Lampertné Zákonyi Judit

A  szakértő  feladatai,  szakértői  kompetenciák

 

Szeretettel köszöntök mindenkit, akinek az érdeklődését felkeltette a mai napra szervezett program, aki szívesen hall, és aktívan részt is vesz a közös gondolkodásban. Örülnék, ha részünk lenne ebben is ma. 

Az eltelt időszakban nagyon fontos dolgok történtek a közoktatásban. A szakmai lehetőségek és a társadalmi igények szempontjából valóban fordulóponthoz érkezett a magyar közoktatáson belül az óvodai nevelés is. Ma megvalósulhat óvodáinkban az értékválasztási szabadság, s ezzel szinkronban természetesen az intézményi nevelőmunka sokoldalúsága. 

Nem csekély az előttünk álló feladat, melynek eredményeképpen minden óvodának meg kell találnia a minőségi  fejlesztést  biztosító  megoldásokat. Az elkövetkezendő nevelőmunkának, a MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS folyamatának, véleményem szerint egyik fontos biztosítéka, segítője és inspirálója a  közoktatási szakértő.

A Köznevelés 1999./ 27-es számában egy számunkra fontos közvélemény-kutatás  olvasható, melyben a kérdések arra irányultak,  hogy jó dolognak vagy inkább rossz dolognak tartják a megkérdezettek, hogy a magyar közoktatásban az utóbbi 9-10 évben  az értékelés, ellenőrzés  visszaszorult ?

Ezt  a pedagógusok 81 % - a inkább rossz dologként értékelte. Úgy gondolom, hogy ez az arány az egyik biztosítéka a jövőben a szakértői munka iránti igénynek.

Nem én vagyok az első, aki ennek a témának az átgondolásakor időutazásra invitálja a hallgatóságot. Nem fogunk annyira elrugaszkodni a valóságtól, mint némely filmben látható. Kalandozzunk először egy kicsit vissza a közelmúltba, s nézzük  meg folyamatában hogyan jutottunk el a jelenig .

Mi volt akkor? – s  miért?

Ami akkor volt – az mára mivé lett? – s jó -  e ez nekünk? ......

Ha nem – mit tehetünk? .............

A közelmúltat vizsgálva, egyértelműen kitűnik, hogy mára megváltoztak :

  • A közélet résztvevői
  • Szemléletük, tevékenységi formáik és módszereik
  • A tevékenységekhez kapcsolható fogalmak és kifejezések

A KÖZELMÚLT

(Törvényi hivatkozás, időrend,

szaktanácsadás)

JELLEMZŐI

(szakértés)

Az oktatásról szóló 1985. évi I. Törvény végrehajtására kiadott 41/1985. (X. 5.) MT rendelet, valamint a 11 /1986.  (VII. 27.) MM rendelet >>>>>>

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 90-es évek körül jelentősen megváltozott a magyar pedagógiai   közállapot.

 

 

Az állami ellenőrzés megszűntével >

 

 

 

 

 

 

 

 

 

91- 92.: Korszakváltó időszak

Megindult a szaktanácsadói hálózat felszámolása >>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

 

 

 

 

 

A szaktanácsadói és a szakértői hálózat egyaránt működik.

 

 

 

 

 

Az 1993. évi Közoktatásról szóló  törvény (36 § - a) kimondja, hogy  a szaktanácsadás  elsődleges feladata az oktatási – pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése. Elvárás, az „egészre„ irányuló, perspektivikus látásmód. Így a szaktanácsadó FOLYAMATOT lát >>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

 

 

A szaktanácsadói szolgáltatáshoz általában ingyenesen jutnak az intézmények >>>>>>

 

 

 

 

Alkalmazott módszereik között sok azonosság tapasztalható: pl.

