Pappné Gyulai Katalin

Innováció, azaz a mérés-értékelés
és a tehetséggondozás kapcsolata

Tisztelettel és szeretettel köszöntelek benneteket kedves kollegák. Megtiszteltetés számomra, a mérés-értékelés és tehetséggondozás kapcsolata témában előadást tartani, melyre Kindrusz tanár úr, a téma hazai szakértője kért fel. Nagy izgalommal várom, hogy mennyiben egyezik véleményünk. Az előadásom másik résztémája a tehetséggondozás, és ebből az itt ülő Buda András tanár úrnál írtam a diploma dolgozatomat, megtiszteltetés és mondjuk meg őszintén kihívás is a két ilyen szaktekintély jelenlétében előadást tartani. Amikor a témákat megkaptam, akkor egy idézet jutott az eszembe. Akikkel régóta ismerjük egymást, tudják, hogy sokkal okosabb emberektől szoktam példákat hozni és idézeteket, amibe azt gondolom, hogy minden benne van, vagy sok minden benne van.

„Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki és családjának. De ha a tehetséges gyereknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.” – J. J. Gallagher

Nyilván mind a kétfajta gyerekkel kezdenünk kell valamit, és nem mindegy, hogy hogyan indulunk el ezen az úton.

Mikor készültem az előadásra, természetesen az első dolog, ami eszembe jutott, kérdés és kérdés. Kinek a szemszögéből vizsgáljam én ezt a témát, vagy kinek a szemszögéből kellene erről az egészről beszélnem? Ki az, akiről azt mondom, hogy a tehetséges? Mi az innováció egyáltalán? Ha mérünk, akkor mit mérünk? Mire való? Kezdünk-e egyáltalán valamit a mérések eredményeivel?

Nyilván ezek már költői kérdések itt, hiszen tanár úr az elméleti részben, tankerület igazgató kollégám, Kapornai Judit, az elméleti előadásában, illetve a gyakorlat bemutatása során már nagyon sok kérdést megválaszolt az én előadásom kapcsán is. Van egy értelmezés, hogy mi probléma, és ha probléma, akkor kinek kell ezt megválaszolnia? Illetve, hogy a tehetséggondozás és a mérés-értékelés között van-e bármilyen kapcsolat?

Én azt gondolom, hogy amiből mindannyian kiindulunk, az a bibliánk, és azt úgy hívják, hogy köznevelési törvény. Törvényünk egyértelműen megfogalmazza a feladatunkat, mégpedig azt, hogy a társadalmi leszakadást meg kell akadályoznunk. Nyilván ebben a rétegben rengeteg a tehetséges gyermekek is. Kérdés nem merül fel, hogy ki hova tartozik, hiszen egyértelműen deklarálja a törvény, hogy mit jelent ez.

Nem a pedagógus, hanem a fenntartó oldaláról fogom megközelíteni a témát. Miért? Ha visszanyúlok a köznevelési törvényhez, amiről azt mondtam, hogy a bibliánk, akkor két nagyon fontos dolgot határoz meg számunkra. Az egyik azt, hogy a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézményekben a szakmai munka eredményességét, és értékeli a pedagógiai szakmai munkát. A Debreceni Tankerületi Központ nem ellenőrizheti, hanem ellenőrzi, és bízom benne, hogy az előadás végére ez teljesen ki fog derülni.

Nagyon sokat beszéltünk róla: az iskola dolga, hogy megtanítsa írni, olvasni, számolni a gyermekeket. Honnan tudom, hogy megtanult a gyerek, írni, olvasni, számolni? Folyamatosan figyelemmel kísérem a munkáját, ami objektív visszajelzést képes adni arról, hogy ezt teljesítette-e a gyermek. Mérem attól a pillanattól kezdve, amikor átlépte az iskola küszöbét, bemeneti méréssel. Nyilván az óvodákban is történnek mérések, azért mondom az iskola küszöbét, hisz, nekünk a tankerületben az általános iskola első évfolyamától addig, amíg a középiskolát el nem hagyja, feladatunk és felelősségünk is a gyermek irányába.

