Bányai Sándor

A tanórán kívüli tevékenység szervezését támogató pedagógusok együttműködési és továbbképzési lehetőségei

A szekcióban elhangzó témafelvetés alapját egy akkreditált pedagógus-továbbképzési program tapasztalatai adják. A 30 órás program címe: „Pedagógusok képzése a szabadidő-pedagógia speciális területén, a rendezvényszervezésben, program-, tábor és kirándulásszervezésben.”

A tanulás és a szabadidő együtt, egymástól elválaszthatatlanul alkotja az iskola nevelési rendszerét. Az iskolai szabadidős tevékenység rendszerébe beletartoznak a nagyobb és kisebb iskolai rendezvények, a hagyományos iskolai programok, az iskolai táborok, az ünnepélyek, az osztályprogramok, a családi rendezvények, a napközis csoportok szabadidős programjai, a szakkörök, a sportbajnokságok, a klubok, az iskolán kívüli, de iskolai szervezésű programok, kirándulások, de akár a film és video vetítések, zenés alkalmak is. A pedagógusok felelőssége, hogy ne hagyják kihasználatlanul az ezekben rejlő óriási nevelési lehetőségeket.

A tanórán kívüli tevékenységnek ne csupán valamiféle kiegészítő-hiánypótló szerepe legyen, hanem legyen a tanulással egyenértékű terület! Fő feladata az igények felkeltése, mely messze túlmutat az igények puszta kiszolgálásán.

A tanórán kívüli tevékenység meghaladja a 45 perces órák által biztosított nevelés lehetőségeit, elsősorban a szocializáció, a kooperáció területén, de jelentős a tudás felhasználásának lehetősége miatt is, valamint a tanuláson, tanulmányokon kívüli tudások által biztosított sikerélmények kompenzációs szerepe okán.

A felnőtté válás folyamatában a pedagógusoknak lehetősége van beavatkozni a fogyasztói szokások alakításába, a média által közvetített egysíkú kép árnyalására. Itt kaphat kiemelt szerepet a passzív befogadásához képest előtérbe helyezett aktív létrehozó tevékenység, a gyerekek aktivizálása, a cselekvő részvétel értékét való felmutatása az önkéntesség és a választhatóság elvének tiszteletben tartása mellett.

I., A tanórán kívüli tevékenység szervezését támogató pedagógusok együttműködési lehetőségeit alakító tényezők

 

1., Külső tényezők:

• Gazdasági háttér
• Szociális háttér
• Az iskola tanórán kívüli tevékenységében szerepet vállaló külső szereplők

2., Belső tényezők:

• Az iskolának a tanórán kívüli nevelés fontosságáról kialakított képe – vagy ennek a képnek a hiánya
• Vezetői támogatás
• Az iskola gazdasági lehetőségei

II., Az együttműködés lehetőségei

1., Az iskolán belüli együttműködő felek lehetnek:

• Gyerekek
• Az iskola vezetése, a vezetés tagjai
• A pedagógus kollegák
• Műszaki dolgozók
• Szülők

2., Az iskolán kívüli együttműködő felek lehetnek:

• Civil szervezetek
• Egyházak
• Szakmai szervezetek

III. A tanórán kívüli tevékenység szervezését támogató pedagógusok továbbképzési lehetőségei – egy képzés tapasztalatai alapján

 

III./1. Az eddig lezajlott képzések megrendelői és helyszínei

 

1. Kontyfa Középiskola, Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
2. Százszorszép Gyermekház, Szeged
3. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, Kecskemét
4. Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest, XVIII. Kerület
5. Kerületi Önkormányzat polgármesteri Hivatala, Budapest
6. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda, Debrecen
7. Kontyfa Középiskola, Általános Iskola és Gimnázium, Budapest (II. alkalom)
8. Tomori Pál Általános Iskola, Budapest, XIII. kerület

III./2. Általános tapasztalatok

 

A program alapításakor elsősorban iskolai szabadidő-szervezőknek kívánt szólni, reagálva arra, hogy minden 300 fő fölötti létszámú iskolánál betöltendő ez a státus. Ehhez képest az egyik első és meghatározó tapasztalat az volt, hogy a tanórán kívüli tevékenységekkel elsősorban még mindig olyan pedagógusok foglalkoznak, akik ezt a tevékenységet nem főállásban, kinevezett státusban művelik, hanem emellett óraadók, osztálytanítók, osztályfőnökök, stb.

Az iskolai szabadidővel kapcsolatos képzések beiskolázása jobbára a „maradék elv” alapján működik, fájdalmasan kevés azoknak a helyeknek a száma, ahol előre tervezetten, tudatosam és céltudatosam történik a beiskolázás ez ügyben. Ugyanakkor léteznek olyan helyek, ahol alapvető elvárásként jelenik meg a képzés elvégzése, és a hallgató ehhez minden támogatást megkap (anyagi, szervezési, erkölcsi támogatás).

Noha mindenki számára ismert és elfogadható, hogy „egy fecske nem csinál nyarat…”, mégis alig volt olyan iskola, ahonnan több személy beiskolázása lett volna igény, illetve anyagi fedezet.

III./3. A képzés felépítése

 

A képzés alapvetően 5 modulból áll. A programalapú szándéka szerint az 5 modulnak a lehetőségekhez képest a legjobban le kell fedni az iskolai szabadidőhöz kötődő tevékenységekhez szükséges ismereteket.

