Dr. Knausz Imre

Az érettségi vizsga egy lehetséges távlati fejlesztési koncepciója

32 knauszi

Mielőtt ismertetném az egyszintű, kompetencia-központú érettségi-felvételi koncepcióját, néhány előzetes megjegyzésre feltétlenül szükség lesz.

1. Ezen a rendezvényen mintegy egymással szembeállítva jelenik meg a 2005-ben bevezetendő kétszintű érettségi és a mi távlati koncepciónk. Ez a szembeállítás azonban félrevezető lehet. A 2005-ös koncepció már nem terv, hanem a holnapi valóság. Ez a kormányzat hivatalos álláspontja, egy alaposan kidolgozott és előkészített projekt. Ezzel nem állítható szembe és nem vethető össze egy olyan koncepció, amely egyetlen anyagban van összefoglalva, nincs kész feladatrendszere, nincs kipróbálva, és amelyen mindeddig csak öt ember dolgozott. A legfontosabb különbség azonban az, hogy elképzeléseink mögött nem áll kormányzati támogatás. Ez öt ember víziója az érettségi jövőjéről, amelyet a Felsőoktatási és Tudományos Tanács támogatásáról biztosított, miközben a miniszter elhatárolta magát tőle.

2. Második előzetes megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a kétszintűség, illetve az egyszintűség kérdése ebbe az egész diskurzusban túl van dimenzionálva. Az, hogy mi egyszintű érettségiben gondolkodtunk, csak annyit jelent, hogy nem láttuk igazi funkcióját a kétszintűségnek. De egyáltalán nem ez a legfontosabb elem, mint ahogy a kétszintű sem a szintekről szól elsősorban.

3. A két koncepció abban az értelemben sem állítható szembe, hogy a miénk nem a 2005-ös kritikája. Kifejeződik benne persze egy elégedetlenség vagy még inkább aggodalom, de nem a tagadás, inkább a továbbfejlesztés igényével léptünk fel.

Az alapprobléma

Talán nem véletlen, hogy az öt szerző közül négy (Arató László, Nahalka István, Trencsényi László és Knausz Imre) egyértelműen tananyag-fejlesztői háttérrel rendelkezik, és az ilyen típusú tevékenység a munkacsoportot vezető Mihály Ottótól sem idegen. Közös törekvésünk volt az elmúlt években, hogy a tanítás-tanulás fejlesztése révén a tudás mélyebb rétegeit érintsük meg. Hogy megpróbáljunk túllépni azon a gyakorlaton, amely adatok, szövegek és rutinszerűen alkalmazható algoritmusok tanításában merül ki. A cél sokkal inkább a megértés, ami lehetővé teszi az elsajátított ismeretek alkalmazását. De mire használható a műveltség? Röviden elintézve a kérdést: elsősorban arra, hogy a fiatalok általa jobban értsék az őket körülvevő világot és benne önmagukat.

Ez azonban még nem a teljes probléma. Az igazi nehézség ugyanis az időgazdálkodással kapcsolatos. Hogy lehet összehangolni a tananyag megértésére irányuló tanítást a tananyag extenzív, teljességre törekvő jellegével? Ezen a ponton ütköznek össze menthetetlenül a fejlesztési célok mindenféle vizsgával. Leginkább persze a felvételikkel, de félő, hogy az alaphelyzeten nem változtat a felvételi rendszer felszámolása sem. A kérdés szerintem így hangzik: lehetséges-e olyan érettségi, amely a jelenleginél kevésbé írja elő a tananyagot, azaz kevésbé fetisizálja az elszigetelt adatokat, a memorizált szövegeket és a sablonos algoritmusokat? Más oldalról közelítve: megvalósítható-e rendszerszinten az olyan vizsgáztatás, amely nem arra kíváncsi, hogy mit nem tud a jelölt, hanem arra, hogy mit tud?

Kell-e mindenkinek tudni, hogy ki volt Magyarország első miniszterelnöke a dualizmus korában? Hát illenék. És ha nem tudja, az mennyire nagy baj? Nos, ez attól függ, hogy van-e viszont más, amit tud. Az egyedi tény önmagában a történelmi műveltség szempontjából egyszerűen irreleváns. Nem azért, mert nem fontosak a tények. Az a kérdés, van-e olyan tudásterület, amelyen ténytudáson alapuló, összefüggő és mély tudásrendszerrel rendelkezik az egyén.

A szélességelvű tananyag – amely minden kérdést csak röviden érint – ma számos ok következtében egészen súlyos problémákat vet fel. Nemcsak az ugyanis a baj ezzel, hogy az így megszerzett tudás nem lesz alkalmazható – a világmegértés és önmegértés imént kifejtett értelmében –, hanem az is, hogy ily módon az elemi ismeretek is pillanatok alatt elfelejtődnek. Ha a történelem szakra felvételizők nem tudják, milyen nyelven beszélnek a székelyek, vagy hogy kik voltak a zsellérek, ez nem azért van, mert mindezt nem tanították meg nekik. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek számukra olyan információk, amelyeket megtanultak ugyan, de igazából nem értettek meg, ezért aztán a felejtés viharai az első adódó alkalommal elsöpörték őket. Veszélyben vannak a műveltség legalapvetőbb kánonai, a kollektív emlékezet puszta átörökítése vált kérdésessé. És ha ez így van, akkor a helyzet választ követel.

