösség lefordítja a konkrét intézkedések nyelvére a fogyatékos emberek foglalkoztatására vonatkozó célkitűzéseit, különböző intézkedések széles körét finanszírozzák a fogyatékos emberek munkaerő­-piaci integrációja terén, illetve lehetővé teszik a munkaerő-piaci integráció konkrét vonatkozásaival összefüggő innovatív módszerek kipróbálását. Az EQUAL tematikus tevékenységeinek keretében az EQUAL horizontális prioritásainak megfelelő öt Európai Tematikus Csoportot állítottak fel: foglalkoztathatóság, vállalkozásfejlesztés, alkalmazkodóképesség, esélyegyenlőség és menedékjogot igénylők. A foglalkoztathatóság tematikus csoportjában felállítottak egy fogyatékos emberek problémáival foglalkozó munkacsoportot.

A fogyatékos embereknek vannak és lesznek különleges igényeik, és a Bizottság elfogadja, hogy ezeket az igényeket ki kell elégíteni, többek között – szükség esetén – a kifejezetten a fogyatékos embereket segítő munkaerő-piaci politikai intézkedésekkel. A Bizottság a Közösség versenypolitikai intézkedéseinek keretében is tett ilyen jellegű erőfeszítéseket. 2002. novemberében elfogadtak egy rendeletet az állami támogatásról a foglalkoztatásban[19], amelynek alapján a tagállamok állami támogatásban részesíthetik új munkahelyek létrehozását és fogyatékos embere munkavállalók foglalkoztatását úgy, hogy ehhez nem kell megkérniük a Bizottság előzetes engedélyét. Ezt követően a tagállamok átvállalhatják az egy évre vonatkozó bérköltség és társadalombiztosítási járulék legfeljebb 60%-át abban az esetben, ha a vállalkozás fogyatékos munkavállalót foglalkoztat; támogatás igényelhető a csökkentett termelékenységre vonatkozó kártérítéshez, valamint a helyiségek átalakításához és a különleges támogatáshoz.

A fogyatékos embereknek egyenlő bánásmódban kell részesülniük a munkahelyeken, és ebbe beletartozik a munkaegészségügyi ellátásra és munkabiztonságra vonatkozó egyenlőség. Ezért az európai üzem-egészségügyi és biztonsági törvényi szabályozás a fogyatékos emberekre is vonatkozik. A törvényi szabályozást úgy kell alkalmazni, hogy az elősegítse a fogyatékos emberek foglalkoztatását. Az EU szintjén a 89/654/EGK Irányelv[20] az I. és II. melléklet 20. és 15. pontjában rendelkezik arról, hogy „a munkahelyek kialakítása során, szükség esetén tekintettel kell lenni a fogyatékos emberek igényeire. Ez a rendelkezés érinti többek között az ajtókat, a járdákat, a lépcsőházakat, a zuhanyzókat, a mosdókat, az illemhelyeket és a fogyatékos munkavállalók által közvetlenül használt vagy elfoglalt munkaállomásokat”. Ezen kívül „az 1992. december 31. után átalakított, kibővített és/vagy felújított munkahelyeket illetően a munkaadónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ilyen módosítások, bővítések vagy felújítások megfeleljenek az I. mellékletben felsorolt minimális követelményeknek” (89/654/EGK irányelv 5. cikke).

A 89/391/EGK keretirányelv[21] a 8. cikkben rendelkezik a munkaadó kötelezettségéről, miszerint utóbbi a kockázatok elemzése során köteles megtenni a szükséges intézkedéseket az elsősegélynyújtásra, a tűzvédelemre és a munkavállalók kimenekítésére. Ugyanakkor a 89/654/EGK Irányelv az I. és II. mellékletben minimális rendelkezéseket tartalmaz a folyosókról és vészkijáratokról, valamint a tűz érzékelésére és megelőzésére vonatkozó intézkedésekről.

Ezeknek a megfontolásoknak az ismeretében a Bizottságnak a következőket kell elvégeznie:

Antidiszkriminációs politika:

  • A foglalkoztatásban és foglalkozásban az egyenlő bánásmód általános kereteinek felállításáról rendelkező 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelv széles körű ismertetésének támogatása.

