Dr. Ligeti Csákné

A tankönyvvé nyilvánítás rendje

Tankönyv az a nyomtatott könyv, vagy elektronikus adathordozó, mely didaktikailag rendszerezetten tartalmazza egy tantárgy egy-, vagy többéves anyagát, az életkornak megfelelő feldolgozásban. Tágabb értelemben tankönyv mindaz a könyv, amely nélkül nem lehet az adott tantárgy anyagát megtanulni, megtanítani. Ezért jogi értelemben tankönyv a szöveggyűjtemény, feladatgyűjtemény, atlasz, munkafüzet, feladatlap, kottagyűjtemény, képlet- és táblázatgyűjtemény. A tankönyvrendeléssel bajlódó pedagógusok tudják, milyen sok kiadvány jelenik meg, mily gyakran bombázzák őket ajánlataikkal a kiadók, mennyire nehéz a választás a piacon lévő tankönyvek közül. A tankönyvlistán lévő könyvek már bizonyos minőséget jelentenek, mert az ott szereplő könyvek már átestek egy minősítési eljáráson. Ez a minősítési eljárás kezdetben nem volt túl szigorú – hiszen a tankönyvek jelentették az egyetlen fogódzót a tanterv nélküli világban. 

Több országban létezik „tankönyvvé nyilvánítás”, vagyis hogy egy testület dönt arról, mely könyvek kerülhetnek az iskolákba. Magyarország – hagyományai miatt is - ezt az utat választotta. A tankönyvvé nyilvánítás az oktatási miniszter hatásköre[1]. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény az újra megalakuló Országos Köznevelési Tanácsot nevezi meg szakmai véleményezőnek, amely javaslatot tesz a miniszternek a tankönyv elfogadására. Tudjuk, a törvényt 1995-ben, majd 1999-ben módosult, s benne kissé a tankönyvvé nyilvánítás rendje is, koncepciója azonban változatlan maradt. Az OKNT már nem vesz részt a közvetlen (operatív) munkában, de a szakmai hátteret továbbra is ez a testület adja. Az OM annyira fontosnak tartotta a közoktatásban a tankönyvügyet, hogy külön törvényben foglalkozik a tankönyvpiac rendjével, melyet néhány hónapja fogadott el az Országgyűlés.

Jogi környezet

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. és a 2001. évi XXXVII. törvény adja meg a jogi kereteket, amelyek között a tankönyvvé nyilvánítás mozoghat. A törvényekhez rendeletek járulnak, melyek szabályozzák a részleteket. A jelenleg hatályos 5/1998.(II. 18.) MKM rendelet szabályozza a tankönyvvé nyilvánítás rendjét. A rendelet és a törvények között ellentét feszül. A tankönyvvé nyilvánítás ezen kívül államigazgatási eljárás, melyre a 30 napos ügyintézés vonatkozna. A szakmai bírálatok idején az eljárás „szünetel”.  Az új törvényhez kapcsolódó rendelet most készül, már tárgyalta az OKNT, most van véleményezése kint a szakmai szervezeteknél (járja a maga hivatali útját). Talán sikerül az érdekek egyeztetése novemberre, és kihirdetik a rendeletet. A jövő évi tankönyvlista valószínűleg már ennek megfelelően készül.

Könyvtől a tankönyvig

A tankönyvpiac egyik nagyon fontos szereplője a kiadó, ahol elkészül a könyv. Ez még nem „tankönyv”, hiszen tankönyvvé egy könyvet csak a miniszter nyilváníthat. Be kell tehát nyújtania elfogadásra az Oktatási Minisztériumba. A hivatalban a Tankönyviroda végzi a tankönyvvé nyilvánítással kapcsolatos adminisztratív munkát. A rendelet értelmében megküldte véleményezésre két szakértőnek, majd ezek szakmai véleményét eljuttatta a referensnek, aki összefoglalta a véleményeket. Az iroda ehhez hozzácsapta a könyvészeti szakértő véleményét. Így került 2000-ig az OKNT Tankönyv és Taneszköz Bizottsága elé, ahol a könyvekről egyenként döntöttek, ajánlják-e elfogadásra a miniszternek, vagy sem. A tankönyvek száma azonban olyan hatalmas volt, hogy ez emberfeletti munkát jelentett a résztvevőknek.

