Lampertné Zákonyi Judit

A gyermek jogai

Tisztelt tanácskozás!

Az előadásra való felkérést megtiszteltetésnek érzem.

Még a legcsekélyebb- de jó szándékú és tenni akaró gondolat is - mely konkrétan a gyermekekkel foglalkozik- üdvözítendő. Ezért is örülök és köszöntöm tisztelettel a konferencia mai témájának kigondolóit, szervezőit és résztvevőit.

Én nagyon korszerűnek, sőt halaszthatatlan fontosságúnak érzem a mai témát, azt, hogy a gyermek jogairól beszéljünk és gondolkodjunk, mert már az óvodás  személyiségének a formálódását is, számtalan ellenőrizhetetlen dolog befolyásolja. Elsősorban az a „korszellem” melyet a felnőtt világból, a tévéből, a közvetlen környezetükből tapasztalhatnak gyermekeink. Mindannyian tudjuk, hogy a gyermek úgy viselkedik, ahogy azt a felnőttől látja, tehát utánozza az utánzásra egyáltalán nem méltó- de sajnos tapasztalt- viselkedési formákat is. Lelkiismeret-ébresztő tény, hogy a 3- 7 éves korú gyermek mindent szeret, amit a szeretett felnőttől kap. Csakhogy nem minden jó a számára , amit szeret !

Hiszem, hogy a különböző veszélyeknek a felismerése és kivédése KÖZÉRDEK, melyért mindenkinek tennie kell. Mindebben lényeges fogódzó és nagy segítség jogi téren: az állam eszköze, az 1997- ben megszületett Gyermekvédelmi törvény, a szolgáltatás terén pedig természetesen mi magunk, a nevelési- oktatási intézményeinkkel  és benne 11 óvoda sajátságos szemléletével.

Az óvodai életre általában jellemző útkeresés a közelmúltban és a mában még erősebb hatású mint a múltban volt. Nem véletlen, hogy ebben a sok mindenben kérdőjeles időszakban született meg a gyermekvédelmi törvény is.  Az ezzel kapcsolatos feladatok az eddigi munkánk tartalmának felülvizsgálatát kívánták, majd az új előírások és tartalmi változtatások beépítését  a helyi nevelési programokba. Valószínűleg  minden óvodai nevelőtestületben megtörtént a HNP – k kiegészítése és módosítása az elvárásoknak megfelelően. Ezt megkönnyítette részünkre  kötelező alapdokumentumunk, az ORSZÁGOS ÓVODAI NEVELÉS ALAPPROGRAMJA, mely már a gyermeki jogokra épül, mélyen gyermek - centrikus és személyiségtisztelő tartamával Valószínűleg és remélhetőleg a gyermekvédelmi törvény intézményi szintű elemzése is megtörtént, hisz elengedhetetlen fontosságú a  saját intézmény alapelveinek a törvényi elvárásokkal való szinkronba hozás is.  Mindez remélhetőleg egy-egy óvoda konkrét gyakorlatának, elégedettség illetve elégedetlenség szempontjából történő feltárását eredményezte. Tehát a gyermeki jog illetve a vele szinkronban megfogalmazott kötelezettségek a helyi programok meghatározó tényezőivé kell hogy váljanak, mely elvek gyakorlatban megnyilvánuló tényleges ismertségét és elismerését folyamatosan elemezni, értékelni szükséges. Amíg a törvény erejénél fogva mindezek a jogok nem voltak kötelezően megvalósítandó feladatok illetve kötelezettségek – én úgy gondolom- hogy a legtöbb óvoda nevelőtestülete- ha nem is ennyire mély tudatossággal –, de már akkor is beépítette ezen nemes alapgondolatokat a mindennapi gyakorlatba.

Óvodáinkban tehát központi kérdés a gyermek személyiségi jogainak az elismerése.

