Kindrusz Pál

Országos szakmai mérés-értékelés az 1., 5. és 9. évfolyamokon

Lépések egy országos mérési rendszer bevezetésére

Minden működő közoktatási rendszernek szerve részét képezi egy mérési-értékelés koncepció. A tisztán bemenet- vagy a tisztán kimenet-szabályozással jellemezhető oktatási rendszerrel sajátos értékelési metódusokat dolgoztak ki. Ma már megfigyelhető, hogy a kétféle irányítási logika valamelyest közeledett egy optimális megoldás felé, miszerint a bemenet szabályozása mellett például Franciaországban bevezettek egy, az egész országot lefedő, évente ismétlődő diagnosztikus típusú mérési rendszert, amely az adott évfolyamok (CE2,6°) teljes populációját érinti. Anyanyelvből és matematikából mérik az alapképességeket. Az eredményeket a gyakorló pedagógusok számára könnyen érthető formában feladatonként az egyes válaszlehetőségek értelmezésével, elemzésével és kérdésre vonatkozó módszertani ajánlással kiegészítve adják meg.

A tisztán kimenet-szabályozással működő rendszereknél pedig az oktatás tartalmi oldalát kellett egységes keretbe foglalni (pl. Anglia, 1989.).

Magyarországon a közoktatás aktuális állapotáról a hatékonyság és hatásosság vonatkozásában a szakemberek nem rendelkeznek elegendő információval sem a rendszer egésze, se az egyes intézmények szintjén. A kétévenként ismétlődő Monitor-mérések legtöbbször valamilyen nemzetközi felméréshez kapcsolva (pld. IEA, OECD, PERTH, TIMSS, PISA) az intézmények viszonylag szűk körét érintik (150-220 iskoláról van szó). A szakszerűen összeállított mérőeszközökkel, felkészült külső felmérésvezetőkkel és az adatfelvételi objektivitást biztosító precíz, mindenre kiterjedő részletes útmutatóval szervezett mérések hasznosak lehetnek a pedagógusok számára is, amennyiben a pedagógiai munkát segítő információkat szolgáltatnak. Az ilyen típusú mérőeszközök azonban kevéssé ismertek a kollégák előtt.

Szükség lenne egy olyan mérési-értékelési rendszer bevezetésére, amelyben a megfelelő mérésmetodikai ismeretekkel rendelkező gyakorló kollégák szakemberek által készített mérőeszközöket kapnának, és évente egy vagy két alkalommal elvégezhetnének a fejlesztés alapjául szolgáló mérést.

2001. májusában megjelent a tanév rendjét szabályozó miniszteri rendelet, amelyben a következőket olvashatjuk:

A 15/2001. (V.25) OM rendeletének 24.§-a

„(5) A közoktatási törvény 93.§ (2) bekezdése alapkán a 2001/2002. Tanévben országos szakmai mérésre, értékelésre kerül sor az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon. A mérést, értékelést az OKÉV szerzi az Országos Szakértői Névjegyzékben szereplő szakértők bevonásával, s a (4) bekezdésben meghatározottak szerint országos fenntartói kérésre intézményi szintű elemzést készít. Az OKÉV 2001. Szeptember 30-ig tájékoztatja az érintett iskolák fenntartóit és az iskola igazgatóját arról, hogy a fenntartásokban lévő iskola, milyen módon vesz részt a végrehajtásban.

(6) A mérés, értékelés a tanulói alapkészségek kompetenciáira terjed ki.”

Az országos mérés célja elsősorban a mérésmetodikai kultúra mind szélesebb körű megismertetése, elterjesztése. A napi gyakorlatban is történik mérés-értékelés, de korántsem biztos, hogy olyan „technológiai fegyelemmel”, mint az egy országos vagy nemzetközi mérésnél elvárható lenne.

Minden 5. és 9. Osztállyal működő intézmény az előzetesen lejelentett tanulói létszámnak megfelelően megkapja a tesztfüzeteket és a javítási útmutatót. Ezek a füzetek a javításra kerülő és beküldendő 20-on kívül ott maradnak az iskolában, tehát később is felhasználásra kerülhetnek. Ha szükséges, a mérés után az OKÉV minden intézménynek biztosít variációnként 1-1 nyomda tiszta példányt a további sokszorosításhoz (ahol erre lehetőség van, ott az Internetről is letölthető a feladatlap). Az adatok feldolgozása után az iskolák megkapják tesztenként és feladatonként az országos paramétereket. Az iskolai feldolgozást fogja segíteni egy célszoftver, melye az intézmények 2002. tavaszán kapnak meg. A tanulói teljesítmények ismeretében könnyebben megfogalmazhatók az intézményi „sikerkritériumok”. Ezek a mérőeszközök képezhetik az iskolákban kialakítható „tesztgyűjtemények” (orthotéka) alapjait.