Az 1998. évi tankönyvvé nyilvánítási eljárás adatai[2]

Ezért 2000-ben, és 2001-ben is csak a problémás esetek kerültek (kerülnek) a Tankönyv és Taneszköz Bizottság elé, az egybehangzó véleményeket elfogadta a Tankönyviroda. A Tankönyv Bizottság az eljárás befejezése után átvizsgált minden egyes tankönyves aktát azért, hogy lássa, hogyan alakul az eljárási rend, kiszűrje a visszásságokat. Az idei tankönyvmennyiség is indokolja a megváltozott eljárást:

A 2001. évi tankönyvvé nyilvánítási eljárás adatai[3]

 A Bizottság ezután arra fordította energiáit, hogy áttekintse a tankönyv-helyzetet, szakszerűsítse a szakmai bírálatokat, javaslatokat készítsen a jobbításra. Fokozatosan alakult ki a szakvélemény alapjául szolgáló szempontsor, a szakértők, referensek pályáztatása, rendszeres felkészítése, továbbképzése.

A szakértők és referensek, valamint a Tankönyviroda és a Tankönyv és Taneszköz Bizottság véleménye alapján kétféle javaslat került a miniszter elé: „elfogadásra javasoljuk” vagy „nem javasoljuk”. A miniszter döntését követően a kiadók a nemleges válasz esetén gyakran reklamáltak, fellebbeztek, melyet aztán a miniszter vagy figyelembe vett, vagy nem. Az elfogadott tankönyvek a tankönyvlistára kerültek, ahonnan az iskolák választhatnak.

Tankönyv és Taneszköz Bizottság

Az Országos Köznevelési Tanács törvényben foglalt joga bizottságok létrehozása. Az 1995. évi módosításig a Tankönyv és Taneszköz Bizottság (TTB) név szerint szerepelt, a módosítás ezt elvetette, de az OKNT feladatai között továbbra is szerepel a tankönyvügy: „figyelemmel kíséri és véleményezi a tankönyvellátást és a tankönyvvé nyilvánítás folyamatát”. Ezért a TTB továbbra is működik. Működési rendjét az OKNT fogadja el, évente beszámol az OKNT előtt tevékenységéről. A bizottságok tagjait az OKNT saját tagjai, póttagjai közül választja, de a Tankönyv és Taneszköz Bizottságba külső tagokat is felkért, hogy a hatalmas munka elvégezhető legyen.

A Tanterv és Taneszköz Bizottság jelenlegi tagjai:

elnök:

Szabados Lajos

tagok:

Boros Dezső, Hadházy Tibor, Honti Mária, Iliás Lajosné, Karlovitz János, Ligeti Csákné, Pusztay Jánosné, Vágó Irén.

Szakértők

A tankönyvvé nyilvánítás kulcsszereplői a szakértők: az ő szakmai véleményük dönti el egy-egy könyv sorsát. Munkájukat az OKNT által elfogadott szempontsor segíti. Ezt az érdeklődők az OM honlapján olvashatták, a szakmai szervezetek véleményezhették. A jövőben a korábbi tapasztalatok és a beérkezett javaslatok alapján módosul.

A szempontok alapján 1-5-ig pontértékkel lehet értékelni, de ezt szövegesen indokolni kell. Ebben az évben külön választottuk a szakmai-tudományos, valamint a pedagógiai-didaktikai szempontokat. 50%-os pontérték alatt a könyvet nem lehet elfogadásra ajánlani, de akkor sem, ha valamelyik részterület „megbukik”.

Szakértőinket pályázat útján választjuk ki. Az első pályázatra két ével ezelőtt került sor, ez év tavaszán zajlott le a második. Minden jelentkezőnek elfogadtuk a pályázatát, akinek a pályázata megfelelt a követelményeknek és nem volt hiányos, illetve vállalta, hogy felvételét kéri az Országos Szakértői Névjegyzékbe, és részt vesz felkészítésünkön. Idén 381 pályázatról kellett döntenünk. Ez csalóka, mert volt, aki több tantárgyra adta be pályázatát, vagy referensnek és szakértőnek is jelentkezett. 283 pályázatot fogadtunk el. Egyes tantárgyaknál azonban ez is kevésnek bizonyult, néhány szakértőre hatalmas munka hárult. Ezért újabb pályázat kiírását szorgalmazzuk. Más területeken viszont nem mindenki jutott munkához, annyian voltak. Igazából többféle szakértő létezik: tudományos-szakmai, pedagógiai-didaktikai, nyelvészeti és könyvészeti szakértő. Eddig ezek bizonyos mértékig összemosódtak, a jövőben szétválnak.

Az pályázat elfogadása, és a felkészítés után öt évre kap megbízást a szakértő. A beérkezett, elbírálásra váró tankönyvek mennyisége és fajtája alapján könyvenként köt vele szerződést az OM. A Tankönyviroda igyekszik olyan szakértőknek adni a könyvet, akik hasonló iskolatípusban tanítanak. Sajnos ez nem mindig sikerül. Azok a vélemények, amelyeket más iskolatípus tanárai, szakértői készítettek, mindig támadhatóak voltak – és lesznek. Tudjuk, hogy szükséges a tankönyvi szakértői lista további bővítése.

