Horváth István

A törvénymódosítások hatása a kollégiumokra

A kollégiumok szabályozásáról

I. Bevezető

Az utóbbi időben a magyar nevelés-oktatás ügyében érintettek körében lassan 'polgárjogot' nyert az a felismerés, hogy a kollégium fontos és egyáltalán nem kiküszöbölhető eleme az ezt az ügyet szolgáló intézményrendszernek.

1. A kollégiumi szakértő szerepéről

A Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség nagy jelentőséget tulajdonít a kollégiumi szakértők tevékenységének, és számít közreműködésükre a kollégiumok szakmai fejlesztése és fontos társadalmi szerepük betöltésére való alkalmasságuk megteremtéséért végzett munkája során.

A nagy gondossággal elkészített szakértői vélemény:

- védelmet jelent az 'ellenérdekeltségi' rendszerben működő kollégiumoknak a minimálisan ellátandó feladat meghatározásakor a fenntartóval való vita esetén;

- segítséget nyújt a szakmai (személyi, technikai) hiányosságok feltérképezése és a megszüntetésükhöz elengedhetetlenül szükséges lépések ill. folyamatok megtervezése során;

- motivációt jelenthet új, hatékony megoldások keresése, alkalmazása, a módszertani kultúra gazdagítása, általában a kollégium szakmai színvonalának emelése területén.

A kollégiumi szakértő személye - szakértelmén, szakmai-diplomáciai képességein keresztül - jelentősen befolyásolhatja a hatókörébe került területen a kollégiumok fejlődési lehetőségeit, sorsának, jövőjének alakulását.

2. A kollégium társadalmi szerepe

A kollégium jelentőségét a nevelési-oktatási rendszerben elfoglalt helyének és az ebből következően általa ellátandó feladatnak a tükrében lehet megfelelő módon bemutatni.

Az enyhén szólva is hiányos szakmai-tudományos háttérre és a kollégiumi intézményrendszer jelenlegi perifériális helyzetére ill. kezelésére tekintettel különösen fontos, hogy a szakértő világosan lásson ebben a kérdésben:

- egyrészt az elvi alapvetés egységes kiindulópontot, hasznos segítséget jelent a konkrét kollégium helyzetének felvázolásához, a kollégiumi tevékenység feltérképezéséhez, a különböző megállapítások indoklásához, a javaslatok megfogalmazásához;

- másrészt komoly 'ismeretterjesztési' feladatot, missziót tölthet be a szakértő a megrendelő irányában, jótékony hatást gyakorolva pl. az intézményfejlesztési koncepciók kialakítására.

 

Az 'elhelyezést', a nevelési-oktatási rendszerben a kollégium helyének kijelölését segítő legfontosabb szempontok, ill. megállapítások a következők:

- a társadalom egyes rétegei közti - gazdasági, kulturális - szakadék növekszik, sőt a leszakadó csoportok 'bezáródásának' veszélye fenyeget, ugyanakkor folyamatosan nő az információ, a tudás birtoklásának jelentősége mind az érvényesülés, mind a javak megszerzése tekintetében;

- a polarizáció visszafordításának, a társadalmi mobilizáció fenntartásának egyik meghatározó eszköze a - képességének megfelelő - tudáshoz jutás esélyének biztosítása valamennyi gyermek számára;

- az oktatás 'sterilen', önmagában inkább növeli az addig összeszedett hátrányokat, nem csökkenti az esélykülönbségeket;

- szükséges a nevelés-oktatás olyan komplex rendszerét felállítani, amely képes a társadalmi mobilitás elősegítésére;

- ennek fontos elemei: iskola előtt az óvodai ellátás kiterjesztése, alapfokon az egész napos megoldások és a napközi megerősítése, közép- és felsőfokon pedig a kollégiumi ellátás alanyi jogon való biztosítása.

A kollégium tehát nem diákszállás, hanem - a teljes rendszer (annak többi elemével egyenrangú) részeként - a társadalmi esélyteremtés egyik legfontosabb eszköze.

3. A kollégium funkcionális definíciója

A társadalmi szerepből adódó, 'társadalmilag megrendelt' feladat ellátásához a kollégiumnak többféle (szakmai) funkciót is be kell töltenie.