·         Megfigyelés, dokumentumelemzés

·         Interjúszerű beszélgetés, egyéni vagy csoportos megbeszélések,

·         A gyermeki munkák elemzése

 

Különbség van az információk, eredmények felhasználásában:

·         A feltárt hiányosságok javításában a szaktanácsadó továbbra is együttműködik az intézménnyel

·         Az elkövetkezendő fejlesztő folyamatnak is részese

 

A szaktanácsadók szakmai háttere a Pedagógiai Intézet >>>>>>>>>>

 

A közoktatási törvény 101. § (1) bekezdése >>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

 

 

3/ 1994. ( III.  29. ) MKM rendelet értelmében >>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Közoktatási Törvény 1994. évi módosítása >>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

 

 

 

Eközben a szaktanácsadók helyzete folyamatosan rosszabbodik, néhány megyében meg is szűnik a szaktanácsadói hálózat.

A 10/1994. sz. (V.13.) MKM rendelet sem  fogalmazza meg a várt szabályozást, így továbbra is az egyes fenntartóktól függ, hogy milyen feltételek között dolgoznak a szaktanácsadók.  

 

A Ktv. 107 § - a kimondja >>>>>>>

(előírja, hogy mely esetekben kötelező szakértői tevékenységet kérni)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rengeteg a megoldatlan, mindenkit izgató kérdés. A Pedagógiai Intézeteket a megyei önkormányzatok tartják fenn, mivel jogszabály nem rendezte a működés kereteit és finanszírozását.

 

 

 

 

 

Ma   is   gazdátlan  a   szaktanácsa-dás.

 

 

 

MIKOR LESZ ISMÉT A SZAKTANÁCSADÁS A SZAKMA MOTORJA ?

 

Az intézményi munka objektív értékelését mind határozottabban igénylik és követelik a közoktatás szereplői. Megalakult az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont >>>>>>>>>

(Országos illetékességgel rendelkező Központi Hivatal)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1999. nyarán elfogadott Közoktatási Törvény módosításának szemlélete a minőségelvű oktatáspolitika megteremtését domborítja ki. Mindezt hármas eszközzel kívánja elérni:

·         A finanszírozás terén az állami szerepvállalás erősödésével

·         A tartalmi szabályozás kerettervekkel történő kiegészítésével

·         Országos értékelési és minőségbiztosítási rendszer kialakításával.

 

 

 

 

 

 

 

 

1999. 09 – től megkezdte működését az oktatási jogok miniszteri biztosának hivatala, ahová diákok, pedagógusok, szülők egyaránt fordulhatnak sérelmeik orvoslása érdekében.

 

 

 

 

Megszüntette a „külső” ellenőrzést, melynek hatására a „belső„ ellenőrzés kapott nagyobb hangsúlyt. Az addigi tartalmi   szabályozás  ellenőrzésére működ-tetett  állami   SZAKFELÜGYELET  helyett  >>>>>>>>>>>   létrejött:   a     SZAKTANÁCSADÁS !!

Ezzel a szakfelügyelet „direktebb„ irányítást magába foglaló tartalmáról,  a  szakmai     SEGÍTSÉGADÁSRA  tevődött a hangsúly.

CÉL: az irányítás korábbi,  centralizált rendszerének lazításával az intézmények önállóságának és felelősségének növelése,  szakmai autonómiájuk  biztosítása.

 

Az egyre erőteljesebbé váló kihívások eredményeképpen a  szaktanácsadás SZAKMAI SZOLGÁLTATÁSSÁ   VÁLT.

 

Felértékelődött a belső ellenőrzés és  önértékelés  fontossága.  

A KÉTSZINTŰ TARTALOM-SZABÁLYOZÁS BEVEZETÉSE   KIEMELI    AZ INTÉZMÉNY-VEZETÉS FELELŐSSÉGÉT, Intézményeinkben   mélyült az az elvárás, hogy az elsőszámú tanácsadó maga a vezető legyen.

 

 

 

Újabb társadalmi igény hatására felépült a SZAKÉRTŐI HÁLÓZAT, melynek tevékenysége célorientált.

A szakértő a megrendelő megbízása alapján, az általa meghatározott feladat szerint, döntési és intézkedési jogkör nélkül dolgozik.