A felülvizsgált Európai Foglalkoztatási Stratégia (EES):

  • A felülvizsgált EES tagállamok által történő megvalósításának szoros ellenőrzése és a tagállamok ösztönzése az aktív munkaerő-piaci intézkedések fogyatékos emberek számára való hozzáférhetővé tételére; szükség esetén a személyi segítségnyújtás és útmutatás kínálatának kiterjesztése; a diszkrimináció elleni harc intenzívebbé tétele a munkaerőpiacon; járadékcsapdák elkerülése; új információ- és kommunikáció-technológiák akadálymentes igénybevételének támogatása és a tanulmányok, a szakképzés és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés minőségének javítása.
  • A Bizottság a fentiekkel összefüggésben az Európai Statisztikai Rendszerben ösztönözni szándékozik a nemzeti statisztikai rendszerek továbbfejlesztését annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyatékosság kérdéseinek hatékonyabb monitoringját az EES-ben, különös tekintettel a nemekre vonatkozó információkra.
  • Meg kell jelentetni egy munkaanyagot az EES fogyatékos emberekre vonatkozó megvalósításáról. Minden foglalkoztatási irányelvnél kiemelt figyelmet kell szentelni a fogyatékos személyeket érintő megoldásoknak, jelezni kell az ezen a területen alkalmazott legjobb módszereket. Ennek az anyagnak az a célja, hogy a Foglalkoztatási Stratégia keretében hozzájáruljon a fogyatékosság problémáinak megjelenítéséhez a tagállamok ilyen jellegű tevékenységének fő áramlataiban.

Az Európai Szociális Alap:

  • Ösztönözze a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap fő áramlatainak programjai és a Közösség EQUAL kezdeményezése által finanszírozott tevékenységekben vegyék figyelembe a fogyatékos emberek igényeit.
  • Többek között az ESF, a Közösség EQUAL kezdeményezése és a foglalkoztatáspolitikai Peer Review keretében ösztönözni szükséges a fogyatékos emberek foglalkoztatása/szakképzése területén alkalmazott jó módszerek és innovatív intézkedések terjesztését.

Szociális párbeszéd:

  • El kell mélyíteni az európai szintű párbeszédet a szociális partnerekkel a szociális partnerek hozzájárulásáról, a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről a munkaerőpiacon; többek között, ösztönözni kell a szociális partnereket arra, hogy intézkedéseket tegyenek a „Fogyatékos emberek egyenlő lehetőségeinek és foglalkoztatáshoz való hozzáférésének támogatásáról” c. 2003. január 20-án napvilágot látott nyilatkozatban megfogalmazott ajánlások konkrét alkalmazására, valamint támogassák az ágazati szociális párbeszédben jelentkező konkrét kezdeményezéseket, többek között a fogyatékos emberek foglalkoztatására vonatkozó, a kereskedelmi ágazatban előirányzott önkéntes megállapodást.

Vállalati szociális felelősség:

  • Folytatni kell a Vállalati Szociális Felelősség fogyatékos emberek foglalkoztatását szolgáló módszereinek és tapasztalatainak ismertetését és terjesztését, lásd Bizottság Közleménye a vállalatok szociális felelősségéről.[22]

A fogyatékos emberek problémáinak beágyazása az egészségügyi és biztonsági tevékenység fő áramlataiba:

  • El kell járni annak érdekében, hogy az egészségre és biztonságra vonatkozó EU kezdeményezésekben vegyék figyelembe a fogyatékos emberek igényeit. 

3.2.2. Élethosszig tartó tanulmányok

A foglalkoztatáshoz való hozzáférés kiterjesztésének, a kirekesztés elleni fellépésnek és a szociális kohézió erősítésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a fogyatékos emberek hozzáférjenek minden elérhető tudáshoz és a szükséges szakértelemhez. Ennek első lépése az alapképzés, folytatása az élethosszig tartó tanulmányi lehetőségek egyéb formáinak igénybevétele: a Joint Inclusion Report 2001 kiemelte: egyre több bizonyíték áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy azok a fogyatékos emberek, akik fiatal korukban integrálódnak az oktatás fő áramlataiba, nagy valószínűséggel megszerzik azokat az általános és szakmai ismereteket és szakértelmet, amely szükséges a későbbi helytálláshoz a munkaerőpiacon. Az élethosszig tartó tanulmányok fő áramlataiban megjelenő kínálat elérhetősége az EU-ban továbbra sem elégséges, különös tekintettel a hátrányos helyzetben levő csoportokra, beleértve a fogyatékos embereket.