Mindenfajta fejlődés alapja - munkánk magasabb szintre emelése érdekében - megszokott gyakorlatunk folyamatos felülvizsgálata. A mai témakört is ennek tükrében több oldalú megközelítésben elemzem:

• egyrészt, az óvodás gyermek jellemzőinek átgondolásával
• szükségleteinek felidézésével,
• az azokból fakadó jogok és óvónői kötelességek párhuzamával
• azoknak a külső tényezőknek a felidézésével, melyek befolyásolják az óvodai nevelés folyamatában a gyermeki jogok érvényesülését
• óvodáink belső megújítási folyamatában jelentkező JELLEMZŐK átgondolásával, majd
• a gondolkodásmódban bekövetkező szemléletváltás jelentőségének rögzítésével.

 „Az óvódás gyermek jellemzői” – című  gondolatkör, csak néhány kiragadott sajátosságot és a gyermeki jogok szükségességének betartását erősítő jellemzőt közvetít.

A társadalom értékrendje az óvodai nevelés folyamán visszatükröződik. Nem véletlen, hogy a „tegnapi” engedelmességre, hatalomra hangsúlyt fektető nevelés mára „megszelídült” (milyen jó, hisz a feltétel nélküli engedelmesség elveszi saját erőnket!) és a napi gyakorlatban – mivel a  nevelés mindig a jelenben történik, de jól tudjuk, hogy a jövőnek való megfelelést szolgálja - a kreativitás, önállóság, kezdeményezőkészség, eredetiség… kap egyre nagyobb hangsúlyt.

Mindezek megvalósítása csakis az óvodás gyermek ismerete alapján válik lehetségessé.

Az óvodáskorú gyermek  legfőbb jellemzői :

• AZ ÉRZELMI BEÁLLÍTOTTSÁG
• A MEGISMERÉSI KÍVÁNCSISÁG
• AZ ÖNKÉNTELEN FIGYELEM
• AZ ALKOTÓ KÉPZELET
• TEVÉKENYSÉGI VÁGY
• CSELEKVÉSBE ÁGYAZOTT GONDOLKODÁS

Milyen is ma egy óvodás kisgyerek? - Más- mint a múltban volt !    Szélesebb látókörű, érdeklődőbb…. De problémásabb is .  Talán pl. azért :

• Mert többet tudunk róla…
• Mert több a koraszülött….
• Mert csökken a család biztonságot nyújtó szerepe…
• Mert sokuk nem a legfontosabbat kapja meg, tehát nem azt pótolják számára, amiben valóban hiányt szenved…
• Sokszor az IQ fejlesztésére helyeződik a hangsúly, pedig mennyivel fontosabb lenne az EQ erősítése! ( szorongás hatására megáll a fejlődési folyamat )
• A gyermek számra a mai világ átláthatatlan, mely veszélyezteti a biztonságérzetét
• Feszülté, szorongóvá válik az újdonságokkal való lépéstartás szükséglete miatt . És még sorolhatnánk……………………………
• Védjük a gyermeki jogokat, ha óvodánk rangjának , funkciójának megfelelően képviseli a gyermeki szükségleteknek megfelelő fejlődés / fejlesztést, gondoskodik az ÉN _ KÉP tudatos alakításáról.                                                                                                                                         A  személyiségformálódás jelentős szakasza az óvodáskor- írja a főiskolai Fejlődéslélektan tankönyv szerzője. Én úgy gondolom, hogy a jelentős szó nem fejezi ki kellően ennek a kornak a meghatározó voltát. Hiszem, hogy az óvodáskorban „szinte minden eldől”. Hogy bár egyrészt alapjában megváltoztathatatlan egyéniségeknek születünk, a született egyéniség formálásának legjelentősebb időszaka – az első 7 év – mégis csak a mi kezünkben van. Tehát tőlünk (is) függ, hogy egy kisgyermek pozitív vagy negatív személyiségjegyekkel fogadja vagy utasítja el önmagát. Vagyis hogyan tekint magára? Szeretettel vagy elutasítással? Színes vagy elszürkült személyiséggé válik az élete során? E korban fontos állomásai vannak az ÉN –tudat kifejlődésének. Az önállósodási törekvés az ön- hangsúlyozás emeli a gyerek önbizalmát, öntudatát, önértékelését , melyek nélkülözhetetlenek a másodlagos szükségletek kialakulásához. ( az önmagáról alkotott kép a környezet véleménye alapján formálódik!! ).

