Dr. Nadrainé Szent-Gály Viola
Folytatjuk a hátránycsökkentést!
Óvodai intézményfejlesztések az EFOP-3.1.5 projektben
Tisztelt Kollégák! Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, mindig öröm a személyes találkozás óvodapedagógus-kollégákkal, örömmel tölt el, hogy ilyen komoly érdeklődés mutatkozik az óvodai nevelés szekciója iránt.
Az Oktatási Hivatal elkötelezett az óvodai nevelés támogatásában is, jelenleg három olyan projekt említhető a Hivatal gondozásában, amely az óvodai ellátást biztosító intézmények fejlesztésében aktív közreműködést vállalt vagy vállal.
A nyár folyamán sikeresen zártuk az EFOP pályázatok körének első kiemelt projektjét, az EFOP-3.1.1. Kisgyermekkori nevelés támogatása című projektet, amelynek keretében közel 3500 óvodapedagógus részesülhetett térítésmentes, akkreditált továbbképzésben és 1000 köztisztviselő szerzett kreditet az óvodai nevelés témaköréből. Ilyen feszes és sikeres előzmények után integrálódott szakmai csapatunk az EFOP-3.1.5. „A tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása” című kiemelt projekthez július elején, és örömmel tájékoztatom a jelenlévőket, hogy 157 óvoda bevonásra került e fejlesztési vonalra, az óvodákkal és fenntartókkal megkötöttük az együttműködési megállapodásokat.
Október elején sor került a 37 fő intézményfejlesztési mentor képzésére is, tehát rövid idő alatt jelentős eredményeket érhettünk el, szoros együttműködésben és támogatásban a 300 iskola intézményfejlesztését felvállaló projekt munkatársaival.
Az óvodai alprojekt tevékenységeinek ismertetéséhez elengedhetetlen az iskolai fejlesztés alapgondolatáról megemlékezni, hiszen nagyon fontos és kiemelendő, hogy az óvodai intézményfejlesztések az iskolaiakon keresztül értelmezendők, vagyis azonos szellemi vezérfonalon, azonos protokollok mentén képezzük le a fejlesztést az óvodákban.
Célunk követni az iskolai fejlesztés sikereit, építeni a tapasztalatokra oly módon, hogy lényegesen rövidebb idő alatt kaphassanak az óvodai feladatellátási helyek olyan támogatást, – jelen esetben komplex intézményfejlesztést –, amely hosszútávon alapozza meg az intézményük fejlődését. Gondolatokban és tettekben hozzásegíteni az óvodapedagógusokat a kisgyermekkor pótolhatatlan időszakának kiaknázására, példát mutatni arra, hogy a szakmai fejlődésből nyert tudás révén hozzájárulhatunk a köznevelés-fejlesztés elvárt eredményeihez.
1. ábra: Az EFOP 3.1.5 „A tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása” című kiemelt projket
megvalósításába bevont óvodai feladatellátási helyek területi elhelyezkedése
Vessünk egy pillantást az alapokra, jelen esetben a korai jelző és pedagógiai támogató rendszerre! Az iskolai lemorzsolódás megelőzésére a köznevelés rendszerében egy korai jelző és pedagógiai támogató rendszer került kiépítésre, hasonlóan a többi uniós tagállamhoz. Ennek a jelzőrendszernek a szerepe, hogy segítsen megtalálni azokat a pontokat a hazai köznevelési rendszerben, a feladatellátási helyek szintjéig, ahol nagyobb támogatásra van szükség az eredményes prevencióhoz, az iskolai lemorzsolódás megelőzéséhez. A hazai elképzelések – összhangban az uniós ajánlásokkal – a jelzőrendszer jelzéseire épülő, komplex intézményfejlesztési támogatással segítenék a köznevelési rendszer szereplőit. A korai jelző és pedagógiai támogató rendszert az OH a Központi Informatikai Rendszeren (továbbiakban: KIR) keresztül működteti, az iskolák adatszolgáltatására építve.
A jelzőrendszernek az is célja, hogy olyan további adatokat is gyűjtsön, amelyek eredményesen segíthetnek az intézményeknek a megelőzés érdekében kifejtett tevékenységeik értékelésében. Az adatok központi gyűjtése és feldolgozása után az adatok értelmezése az intézmények vezetői és a Pedagógiai Oktatási Központok (továbbiakban: POK) munkatársai közös munkájával történik.
Ez az együttműködés azért is fontos, mert a kedvezőtlen számadatok mögött gyakran ér-tékes pedagógiai munka rejtőzik, vagyis az adatösszefüggésekből kiolvashatók a pedagógusok törekvéseinek eredményei. A feltérképezett értékek, folyamatok alapján a jelenleginél eredményesebb oktató-nevelő munka, illetve a korai iskolaelhagyás megelőzésének sikere érdekében az állami rendszer intézményre szabott ILMT szolgáltatásokat biztosít a POK-okon keresztül. A projekt célja, hogy a kiválasztott feladatellátási hely vezetőivel, pedagógusaival együtt gondolkodva, egy pilot program keretében olyan állami támogatási rendszer kerüljön kidolgozásra, amelyre az iskolai lemorzsolódás megelőzése érdekében a nehéz helyzetben dolgozó iskoláknak szükségük lehet.
