Szabó Imre

Irányelv vagy kerettanterv (a tartalmi szabályozás lehetséges módozatai gyógypedagógiai intézetekben)

 

Az előadást a következő főbb fejezetek köré építettem fel:

1. A tartalmi-tantervi szabályozás alakulása Magyarországon az ezredforduló tájékán.

2. Kerettantervi koncepció főbb elemei.

3. Hogyan alakuljon a tartalmi-tantervi szabályozás a fogyatékos tanulókat nevelő-oktató iskolákban?

1. A tartalmi-tantervi szabályozás alakulása Magyarországon az ezredforduló tájékán. (Visszatekintés a múltra, a jelen állapot ismertetése, a jövő kihívásai.)

 

1995 novemberében hosszú politikai és szakmai viták után a Horn kormány elfogadta a Nemzeti Alaptantervet, ezzel a tartalmi és tantervi szabályozás területén új fejezetet nyitott a magyar közoktatás történetében. A központi előíró jellegű, utasításos tantervi szabályozást fokozatosan elkezdte felváltani egy olyan tanügyi dokumentáció, amelynek alkalmazásával az állam a kötelező iskolai tanítás tartalmát, célkitűzéseit csupán keretjelleggel, az iskolai műveltséggel szemben támasztott követelmények körülírásával kívánta szabályozni, meghagyva az iskoláknak azt a lehetőséget, hogy ezeket értelmezze és a helyi viszonyok figyelembe vételével helyi tantervé lefordítsa, pedagógiai programjába beépítse. A helyi tantervek készítését minősített mintatantervnek biztosításával segítette az ágazati minisztérium. Ez a kétszintű tartalmi-tantervei szabályozás 1998 szeptemberétől került bevezetésre az általános iskola 1. és 7. osztályában.

LEGGYAKORIBB TANTÁRGYI ELNEVEZÉSEK

 

Magyar nyelv és irodalom

Anyanyelv és irodalom

Matematika

Ember és társadalom

Társadalmi ismeretek

Történelem

Történelem és társadalmi ismeretek

Osztályfőnöki

Természetismeret

Biológia-egészségtan

Fizika

Kémia

Földrajz

Földünk és környezetünk

Ének-zene

Vizuális kultúra

Művészetek

Informatika

Termelés és gazdálkodás

Életvitel és gyakorlati ismeretek

Testnevelés

Angol

A központi szabályozást - a szabályozás első szintjét - a NAT jelentette, a második, a helyi szintet pedig a fenntartó által jóváhagyott pedagógiai program részeként a helyi tanterv.

A közoktatási törvény 1999. június hónapban történt módosítása több fejezetet is érintett, többek között a tartalmi szabályozásban is új elemként jelent meg a NAT alapján készült, iskolatípusonkénti kerettantervek fogalma. Ennek következtében a tartalmi-tantervi szabályozás is átalakul a következő módon. Idézet a törvényből: ”Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot, a Nemzeti Alaptantervben szereplő műveltségi területekre épülő kerettantervek biztosítják. Az iskola a Nemzeti Alaptantervre épülő kerettanterv alapján helyi tantervet készít, vagy az ilyen módon készült helyi tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként pedagógiai programjába.” Ezzel megvalósul a hárompólusú tartalmi-tantervi szabályozás. (Szemléltetés: 2. sz. prezentáció)

Az iskolatípusonkénti kerettanterveket az oktatási miniszter készítteti el és a kötelező alkalmazása 2001 szeptemberétől - felmenő rendszerben - 1., 5. és 9. évfolyamon kezdődik el. 2001-től 2005-ig tart az átmeneti időszak, amikor lesznek olyan tanévek, amikor az intézmény háromféle tantervi szabályozást alkalmaz egyszerre. (Szemléltetés 3. sz. prezentáció)

                                                   

 

Ebből a sajátos helyzetből adódóan a szakértőnek jól felkészültnek kell lennie, hogy ezt a ”kaotikusnak” tűnő állapotot kezelni tudja, szakmailag megalapozott, helytálló és objektív álláspontot tudjon kialakítani tevékenysége során.