A szakértői (elvi-elméleti) tisztánlátás - egységes fogalmi rendszeren alapuló szakirodalmi háttér, segítség híján - különösen fontos:

- a definícióra épülő, rendszerszerű felépítés segíti a vizsgálatot (a kollégiumi tevékenység feltérképezése), az elemzést (megfelelés, hiányok) és a javaslatok megtételét (változtatás, pótlás) egyaránt;

- az ilyen módon végzett vizsgálat és az erre építve megfogalmazott szakértői anyag hozzájárul az elméleti modell(ek) és a gyakorlati tevékenység összhangjának megteremtéséhez is.

A társadalmilag 'megrendelt' feladat - mely a nevelési-oktatási rendszerben kijelölt hely következménye - röviden az alábbiak szerint foglalható össze:

- a tanuláshoz való jog érvényesítése, az iskola(típus) szabad megválasztásának lehetősége, a meglévő területi (település- és iskolaszerkezeti) egyenlőtlenségek kiküszöbölése;

- az esély megteremtése a képességeknek megfelelő tudás megszerzéséhez, szociális és kulturális hátrány-kompenzáció, tehetség-mentés;

- a közösség természetes kialakulásán, demokratikus megszervezésén keresztül a társadalom demokratikus fejlődésének elősegítése ('utánpótlási bázis').

Az alapvető funkciók a társadalmi feladatból adódnak, ill. abból levezethetők:

- otthon, mint háttér, biztos támasz a napi feladatok megoldásához (fizikai és lelki 'támaszpont', motiváció közvetítése és pótlása, tanulmányok támogatása - személyi és tárgyi-technikai feltételek biztosítása, stb.);

- lakóhely, mint iskolán kívüli élettér (inger-gazdag környezet, szabadidő értelmes és hasznos eltöltését segítő diákkörök, természetes szerveződés lehetősége a másodlagos közösségek kialakulásához, stb.);

- demokratikus mikrotársadalom, mint (autonóm) "működési terep" (világos, áttekinthető szervezet, felelős önkormányzati rendszer, valóságos döntési kompetenciák, stb.).

Az itt szükségképpen vázlatos kifejtés kiegészítésére a Kollégiumi Szövetség kiadványaiban további anyagok találhatók.

II. A kollégium működésének keretei

A kollégium működési rendjét - a nevelési-oktatási rendszer többi eleméhez hasonlóan - különböző szintű, egymással hierarchikus viszonyban álló szabályok határozzák meg, határolják be. Az előadás téma-meghatározása és időkerete ezek közül is csak a legfontosabbak - utalás-szerű - felsorolását teszi lehetővé.

1. Intézményrendszerre vonatkozó szabályozás

a) Törvények:

- közoktatási törvény, felsőoktatási törvény;

- közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és a munka törvénykönyve;

- egészségügyi és szociális törvény, gyermek- és ifjúsági jogok, munkavédelem;

- költségvetési törvény, egyéb gazdálkodást szabályozó törvények.

b) Rendeletek (kormány-, ill. tárca-szintű):

- a törvények végrehajtásáról szóló rendeletek (Kjt, Kt);

- az intézmények működéséről, a tanév rendjéről szóló miniszteri rendeletek.

c) Szakmai irányelvek:

- a kollégiumi nevelés országos alapprogramja (irányelvek + keretprogram);

- kormányprogram, minisztériumi koncepció (ez inkább csak szakmai érv...).

2. Fenntartói szintű szabályozás

- önkormányzati rendeletek, különös tekintettel a költségvetési rendeletre;

- feladat-ellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési terv.

3. Intézményi szintű szabályozás

- az intézmény alapító okirata;

- a kollégium pedagógiai programja;

- az intézmény szervezeti és működési szabályzata és mellékletei;

- a házirend és mellékletei;

- a diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzata;

- a különböző közösen használt objektumok (könyvtár, számítógépterem, sporthelyiségek és eszközök, diákköri szobák, stb.) használatát, működését meghatározó szabályzatok.

