Badics Tiborné

Ellenőrzés, értékelés (mérés), a vizsgaközpontok szerepe

 

A mai nap jó alkalom arra, hogy a rendezvényszervezők elvárásainak megfelelően nyugodtan átgondoljuk, mi az amit e témakörben szakértői feladatnak tekintünk, hol van a helye  a szakértőnek a közoktatáson belül.

Az előadásra készülés  nehézségeként megfogalmazódott bennem, hogy akik jelen vannak hozzáértő szakemberek, napi munkájukban, az elmúlt tanévben jelentős szakértői munkát végeztek a saját nevelési programok véleményezése kapcsán.

Hiba lenne viszont, ha e témakörben, nem gondolnánk azokra, akik nem  szakértőként, az óvodákban dolgozóként, nosztalgikus emlékek alapján, más szterotipiák szerint ítélik meg a szakértői munkát.

Izgalmas volt számomra a téma kapcsán átgondolni:

Vannak-e pozitívumok melyekre érdemes a figyelmet ráirányítani?

Milyen szélesebb folyamatba illeszthető a szakértő személye?

Milyen problémák érzékelhetők a megadott területeken a szakértői munkában?

Az elmúlt időszak közoktatáspolitikai elveit követve pozitívum, hogy tisztán világosan fogalmazódnak meg azok az alapelvek a kormányprogramban, a közoktatás szakmai-politikai irányításban, amelyek ismeretét a szakértői munka nem nélkülözheti:

• Minden gyermek számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy - függetlenül lakóhelyétől, szülei anyagi helyzetétől - minőségileg garantált, a felemelkedés esélyét biztosító óvodai ellátáshoz, iskolai neveléshez, képzéshez jusson
• Az egyes óvodákban, iskolákban zajló oktató-nevelő munka színvonala, hatékonysága a szülők, a fenntartók (helyi társadalom) és a központi oktatásirányítás számára egyaránt látható, kontrollálható legyen.
• Szükséges a fenntartó önkormányzatok szakmai munkájának minőségi javítása, a helyi oktatásirányítói kompetencia biztosítása

Szakértőként az alapelvekben megfogalmazottakat egyenként átgondolva számtalan  kérdés vetődik fel bennem:

Hogyan tud megfelelni a szakértői munka ezen elvárásoknak? Mit kell nekem szakértőként tennem?

Hogyan is ellenőrizzük az óvodai iskolai munkát?

Hogyan értékeljük az óvodai iskolai munkát?

Hogyan gondoskodjunk az óvodai iskolai munka folyamatos javításáról?

Mennyiben mások ezek elvárások?

A politikai változások helyzetében a szakértő képezhet-e folyamatot, vagy a váltásoknak megfelelően változik?

A fenti és az itt mégsem fogalmazott  kérdésekre szakértőként keresni kell a választ, tudnunk kell mit szeretnénk elérni, mire szerződtünk amikor a szakértői névjegyzékre felkerülést kezdeményeztük.

Jogos társadalmi igényként fogadom el, hogy időről időre képet kell kapni az elvégzett munka eredményeiről, az oktatási rendszer általános állapotáról, a végbemenő folyamatok

intézményrendszeren belüli és szélesebb társadalmi hatásairól.

A különböző szakmai felfogások miatt fontos a fogalmak tisztázása, a kellően tág és differenciált cél és eszközrendszer kialakítása. Törvényi alapokon és  széles körben folytatott nyilvános párbeszéd formájában

Az ellenőrzés  fogalmáról beszélni sok éves tapasztalattal rendelkezők körében, jelenlétében nehéz. A korábbi szakfelügyelethez  kapcsolódó élmények kiválthatnak nyomasztó érzéseket, rossz emlékeket

A közoktatásban dolgozók számára kapaszkodót a fogalmak tisztázásához a közoktatási törvény hatályos szövegében megtalálható értelmező rendelkezések  adnak:

Ellenőrzés: az intézmény működésének a hatályos jogszabályoknak illetve a pedagógiai dokumentumoknak a fenntartó által elfogadott nevelési, illetve pedagógiai program való megfelelését vizsgálja. Az ellenőrzés igazodva a hatályos jogszabályokhoz kiterjed az intézmények fenntartóira is. Az Intézményi ellenőrzést a fenntartók által kezdeményezett és az OKÉV által koordinált ellenőrzés jelenti. Ezen túlmenően természetesen működik az intézmény saját belső ellenőrzési rendszere

Szakértők számára folyamatos feladatot jelent a hatályos jogszabályok ismerete, értelmezése, változások figyelemmel kísérése önképzés formájában, vagy hasonló fórumokon történő továbbképzéssel.

 

Az ellenőrzés kérdéskörének aktualitását a szakmai autonómia, a racionalizált forrás felhasználásra törekvés és a klientúra elvárásai adják.

Az ellenőrzési szintek a fenti fogalomnak megfelelően alakulnak:

• Szakértői országos listán szereplő szakmai ellenőrzés
• Fenntartói ellenőrzés, amely lehet törvényességi, gazdálkodási
• Intézményi szintű belső ellenőrzés

 

Utalva az  előző előadásban elhangzottakra a  programok szakértői véleményezése alapján megerősítést kapott, hogy a szakmai önállóság jogszabályi kereteken belül él ( a közoktatási törvény, az alapító-okirat keretei között).

Hasonló a tapasztalatom: a saját nevelési programokban megfogalmazott célok általánosak, nincs hozzárendelve világos sikerkritérium, a hosszú távú feladatban gondolkozás kevésbé jellemző, lassú, időigényes a változóképesség. A rövid távon megoldottuk, ellenőriztük, a „becsukom az ajtót és" gondolkodásmód  veszély a gyerekek felé.

A jogszabályoknak való megfelelés első várható feladata ellenőrzésként: a közoktatási törvény nevelési programra irányuló tartalmi  előírásai megjelennek-e a programokban az intézményi szinttől az egyéni szintekig?

Az intézményi működés alapja: a nevelési program megvalósítása, mellyel kapcsolatosan a hatályos közoktatási törvény a következő módosításokat várja el felelevenítésként:

47. § Az óvodai nevelés programja tartalmazza:

• az óvoda nevelési alapelveit, célkitűzéseit,
• azokat a nevelési feladatokat, amelyek biztosítják a gyermek fejlődését, közösségi életre felkészítését, a szociálisan hátrányban levők felzárkóztatását
• a gyermek és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet
• a szülő, gyermek a pedagógus együttműködési formáit, továbbfejlesztésének lehetőségeit
• a nemzeti vagy etnikai kisebbségi óvodai nevelésben részt vevő óvoda esetén a kissebség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatokat
• az óvodában folyó nevelőmunka ellenőrzési, mérési értékelési minőségbiztosítási rendszerét
• a nevelési program végrehajtásához szükséges, a nevelőmunkát segítő eszközök és felszerelések jegyzékét.

Az intézményi működés  alapja tehát  a nevelési program, melyhez illeszkedően helyi szinten további szabályozók kapcsolódnak. A szakértői ellenőrzés vizsgálhatja, hogy a programban megfogalmazott célokhoz, azok  teljesüléséhez milyen feladatok kapcsolódnak, hogyan, milyen pontokon kívánják a teljesítést, milyen visszajelzések segítik a megvalósítást, milyen fejlesztési terv kapcsolódik a célok megvalósításához  az adott tanév feladatainak átgondolásakor, ez az előző tanév elemzésére építkezik-e, készülnek-e belső ellenőrzési tervek, és amelyek  lefedi-e a saját nevelési program megvalósulásának ellenőrzését, megjelölve konkrét határidőket, felelősöket stb.?