A fogyatékos tanulókat nevelő-oktató iskolákban a tantervi-tartalmi szabályozásban nagyon fontos tanügyi dokumentáció az Irányelv, amely a NAT alkalmazásához és a sérült gyermekek különleges gondozását végző intézmények helyi tantervének elkészítéséhez ad elvi útmutatást. Az Irányelv tartalmi szabályozó funkciója a gyógypedagógiai intézményekben, különösen az értelmi fogyatékos tanulókat nevelő iskolatípusban sokkal erősebben érvényesül, mint a nemzeti-etnikai-kisebbségi vagy a két tanítási nyelvű oktatásban.

Az új típusú tartalmi szabályozás bevezetése számtalan kérdést, problémát vet fel a mi szakterületünkön is. Néhányat ezek közül szeretnék kiemelni, ami az én megítélésem szerint fontos:

• Hogyan befolyásolja a kerettantervek megjelenése a fogyatékos tanulók iskolai oktatásához készült irányelv funkcióját, helyét, a tartalmi szabályozás rendszerében?
• Szükséges-e, hogy a többségi iskoláknak készült kerettanterveken kívül sérülés-specifikus gyógypedagógiai kerettantervek is legyenek?
• Hogyan alakul a kerettanterv és Irányelv viszonya?
• A kerettanterv készítésének szakmai koncepciója - tartalom, szerkezet, alapelvek tekintetében- mennyire alkalmazható a mi területünkön?
• Az Irányelv kerettantervi megfelelésnek történő átdolgozása szükséges és lehetséges-e minden fogyatékossági területen?
• Az iskolaszerkezeti változások (a 8 osztályos alapfokú oktatás visszaállítása) hogyan befolyásolják a tartalmi szabályozást a gyógypedagógiai intézményekben, főként az értelmi fogyatékosokat nevelő iskolákban. (Alapozó szakasz befejezésének évfolyama hol legyen, lesz-e lehetőség a tartalom egységben való kezelésére, a tananyag széthúzására?)

A tananyag és követelmények évfolyamokra történő lebontása könnyebbé teszi-e az iskolatípuson belüli átjárhatóságot?

                Ezek azok a fontos szakmai kérdések, amelyre az előadásom során, felkészültségem, a rendelkezésemre álló információk alapján, a megadott időkereten belül, saját véleményemet is megfogalmazva megpróbálok választ adni.

Remélem sikerül felkeltenem érdeklődésüket és az előadást követő véleménynyilvánításukkal hozzájárulnak a szekció munkájának eredményességéhez.

                A bevezető rész után rátérek a kerettantervi koncepció néhány általam fontosnak tartott jellemzőjének ismertetésére, és ezzel szeretném előkészíteni a gyógypedagógiát érintő fejezetet.

A kerettantervek 8+4-es iskolaszerkezeten alapulnak, így az oktató-nevelőmunka szakaszainak megfelelően 1-4, 5-8, valamint 9-12 évfolyamokra iskolatípusonként külön készülnek tantervek a következőképpen (Szemléltetés: 4. sz. prezentáció)

A KERETTANTERV TÍPUSAI

	Alapfokú nevelés-oktatás szakasza
	1-4. évfolyam     1+1 speciális fejlesztő program
	5-8. évfolyam     1+1 speciális program
	Középfokú nevelés-oktatás szakasza
	9-10. évfolyam   1 szakiskolai (10. évfolyam végén alapvizsgázók számára + 1 felzárkóztató, pályaorientáló, szakképzésre felkészítő program (hiányos felkészültségű tanulók számára)
	9(10) évfolyam  1 szakiskolai felzárkóztató program (16 éves korukig a              8 osztály be nem fejezettek számára)
	11-12.évfolyam   1 szakiskolai közismereti program (a 11-12. évfolyam                       végén alapvizsgázók számára)
	9-12. évfolyam   1-1 gimnáziumi és szakközépiskolai

Alapfokú nevelés-oktatás szakasza:

1-4. évfolyam    1+1 speciális fejlesztő program

5-8. évfolyam    1+1 speciális fejlesztő program

Középfokú nevelés-oktatás szakasz:

9-10. évfolyam  1 szakiskolai (10. évfolyam végén alapvizsgázók számára) + 1 felzárkóztató, pályaorientáló, szakképzésre felkészítő program (hiányos felkészültségű tanulók számára)

9. (10) évfolyam 1 szakiskolai felzárkóztató program (16 éves korig a 8. osztályt be nem fejezettek számára)

11-12. évfolyam  1 szakiskolai közismereti program (a 11-12. évfolyam végén alapvizsgázók számára)

9-12. évfolyam   1-1 gimnáziumi, szakközépiskolai

Szakmailag nagyon fontos elem, hogy átlagostól jelentősen eltérő ütemben haladó tanulócsoportok számára a kerettantervek mellé speciális fejlesztő programok is készülnek.

• A kerettanterv meghatározza

- a nevelés-oktatás célját, tartalmát

- tantárgyak rendszerét

- a kötelező és közös követelményeket

- a követelmények teljesítéséhez szükséges óraszámokat

- a kerettantervtől való eltérés szabályait.

• Szerkezetileg két nagy egységből áll

általános rész: - az iskolatípus nevelési célrendszere is ehhez igazodó műveltségkép

                        - képességfejlesztési követelmények 

tantárgyi tantervek

• Egybeszerkesztve jelennek meg az ismeretek és fejlesztési követelmények.
• Meghatározza a kötelező óraszámon belül azt az időkeretet, amelyet a kerettantervben szereplő tantárgyak és a hozzájuk kapcsolódó ismeretek elsajátításához minden iskolának fordítani kell. (A közoktatási törvény a korábbihoz képest változást hozott a kötelező tanórai foglalkozások időkeretében is. (Szemléltetés: 5. sz. prezentáció)

 

MODUL ÓRASZÁMOK 1-4. ÉS AZ 5-8. ÉVFOLYAMON

Modulok	1-4. évfolyam	5-6. évfolyam	7-8. évfolyam
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek		(10) történelem	20
Egészségtan		10	(10) biológia
Hon- és népismeret	(40)*környezetism.	10	9
Környezeti nevelés		(10) természetism. osztályfőnöki	(10) osztályfőnöki
Tánc és dráma	37	17
Mozgóképkultúra és médiaismeret			10
Informatika/könyv-tárhasználat	27	27	kötelező heti 1 órás tantárgy
Technika	74	74	25
Háztartástan	10	10	10
Pályaorientáció			(5) osztályfőnöki
Összesen	148	148	74

• A kerettantervnek a tanulók törvénybe rögzített kötelező óraszámainak nem az egészét szabályozzák. Minden évfolyamon a kötelező óraszámon belül - évfolyamonként és iskolatípusonként eltérő mértékben - meghatároznak egy időkeretet, melynek felhasználását az iskola a helyi tantervében szabályozza.

       Megjelenik a szabadon tervezhető, szabadon szervezhető órakeret fogalma, valamint a kerettantervi szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy az önálló tantárgyakká nem szervezhető kis óraszámú, döntően új műveltségterületek a lehető leghatékonyabban épüljenek be a helyi tantárgyi rendszerbe. Ennek egyik lehetősége a modulrendszerű oktatás.

   Fogalmak magyarázata:

   Szabadon szervezhető órakeret:

   (Bizonyos kötöttséggel használható szabadon.) Ezt az órakeretet az iskolák a kerettantervben leírt modulokra (pl: tánc, dráma, egészségtan, mozgóképkultúra, médiaismeret...) kötelesek fordítani. Az iskola azt szabályozhatja a helyi tantervében, hogyan kívánja megszervezni a modulok műveltségtartalmának átadását. Egyik lehetőség, hogy ezeket valamelyik tantárgyhoz integrálja.

   Ebben az esetben az adott órakeretből vagy megnöveli a befogadó tantárgy óraszámát, de kisebb óraszámú moduloknál (pl: médiaismeret), ha a befogadó tantárgy jellege lehetőséget az idővel való hatékonyabb gazdálkodásra az időkeret kevesebb is lehet, mint a két műveltségi anyag kerettantervi óráinak összege.

