Dr. Deliné dr. Fráter Katalin

A pedagógiai értékelés helye az óvodai nevelésben

I. A PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS RÖVID ELŐTÖRTÉNETE

A szakmai közvélemény évekkel ezelőtt ellenérzésekkel fogadta az óvodai nevelésben megjelenő pedagógiai értékelést és mérést.

Ennek a jogos idegenkedésnek több érthető oka volt, többek között:

• a pedagógiai értékelés és mérés elsősorban a teljesítményre korlátozódott, a személyiség képességköreiből az értelmi képesség kapott prioritást.
• hasonlóan előtérbe került az iskolaérettség megítélésében az egyoldalú értékelés, az értelem alapján történő minősítés (a szociális érettség, kommunikációs képesség, motorikum értékelése kevésbé érvényesült).

A ’80-as években az ERVI vizsgálat volt az első komplex pedagógiai értékelés, amely az 1971-ben megjelent Óvodai Nevelési Program hatékonyságát elemezte. Korábban az értelmi képesség mérésének metodikája alakult ki elsősorban (intelligencia tesztek, tájékozottság vizsgálatok, a pszichikus funkciók működésének pszichológiai vizsgálata…).

A feladatlap a napi tevékenységek hatékonyságát értékelő eszközzé vált, mérhetővé tette az ismeretek mennyiségét, a logikai műveletek fejlettségét, a rendszerező készséget.

A pedagógiai értékelés elsősorban a gyermekek teljesítményének ellenőrzését célozta, és a nevelés egy-egy szűkebb területére irányult.

A rendszerszemlélet új megközelítési módot jelentett.

A nevelési-oktatási intézményt többtényezős egységként értelmezve került a figyelem és a pedagógiai értékelés fókuszába a teljes rendszer átfogó hatékonyságelemzése.

Alexander Lewin lengyel kutató A nevelés rendszere című munkájában elemzi a nevelési-oktatási intézményt, mint a nevelés helyi rendszerét.

Ezzel a szemlélettel megdőlt a pedagógiai tevékenység „kéttényezős” felfogása, leszűkítése a gyermek-pedagógus együttműködésére.

A ’90-es években a HOP-ok (Helyi Óvodai Programok) készítésének folyamatában vált nyilvánvalóvá az óvoda, mint intézmény rendszerszerű megközelítésének fontossága; a sok befolyásoló tényező elemzése:

• a társadalmi környezet szükséglete, igénye
• a családok, szubkultúrák befolyásoló szerepe, szükséglete
• a gyermekek esélyei (egyéni adottságok, lehetőségek)
• a nevelőtestület légköre, a pedagógusok felkészültsége,
• az intézményvezetés minősége…

Az 1996-ban megjelenő ONAP alaposabb gyermekismeretet kívánt. Hangsúlyozta a gyermekek jogát az egyéni különbségekhez, az egyéni fejlődési ütemhez és az optimális fejlesztéshez. Az életkori sajátosságok mögötti eltérések megismerése módszeresebb információgyűjtésre ösztönzött.

A személyiség fejlettsége az alapképességek (és részképességek) állapotával jellemezhető. A képességek hierarchiájának teljesebb megismerését hazai kutatások, kísérletek segítették. (Porkolábné Balogh Katalin, a debreceni Kurucz Utcai Óvoda kiadványa).

A pedagógiai értékelés és mérés metodikai gazdagodását is eredményezte a ’90-es évek végén kibontakozó minőségbiztosítási, minőségfejlesztési program (Comenius).

Az óvodapedagógusok korábbi alapképzéséből kimaradó kutatásmetodikai ismeretek pótlására is lehetőséget ad a minőségbiztosítás rendszerének kiépítése.

A szakmai autonómia három lényeges tulajdonságot feltételez:

• az önelemzés
• az önértékelés
• és az önfejlesztés képességét.

Az intézményi, testületi és egyéni szintű önfejlesztés szükségessé teszi a folyamatos pedagógiai értékelést és ha elkerülhetetlen – mert a napi tevékenységekben nem kapunk elegendő információt az eredményekről – abban az esetben a mérést.

A pedagógiai értékelés (szükség esetén mérés) a szakértői tevékenységnek is része. „A szakmai ellenőrzés, mérés, értékelés a gyakorlatban általában együtt jelentkező, egymással szoros összefüggésben álló tevékenységek” Az értékelés az ellenőrzés szerves folytatása, az értékelést mindig megelőzi az ellenőrzés (Potsay-Hoffmann-Farkas: A szakértői munkavégzés irányelvei. Debrecen, 2001. október 11-13.).

Kósáné Ormai Vera (A mi iskolánk. 1998, OKI, Budapest) írja: „A nevelés és az oktatás eredményességének leírása megvalósíthatatlan vállalkozás. A pedagógiai munka összetettsége, a jelentések és a folyamatok szövevénye a résztvevő személyek tevékenysége egymásra hatásának és a történések mozgatórugóinak megismerhetetlensége a próbálkozást eleve kudarcra ítéli. Ugyanakkor erős bennük az igény, hogy pedagógiai munkánk fogadtatásáról tájékozódjunk, hogy visszajelzést kapjunk a gyermekekben zajló változásokról, hogy céljaink, szándékaink, nevelési módszereink nyomán tanítványainkkal alakuló közös tennivalóink jellemzőiről és kölcsönös kapcsolatunkról információkat szerezzünk.”

II. A PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS LEHETŐSÉGEI AZ ÓVODAI NEVELÉSBEN

1. Az értékelő személy érvényesítendő szempontjai:

• humanisztikus szemlélet, megközelítés (a vizsgálandó folyamat résztvevőinek tiszteletben tartása)
• előítélet-mentesség (saját értékrendünktől való függetlenedés)
• segítő attitűd
• önfejlesztésre ösztönző magatartás
• az értéksokféleség elfogadása a közös értékek megerősítése, speciális értékek tolerálása, megértése).

