Kovácsné Czinku Katalin

Gondolatok a tanköteles korú gyerekek mozgásfejlettségéről egy vizsgálati eljárás tükrében

A Debreceni Városi Nevelési Tanácsadó pedagógiai szolgáltatását igénybe vevő gyermekek nagy része a tanulás különböző súlyosságú zavarával küzd. Életkori megoszlását tekintve a kisiskolás korosztályhoz tartozók aránya magasabb, mint az idősebb gyermekeké. Új jelenség, hogy növekszik azoknak a gyermekeknek a létszáma, akik beiskolázás előtt keresik fel intézményünket. Esetükben a tanulási zavar előre vetíthető bizonyos részképességek fejletlensége miatt.

Minden tanulási zavarral foglalkozó szakirodalom kiemeli a korai felismerés fontosságát és az idejében megkezdett prevenciós munka jótékony hatását. Pozitív szemléletváltozásnak tekinthetjük azt a tényt, hogy az óvodapedagógusok érdeklődése a tanulási zavar korai felismerése iránt fokozódik, s egyre nagyobb igényük van az irányított szakmai segítségre is.

E pozitív szemlélet további erősítéséhez kívánt intézményünk is hozzájárulni akkor, amikor 2001-ben szűrővizsgálatot végeztünk. Közeli célunk az volt, hogy a tanköteles óvodáskorú gyermekek körében felmérjük a tanulási zavar kialakulásában szerepet játszó részképességek fejlettségi szintjét. Távlati célként tűztük ki, hogy segítsük a megfelelő szint elérését, ezzel javítva a gyermekek esélyeit az eredményes iskolai teljesítmény elérésében.

Az óvodák kiválasztásánál szempont volt, hogy Debrecen olyan területén működnek, ahol – korábbi tapasztalataink alapján – magas a tanulási zavar kialakulásának veszélyét magában hordozó gyermekek száma.

A szűrővizsgálatot 4 óvodában 226 gyermekkel végeztük. A legfiatalabb 5 éves 4 hónapos, a legidősebb 6 éves 8 hónapos.

Az általunk ismert, kipróbált eljárások közül a választásunk az MSSST (Meeting Street School Screening Test)–re esett. Ezt az eljárást már korábban alkalmaztuk, s jó tapasztalatunk volt az előrejelzés megbízhatóságáról.

Az eljárást az Egyesült Államokban dolgozták ki azzal a céllal, hogy az 5-7 éves korosztályú gyermekeknél feltárja a majdani tanulási zavarok kialakulásáért felelős részképességek hiányosságait. Magyarországi adaptációját, Dr. Zsoldos Márta és Dr. Sarkady Kamilla végezte.

Az eljárás 3 szubtesztből áll, rövid idő alatt elvégezhető egyéni vizsgálati helyzetet igényel, eszközigénye csekély. Az előnyök között fontos megemlíteni, hogy mozgásos feladatai hiányt pótolnak más eljárásokkal szemben.

Az idegrendszer fejlettségi állapotát és esetleges sérüléseit érzékenyen mutatja a mozgás fejlettsége, ezért mérése hasznos információkhoz juttat.

Az észlelés fejlődésében a mozgásos tapasztalatok döntőek, bár az életkor előrehaladtával szerepük változik.

A tanulási zavar kialakulásának okai között az észlelési zavar, a pszichikus funkciók érési késése fontos szerepet játszik.

Az észlelés pontosabb működését közel 5 éves korig a mozgás és a testséma fejlesztésén keresztül érhetjük el. Későbbi életszakaszban már más területek is fontos szerephez jutnak, de a mozgás jelentősége a fejlesztésben soha sem szűnik meg.

Az MSSST rövid ismertetése

A szűrővizsgálat verbális és nem verbális feladatokból áll. Méri a szenzomotoros rendszer alapját képező motoros készséget, a vizuo-perceptuo-motoros készséget és a nyelvi készséget.

• A motoros minták szubteszt felméri a kétoldali szeriális mozgásminták kivitelezését és a testvázlattal kapcsolatos téri tájékozódást.
• A vizuo-perceptuo-motoros szubteszt méri a vizuális diszkriminációt, az emlékezetet, a geometrikus ábrák és betűformák reprodukáló készségét, a térbeli és sorrendbeli orientációt.
• A nyelvi szubteszt vizsgálja a nyelvi készséget, az auditív figyelmet, a nyelvi emlékezetet, az időrendi fogalomban való tájékozottságot, a fogalmazási készséget.
• A szubtesztek elvégzett feladatai nyersponttal minősíthetők, amelyeket az életkornak megfelelő normatáblázatból normaponttá alakítunk át. A normapont jelzi, hogy a vizsgált gyermek teljesítménye az átlaghoz képest mutat-e eltérést. Az úgynevezett MSSST- totál érték pedig jelzi, hogy a tanulási zavar veszélye fenn áll-e, s, ha igen, az milyen fokú.