Szabadon tervezhető órakeret:

   A helyi tantervben kötöttségektől mentesen használható fel. Ebből az órakeretből bármely tantárgy vagy modul óraszámát is megemelhetik, illetve a kerettantervben nem szereplő új tantárgyat is bevezethetnek.

Tantervi modulok:

    Cél ezzel az oktatási formával, hogy az önálló tantárggyá nem szervezhető kis óraszámú, főként új műveltségterületek átláthatóbbá váljanak, követhető legyen, hogy az új tudásterületek hol jelennek meg a pedagógiai programban, az iskolai gyakorlatban. (Szemléltetés: kerettantervi koncepció modulóraszáma az alapfokú oktatásban.)

 

3. Hogyan alakuljon a tartalmi szabályozás a fogyatékos tanulókat nevelő-oktató iskolákban

Az érzékszervi, testi fogyatékos és beszédfogyatékos tanulóknak a sérülésből adódó specifikusságok és korlátok figyelembe vételével a sajátos követelmények érvényesülése mellett többségében azokat az ismereteket, tudáselemeket, műveltségtartalmakat kell elsajátítaniuk, amit a nemzeti alaptantervre épülő kerettanterv előír.

Ezért ezeknél a populációknál - a törvényi előírások figyelembe vételével - az tűnik szakmailag a legoptimálisabb megoldásnak, ha az érintett intézmények a különböző iskolatípusokra készült kerettantervek közül az iskolaszerkezetüknek megfelelőt használják az irányelvben megfogalmazott módosítási, eltérési lehetőségek alkalmazásával. Ennek a két tanügyi dokumentációnak az együttes felhasználásával tudják a helyi tantervükben a szükséges korrekciókat megtenni. Így az irányelv az érzékszervi, testi és beszédfogyatékos tanulók iskoláiban változtatás nélkül használható a jövőben is. A fogyatékosság típusából és mértékéből adódó sajátosságokat - részben a tantárgyak tartalmában, valamint az ismeretnyújtást segítő speciális módszerek és eszközök kiválasztásával - a helyi tantervben kezelni lehet. (A tanulónépesség aránya és az intézmények száma miatt az érzékszervi, testi és beszédfogyatékos tanulók számára egy-egy mintatanterv készült, amelyet az érintett intézmények minimális eltérésekkel adaptáltak.) Pl: A mozgáskorlátozott tanulóknál a gépi írás megjelenése, mint specialitás, az olvasható íráskép megjelenítéséhez ad segítséget, vagy a testnevelés tantárgy követelménye és tartalma is jelentősen módosulni fog a kerettantervben leírtakhoz képest. A vak gyermekeknél a művészetek esetében a vizuális érzékelés helyett a tapintással történő érzékelés lép be a tárgy és környezetkultúrára koncentrálva. A hallássérült gyermekeknél a legtöbb eltérés a magyar nyelv és irodalom tantárgynál lesz, ahol olyan speciális fejlesztési részterületek jelennek meg, mint pl. a hallás-ritmus-mozgásnevelés, beszédhallásra nevelés, helyes ejtés, szájról olvasás, valamint a jelnyelv.

                               Az értelmi fogyatékos gyermekeknél a nevelést és oktatást meghatározó jellemzők miatt az ép értelmi tanulókhoz viszonyítva jelentősen módosult az ismeretek tartalma és mélysége, az alkalmazott módszerek és tevékenységformák, valamint a tanítás szervezeti keretei. A felsorolt tényezők nagymértékben befolyásolják a tartalmi szabályozást.

                               Véleményem szerint nem szabad még egyszer azt a hibát elkövetni, amit az 1979-es nevelési-oktatási terv készítésekor - oktatáspolitikai nyomásra - az értelmileg enyhe fokban sérült gyermekek számára készült tanterv készítésekor elkövettek. A nevelési-oktatási terv tartalmában, követelményében az általános iskoláknak készült dokumentáció redukált változata lett és csak nagyon minimális mértékben vette figyelembe az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekek tanulási képességét, pszichikus sajátosságait.

