Vargáné Szabó Györgyi

Minőségbiztosítás az óvodában TQM elvek alkalmazásával

 

Elhatároztam, hogy olyan előadást tartok, amelyben csak a TQM-ről fogok beszélni azért, hogy közel kerüljön mindenkihez.

Azt szeretném elérni, hogy lássátok az előttünk álló feladatokat és  meginduljon néhányótokban az elköteleződés a minőségbiztosítás iránt.

Persze nem tudom, hogy azok akik itt ültök, mennyre ismeritek a TQM-et, nem tudom ki mennyit tud erről. Azt remélem, hogy előadás után sokat fogunk beszélgetni, sok kérdést fogalmazunk meg a várható teendőkről, feladatokról, mindarról, ami a minőségbiztosítás.

  Egészen messziről kezdem, mert szeretném kontextusban bemutatni azt a folyamatot, amely 1985-ben indult el, és melynek következménye a minőségbiztosítási rendszer kidolgozásának igénye.

Sokan emlékszünk az 1985 előtti időkre. Az a hír járta, hogy olyan egységesek  az óvodák, hogy Szombathelytől Záhonyig 8. 30-tól mindenhol játékot raktunk a gyerekekkel. Persze ez így ma már humoros, pedig többé-kevésbé igaz volt.

A lényeg az, a példából is látható, hogy külső, centralizált irányítás, vezetés határozta meg az intézményi munkát. A szakfelügyeleti rendszer őrködött, hogy az egyéni eltérések ne kapjanak támogatást.

Az 1985-ben elfogadott, ma már csak "Glatz törvénynek" nevezett Közoktatási törvény volt az első, mely kimondta az intézmények szakmai autonómiáját és az intézményvezetőt jelölte meg, mint a nevelőmunka irányítóját. Ez a törvény volt az, amely legalizálta a már bujtatva megjelenő innovációt, az általánostól eltérő kezdeményezéseket. A szakfelügyeleti rendszer felszámolása, a szaktanácsadás megerősödése gyorsította az intézményi szakmai kompetencia megerősödését, a pályázati kiírások megteremtették az innovációk anyagi bázisát.

Sok intézmény az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején kezdte el az úgynevezett „egyéni arculat” kialakítását, illetve a háttérben már a KFA pályázatokból is láthatóan óvodai programok körvonalazódtak.

Az igazi áttörést az 1993-as Közoktatási törvény hozta, amelyikben ténylegesen megtörtént az irányítás decentralizálása, ami a mi esetünkben az Óvodai nevelés országos alapprogramjának (1996) megjelenését, és a helyi nevelési programok megírásának kötelezettségét jelentette.

Mielőtt tovább követném a törvényi, jogi változásokat, szeretnék néhány gondolatot mondani arról, hogy a pozitívumok, az eufóriás öröm mellett számomra negatívumok is voltak ezekben az időkben.

                A legnagyobb gondot az jelentette, hogy teljesen megszűnt a külső szakmai kontroll, a vezetők körében válság jelei mutatkoztak. Sokan nehezen tudták értelmezni a módszertani szabadság, a szakmai önállóság és a szakmai irányítás kontextusát. A törvényi változások óriási szemléletváltozást követeltek volna, amiről tudjuk, hogy lassú folyamat és mindig a gyakorlat eredménye.

Az oktatásirányítás részéről változásmenedzselésre lett volna szükség, ami növelte volna a vezetők kompetenciáját, felkészültebben fogadták volna az 1996-ban megjelent Alapprogramot és a helyi programírás kötelezettségét.

                Sok öröm, nehézség, feszültség után megszülettek a helyi nevelési programok, ma már az óvodák azokkal dolgoznak.

Számtalan kérdés fogalmazható meg a bevezetés után, ebből én csak néhányat emelek ki:

• Honnan tudjuk, hogy amit csinálunk, az minden területen a célhoz visz-e el?
• Honnan tudjuk, hogy a programban leírt célokat a nevelőtestületen belül hasonlóan operacionalizálják a gyakorlatban?
• Honnan tudjuk, hogy a gyerek elérte a saját képességének megfelelő szintet?

A kérdésekre a választ az 1999 évi LXVIII-as törvényben előírt intézményi ellenőrzési, értékelési, mérési és minőségbiztosítási rendszer kidolgozása után kapjuk meg.