Az új vizsgakoncepció mint válasz

A közoktatás egy bonyolult rendszer, amelynek bármely elemét próbáljuk megváltoztatni, a többi elem immunreakciókat produkál, és megindul a visszarendeződés. Ha a tanterv újszerű, a vizsgákra hivatkozva figyelmen kívül lehet hagyni. Ha a vizsgán jelennek meg új tartalmak, a pedagógusképzés lesz a szűk keresztmetszet, míg egy korszerű tanárképzés kísérlete könnyen zátonyra futhat az érettségi követelményein. A tanterv, tankönyv, vizsga, képzés négyszögben mégis az érettségi tűnik a leginkább meghatározó elemnek, és koncepciónk egy olyan gondolatkísérletnek tekinthető, amely erről a pontról kiindulva próbálja megmozdítani az egész rendszert.

Ez az érettségi vizsga a következő sajátosságokkal jellemezhető.

1. A szövegértelmezést állítja a középpontba.

Szövegnek tekintjük ebben az összefüggésben a képeket vagy az elektronikus média audiovizuális üzeneteit is, miközben a szövegértelmezés is többet jelent egyszerű szövegértési gyakorlatoknál: komplex tudásrendszerek mozgósításáról van szó, mert egyedül általuk lehetséges bonyolultabb közlések – pl. műalkotások – megértése.

2. Arra törekszik, hogy minél kevésbé határozza meg a konkrét tananyagot, azaz bizonyos határok között tananyagfüggetlen legyen.

3. Az elméleti tudás mellett nagy súlyt helyez a kreatív alkotásra – az egyszerű szövegalkotástól komplexebb produktumok létrehozásáig.

Ez a három alapelv lehetővé teszi, hogy a vizsga egyszerre mérje a felsőoktatási tanulmányokra való alkalmasságot és az egész életen át tartó tanulásra való felkészültséget.

A vizsgatárgyak rendszere

A továbbiakban ismertetem a vizsga struktúráját az egyes vizsgatárgyak szerint.

1. Idegen nyelv

A koncepcióban az idegen nyelv kötelező vizsgatárgy. A nyelvi vizsga jellegével azonban nem foglalkoztunk.

2. Általános műveltségi vizsga

Komplex vizsgatárgyról van szó, amely nem feleltethető meg közvetlenül egyik középiskolai tantárgynak sem. A vizsgált kompetenciák és tudástartalmak ugyanakkor többé-kevésbé kötődnek a következő hagyományos iskolai tantárgyakhoz:

  • magyar nyelv és irodalom,
  • matematika,
  • történelem és társadalmi ismeretek,
  • természettudományok: fizika, kémia, biológia, földrajz,
  • informatika,
  • művészetek.

A jelöltek egy központilag elkészített feladatlapot oldanak meg, amely a szövegértéshez és szövegalkotáshoz kapcsolódó kompetenciákat vizsgálja, de tágan értelmezi mind a szöveg, mind a megértés (értelmezés) fogalmát.

Minden év általános műveltségi vizsgájában feltétlenül kell, hogy szerepeljen irodalmi téma, történelmi-társadalomismereti, illetve matematikai és természettudományi előismereteket és gondolkodásmódot mozgósító feladat, természetesen nem szerepelhet azonban minden évben minden „tantárgy” ugyanolyan hangsúllyal és minden feladattípussal. Elengedhetetlen, hogy minden évben tartalmazzon az ÁMV egy hosszabb kifejtő-értekező fogalmazást.

Kötelezően választható műveltségterületi vizsga

A vizsga a jelölt által választott műveltségi területen való alaposabb és mélyebb tájékozódást vizsgálja. Az adott területen – az általános műveltségi vizsgához viszonyítva – nagyobb terjedelmű tárgyi tudásra kell a jelöltnek támaszkodnia, alaposabban kell ismernie az adott területre jellemző gondolkodási algoritmusokat, átfogó fogalmakat és azok rendszereit, összefüggéseket, törvényeket, elméleteket, modelleket, problématípusokat és szimbólumrendszereket. A vizsga az egész érettségi által mért kompetenciákat, képességeket, készségeket tudásterület-specifikus megjelenésükben vizsgálja, s ezzel valamely tudásterület információkkal való telítettségéről, szervezettségéről, elérhetőségéről, használhatóságáról, más tudásterületekkel való kapcsolatáról, a tudásterület elemei tudományos ismereteknek valómegfeleléséről ad értékelést. A vizsga azonban nem egyszerűen a műveltségi terület részismereteinek birtoklását, vagy nem birtoklását értékeli (az ismeretek egyszerű felidézését kérve pusztán), hanem gondolkodást, elemzést, értékelést, önálló véleményalkotást, problémák megoldását, döntést igénylő feladatokat tartalmaz, amelyek megoldása során a műveltségterületi tudást kell használni.

