Bényei Sándor

A közoktatási intézmények törvényességi, szakmai ellenőrzésének tapasztalatai

Bevezető

            Mi is indokolja, hogy a közoktatási szakértő „alaptevékenységének” tapasztalataival, pontosabban a fenntartók által kezdeményezett törvényességi – szakmai intézmény-ellenőrzésének helyzetével, tanulságaival foglalkozzunk?

            Egyrészt a 6/1994. (VI.13.) MKM rendelet, illetve az azt módosító 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet szabályozta az Országos Közoktatási Szakértői listára kerülés feltételeit, különösebb szakmai szűrő nélkül 1994 óta működő közoktatási szakértői „intézményének” összegyűltek olyan tapasztalatai, amelyről e fórumon célszerű szólni. Másrészt a közoktatás tartalmi fejlesztése, a törvénymódosítás aktuális elvárásai a differenciált szakmai felkészültséggel bíró fenntartók számára újabb szakmai feladatok elé állítja.

            Vitaindítómat fenntartói aspektusból közelítem mindvégig, megjegyezve: vannak szakértői tapasztalataim is. Szeretném, ha a szekció munkájához csatlakozók - akikről a program kezdetén kiderült: közel azonos arányban ülnek itt a fenntartók és a szakértők - segítenének a felvetett kérdések kifejtésében, megvitatásában. Fontosnak érzem, hogy a kezdeményezett vita konszenzussal záruljon, s megfelelő adalékul szolgáljon a közoktatás-szolgáltatásban együttműködő, néha ellenérdekelt szituációban dolgozó szakemberek számára.

I.   A jogi kodifikációk és az irányítási gyakorlat

A fenntartói irányítás tartalmát, területeit és megjelenési formáit a közoktatási törvény 102. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. A gyakorlatban azonban a fenntartók e jogaikkal csak részben élnek. Elmondható, hogy az intézményvezetők megbízásán és közoktatási feladatellátás költséghatékonyságának ellenőrzésén kívüli ellenőrzések csak részlegesek.

Nincsenek tehát olyan törvényességi – szakmai vizsgálatok, amelyeket a fenntartó:

• az intézményműködés folyamatos követése, összehasonlíthatósága, a hozzáadott pedagógiai érték mérése érdekében rendel el
• az intézményvezető megbízatásának (teljes vagy részbeni időtartamára) vonatkozásában értékel
• racionalizálást, vagy az intézménymenedzsment felállását módosító lépést kezdeményezve rendel el

2. Mi jellemzi az intézmények működését (törvényességi, szakmai tekintetben)?

• A tartalmi tervezés tekintetében az óvodák és az iskolák program módosítását nem szinkronizálta a közoktatási törvény módosítása (ez a településenkénti egy óvoda – egy iskola modell esetében okozhat fölösleges aszinkronokat)
• A HOP-ok, PP-ok jóváhagyásakor – tapasztalataim szerint – igen differenciált szakértői eljárás volt jellemző. Általánosítható szakértői közreműködések, eljárás-típusok.

Félő, hogy e hiátusok, szakmai, finanszírozási tekintetben is komoly „rejtett” hibák a módosításokat követően is továbbélnek. Hiszen a törvénymódosítás „megspórolja” a fenntartók számára a közoktatási szakértői „szűrőt”.

• Hasonló problémákat jelenthet az intézményműködés szabályozói – a szervezeti és működési szabályzat és mellékletei (különös tekintettel a házirend) – elfogadása
• Változatlanul megoldatlan az újrapályázó intézményvezetők tevékenységének szakmai értékelése, elemzése, minősítése. Igaz, a fenntartók tekintélyes része nem is igényli ezt (ahol dominánsan nem a szakmai alkalmasság a legfontosabb vezetői kritérium).
• A SZAK 99 ’ pályázati támogatásokból legkevésbé az intézmények profitáltak. A fenntartói megrendelésre lefolytatott törvényességi, szakmai vizsgálatok gyakran csak „átzúgtak” az óvodák és az iskolák fölött. Elmondható, hogy az esetek többségében nem járt alapos elemző, értékelő mozzanattal a szakértők tevékenysége.
• Az intézmények vezetői – bár egyre nő a külső vizsgálódást igénylők köre - nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal, melyek révén intézményi, szakmai-pedagógiai értékeléseket tudnának megrendelni. Aggodalmat kelt a helyi mérés-értékelési rendszer eszközeinek kialakítása, a mérőeszközök lektoráltatása és a mérések ellenőrzése, elemeztetése is.

II.   A törvényességi és szakmai ellenőrzések aktualitásairól

A közoktatás-szolgáltatás jogi és tartalmi szabályzók szerinti értékelése a minőségi közoktatás egyik alapvető eleme.