Kik, milyen feladatkörrel vesznek részt a rendszerben?

OKÉV (szervezés, koordinálás, adminisztrációs tevékenység, képzés)

Az OKÉV Területi Igazgatósági egy tájékoztató levéllel felkeresték a régiójukban működő intézményeket, és az adatlapon visszakapott osztályazonosítókat, osztálylétszámokat adatbázisba építve továbbították a központi igazgatóságnak. Az Észak-alföldi Területi Igazgatóság (Debrecen) kidolgozta a képzési és a minőségbiztosítási terveket. A központi igazgatóság megtervezte a rendszer logisztikáját, a tesztek sokszorosítását és expediálását.

KÁOKSZI (kidolgozta és összeállította)

A teszteket (5. és 9. évfolyamra; A, B variációval), a javítókulcsokat, a felmérésvezetői útmutatót. Képzést tart, adatfeldolgozást véget, elemzést, jelentést készít.

A mérésben részt vevő intézmények

 (Helyi szervezés, mérés lebonyolítása, javítás, adminisztráció)

A rendszer sikeres végig vitelének a kulcsa abban van, hogy akik a helyszíneken csinálják a mérést, azok tisztában legyenek a céllal és saját feladatukkal. Ezért azt a célt tűztük magunk elé, hogy minden iskolából egy pedagógus kollégát (iskolai koordinátort) felkészítsünk arra, hogy saját iskolájában felelősséggel meg tudja szervezni a felmérést. A képzést az alábbi struktúrában gondoljuk megvalósítani:

Minden régióban az iskolák számától függően felkértünk mérési szakértőket, akiket a KÁOKSZI munkatársai készítenek fel a multiplikátori feladatra. Országosan 91 mérési multiplikátor fogja tartani azokat a képzéseket, ahol a kb. 5900 intézményt képviselő iskolai koordinátorral ismertetjük meg a rendszert. A koordinátorok hazamenve iskolájukba továbbadják ismereteiket azoknak a kollégáiknak, akik felmérésvezetők lesznek (kb. 9600 fő).

Az intézmények 10%-ába minőségbiztosítási feladatokkal helyszíni szemlézőket fognak küldeni az OKÉV területi igazgatói. Az intézményeket véletlen mintaválasztással jelölik ki az igazgatóságok. A szemlézők előzetes felkészítés után, megbízólevéllel láthatják el a feladatot. A megfigyelési szempontokat a KÁOKSZI dolgozza ki.

A mérőeszközök a szövegértés és a matematikai területén eszközjellegű tudást mérnek. Ez eltér a gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott tartalomtudás mérésétől.

Társadalomtudásnak nevezzük azt a tudást, amely egyedi, konkrét és megértett ismeretekre vonatkozik. Jellemzői: egyedi módon rögzülnek, adekvát helyzetben előhívódnak.

Eszköztudásnak nevezzük azt a tudást, amely újabb információk, üzenetek „tartalomtudások”, önálló vételét, beépítését, illetve tudásuk továbbhaladását teszi lehetővé. Az eszköztudás ismérve, hogy elemei nyitott, önálló, fejlődésre képes struktúrát alkotnak.

A tartalom- és eszköztudás jellemző jegyei:

1. Domináns emlékezeti művelet

2. Az adott tudástípus alapján elvárt alkalmazkodó viselkedés jellege

3. Feladattípusok

4. Milyen tanítási légkör kedvez a két tudástípus kialakításának?

A tesztek 30-48 itemet tartalmaznak, megoldásukra 60 percet kapnak a tanulók. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi idő alatt meg kell oldani az összes feladatot.

A tervek szerint 2001. november 9-én kb. 246.000 gyermek, azaz az összes 5. és 9. Évfolyamos tanuló meg fogja írni a kétszer 60 percre tervezett tesztet, ami önmagában egyedülálló a magyar közoktatás történetében.

Az első évfolyamra tervezett mérés 2002 áprilisában a tanulási képességeket, szokásokat fogja diagnosztizálni. A szakemberek előtt világos, hogy a 8 évfolyamos képzés bemeneti méréséről van szó ebben az életkorban.

A felméréssel, illetve a javítással kapcsolatos további kérdésekkel és problémákkal az OKÉV területi igazgatóságaihoz és a következő e-mail szolgálathoz fordulhatnak: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A beküldött kérdésekre adott válaszok minden nap végén felkerülnek a KÁOKSZI-ÉK honlapjára: www.tar.hu/monitor