A választható vizsgatárgyak: anyanyelv és irodalom, matematika, ember és társadalom, ember és természet, földünk és környezetünk, művészetek, informatika. A vizsgatárgyak komplex műveltségi területeket fognak át. Ez a komplexitás nem csak a vizsgatárgyak nevében jelenik meg, hanem az írásbeli vizsga feladataiban, s a szóbeli vizsga tételeinek megfogalmazásában is.

A vizsga írásbeli és szóbeli részében is nagyobb hangsúlyt helyez bizonyos, a vizsgát megelőzően két évvel meghirdetett fő témakörökre. E területeken a jelölteknek az „átlagosnál” mélyebb, szervezettebb tudással kell rendelkezniük. Itt tehát – szemben az általános műveltségi vizsga esetében követett eljárással – már körvonalazni kell a vizsga tematikáját. E megoldás célja, hogy már az oktatásban és az érettségire való készülésben érvényesüljön a „mélységelvű oktatás” követelménye, vagyis az az elv, hogy a tanulók egy-egy terület alaposabb vizsgálatával a tudományos, technikai, művészeti látásmód, gondolkodás, problémamegoldás valójában működő rendszereivel, hatékony struktúráival ismerkedjenek meg. 

A kötelezően választható műveltségterületi vizsga elképzelésünk szerint írásbeli és szóbeli komponenst is tartalmazna.

4. Önálló projekt

A jelöltnek a középiskola utolsó tanévében egy önálló „mestermunkát”, önálló projektet kell elkészítenie.

Projekt a következő műveltségi területekhez kapcsolódó témákból készíthető:

  • történelem, társadalomismeret,
  • irodalom, nyelvtudomány,
  • természettudomány, technika,
  • matematika, informatika,
  • művészetek.

A projektfeladatok típusai:

  • tudományosan vagy tudományosan is vizsgálható kérdés, probléma, téma, jelenség,
  • folyamat, fogalom stb. elemzése tudományos eszközökkel,
  • művészeti alkotás, vagyis irodalmi mű, drámai mű (jelenet vagy egyfelvonásos), zenemű, képzőművészeti alkotás, iparművészeti, népi iparművészeti (alkalmazott művészeti) alkotás, táncmű (széles értelemben vett esztétikus mozgássor-mozgáskompozíció), pantomim, színjáték, ének, zene (utóbbi esetekben a betanítás, a rendezés is), mozgóképalkotás, szerkesztett műsor, koncert-program, népdalfeldolgozás, ismert mű parafrázisa, illetve komplex művészeti alkotás készítése, vagy művészeti alkotásokról készített bírálat, kritika, elemzés,
  • nem művészeti alkotás (szoftver, technikai eszköz, modell, szimuláció stb.) készítése.

Minden projekt dokumentációja három részből kell, hogy álljon.

1. A projekt végeredményének, produktumának leírása. Ez a letisztult, a végső leírást tartalmazó rész, amely azonban az egyes feladattípusok esetén más és más részekből tevődik össze, illetve még azonos típusú feladatok esetén is lehet némileg eltérő a szerkezete.

2. Munkanapló. Minden projekt esetében (még a művészeti alkotások esetén is) szükséges készíteni egy, a projekt folyamatát bemutató munkanaplót. Ebben a jelölt egyrészt a munka fázisait naplószerűen rögzíti, másrészt reflektál a saját munkájára, megfogalmazza a felmerült nehézségeket, sikereket stb. A munkanaplónak a feladat végzése során folyamatosan kell készülnie.

3. Portfólió. A projekt elkészülte során született fontosabb próbálkozások, forráskutatás, forráselemzés, értékelések, számítások, költségvetés, részeredmények, később esetleg megváltoztatott megfogalmazások elhelyezése.

A koncepcióban részletes javaslatokat tettünk a projektmunka értékelésére, amelynek része egy bizottság előtt zajló szóbeli védés is.

5. Szabadon választható vizsgatárgy

Ennek keretében bármilyen – a jelölt által tanult – tárgy választható. A vizsga jellege megegyezik a kötelezően választható műveltségterületi vizsgáéval, azzal a különbséggel, hogy ez a vizsga nem feltétlenül komplex, műveltségterületi jellegű.

A részletes koncepció a következő helyeken olvasható.

Arató László – Knausz Imre – Mihály Ottó – Nahalka István – Trencsényi László: Az egyszintű, kompetencia-központú érettségi-felvételi vizsga koncepciója. Iskolakultúra, 2003. 8. sz.

A weben: http://193.6.52.66/iskolakultura/documents/2003/8/MELLÉKLET2003-8.pdf