Az oktatás, szakképzés és élethosszig tartó tanulmányok akadályainak áthidalására kínálkozó lehetőségek egyike az e-Learning korszerű információ- és kommunikáció-technológiáinak (ICT) alkalmazása.[23] Ezért a Bizottság e-Learning programra vonatkozó javaslata[24] kifejezett utalást tartalmaz a fogyatékos emberek igényeire. Sőt, a Bizottság nyelvoktatásra és nyelvi sokszínűségre vonatkozó Intézkedési Terve[25] javasolja a különleges igényekkel fellépő tanulók idegen nyelvi képzésében felhalmozott jó módszerek összegyűjtését és terjesztését. Az EU Intézkedési Terve a képességekről és mobilitásról[26] kiemeli, hogy a tagállamoknak intenzívebben kell támogatniuk a hátrányos helyzetű, különösen a fogyatékos emberek és tanulmányi nehézségekkel küzdő fiatalok integrációját oktatási és szakképzési rendszereikbe. A Fogyatékos Emberek Európai Évének égisze alatt az Oktatási Tanács elfogadott egy határozatot a fogyatékos diákok és egyetemi és főiskolai hallgatók egyenlő lehetőségeiről az oktatásban és szakképzésben[27].

A fenti megfontolások értelmében a Bizottság az alábbiakat teszi:

EU oktatás, szakképzés és ifjúságpolitika és programok:

  • Az oktatási és szakképzési rendszerek céljaira vonatkozó munkaprogram[28] megvalósításával összefüggésben továbbra is kiemelten kívánja kezelni a fogyatékos emberek oktatási és szakképzési integrációjával kapcsolatban a siker (vagy kudarc) tényezőinek azonosítását és a jó módszerek kicserélésének támogatását.
  • A jövő e-Learning akcióprogramjának (2004–2006) tervezése és megvalósítása során megkülönböztetett figyelmet szentel a fogyatékos emberek – és egyéb sebezhető csoportok – különleges igényeinek, hogy olyan e-Learning megoldások szülessenek, amelyek minden állampolgár számára lehetővé teszik a teljes körű részvételt a tudás alapú társadalomban.
  • Az élethosszig tartó tanulmányi lehetőségekről szóló PLOTEUS információs program a jövőben bővebb információkkal szolgál a fogyatékos emberek számára, beleértve a tagállamokban elérhető különleges finanszírozási lehetőségeket.
  • Támogatni szándékozik a jobb tanulmányi és szakképzési lehetőségek szabad választását, ennek érdekében az igényekhez jobban igazodó útmutatással és tanácsadással, valamint pályaválasztási lehetőségekkel szolgál a nem hagyományos munkaerő-piaci lehetőségek, illetve a fogyatékos embereknek ajánlott, nem munkavégzéssel összefüggő tanulmányi lehetőségek feltárásához.
  • A napjainkban működő Socrates, Leonardo és YOUTH programokban megkülönböztetett figyelmet szentel a fogyatékos emberek számára is elérhető projekteknek, felméri és elemzi a tagállamokban a fogyatékos embereknek kínált, élethosszig tartó tanulmányi programok második generációjának hatását, gondoskodik az eredmények elterjesztéséről, valamint arról, hogy az oktatási és szakképzési programok következő generációjának tervezése során tekintettel legyenek a fogyatékos emberek igényeire.
  • Európai szinten és az európai programokban figyelemmel kíséri az élethosszig tartó tanulmányokra vonatkozó honlapok és média termékek e-elérhetőségét.