 

Általános igényként jelentkezett tevékenységük azonosságainak illetve különbségeinek tisztázása. Lassú folyamat által vált nyilvánvalóvá, hogy: MUNKÁJUK    ELSŐSORBAN TEVÉKENYSÉ-GÜK CÉLJÁBAN KÜLÖNBÖZIK.

 

 

 

 

 

 

 

 

Míg a szakértő – mivel felkérése az adott feladatra szól – előzmények és következmények tisztánlátása nélkül  elsősorban csakis az adott helyzetet   látja.

 

 

Míg a szakértésért fizetni kell.

(megérthető, hogy általában csakis akkor veszik ezt igénybe, ha már elkerülhetetlen.)

 

Mindkettőjük működésében közös, hogy csak szakmai területre terjedhet ki tevékenységük. (Szakmai ellenőrzésben az országos szakértői névjegyzékben szereplők vehetnek csak részt.)

 

 

 

 

 

A szakértő feltár, írásos szakértői elemzést készít, javaslatot tesz, s ezzel be is fejezte a munkáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

A szakértőnek nincs szakmai háttere

 

 

Létrehozza a SZAKÉRTŐI  NÉVJEGYZÉKET, s kimondja, hogy a szakértők  „  nevelési – oktatási intézményben szakmai ellenőrzésben vehetnek részt.

 

„A szakértő kirendelésének szabályait, az ellenőrzés, vizsgálat előkészítésének, az összegző jelentések elkészítésének menetét „ a TOK – ok   végzik.

(Tankerületi Oktatási Központ)

A szakértő a TOK – okhoz kapcsolódva végzi a szakmai ellenőrzést. Tevékenysége elsősorban a folyamat eredményére illetve az adott pillanatnyi helyzetre irányul.

 

Megszűntette a TOK –okat. Mivel az  intézményes működtető szerv így  megszűnt,  az intézmények de a szakértők is  magukra maradtak. Nagyon nehéz, ellentmondásos a helyzet.................................................

Ugyanekkor készültek az intézmények egy számukra  addig még ismeretlen  – óriási feladatra – a helyi nevelési programok megalkotására. Az iskolák 1998. 09.01-től, óvodáink pedig 1999. 09. 01-től kezdték meg munkájukat a HNP – k alapján.

 

 

 

A szakértői véleménykérés két   esetben nélkülözhetetlen rendjét :

·         A fenntartónak kötelező szakértői véleményt kérni a nevelési programok jóváhagyása előtt

·         A nem önkormányzati intézményeknél kötelező a jegyzőnek szakértői véleményt kérni a működési engedély kiadása előtt.

 

Felkérhető szakértő: a nevelő – oktató munka segítésére. Pl: oktatáspolitikai koncepció kidolgo-zása, vezetői pályázatok vélemé-nyezése, szakmai programok minősí-tése, a pedagógiai – szakmai hatékonyság vizsgálata, szakmai minősítések elkészítése.………......... különböző konfliktusok  kezelése  - véleményezése, (óvoda – szülő, fenntartó- vezető.......)

 

 

Teljesen esetleges a szakértők munkája. 

 

Az állapotok MÉG MOST IS, MÉG MA  IS  RENDEZETLENEK!

 

 

 

 

 

 

Az OKÉV feladata lesz a szaktanácsadók, szakértők összefo-gása

A miniszter az OKÉV – en keresztül gondoskodik a pedagógiai munka ellenőrzéséről, értékeléséről.

EZZEL   VÁLTOZOTT   A TARTALMI    SZABÁLYOZÁS!

Az OKÉV szervezi a minőségbiztosítási rendszer kiépítését- melyben Hoffmann Rózsa igazgató szerint -- a legfontosabb, az értékek továbbvitele lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1999-es törvénymódosítás kimondja, hogy legalább két  közoktatási intézmény fenntartása esetén köteles az önkormányzat intézkedési tervet készíteni, 2000. július 31 – ig. E terv hosszabb távra meghatározhatja a helyi oktatáspolitika alakulását.

 

 

 

 

 

 

 

Ma is – már régóta várjuk azt a jogi iránymutatást, amely tisztázná a szakértők és szaktanácsadók funkciójának, tevékenységi körének, igénybevételük lehetőségeinek módjait, formái.