Európa jövőjének alapját az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés fogja adni. Az uniós oktatási rendszerek színvonalának és hatékonyságának javítása elengedhetetlenül szükséges a növekedés mindhárom dimenziója szempontjából. Ebben az összefüggésben szemlélve a kora gyermekkori nevelés és gondozás nélkülözhetetlen a sikeres társadalmi integrációhoz, a személyes fejlődéshez, az egész életen át tartó tanuláshoz és a későbbi foglalkoztathatósághoz.
A családnak központi szerepe van a gyermek fejlődésében, emellett azonban meghatározó a kora gyermekkori nevelés és gondozás is, amelynek minden későbbi beavatkozásnál mélyebb és tartósabb hatása van. A gyermek legelső tapasztalatai képezik valamennyi későbbi tanulás alapját. Ha sikerül a korai években szilárd alapokat lerakni, a későbbi tanulás is hatékonyabb, és valószínűbb, hogy a tanulás az egész életen át folytatódik. Ez csökkenti az iskolai lemorzsolódás veszélyét, növeli az oktatás kimenetének igazságosságát, és csökkenti a tehetségek elvesztése, valamint a szociális, az egészségügyi és akár az igazságszolgáltatási rendszerekre való ráfordítások formájában jelentkező társadalmi költségeket.
A kora gyermekkor az az életszakasz, amelyben a nevelés a legeredményesebben befolyásolja a gyermekek fejlődését, és amelyben a nevelés a leghatásosabban képes visszafordítani a hátrányos helyzet következményeit. A kutatások azt mutatják, hogy a gyenge tanulmányi eredményekkel a szegénység és a családi diszfunkció áll a legszorosabb összefüggésben. Már hároméves korban is nagy különbségek mutatkoznak a kognitív, a szociális és az emocionális fejlettség terén a jómódú és a szegény családból jövő gyermekek között, és ha nem foglalkoznak velük külön, akkor ötéves korra a különbségek általában csak nőnek.
A kora gyermekkori nevelés és gondozás fontos szerepet játszik a – hátrányos társadalmi-gazdasági helyzettel szorosan összefüggő – iskolai lemorzsolódás csökkentésében. A mindenki számára elérhető, magas színvonalú kora gyermekkori nevelés és gondozás révén sikerülhet megszüntetni a szakadékot az előnyős és a hátrányos helyzetű gyermekek szociális fejlődése és matematikai/szövegértési teljesítménye között. Ezzel pedig megtörhetjük a gyenge teljesítmény és a visszahúzódás ördögi körét, amely gyakran az iskolából való kimaradáshoz, és ezáltal a szegénység generációról generációra való továbbörökítéséhez vezet.
Az óvoda elsősorban a prevenció területén képes a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentésére, az óvodai programok kiemelt jelentőségűek a végzettség nélküli iskolaelhagyás megelőzésében.
„A kora gyermekkorban megvalósított fejlesztések, befektetések megtérülnek, különösen nagy hasznot hoznak a hátrányos helyzetű, köztük a roma gyermekek esetében, kompenzálva vagy részben kompenzálva az otthoni hátrányokat.”
A társadalmi hátrányok csökkentése érdekében az óvodai alprojekt az intézményfejlesztésekre fókuszál, a fejlesztések középpontjában minden esetben célzott és helyi igényeken alapuló komplex intézményfejlesztés áll.
Ahhoz, hogy egy intézményben az intézmény egészének helyzetét vagy állapotát pozitívan befolyásoló valós és releváns intézkedéseket lehessen végrehajtani, létre kell hozni a változás intézményi-szervezeti egységeit, strukturális elemeit megvalósító intézményfejlesztési mikrocsoportot. A mikrocsoportot az óvodai alprojekt megvalósításába bevont két óvodapedagógus alkotja, akik kooperatív módszerekkel, mentori támogatással végzik az intézményfejlesztési tevékenységeket.
E mikrocsoport munkája akkor lesz eredményes, ha a partneri együttműködésre épülő nevelőtestületi műhelyek formájában vonják be működésükbe a helyi óvodapedagógusokat vagy akár a teljes nevelőtestületet. Az együttműködő, mikrocsoportos szerkezet, valamint a nevelőtestületen belül működő partneri együttműködések mellett további belső intézményi hálózati tanulást segítő eszközök is szerepelnek, ezeket azonban a többi hálózati eszközzel együtt nevezzük meg.