• Védjük a gyermeki jogokat az Én – től a MI – ig vezető úton ,ha tudatosan formáljuk a     „ MI – képet „ . Az Én – nek szüksége van a MI – re, tehát az Egy – embernek a többire. Vigyázva kell óvni és irányítani azt a folyamatot, melyben az én-központú kisgyerek fokozatosan átéli a közösséghez tartozás élményeit is. Így válik képessé az együttes tevékenységre, bizonyos fokú önállóságra, fegyelmezettségre miközben folyamatosan kibontakoznak és gazdagodnak az erkölcsi tulajdonságai. Nagy a felelőssége az óvodának a pozitív viselkedési technikák átadásában, az egymással való élés, a közös gondolkodás igényének az alakításban. Gyermeki jog, hogy a vele foglalkozók pontosan fogalmazzák meg elvárásaikat, melyek soha nem a „ Ne futkározz !, Ne legyél rossz! Ne hangoskodjatok ! – felszólításai, hanem a  MILYENNEK szeretné látni az óvó néni a gyermek viselkedését ? – megfogalmazásai jellemeznek. .Az óvodáskor végére szinte felépül a váz, melyet az elkövetkezendő évek alatt vakolnak, formálnak, színesítenek. Szerintem tehát visszahozhatatlan, megismételhetetlen, alapozó jelentőségű az óvodáskor a gyerekek életében. Ezért van óriási jelentősége annak, hogy gyermekismeretre és tiszteletre épülő tapintattal vagyunk e képesek megismerni – segíteni- vezetni- formálni- alakítani egy óvodást!

• Védjük a gyermeki jogokat, ha az Ő megnyilvánulásait, jelzéseit, üzeneteit értő figyelemmel értelmezzük. Sokan úgy hiszik, hogy a gyermek érdekeinek a képviselete csakis a szülő illetve a pedagógus feladata, hisz erre egy óvodás még nem képes. Én úgy gondolom, ez nem így van. Az óvodás gyermek is meg tudja jeleníteni érdekeit. Ezért fontos, hogy az ezt tükröző megnyilvánulásait, a közérzetével kapcsolatos jelzéseket, a számára megfelelő nevelésről szóló üzeneteinek a felismerését minden felnőtt képes legyen értelmezni és értő figyelemmel nyomon követni.

• Védjük a gyermeki jogokat ha az óvónő nagy gondot fordít saját személyiségének minőségére.

Nyilvánvaló, hogy az óvónő személyiségalakító tényező. A személyiségalakító - hatás feltétele, saját személyiségének minősége. Ez annál is fontosabb, mert nem lehet elcsépelt gondolatként kezelni, hogy egészséges gyermeket csak egészséges felnőtt tud nevelni.

AMI A GYERMEKNEK JOG, AZ AZ ÓVÓNŐ SZÁMRA KÖTELESSÉG ,HISZ A GYERMEK ÉRDEKE MINDENEKFELETT ÁLL !

Úgy gondolom, nem lehet a gyermek jogairól beszélni anélkül, hogy az e korra jellemző szükségletek és a rájuk épülő törvényi rendelkezések között párhuzamot ne vonnánk.

A gyermeki szükségletek ismerete és kielégítése biztosítja, hogy a jogok ne csak a paragrafus, de a tényleges gyakorlat élő részesei legyenek. Az elmélet gyakorlati megvalósításához, véleményem szerint feltétlenül átgondolandók az intézményes nevelés során azok az óvónői kötelességek is , melyek betartása mindezt biztosítja a gyermek számára. ( ami a gyermeknek jog, az az óvónő számára kötelesség )

Ha a jelenben tőlünk már joggal elvárt számonkérhetőség és nyomon követhetőség elveinek is meg akarunk felelni, akkor ezen párhuzamok átgondolását követően, az óvodai dokumentációkban való fellelhetőségüket is rögzítenünk szükséges.

