Fekete Ferenc
Szakértői feladatok az alapfokú művészetoktatási intézmények vizsgálatában
Kedves Kollegák!
Megtiszteltetés számomra, hogy szólhatok a művészetoktatási intézmények képviseletében a szakmai ellenőrzés tapasztalatairól. Csatlakozom az előttem szóló előadóhoz, aki az anyanyelv fontosságáról beszélt. Kodály Zoltán, a nagy zenepedagógus – aki maga is bölcsészdoktor volt – ugyanolyan fontosnak tartotta a zenei anyanyelv művelését is. Az általa megálmodott zenei általános iskolákból ma egyre kevesebb van az országban és az oktatási törvény sem ismeri el ezt az iskolatípust, működését nem támogatja. Talán ennek következtében jelentkezett a társadalmi méretű igény a művészetoktatás iránt az utóbbi évtizedben.
A 2002/2003-as tanévben több mint 600 iskolában mintegy 230 ezer gyermek tanult zenét és más művészetet. Lehet-e ilyen mértékű fejlődést követni az igényekkel? Milyen a szakmai színvonal, az eszközök és a felszereltség az iskolákban? Van-e elegendő tanár és milyen a finanszírozás helyzete?
Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Minisztérium és az OKÉV az intézmények 10%-ának átvizsgálása során. Az ellenőrzés két tanév teljes tanügyi dokumentációjára terjedt ki. A tanügyigazgatásban jártas szakértő kollegák az iskolai dokumentumokat véleményezték. Ezek megismerése után művészeti áganként folytatták az ellenőrzést a szakértők. Jómagam a zeneművészeti iskolákban folyó szakmai munkát vizsgáltam.
A pedagógiai programok az intézmények egyharmad részében hiányosak. Nem tartalmazzák a helyi tanterveket, a tanulók minősítésének követelményeit. Elsősorban azokban az iskolákban vannak hiányosságok, ahol a tantestület nem egységes. A szaktanárok egy részének nincs megfelelő végzettsége a szaktárgy oktatásához, vagy sok az óraadó, részfoglalkozású tanár. Gyakran a fenntartó vagy a nevelő testület elfogadó nyilatkozata is hiányzik a pedagógiai program jóváhagyásánál.
A pedagógiai programot szakértőnek kell véleményeznie. Nem elég a tanügyigazgatásban jártas szakértőnek lenni. A pedagógiai program módosítása ma is aktuális feladat az oktatási törvény módosítását követően.
A kötelező eszköz- és felszerelési jegyzék megjelenése előtt nem lehetett engedélyt adni új intézmény működésére. Jó lenne, külföldi példák alapján, a művészeti iskolák szövetségének előzetes jóváhagyását kérni új iskolák létesítése előtt. Nálunk nem gyakorlat a működési engedélyek visszavonása sem.
A művészetoktatás fontos kérdése a tehetséggondozás. Ennek formáival találkozunk az intézmények programjában: versenyek, fesztiválok, kiállítások, táborok, megyei és országos fórumok megrendezésével.
A félévi és év végi beszámoltatás formái és a nyilvántartások jogszerűsége általában megfelelő. A szorgalom és a teljesítmény értékelése nem mindig naprakész. A tervezett és a végzett anyag gyakran nincs összhangban.
A tantervi programok tekintetében a legtöbb iskolában a központi tantervet és követelményrendszert vállalják. Ennek oka az, hogy részletesen kidolgozott és országosan elfogadott programról van szó tanszakonként.
A vezetői programok nem minden iskolában tartalmaznak hosszú távú elképzeléseket az iskola fejlesztésére vonatkozóan. A beszámolókban a vezetők értékelései elemzéseket sok helyen nem tartalmaznak. Az ellenőrzési tervek csak részben valósulnak meg.
A legtöbb intézmény rendelkezik pedagógus továbbképzési tervvel és ez többnyire meg is valósul.
A tanulói létszám vizsgálata során megállapítható, hogy minden művészeti ágban drámaian csökken a tanulók száma, és ez a továbbképző évfolyamokon is folytatódik. (A táncművészeti ágban pl. 45%-os a csökkenés.) A létszámcsökkenésnek több oka lehet, de az egyik bizonyára a tanári felkészültségben keresendő.
A hangszeres oktatást, mint egyéni foglalkozást az oktatási törvény módosításában deklarálta. Ez lehetőséget ad a tanárnak, hogy személyre szóló tehetségfejlesztő programot dolgozzon ki minden tanuló számára.
Az utóbbi években csökkent a pálya iránti érdeklődés, a továbbtanulásra alkalmas növendékek egyre kevesebben választják ezt a lehetőséget. Ez mindenképpen összefüggésben van a pálya iránti megbecsülés helyzetével. Sajnos erre nem terjedt ki a vizsgálat.
A személyi feltételek tekintetében képesítési követelmény, hogy a művészeti tárgynak megfelelő felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni a szaktanárnak. Nem minden művészeti ágban lehet megfelelő végzettséget szerezni. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell!
Az interjúk készítése során a vezetők, a szaktanárok, a szülők és a tanulók egyaránt tanulságos véleményeket fogalmaztak meg az intézmények munkájával kapcsolatban.
Az iskolák felszereltsége elég változó képet mutat. A kötelező eszközök beszerzésében még van pótolnivaló.
Összegezve: a Minisztérium által elrendelt OKÉV-vizsgálat sok problémát és hiányosságot tárt föl a művészetoktatási intézményekben. De mindenekelőtt tanulságokkal szolgált arra nézve, hogy fenntartónak és iskolavezetésnek, tanárnak és szakértőnek egyaránt bőven van tennivalója a jövőben, tekintettel arra, hogy 2004-től bevezetésre kerül a művészeti alapvizsga rendszer.
Kodály tanár úr mondta:
„Nekünk nem kell semmi, ami európai, de nem magyar és nem kell semmi, ami magyar, de nem európai!”
Ez a konferencia jelmondata is lehetne!
Köszönöm a figyelmet!
