Dr. Kovács János
Szerepproblémák a szakértői munkában
A szakértő napjaink oktatási rendszerének egyik olyan szerepe, amely körül életre hívásától napjainkig sok (félre-, át- és újra-) értelmező vita zajlott. (Lám, egész konferen-ciát szerveznek, nagy részvétellel és aktivi-tással, hogy megbeszél-jék, kialakítsák, tisztáz-zák ezt a szerepet!)
A szerep fogalma, amelynek segítségével a szakértői tevékenység nehézségeit jelen előadásomban vizsgálni igyekszem, hasonlóképpen sokat tárgyalt és sokat vitatott fogalma a szociálpszichológiának. Lássuk, hogyan lehet hasznára ez a fogalom azoknak, akik a pedagógus szakértők tevékenységét, az azzal járó problémákat, nehézségeket, konfliktusokat kutatják!
Előadásomban először röviden áttekintem a szerepelmélet néhány, a gondolatmenetem megértéséhez lényeges fogalmát, majd bemutatom, hogyan segítheti ez a szakértői tevékenységgel járó problémák megértését, esetleg megoldását.
Kis szerepelmélet
A szerep kifejezést hallva az emberek általában valamiféle színészkedésre", "megjátszásra", nem őszinte viselkedésre gondolnak. Abban, ahogyan a fogalmat a szociálpszichológia használja, szó sincs erről. Ebben az értelemben egy szociálpszichológus számára szinte mindig szerepet játszunk. Például, körülnézve női és férfi szerepek alakítóit látom, ha az öltözködésüknek fontos jellemzőire figyelek. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy ezek a szerepek genetikusan kódolva velünk születnek. Ezeket a nemi szerepeket gondolatban összekombinálva feltételezett életkorokkal, férjeket és feleségeket, családanyákat és apákat sejthetek az itt ülőkben (Nevezhetjük családi szerepeknek.). Ezek a társadalmi együttélés során kialakított szerepek. (Ki viselje a kalapot?; Hogyan kell apának lenni? Felvegyük-e a babát, ha sír? Mikor kezdjünk el beszélni neki a méhecskéről? Szabad-e pofon vágni, ha pimasz?) Bizonyos részüket a kultúra felkínálja, mint ajánlott, elvárt mintákat (sokszor íratlan normákon, máskor formalizált szabályokon keresztül); más részüket "egyszerű" utánzással vesszük át, vagy a saját tapasztalatainkból szűrjük le. Sokan gyerekkoruktól készülnek arra, hogy tűzoltók lesznek, vagy katonák, esetleg tanító nénik. Később valamilyen, a társadalom által elfogadott (mondhatnánk akkreditált) intézmény keretei között immár nem ilyen "autodidakta" formában folyhat egy szakmai, vagy foglalkozási szerepnek a szocializációja - vagyis az a folyamat, amely során megtanítanak bennünket arra, ahogyan egy adott szerepben viselkednünk kell. A szerep tehát viselkedések együttese. Olyan viselkedéseké, amelyek egy adott helyzetben, kontextusban helyénvalóak, adekvátak. Én pl. most az előadó szerepét alakítom, önök pedig a hallgatóság szerepét - ezek ideiglenes, szituatív szerepek. (Helyénvalónak tekintjük, hogy kiskosztümben, öltöny-nyakkendőben üldögéljünk itt. A pongyola, vagy a fürdőnadrág erősen szerepidegen lenne - nagyon rosszallóan és bizalmatlan gondolatokkal néznénk viselőjére. Egyáltalán nem lenne helyénvaló az sem, ha előadóként most szundítanék kicsit itt az asztalnál. Ugyanezt esetleg eltűrhetőnek érezzük a hallgatói szereppel kapcsolatban.) A szerep, mint viselkedések együttese a társadalmi rendszer egy adott pozícióját betöltő személyre vonatkozik.(Pl. rendőrként annak kell viselkednie, aki ezt a pozíciót betölti. Gondoljanak csak arra, hogy a szolgálatban nem lévő rendőr nem jogosult intézkedésre.) A pozícióhoz egy értéket, társadalmi, hasznosságot is szoktunk társítani, ez a státusz, a presztízs. (Ez dinamikusan változik: annak mutathatja ezt az a folyamat, ahogyan pl. a tanító úrból, a nemzet napszámosán át, egy kontraszelektált "képesítés nélküli" lett.)
