Villányi Györgyné

Országos helyzetkép a helyi nevelési programok tükrében, a programok bevezetésének feladatai és felelőssége

 

Az új tartalmi szabályozás az Óvodai nevelés országos alapprogramja, a továbbiakban Alapprogram ( a Kormány 137/1996 ( VIII.28. ) rendelete ) az eddigi dokumentumok pozitív értékeinek megtartásával és megerősítésével megteremtette az országban a differenciálódó óvodai nevelés törvényi alapjait. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja olyan központi szabályozó dokumentum, amely meghatározza a magyar óvodákban folyó nevelőmunka alapelveit, az óvoda funkcióit, az óvodai nevelés célját, feladatrendszerét, az óvodai tevékenységformákat, az óvodai élet megszervezésének elveit és az óvodáskor végére várható fejlődési jellemzőket.

Az óvodák 1999 szeptember 1-től az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján készített nevelési program szerint végzik óvodai nevelőmunkájukat az újonnan indított óvodai csoportokban ( közoktatási törvény 123§ ).

Az Alapprogram feldolgozásában meghatározó szerepet töltöttek be a szakmai irányítást vállaló és végző szakemberek:

• az Alapprogram alkotói,
• a megyei pedagógiai intézetek óvodai területtel foglalkozó munkatársai,
• az óvodai szaktanácsadók,
• a mentorok,
• az óvodavezetők,
• a munkaközösségvezetők,
• az innovatív óvodapedagógusok,
• a szakmai szervezetek képviselői.

Az óvodai nevelési programok elkészítésének lehetséges útjai elterjedtek az országban.  Az óvodai programírás három útja alakult ki: 

• kész, választható óvodai nevelési program átvétele,
• kész, választható óvodai nevelési program átvétele adaptálással,
• saját óvodai nevelési program elkészítése.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának megfelelő minősített óvodai nevelési programok gazdag kínálatát sikerült a Tantervi Adatbankba helyezni.  

• Komplex Prevenciós Program Porkolábné, dr. Balogh Katalin és a IV. kerületi Aradi úti Óvoda együttmunkálkodásának eredményeként született.

• Az Óvodai nevelés játékkal, mesével program Zilahi Józsefné és a Benedek Elek Óvóképző Főiskola tanárainak közreműködésével készült.

• A Játék-Mozgás-Kommunikáció óvodai nevelési program dr. Pereszlényi Éva, Porkolábné dr. Balogh Katalin irányításával készült.

• A Differenciált Óvodai Bánásmód óvodai program Hűvös Éva pszichológus vezetésével született a VII. kerület Dob utcai óvodában.

• A Tevékenységközpontú óvodai program a Fabula Bt. Magánóvoda bázisterületén Gáspár László iskolai programjának adaptációja alapján készült Fábián Katalin cégvezető koordinálásában.

• Az Epochális rendszerű óvodai program a debreceni Lehel úti óvoda nevelőtestületének több éves pedagógiai gyakorlatának eredményeként született Vargáné Szabó Gyöngyi vezetésével.

• Óvoda-iskola program - Csempeszkopács. A Vas Megyei Pedagógiai Intézet irányításával készült az óvodai program és elemi iskolai tanterv az óvodaiskolai szerkezetben működő intézmények részére.

• A Mályva integráló-differenciáló óvodai program a XIV. kerületi Mályva téri óvoda nevelőtestülete és Csipes Zoltánné óvodavezető irányításával innovációs úton fejlődött programmá Keresztúri Ferencné koordinálásával.

• A Mozgásműveltség fejlesztő óvodai program a miskolci Stadion óvoda nevelőtestületének munkája Patócs Béláné óvodavezető vezetésével készült.

• A Néphagyományőrző óvodai program Faust Dezsőné óvodavezető és nevelőtestülete készítette.

• Lépésről lépésre óvodai program a magyarországi Soros Alapítvány támogatásával, valamint a Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola és Gyakorló Óvodájának közreműködésével készült dr. Deliné dr. Fráter Katalin vezetésével.

 

• Magyarországi Montessori óvodai programot B. Méhes Vera pszichológus vezetésével a Magyarországi Montessori Egyesület tagjai dolgozták ki.

• A Waldorf óvodai programot Vekerdy Tamás pszichológus közreműködésével a Solymár Waldorf Óvoda óvodapedagógusai készítették.