Melyek a gyermek alapvető szükségletei?

• Hogy biztonságos és egészséges környezetben nevelődhessék, hogy életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák életrendjét. Olyan körülmények megteremtése, ahol azt az egyéniséget tudja kibontakoztatni, ami csakis az övé, s valójában így válhat „EGY - ÉN„– né, miközben biológiai, fiziológiai és lelki szükségletei kielégítést nyernek.

• Mindenfajta fizikai és lelki erőszakkal szemben védelemben részesüljön, ne legyen része megalázó bánásmódban, bármilyen okból történő hátrányos megkülönböztetésben, ne sérüljön és csökkenjen az érzelmi biztonság iránti  szükséglete.

• Hogy alapvető igényét , az ősbizalom érzését adó hovatartozás biztonságát , a stabil gyökerek erőt adó nyugalmát, az „ engem szeretnek „ - jó érzését megkapja, melyek megléte azt eredményezi,  hogy ezt a hiányt nem egy egész életen keresztül történő pótlással tudják csak önmaguk számára biztosítani  . Ha egészséges lelkületű felnőtt generációra vágyunk, létfontosságú hogy ezen szükségletek kielégítést nyerjenek kisgyermekkorban.

• Hogy szeretetben és szabadon bontakozzon ki személyisége, biztosítva alkotásvágyának kielégítését. Ennek során adottságainak, képességeinek és személyiségének megfelelő nevelésben részesüljön, miközben az elismerés iránti szükséglete is kielégül. Szükség esetén személyes állapotának megfelelően megkülönböztetett ellátásban legyen része.

• Megbecsülés, tisztelet és harmónia vegye körül, hogy ezen feltételek között jusson el az ön és társelfogadás reális képességéig, a pozitív ÉN – képig, mely a leghatékonyabb inspirálója az önmegvalósítás folyamatának.

