Gyula Ferencné

Vitaindító

Kedves Kollégák!

Napjainkban az önkormányzatok, az iskolafenntartók a 2004. évi költségvetést készítik elő, s mint minden évben most is nehéz és hosszadalmas egyeztetés után alakul majd ki a közoktatásra szánt költségvetési összeg. A költségvetés tervezése kapcsán 10-12 éve minden esztendőben vita tárgya: hogyan, miből finanszírozható a közoktatás, milyen közoktatási feladatokat, s milyen mértékben vállaljon az önkormányzat, vállaljon-e a törvény által kötelezően előírt közoktatási feladatokon kívül önkéntesen más feladatokat is, s azokat milyen forrásból finanszírozza. Az önkormányzat és az intézmények közötti vita ideje is ez az időszak. Az intézmények olykor „közoktatás-ellenességgel” vádolják az önkormányzatokat, mondván, hogy szűk a költségvetés, és nem valósíthatók meg az általuk szükségesnek ítélt szakmai feladatok, az önkormányzatok pedig a hatékonyabb, költségtakarékosabb szakmai feladatellátást várják el intézményeiktől.

Úgy gondolom, hogy abban mindnyájan egyetértünk, hogy költséghatékony oktatást kell megvalósítanunk, vagyis a megfelelő célkitűzéssel és rangsorral összhangba kell hozni a feladatokat és a hozzárendelt forrásokat.

Hadd utaljak röviden azokra a tényekre, összefüggésekre, melyek gondot jelentenek, feszültséget idéznek elő a költségvetés összeállításakor.

1. A normatív állami hozzájárulás nem nő olyan mértékben, mint amilyen mértékben a közoktatási feladatok ellátására fordított önkormányzati kiadás.
2. A csökkenő gyermek-, tanulólétszám miatt a normatív állami hozzájárulás mértéke is csökken. Az oktatásra fordítandó összeg nagysága azonban nem csökkenthető ezzel arányosan. A kiadásokat ugyanis elsősorban a tanulócsoportok száma határozza meg, s a tanulólétszám csökkenése nem jár együtt feltétlenül a tanulócsoportok számának hasonló arányú csökkentésével. A csökkenő tanulólétszám az intézményi fajlagos költségek emelkedését eredményezi.
3. Az egymástól eltérő feltételekkel, pénzügyi helyzettel rendelkező önkormányzatoknak azonos közoktatási ellátási kötelezettsége, szakmai, oktatási-irányítási felelőssége van. Mivel a kötelezettségnek az önkormányzatok különböző mértékben tudnak eleget tenni, a közoktatási rendszeren belül egyenlőtlenség alakult ki mind pénzügyi téren, mind a tanulók felkészítése terén. A forráshiánnyal küzdő kistelepülések a közoktatási ellátás kötelezettségüknek egyre nehezebben tudnak eleget tenni, a kiegészítő normatív támogatások ellenére is.
4. A nem csak egy település lakosait érintő közoktatási feladatok ellátása is egyre nehezebb a települési önkormányzatok számára a növekvő kiadások miatt Az önkéntes feladatok ellátásáról való lemondás, a feladat átadása a megyei önkormányzatoknak ezt bizonyítja.

A sort lehetne még folytatni, de inkább azon kell majd együtt gondolkodnunk, hogy milyen módon lehet biztosítani minden gyermek, tanuló számára a neki megfelelő közoktatási szolgáltatásokat lakóhelyéhez, tartózkodási helyéhez minél közelebb.

Érdemes megvitatnunk:

• Hogyan lehetne az eddigieknél jobban ösztönözni az önkormányzatokat, a közoktatási intézményeket az együttműködésre, pl. a társulásra?
• Kell-e változtatni az önkormányzatok közoktatási feladatellátási kötelezettségén, nem kell-e differenciálni a település nagyságától függően?
• Milyen feladatokat lenne célszerű kistérségi együttműködés keretében megoldani? Milyen módon segítsék a kistérségi központok a kistérségbe tartozó településeket közoktatási feladataik megvalósításában?
• Milyen közoktatási feladatok megoldásában érdemes régiószintű együttműködést kialakítani?