                               Az ép értelmű gyermekek számára készült kerettantervek évfolyamokra lebontott tartalmát, követelményeit az értelmi fogyatékos tanulók nem tudják teljesíteni és az irányelvnek a jelenlegi formában történő alkalmazása sem segít a probléma kezelésében. Mi a megoldás? Készüljön az értelmi fogyatékosság területére - a súlyosság mértékéhez igazodva - külön kerettanterv, vagy az irányelv kerettantervszerű módosításával eleget tudunk tenni az új típusú tartalmi-tantervi szabályozás elvárásainak?

                               Az új szabályozó rendszerrel kapcsolatos egyik nagyon lényeges elvárásként fogalmazódik a szakma és az oktatásirányítás részéről egyaránt, hogy olyan tanügyi dokumentáció szülessen, amelyhez a már kész helyi tantervek minél könnyebben hozzáigazíthatók lehessenek. Ennek alapján olyan tartalmi szabályozót kell készíteni az értelmi fogyatékos tanulók iskoláiban, amelyek alapvetően nem állnak szemben azokkal a tantárgyszerkezeti megoldásokkal és időkerettel, amelyek az iskolák többségében a helyi tanterv készítése során kialakultak. Az iskolák zöme az adatbankban lévő minősített mintatanterveket használta a tantervkészítés során.

                               Szakértői, szaktanácsadói munkám során szerzett tapasztalataimra építve mondhatom, gyakran még az adaptáció minimális lehetőségével sem éltek, hanem változtatás nélkül átemelték a kiválasztott mintatanterveket. A mintatantervek minősítésének egyik fő kritériuma volt, hogy NAT és Irányelv kompatibilisek legyenek.

Tehát a 6., 8. és 10. évfolyam végén a műveltségterületeken meghatározott minimális teljesítményeknek az adatbankban lévő tantervek tantárgyi rendszerében meg kellett jelenniük és az irányelvben szereplő műveltségi, fejlesztési területek közötti arányokat is érvényesíteni kellett. Az irányelv a sokszor ”puhának” tűnő szabályozásával segítette azt, hogy az egyéni adottságok és lehetőségek ellenére, a pedagógiai szakaszok végén (6., 8. és 10. évfolyamon) a továbbhaladáshoz szükséges minimális teljesítmény minden iskolában közel azonos legyen.

                               Az irányelvben a minimális teljesítmények meghatározásánál a készség és képességfejlesztési követelmények kaptak prioritást. Ez a szemlélet megerősítést kap az Oktatási Minisztérium által kiadott kerettantervi koncepcióban is.

                               Az új típusú tartalmi szabályozással kapcsolatos szakmai és oktatáspolitikai elvárásokat, valamint az irányelv funkcióját is figyelembe véve, az Oktatási Minisztérium és az érintett szakmai szervezetek álláspontja a következő:

                               Az értelmi fogyatékos tanulók iskoláiban a hárompólusú tartalmi szabályozás az irányelv ”kerettantervszerű” átdolgozásával, módosításával megoldható lesz. A kerettantervi bizottság mellett a minisztérium létrehozott egy gyógypedagógiai munkacsoportot, melynek feladata az irányelv átdolgozása. Az ütemterv szerint 2000. február végére kell a szakmai véleményezésre bocsátható munkaanyagnak elkészülnie.

                               Az irányelv átdolgozása során a következő rendezőelvek alkalmazását tartom megfelelőnek:

• a munkacsoportnak meg kell vizsgálni, melyek azok a részek, amelyek a kerettantervi koncepcióból az irányelv módosításával alkalmazhatók, használhatók
• melyek az Irányelvnek azon elemei, amelyek a jövőben is - tartalmi változás nélkül - megtarthatók

• milyen fejezetek szorulnak átdolgozásra és milyen mélységben
• hol és mivel kell kiegészíteni az Irányelvet.