A gyermek szükségletei	Törvényi kritériumok (A Magyar Köztársaság elismeri, hogy a gyermek különleges jogi védelemre és támogatásra jogosult)	Az óvoda / óvónő  kötelessége	Fellelhető
Ø  Biológiai, fiziológiai szükségletek Ø  Az ősbizalom érzését adó nyugalom, az ”engem szeretnek” jóérzése	1993. évi LXXIX. Törvény a Közoktatásról II. fejezet A gyermekek jogai 10.§ (1) A gyermekeknek joga, hogy nevelési illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőségek biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki.	Ø  A derűs óvodai élethez szükséges objektív és szubjektív  feltételrendszer megteremtése (óvoda-otthon) – fészekmeleg biztosítása. A gyermek komfortérzetének alakítása, fejlesztése a gondozás, a szükséglet-kielégítés – biztosítása és a  mozgás által.	SZMSZ Házirend HNP
·         Mindenfajta erőszakkal szemben részesüljön védelemben, érzelmi biztonságban éljen. Ø  Ne legyen része megalázó bánásmódban, bármilyen okból történő hátrányos megkülönböztetésben	(2) A gyermek személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból!	·         Az „elfogadó – befogadó” szeretetteli, nyugalmat sugárzó légkörű intézmény megteremtése Ø  Egyéni szükséglethez igazodó napirend, gyermeket védő szokások, szabályok.	HNP Szokás- szabályrendszer Gyermekvédelmi szabályzat Fejlesztési tervek
Ø  Szeretetben és szabadon bontakozzon ki személyisége Ø  KÍVÁNCSISÁGÁT, ALKOTÁSVÁGYÁT KIELÉGÍTHESSE	(3) A gyermeknek joga hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben részesüljön, valamint tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében alapfokú művészeti oktatásban vegyen részt;	Ø  A gyermek egyéni képességének, fejlődési ütemének, szociokulturális helyzetének, fejlettségének, tehetségének, fogyatékosságának ismerete Ø  Empátia, értő figyelem, testközelség, kommunikáció	Házirend HNP SZMSZ
·         Igénye a stabil gyökerek megléte, hovatartozásának elfogadása	b; Nemzeti illetőleg etnikai hovatartozásának megfelelő nevelésben részesüljön	Ø  A másság tolerálása, integrálása Ø  A társas együttélés értékrendjének és az együttlét örömének  alakítása	HNP
Ø  Megbecsülés, dicséret, tisztelet és harmónia vegye körül Ø  Önmegvalósítás, önkifejezés igénye Ø  Szabadságvágy	e; Személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát az óvoda tiszteletben tartsa.	Ø  Empatikus légkörben szorgalmazza a gyermeki önkifejezést, önmegismerést, megerősítést. Ø  Gondolkodásra késztetés, állandó tanulásra ösztönzés, véleménykérés	Gyermekvédelmi szabályzat HNP SZMSZ
Ø  Személyes állapotának megfelelő megkülönböztetett ellátás	f; Állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban- különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban- részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért.	Ø  Az óvoda segítse a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek felzárkóztatását társaihoz. Ø  Az óvodát igazítsa hozzá a különböző képességű gyermekhez	Gyermekvédelmi szabályzat HNP
	(4) A gyermek joga, hogy a nevelési- oktatási intézményben családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben részesüljön, továbbá, hogy részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket terhelő költségek megfizetése alól…….	Ø  Működjön közre a gyermek és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében.	Házirend SZMSZ Gyermekvédelmi szabályzat
Ø  Biztonságos és egészséges környezetben nevelődhessék	1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról II. fejezet (4)A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.	Ø  A gyermekek részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, s ezek elsajátításáról meggyőződjön.	Munkavédelmi szabályzat HNP SZMSZ
Ø  Olyan körülmények megteremtése, ahol azt az egyéniséget tudja kibontakoztatni, mely csak az övé, s valójában így válhat EGY – ÉNNÉ	(5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással- fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.	Ø  Az óvoda feladata, hogy minden gyermek empatikus légkörben érezze a biztonságot, élvezze személyisége tiszteletben tartását	Gyermek-védelmi szabályzat
Ø  Az óvodában ne az iskolára, ne is az életre készítsék fel, hanem éljenek !	9.§(2) A gyermekek védelmét ellátó szervezetek (a továbbiakban: intézmény) házirendje- e törvényben meghatározott keretek között- a gyermek életkorához, egészségi állapotához, fejlettségi szintjéhez igazodva állapítja meg a gyermekek jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének szabályait.	Ø  A szülőket az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, rendszeresen figyelmeztesse ha gyermeke jogainak megóvása, vagy fejlődése elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek	Gyermekvédelmi szabályzat, HNP Házirend SZMSZ
	(3) Ha az intézmény házirendjét a fenntartó jóváhagyta, azt az intézményben mindenki által jól látható helyen ki kell függeszteni, és gondoskodni kell megismertetéséről, továbbá arról, hogy az a gyermekek, a hozzátartozóik és az intézmény dolgozói számára hozzáférhető legyen.	Ø  Megismertetés, meggyőzés	Házirend SZM értekezlet COM faliújság, Szülői értekezlet

 

A gyermeki jogok érvényesülését befolyásoló KÜLSŐ TÉNYEZŐK

A mindenkori társadalmi rendszert a társadalom minősége határozza meg. Sokan látjuk úgy, hogy nőtt a gyermekekre hátrányosan ható tényezők száma. Szociális hátrány, munkanélküliség, a fokozódó stresszhelyzetek miatt egyre több a szomorú szemű, speciális nevelési szükségletű gyermek óvodáinkban. Ma sajnos szinte folyamatosan romlik a magyar lakosság többségének közérzete, biztonságérzete, egzisztenciális helyzete. Növekednek az életesélyek egyenlőtlenségei, terjed a szegénység, a biztonságvesztés, csökken az összetartozás érzése. A családok életét rengeteg bizonytalanság övezi. A negatív társadalmi hatások lecsapódásai nehezítik a gyermeki jogok maradéktalan megvalósulását.

