Kiss Tiborné
Tanórán kívüli tevékenységek a debreceni Ady Endre Gimnáziumban
1. Bevezető gondolatok
A tanórán kívüli tevékenységek helyének, szerepének változása a gimnáziumok oktatási -nevelési rendszerében.
Az iskolák tanórán kívüli munkájáról kevés új szakmai anyag található. Ez is jelzi, hogy nincs minden rendben ezen a területen. Az 1978-ban megjelent tanterv, azaz A gimnáziumi nevelés és oktatás terve című dokumentumban külön fejezetet kapott, A tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve címmel.
Jelenleg az iskolák nevelési programjukban tervezik a tanórán kívüli tevékenységeket, mint a felzárkóztatás és tehetséggondozás lehetséges, az iskola oktató-nevelő munkájához szervesen hozzátartozó területet.
Megjelent az intézményekben a szabadidő-szervezői munkakör, mely azt sugallja, hogy komolyan kell venni ezt a területet, hogy valamit vissza kellene hozni az iskolákban azok közül a szabadidős programok közül, melyek minden iskolában jelen voltak, de mintha eltűntek volna. (Színházlátogatás, hangversenybérlet, mozi látogatás, kirándulások stb.)
Tapasztalataim szerint az iskolák elszíntelenedtek, alig vannak nem direkt, tantárgyhoz kötődő a tanórán kívüli programok.
Miközben a gimnáziumok kialakították a maguk tagozatos képzési kínálatát, megnövelve a tanulók iskolai elfoglaltságát, egyre szűkült a tanórán kívüli programok, foglalkozások száma. Ennek egyik, talán a legkézenfekvőbb oka, hogy a diák 8 órától kettőig, fél háromig a tanórákon űl, s a 7. 8. óra után nem akar visszamenni, hiszen még tanulnia is kell a következő napra, vagy egyszerűen elege van az ismeretözönből, az iskolából.
A szülő elsősorban magántanárhoz küldi délután, hétvégén gyermekét a nyelvvizsga, a továbbtanulás megalapozása végett.
A tanárok nem „törik” magukat, hogy vonzó szabadidős programot szervezzenek a diákoknak, hisz ezek előkészítése roppant időigényes, speciális felkészülést, képességet kíván a pedagógustól, viszont bizonytalan a kimenetele, lesz-e érdeklődés és a fizetség is kevés, vagyis nem éri meg. (Miközben egy túlóradíj a 45-50 éves tanárnak bruttó 1000 Ft, addig ezt otthon nettóban megkeresheti a magánóra tartásával készülés nélkül, rutinból.)
Az iskola három főszereplője közül tehát igazán egyik sem motivált a délutáni foglalkozásokra.
Az ifjúsági mozgalom megszűnte is kedvezőtlenül hatott a szabadidős programokra, mivel
a KISZ "égisze" alatt szerveződött egy sor tanórán foglalkozás, melyek közül soknak nem volt feltétlenül politikai töltete. Így az énekkar, a színjátszó-körök, az iskolaújság, a honismereti szakkör stb is eltűnt sok iskolából.
A rendszerváltozást követően sok pedagógus, iskolavezető megtorpant, jobbnak látta nem csinálni semmit, ami korábban a mozgalomhoz kötődött.
Egyszerűbb volt a tantárgyakra helyezni a hangsúlyt. A szülők is ezt igényelték, a tanároknak is ez a fő erősségük és az iskola országos megítélése is a tanulmányi, felvételi teljesítmények alapján történik. Így teljesen érthető, hogy az iskolák a délelőtti, órarendben szereplő tantárgyi órák számát növelték, s a délutáni foglalkozások a korrepetálásokat és felkészítőket leszámítva, egy-két „menthetetlen” tanár szakkörére, klub-foglalkozására szűkült.
A tanórán kívüli tevékenységek teszik teljessé az iskola oktatási-nevelési rendszerét.
A jelenlegi magyar iskola a tanuló képességeinek csak egy kis hányadát mozgósítja, értékeli és fejleszti. Elsősorban a verbális képességeket, a memóriát.