Tegnap Dr. Csépe Valéria professzor asszony is az írni, olvasni, számolni tudás követelményét helyezte az eredményes oktatási folyamat fókuszába. Ha ez nincs meg, akkor nem lehet továbblépni. Ha az első kapcsolódási pontot akarom megkeresni a tehetséggondozás és a mérés-értékelés kapcsán, hogy a mérés-értékelésben az első pillanattól kezdve mérem a gyereket, a tehetséggondozás debreceni modelljében negyedik évfolyamon történik a beválogatás, de ott is a mérés alapján. Erre épül csak a következő iskolafokozatban, a felső tagozaton az egyéni fejlesztő munka. Fontos, hogy van-e mire építeni. Addig, amíg nincs szilárd alap, nem tudunk továbblépni. Tehát az első léc, ami mind a kettőben közös, a mérés. A bemenetnél és kimenetnél is.

Probléma, vagy feladat? Nem szeretem ezt a szót, hogy probléma, én feladatnak tekintem a felvetett problémát. Az első probléma, ha ez probléma, hogy gyermekeinek nem egyformán fejlődnek. Vannak a lemaradók, akik nem képesek egy bizonyos szint elérésére vagy nem abban az ütemben, ahogy az életkorából elvárható lenne, és vannak, akik lényegesen többre képesek, mindkettőt kezelnie kell az iskolai oktatásnak.

A másik probléma, amikor fenntartóként az ember szembesül a kompetenciamérés vagy nemzetközi mérések eredményével. Kezdünk egyáltalán vele valamit, vagy betesszük a fiókba? Fenntartóként sem és intézményvezetőként sem gondoltam, hogy fiókba fogjuk tenni. A fenttartásunkban működő, a megyei jogú városok átlagához képest egyik vagy másik tantárgyból, egyik vagy másik évfolyamon alulteljesítő intézményektől ugyanis azt várom el, hogy az adott településtípushoz viszonyítva vizsgáljuk az eredményeket. Ezért gondoltam azt, hogy akkor nézzük meg első körben velük azt, hogy hogyan lehet a Kindrusz tanár úr által kidolgozott mérés-értékelési rendszerrel megtámogatva továbblendíteni a teljesítményeket.

2017 januárjától a Nyíradonyi járásból hat olyan intézmény fenntartását vettük át, melyek a hasonló települési típusú intézmények átlagához képest gyengébben teljesítettek. Nem volt kérdés számunkra, hogy segítséget nyújtunk iskoláinknak a fejlesztő munkához.

A Debreceni Árpád Vezér Általános Iskola és az Ibolya Utcai Általános Iskolaesetében szó sincs róla, hogy bármi gond lenne náluk a kompetencia-mérés eredményeivel. Az volt a célunk esetünkben, hogy megnéznénk, mi van abban az esetben, ha olyan intézményben fejelünk még rá, ha szabad így fogalmazni a programmal, ahol semmi gubanc nincs, hiszen az Ibolya Utcai Általános Iskola országosan is kiemelkedő eredményt ér el folyamatosan, az elsők között helyezkedik el. Fantasztikus eredményekre jutottunk.

Az érdekel, hogy családi háttér index vajon mennyire befolyásoló vagy mennyire nem befolyásoló tényező a kérdést illetően. Képes-e az iskola hozzáadott pedagógiai értéket produkálni vagy sem, mert ilyenről rengeteg vita volt. Tehát ez volt az, ami miatt – ha innovációról beszélünk –, akkor megnézzük, hogy hogyan lehet továbblépni más területeken is, nemcsak kizárólag akkor, ha a gyermek valamilyen szinthez képest alul teljesít.