Az intézményfejlesztés során a nevelőtestület bevonásával az adott feladatellátási hely számára leginkább szükséges beavatkozásokat végzik el, amelyeket egymással összefüggő, egymásra épülő rendszerben, folyamatelvű megközelítésben valósítanak meg. A megvalósítási folyamatban figyelembe veszik az óvodapedagógusok egyéni karrierterveit is.
Az óvodai alprojekt kiemelt célja a hálózati tanulás lehetőségének megteremtése intézményközi műhelymunkák, rendezvények, hospitálások formájában. Az adott feladatellátási hely fontos feladata a külső partneri kapcsolatok feltérképezése, a hátránycsökkentés, valamint az esetleges iskolai lemorzsolódás óvodai prevenciójának hatékony megvalósításával kapcsolatos együttműködés. A hálózati tanulás során megvalósuló intézményi és intézményközi műhelymunkák szakmai támogatását a mentor végzi.
A hálózati tanulás fontos feltétele a tanulásban részt vevők partneri helyzetbe hozása. Az intézményfejlesztések egyik fontos hálózati mozgatórugója a partnerintézményekkel történő kölcsönös hospitálás. Az intézményeknek az intézményközi hospitálás mellett érdemes egy belső intézményi hospitálási rendszert is kiépíteni. A nevelőtestületi vagy intézményközi képzések, szakmai műhelyek a hospitálások, a fejlesztések szakmai alapját képezik, lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők megszerezhessék a megfelelő szakmai kompetenciákat.
További fontos hálózati eszköz a fejlesztési törekvések nyilvánosságának szervezése óvodai környezeti műhelyek, fenntartói, ágazati és ágazatközi partneri műhelyek, illetve komplex szakmai napok formájában. A szakmai napon az intézmények olykor a házigazda, máskor a vendég szerepében vesznek részt a hospitálásra, a szakmai műhelyekre és a közösségfejlesztésre épülő eseményen. A mentorok a hálózati tanulást segítő személyes és mikrocsoportos konzultáció során akár egyéni szinten képesek segítséget adni a fejlesztésben való sikeres részvételhez.
Az óvodai alprojektben részt vevő intézmények a megvalósítandó intézményfejlesztési tevékenységek előkészítése során – a fejlesztési fókuszpontok mint minden intézmény számára megvizsgálandó és fejlesztendő elemek mellett – választhatnak, hogy az óvoda–iskola átmenet vagy az inkluzív nevelés területének SNI, BTMN, egyéni fejlődési ütemű gyermekek óvodai nevelésének fejlesztését kezelik kiemelt célként az intézményfejlesztési folyamatban, és a választott területnek megfelelő Belépő szolgáltatói csomag vagy Átfogó szolgáltatói csomag tevékenységeit valósítják majd meg.
E kétirányú orientáció lehetőségének biztosítását azért tartjuk fontosnak, mert az óvodai nevelésben szakmailag jól körülhatárolható, jelentős hagyományokkal és tapasztalattal rendelkező területekről van szó, amelyek hatásukat tekintve mindkét orientációra vonatkozóan a Projekt célját, átfogóan pedig annak sikeres támogatását szolgálják.
A kevesebb fejlesztési tapasztalattal rendelkező feladatellátási helyek könnyebben határoznak meg önmaguk számára elérhető, reális és szükséges tartalmi változtatásokat, amelyek a helyzetelemzés vagy a korábbi tapasztalataik nyomán egy meghatározott problémakörhöz kötődnek. Az óvoda–iskola átmenet klasszikus pedagógiai nehézségeivel közel 30 éve foglalkozik aktívan az óvodai nevelés. Az integrált óvodai nevelés gyakorlatáról is tekintélyes szakmai tapasztalat áll rendelkezésre az elmúlt 15 évből. Az Európai Unió Tanácsának következtetései külön kiemelik az SNI gyermekek esetét, eszerint kötelességünknek érezzük, hogy e fejlesztési folyamatban ezzel az orientációval képviseljük az uniós szándékot:
A projekt egésze intézményi fejlesztésekre irányul, a fejlesztések fókuszában minden esetben célzott és helyi igényeken alapuló komplex intézményfejlesztés áll iskolák és óvodák esetében egyaránt. Az óvodai alprojekt hátránycsökkentő óvodai fejlesztő programok kidolgozásával és (tovább)fejlesztésével, családközpontú jógyakorlatok összegyűjtésével és elterjesztésével, valamint a szakemberek fejlesztésével járul hozzá az Óvodai nevelés országos alapprogramjában rögzített hátránycsökkentő szerep megvalósításához.
A 157 bevont feladatellátási hely támogató szakértőivel november 1-jén kezdtük meg a munkát, ez jelenleg 300 fő óvodapedagógus munkaviszonyát jelenti az Oktatási Hivatalban, hét intézmény esetében később kezdjük meg a munkát.
Novemberi műhelymunkáink keretében készítjük fel helyi szakértőinket az előttünk álló feladatokra Budapesten, Szegeden, Miskolcon és Nyíregyházán.