Úgy gondolom, hogy e kérdések a fenntartók többségét foglalkoztatják finanszírozási, oktatásszervezési-igazgatási és pedagógiai szakmai szempontok alapján. Néhány, Hajdú-Bihar megyére vonatkozó adattal hadd támasszam ezt alá:

Hajdú-Bihar megye 82 településének túlnyomó többsége intézményfenntartással biztosítja a lakosai számára az óvodai, illetve az általános iskolai nevelést-oktatást, sokszor, erejüket meghaladó módon vállalva a pénzügyi terheket. (Jelenleg csak két település nem tart fenn óvodát, s hat település nem tart fenn általános iskolát.)

Úgy gondolom, hogy szűkös költségvetési keret esetén a gyermekek, tanulók érdekeit, esélyegyenlőségének biztosítását jól szolgálhatják a különböző közoktatási támogatások, együttműködések, melyek révén javítani lehet a pedagógiai munka tartalmi feltételeit, és gazdaságosabbá lehet tenni az intézményműködtetést. A megyei önkormányzat a megyei közoktatási fejlesztési tervében az önkormányzatok számára az általános iskolák esetében ajánlotta a kistérségi együttműködést a közoktatási feladatok közös, ésszerű és gazdaságos megoldása érdekében. Vannak a megyében már követendő kezdeményezések: így például a Tisza menti Iskolák Kistérségi Együttműködése, Berettyóújfalu és a körzetében működő települések, Biharkeresztes és a környező települések együttműködése. Az együttműködés lehetősége tág: kiterjedhet például a pedagógiai munka személyi feltételei, az igazgatási szolgáltatás, egyes pedagógiai, oktatási feladatok, a pedagógiai szakszolgálatok közös biztosítására. Az együttműködés révén a települések a közoktatási szolgáltatásokat hatékonyabban és eredményesebben szervezhetik meg, növelve ezzel a települések megtartó erejét.

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat számít az önkormányzatok és a közoktatási intézmények együttműködésére és feladatvállalására a gyógypedagógiai szakszolgálati feladatellátás területén is. Számolnunk kell ugyanis azzal a helyzettel, hogy növekszik a testi, érzékszervi és értelmi fogyatékos gyermekek, tanulók száma, ugyanakkor a közoktatási törvényben biztosított joga minden gyermeknek, tanulónak, hogy az állapotának, személyes adottságának megfelelő, megkülönböztetett ellátásban, különleges gondozásban lakóhelyéhez, tartózkodási helyéhez minél közelebb részesülhessen. Napjainkban erősödik az a szülői elvárás, hogy gyermeke az ellátást lakóhelyén, lakóhelye óvodájában, iskolájában kapja meg. Erre az új feladatra – amennyiben vállalják – a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosításával fel kell készülniük az óvodáknak, iskoláknak, s fenntartóiknak, a megyei önkormányzatnak pedig az utazótanári szolgálat fejlesztésével, az utazó tanárok által nyújtott szakszerű gyógypedagógiai tanácsadással kell segítenie az integrált nevelést-oktatást végző pedagógusok munkáját.

A pedagógiai szakszolgálat feltételrendszerének bővítésében, a szolgáltatások minél szélesebb körű megszervezésében az elmúlt években jelentős előrelépés történt. 32 fenntartó intézmény végzi a feladatot, s a megyei önkormányzattal kötött együttműködési megállapodások révén települési önkormányzatok is vállalták körzetükben a szakszolgálati feladatok biztosítását (Balmazújváros, Biharkeresztes, Polgár, Püspökladány).

Az Észak-Alföldi Régió három társmegyéje (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok) a megyei közoktatási fejlesztési terv 2001. évi felülvizsgálatakor megjelölték a régiószintű együttműködés és munkamegosztás három fő területét: a sajátos nevelési igényű tanulók nevelés-oktatását, szakképzését, a szakmai szolgáltatásokat és a szakképzési hálózat összehangolását.