• A Hétköznapi varázslatok ( óvodai nevelés Freinet elemekkel ) c. program Horvát H. Attila szaktanácsadói tevékenységének irányításával készült Karczewicz Ágnes óvodapedagógus és kollégáinak munkája alapján a XII. kerületi Zala úti óvodában.

• Az Egészség életmódra nevelés érdekében került az Adatbankba a Dohányzás - egészség kiegészítő óvodai nevelési program. Programszerzők Demjén Tibor ( NEVI ) és Szúnyogh Tünde óvodapedagógus.

• A Tantervtárba csupán két kiegészítő óvodai programismertető került. ( Tüzet viszek, Közlekedésre nevelés ).

Az Adatbankban lévő óvodai programok olvasottságát, tehát használatát jól tükrözi az adatbanki forgalmi napló. A kimutatásait elemezve megállapítható, hogy míg az iskolai tantervek forgalmi száma a 80-100 között mozog, addig az óvodai programok forgalmi száma ennek tízszeresét mutatja, vagyis 600-1100 között ingadozott 1998-ban. Legtöbben a Tevékenységközpontú program iránt érdeklődtek, és ezt a programot adaptálták legtöbben az országban. Szintén a legnagyobb keresettséget mutatja a Differenciált Óvodai Bánásmód program, de adaptálására jóval kevesebben vállalkoztak. Megállapítható, hogy az Adatbankban lévő óvodai programok mindegyike magas olvasottságot mutat, választásuk, adaptálásuk már vegyesebb képet mutat. Az adatbanki nevelési programok felhasználása elsősorban a szakmai információk terjedésében, a továbbképzésben bírt óriási jelentőséggel, mert segítette a szemléletformálást, az új elvárásoknak való megfeleltetésre való felkészülést.

Az Adatbankba került programok azonban csak egy részét ölelik fel a sokszínű óvodai nevelésnek.

A programok másik fajtája, azok a választható programok, melyek pedagógiai intézetek, magánkiadók, óvodai bemutatók útján kerültek nyilvánosságra. Ezek a választható nevelési programok az egyes óvodák innovációs gyakorlata alapján készültek.

Ezen programok közül sorolok fel néhányat, a legismertebbeket a teljesség igénye nélkül:

• Óvodai nevelés a művészet eszközeivel ( Nagy Jenőné, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet, )
• Néphagyományőrző programok (pl. Zeke Lászlóné, Debrecen, Keszthely stb),
• Körlánc, környezeti nevelés, Erdei Óvoda (dr. Kuti István, Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Budapest, stb),
• Vidámság háza óvodai program ( Kovácsné dr. Bakosi Éva és munkacsoportja, Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola),
• Nyelvi kommunikációs program, ( Debrecen )
• Mikkamakka ( Budapest )
• Vallásos nevelés programjai (katolikus-, evangélikus-, református-, zsidó óvodai programok)
• Óvoda-iskola programok (Budapest, Kecskemét, Pécs)
• Egyéni fejlesztési program (Hajdúböszörmény)
• Négyszínvirág (Vésztő)
• Négy évszak (Baracs).
• Egészséged Testben Lélekben - személyiségfejlesztő, drog-és alkoholmegelőző program (CHEF Hungary Alapítvány, adaptáció)
• Szív Kincsesláda kiegészítő program, stb.

Az itt felsorolt programok nem tartalmazzák teljes skáláját az országban található programoknak. Ezek az óvodai nevelési programok piaci úton terjedtek, intézmények, szolgáltatók, szakmai szervezetek, stb. kiadásában, sok esetben fénymásolások útján. Alkalmazásuk esetében első feladata volt a nevelőtestületeknek, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramjának való megfelelést ellenőrizzék. Amennyiben ezen elemző munka során megállapítást nyert, hogy a megismert nevelési program megegyezik az Alapprogram irányelveivel, valamint a törvényi előírásokkal, folytatódtak a program átvételi, ill. adaptálási munkálatok az óvodákban.

A programkészítő munkálatok során leszűrt tapasztalatokból megállapítható, hogy az 1971-ben és az 1989-ben megjelent alapdokumentumok (Az Óvodai Nevelés Programjai) olyan elfogadott és ma is élő értékeket és korszerű elveket tartalmaznak, melyek továbbra is jól hasznosíthatók az óvodai nevelésben. Az óvodák nagy része tehát a régi, jól bevált nevelési gyakorlatuk alapján készítette el saját nevelési programját. A gyermeki tevékenységeket továbbra is nevelési területek szerinti bontásban jelenítették meg programjaikban. A helyi sajátosságokat nagyobb hangsúllyal fogalmazták meg. A helyi igényeket beépítették a nevelési tevékenységük rendszerébe. Mindezek a programok nem adaptálásként, hanem önálló kidolgozáskánt kerültek megítélésre a programelfogadás és jóváhagyás során.