A tankönyvbírálat területén – de az egész tankönyvi területen – kevés kutatás folyt hazánkban, kevés a szakirodalom.[4] Kevés a tankönyvhöz értő szakember.  Aki tantárgyának jó művelője, már rávették, hogy írjon tankönyvet. Ezért nagyon nehéz a pártatlanság, az összeférhetőség biztosítása. A szakértőnek minden könyv esetén összeférhetetlenségi nyilatkozatot kell tennie, hogy nem érdekelt a könyv jó vagy rossz véleményezésében.

A beérkező szakértői vélemények (tudományos szakmai, pedagógiai-didaktikai, könyvészeti) többnyire összecsengenek. Ekkor a referens dolga is könnyű: összegzi a véleményeket. Néha azonban markáns eltérés van a vélemények között. Ekkor a referensnek kell érveket felsorakoztatni egyik vagy másik mellett. Az ilyen problémás esetek kerülnek a tankönyv és Taneszköz Bizottság elé, ahol a referensnek meg kell győzni a Bizottságot a javaslatáról.

Várható változások

Korábban a tankönyvek 5 évre kerültek fel a tankönyvlistára. Utána újra kérvényezni kellett a meghosszabbítást. A tankönyvek tehát időről időre szakmai kontroll alá kerültek. A „tanterv nélküliség”, tantervi változások (NAT, kerettantervek), az új fejlesztések, az újabb hosszabbítások miatt az OKNT Tankönyv és Taneszköz Bizottságára óriási teher hárult. Könyvek százairól kellett véleményt kialakítania. A törvényváltozás szándéka is az volt, hogy a Bizottság mentesüljön a mindennapi munka alól, és a szakmai megfelelést legyen képes eredményesebbé tenni. A változásokat azonban csak lassan lehet megtenni: A piac résztvevőinek ismerniük kell a bírálati szempontokat. Bár már jó ideje tudjuk, hogy szükség volna kipróbálásra (beválásvizsgálatra) nyelvészeti ellenőrzésre, stb. Ezeknek előbb a jogi kereteit kellett megteremteni, szakmai hátterét kimunkálni.

A bírálatra beadott könyvet (esetleg kéziratot) szaktudományos, pedagógiai-didaktikai, nyelvészeti és könyvészeti bíráló véleményezi majd. A véleményezőket (szakértőket) a Tankönyviroda kéri fel a szakértői jegyzékéről, melyre pályázat útján lehet felkerülni. A szakértői körből tantárgyanként bizottságok alakulnak (két évre kapnak megbízást). Minden könyv az összes véleménnyel együtt a bizottságok elé kerül, ahol egy-egy szakértő „referál” a többieknek a könyvről. A tantárgyi bizottság tesz végül javaslatot a miniszternek az elfogadásról. Ha a döntés igen, a tankönyv három évre felkerül a tankönyvjegyzékre, de ez alatt a három év alatt a könyvet megrendelő iskolák közül 2-5 iskolában beválásvizsgálatot kell végezni. A vizsgálat eredményével együtt a könyv újra a bizottság elé kerül, amely további öt évre tehet javaslatot. A TTB elé csak a fellebbezések kerülnek, illetve ők kísérik figyelemmel a teljes folyamatot. A korábbi szempontrendszer egyszerűsödött, ill. szétvált[5]. Maradt az 1-5 ponttal való értékelés és szöveges indoklás (nagy viták dúlnak). Új elem a beválásvizsgálat szempontrendszere, a tantárgyi bizottság létrejötte, mely „gazdája” a területnek. Megszűnik a segédkönyv-jegyzék. Az arra érdemes segédkönyvek (munkafüzetek, feladatlapok), melyek nélkül nem lehet a tananyagot feldolgozni, ugyanazon a minősítésen esnek át, mint a tankönyvek. Ezzel megszűnik a gyenge minőségű könyvek beáramlása az iskolákba.

[1] A rendszerváltozás mindhárom oktatási kormányzata ebben egyetértett.

[2] A TTB jelentése az OKNT-nek, a Tankönyviroda adatai alapján

[3] OM Tankönyviroda adatai

[4] Utóbbi időben a Mentor mellékleteként megjelenik a „Támpont”, van tankönyves melléklete a Könyv és nevelés folyóiratnak, ill. tankönyves melléklettel jelentkezett az Új Pedagógiai Szemle, Edukáció.

[5] A vita még folyik, így nem érdemes bemutatnom az új szempontsorokat.