Nagy Gyöngyi Mária

Sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátásának jogi háttere

A MADRIDI NYILATKOZAT

Az Európai Unió közelmúltban elfogadott Alapvető Jogok Kartája elismeri, hogy a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtéséhez a diszkriminációmentességhez való jogot ki kell egészíteni a támogatás és a segítség igénybevételéhez való joggal.

2002. márciusában került megrendezésre az Európai Fogyatékosügyi Kongresszus, melyen a több mint 400 résztvevő által megfogalmazottakat a „Madridi nyilatkozat” címen közzétett dokumentumként ismerhettük meg.

Részletek ebből:

"A BEFOGADÓ TÁRSADALOM ALAPJA A DISZKRIMINÁCIÓ-MENTESSÉGGEL PÁROSULÓ POZITÍV CSELEKVÉS"

Mi, a Madridban összegyűlt több mint 400 résztvevője melegen üdvözöljük a 2003. év "Európai Fogyatékos Emberek Évének" nyilvánítását, mint olyan eseményt, amely révén a nyilvánosságban tudatosodnia kell a több, mint 50 millió európai fogyatékos embert illető jogoknak. Ebben a Nyilatkozatban lefektetjük jövőképünket, amely megszabja az Európai Év cselekvési programjának koncepcionális kereteit Európai Uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.”

„4. FOGYATÉKOS EMBEREK: A LÁTHATATLAN ÁLLAMPOLGÁROK.

A fogyatékos embereket sújtó diszkrimináció néha a velük szembeni előítéletekre alapul, azonban gyakran az okozza, hogy a fogyatékosokról sokszor megfeledkeznek, és nem vesznek róluk tudomást, ami a fogyatékos emberek társadalmi részvételét gátló környezeti és szemléletbeli korlátok létrejöttét és megerősödését eredményezi.” Arról, hogy az EU tagállamaiban mennyire ismertek a különböző fogyatékosságok az emberek körében, egy 2002-ben – 16000 fős mintán végzett - közvélemény-kutatás eredményei alapján kaphatunk képet. A felmérés során használt kérdőív 21 fajta fogyatékosságot tartalmazott, azaz a Magyarországon használt fogyatékossági kategóriáknál szélesebb körre – tartós krónikus betegségek, illetve a betegségek következtében kialakult különböző állapotokra is  - vonatkozott. [1]

A megkérdezettek:[2]

• 57% - elismerte, hogy információi hiányosak;
• 48% ismerte a látássérültséget;
• 46% ismerte a hallássérültséget.

Legkevésbé az értelmi és a pszichológiai fogyatékosságok ismertek (31-37%).

A válaszadók

• 60%-a ismert fogyatékossággal vagy tartós betegséggel élő személyt, de csak
• 2% ismert fogyatékos személyt az iskolából és
• 4% volt a felmérés időpontjában, akinek volt fogyatékos munkatársa.

Arra a kérdésre, hogy:

• „El kellene-e különíteni az értelmi fogyatékos embereket a társadalomtól?”76% nemmel, 24% - igennel válaszolt, arra pedig, hogy
• „Ugyanazon iskolába járjanak-e a fogyatékos gyermekek, mint ép társaik? 72% mondott igent, 28% nemet.

A Madridi Nyilatkozatban fogalmazták meg - az új szemlélet és a felváltandó régi szemlélet közötti kontraszt leírásával – a jövőképet a résztvevők. Szorosan az oktatást is érintik az alábbiak:

• „Elmozdulás a fogyatékos embereket jótékonykodás tárgyaiként [kezelő szemlélettől] a fogyatékos embereket, mint jogok birtokosait [tekintő szemlélet] felé.”
• „Elmozdulás az oktatásban, a foglalkoztatásban és az élet más területein történő szükségtelen szegregációtól a fogyatékos emberek fő áramlatokba történő integrálása felé.”

A közoktatásról szóló – többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény és az ahhoz kapcsolódó különböző szintű jogszabályok a fentiek szellemében szabályozzák a fogyatékos gyermekek, tanulók ellátását.

A törvény 2003. évi módosítása megváltoztatta az elnevezést, s ahol ez lehetséges, a „fogyatékos” kifejezés helyett a „sajátos nevelési igényű” kifejezést használja. E változás természetesen nem csupán az európai trendekhez történő igazodást szolgálja, hanem azt – a gyakorlatban meglévő – szemléletet is tükrözi, hogy nem az egyénben meglévő „hiány”, hanem a sajátos nevelési igény jelenik meg hangsúlyozottan. A hatályos közoktatási törvény a nemzeti fogyatékossági kategóriákban önállóan jeleníti meg ma már az autizmust és a halmozott fogyatékosságot:

A közoktatásról szóló - többször módosított – 1993. évi LXXIX. törvény és az ahhoz kapcsolódó különböző szintű jogszabályok a fentiek szellemében készültek el.

„Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

1. testi-, érzékszervi-, értelmi-, beszéd fogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
2. pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus zavar);” (közoktatási törvény 121. §)

Oktatáspolitikánkban az elkövetkező években arra kívánunk kiemelt hangsúlyt fektetni, hogy minél több közoktatási intézményben megteremtődjenek az integrált nevelés, oktatás feltételei, annak érdekében, hogy az érintettek igényeinek megfelelő szakszerű fejlesztés, a kortársi és társadalmi integráció kívánalmai együttesen érvényesülhessenek.

A kidolgozás alatt álló, középtávú közoktatás fejlesztési stratégiánknak fontos prioritása a sajátos nevelési szükségletű gyerekek integrált oktatása.

A megvalósításhoz egy részletes stratégiai dokumentum készül, amely helyzetértékelésen, elemzésen és tervezésen, valamint az oktatás szereplőivel való párbeszéden alapul.

E dokumentum alapkérdései szervesen kapcsolódnak a Nemzeti Fejlesztési Tervben e területre megfogalmazott célokhoz, feladatokhoz.

A közoktatásról szóló törvény módosítása új feladatszervezési megoldást tesz lehetővé a többcélú intézmények között. Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény – az integrált nevelés, oktatás szervezésének, ellátásának területein - egy szervezet keretei között láthat majd el a bizonyos pedagógiai szak- és szakmai szolgáltatásokat.

A sajátos nevelési igényű (fogyatékos) gyermekek és tanulók közül már ma is jelentős számban és arányban részesülnek integrált nevelésben, oktatásban.

A közoktatási intézmények 2002/2003. tanévi statisztikai adatszolgáltatása alapján a közoktatás egészében – azaz óvodától a középfokú iskolákkal bezárólag - 64199 fő.

(Enyhén értelmi fogyatékos: 60.0%, középsúlyos értelmi fogyatékos:  8.4%, testi, érzékszervi fogyatékos: 4.8%, beszédfogyatékos: 3.5%, halmozottan sérült :1.7%,  autista: 1.0%, diszlexia, egyéb részképesség zavar 16.6%, súlyos magatartási, tanulási zavar 4.00%.)

Integrált nevelésben, oktatásban részesül: 18165 fő, a sajátos nevelési igényű tanulók 28.3%. Legnagyobb arányban – 92% - a súlyos magatartási, tanulási zavarral küzdő, ugyancsak magas arányban - 85% - a diszlexiával és egyéb részképesség-zavarral küzdő gyermekek és tanulók részesülnek integrált nevelésben, oktatásban. A testi, érzékszervi fogyatékos gyermekek között is jelentős – 47.6 % - azoknak az aránya, akik lakóhelyükön, a többi gyermekkel, tanulóval együtt részesülnek óvodai nevelésben, illetve teljesítik tankötelezettségüket.

Az integrált nevelést, oktatását – az érintett gyermekek, tanulók érdekében – az alábbi szabályok betartásával kell biztosítani:

A tanulók érdekeit szem előtt tartva - közoktatásról szóló törvény 30.§-a alapján a sajátos nevelési igényű (fogyatékos) tanuló olyan intézménybe íratható be, amely rendelkezik a neveléséhez, oktatásához szükséges sajátos feltételekkel, azaz

• pedagógiai programjában – ennek részét képező helyi tantervében meg kell jelennie a feladatnak,
• az iskola óratervében meg kell jelennie a pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációt szolgáló órakeretnek,
• rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel és felszerelésekkel,
• a nevelő, oktató munkában a szakirányú képesítéssel rendelkező gyógypedagógusnak kell közreműködnie,
• s végül de nem utolsó sorban az intézmény alapító okiratának tartalmaznia kell a feladatot, hisz ez a fenntartó részéről a szükséges feltételek biztosításának garanciája, s a feladat ellátása után biztosított normatív állami támogatás igénybevételének is feltétele.

A fogyatékos gyermekek, tanulók együttnevelésére ma már számos, jó, adaptálható módszer és rendszer működik hazánkban is. Az Országos Közoktatási Intézet Program és Tantervfejlesztési Központjában megalakult Gyógypedagógiai Módszertani Műhely az integrált nevelés, oktatás szakmai, módszertani feladatait gondozza, az érdeklődők közvetlenül fordulhatnak hozzájuk konkrét kérdéseikkel.

A társadalmi szemléletnek még igen sokat kell változnia, ezt jól mutatja a hazánkban az Erőforrás Alapítvány által, 1000 fős reprezentatív mintán végzett közvélemény-kutatás alábbi két eredménye:

”Halott-e már az esélyegyenlőségi törvényről?

60% nem - 35% igen - 5% nem tudja, nem válaszol 

Elvárja-e, hogy a sérült ember dolgozzon?

69% nem - 22% igen - 9% nem tudja, nem válaszol.” [3]

[1] (Forrás: A fogyatékos emberek Európába mennek – MEOSZ, 2003. Szerkesztette: Ignácz Bea)

[2] (Forrás: A fogyatékos emberek Európába mennek – MEOSZ, 2003. Szerkesztette: Ignácz Bea)

[3] (Forrás: A fogyatékos emberek Európába mennek – MEOSZ, 2003. Szerkesztette: Ignácz Bea)