A nevelési programok készítésének folyamatában az óvodapedagógusok hozzáállása az új feladathoz igen vegyes képet mutatott. A megváltozott tartalmi munkával kapcsolatban az óvodapedagógusok megnyilvánulásai három csoportba sorolható:

• Az óvodák kisebb részében a tevékenységek azonnal elkezdődtek. Az óvónők több éves innovációs tevékenységeik eredményeként azonnal a saját programkészítés göröngyös, de szép útját választották. E munkálatok eredményeként jelentek meg kész programok, melyeket maga a gyakorlat munkált ki. Az előző fejezet végén felsorolt programcímek adnak képet az innovációs tevékenységek eredményességéről.

• Az ország nagy részében az óvodák nevelőtestületei várakozási állásponton voltak. Várták a segítséget, a közvetlen támogatást az új, ismeretlen feladat megvalósítása érdekében.

• Több helyen komoly problémát jelentettek a változások. A óvodapedagógusok körében a megtorpanás, néhol a felháborodás, máshol a közömbösség, a tények elferdítése, vagy félremagyarázása okozott a tartalmi változásokkal kapcsolatban dilemmákat, gondokat, problémákat.

A kezdeti ellenállás hamar feloldódott az óvodapedagógusok körében. Egyrészt megjelent a segítséget adók népes tábora, másrészt az óvodapedagógusok többsége belevetette magát a munkába.

A segítségadás forrásai tartalmuk és szervezettségük szerint többfélék voltak. A pedagógiai intézetek munkatársai, a szaktanácsadók, az óvodavezetők, az óvodapedagógusok véleményei, valamint a közoktatási szakértők, szakmai szervezetek képviselőinek jelzései alapján a következő felsorolás ad jellemző képet az országban kialakult felkészítő tevékenységekről.

• Az intézeti munkatársak, óvodai szaktanácsadók nagy szerepet vállaltak az országban fellehető választható nevelési programok megismertetésében. Széles körű szakmai informáltságukkal és a helyismeret adta előnyöket felhasználva segítették az óvodákat a programválasztásban. Az adatbanki minősített programokat lemezen, táskájukban vitték a községekbe. Felkérésre sok helyen bekapcsolódtak a programkészítés folyamatába. Elemezték a kialakított helyzetképet, illetve segítettek az összegyűjtött adatok, szülői vélemények alapján rövid, tömör helyzetképet készíteni. Az óvodai nevelési program feladatainak megfogalmazásában segítséget nyújtottak a helyi közoktatási koncepcióval megegyező feladatvállalások megfogalmazásában. A programírás folyamatában többször bekapcsolódtak és felhívták a figyelmet egy-egy fontos feladat megfogalmazására. Pl. a gyermekvédelem tevékenységeinek program-színtű megfogalmazásában, az óvodában folyó ellenőrző és értékelő tevékenységek megfogalmazásában, a helyi igények és lehetőségek szinkronjának megteremtése érdekében. Az intézeti munkatársak, az óvodai szaktanácsadók szervezték a helyi és regionális továbbképzéseket, a felkészítő tanfolyamokat, az előadások sorozatát a programkészítések érdekében. Egy részük nemcsak szervezte, de maga is tartott előadást, továbbképzést. Egyesek bekapcsolódtak, illetve csatlakoztak egy-egy óvodában folyó programkészítő tevékenységhez, az innovatív fejlesztő programkészítésben is részt vettek. Akár adaptálás, akár saját programírás során készült el a program, sok helyen igényelték a nevelőtestületek a programelfogadás és programleadás előtt a szaktanácsadó szakmai véleményét. Ezen munkálatok sokasága és sokszínűsége azt igazolja, hogy nagyon fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szakmai élet tartalmi fejlesztésében az óvodai szaktanácsadók, az óvodai területtel foglalkozó intézeti munkatársak. Ezen kompetenciák erősítésére szükség lenne, mivel sajnos nem minden pedagógiai intézetben alkalmaznak óvodapedagógiai végzettséggel rendelkező szakembert.