A szakértői kompetencia alapja: az a többieket is inspirálni képes erő:

A szakmai kompetencia elvárása:

 

A SIKERES MUNKA FELTÉTELEI:

 

·         mely szakmai tájékozottságot, mély szaktudást

·         kultúrált viselkedést , személyes példaadást, fegyelmezett munkavégzést,

·         és együttműködési készséget  kíván .

FELTÉTELE :

·         Szerepeljen az Országos Szakértői  Szaklistán

ELVÁRÁS : 

A törvényi rendelkezések tisztán látása.

SZAKMAI  ALAPJA: a  HNP (Helyi Nevelési Program)

E folyamatban nem lehet cél a „rajtakapás„, csakis az erősségek megmutatása! Fontos az önelemzés, önfejlesztés serkentése mellett, az

„intézményszintű minőségkép„ kialakításának segítése, tisztázása.

 

·         elsősorban a fejlesztő jellegű szakértői tevékenység végzése, ( „ címkék „  és jelzők mellőzésével )

·         az  érkezett igény megrendelő szerinti kielégítése,

·         a vizsgált területen a korszerűsítés fő irányainak , a  fejlesztés lehetőségeinek az ismerete ,

·         tényfeltárás alapján veszélyek megfogalmazása,

·         az ellentétes vélemény meghallgatása és figyelembevétele,

·         a megállapítások tényszerűsége, 

·         a folyamatos önképzés gyakorlata.

·         Az intézmény  szakmai értékeinek alapján az  intézményfenntartók tisztánlátásának segítése

·         Reális tények közvetítése a szülői tisztánlátás érdekében (hol van itt a szakértői kompetencia határa?)

  

·         Közös nyelv  megtalálás (a szakértő soha nem az egyéni véleményével veti össze a tapasztalatait, hanem a konkrét gyakorlat s a jogszabályok átfedéseit illetve eltéréseit figyeli. Megállapítja, hogyan működik az intézmény az óvodahasználók szemszögéből) A hangsúly a folyamat és a teljesítmény összefüggésein van. Lényeges tartózkodni a versenyszerűségtől, s e közben csakis önmagukhoz viszonyíthatók az intézményi eredmények.

·         A belső megrendelők érdekeinek képviselete    (az egymás felé fordulás és a belső kommunikáció mélyítése,  a tisztánlátás segítése a céloknak legmegfelelőbb intézményi működés elérése   érdekében)

·         A folyamatos változás közben a stabilitás és kiszámíthatóság képviselete

·         „A fejlődés szolgálatához„ szükséges  bizalom sugárzása. A pedagógia nem tűri a bizalmatlanságot. El kell érnünk, hogy minden óvónő higgyen saját munkája eredményében.

A fejlődés irányát befolyásolja az alkalmazott nevelés milyensége. Fontosnak tartom, hogy a szakértő a bátorító – megengedő nevelés szükségességét erősítse. A jövő kihívásainak ugyanis csak a pozitív „ÉN -  képű„ ember tud eleget tenni. A bátorító nevelés a célokat nézi és keresi, hiszi, hogy ezek fontosabbak az okoknál. A gyermeki kreativitás és öntevékenység csakis akkor növekszik, ha az összes gyermekekkel foglalkozó felnőtt látja, hogy minden kisgyermekben van érték, melyek észrevétele és kiemelése erősíti a pozitív személyiségjegyeket.

 

TEHÁT: az 1993/94-es évektől bekövetkezett változások az intézményi autonómia növekedését eredményezték, mely felszabadult alkotókedvet váltott ki és biztosította ÖNMAGUNK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ÉS ELGONDOLÁSAINK VÉGHEZVITELÉNEK SZABADSÁGÁT.  Ez a szabadság azonban egy tudatosan és helyesen kialakított szabályozási rendszer nélkül veszélyes is lehet.