A 226 gyermek eredményei százalékos megoszlásban a három szubtesztre vetítve a következők:

I. Motoros minták szubteszt

• 59, 7% jól teljesítők
• 40, 3% enyhe és veszélyeztettek aránya

II. Vizuo-perceptuo-motoros szubteszt

• 80. 5% jól teljesítők
• 19, 5% az enyhe és veszélyeztettek aránya

III. Nyelvi szubteszt

• 72, 5% a jól teljesítők
• 27, 5% az enyhe és veszélyeztettek aránya

A százalékos értékek aránya mutatja, hogy a vizsgált gyermekek leggyengébben a motoros minták szubtesztben teljesítettek, ezt követi eredményességben a nyelvi szubteszt s legjobb eredményt a vizuo-perceptuo-motoros mintákban nyújtottak a gyerekek (közel azonos eredményre jutottak Budapesten a Kőbányai Nevelési Tanácsadó szakemberei 1999-ben). Az általunk korábban végzett szűrési eredmények is hasonlóképpen alakultak.

A vizsgálat tapasztalatait részletesen csak A motoros minták szubtesztre vonatkozóan ismertetem, az összehasonlítás miatt azonban szükséges, hogy mindhárom szubteszt eredményét megismerjük.

Mi állhat a motoros minták teljesítésének nehézsége mögött? Milyen feladatokat tartalmaz? Várható-e spontán éréssel a funkció szintjének változása, vagy célirányos intenzív fejlesztés szükséges a kívánt szint eléréséhez?

Kérdéseinkre választ kaphatunk, ha a motoros minták szubteszt feladatait részletesen megismerjük, s, az egyes feladatokban nyújtott teljesítményeket és a mozgásfejlődésre vonatkozó fejlődéslélektani ismereteinket összevetjük.

A motoros minták szubteszt a következő feladatokat tartalmazza:

a, járásminták: felméri a gyermekek jártasságát az egyoldali, kétoldali mozgásmintákban

b, tapsolás: méri a gyermekek megfigyelő-, emlékezőképességét. Információt nyújt arról, hogyan tájékozódik saját testen s milyen a mozgástérbeli elhelyezése.

c, kézminták: a sorozatos mozgásminták megmutatja, hogyan tudja megfigyelni és reprodukálni saját testéhez viszonyítva.

d, parancskövetés: méri, hogyan tudja felfogni és visszaadni azokat az utasításokat, amelyek téri fogalmakkal kapcsolatosak. Ellenőrzi, hogyan képes a gyermek ezeket saját testmozgással kivitelezni térben.

e, ujjérintés: vizsgálja a két kéz illetve az ujj koordinációjának kézségét.

A részfeladatokban elért eredmények:

a, járásminták: a gyermekek 82,7%-a a normál értéknek megfelelő teljesítményt nyújtott.

b, tapsolás: 53, 7%-a a normál értéknek megfelelő teljesítményt nyújtott.

c, kézminták: 67, 1%-a a normál értéknek megfelelő teljesítményt nyújtott.

d, parancskövetés: 82, 8%-a a normál értéknek megfelelő teljesítményt nyújtott.

e, ujjérintés: 53, 7%-a a normál értéknek megfelelő teljesítményt nyújtott.

           

A motoros minták feladatai közül legeredményesebben a járásmintákat és a parancskövetést oldották meg a gyerekek. A tapsolás és az ujjérintés feladatai bizonyultak a legnehezebbeknek, itt a legalacsonyabb a jól teljesítők aránya. A teszt értékelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gyermekek eredményei külön-külön igen nagy különbséget mutatnak az átlaghoz viszonyítva.

A járásminták a láb koordinációját az egyensúlyérzéket és a ritmusérzéket méri. Az ebben a feladatban nyújtott jó eredmény jelzi, hogy a gyerekek mozgásfejlettsége e területen közelíti az elvárásokat. Képes fél lábon egyensúlyozni, váltott lábbal ugrálni akár úgy is, hogy kétszer jobb kétszer bal lábbal végzi a mozgást

A parancskövetés eredményes megoldása arra utal, hogy a gyerek érti, ismeri az elhangzott utasításokat, melyeket feltehetően a hétköznapi életben gyakran hall, így rutinosan tudja végrehajtani (pl: lépj előre, tegyél három lépést felém). Fokozatosan nehezedik a feladat, mert kiegészül a jobb és bal irányba végzendő mozgásokkal, s nő a végrehajtandó elemek száma is. A hibázások főleg az iránytévesztésekkel kapcsolatosak, és az emlékezeti kapacitás is hat az eredményességre.