Sokan mondják manapság, hogy nem elég, hogy megírtuk a programunkat? Jó lenne már végre nyugodtan dolgozni. Minek kell nekünk minőségbiztosítás?  Kell  nekünk a minőségbiztosítás?

Pontosan ez az, ami kell, mert intézményen belül, belső önértékelésre alapozva segítségünkre lesz a szakmai minőség folyamatos javításában, az elvárásoknak való megfelelésben, melynek eredményeként javulni fog a társadalmi megítélésünk, elismertségünk, és erősödik a szülők pozitív elfogadása.

Miért kell még a minőségbiztosítás?

• út az EU-ba,
• nő a versenyhelyzet az óvodák között,
• csökken a gyereklétszám,
• az állami normatív támogatást mire költjük, mik az eredmények,
• a fenntartó, az állam joggal akarja tudni, hogyan működünk,
• a nevelési programok bevezetése miatt, mert pl. arra a kérdésre, hogy a programban leírtaknak megfelelően dolgozunk-e, sem az ellenőrzés, sem az értékelés a mérés eszközeivel nem ad adekvát választ, mert a nevelőmunka folyamat. Sem az ellenőrzés, sem az értékelés nem képes folyamatok vizsgálatára. Erre csak a minőségbiztosítás képes, hisz a minőségbiztosítás a folyamatok minőségét javítja.

Mi nem minőségbiztosítás?

• Nem azonos a törvényes működéssel, mert a törvény alapja a működésnek, de a törvény nem erősíti az elvárásoknak való minél jobb megfelelés igényét.
• „Nem azonos az ellenőrzéssel, mert az csak a hiba bekövetkeztét jelenti, és elsősorban visszatartó erővel bír, motivációnak kevés.
• Nem azonos az értékeléssel, mert az csak jelzi a lehetséges minőségi anomáliákat, de nem segít az okok felfedezésében és a tennivalók körvonalazásában”.(Horváth Attila: Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában. Műszaki Könyvkiadó, 1999 (17.o.)

Mi a minőségbiztosítás?

Definíció az LXVIII  törvény, értelmező rendelkezések szerint: 

„…az a tevékenység, amelynek során a közoktatási intézmény folyamatosan biztosítja a szakmai célkitűzésének és az intézmény működésének  egymáshoz való közelítését, a tanulók, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése céljából”.

(Egy dolgot itt most gyorsan leszögezhetünk, azt, hogy nekünk az óvodában talán a munkaerőpiac igényeire nem kell túlzottan figyelnünk.

A lényege tehát az, hogy a minőségbiztosítás olyan önértékelésen alapuló tevékenység, amely azt eredményezi, hogy a tevékenységünk, a gyakorlat, mindinkább közelítsen az elvárásokhoz, a célokhoz.

Iskolai, óvodai minőségbiztosítás

 

A szolgáltatás az elvárásoknak megfelelő és konzisztens legyen.

 

Mi a minőség?  Az elvárásoknak való megfelelés.

 

Miért szolgáltatás az óvodai nevelés?

Itt megállok egy kicsit, mert gondolom sokan elfogadjuk, hogy az óvoda szolgáltat, de azt is gondolom, hogy sokan nem tudnak megbarátkozni ezzel a gondolattal.

Az iparban a bemeneti (INPUT) oldalon van a nyersanyag, az energia, a kimeneti oldalon (OUTPUT) a kész termék, a csapágy. Hogy a  gyártás folyamata sikeres vagy nem, az a gépek  beállításától függ, a hibát - ha van - a gyártás végén a fedezi fel meós.

Akkor ez alapján a nevelési – oktatási intézményben zajló munkát lehet úgy értelmezni, hogy  a kimeneti  oldalon megjelenő a végtermék az iskolaérett gyerek?

Nézzük, hogyan értelmezzük a szolgáltatást, például egy fodrászati tevékenységet, ahol első pillantásra a végtermék  az elkészült frizura.

Gondoljuk végig! Mi minden fontos nekünk a fodrásznál a belépéstől a távozásig? A kedvesség, a pontosság, az olvasnivaló, a beszélgetés, a melegvíz,  a finom fésülés, a kívánt szín kikeverése, és még sok más dolog, azaz az egész folyamat. Ami bent zajlik, az határozza meg, hogy milyen komfortérzettel, megelégedettséggel jövünk el az üzletből, az együttesen a végtermék.