Úgy gondolom, hogy Önök saját megyéjükből számos példával tudnak majd szolgálni az együttműködés formáiról és fontosságáról.

Kedves Kollégák!

Az önkormányzati intézkedési tervek 2004. január 31-ig elvégzendő felülvizsgálatánál véleményem szerint az egyik fő szempont kell, hogy legyen az önkormányzatok és más iskolafenntartók közötti együttműködés, a hatékony és ésszerű, szakmailag indokolt munkamegosztás kialakítása, a közoktatási szolgáltatások biztosítása terén. Csak ennek révén lehetséges – a feladatellátási kötelezettségből (kötelező és önkéntes) kiindulva – a pénzügyi lehetőségekkel összhangban álló, finanszírozható intézményhálózatot működtetni.

A közoktatási törvény 2003. júniusi módosítása minden önkormányzat számára előírta közoktatási intézkedési terv készítését. Így valamennyi település lakosai számára nyilvánvaló lesz, hogy hol, milyen formában juthatnak hozzá a településen élők az előírt szolgáltatásokhoz.

Véleményem szerint ez fontos rendelkezés annak érdekében, hogy a települések összehangolják közoktatási feladatellátási tevékenységüket.

Az intézkedési terv felülvizsgálatakor mindenképpen egyeztetni kell majd a fenntartói és a közoktatási intézményi érdekeket, ütköztetni szükséges a lakossági igényeket, az intézményi szakmai terveket és a pénzügyi lehetőségeket.

Jól tudjuk, konfliktust okoz fenntartó és intézmény között:

• A forráshiány. Gyakori, hogy az önkormányzat, a fenntartó nem tudja biztosítani a közoktatási törvény által előírt személyi feltételeket, a szakmai program megvalósításához szükséges tárgyi feltételeket. Jó példa a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzék, melyben szereplő eszközöket az önkormányzatok, fenntartók többsége képtelen volt a törvény által előírt határidőre teljesíteni.
• Konfliktust okoz, hogy míg az önkormányzat költséghatékony intézményhálózatot akar létrehozni, addig az intézmények egy része új és új szakmai feladatokat kíván felvállalni, s ehhez a fenntartótól várja a pénzügyi fedezetet.
• A csökkenő tanulólétszám – és az ennek következtében csökkenő normatíva – a fenntartó forráslehetőségeinek szűkülését eredményezi, s előrevetíti az intézményhálózat karcsúsítását.
• Az intézmények átvilágítása, a helyi politikai és szakmai érdekek ütközéséhez vezet sok esetben, amikor az intézményen belül ellátott feladat szakmai tartalmának, a felvállalt szakmai-szolgáltatási tevékenység mértékének elemzésére kerül sor.
• Az intézmények a fenntartói ellenőrzést, értékelést sok esetben úgy élik meg, mint beavatkozást a szakmai önállóságukba.
• A fenntartó intézkedéseit, döntéseit az ellátandó szakmai feladattal, annak feltételeivel kapcsolatban az intézmények úgy ítélik meg sokszor, mint a minőségi oktatás lehetőségének korlátozását.
• Ugyanakkor arra is van példa, hogy a fenntartó nem kellően méri fel az intézmény által kezdeményezett új feladat pénzügyi következményeit hosszú távon, s később, az elfogadás után derül ki a vártnál nagyobb költségvetési igény.

Ezen és egyéb, most nem részletezett okok miatt is szükséges, hogy az önkormányzat a feladatellátási köztelezettség szervezeti kereteit, intézményi feladatait összhangba hozza a forrásokkal. Meg kell határozni, hogy az önkormányzat hány intézménnyel, milyen intézményszerkezettel látja el a feladatot. Az alapító okirat felülvizsgálata során, az intézkedési terv elfogadása után elemezni kell a feladatellátás tartamát, meg kell határozni az egyes intézmények alapfeladatait. Ez egy többfordulós egyeztetést jelent, de mindenképpen egy szakmailag hatékony és gazdaságos intézkedési terv szükséges a zavartalan feladatellátáshoz.