Egy kicsit visszamegyek a régi életembe, amikor fenntartóként, a város oktatási osztályvezetőjeként dolgoztam, illetve korábban általános iskolás tanítóként, milyen problémákkal szembesültünk. Rengeteg időt és energiát tettünk bele, és nem jutottunk ötről a hatra. Hol matematikából korrepetáltam a gyermeket, hol olvasásból, és mégsem jutottunk előbbre, pedig a gyerek is akarta, én is akartam, de valamit nem csinálhattunk jól. A tehetségeket kiemeltük, akkor meg egyértelműen szegregációval vádoltak bennünket.

Kindrusz tanár úr már utalt rá, hogy nem lehet másként megcsinálni, csak szaktudással rendelkező szakemberrel. A tehetséggondozást is csak szakemberrel lehet megcsinálni, és a mérés-értékelési fejlesztéseket is. Nem akarok a szemléletváltásról beszélni, tanár úr már elmondta, egy biztos, muníciót kell adni a kollegáknak ahhoz, hogy ötről a hatra jussanak, mert ha saját belső motivációja nem működik, nincs önbizalma, nem fog tudni a gyermekkel semmit sem kezdeni.

Pedagógusképzésben – itt Buda András tanár úr is elmondja, hogy igazam van vagy sem – veszem inkább azt az időt, amikor én tanultam, sem a tehetséggondozásról, sem a mérés-értékelésről nem tanultunk. Hosszú ideig ösztönösen tettük a dolgunkat, a pedagógus alapképzésben erről nem volt szó. A pedagógus-továbbképzés kétéves szakvizsgás képzés keretében tehetségfejlesztő, továbbá mérés-értékelési szakembereket készít fel a feladatellátás hatékony biztosításához. A fenntartónak a pedagógus továbbképzések tervezésénél, a továbbképzési irányok prioritásának kijelölésében döntő szerepe van.

Itt lép be az innováció. Ha a fenntartó valamilyen problémával szembesül, akkor keresi a megoldás útját, módját. Minden egyes feltételt biztosítanom kell ahhoz, hogy az innováció beépüljön a mindennapokba és gyakorlattá váljon. Vagyis az innovációnak szakmai fejlődést elindító folyamatot kell eredményeznie. A szervezeten belül az innováció akkor fog működni, ha a pedagógus elhivatott, elkötelezett és a folyamat végig viteléhez megfelelő szaktudással rendelkezik, munkájához a szükséges támogatást megkapja. Természetesen nem egyedül, mint a kisujjam, hanem közösségben képes a feladatát hatékonyan ellátni.

S akkor nézzük meg hogyan csináltuk mi. Bemutatom, hogyan működik az innováció a tehetséggondozás és a mérés-értékelés területén külön-külön, majd a közös kapcsolódási pontokat mutatom be.

Tehetséggondozás

32 általános iskolát tartunk fent, ebből 23 általános iskola részt vesz rendszerszintű tehetséggondozó munkában. 2007-ben kezdtük, tehát gyakorlatilag 10 éves múlt van a hátunk mögött, mérésekkel, eredményekkel. Két nagyon fontos területet céloztunk meg, hogy tehetséggondozó osztályt indítsunk, illetve tehetségfejlesztő központot hozzunk létre. Szeretném elmondani, hogy 2007-ben terveztük ezt. Csak megemlítem, hogy 2013-as jogszabály utalta a tehetséggondozással kapcsolatos feladatellátást a szakszolgálatok hatáskörébe. Debrecenben tehát egy városi szintű innovációt indítottunk, messze megelőzve az országos folyamatokat.

Nem kívánom végig elmondani a megvalósítás folyamatát, az első, amit kiemeltek, hogy a program bemeneti mérésen alapul. Pszichológiai mérés történik a pszichológusok bevonásával: a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás területén. Kindrusz tanár úr is elmondta, két olyan terület van, amivel első osztálytól kezdve gondunk van: a figyelem és a gondolkodás. Kapornai Judit is bólogat, hiszen az ő előadásából is kiderült, hogy ez a két problémás terület. Tantárgyi mérésünk van még matematikából, amit egy tanári jellemzés egészít ki. Nagyon fontos, hogy mi az alulteljesítő tehetségeket keressük.