A nagy mennyiségű ismeret, a felvételi pontokért, a nyelvvizsgáért való hajsza a tanárt, szülőt, gyereket egyaránt arra ösztönzi, hogy minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb mennyiségű tananyagot "raktározzon el" a diák. Nincs idő a gondolkodásra, a rácsodálkozásra, az összefüggések felismerésére, a műalkotások "ízlelgetésére", a különböző nézetek ütköztetésére stb.
A tanuló képességének egy jelentős hányada tehát a gimnáziumi évek alatt rejtve marad.
Ezek felszínre kerülésében segíthetnek a tanórán kívüli foglalkozások, és ugyancsak ezeken lehetne továbbfejleszteni azokat.
Iskolán kívüli környezeti hatások: életmód, szokások
A társadalmi környezetben végbement változások sem kedveznek a tanórán kívüli tartalmas szabadidős tevékenységeknek. Nagy a csábítása a Plázáknak, a kereskedelmi TV csazornáknak, a számítógépes játékoknak.
A családok többségének szabadidős szokásai beszűkültek. A dolgozó szülőnek, akiknek van munkájuk, nagyon sokat kell dolgozni, szinte nincs szabadideje, a munkanélküli kiábrándult, lelki sérült, rokkantnyugdíjas szabadidős tevékenysége gyakran kimerül a TV nézésében.
A családi kirándulásokra, baráti összejövetelekre, színház-, mozi látogatásra nincs pénz, nincs idő és talán már igény sem. A felnőtt mintát követik a gyerekek.
2. Az Ady Endre Gimnáziumról
Egy kis iskolatörténet
Iskolánkat 1984-ben alapította az akkori városi tanács a „demográfiai hullám levezetése” céljából.
Két kiemelt képzési irányt jelölt meg: az idegen nyelvek kínálatának növelését és magas színvonalú tanítását, valamint a művészeti nevelést- képzést. A fenti célok megvalósítása német és spanyol nyelvi tagozatos csoport/osztály és irodalmi-drámai, illetve ének-zenei tagozat indulásában realizálódott.
Ezt a profilt megtartottuk, sőt folyamatosan , a törvényi lehetőségek és a partneri igények figyelembe vételével, a fenntartó támogatásával továbbfejlesztettük.
Jelenleg magyar-angol két tanítási nyelvű képzés (5 éves), angol és német nyelvi tagozat, irodalmi-drámai és ének-zene tagozatos képzés, valamint 6 évfolyamos képzés alkotja iskolánk képzési struktúráját.
Új iskolaként, hagyományok nélkül, szerencsésen kijelölt célokkal és lelkes pedagógusokkal kezdtük el a munkát.
A nagyon fiatal pedagógusokból verbuválódott tantestület egységes volt a gyermekszeretetben.
Gyermekképünket névadónk, Ady Endre fogalmazta meg helyettünk:
"...a gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten...."
Érthető tehát, hogy a diákok érdekét, az ő személyiségének kibontását, sikeres fejlődését, jövőbeni boldogulását tartottuk szem előtt iskolánk fejlesztése, működtetése során.
Az indulás éveiben zömében még közepes tanulási képességű diákok számára munkába állást segítő gyakorlati fakultációkat szerveztünk, s a művészeti tagozat és a "névadókultusz" behozta az iskolába a művészeteket és a művészeket. ( Képzőművészet, színjátszás, versmondás, szólóének, énekkar, hangszeres zene, tánc.) A kiváló testnevelő tanárunk iskolánkba vonzotta az országosan jegyzett sportolókat.
Az iskolai klíma adott volt a szabadidős tevékenységekre, s szerencsére ötletben és pedagógusi lelkesedésben sem volt hiány.
A rendszerváltást követő két évben csak a kifejezetten az ifjúsági mozgalomhoz kötött rendezvények, foglalkozások maradtak ki az iskola programjából.
Nem hoztunk létre diákönkormányzatot, azt vallottuk teremtsék meg a diákok a maguk önkormányzatát. Így is működött, bár zökkenőkkel az iskolarádió s megrendezték a "fordított napot" is a diákok, vagyis amit igazán akartak azt, megcsinálták.