Konkrét feladatok:

• az értékelés gondos előkészítése, tervezése
• a cél, a feladatok tisztázása
• a problémák megvitatása
• a vizsgálat időpontjai, időtartama, az adatok, tények felvétele, módszerek
• az értékelési szempontok, az adatok feldolgozásának ütemezése, az eredmények hasznosítására vonatkozó elképzelések, az összegzés megvitatása, korrekciók.

2. Milyen területekre célszerű kiterjeszteni az értékelést?

• DOKUMENTUMOK (a szervezet működése, adminisztráció, pedagógiai program, tervezés)
• AZ ÓVODA KÖRNYEZETE
• tárgyi, személyi feltételek
• a csoportok létszámának alakulása
• a gyermekek szociokulturális háttere (hátrányok, veszélyek)
• a speciális szakemberek feladatai (külső kapcsolatok együttműködés más intézményekkel)

• CSALÁDOK ÁLLAPOTA, NEVELÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS HATÉKONYSÁGA

• KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉNEK EREDMÉNYESSÉGE (a négy képességből bármelyik vizsgálható, iskolaérettség szintje)

• CÉLOK és értékek vizsgálata
• célokhoz való viszonyulás (eredmények)
• gyermekkép és a nevelés hatékonysága
• az óvodapedagógus tevékenysége, kommunikációja, nevelési stílusa, felnőtt-gyermek viszony
• pedagógiai elvek érvényesülése a folyamatokban
• célok-koncepciók-keretek-módszerek összefüggéseinek vizsgálata
• Szervezeti keretek és hatékonyság
• Ismeretek feldolgozásának módja (komplexitás, projektrendszer)
• A differenciálás metodikája.
• Légkör:
• vezetés
• a nevelőtestület
• a csoportlégkör.
• Tevékenységek minőségének értékelése:
• játék, munka, tanulás
  (szocializálás, individualizáció)
• Műveltségtartalom feldolgozása (a gyermekek tájékozottsága)
• Az értékelés-önértékelés gyakorlata az intézményben
• Lelki egészségvédelem helyzete
• A nehezen nevelhetőség, agresszió, magatartásproblémák (okok, tünetek, fejlesztési lehetőségek).

A pedagógiai értékelés aktuális problémái:

 

• a HOP-ok nyomon követő vizsgálatai még túl korainak bizonyulnak, tekintettel a bevezetés folyamatosságára és az 1999-es kezdésre. Legalább három-négy év szükséges ahhoz, hogy a hatékonyság, eredményesség reálisan értékelhető legyen
• a fenntartók elsősorban a gazdasági hatékonyság vizsgálatának adnak prioritást
• a magas gyermeklétszám (gyakran 30-33 fős csoport) nem kedvez a személyközpontú, alapos gyermekismeretre épülő nevelés gyakorlatának (a módszeres megismerést gátló tényező)
• az elterjedt vizsgálati eljárásokhoz kapcsolódó mintát jelentő kérdőívek kérdései (pld.: a nevelőtestületi klíma vizsgálatához használtak) nem adnak pontos képet az 5 fokozatú minősítőskálával a reális viszonyokról
• a szülőknek szóló kérdőívek (általában elterjedtek) csak egy szűk területről, az elégedettségről adnak képet, kevésbé járulnak hozzá az együttműködés továbbfejlesztéséhez, a gyermekismerethez, a nevelési problémák feltárásához
• a továbbképzésekben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kutatásmetodikai ismeretekre, a pedagógiai értékelés és mérés metodikai kérdéseire
• a szakértői tevékenység gyakorlásában hátrányos helyzetben vannak azok a szakértők, akik kisebb településeken csoportokban dolgoznak és nem tudnak eleget tenni megbízásaiknak (ha kapnak!) mert nem helyettesíthetők.

A minőségbiztosítási rendszer kiépítésének pozitív hatása a pedagógiai értékelési kultúra terén tapasztalható. Ezek a hatások elsősorban a törvényességnek való megfelelésben, a szervezetfejlesztésben, a dokumentálás (tervezés) minőségében jelentkeznek. Kevésbé érzékelhető a gyakorlati nevelőmunka továbbfejlődése a HOP-ok szellemében.

A jövőben a szakértői tevékenységnek igen nagy lesz a szerepe az óvodai nevelés elméletében megfogalmazott, dokumentált céljainak értékeinek, koncepcióinak gyakorlati megvalósításában, a minőség fejlesztésében.

BIBLIOGRÁFIA

1. Botka Lajosné: A vezető feladatai az intézményszintű minőségbiztosítási rendszer kialakításában. In.: Minőség és gyakorlata. OKKER, Budapest, 2000.
2. Falus Iván: Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest
3. Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk. 1998. OKI. Budapest. Neveléspszichológiai módszerek az iskola belső értékelésében.
4. Sallai Éva: A pedagógus a személyközpontú munkában.
   Új Pedagógiai Szemle. 1997. 12. sz. 105-115.
5. Sassné Kiss Gabriella: A differenciált pedagógiai munka pszichológiai értelmezése.
   Kelet-magyarországi Pedagógiai szemle. 1994. 1. sz. 51-68. o.
6. Szabó László Tamás: Minőség és minősítés az iskolában.
   P.SZ.M. Projekt. Keraban Könyvkiadó Budapest, 1993.
7. Szilágyi Klára: A tanácsadás módszerei I.-II. Gödöllő. 1994.