Kutatás:

  • Terjeszti és maradéktalanul hasznosítja a Socrates és Leonardo programok, valamint a 6. Kutatási Keretprogram (6FP) keretében végzett kutatások eredményeit, különös tekintettel az „Állampolgárok és állami irányítás egy tudás alapú társadalomban” c. 7. prioritásra, amely rendelkezik a társadalmi befogadásról kibontakozó vitához való értékes hozzájárulásról és az aktív állampolgári magatartásról a tudás alapú társadalomban, beleértve a fogyatékos embereket. 

3.2.3. Az új technológiák lehetőségeinek kihasználása

Az e-Europe 2002 intézkedési terv hozzáférhetőséget segítő tevékenységeinek keretében[29] bizonyos fontos eredmények születtek, és ezeket az erőfeszítéseket folytatni kell. A tagállamok a Bizottság javaslata[30] alapján elfogadták és bevezették a Web Elérhetőségi Kezdeményezést – Web tartalmi elérhetőségi irányelveket (W3C/WAI/WCAG-V1.0)[31]; ezek az irányelvek nyilvános honlapokra vonatkoznak. A Tanács 2002. decemberében fogadott el egy határozatot az e-hozzáférhetőségről[32].

A jó módszerek tagállamok közötti összehasonlításával és kicserélésével sikerült elérni a politikai megoldások európai szintű hatékonyabb összehangolását és az „információs-kirekesztés” megelőzését; a vonatkozó törvényhozás és szabványok felülvizsgálatával megvalósult az elérhetőség elveinek érvényesítése. Létrejött a Nemzeti Kiválósági Központok (EdeAN) Design-for-ALL (DfA) hálózata, hozzáférhetővé váltak a Design-for-ALL szabványok, az információ-technológiai termékek elérhetőségét segítő elvek és segédanyagok; mindez fokozza a fogyatékos emberek foglalkoztathatóságát és társadalmi befogadását. Nyilvánvaló azonban, hogy a társadalmi befogadás és integráció szempontjából rendkívül lényeges a honlapok és kapcsolódó közszolgáltatások és alkalmazások elérhetőségének továbbfejlesztése. A jövő tevékenységeinek egyik kulcsfontosságú kérdése a hozzáférhetőség továbbfejlesztése egységes módszertan alapján, összehasonlítható információk előállítása céljából.

Az „eEurope – Információs társadalom mindenkinek”[33] erőfeszítései arra irányulnak, hogy a fogyatékos emberek és egyéb hátrányos helyzetű csoportok másokkal egyenlő mértékben férjenek hozzá a fő áramlat fejlesztéseinek eredményeihez olyan területeken, mint a korszerű online közszolgáltatások, e-kormányzás, e-tanulmányok, e-egészségügy és egy dinamikus és elérhető e-business környezet megteremtése. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításához szükséges feltételek megteremtését szolgáló eEurope 2005 kezdeményezés foglalkozik többek között a széles sávú hozzáférés általános elérhetőségével, versenyképes árakon és egy biztonságos információs infrastruktúrában.

A technológia fejlesztései – különösen az információ- és kommunikáció-technológiai fejlesztések – meghatározó jelentőségű lehetőségeket teremtenek, és lehetővé teszik, hogy a fogyatékos emberek áthidalják a funkcionális korlátokat és javítsák kilátásaikat a társadalom életében való részvételre. A fogyatékos embereknek azonban egyéb akadályokkal is szembe kell nézniük. A javasolt intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a fogyatékos emberek lehetőségekhez jussanak, és ily módon kiegyenlítődjenek az esélyek, azaz az információs és az új technológia valóban mindenki javát szolgálja.

A fenti megfontolások alapján a Bizottság az alábbiakat fogja tenni:

Információ- és kommunikáció-technológiák (ICT):

  • Nemzetközi párbeszéd elindítása a hozzáférhetőség aggályairól és irányelveiről, különösen az ICT területén, műhelyek szervezése az EU és az ágazatban az ICT termékek és szolgáltatások területén (ismeretterjesztés, engedélyezés, beszerzés, irányelvek, szabványok, követelmények stb.) hatályos törvényhozás alapján kialakított hozzáférhetőségi irányelvek és törvényhozó intézkedések átvilágítása.

eEurope 2005 Intézkedési Terv:

  • A hozzáférhetőség mint horizontális probléma elemzése az eEurope 2005-ben. Tájékoztató és támogató tevékenységekre kerül sor: elkészül egy olyan eszközrendszer, amely lehetővé teszi, hogy az Információ- és Kommunikáció-technológiákra vonatkozó elérhetőségi követelmények beágyazódjanak a közbeszerzési ajánlati felhívásokba, a nyilvános e-szolgáltatások elérhetőségébe, az elérhetőség mint e-képesség megszerzésébe.