A fenntartói irányítás eszközei adottak ahhoz, hogy a fenntartó kijelölje az intézmények feladatait (alapító okirat), működésének kereteit (pedagógiai program, szervezeti és működési szabályzat, házirend jóváhagyása), s ellenőrizze, értékelje működésének törvényességét és szakmai eredményességét.

A közoktatási törvény 2003. júniusi módosítása a fenntartói irányítás új feladataként jelölte meg a helyi önkormányzatok számára a minőségirányítási program elkészítését.

Javaslom, vitassuk meg, hogy a minőségirányítási programban milyen módon kerüljenek megfogalmazásra az önkormányzat elvárásai a közoktatási intézményekkel kapcsolatosan, hogyan épüljön rá ez a program az önkormányzat esetleg már működő minőségbiztosítási rendszerére.

Véleményem szerint az önkormányzati minőségirányítási program célja az intézményhálózat olyan ellenőrzött, költségtakarékos működésének biztosítása, amely az igénybevevők, partnerek elégedettségét váltja ki, s az igénybevevők szakmailag indokolt elvárásainak felel meg. Fontos, hogy a közoktatásra fordított pénzügyi források áttekinthető s ellenőrzött felhasználását tegye lehetővé, s végül az is fontos, hogy legyenek a programban benne azok a feltételek, szempontok, melyek alapján a közoktatás helyi rendszere kiszámítható és számonkérhető. A minőségirányítási program – úgy vélem – több ponton is – szorosan kapcsolódni fog az intézkedési tervhez. A szakmai tervezés (a közoktatási feladatok a kapacitásszükséglet meghatározása, stb.) és a feltételek biztosítása (szakmai, pénzügyi, stb. feltételek folyamatos biztosítása) az intézkedési terven már meghatározásra kell, hogy kerüljenek, s ezekre kell építeni a teljesítés értékelését, ami egyrészt intézményértékelést, másrészt rendszerértékelést tartalmaz. Ez utóbbi keretében kell, hogy történjen a közoktatási szolgáltatások egészének értékelése, az állami, a helyi közösségi, az intézményi igények, a szolgáltatási igénybevevők teljesítésének értékelése.

A fenntartói minőségirányítási program elkészítése és megvalósítása nem lesz könnyű feladat, hiszen már most látható, hogy jó néhány akadállyal is számolnunk kell. Ezek között, véleményem szerint, első helyen kell ismét említenünk a forráshiányt. Ez – mint már szó volt róla – kényszerűségből gyakran odavezet hogy a feladatellátáshoz nem biztosítottak a feltételek, s esetenként a jogszerű működtetés is megkérdőjelezhető emiatt. Tapasztaljuk azt is mindnyájan, hogy a közoktatás jogi szabályozása általában rövid időn belül változik, s ez a körülmény a minőségirányítási program „érvényességi idejét” is befolyásolhatja. Gondot jelent az is, hogy bár egy-egy oktatási program végigvitele több évet vesz igénybe, s emiatt hosszú távú elkötelezettséggel jár, mégis egy-egy feladat költségvetési támogatásának mértéke gyakran évről évre változik.

A minőségirányítási program fontos része lesz az intézményértékelés.

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat az önkormányzati intézkedési terve részeként elkészítette a fenntartásában működő közoktatási intézmények ellenőrzési és értékelési ütemtervét, és azt folyamatosan teljesíti.

Az ütemterv a közoktatási törvény 104. és 107. §-ában előírt ellenőrzési és értékelési formákat alkalmazva készült.

