Nagy Ágnes

„Változás – változtatás” A közoktatási szakértő tevékenységei, mint az intézményi rendszer egyik hatóeleme

„Könnyebb a lovat megülni abba az irányba, amerre halad.”

A közoktatási szakértők egy részét az utóbbi években sokat foglalkoztatta az a kérdés, hogy hogyan is értelmezzék saját szerepüket, tevékenységeiket. Milyen értékek mentén végezzék munkájukat, az intézményekben tapasztalt sokfajta minőségről milyen szempontok alapján mondjanak véleményt, eltérő érdekek esetében hogyan döntsenek, egyáltalán, milyen kompetenciák kellenek ma a sikeres szakértői munkához. Ha a közoktatási rendszer működési sajátosságait nézzük, az alábbi megállapításokat tehetjük:

A múlt jellemzői:

• Ritkán változó törvényi háttér
• Kiszámítható, világos és azonos elvárások (mindenkitől – mindenkinek)
• Stabil értékrendszer
• Kívülről meghatározott célok, feladatok, módszerek
• Egyenletes és szabályozott működés
• Nyugodt, kiszámítható intézményi élet
• ’85 előtt: kemény külső kontroll
• ’85 után: gyakorlatilag nincs sem belső, sem külső kontroll

A jelen jellemzői:

• Folyamatosan változó törvényi háttér
• Sokrétű, gyakran egymásnak ellentmondó elvárások
• Nem harmonizáló értékrendszerek
• Sajátos intézményi célok, feladatok, módszerek
• Mérési-értékelési, minőségfejlesztési, rendszerépítési, folyamatszabályozási kompetenciák hiánya
• „Fejnehéz” és „politika-függő” működés
• Tervszerűtlen, „pályázat-függő” külső kontroll
• Intézményszintű, de nem szakmaorientált belső kontroll

Ebben a helyzetben nagyon fontos lenne – s ezt az intézmények is megfogalmazzák, – hogy munkájukról korrekt értékelést kapjanak ők maguk és a fenntartójuk is.

Ahhoz azonban, hogy közoktatási szakértőként az intézmények életébe szakmailag és emberileg kellő felelősséggel tudjunk belépni, érdemes érinteni a változásmenedzselés és a rendszerelmélet néhány aspektusát.

A fejlődés természetes folyamatára jellemző, hogy egy-egy hosszabb mennyiségi szakaszt – érési időt – egy gyors, látványos minőségi változás követ, ami után szükségszerűen egy csendesebb mennyiségi gyarapodásnak kell jönnie.

I.  A változás, mint fejlődés természete:

A változást indukáló erők iránya alapján kívülről, ill. belülről motivált változtatásokról beszélünk. Ha az alábbi rendszert a közoktatás egészének tekintjük, akkor belátható, hogy a szakértő belső hatóerőként fogható fel, ha viszont az egyes intézményeket, mint rendszereket nézzük, akkor a szakértő külső erőként jelenik meg.

Ha a változásmenedzselést rendszerszemlélettel ötvözzük, s a közoktatási szakértőt, mint vizsgálatunk tárgyát a középpontba helyezzük, érdekes és szemléletes képet kapunk:

A szakértőre egyirányú hatást gyakorolnak a törvényi rendelkezések, szabályozások, a munkáját befolyásoló szakmai segédanyagok, szakirodalmak, a tudomány által képviselt elméleti megközelítések.

A közoktatási szakértő tevékenységei során kétirányú hatás nyilvánul meg a fenntartó, az intézmény, ill. az intézmény, mint rendszer egyes elemei között (lásd: vezetői pályázat). Megbízása során a megrendelő elvárásokat fogalmaz meg, a szakértő pedig értékelésével, minősítésével biztosan vált ki valamiféle hatást a fenntartóra is, az intézményre is, ill. annak elemeire is. S amit feltétlenül fontos szem előtt tartani, hogy tevékenységének – legyen az bármilyen, – hatása lesz a fenntartó és az intézmény kapcsolatára is. Amikor tehát szakértőként egy településen munkát végzünk, azaz valamiről szakmai véleményt fogalmazunk meg, érdemes hatáselemzést modellálni legalább három szinten:

A változásmenedzselés szintjei:

• Intézményen kívüli szint
• Intézményi szint
• Az egyének szintje

Nézzük meg – a teljesség igénye nélkül, – hogy melyek lehetnek a változásmenedzselés szakértői feladatai:

• A megbízó szándékának tisztázása.
• Ennek összevetése saját kompetenciáinkkal.
• A rendszer „hatásforrásainak” számbavétele.
• A rendszer jellemzőinek és változásainak vizsgálata (trendvizsgálat, erőtér-analízis, hatás-rendszerelem azonosítás).
• A hatáselemzések szabályozása.
• A hatások – változtatások elemzése (alternatívák számbavétele, modellálás, kockázatelemzés, döntés).
• A szakértői tevékenység elvégzése.
• Önellenőrzés, visszacsatolás.

A közoktatási szakértők – egyre inkább – szakmailag jól felkészült, felelősséggel tevékenykedő kollégák, akik sokszor hálátlan feladatot vállalnak, amikor „kemény” vagy „lágy” módszereket alkalmazva méréssel, ellenőrzéssel, értékeléssel segítik a közoktatás rendszerét. Mindannyiunk közös érdeke, hogy hatásuk nyomán az intézmények szakmailag megerősödhessenek, fejlődhessenek, az általuk tükrözött kép reális, előremutató, és természetesen támogató jellegű legyen.