Óvodáink életében is egyre erőteljesebben érezhető a kiszolgáltatottság, a negatív hatások felerősödése. A KÜLSŐ TÉNYEZŐKET vizsgálva egyértelműen látható, hogy a belső megújítási igények hatására létrejövő törekvéseket gátolja a vele szinte egyidőben bekövetkező intézményi feltételrendszer beszűkülése- az óvodamegszüntetések, óvoda-összevonások, csoport-összevonások… munkát nehezítő gyakorlata - amely országos szinten mind több helyütt tapasztalható. Úgy gondolom, hogy ez főképpen az állami dominancia érvényesülése, de a vegyes finanszírozás gyakorlatának ellentmondásaiból fakad.

A külső szorítások nagy részével, a kényszerűségből bekövetkező hatásokkal kénytelenek vagyunk szembenézni és elfogadni azokat. Mégis ki kell mondani, hogy a gyermeki jogok maradéktalan érvényesítése érdekében szükséges lenne, ha azokat nem hátráltatnák külső tényezők, szemléletbeli / feltételbeli hiányosságok. Tudjuk azt, hogy egy társadalom legnagyobb haszna, ha hagyja kibontakozni a minden egyes gyermek egyszeri és megismételhetetlen individuumát, a benne lévő sajátságos értékeket.

Hiszem és többen is valljuk, hogy a közoktatásban betöltött fontos szerepe alapján  az óvodának átértelmezve kell megkapnia azt a funkciójából eredő rangot, mely a köztudatban őt az alapozás legfontosabb feladatainak értékteremtő végzéséért nemcsak az alsó, hanem a közoktatás első láncszemévé teszi. A gyermeki jogok maradéktalan érvényesítése érdekében a mában működő közoktatási rendszertől az óvodai nevelés külső megerősítését, jövőt formáló jelentőségünk garanciákban való megnyilvánulásának megjelenését – tehát a személyi és tárgyi feltételrendszert folyamatában fejlesztő biztosítását – és gyermeknevelő munkánk segítése érdekében a közvéleményt formálni képes támogatását várjuk.

Ha a BELSŐ TÉNYEZŐK  egy részét vesszük számba, természetes igényként fogalmazódik meg a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy e mindig is lényeges téma – a gyermeki jogok érvényesítése - most fokozottan az érdeklődés középpontjába került. Talán, mert az elmúlt időszakhoz viszonyítva még fokozottabban jellemzi óvodáinkat a szakmai erőkifejtés és aktivitás látványos növekedése. Szinte mindenki bővíti - gazdagítja szakmai ismereteit, figyelemfelkeltő akarattal végzi a különböző tanfolyamokat. Ezt természetesen nem csak a törvény által megkívántak motiválják, hanem az " én - tökéletesítés " belső igényként való jelentkezése is. Kimondhatjuk, hogy már kezd természetes lenni, sőt szinte szemléleti egységként figyelhető meg az a tény, hogy egy óvónő, amíg csak a pályán van, képezi magát, tehát dolgozik a személyiségén. Ennek egyik oka úgy gondolom, hogy egyre többen valljuk azt,  hogy minél fiatalabb, alacsonyabb korú gyermekkel dolgozik egy pedagógus – a gyermeki karakternek való megfelelés érdekében - annál inkább lényegesebb, hogy személyisége megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek leginkább szolgálják a gyermek fejlődését. S  itt, bár sokat beszéltünk már erről , óriási a felelőssége az országban működő óvóképzőknek is. Viszont, a pedagógiai innováció feltételei épp ebben az időben romlottak a legtöbbet. Tapasztalataim alapján tehát az óvónői  látókör bővülése és  szélesedése , egyenes arányú és egyidejű a  szakszerű feltételek beszűkülésével a gyermeket körülvevő környezet problémáinak növekedésével. Furcsa, paradox helyzet ez.

Ebben a helyzetben , fenti tények ellenére is kimondható, hogy óvodáink zöme a legújabb kihívásnak is meg akar felelni, mely jelenleg a minőségi nevelőmunka értelmezése és megvalósítása. Az egyértelmű, hogy csakis ennek folyamán érvényesíthetők a gyermeki jogok. Ehhez viszont a külső és a belső tényezők elemzése mellett a gondolkodásban bekövetkező szemléletváltás kérdéskörét is elemeznünk kell. 