Design for All, támogató technológiák és e-hozzáférhetőség szabványai:

  • Ajánlások készülnek a „Design for All” Európai Tananyag fejlesztésére és alkalmazására az Információs Társadalom szakembereinek, különösen tervezőknek és mérnököknek. A Bizottság kifejezett támogatásban kívánja részesíteni a Design for All részét képező EdeAN hálózatot.
  • Az elmondottakon túl további erőfeszítésekre kerül sor az e-hozzáférhetőség, többek között a Design for All és támogató technológiák egységesítésének támogatására.
  • Díjakat rendszeresítenek „Innováció a Design for All és támogató technológiák” területén.
  • Párbeszédet létesít a támogató technológia gyártóival, ösztönzik a támogató technológiák ipari egyesületeinek létrehozását; ezek lehetővé tesznek egy strukturáltabb és koherens európai szintű párbeszédet.

Jelentési kötelezettségek:

  • Készül egy Web hozzáférhetőségi jelentés a nyilvános honlapok WAI irányelveinek ellenőrzéséről és megvalósításáról, folytatódik a munka az elérhető honlapok értékelésére vonatkozó egységes európai módszertan bevezetésén annak érdekében, hogy a W3C/WAI irányelvek alapján egy összehasonlítható adatokat tartalmazó adatbázis jöjjön létre.

Kutatás:

  • 30 millió eurót fordítanak projektekkel kapcsolatos pályázatokra a 6. Kutatási Keretprogramban[34]. A Program célja az elérhetőség az akadálymentes technológiák területén és technológiák hozzáférhetővé tétele, az idősek és fogyatékos emberek önállóságának kiterjesztése, egyenlő hozzáférés és akadálymentes részvétel feltételeinek megteremtése az Információs Társadalomban[35].
  • Az Inclusive Communication INCOM csoport tevékenységének támogatása, eredmények hozzáférhetővé tétele, fogyatékos emberek segítése az elektronikus kommunikációs szolgáltatások elérésében, jelentés a rövid és hosszú távú célkitűzésekkel. 

3.2.4. Nyilvános épített környezet hozzáférhetősége

Különleges előnyökkel jár, ha az épületek tervezése és építése során érvényesül az általános tervezés (tervezés mindenkinek) elve[36]. A munkahely könnyebb és hatékonyabb elérése lehetővé teszi, hogy a fogyatékos emberek fenntartsák jelenlétüket a munkaerőpiacon, és értékes hozzájárulással segítsék a gazdaság és a társadalom fejlődését.

Sőt, a hozzáférhetőség beágyazása az eredeti tervezés folyamatába költséghatékony és jelentős gazdasági előnyökkel jár. Egy minden tekintetben jól megközelíthető épület rugalmas, fenntartható, azaz a lakók és használók egész élete folyamán adaptálhatóak a változó igényekhez, ezért nagyobb piaci értéket képviselhetnek. Ezen kívül a hozzáférhetőség annyiban is segít a költségek lefaragásában, hogy az ilyen épületekben kevesebb a sérüléssel járó és halálos kimenetelű baleset, mint a rosszul hozzáférhető környezetekben, több között a munkahelyen.

A megközelíthető szórakozóhelyek és kulturális létesítmények ugyancsak nagymértékben javítják az életminőséget, és lehetővé teszik a fokozott részvételt a szociális és kulturális világban; ezt ismerte fel a Tanács a 2003. május 6-i határozatában[37], a kulturális infrastruktúra és kulturális tevékenységek hozzáférhetővé tételéről a fogyatékos emberek számára, valamint 2002. május 21-i határozatában[38] az európai idegenforgalom jövőjéről, amelyben a Bizottság, a tagállamok és egyéb érdekcsoportok kötelezettséget vállalnak fokozott erőfeszítésekre idegenforgalmi helyek elérhetőségének megkönnyítésére a fogyatékos emberek számára.