Optimális, ha az ellenőrzési rendszer minden szintjén működik:

• az intézményben a belő ellenőrzés
• a fenntartói törvényességi ellenőrzés lehetőleg a gazdasági-pénzügyi ellenőrzéssel szinkronizáltan
• a mérés-értékelés, amely a hozzáadott pedagógiai értéket fejezi ki
• a kétszintű mérés-értékelés (fenntartói-intézményi), amely segítségével jól behatárolt paraméterek alapján összehasonlíthatók a viszonylag azonos körülmények között működő intézmények, az egyes évfolyamok és az egyes tantárgyi, képességbeli, neveltségi eredmények
• regionális, vagy országos szintű standard mérések, amely viszonyítást ad az egyes iskolafokokon az intézmények, illetve tanulói populációk tanulmányi eredményeiről, szocializáltságukról.

Mellékletünkben bemutatom egy törvényességi ellenőrzés lehetséges szempontjait, amelyet kipróbáltunk egy budapesti kerület és Gyöngyös közoktatási intézményeinek körében.

Szakértői munkánk során – az intézmények átfogó önértékelését kérve végeztünk törvényességi – szakmai ellenőrzést. A szakmai kontroll elsősorban az intézménymenedzsment működésére, a nevelőtestület belső munkamegosztására, a szervezetműködés átfogó elemzéseire korlátozódott (ld. 1. sz. melléklet)

III.   Következtetések

Összességében a következő konklúziókat ajánlom figyelmükbe:

• a fenntartók és az intézmények egyaránt jobban rákényszerülnek a pedagógiai munka értékelésére, az óvodai szocializáció, az iskolai nevelő-oktató munka eredményességének értékelésére
• e munka (különösen a kétszintűvé fejlesztés) forrásai hiányoznak, nincs „belső” kompetencia
• a minőségfejlesztéshez nélkülözhetetlen feladatfinanszírozás még hosszú ideig nélkülözött eljárás marad (ld. a 2001 – 2002 költségvetési irányszámokat)
• a gyermeklétszám csökkenése, az esélyhátrányok kompenzálásának szülői igénye a hiányzó normatívák rákényszerítik az önkormányzatokat a minőségi munka szerint érvényesíthető szűkítésekre (intézmény összevonások helyett az intézményhálózatból kivonható források egységesítésére).

Érdeke tehát a fenntartóknak és a jól dolgozó intézményeknek egyaránt a törvényességi – szakmai ellenőrzések elvégeztetése, a helyi pedagógiai értékelés gyakorlatának megalapozása, elindítása, folyamatos működtetése.

Remélem, ennek felismerése nemcsak megpályázható források keretében áll majd az önkormányzatok és az intézményvezetők rendelkezésére. Bízom abban, hogy az Oktatási Minisztérium felismeri: a minőségfejlesztés kiterjesztése előtt pótolni kell a 15-20 esztendeje hiányzó, az intézményműködés minden alapvető területére kiterjedő törvényességi-szakmai ellenőrzést.

            Az önkormányzatokra háruló közoktatás-szolgáltatási kötelezettség természetesen velejárója a teljesítés színvonalának ellenőrzésére szóló felhatalmazás. Az önkormányzatok az ellenőrzés révén juthatnak értékelési információkhoz, amely a lakosság, egyúttal választóik számára is hiteles, eligazodást nyújt és alkalmas a településen nyújtott szolgáltatás reális értékelésére.

1.sz. melléklet

Ellenőrzés, értékelés  - tervezés

• A fenntartók tanügyigazgatási, ellenőrzési szerepe, kompetenciái
• A fenntartók törvényi lehetőségei a közoktatás-szolgáltatás minőségére – az intézmények szakmai autonómiáját garantálva
• Oktatási Minisztérium  ®  OKÉV  ®  fenntartók  ®  intézmények
• A közoktatási szakértő szerepe (nem lehet sem intézmény-, sem fenntartó – barát!)

Egymásra épülés a szabályozásban

• Oktatástervezés (intézkedési tervek)
• Pedagógiai és helyi nevelési programmódosítás és a Comenius 2000 program párhuzamos technikái!
• Kistelepülések magárahagyatottsága

A szakértő helye, szerepe, elvárások

• kihez tartozik?
• hogyan választ a fenntartószakértőt?
• a szakértő, mint értékközvetítő
• az etikai és szakmai korlátok
• milyen kompetenciái legyenek 2000/2001-ben a közoktatási szakértőnek?

2.sz. melléklet

SZEMPONTOK   A   KÖZOKTATÁSI   INTÉZMÉNYEK

VIZSGÁLATÁHOZ