Az iskola a legtöbb sikert az irodalmi-drámai tagozat révén érte el.
A tanulóközösséget, de a tantestületet is megosztotta ez a tény. A diákok úgy érezték, hogy a drámások kivételezett helyzetben vannak, ami igaz is, hisz az egyik igazgatóhelyettes a tagozatot is gondozta és ő mindent megtett a drámásokért. Gyakran felléptek, hivatalosan hiányoztak az iskolából, ők szerepeltek az iskolai rendezvényeken stb. A tanárok úgy vélték, hogy a tanulás rovására megy a sok szereplés, valamint nehezen élték meg, hogy szívesebben mennek a diákok a drámás órákra, mint a délelőtti tantervi órákra.
A probléma kezelését több irányból is elkezdtük, de az egyik leghatásosabb az volt, hogy a művészeti tagozatvezető-igazgatóhelyettesre bíztam a diákönkormányzat segítését.
Ez a lépés jónak bizonyult. Ebben persze óriási szerepe van a kolleganőnek aki igen jól felkészült, tapasztalt és kiváló pedagógus.
A különböző képzési profilú osztályok a diákönkormányzatban "feloldódtak", megismerték egymást, kezdték egymást tisztelni és igyekezett mindenki ötletekkel és jó munkával élenjárni.
Az iskola által folyamatosan deklarált tagozatok közötti átjárhatóság valósággá vált.
Iskolánk szabadidős tevékenységei:
Nálunk mindíg történik valami. Az alább felsorolt foglalkozások, rendezvények évről-évre változnak, a diákok és a tanárok ötlete, kívánsága nyomán.
A/ A tantestület/iskola által szervezettek:
- Fakultációk: tantárgyhoz kötődő, ( a tanárt is választhatja a diák)
tantárgyhoz nem kötődő, pl szeretetművészet, filmklub, médiaismeretek
- Szakkörök (a tanár javasolhatja, szervezheti, vagy a diákok igénye alapján az igazgató biztosítja a feltételeket, pl. közgazdaságtan, informatika
- Tömegsport, sportkör
- Kirándulások, ( osztály, faktos, stb)
- Táborok ( az új diákok tanév eleji 3 napos tábora, sítábor, vizitábor)
- Iskolai ünnepélyek ( munkaterv szerint egy-egy osztály feladata: tanévnyitó, tanévzáró, október 6-a, október 23-a, március 15-e)
- Szalagavató, ballagás ( a 11. és 12. évfolyam )
- Ady nap ( az egész iskola részt vesz, minden munkaközösség hírdet versenyt, értékelés, jutalmazás)
- Karácsonyi koncert
- Tavaszi hangverseny ( az ének-zene tagozatosok bemutatója)
- Ady-Gála (Június végén a legsikeresebb produkciók bemutatója)
- Ady-ák alapítvány szervezi az Ady bált március elején, előtte tánciskolát, ruhabemutatót, kozmetikai bemutatót szervez a diákönkormányzat, ha a diákok igénylik.
- Színház látogatás ( az iskolának bérlete van, s megtölti a színházat )
- Tanévente 2 alkalommal iskolai szintű közös mozi látogatás
- Hangverseny látogatás: 1-2 alkalommal iskolai szintű
- Színház látogatás ( nem Debrecenben )
B/ Az iskolai diákönkormányzat szervezi:
- Béka tábor (1 napos, az új diákoknak)
- Felkészítő tábor a Diákönkormányzat számára ( 1 hétvége szeptemberben)
- Béka-avató
- Mikulás ( a dolgozók gyerekeinek, a tanároknak, az osztályoknak)
- Karácsony az iskolában ( Karácsonyfa díszítés, ajándék kalács, ajándékküldő szolgálat)
- Félévet értékelő, szánkózással egybekötött tábor (1 hétvége február elején)
- Diákönkormányzati nap ( április végén)
- Spring-party ( a végzősök vidám búcsúztatása)
- Tanévzáró szalonnasütés
A fentieken kívül a diákönkormányzat tagjai részt vesznek az iskolai nyílt napok programjában.