• A programkészítő tanfolyamokon tanulták meg az elmúlt három évben az óvodapedagógusok a programkészítés elméletét és gyakorlati algoritmusát. A programkészítő tanfolyamokat a szakmai szolgáltató intézetek, szakmai szervezetek, programírók és közoktatási szakértők szerveztek, vezettek. Az óvodai nevelőtestületek tagjainak egyharmad része részt vett szervezett továbbképzéseken.

• Az óvodák egyharmad részében nevelőtestületi értekezleteken készültek fel a az új feladatra. Külső szakember - szaktanácsadó, közoktatási szakértő - segítségét is kérték. Az óvodák többségében a tanfolyamokon, előadásokon tanultakat, hallottakat beszélték meg a nevelési értekezleteken.

• Az országban az innováció lehetőségeivel élő óvodák hamar elkészítették saját nevelési koncepcióikat, részprogramjaikat. Már az Alapprogram megjelenése után egy évvel megjelentek ezen óvodák programjai. Az önképzés során tanultakat bátran alkalmazták, valamint a tantervelmélet elveit is hasznosították munkájuk során.

• A pályázatok (Soros, KOMA) is serkentették a programírói tevékenységeket. Sok óvoda nevelőtestületét inspirálta többletmunkára a sikeres pályázat.

• A szakirodalom is segítette a programkészítési munkálatokat. Az iskolai szakemberek számára készült könyvek is alkalmazást nyertek sok helyen, de konkrét óvodai anyagok is születtek.

 

Szakkönyvek: 

 

Nagy Jenőné: Óvodai programkészítés, hogyan?

Munkáltató füzet a helyi nevelési program készítéséhez

NAT-TAN sorozat  OKI   OKKER Kiadó, Budapest

Nagy Jenőné: Helyzetelemzés, önmeghatározás, döntés

                Az óvodai program előkészítő szakasza

                OKKER Kiadó, Budapest

Óvodai programkészítés

tanulmánykötet (szerkesztette: Villányi Györgyné)

                OKI, OKKER Kiadó, Budapest

Süss fel nap I-II. kötet

                tanulmánykötet (szerkesztette: Horváth H. Attila)

                Soros Alapítvány

Óvodavezetők kézikönyve I-VIII. kötet

                OKKER Kiadó, Budapest

Pedagógiai programkészítés az óvodában

                Módszertani segédanyagok

                Debrecen, 1996  Püspökladány Hektográf Nyomda

ÓVI   ÓvodaVezetési Ismeretek

                kézikönyv Raabe Klett Könyvkiadó, Budapest 

( A választható programok könyvlistája itt nem került ismertetésre)

Szaklapok:

• Alternatív pedagógiák szaksajtóiban cikkek sora ( Montesssori Műhely, Freinet Magazin, Körlánc, pedagógiai intézetek havi lapjai, területi-, kerületi-, óvodai újságok)  
• Óvodai Élet országos szakfolyóirat programkészítés rovata,
• Óvodai Nevelés országos módszertani szaklap cikkei.

• A televízió az 1998/ 99-es nevelési évben programbemutatót tartott a Sulinet sorozatban. A különböző óvodai nevelési programok szerzőit, óvodákat mutatott be, óvodapedagógusokat szólaltatott meg, gyermekeket mutatott speciális tevékenységek között.

• A fenntartók programtámogatói tevékenysége csak nagyon kevés esetben jelentett valósult meg. Egy-két nagyobb város önkormányzata szervezett 1-1 előadást, tájékoztatást. A programírás előtti egyeztető megbeszélések, a fejlesztési terveknek való megfeleltetési tárgyalások nagyon kevés helyen valósultak meg.

 

A programválasztás illetve kidolgozás, átformálás, adaptálás az óvodavezetés és a nevelőtestület közös felelősség vállalását jelentette, ami erősítette a közösséget.

 

A programírás folyamatában a nevelőtestületek átlagban egy teljes évet fordítottak a helyzetfelmérésre, illetve a helyzetkép megalkotására. Ez idő alatt elvégezték a nevelési állapot elemzését, értékelését, a nevelési értékek megállapítását, a belső és a külső óvodahasználók igényeinek, szükségleteinek feldolgozását, az óvoda tárgyi feltételeinek számbavételét.