Végül, a Bizottság „Fehér Könyve az európai közlekedéspolitikáról 2010-ig: a döntés ideje”[39] felismeri, hogy az elérhető tömegközlekedés elválaszthatatlan része a tágabban értelmezett elérhetőségnek. Ezért a Bizottság támogatni szándékozik az elérhető tömegközlekedés fokozott igénybevételét, hiszen ez fontos hozzájárulás a munkavállalás képességéhez.

A fenti megfontolások tükrében és az épített környezet elérhetőségével foglalkozó, a Bizottság által a Fogyatékos Emberek Európai Évének égisze alatt független szakértőkből létrehozott Csoport által megfogalmazott ajánlások figyelembe vételével a Bizottság a következőket kívánja tenni:

Épített környezet megközelíthetősége:

  • Az épített környezet hozzáférhetőségére vonatkozó összes közösségi irányelvben a Design for All elv érvényesítésének támogatása.
  • Megfelelő európai szabványok fejlesztésének mérlegelése az épített környezettel összefüggő összes területen, többek között a területek tervezésében, épületek tervezésében, épületek építésében és használatában, illetve a fogyatékos emberekre vonatkozó biztonsági menekítési eljárásokban.
  • A hozzáférhetőség kérdéseinek színvonalasabb oktatása az iskolákban, hozzáférhetőségi tanfolyamok szervezése építési szakemberek, többek között építészek számára.
  • Hozzáférhetőség kérdéseire vonatkozó információcsere támogatása és a legjobb módszerek elterjesztése a városokban és a városok között.

Törvényhozás:

  • A Bizottság megvizsgálja az Építőipari Termékekről szóló 89/106/EK irányelvben megfogalmazott lényeges követelményeket. Ennek célja az épületek mindenki számára való hozzáférhetővé tételére vonatkozó követelmények figyelembevétele. A Bizottság mérlegelni fogja a hozzáférhetőségre vonatkozó 7. lényeges követelmény bevezetésére vonatkozó javaslatot annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegye az Irányelvet és pontosítsa a hátrányos helyzetű felhasználók igényeire vonatkozó rendelkezéseket.

Beágyazás a fő áramlatokba:

  • A Bizottság támogatni fogja a hozzáférhetőségre vonatkozó követelmények érvényesítését a közbeszerzési irányelvekben és a Strukturális Alapok nemzeti és regionális elosztásában.

Tanulmányok:

  • A Bizottságnak szándékában áll kezdeményezni az idegenforgalmi helyek és a fogyatékos embereknek szánt infrastruktúra jó hozzáférhetőségére vonatkozó Harmonizált Kritériumokról készült tanulmányban leírtak alkalmazását, illetve áttekinteni a leghatékonyabb intézkedéseket ahhoz, hogy az Európai Unió egész területén az idegenforgalmi létesítmények hozzáférhetőek legyenek a fogyatékos emberek számára.
  • A Bizottság áttekinti a mozgássérülteknek szánt városi tömegközlekedési eszközökről készült tanulmány eredményeit azzal a szándékkal, hogy kiszűrje a városi közlekedési rendszerekben még létező akadályokat.

Kutatás:

  • A 6. Közösségi Kutatási Program keretében a Bizottság:

      –    kezdeményezi egy tanulmány elkészítését, amelynek célja egy olyan részletes döntés-előkészítő eszköz fejlesztése, amely alkalmazható az épületek tervezésének értékeléséhez, az univerzális tervezés vagy „design for all” ellenőrzéséhez. Ez az eszköz alkalmas lesz arra, hogy figyelembe vegyék a fogyatékos emberek igényeit az épített környezetben, különös tekintettel a munkahelyekre;

      –    felhívást bocsát ki kutatási javaslatokra, a hozzáférhetőség kérdéseinek elemzését végző kutatási hálózatok finanszírozására (beleértve a fogyatékos emberek részvételének pénzügyi akadályait), valamint egy projektet kezdeményez az épített környezet hozzáférhetőségének mérésére alkalmas paraméterek fejlesztésére. 