Ha a nevelést, oktatást szolgáltatásként fogjuk fel, akkor már látható, hogy a végtermék nem a gyerek, hanem az egész folyamat a belépéstől a távozásig.

Az óvodában is így lehet ezt értelmezni, az output nem az iskolaérett gyerek, hanem a belépéstől az elmenetelig tartó teljes időtartam alatt nyújtott teljesítmény, maga az óvodai élet, a teljes folyamat.  A szolgáltatás minőségét az elvárásoknak megfelelést a szolgáltatási folyamat, az emberi kapcsolatok, a megélt élmény határozza meg, az, hogy a szolgáltatást a kliens hogyan élte meg.   

Mi kedvesek vagyunk….ez akkor igaz, ha a szülő is így érzi. 

A szolgáltatás nem kiszolgálás, az elvárásoknak való megfelelés nem egyenlő az igényeknek való megfeleléssel.

Mit jelent a konzisztens? Azt, hogy a teljesítés minősége nem lehet személyfüggő,   mindenki teljesítménye állandó, egyenletes, megbízható. 

Elvárásoknak megfelelés

Kik elvárásainak kell megfelelni?

• állami, jogi,
• külső felhasználó, szülő (helyi program), gyerek,
• belső fogyasztó, a dolgozók. Nagyon fontos az elvárások ismerete, mert jó légkör, elégedettség, emberi kapcsolatok, eredményes munka öröme, feltétele a minőségi munkának.
• fenntartó, (azt várja, hogy olcsó legyen az intézmény működtetése, a   szülők ne panaszkodjanak.)

TQM szerint működő intézmény végső célja az elvárásoknak való megfelelés.

TQM-el működő óvoda jellemzői:

• Jövőképe van, (megfogalmazzák az értékeket, ami felé haladnak, amit mindenki ismer, és elfogad.)

• Stratégia és a célok megfogalmazottak, (az elérhető cél, feladatok, napi tevékenységekké történő operacionalizálása).

• Csoportok vannak, (akik a folyamatok minőségi javítását tervezik, végrehatják, ellenőrzik, stb).

• Eszközökkel rendelkeznek, (amivel a célok, „a mi van most” jól mérhető).

• Szervezeti kultúrája fejlett, (a döntési szintek lekerülnek a legalsó szintre, a vezetés szituatív,  bizalomra épül).

• Kommunikáció, a vevő elégedettségének a követése (figyelni, hallgatni, megérteni).
• Elkötelezettség, vezetői elkötelezettség a minőségbiztosítás iránt.

 A ciklusosság a minőségbiztosítási rendszerek egyik ismérve.

Minőségbiztosítási ciklus

• Iránycél, stratégiai cél: törekvéseinket jelenti, e felé haladunk, soha  

     nem érjük el, de irányt mutat.

• Helyzetértékelés: (hol tartunk most), diagnózis felvétele az intézményi iránycélok jellegétől függően.

• Jövőkép: milyen lesz az óvoda 2-3 év múlva. A célnak kapcsolódni kell az iránycélhoz, és levezethetőnek kell lenni a helyi nevelési program céljaiból.

• Terv: a helyzetértékelés és a cél ismeretében lehet meghatározni a tervet, ami azt tartalmazza, hogy mit kell tenni a cél érdekében, illetve tartalmazza még a felelősök nevét, határidőket,  a sikerkritériumokat, az ellenőrzést végző nevét. 

• Végrehajtás, értékelés: az eredményeket ellenőrizni, értékelni kell, a szempontokat mindig a célokhoz viszonyítva határozzuk meg. Meg kell kérdezni: ide indultunk? Ha a válasz nem, akkor változtatni kell.

A minőségbiztosítás  akkor  működik egy óvodában, ha a ciklus folyamatos, és a tevékenységek minél szélesebb körére terjed ki.

A bevezetés fázisai

• vezetői döntés,
• 30 órás tréning,
• az első ciklus, ciklusok elindítása,
• a minőségbiztosítási folyamat terjedése,
• a szervezeti rutinok kultúrává válása,
• külső audit szükségessége.