Az adaptálások során a választott program elé, vagy mögé, vagy a program teljes átírásával kerültek bedolgozásra a saját intézményi specifikumok. Ez tartalmában és terjedelmében is egyedi megoldásokat eredményezett. A 2-3 oldalas kiegészítőktől kezdve 20-110 oldalas átírt programok is születtek.

A nevelőtestületek által írt programok is többfélék. Egy részük a választható programokból ollózta össze saját programját. Mások Az Óvodai Nevelés Programjának (OPI 1971, 1989) tartalmi jellemzőit megtartva igazították nevelőmunkájuk dokumentumát az Alapprogramhoz. Sokan az elmúlt 4-10 év innovációs tapasztalataira építve alakították ki saját nevelési programjaikat. 

A programkészítés típusai az óvodákban megyei bontásban

Megye	Választott	Adaptált	Írt
Baranya megye	1 (0,2 %)	57 (25,8%)	154 (74 %)
Bács-Kiskun megye	-	60 ( 38 %)	97 (62%)
Békés megye	1 (0,2 %)	56 (49,8%)	58 (50%)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye (a települési szaktanácsadók részadatai alapján 80 %-os adat)	4  (4 %)	34 (30%)	75 (66%)
Csongrád megye	3  (3 %)	41 (36 %)	71  (61 %)
Fejér megye	6  (4 %)	66 (43 %)	80 (53 %)
Győr-Sopron megye	3 (2 %)	56 (28 %)	140  (70 %)
Hajdú-Bihar megye	13 (8 %)	66  (42 %)	78  (50 %)
Heves megye  (80 %-os adatszolgáltatás)	10 (13 %)	32 (40 %)	38 (47 %)
Jász-Nagykun-Szolnok megye	-	52 (49 %)	55 (51 %)
Komárom-Esztergom megye	3 (2 %)	70 (54 %)	57 (44 %)
Nógrád megye (60 %-os adatszolgáltatás)	4  (7 %)	11  (19 %)	42 (74 %)
Pest megye	8  (3 %)	163  (6%)	121  (41 %)
Somogy megye	7  (3 %)	98  (49 %)	97  (48 %)
Szabolcs-Szatmár megye	3   (1 %)	70 (32%)	149  (67 %)
Tolna megye	18 (15 %)	52 (45 %)	47  (40 %)
Vas megye	-	12 (8 %)	136 (92 %)
Veszprém megye	-	27 (16 %)	147 (84 %)
Zala megye	7  (5 %)	43  (30 %)	94  (65 %)
összesen	91  (3 %)	1066 (37%)	1736 (60%)
Fővárosi adatok	Választott	adaptált	Írt
I. ker.	-	-	7  (100%)
II. ker.	-	-	12 (100%)
III. ker.	-	10  (40 %)	16 (60 %)
IV: ker.	-	9 (43 %)	12  (57 %)
V. ker.	-	6 (86 %)	1  (14 % )
VI. ker.	-	-	9 (100%)
VII. ker.	-	4  (27 %)	11  (73 %)
VIII. ker.	-	8 (53 %)	7  (47 %)
IX. ker.	-	2 (15 %)	11    (87 %)
X. ker.	-	1 (5 % )	17 (95 %)
XI. ker.	-	4 (16 %)	23  (84 %)
XII. ker.	-	2 (18 %)	9  (82 %)
XIII. ker.	-	13  (72 %)	5  (28 %)
XIV. ker.	-	6 (24 %)	19 (76 %)
XV. ker.	-	2  (13 %)	14  (87 %)
XVI. ker.	-	3  (30 %)	7  (70 %)
XVII. ker.	-	1 (6 %)	16    (94 %)
XVIII. ker.	-	5  ( 24 %)	16 ( 76 %)
XIX. ker.	-	5  (33 %)	10  (77 %)
XX. ker.	-	1  (9 %)	10  (91 %)
XXI: ker.	-	2 (10%)	18  (90%)
XXII: ker.	-	4  (60 %)	3  (40 %)
XXIII. ker.	-	-	3    (100%)
összesen	-	89 ( 26%)	256 (74%)
egyéb adatok	Választott	Adaptált	Írt
Református Pedagógiai Intézet	-	2  (22 %)	7 (78 %)
Alapítványi és Magániskolák Egyesülete	10 %	34 %	56 %

A táblázat adatai nem adnak teljes és pontos képet az óvodai nevelési programokról, de a megyei és a fővárosi adatok összehasonlítása során tendenciák megállapíthatók.