Szakértői gondolkodásmód attitűd kialakításunkban, formálásunkban fontos az alábbiak tisztázása:

• hogy a szakértői ellenőrzés célja eltér a vezetői ellenőrzés céljától, mert a vezető számon kér, elismer, jutalmaz, a szakértő ellenőrzése során mér, elemez, összehasonlít, melynek alapján ismereteket szerez a Van és az Elvárt célokról és teljesítményekről
• az ellenőrzés sohasem öncélú legyen az átfogó, folyamatjellegű, eseti vagy mintaszerű, mert a funkciója a visszacsatolás ( hasznosítás) a felettem levő szintre történő információ továbbításával, az alattam levő szintre az ellenőrzési tapasztalatok hasznosításával.
• az általunk végzett ellenőrzés minta és mérték a megbízó számára: hogyan építjük fel ellenőrzési tervünket, pontosan világosan meghatározva az ellenőrzés tárgyát, célját, a végrehajtásra kerülő feladatokat ütemezését

Vagy annak fejlesztése, hogyan ellenőrizhetünk úgy, hogy nem ellenőrzünk. Önellenőrzés gyakorlatának kiépítése

Mit ellenőrizhet a szakértő?

Néhány ötlet, amennyiben az ellenőrzést megrendelő kevésbé tudja szándékát megfogalmazni: az intézményi eszközkészlet állapotának korszerűségét, az óvoda atmoszféráját,  az intézmény helyiségeinek optimális kihasználását, a dokumentáció pontosságát, az épület közlekedésbiztonsági helyzetét.

 

Felkérések problémája az önkormányzati projektek készítése kapcsán: általános a kérés, nem tudni mi van mögötte.

 

A fogalom sokféle megközelítéséből(jogi, törvényi, pedagógiai )érzékelhető, hogy mást kíván ez a tevékenység, más szerepet tölt be, mert a belső, külső ellenőrzés az egész folyamatra irányuló visszajelzés és nem az a célja, hogy hibát keressen a jót esetleg a rosszat, mint minősítő kategóriát határozza meg, nem végellenőrzés  hanem állapotot mutat, amely ismeretében eredményesebbé tehetők a folyamatok az egyén a rendszer szempontjából

 

Az értékelés közoktatási törvényben leírt fogalma szerint nem más, mint a közoktatási intézmény, a fenntartó, a  központi oktatásirányítás jóváhagyott dokumentumaiban megfogalmazott, meghatározott szakmai célkitűzések összehasonlítása a közoktatási intézmény pedagógiai tevékenységének eredményével. Az értékelés szempontrendszere az érintettek bevonásával válik szakmailag legitimmé.

JELENLEG  A  törvényi szabályozás alapján négy szintű értékelés kiépülése, működtetése szándéka érzékelhető

1. Országos IEA-MONITOR (tanulói teljesítmények tudás és kompetencia szerinti mérése) egy tanulói korcsoport felkészültségének vizsgálata egy területen belül, több év összehasonlító adatai tükrében
2. Regionális szint
3. Önkormányzati /fenntartói (a nem helyben megoldható közoktatási és tanügyigazgatási feladatok ellátási színvonalának milyensége
4. Intézményi szintű (pedagógiai munka, tanulói teljesítmények, pedagógus teljesítmények vizsgálata, feltételrendszer, felhasználók véleménye)

 

A fogalom meghatározása után érdemes a különbségeket keresni kitől mit várhatnak el a megbízók értékelés témakörében. Ez annál is fontosabb, mert a szakértők között szép számmal találhatók szaktanácsadók, és a szerepek gyakran keverednek.

Szaktanácsadó	Szakértő
Tanulta, megtanulta a pedagógiai mérés, értékelés műveleteit	Több-kevesebb kompetenciával véleményez, mér, értékel, ellenőriz a jogi kategóriának megfelelően
Hívják. Tevékenysége értékhordozó, a nevelési tanítási. tanulás folyamatra, pedagógusra, munkaközösségre irányul	Hívják, küldik Tevékenysége a . szakmai munka értékelésére, az intézmény egészére irányul
Tanácsot ad, terjeszti a módszereket, az  információkat. A nevelőtestületet támogatja, aki hívja, választ, módszert keres, mintát ad, segít.	Mér, véleményez, értékel, ellenőriz, elvégzi a számára meghatározott folyamatokat.