A kollégium működését ezen kívül még hagyományok, 'szokásjog', a társadalmi környezetbe való integrálódásból eredeztethető követelmények is befolyásolhatják.

III. A szabályozás változásai, kritikus pontok

A továbbiakban elsősorban az intézményrendszer-szintű szabályozás egyes változásait, néhány kritikus pontját tesszük vizsgálat tárgyává.

1. A közoktatási törvény + a kapcsolódó rendeletek

A törvény kollégiumi szempontból sokat fejlődött az utóbbi években:

- a feladat-meghatározás pontosításával és kiegészítésével teljesebb lett a kollégium 'definíciója';

- külön kiemelendő a közösségi nevelés jelentőségének visszaállítása;

- a kollégiumi nevelés országos alapprogramjának beemelésével 'egyenrangúsítja' az intézménytípust;

- a törvény keretei között elérhető módon megkísérli biztosítani a nem önálló kollégiumok szakmai autonómiáját (igazgatótanácsok);

- biztosítja a feladatellátáshoz szükséges órakeretet (10 + 14 óra / csoport);

• elviselhető szinten állapítja meg az átlagos csoportlétszámot.

A kritikus pontok:

a) a minimálisan szükséges pedagógus-létszám meghatározása:

- igen sok a félreértés még a szakértők körében is a 10+14 óra értelmezésével kapcsolatban:

- a óraszám nem az egyes diákra vonatkozik (tipikus rossz értelmezés: "24 óra foglalkozáson kell részt vennie hetente a kollégiumban"...),

- a óraszám nem az egyes tanárra vonatkozik (tipikus rossz értelmezés: "24 óra foglalkozást kell tartania hetente a kollégiumban, és 6 órát ügyel(!)"...),

- az óraszám az egyik kollégiumi feladattípus (a gyerekekkel való közvetlen foglalkozás) ellátásához előírt minimális időkeretet jelenti csoportonként;

- ennek megfelelően a heti összes (minimálisan előírt) óraszám számítása:

- az átlagosan 25 fős (max.: 27) csoportok száma x (10+14) óra,

- a kollégium heti működési ideje (a túlmunkában [pl. a nem tervezhető hétvégi munkaidő], vagy egyéb módon [pl. éjszakai ügyelet] ellátott időszak nélkül) x az átlagosan 100 fős (max.: 120), épületenként, nemenként létrehozott 'egységek' számával,

- a fenti két szorzat összegéhez hozzáadva az órakedvezményeket (csoportvezető nevelők, közalkalmazotti tanács, stb.) kapjuk a szükséges heti össz-óraszámot,

- az összegből levonva a vezetők kötelező óraszámát, a maradékot a pedagógus 30 kötelező óraszámával elosztva kapjuk a szükséges pedagóguslétszámot.

b) az összevont intézményekben előírt igazgatótanácsok:

- ezt a jogszabályt szinte sehol 'nem ismerik' (vagy 'nem úgy ismerik'), holott igen nagy a jelentősége az összevont intézmények szakmai autonómiájának alapszintű biztosítása szempontjából (az igazgatótanács a kollégium és az iskola azonos számú képviselőjéből áll, pályázatot ír ki a kollégium vezetői posztjának betöltésére, és rendelkezik a munkáltatói jogok egy részével is),

- a szakértőnek kötelessége figyelmeztetni a fenntartót erre a jogszabály-ellenes működésre,

- a Kollégiumi Szövetség - megfelelő partner esetén - próbaper indítását is megfontolja;

c) a nem önálló kollégiumok vezetőinek pályáztatása:

- gyakori a kollégiumvezetői poszt pályázaton kívüli betöltése, pedig a jogszabály ugyanolyan pályázati eljárást ír elő, mint az intézményvezető esetében (+ igazgatótanács szerepe),

- előfordul kollégiumvezető kinevezésének elmulasztása is ('munkaközösség-vezető', vagy valamely iskolai helyettes 'megbízása' a kollégiumi feladatokkal is...), ami nyilvánvalóan törvénytelen, hiszen a jogszabály egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben.

2. Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény + a kapcsolódó rendeletek

A jogszabályok nem tudják megfelelően kezelni a kollégiumi specialitásokat:

- nincs megnyugtató módon definiálva az 'ügyelet' fogalma,

- az éjszakai 'ügyelet' - készenlét - és a túlórakorlát 'viszonya' is viták tárgya volt.

A kritikus pontok:

a) a csoportvezető nevelői pótlék kérdése:

- ellenőrizendő az egy intézményben - sőt egy fenntartónál - megadott pótlékok azonossága, mert ezt írja elő a jogszabály,

- ugyancsak vizsgálni kell az osztályfőnöki pótlékkal való egyezőséget is, hiszen azonos jogcímű pótlékokról van szó;

b) a kollégiumi pótlék problémája:

- az 'adható' kategóriába tartozó pótlékra - mely kevés helyen létezik - a szakértő mindenképpen hívja fel a fenntartó figyelmét, utalva a hátrányos munkarendre,

- a pótlék hiányában felvethető a 'műszakpótlék' kérdése is, tekintettel a folyamatos munkarendre;

c) az éjszakai munkavégzésről::

- megkülönböztetendő a készenlét és a munkavégzés, ugyanígy azok díjazása is,

- a jelenlegi állásfoglalások szerint (OM, munkavédelem) a készenlét nem számít bele a korlátozandó túlórák számába;

d) a hétvégi ’ügyelet’:

- a legutóbbi módosítás - mely a jelenlegi 'érdekeltségi' rendszerben a legolcsóbb megoldást preferálja - egyértelműen leértékeli a nevelői tevékenységet,

- elvi álláspontja a szakmának: a "gyermek-megőrzés" alatt sem küldhető el a problémával jelentkező tanuló, tehát a pedagógus nem 'ügyel', hanem a munkáját végzi,

- fentiek miatt a szabályozás betarthatatlan (egyébként: szükségtelen),  jelenleg visszavonás - ill. módosítás - alatt áll a rendelet.

3. Költségvetési törvény

A kollégiumokat érintő, az utóbbi években bekövetkezett változások:

- a finanszírozás mértéke - a fenntartó érdektelenségére figyelemmel - fokozatosan közelíti a 100% -ot (jelenleg országos átlagban 92-93%-os mértékben fedezi a költségeket - ezt célszerű összehasonlítani a helyi adatokkal),

- a kiegészítő normatívák esetén bizonytalanság tapasztalható, néha kimarad a kollégium, máskor felemás a szabályozás (étkezési hozzájárulás).

A kritikus pontok:

- előforduló félreértés, hogy a fenntartó - az étkezési térítési díjat a kollégiumi térítési díjjal 'keverve' - csak a normatív támogatás felét igényli a központi költségvetéstől,

- a kiegészítő étkezési hozzájárulás esetében a jelenlegi szabályozás egyenlőtlen helyzetet teremt: az iskolával összevontan működő intézményekben a fenntartó jogosult a normatíva igénybevételére, az önálló kollégiumokban nem.

4. Alapprogram

- a szakma közreműködésével elkészített tervezet 'A kollégiumi nevelés országos alapprogramjának irányelvei' címen kiadás alatt van;

- a tervezett keretprogram felhasználható a tartalmi minimum jogszabályi 'kikényszerítésére' is, az intézmény védelmében (fenntartói ellenérdekeltség).

5. Helyi rendeletek

- fel kell hívni a kihasználtságot vizsgálók figyelmét a technikai normatívák (terület/fő) betartására, ill. a helyi rászoruló gyermekek elhelyezési lehetőségére;

- a technikai személyzet létszámával kapcsolatos elvi álláspontunk: a vezetésre kell bízni, hogy az adott feladatra szolgáltatást vesz igénybe, vagy dolgozót alkalmaz.

6. Házirend

- vitatott a házirend kollégiumon kívüli érvényesíthetősége: az iskolákra használt érv a szülői felelősség érvényesüléséről a kollégiumra csak úgy alkalmazható, ha a megérkezéstől a hazautazásig tart a kollégiumi gondoskodás ill. felügyelet.

Horváth István

 

Kollégiumi Szakmai és

Érdekvédelmi Országos Szövetség