                               Véleményem szerint változtatás nélkül használható a jövőben is az értelmi fogyatékos tanulókról készült nevelési szempontú jellemzők, a közös és a részletes fejlesztési követelményeknél leírtak, a műveltségi területek százalékos arányai, valamint a pedagógiai és egészségügyi rehabilitációról szóló rész.

                               A pedagógiai szakaszolás megváltozatását az értelmi fogyatékosság mindkét területén szakmailag megfontolásra ajánlom. A három pedagógiai szakaszt négy pedagógiai szakaszra kellene bontani úgy, hogy az első pedagógia szakasz 3. évfolyam végén záruljon. Továbbra is támogatni tudom azt, hogy az alapozó időszak a 6. évfolyam végére fejeződjön be, mert hosszú időre van szükség a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók, képességek fejlesztéséhez.

Az új típusú tartalmi szabályozással szemben támasztott elvárások miatt a következőkkel feltétlenül ki kell egészíteni az irányelvet:

• iskolatípusonként készült tantárgyi rendszerrel, amely 10 évfolyamra szól, és az általános műveltséget megalapozó szakasszal zárul.

- alapfokú oktatásra 1-8 évfolyamig

- előkészítő szakiskolai oktatásra 9-10 évfolyam

• kötelező órakeret felhasználásának szabályaival, óratervvel (tantárgyi órakeret, szabadon felhasználható és szabadon szervezhető órák aránya)
• tantárgyankénti követelmények és tananyag meghatározásával.

    A tantárgyi rendszer kialakításánál, a tantárgyi elnevezéseknél segítséget jelenthet az adatbankban lévő tantervek tanulmányozása, alkalmazhatóságának eldöntése. Álláspontom szerint a hagyományos és komplex tantárgyak mellett fontos szerepet kell biztosítani az integrált tantárgyaknak, amikor néhány hagyományos tárgyat összevonunk és az ismereteket integráljuk. (pl. Ilyen tantárgy maradhat továbbra is a természetismeret, amely főként a fizika, kémia és egészségtan részműveltségi területek tartalmát integrálja, de a társadalmi ismeretek és az emberismeret egy része is ide kerülhet.)

                Áttanulmányoztam az adatbankban lévő tantervek tantárgyi rendszerét és azt kellett megállapítanom, hogy nagy százalékban vannak integrált tantárgyak. (Fólia a legjellemzőbb tantárgyakra.)

                A tantárgyi rendszer kialakítása során azt is el kell dönteni, hogy melyek azok az ismeretterületek, amelyeket minimális időkeret meghatározásánál modul formájában kívánunk megjelentetni. Álláspontom szerint nem szabad túl sok modult meghatározni, mert ez a rendelkezésre álló időkerettel való gazdálkodás lehetőségét rontja. Ilyen modulnak tudom elképzelni a táncot, a drámát, a könyvtárhasználatot, valamint a médiaismeretet, amelyek felhasználási módjáról a helyi tantervben döntenének az iskolák.

A tantárgyi rendszer kialakításának vitatott pontja lehet az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók iskoláiban is a történelemtanítás kezdete és vége, számítástechnikának és az élő idegen nyelvnek a kötelező tantárgyak között történő szerepeltetése. Még mindig sok olyan általános iskola mellett működő tagozat, valamint osztály van, ahol a számítógép közelébe se kerül a sérült gyermek, annak ellenére, hogy a helyi tantervükben 7. évfolyamtól szerepel ennek a tantárgynak a tanítása. A korszerűség elve, a modernizációs szemlélet arra sarkall bennünket, hogy igen, de ha ehhez nagyon sok településen nem biztosítják a feltételeket, akkor miért?

Az élő idegen nyelv kötelező műveltségterületként történő szerepeltetése már az irányelv készítésekor, majd azt követő helyi tervezéskor is komoly szakmai vitát gerjesztett. Át kell gondolnunk, nem lenne-e szerencsésebb ezen két tantárgy tanításának felvállalását az iskolára bízni a szabadon felhasználható órakeret terhére.