Az ütemterv összeállításakor figyelembe vettük a következőket:

• a kétévenként esedékes gazdasági ellenőrzéshez egy törvényességi vagy szakmai ellenőrzés kapcsolódik,
• egy önkormányzati ciklusban legalább egyszer minden intézményben sor kerül törvényességi és szakmai ellenőrzésre,
• egy önkormányzati ciklusban minden intézményvezető a közoktatási bizottság előtt beszámol az intézmény munkájáról, továbbá az iskolaszék is tájékoztatást ad a bizottságnak arról, hogyan értékeli az intézmény tevékenységét. A bizottság az intézményi beszámoló meghallgatását általában az intézményben tett látogatással kapcsolja össze.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt években az intézményértékelés, ellenőrzés során tett tapasztalatok jól hasznosíthatók lesznek a minőségirányítási program elkészítésekor.

Néhány gondolatot szeretnék felvetni a megyei önkormányzat közoktatásban betöltött szerepéről. Alapvetően két funkciónak kell megfelelni: intézményfenntartóként körzeti, térségi jellegű feladatellátási kötelezettsége van (gondoljuk a gyógypedagógiai nevelési-oktatási, a középfokú nevelési-oktatási, a kollégiumi, a pedagógiai szakszolgálati és szakmai szolgáltatási feladatokra), s ezzel párhuzamosan a megye közoktatásának egészét érintő koordinációs feladatokat is ellát. Úgy vélem, általánosnak mondható az a helyzet, hogy a megyei önkormányzatok a jelentős feladatellátási kötelezettségüknek részben saját intézményeik útján, részben a helyi önkormányzatok fenntartásában lévő intézmények révén, az azokkal való együttműködéssel tudnak eleget tenni.

A megyei önkormányzatoknak fontos érdeke fűződik a települések önkéntes feladatvállalásához, együttműködési megállapodások, társulások létrejöttéhez.

A megyei közoktatási fejlesztési terv olyan tervezési eszköz, melynek révén a megyei önkormányzat -- a települési önkormányzatok bevonásával, együttműködésével, az önkormányzati intézkedési tervekre alapozva – elő tudja segíteni az oktatási szolgáltatások használói érdekeinek érvényesülését, az oktatási egyenlőtlenségek mérséklődését. A közoktatási feladatok minél teljesebb körű ellátása a lakosság életminőségének javulását, a települések felzárkózását segíti elő.

A lakosság életminőségét javító intézkedésnek tekintem az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő felkészítést is. Hadd utaljak a felkészítés néhány Hajdú-Bihar megyei elemére:

A megyei önkormányzat szervezésében került sor a megye középiskolásai számára az „Európa hozzánk jön” című vetélkedőre 2003 áprilisában, mely sikeresen járult hozzá a tanulók ismereteinek bővítéséhez.

A megyei önkormányzat a fenntartásában működő közoktatási intézmények tanulói számára pénzügyi támogatást nyújt az Európai Unióban nélkülözhetetlen ismeretek megszerzéséhez, így a tanulók nyelvvizsgára felkészítő, ECDL számítástechnikai bizonyítvány és jogosítvány megszerzésére felkészítő tanfolyamainak költségeihez.

A megyei pedagógiai intézet pedagógusok számára európai uniós ismeretekre elkészítő tanfolyamot szervezett, e pedagógusok ismereteiket át tudják adni kollégáiknak.

Szükségesnek tartom a pedagógusok részvételének támogatását az Európai Uniós oktatási és szakmai programokban.

Elengedhetetlen az intézmények számára az európai uniós követelményeknek megfelelő pályázatírásra való felkészítés, mert az uniós támogatási rendszerek nyújtotta lehetőségek kiaknázása integrált projekteken és pályázatokon keresztül valósulhat meg.

Szeretnék még rávilágítani az iskolák egy fontos feladatára az Európai Unióhoz való csatlakozás terén: fel kell készíteni a tanulókat a magasabb színvonalú, vagy a korábbitól eltérő jellegű, minőségű gazdasági-kulturális kihívásoknak való megfelelésre.

Kedves Kollégák!

A fenntartói irányítás néhány fontos területét, aktuális kérdését vetettem fel az elmúlt percekben. Javaslom, hogy vitassuk meg ezeket a kérdéseket, de beszéljünk – amennyiben igénylik -, most el nem hangzott, de időszerű egyéb oktatási kérdésekről is.