A szerep ugyanakkor egy dinamikus, sok tényező által meghatározott viselkedés együttes.
Azt a helyzetet, amelyben a viselkedések helyénvalóak szerepkontextusnak; azokat a más személyeket, akikkel közösen formáljuk a helyzetet szereppartnereknek nevezzük. (Mi az ő szerepük alakítása számára ugyanígy szereppartnerek leszünk majd - egy összetett szerephálózatban.) A szereppartnerek különböző kommunikációs csatornákon és formákban üzeneteket küldenek a szerepet betöltő felé (ez a szerepküldés), amelyek közvetítik a partnerek viselkedésre irányuló elvárásait. A tényleges szerepviselkedést a szerepküldés nyílt, formális és rejtett, informális folyamatai mint szerepelvárások befolyásolják. Ugyanakkor a szerepbetöltő önmagával szembeni elvárásai (szerepfelfogás) és személyiségének rögzült jellemzői szintén hatással vannak a megvalósult szerepviselkedésre. (ld. 1. sz. ábra)
Szerepkontextus: Szerepküldés:
szereppartner1 -----> formális szabály >> elvárás1
szereppartner2 -----> sugalmazott elvárás >> elvárás2
szereppartner3 -----> utánzandó viselkedés >> elvárás3
szerep betöltő ------> szerepfelfogás V
alapszemélyiség V
V V
V V
V V
SZEREPVISELKEDÉS
1. sz. ábra: A szerepviselkedés meghatározói
Szerepproblémák a szakértői tevékenységben
Ezen folyamat során az elemek kialakulása során keletkezhetnek zavarok, a különböző résztényezők között konfliktusok keletkezhetnek, a szereppartnerek együttműködése nem mindig forgatókönyvszerű - ezeket együttesen jelöltem én előadásom címében szerepproblémáknak.
Ezzel át is térnék az előadás második részére, ahol a szakértői szerepeket vizsgálom a fenti kategóriák segítségével. (Azért gondoltam jogosnak a többes szám használatát, mert közoktatási, minőségügyi, tanügyi-igazgatási, akkreditációs stb. szakértői elnevezésekkel - vagyis pozíciókkal van dolgunk - amiket itt most egyszerűen csak "szakértő"-nek fogok címkézni.) Tehát kiindulásként a szakértői tevékenységet egy formálisan létrehozott (időleges), meglehetősen új szerepnek tekintem a társadalom oktatási rendszerének szerephálózatában.
Rögtön azzal a gondolattal kezdeném, amely a konferencia eddigi történéseit figyelve, és Dr. Balogh Sándor "A közoktatási szakértő új feladatai" c., előző előadását hallgatva fogalmazódott meg bennem. Hangsúlyozódtak jogi, és más formalizált elvárások, etikai követelmények. Miért ilyen fontosak az írott előírások a szakértői tevékenységgel kapcsolatban? Úgy gondolom a szakértő szerepe egyfajta társadalmi mérőpont (zsűri, bíra) pozíciójához kötődik. A mérőeszközeinket sztenderdizálni, hitelesíteni igyekszünk - hogy érvényes és megbízható mérési eredményeket kaphassunk.