  • Mindezért, a szakértői tevékenységet vizsgálva, fel kell tenni azt a kérdést, HOGY SZÜKSÉGES – E EGY OLYAN VEZETŐI – PEDAGÓGIAI SZEMLÉLETI EGYSÉG,  amely  a magyar óvodapedagógiai kultúra értékeit képviseli ?  Tehát
    lehet-e, kell – e  szemléleti szabályozást létrehozni?
  • Óvodáink életében új kihívás a SZOLGÁLTATÁS, az innováció, a menedzser- szemlélet, a versenyhelyzetnek való megfelelés....... melyek mind – mind új jelentéstartalommal bírnak. MI EBBEN AZ EGÉSZ FOLYAMATBAN-, A GONDOLKODÁS MINŐSÉGI VÁLTOZTATÁSÁBAN –, a közérzet javításában -  A SZAKÉRTŐ FELADATA?

 

  • Mert mi is jellemzi ma óvodáinkat? A nevelésben is a többféleség gyakorlata vált egyre általánosabbá. Változó világ, változó rendszerében, változó hangulat és érzelemvilággal telített napokat élünk át. Egyértelműen látható az érdeklődés, a megfeszített munka, a szakmai önállóságra törekvés...... de más oldalról vizsgálva kitűnik a szakszerűtlenség, a cinizmus, sőt még a fásultság is........ HOGYAN – MI MÓDON KEZELJÜK AZ  EGYRE POLARIZÁLÓDÓ ÓVODÁKAT, MILYEN SZINTIG TOLERÁLJUK A NAGY KÜLÖNBSÉGEKET ?
  • Fontos kérdésnek érzem, hogy MEGVANNAK – E  A SZAKÉRTŐKNEK A MEGFELELŐ ESZKÖZEI, IDŐBELI LEHETŐSÉGEI HOGY AZ ADOTT SZÜKSÉGLETEKNEK MEGFELELŐEN TÁMOGATHASSÁK AZ ÓVODÁKAT? HOGYAN  VÉGZI E FELADATOT A BEOSZTOTT ÓVÓNŐKÉNT DOLGOZÓ  SZAKÉRTŐ? (vezetőként mégiscsak több a lehetősége és a jelentkező igényekhez alkalmazott szabadideje.)

 

  • Mi a jó és kevésbé jó munka kritériumrendszere ?  Az intézmény tényleges értékeit a megrendelő számára csakis az adott intézmény által létrehozott értékek feltárásával, kimutatásával tehetjük világossá és ismertté. Ehhez egységes minőségfejlesztési - értékelési rendszer szükséges.  HOL TART MA EZ A FOLYAMAT?

 

  • Mihály Ottó megfogalmazása szerint: „A pedagógus szakember legyen és ne betanított munkás„. Ezzel egyetértve kérdezem: - ha nem kreatív, ötletteli, önálló és gyermektisztelő a meglátogatott – vizsgált - intézmény szellemisége, óvónői, sőt még a vezető sem, mi a teendő?

 

  • Meditációra érdemesnek tartom A SZAKÉRTŐI SZEMÉLYISÉG JELLEMZŐINEK MEGHATÁROZÁSÁT  IS. Mivel az kell, hogy a szakértő a legabszolútabb értelemben szakértő legyen, e feladat végzésére  valóban a leges  – legalkalmasabb emberek kiválasztása a jövő sürgős feladata. A szakértőnek többoldalú, kiváló személyiségnek kell lennie, aki már az első pillanatban megnyeri a fogadó intézményt.

 

És végezetül...................

Ma mindannyiunknak arról kell közösen gondolkodnia, hogy hogyan jobban, s mit tehetünk együttesen – de ki – ki egyénileg is természetesen, FOLYAMATOSAN, A JOBBÍTÁS    SZÁNDÉKÁVAL!? 

Kívánom, hogy mihamarabb segítsük ezt a ma még „divatos eszmét„ a  minőségbiztosítást  a hétköznapok nyelvére lefordítani., miközben értjük s élvezettel végezzük a szakértői teendőinket is. A minőségjavító folyamat végzése közben ne tévesszük szem előtt, hogy gyermekeink csak egyszer – most – ma – nőnek fel!