Mivel mi a személyiségünket használjuk munkaeszközként, szinte létfontosságú annak karbantartása, önmagunk megismerése. Egyáltalán nem magánügy ma már az egyes ember minősége. Nem magánügy, hogy mit teszek a csoportszobában, hogy mit tesz a társam, s nem mondhatom, hogy semmi közöm hozzá. Nem magánügy, hogy abban az örök körforgásban, melynek során többször kell újjászületnünk, mekkora szerepet kap a belső dolgainkkal való szembesülés, a tükör elővétele, s az azzal való szembenézés. A korszerűség, a gyermeki jogok biztosítása új személyiségideált, szemléletváltást feltételez, kinek jellemzői:

• Önismeret, humor, tapintat
• Önértékelés, fejlődési igény
• Kreativitás, önmagunk kiteljesítése

Ma már egyre többen valljuk, hogy korunkban

• az empátiára, (mellyel megértjük és akár befolyásolni is tudjuk környezetünket),
• a kommunikációra (saját közléseink hatékonyságára, mások közléseinek megértésére és pontos értelmezésére), és
• a szociális ügyességre( a felmerülő problémák és akadályok leküzdése mások megsértése nélkül) óriási szükség van.

Én úgy gondolom, hogy az óvónő a gyermek fejlesztőpedagógusa, aki annak alapvető érdekét egyéniségének akadály nélkül történő kibontakoztatását, és nagyon fontos szükségletét, azon körülmények megteremtését, ahol azt az egyéniséget tudja kibontakoztatni, mely az övé, a leghatékonyabban képes irányítani. Bár hiszek abban, hogy a gyermek is képes érdekei képviseletére, az óvodákban e téren az óvónőkre nagy feladatok hárulnak. A mi munkánk a nevelés, mely a fejlődés szolgálata. E folyamat inspirálója a bizalom. Ezért fontos kérdés az, 

• hogy bízik – e bennünk a gyermekek társadalma?! Mi képesek vagyunk – e minden gyermekben hinni? Mit teszünk, ha felfedezzük a gyermekben a bizalmatlanságot?
• A fejlődés / fejlesztés folyamán észre vesszük – e, hogy az a gyermek, aki nehézségeket okoz, annak magának is nehézségei vannak?
• Mellőzzük – e már a „majd, ha” feltételekhez kötött, bizalmatlanságon alapuló nevelést?
• Úgy növeljük – e minden kisgyermek önbizalmát, hogy értékeléskor nem a gyermekről, hanem teljesítményéről mondunk véleményt?
• Egy – egy óvodai napon sokszor elhangzik – e a gyermekek irányába, hogy „Te mit gondolsz erről?”, „De jó, hogy elmondtad a véleményedet!” „Fantasztikus ahogy gondolkodsz!” Tehát a mindennapi gyakorlat - megfelelő motiválással - képes – e felébreszteni a gyermek igényét a felfedező tanulás iránt ?

E folyamatban szerintem kiemelten lényeges:

• Hogy elfogadjunk minden gyermeket olyannak amilyen, s csakis önmagához viszonyítva értékeljük
• Hogy vonjuk be az egyszerű döntésekbe…(nem dönthetünk helyette, mert ha ezt tesszük megtanul kételkedni a saját érzéseiben is! )
• Hogy engedjük meg, hogy megkérdőjelezzen dolgokat…(már e korban arra kell szoktatnunk Őt, hogy igyekezzen megfogalmazni véleményét)
• Hogy megéreztessük vele a gondolkodás örömét (mi lenne, ha…? Gondolkodjék az ötleteivel kapcsolatosan s maga jusson el a következtetésig!)
• Hogy soha ne hozzuk olyan helyzetbe, melyben szégyenkeznie kell (a szégyen elszigetelődéshez vezethet!)
• Hogy ne ítélkezzünk felette!
• Hogy tanítsuk meg arra, hogyan tud figyelni az érzéseire!
• Hogy a vele foglalkozók pontosan fogalmazzák meg elvárásaikat, melyeket nem a fegyelmezés, hanem az elvárt viselkedés megfogalmazásai jellemeznek.
• Hogy a gyermek fejlődésének folyamatos nyomon követése egyénenként és differenciáltan, haladási tempójához igazítottan történjen, melyben az óvónő nem vezető, hanem kísérő szerepet tölt be. Hagyja, hogy felfedezze a gyermek a világot, miközben segíti őt a világ felfedezésében.
• Hogy büntetés helyett a pozitív oldalakra való építést, illetve a „kibeszélés” módszerét alkalmazzuk. (A gyerek gondolja végig a saját cselekedete menetét, jöjjön rá az okokra és a következményekre.) Így érti meg, hogy mi zajlott le benne. Ez az alapja, hogy később kezelni tudja az érzelmeit.
• Hogy az óvónői tudatosság, a gyermek fejleszthetőségében való hit óvodáskorban elsősorban a gyermek megfigyelésére épüljön. Semmiképpen nem fogadható el és kérem szépen, hogy ne tegyük a gyermekre ráerőltetett, szinte kívülről ráerőszakolt felnőtt által elképzelt fejlesztést és ezzel együtt természetesen a direkt jellegű méréseket se!
• Hogy megszűnjön az óvodapedagógiában az egymáshoz hasonlítgatás gyakorlata. Szerencsére egyre többen látják, vallják, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy különböző képességeiben, tulajdonságaiban saját üteme szerint fejlődjék
• Hogy minden óvónő tudja, hogy a  fejlesztéshez nagyon fontos a gyermek MEGISMERÉSE, (amely a minőségi nevelőmunka egyik leglényegesebb kérdése) Minél többet tudok egy gyermekről, annál közelebb kerül hozzám. Minél közelebb van hozzám, annál mélyebb érzelemre épülő, szeretetteljesebb a kapcsolatom vele. Így a nap minden percében átélheti a szeretet és az odafigyelés adta BIZTONSÁGOT, amely létszükség számára, és a fejlődés / fejlesztésének alapfeltétele. Megnyugtató, hogy egyre több óvónő vallja azt, hogy a gyermekszeretet önmagában még nem jelenti a gyermek alapos ismeretét is. Így mindinkább tudatosabbá válik a megismerésre törekvés.  Megismerni csak akkor lehet igazán az óvodást, ha megnyílik.  Ez elsősorban akkor  sikerülhet, ha a gyermek képessé válik arra, hogy bizonyos dolgokra rácsodálkozzon.  A fejlődés útján tehát meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy sokszor legyen kire és mire rácsodálkoznia az óvodásnak. 

• Mi szükséges ehhez?                                                                       

Mindehhez nélkülözhetetlen a fészekbiztonságot nyújtó, derűs légkör, a gondoskodó környezet megteremtése, amelyben a bizalom átélésének hatására, a gyermek szeretetvágya kielégülhet. Csakis akkor fejlődik egyéni fejlettségének megfelelően az óvodás, ha kiegyensúlyozott, vagyis ha szereti önmagát és másokat is.

Jogok kielégítését kívánjuk. Miért is tesszük mindezt?

Mi, mit kapunk a pályánktól?

Napi örömöket, érzelmi fogékonyságot. Rugalmasságot, szellemi, testi frissességet.  A fantázia szárnyalásának mindennapos lehetőségeit. Helyzetfelismerést, aha – élményeket, megoldási technikák rátalálásának örömét, sikerorientáltságot és kudarctűrést, a mindennapi újrakezdés akarását.

Hát nem megéri?         Dehogynem……..

MERT RÁNK MINDEN NAP VÁRNAK A CSODÁK AZ ÓVODÁBAN , A NÉHA TÖBB, NÉHA KEVESEBB, DE ÁLLANDÓAN ÉREZHETŐ , TENYÉRNYI MELEGSÉG !