                A tantárgyi rendszer kialakítását követően a kötelező óraszámon belül tantárgyanként meg kell határozni azt a minimális időkeretet, amelyet minden iskolában az adott tantárgyra vagy ismeretkörre fordítani kell. Az átdolgozás során gondolni kell arra is, hogy az enyhe értelmi fogyatékos gyermekeket nevelő iskolák többsége több évfolyamból szerveződött, összevont osztályok működtetésével látja el gyógypedagógiai tevékenységét. Számukra is biztosítani kell olyan időkeretet, óraterveket, ahol a közvetlen, önálló és közös közvetlen órák arányának megjelölésével teljesíteni lehet az adott tantárgynak az évfolyamokra meghatározott követelményeit. Ha minimális mértékben is, de biztosítani kell olyan időkeret is, melynek felhasználásáról a körülmények, lehetőségek, ”használói” igények alapján helyben döntenek.

                A tananyag évfolyamonként elrendezését úgy látom megnyugtatónak, ha igazodik az irányelv pedagógiai szakaszhatárainál meghatározott minimális teljesítményekhez, valamint az iskolaszerkezeti változások ellenére továbbra is biztosított a tananyagnak a 10 évfolyamra történő elosztása.

A tananyagnál 3 szintre kell tervezni:

- képességfejlesztésre

- tanítandó ismeretek meghatározására

- a tananyag témakörönkénti elrendezésére

Az életvitel és gyakorlati ismeretek fontosságának a tantárgy óraszámában is tükröződni kell. Nem lehet sok modul, mint a kerettantervi koncepcióban a többségi iskolában. A 9. és 10. évfolyamon az előkészítő szakiskolai képzésben ennek a tantárgynak a szerepét átveheti a pályaorientációs foglalkozás, valamint a szakmai előkészítő ismeretek oktatására fordítható időkeret praktikus felhasználása.

                A kerettanterv évfolyamokra lebontott tantárgyi követelményeket is tartalmaz. Szükséges-e az értelmi fogyatékosokat nevelő iskolatípusban évfolyamonkénti követelményeket meghatározni? Nem lenne elégséges két évenkénti követelmények meghatározása?

Álláspontom szerint a tantárgyaknál az évenkénti követelmény meghatározása lenne a helyes. Miért? Orientáló jelleggel szükséges meghatározni, hogy évfolyamonként mi az a követelményszint, amit az adott tanulónépesség nagy többsége átlagos feltételek között teljesíteni tud. A közoktatási törvény a módosítás óta lehetőséget ad az egyéni fejlődési ütem szerinti továbbhaladásra. A követelményszint évfolyamokra történő meghatározása segíti a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok munkáját is (nekik kell meghatározni, hogy nagy valószínűséggel hányadik évfolyamon éri utól társait), valamint a tankönyvírókat és bírálókat is.

                Az irányelv átdolgozása során kiemeltem néhány pontot, amit gyógypedagógusi, vezetői, tantervkészítői tapasztalataimra építve fontosnak tartok. Biztos voltak kérdések, amire nem adtam választ, illetve lesznek olyanok a szakértők között, akik személyes álláspontommal nem értenek egyet. Kérem, hozzászólásukkal, véleménynyilvánításukkal egészítsék ki előadásomat, vitassuk meg a problematikus pontokat.

                Befejezésként Márai Sándor: Egy polgár vallomásai című művéből szeretnék egy rövid részletet felidézni:

”Néha megragadott egy-egy tanár, néha segített egy-egy lektor, irányt mutatott, a végtelen anyagnak valamilyen ismeretlen tárnáját tárta fel. Ilyenkor heteken át tudtam engedelmeskedni, elülni egy szemináriumban, amíg az előadás bele nem fulladt az előadó ”rendszerébe”. Észrevettem, hogy amire szükségem van, azt nagyjából nekem kell összekeresni, s főként egyedül kell megtalálni.”

 

                Azért választottam ezt az idézetet, mert úgy gondolom, amire a gyógypedagógiának szüksége van, azt nekünk, a sérült gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógusoknak Máraihoz hasonlóan - főként egyedül, de közös munkálkodással kell megtalálnunk. Ez a fórum is ennek egyik lehetősége szeretne lenni.