A fővárosban programátvételre nem került sor. A megyékben a programátvétel lehetőségével több óvoda is élt, de ez is csak 3 %-ot mutat. Négy megyében szintén nem vettek át programot.

Az adaptálások adatai azt mutatják, hogy a fővárosban 11 %-al kevesebben adaptáltak programokat. 50 % felett csak két megyében mutat adatot az összesítés ( Komárom és Pest megyében). Az adaptálások száma a 10 %-ot sem éri el Vas megyében. A fővárosban az adaptálások száma igen vegyes képet mutat: 3 kerületben nem adaptáltak és csak két kerületben van 70 % feletti az arány.     

Többségében a nevelőtestületek saját maguk írták meg, vagy ollózták össze a kész programokból az óvoda nevelési programját. 13 megyében 50 % felett van a programíró óvodák száma. Vas és Veszprém megyében a legmagasabbak ezek a számok ( 92 %, 84 %). A főváros 13 kerületében 75 % felett van az önálló programíró óvodák száma. Három kerületben ez 100%-ot mutat.

Összegezve megállapítható, hogy az óvodák vidéken 60%-a, a fővárosban 74 %-a írt önállóan nevelési programot. Ehhez viszonyítva az országos 3 %-os programátvételi arány elenyészően alacsony. Az adatbanki minősített és az egyéb kész programok tulajdonképpen nem a programválasztásban hanem a programírásban jelentettek segítséget az óvodapedagógusoknak.

Az elfogadott és jóváhagyott óvodai nevelési programok terjedelme nagy szóródást mutat. Legvastagabb program Vas megyében született a leadott adatok szerint (150 old.). Átlagban a programok terjedelme 60-70 old. De szép számmal akadnak 30-40 oldalas dokumentumok is.  

A programírást az óvodavezetők koordinálták. Sok helyen a nevelőtestület minden tagja részt vett a munkálatokban, de legtöbb esetben egy kis testületi mag, 3-5 fős csapat dolgozott együtt huzamosan. Volt ahol mindenki vállalt egy-egy részfeladatot és az óvoda vezetője összesítette az anyagot. Voltak olyan óvodák is, ahol az óvodavezető által megírt anyagot vitatták meg.

Az óvodák kétharmad részében az óvodavezetők kiosztották a feladatokat, és a részkidolgozások után került sor az összeállításra, összefésülésre. Ez sok esetben konfliktust okozott. Többszöri konzultáció után több intézményben az óvodavezető állította össze saját belátása alapján a program tartalmát, amit a nevelőtestület véleményezett, kiegészített, javított, vagy egy az egyben elfogadott. Az óvodák egyharmad részében az óvodavezetők maguk írták a programokat. A kisóvodák esetében fordult elő legtöbb esetben az önálló programírás, amit a vezető, vagy egy kolléganő végzett. 

A konkrét programírási munkálatok legtöbb intézményben az 1998-as naptári évben valósultak meg, és még az egész 1998/99-es nevelési évet is terhelték. A fenntartók által megállapított határidők a programírás ütemezését befolyásolták.

A nevelőtestületek által elfogadott nevelési programokkal a szülők általában egyetértettek, annál is inkább, mert az előkészítő helyzetelemző munkálatokba is a legtöbb helyen bevonták őket.

A nevelőtestületek által elfogadott programok jóváhagyás előtti szakértői véleményezése 1999 nyarára 85 %-os készültséget mutatott. A programvéleményező szakértői tevékenységek fenntartói felkérésekre, az óvodavezetők ajánlásai, valamint egyéni kapcsolatok alapján jöttek létre.

A szakértői munka sok esetben szaktanácsadói tevékenységeket is tartalmazott. A szakértők által készített szaktanácsadói javaslatok, ajánlások még a programvéleményezések előtt elkészültek. Az óvodavezetők megkapták a módosítási javaslatokat és többségük beépítette azokat az óvoda nevelési programjába. A szaktanácsadói és a szakértői szerep összecsúszása szakmai és etikai problémákat vet fel. Ennek okai lehettek az óvodai szakmai kompetenciák erősítése, a szakfelügyelet hatás-maradványa, a felelősségáthárítási mechanizmusok működése, a kényelmesség, a túlzott elfogadás megléte. Akármi is az indok, a megvalósítás azt mutatja, hogy a közoktatási szakértők többsége szereptévesztésben van és feladatvállalási anarchiával küszködik. A pedagógusok előtt nem tisztázódtak a feladatok és szerepek elosztása, a felelősség kérdése.