Kezdjük tehát azzal, hogy hogyan alakíthatja vajon ki valaki helyesen a szakértő szerepét. Nem állíthatjuk, hogy meg lenne határozva (vagy akárcsak meg tudnánk határozni a szakértői személyiség alapvető kompetenciáit). Természetesen feltételezhetünk egy megfelelő szakmai ismeretanyagot. Az OM 42/1999. rendelet a "tárgyilagos" jelzőt említi egyedül. A sorok között olvasva feltételezhetjük még, hogy szükségeltetik a szerepelfogadás - csak az jelölhető ki szakértőnek, aki nem kéri ellenkezőjét. (Ez inkább a szerepelvárások visszautasításának teremti meg a legitim feltételét - a szerepkonfliktusok tárgyalásánál láthatjuk majd az okát.) Implicit módon követelmény még az erkölcsi kifogásolhatatlanság. (A szerepelfogadást nem szükségtelen említeni, hiszen ismert, hogy sokan jelentkeztek szakértői képzésbe, vagy végezték el azt olyanok, akik azóta nem gyakorolják ezt a tevékenységet.) A szakértői személyiségről tehát a rendelet - ill. feltételevéseink (józan eszünk?) alapján - annyi keveset mondhatunk, hogy rendelkeznie kell a verbális és írott kommunikáció magas szintjével, tárgyilagosnak és hitelesnek kell lennie.
A szakértők szerepfelfogásának kialakításán szakmai fórumok és akkreditált képzések dolgoznak azóta is. (Meg persze szakértői konferenciák!) Ez rögtön kell, hogy számunkra utaljon arra, hogy a szerep elsősorban és hangsúlyozottan a formális szabályok mentén meghatározott. Ez éppen a megkövetelt magas szintű tárgyilagosság és megbízhatóság kialakítása miatt fontos, de rögtön jelzi és értelmezi az ilyen konferenciák létjogosultságát - hiszen a szabályok nem alkalmasak azoknak a finom gondolkodási, problémamegoldási, döntési mintáknak a szerepbe építésére, amelyek a (tapasztaltabb, vagy éppen a hasonló tudású) szakértőtársak "leutánzásával", vagy a közösen megvitatott, átbeszélt, kiküzdött normákkal való azonosulással szerezhetők meg. A másik dolog, ami jól érezhető: ezek a szakértői szerepek még számos ponton kiforratlanok - vagyis számos ellentmondó szerepelvárásnak is meg kellene felelni, amit a szerepküldőktől kapunk.
Szerepek tisztázatlanságáról, két-, vagy többértelműségéről beszélünk, ha az elvárások nem egyértelműek. Tapasztalható volt ez a jelenség, amikor pl. a szakértőt és a szaktanácsadót összekeverték. Feltevésem szerint ez ráadásul azzal is összefüggött, hogy mindezek a pedagógusságon belül jelentkeznek, amelyben a diagnóziskészítés, az ellenőrzés és a javítás, fejlesztés, tanácsadás együtt van jelen. Ellentmondó szerepelvárások érkezhetnek pl. a szülőktől, az igazgatótól és a "pedagógus kollégáktól"; a fenntartótól és az iskolától. Vagy pl. más viselkedést várna el a megbízó, mint amit a szakmaiság normái követelnek.
Rögtön itt vannak azután a szerepkonfliktusok, amelyeket akkor él át valaki, ha két szerepének elvárásai ellentmondásba kerülnek. Maga az előbb vázolt helyzet feltételezésem szerint a szakértői szerepben lévők az egyik leggyakoribb szerepkonfliktusa: szakértőként a pedagógus szerep bizonyos aspektusai (jobbító-fejlesztő attitűd, kollegialitás stb.) összeütköznek a szakértői szerep mondhatni "hűvös" és be-nem-avatkozó tárgyilagosságával, elfogulatlanságával. Azt hiszem, ez lehet a tanonc egyik első feladata, amin túl kell jutnia annak, aki be akar kerülni a "szakértők céhébe". (Természetesen még más szerepkonfliktusok is könnyen elképzelhetőek: szakértőnek lenni egy pedagógus barát, rokon iskolájában; vagy szakérteni ott, ahonnan a saját iskolát vizsgáló szakértő jött stb.) A jogi szabályozás pontjainak egy jelentős csoportja láthatón ezt igyekszik kivédeni.