 

A két eltérő tevékenység jó szakmai kommunikációval nagyszerűen összehangolható: szakértő elvégzi az ellenőrzési, mérési, értékelési feladatokat, melyet követően belép a szaktanácsadó, aki támogat, módszert keres, mintát ad stb..

Az értékelés ( mérés) fogalmak esetében is eltérés tapasztalható a jogi és a pedagógiai fogalom használatában. Véleményem szerint a fogalmak pontatlansága és összekeverése az ellenállás egyik oka, amellyel az óvodapedagógusi szakma a törvény ez irányú módosítását fogadja.

Célszerű elválasztani, tisztázni az ellenőrzés és értékelés fogalmakat szakértőként is:

ellenőrzés	értékelés
megelőző tevékenység	a tevékenység arra irányul mekkora a különbség a célok és a jelenlegi helyzet között
részműveletre, aktusra irányul	eredményességet vizsgál
információ, adatgyűjtés	mindig viszonyítás
lehet külső és belső tevékenység	lehet külső és belső tevékenység

Annak átgondolása is fontos lehet számunkra, hogyan milyen módon alakul a külső és belső értékelés viszonya, miben vagyunk érdekeltek  mint szakértők.

hogyan történhet az értékelés?	külső szakember által	belső szakemberrel
ki az értékelés megrendelője	kormány, miniszter, fenntartó, szülői szervezet...	fenntartó, intézmény, vezető, testület
ki végzi az értékelést	külső szakértő belső támogatással	belső szakértő, külső támogatással
mire irányul az értékelés	a szervezetre	a szervezetre és az egyénre
mi a viszonyítás alapja	külső standardok, belső standardok, piaci igények	külső standardok, belső standardok, piaci igények
mi a célja az értékelésnek?	minősítés	minősítés, fejlesztés
milyen eszközökkel történik?	van-e eszköztárunk	lehetnek eszközök

Ismételten utalva az előző előadásra szakértőként érzékelhettük, hogy a saját nevelési programok az értékelés alapját képezik, s amelyekben célok megfogalmazása inkább általános, a teljesítés, teljesülés kritériumai kevésbé kidolgozottak, s annak alapján nehéz megítélni: most itt tart  a teljesítés, jövőre pedig itt. A céloknak ilyen jellegű operacionalizálása a szakértők számára nagy felelősséget jelent. E munkában fejlesztő szakértőként végig gondolandó: ha ez a cél, melyek  a teljesítés kritériumai, mi befolyásolja az eredményt, ha nem teljesül  mi az oka, milyen fejlesztési eljárások elindítása lehetséges.

Mindeközben lényeges, hogy a szakértő saját pedagógiai hitvallását nem jelenítheti meg.

Az értékelést vállaló szakértői munka alapfeltételei közé sorolom: pontosan tudni kell mire vállalkozunk, tudjuk, mit akarunk, s ezt a megrendelővel tisztázni szükséges.

Az értékelés eredményessége függ az érintettekkel történő együttműködéstől, a  tájékoztatás, informálás objektivitásától, a módszer(ek) megválasztásától, a javaslat(ok), tényszerű, tárgyszerű, minősítő megfogalmazásától.

A közoktatás nagy erőforrásai lehetnek:

• a belső értékelés szakmai kompetenciájának megteremtésében közreműködés.
• felkészülni külső szakértőként az értékelési ismeretek, matematikai statisztika elsajátítására, jó kommunikáció konfliktuskezelési technikák megtanulására, szakmai felkészültség szélesítésére a módszertan, társtudományok ismeretében

Mindez tanulható!

Mérés fogalma alatt pedagógiai eredménymérés a pedagógiai helyzet egzakt megismerését célozza, alkalmazásával a pedagógus szakmai munkája objektívebben értékelhető, segítségével a vizsgált jelenség számszerűen jellemezhetővé, más hasonló jelenségekkel objektíven összehasonlíthatóvá válik.