Ennek megfelelően az 5 modul a következő:

1. Rendezvényszervezés
2. Speciális iskolai rendezvények – táborszervezés
3. Forrásteremtés
4. Programvezetői ismeretek
5. Szabadidő-pedagógiai ismeretek

III./4. A képzéssel kapcsolatos főbb tapasztalatok modulonként

 

1. sz. modul: Rendezvényszervezés

Tapasztalat: Az iskolai programszervezés sok esetben inkább szokásos, nem megfelelően tudatos tevékenység. Az alacsony sztenderdizálás és dokumentálás jelentősen rontja a hatékonyságot.

Cél: Az ismétlődő, visszatérő lépések, szervezési és programelemek tudatosítása

Eszköz: A képzés elvégzésének alapfeltétele a hallgató által készített saját általános rendezvény-forgatókönyv (pilot) készítése és leadása

2. sz. modul: Speciális iskolai rendezvények-táborszervezés

Tapasztalat: Általánosan elfogadott nézet szerint a táborszervezés a legnehezebb, legösszetettebb, legnagyobb felelősséggel járó tevékenység – „A szakma csúcsa…”. Az iskolák részérőé a megrendelői szemlélet még nem eléggé elterjedt. Sokszor kerülünk kiszolgáltatott helyzetbe a tábor hivatalos-félhivatalos személyeivel szemben. Kiemelkedő igény van konkrét programokra és teljes tábori programterv összeállítására.

Cél: A megrendelői szemlélet elmélyítése, a technikai előkészítés és lebonyolítás ismétlődő lépéseinek tudatosítása. A tábor programjának összeállításában illeszkedjék a tábor céljához, az életkorhoz ás a célcsoport egyéb jellemzőihez.

Eszköz: Táborszervezés általános forgatókönyvének összeállítása. Ötletbörze lebonyolítása és teljes tábori program összeállítása.

3. sz. modul: Forrásteremtés

Tapasztalat: A pénzkezelés szervezettsége nem áll arányban a kezelt összegek nagyságával, a felelősséggel. Terjed az gyökeresen téves felfogás, mely szerint alapjában véve a pénz határozza meg a programok színvonalát.

A pályázatokkal valamint a potenciális támogatók személyes és írásbeli megkeresésével szemben sok a negatív beidegződés.

Cél: Alapvetően szemléletformálásra van szükség, az „olcsó is lehet jó” elv felismertetésével, az egyszerű, de hatékony forrásszervezési technikák közös elemzésével, kipróbálásával.

Eszköz: Költségvetés készítése konkrét rendezvény kapcsán. A pénzkezelési szabályok rögzítése. Próbapályázat elkészítése, írásbeli támogatásszervező eszközös közös elemzése, és önálló elkészítése, személyes szituációk kipróbálása.

4. sz. modul: Programvezetés

Tapasztalat: A programok vezetési szituációkban gyakran jelennek meg vezetői szerepzavarok, a szabadidő-szervezők és az osztályfőnökök pontos kompetenciái nem mindenütt egyértelműek.

Cél: A vezető felelősség tudatosítása, a vezet-vezetett viszony kölcsönöses előnyös kialakításának technikái, a vezetői eszköztár bővítése.

Eszköz: Szituációs játékok, programhelyzetek közös elemzése.

5. sz. modul: Szabadidő-pedagógiai ismeretek

Tapasztalat: A tanórán kívüli tevékenység nevelési funkciójának megítélésében szélsőségesen különböző nézetek vannak jelen.

Cél: Az egységes nevelési rendszer kialakítása fontosságának felismertetése

Eszköz: Élménybeszámolók, iskolai programok pedagógiai hatásainak elemzése.

IV. Jövőkép

Az iskolán belüli szabályozottság elengedhetetlen. A Pedagógiai Program, és a Szervezeti és Működési Szabályzat rögzítse a szabadidő-szervező jogállását, jogkörét, a rendelkezésére bocsátott eszközöket és azok használatának módját, a rendelet szövegén túlmenő esetleges együttműködési és kezdeményezési kötelezettségeit, felelősségét, az iskolai rendezvények anyagi forrásait, illetve a KTV 40. (7)-nek megfelelően az iskola házirendje rögzítse a helyiségek, eszközök használatának rendjét.

A rendelet szövegére és ajánlására épülő, de azt nem szolgaian másoló, pontos, a helyi igényekre, adottságokra és lehetőségekre valamint személyre(!) szabott munkaköri leírásokra van szükség.

Az iskolai szabadidő-szervezés kvázi új szakmaként jelenik meg a palettán. A „szakma” elismeréséhez szükség van a folyamatos együttműködésre, a szakmai együttműködés hatékony fórumainak kiépülésére. A tevékenységnek túl kell jutni az egyszerű programszervezésen, és fel kell nőni a szabadidő pedagógiai lehetőségeinek kiaknázásához!

Hosszú távú előrelépést csak az garantálhat, ha nem csupán a státusban lévő szabadidő-szervezők kötelessége a tanórán kívüli tevékenység szervezése, hanem valamennyi pedagógus hatékonyan használt eszköze. Ezért van jelentősége a tantestületek közös képzésének. Néhány elkötelezett pedagógus önfeláldozó magánakciói helyett egységes nevelési rendszerre van szükség.

A kérdés csupán az: Elindulunk-e ezen az úton? Továbbmegyünk-e? És a legfontosabb: Együtt megyünk-e tovább?

2002-ben a képzés meghirdetésre kerül a Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda szervezésében Debrecenben. A várható időpont 2002. Április 5-6., és 12-13.