Bár a szakértői szerep még inkább a formálódás állapotában van érdemes gondolkodnunk a szereperózió és a szerepkiürülés lehetséges jövőbeni problémáiról. Az erodálódás arra utal, hogy a pozícióhoz és a szerephez kapcsolódó - adott, vagy kivívott - presztízs leértékelődhet, sőt elértéktelenedhet idővel. (E mögött társadalmi, politikai, szakmai folyamatok egyaránt elképzelhetőek. Elképzelhető, pl. hogy ilyen hatással lenne a minőségbiztosítási szakértőkre pl. az oktatásügyi minőségbiztosítási folyamat irányváltásának, vagy lezárulásának.)
Vizsgálhatjuk továbbá a szerepek közötti konfliktusokat is. Ilyenkor azt kell áttekintenünk, hogy az oktatásügy milyen más szerepeivel kerülhet konfliktusba a szakértő. A szereprendszerekben ismeretek szándékolt (pl. kormány és ellenzéke; ügyész és védő) és burkolt szerepek közötti konfliktusok. Az utóbbira lehet példa, hogy egy intézményvezető tekintheti úgy, hogy a szakértő tulajdonképpen azért vizsgálja az intézményét, mert működési hibákat keres. Tehát burkoltan ellenérdekelt a szakértő munkájának segítésében. A helyzetben az a csapda, hogy a szakértő az intézményre vonatkozó információkhoz (lehetnek ezek dokumentumok, vagy akár személyek is) csak az intézményvezető támogatásával, engedélyével juthat hozzá. A példa másik oldala szólhat a fenntartóról: aki érezheti úgy, hogy az szolgálná a céljait, ha a szakértő - "kellő" szigorúsággal - hibákat találna a vizsgált intézmény munkájában. A fenntartó tehát ebben az esetben megbízó is egyben, akinek van valamilyen célja a szakértői vizsgálat elvégeztetésével. Sok más szakértői szerep esetén erre az a gyakorlat alakult ki (pl. igazságügyi szakértők), hogy a szakértő nem is ismeri közvetlenül a megbízót, vagy nem ismeri az okot, amiért a szakértői vizsgálatot elvégzi. (Meg kell jegyeznem, hogy tudom ez pontosan ellentétes néhány itt a konferencián elhangzott felvetéssel, amelyek - szakmailag jól indokolhatóan - azt fontolgatták, hogy a vizsgálat céljától kellene függenie az alkalmazott módszereknek és a vizsgált információk körének.
Utoljára egy olyan problémára kívánok szót keríteni, ami kicsit más természetű, nem a szerepek társadalmi rendszerében okoz zavarokat, hanem magában a szerep betöltőjében. A szerepfeszültségeket tekinthetjük stresszoroknak. A szakértői szerep viselkedésének elvárhatóan szakszerű, mégis korrekt megvalósítása felkészülést, figyelmet, érzékenységet és jó konfliktustűrő-, konfliktuskezelő képességet kíván. Mindezek megléte esetén is készülnie kell egy szakértőnek arra, hogy a munka érzelmileg és szellemileg egyaránt megterhelő. Valószínűleg szakmailag bölcs lenne a szakértők számára valami olyan (szupervíziós) fórumot létrehozni - pl. kiscsoportos, vagy internetes formában - ahol lehetőségük nyílik megbeszélni az eseteiket, tanácsot kérni, konzultálni.
Köszönöm a figyelmüket! Remélem a szociálpszichológia szerepelméleti fogalmainak és a szerepproblémáknak e rövid bemutatásával hozzájárulhattam szakértői tevékenységük sikeres végzéséhez.