Az általános iskolások és szüleik számára " fogadóórát" tartanak.
A DÖK működése folyamatos és tervszerű.
A művészeti tagozatra járó diákok félévkor és a tanév végén vizsgát tesznek táncból, beszédből, énekből és színészmesterségből.
Ezeken a bemutatókon részt vesznek a szülők és az iskolatársak, barátok.
A nem iskolánkban hangszeres zenét tanuló diákjaink hangversenyeikre meghívják tanáraikat, társaikat.
Az utóbbi 4-5 évben szerencsésen összekapcsolódott az idegen nyelv tanulás és a színjátszás.
Az angol, a francia, és az olasz színjátszó fesztiválokon sikerrel vesznek részt és meghívást kapnak nemzetközi fesztiválokra.
A Tempus alapítvány pályázatain, valamint a Mobilitás pályázatain több alkalommal támogatást nyertünk az idegen nyelv gyakorlását segítő különböző cserprogramok lebonyolításához.
A városi, a megyei rendezvényeken fellépnek diákjaink, s ott vannak a különböző szavaló, ének, színjátszó versenyeken csakúgy, mint a tanulmányi és sport versenyeken.
Az iskola képzési rendszere, oktató-nevelő munkája a tanórán kívüli foglalkozásokkal/rendezvényekkel válik teljessé, hiszen ezek az alkalmak teszik lehetővé a diák önismeretének fejlődését, önmaga kipróbálását, személyiségének kiteljesedését stb.
Tanítványaink életútját követve bizonyossá válik, hogy az életben való boldogulásukat az iskolában szerzett tapasztalatok nagy mértékben elősegítik.
Problémák
Iskolánkban is jelentkeznek a korábban általánosságban leírt problémák, melyek röviden a tanulói és tanári közönnyel jellemezhetőek. Több új kezdeményezés meghiúsult az érdektelenség miatt.
Kevés az olyan pedagógus és a fiatalok között egyre kevesebb, aki érdemben képes segítséget nyújtani a tanulóknak a tanórán kívüli programokhoz, illetve felvállalni azt.
Az iskolákba a szabadidő szervezők beállítása fontos, de igazán a tanórán kívüli programokhoz minden pedagógusnak hozzá kellene járulni, különösen az osztályfőnököknek.
Egy több száz fős iskolában egy szabadidő szervező, különösen, ha nem is tanár könnyen elszigetelődhet. Támogató tanárok és diákok nélkül nem tud dolgozni.
3. A jövő...
Ma már sok a diplomás, több nyelven beszélő, kiváló szakmai felkészültségű fiatal van.
A munkavállaló személyiség tesztek íratása, kiválasztási tréning, vezetői interjú után választja ki az új munkatársat, és próbaidőt köt ki.
Hátrányban van az a fiatal, aki diákkorában csak a szűk értelemben vett tanulással töltötte idejét. Nem volt alkalma fejleszteni személyiségét (kreativitás, személyészlelés, problémaérzékenység és megoldás, azonosulás a feladatta, csapatban dolgozás képessége, stb.).
Szemléletváltásra van szükség sürgősen. Ma már az egyetemekre könnyebb bejutni, hisz megnövekedett a felvehetők keretszáma. A tanuló jövője érdekében tehát azoknak a személyiségjegyeknek a fejlesztésére lenne szükség, amelyeket a munkáltatók igényelnek.
Az iskolákban a kerettantervek bevezetése, majd az új érettségi rendszer, a felvételi vizsga és az érettségi közelítése segíti a fenti változásokat, de az iskola teljes belső világának is át kell alakulnia.
Ebben a változásban, átalakulásban vissza kellene hozni az iskolákba a tanórán kívüli tanulási, nevelődési lehetőségek széles kínálatát.
Mindebben kulcs szerepe a pedagógusoknak van. Színes, nyitott, lelkes pedagógusok nélkül nem lehet színes iskolát csinálni!