4. MONITORING ÉS AZ UTÓLAGOS ELLENŐRZÉS STRUKTÚRÁI 

4.1. Végrehajtó kapacitás továbbfejlesztése

4.1.1. A Bizottság struktúráinak megszilárdítása

A Bizottság fogyatékosság kérdéseivel foglalkozó Csoportja (Commission Disability Inter-Services Group) megbízást kap arra, hogy előmozdítsa az Intézkedési Terv megvalósításának folyamatát és nyomon kövesse a Bizottság különböző szervezeti egységeinek tevékenységét a fogyatékos embereket érintő kérdéseknek a Bizottság tevékenységének fő áramlataiba való beágyazása terén. A Csoport hozzájárul a fogyatékosság kérdéseinek fő tevékenységekbe való beágyazására alkalmas eszközök fejlesztéséhez, különös tekintettel az üzemi megvalósítást és értékelést segítő eszközökre, beleértve a Bizottság tisztviselőinek képzését stb. Az Inter-Services Group az Esélyegyenlőségi Biztosok Csoportjának tesz jelentést tevékenységének eredményeiről. 

4.1.2. Együttműködés szorosabbá tétele a tagállamokkal

Az EU Disability High Level Group, amely a Bizottság elnökletével és a tagállamok fogyatékosság kérdéseivel foglalkozó állami szakértőinek részvételével működő szakértői csoportja, ennek a Közleménynek az ösztönző hatásával összhangban levő megbízást kap. A szakértői csoport feladata a fogyatékos emberek problémáinak megoldását szolgáló EU törekvések szinergiájának megteremtése, és a fogyatékos emberek gondjairól készülő rendszeres jelentés elemzése. Ennek a célnak a megvalósítása érdekben a szakértői csoportnak ki kell cserélnie az információkat, lehetővé kell tennie az ötletek és jó módszerek kicserélését és terjesztését, különösen a fogyatékos embereket érintő kérdéseknek a politika fő áramlataiba való beágyazása terén, valamint tapasztalatokat kell gyűjtenie a fogyatékos emberek problémáinak kezeléséről az új tagállamokban. 

4.1.3. A lehető legszorosabb együttműködés kialakítása más nemzetközi szervezetekkel vagy intézményekkel

A legfontosabb szereplők e tekintetben az ENSZ, többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet, az Európa Tanács, az OECD, az Európai Munkabiztonsági és Munkaegészségügyi Hivatal, az Európai Szabványügyi Szervezetek (CEN, CENELEC, ETSI), a Különleges Igények Európai Oktatási Hivatala, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért. Az együttműködés szorosabbá tételére ezekekkel a szervezetekkel azért van szükség, hogy kiépüljenek a kölcsönösen előnyös kapcsolatok, és hogy a Bizottság hasznosíthassa ezeknek a szervezeteknek a tapasztalatát és ötleteit. Az ENSZ Egyezményt illetően a Közösség és a tagállamok teljes körű bevonása az Egyezmény tárgyalásaiba fokozná az EU által nemzetközi szinten a fogyatékos emberek érdekében tett erőfeszítések eredményességét. 

4.2. Az állami irányítás megszilárdítása 

4.2.1. Együttműködés elmélyítése nem kormányzati szervezetekkel

A Bizottság és a nem kormányzati szervezetek, például a Fogyatékkal Élés Európai Fóruma közötti együttműködés és partnerség jelenlegi formái megalapozzák a politikai párbeszéd bővítését, a kölcsönös tájékoztatás hatékonyabbá tételét és az együttműködés fejlesztését.

A Bizottság javasolja továbbá, hogy a High Level Group legalább évente egy alkalommal találkozzon a fogyatékos emberek képviselőivel, többek között a Fogyatékos Emberek Európai Fórumával, valamint a fogyatékosság területén tevékenykedő különböző érdekcsoportok, például az Európai Szociális Nem Kormányzati Szervezetek Platformja képviselőivel, a fogyatékos emberek családjainak képviselőivel, az Európai Női Lobby, a Szolgáltatók Európai Egyesülete és az Európai Platform a Rehabilitációért képviselőivel. A High Level Group és a civil társadalom közötti ilyen jellegű véleménycsere csak bővítheti az EU lehetőségeit a fogyatékos emberek különböző körülményeinek megismerésére és figyelembevételére. 