A közoktatási szakértők fenntartók számára készített végleges programvéleményezési jelentései részletesek és szakmailag megfelelőek voltak. Ott ahol szükség volt rá,  rávilágítottak a törvényességi problémákra, de sok helyen a fenntartók ezeket nem vették figyelembe (óvodapedagógusi ellátottság, valamint gyermeklétszám vonatkozásában vannak törvénytelenségek az óvodákban). A fenntartói figyelem teljes egészében a finanszírozási kérdésekre összpontosult. A fenntartói jóváhagyások során sok helyen kikötötték, hogy csak finanszírozási többletköltség nélkül hagyják jóvá az óvoda nevelési programját.

A közoktatási szakértők többsége igényes és tartalmas szakvéleményt adott, néhányan túlbuzgóságból megsértették az intézmények szakmai autonómiáját. Nagyon kevés helyen került szembe a közoktatási szakértő a nevelőtestületekkel. A szakértők nagy része alaposan felkészült a programvéleményező munka ellátására ( a szakértői tanfolyamok szép számmal működtek az országban különböző szervezésekben és időkeretekkel. )

Az óvodai nevelési programok többségét óvodai nevelést jól ismerő és értő, óvodapedagógusi végzettséggel rendelkező szakemberek véleményezték. Nagyon kis hányadban, de minden megyében, még a fővárosban is előfordult, hogy iskolai közoktatási szakértő véleményezett óvodai nevelési programot. Ilyen esetekben előfordultak nézeteltérések az iskoláskor előtti nevelési terület specifikumainak figyelmen kívül hagyása miatt. Olyan nevelési tartalmakat kifogásoltak iskolai közoktatási szakértők, ami az óvodapedagógiában elfogadott. A kisgyermekkori specifikumok védelmében a közoktatási szakértők intézménytípusi megjelölésének alapján szükséges a szakértői megbízatások megszervezése.

A fenntartók biztosították a szakértői megbízatások anyagi feltételeit, de szakmai szempontokat nem igen adtak. A fenntartók a pénzügyi kérdésekre koncentráltak, és nagyon kevés helyen voltak nevelési elvárásaik. A fenntartói jóváhagyás sok helyen a programleadás után több hónappal valósult csak meg.

A nevelési programok megírása nagyon nehéz és áldozatos munkát kívánt az óvodapedagógusoktól, de sokan nyilatkoztak úgy, hogy az időigényes tevékenység után másként látják saját nevelőmunkájukat. A kezdeti kételkedések elmúltak és az óvodák büszkék  saját nevelési programjukra.

 

Eredményként megállapítható, hogy többségében sikeresen valósultak meg a felkészítések, az előkészítő munkálatok. Az óvodák olyan nevelési programot készíthettek, vagy választhattak, mely a legjobban megfelelt az óvodahasználók igényeinek, szükségleteinek, a gyermekeik fejlődésének, fejlesztésének, az óvoda nevelőtestületi felkészültségének és a tárgyi feltételeknek, valamint a fenntartói igénynek és kapacitásnak

 

A tapasztalatokat azt mutatják, hogy a programírás egyrészt „rákényszerítette” az óvodapedagógusokat az önértékelésre, elemzésekre, ténymegállapításokra, másrészt a szakirodalom újbóli tanulmányozása, az új szakmai irányzatok megismerése. A sok-sok szakmai vita szakmai fejlesztés oldaláról és közösségalakítás szempontjából is pozitív hatással volt a nevelőtestületekre.

Az óvodai nevelési programok életbelépésével legitimálódott az elmúlt években jelentős mértékben differenciálódó óvodai nevelés. A fellépő és pár évig működő negatív nevelési irányzatoknak gátat állítva a nevelési programokban megerősítést nyertek az óvodáskorú gyermekeknek megfelelő nevelési elvek, értékek. A gyermekközpontú tendenciák megerősítésére, a helyi, gyakran speciális igények kielégítésének felvállalása is lehetőség nyílt a nevelési programokban. Az óvoda saját óvodáskorú gyermekei érdekében, saját nevelési programja alapján valósítja meg nevelőmunkáját.

Az óvodai tartalmi szabályozás során tehát megvalósulni látszik a pluralizmusnak megfelelő sokszínű óvodai nevelés kialakulása az országban.