A kézminták 67,1%-os éréke már felhívja a figyelmet arra, hogy ezen a területen szükséges a fejlesztés, nem támaszkodhatunk csak a spontán érésre. Karral végzett mozgáskoordinációt tartalmaz a feladat (szinkronmozgást igényel), s meghatározott a mozgás iránya s sorrendje is. A mozgáskivitelezés azért nehezebb, mert egyszerre mozog mindkét kar és az irányra, a sorrendre és az ismétlések számára is figyelni kell. Az érettség fokát jelzi, ha a mozgáskoordináció nehézség nélkül megy végbe, ha a tájékozódás egyértelmű, s a gyermek emlékezeti tevékenysége olyan szinten áll, hogy a gyakorlat elemeit biztosan raktározza, felidézi.

A tapsolás az egyike azoknak a feladatoknak, ahol a gyerekek közel 50%-a nem érte el a norma értéket. Itt a kéz, a kar még differenciáltabb mozgáskoordinációja szükséges a kivitelezéshez, hisz a tenyérnek minden esetben össze kell érnie (gyakori tévesztés, hogy nem találkozik a tenyér). Ügyelni kell a pontos sorrendre, az irányok betartására és az ismétlések számára is. Ez a feladat azoknak a gyerekeknek okozott problémát, akik a differenciáltabb nagymozgás kivitelezésében még bizonytalanok, noha életkoruk alapján már rendelkezniük kellene ezzel a fejlettségi fokkal.

Az ujjérintés a másik olyan feladat, ahol a gyerekek 46,3%-a normaérték alatt teljesített. Ennek a feladatnak a kivitelezéséhez a finommozgás koordinációja szükséges, a mozgást itt is szinkronban kell végezni.

Az egyidejű, kétoldali mozgáshoz magasabb szintű mozgáskoordináció szükséges. Ha ez még nem automatizálódott, úgy a figyelem a koordináció kivitelezésére irányul, s így a sorrend betartására és a gyorsaságra nehezebb koncentrálni.

Nehézséget okoz még az is, hogy az érintések száma fokozatosan nő és a végén már öt elemet tartalmaz.

Végigkövetve a megoldások eredményességét egyértelmű, hogy a kétoldali, egyidejű mozgás még sok gyermek számára nehézséget okoz, noha az egyoldali kivitelezésben esetleg már rutinosak. A jól begyakorolt egyoldali mozgásokat, sorozatokat át kell tenni mindkét testfélre, ügyelve arra, hogy kellő számú ismétlés álljon rendelkezésre az automatizáláshoz. Ezeknek a feladatoknak a végzése a testséma fejlesztését is szolgálja, s lehetőséget ad a későbbiekben arra, hogy figyelmét már nem a kivitelezésre, hanem a kapcsolódó más elemekre tudja irányítani. A megoldások eredményességéből az is világosan látszik, hogy több elem együttes jelenléte rontja az összteljesítményt. Ezen elemek számának növekedése egyenes arányú a teljesítménycsökkenéssel (mozgás-, irány-, emlékezetsorrend). Több terület integrálása csak akkor lehet jó, ha ezek külön-külön is megfelelően működnek, s fokozatosan alakítjuk az elemek közötti integrációt (mozgásirány, mozgásirány emlékezet).

Mozgásaink genetikusan kódolt fejlődési program eredményeképpen alakulnak, változnak, érnek, differenciálódnak. Az egyes szintek egymásra épülnek, s alkotnak rendszert. Ha a szintek nem stabilak, a rendszer működésében zavar támad. A működési zavar enyhíthető vagy megszüntethető, ha visszatérünk, s pótoljuk a hiányt azon a szinten, ahol jelentkezett. Ez úgy lehetséges, ha minden gyerek eredményét külön részletesen értékeljük, és kidolgozzuk számára a legoptimálisabb programot.

Intézményünk a vizsgálati eredmények birtokában – melyet megosztottunk az érintett óvodák óvodapedagógusaival – konzultációt szervezett. Ezzel lehetőséget biztosítottunk az egyéni teljesítmények értékelésére, melynek alapján az egyéni fejlesztési tervek kidolgozásához megbeszéltük a szempontokat.

A súlyos elmaradást mutató gyermekeknek felajánlottuk a Városi Nevelési Tanácsadóban a fejlesztés lehetőségét.