4.2.2. A szociális partnerek bevonása a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtésének segítésébe

Rendkívül fontos fokozni a fogyatékos emberek részvételét a foglalkoztatásban; ehhez támogatni szükséges a szociális partnerek által a Fogyatékos Emberek Európai Éve alkalmával tett Nyilatkozatában meghatározott sikertényezők megvalósítását; valamint fel kell mérni a keret­meg­ál­la­po­dá­sok hatását a fogyatékos emberekre azzal a céllal, hogy egyre több fogyatékos ember kapcsolódjék be a fogyatékos emberek szervezeteinek tevékenységébe, ily módon erősítve a fogyatékos emberek érdekeinek képviseletét.

4.2.3. Jelentések az EU intézményeinek és testületeinek

A Bizottságnak szándékában áll ösztönözni az intézményközi együttműködést az EU intézmények és testületek között annak érdekében, hogy megkönnyítse és fokozza a fogyatékos emberek gondjainak beágyazását a Közösség politikájába. A Bizottság törekszik többek között a párbeszéd elmélyítésére az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságával, valamint az Európai Parlament Disability Intergroup-pal; mindkét testületnek fontos szerepe van a fogyatékos emberek számára fontos kérdések felvetésében. 

4.3. EU jelentés a fogyatékos emberek helyzetéről 

4.3.1. Kétévenkénti jelentés a fogyatékos emberek általános helyzetéről a kibővített Európai Unióban

A Bizottság Fogyatékossági Jelentése külön is felhívja a figyelmet a Bizottság erőfeszítéseire a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének támogatása terén, információkat gyűjt a tagállamoktól az egyes tagállamok hozzájárulásáról a fogyatékos emberek gondjainak rendezéséhez, különös tekintettel a fogyatékos embereket érintő politikai elképzelések beágyazására a nemzeti politika összes fő áramlatába. Ezek a hozzájárulások támaszkodhatnak a foglalkoztatás és társadalmi befogadás Nemzeti Intézkedési Terveire. Kiemelt figyelmet szentelnek a fogyatékos emberek helyzetének, az érvényesülő trendeknek és a fogyatékos embereket érintő politikai kérdéseknek az új tagállamokban. A Bizottság kétévenként állítja össze ezeket a nyilvános jelentéseket; a jelentés struktúráját a tagállamoknak és a fogyatékos emberek képviselőinek bevonásával egyeztetik. A Bizottság reményei szerint az első jelentést 2005. december 3-án, a Fogyatékos Emberek Európai Napjához jelentetik meg. 

4.3.2. A környezet mutatóinak fejlesztése, adatgyűjtés és kutatás

A fogyatékos emberek érdekében megvalósuló politika hatékonyságának mérését akadályozza az adatok és a végeredményekre vonatkozó mennyiségi és minőségi értékelések hiánya. Ezért létfontosságú a környezetre vonatkozó olyan paraméterek fejlesztése, amelyek lehetővé teszik a tagállamok közötti összehasonlítását. A lehető legteljesebb mértékben hasznosítani kell az Európai Statisztikai Rendszer forrásait és struktúráit – többek között egységesített felmérési modulok fejlesztésével – ahhoz, hogy felhalmozzák a megfogalmazott célkitűzések megvalósítása felé vezető folyamat értékeléséhez nélkülözhetetlen, nemzetközi értelemben is összehasonlítható információkat. Az EU szintjén és a tagállamokban további erőfeszítésekre van szükség a mutatók fejlesztésére és összehasonlítható adatok összegyűjtésére.

Az Európai Bizottság elsősorban azért támogatja a kutatási tevékenységeket, hogy pótolja az ismeretekben meglevő hiányokat és fokozza az ezen a területen alkalmazható interdiszciplináris módszerek igénybevételét.

4.3.3. Az EU Intézkedési Terv értékelése

A fogyatékos emberek problémáival foglalkozó EU Intézkedési Tervet 2010-ig fogadták el. A Bizottságnak az a szándéka, hogy az első két kiadását követő évben, azaz 2008-ban elkészítse az eredmények első értékelését.