A feladat vállalását megkönnyítő intézmény OKÉV irányt mutat a szakértőknek: nem a konzervatizmust erősíti, viszont nagyobb felkészültséget, módszertani tudást elvárva

Amikor egyre több szó esik a minőségről, a minőségbiztosításról elkerülhetetlenül fontos feladattá válik ez a tevékenység.

Szorosan kapcsolódhat az ellenőrzéshez, értékeléshez.

Nyilvánvalóan fontos a mérhetőség legitimálása, elfogadása jó-e ez az óvodának, ahol nem az ismeretközpontú pedagógia tettenérhető elemeivel kell szembenézni,  hanem a gyerek naponta kis lépésekben történő fejlődésével és fejlesztésével.

Leggyakoribb kérdés, óvodapedagógusok körében a legvitatottabb pontja a törvényi változásoknak.

A méréshez kapcsolódó ellenállás nagyon erősnek tűnik, ezért fontos lenne nagy hozzáértéssel kezelni. Szakértőként tenni azért, hogy elfogadható legyen: a mérésnek és az objektivitásnak van helye az óvodapedagógiában is, mert segítségével összefüggések fedezhetők fel az intézményi célrendszerről, a környezetről, a gyerekről, a pedagógus teljesítéséről, hogy mindennek alapján az intézmény egész rendszerét optimalizálhassuk, javíthassuk és a folyamatokba a hatékony beavatkozás lehetősége adott legyen.

Kétségtelen tény, hogy mérésmetodikai nehézségeink vannak. Szakértői névjegyzéken szerepelve visszautasítható-e a mérésre irányuló felkérés, amikor a fenntartók és sok esetben az intézmények részéről is elvárásként fogalmazódik meg ezen igény. Arra bíztatom a jelenlevőket, hogy kérjünk segítséget, tanuljuk meg a mérési technikákat, eljárásokat, elemzéseket, szélesítsük és bővítsük az eszköztárat, gondolkozzunk mi magunk arról, mi az ami az óvoda működésébe bevihető.

Elsőként értelmezni szükséges, hogy a fogalomban mi rejlik. Az ettől való félelem egyik oka lehet, hogy nem teszünk kellő különbséget abban, hogy kire, mire irányulhat a mérés. Bizonygatjuk, hogy nem lehet az óvodás gyermekek teljesítményét számszerűsítve kifejezni.

Mérjünk-e az óvodában? Miért, mit és hogyan címmel jelent meg vitaindító az Óvodai Élet 1999.VII. évfolyam 4. számában. A vitaindítóban feltett kérdések fogalmazódnak meg bennünk és az előadást követő vitákhoz a jelenlévőknek gondolatébresztő csokorként kívánom átadni.

Befejezésül a délelőtti jól felépített plenáris ülésen részletes és korrekt tájékoztatást kaptunk az OKÉV igazgatónőjétől feladataikról, szervezetükről, elképzeléseikről, melyet nem kívánok megismételni. A hallgatóság figyelmét szeretném ráirányítani az előadás azon gondolatára, hogy az új intézmény a legszélesebb szakmára támaszkodva kívánja a feladatait megoldani. Szoros kapcsolatok kialakítására törekszik a kutatóintézetekkel, a pedagógiai szakmai szolgáltatást végző szervezetekkel, a felsőoktatás intézményeivel. szakmai körökkel, a nevelő-oktató intézményekkel és azok fenntartójával, valamint azt a szándékot, hogy a felsorolt feladatok elvégzését szakértők bevonásával lesz képes megoldani. Most épülnek ki azok a szakmai kapcsolatok, amelyek az értékelési, ellenőrzési minőségbiztosítási rendszerek szakmailag megalapozott, hatékony működését lehetővé teszik.

Tőlünk is függ tehát, hogy ebben a rendszerben hogyan tudunk kezdeményezők lenni, a szakmaiság érdekében szakértőként összefogva, munkacsoportokat alakítva befolyásolóvá válni. A konferenciára   meghívást megköszönve, ebben  a szakértői munkában  kívánok sok sikert, eredményt és együttdolgozást valamennyi jelenlévő szakértőnek.