Több mint tizenháromezer gyermeket vontunk be a vizsgálatba, és közel kétezer gyermek az, aki a fejlesztésben részt vett. A beválogatottak teljesítménye – a kiváló, illetve lényegesen átlag feletti teljesítményt nyújtók létszáma – a szakirodalomban leírtaknak megfelelően alakult nálunk is. Viszont voltak évfolyamok, amelyeknél valamiért gyengébb az átlagteljesítmény. Itt szeretnék visszautalni arra a diára, amikor azt mondtam, hogy szilárd alapkészséggel kell rendelkezni írás, olvasás és számolás terén, utána nyolc területen megkínálom a gyereket, ott történik a fejlesztés. Nyolchetes forgásban a gyerekeknek a különböző területeken próbálhatják ki magukat, képességeik és önismeretük fejlődik. Segíthet a program annak felismerésében is, hogy a gyerekek továbbtanulásukról megalapozottan döntsenek. Ehhez a munkához tehetséggondozói tudással rendelkező szakemberekre van szükség.

Mi a dolga a fenntartónak? A fenntartott intézmények vonatkozásában a pedagógusképzés tervszerű támogatása. Két területet támogatunk kiemelten, és ezt a továbbképzés terén minden esetben támogatjuk, az egyik a tehetségfejlesztő szakvizsga, a másik a mérés-értékelési szakvizsga megszerzése. Jelenleg a Debreceni Tankerületi Központban 102 tehetségfejlesztő szakértő kolléga van, ebből 22 Echa diplomás, vagyis rendelkezik a tehetséggondozás nemzetközileg elismert diplomájával. Természetesen pszichológusok nélkül nem működik, ezért egy nagyon jó iskolapszichológusi hálózatot hoztunk létre, 21 pszichológus segíti a munkát.

A szakemberek tankerületi szinten is közösséggé szerveződnek, rendszerszinten is jelentős kohéziót biztosítva. Városi tehetséggondozó munkaközösséget hoztunk létre, intézményen belül is vannak tehetséggondozó munkaközösségek, de intézmény közi munkaközösségek jöttek létre, az érintett 23 intézményt érintően. A pedagógus szabadsága adott, de közös mátrix alapján képesek arra, adatbank létrehozásával, egymással való konzultációval, a szülők bevonásával, hogy meghatványozódjon az a motiváció, amely jelentkezik.

Mérés-értékelés

41 intézményünk van, ebből 16 az az intézmény, amely vagy a megyei jogú városok átlagához képest, vagy a saját települési típusához képest egyik vagy másik tantárgyból alul teljesített a kompetenciamérésben, továbbá a plusz 2, amiről korábban beszéltem. Ez is rendszerszintű innováció a mérés-értékelés területén, amellyel – mint azt Kapornai Judit tankerületi igazgató kollégám is elmondta – rövid-, közép- és hosszútávú céljaink vannak. Ami közös, az a gyermek egyéni fejlesztése, az most teljesen mindegy, hogy ez most bizonyos szintre való felhúzása a gyereknek, vagy az, hogy eljuttatni a csillagos égig, mert a képességei olyanok. Egyéni fejlesztésről beszélek. Ez a lényeg.

Hogyan kezdődött? Kapornai Judit már elmondta, hallottam egy fantasztikus előadást Kindrusz Páltól. Rádöbbentünk arra, hogy mi mindent lehetne kezdeni azokkal mérési eredményekkel, amik addig nekünk csak számok voltak. Mi minden rejlik a számok mögött! S ekkor kezdtünk el ezzel a témával foglalkozni, ismerkedni. Láttam egy fantasztikusan jó példát a berettyóújfalui tankerületben, és így indítottuk el a debreceni tankerületben a 2016-17-es évben az 1., 3. és 5. évfolyamokon és az egyénre szabott tervekre épülő egyéni fejlesztést. Ilyen egyszerű volt. Visszautalok a korábbi gyakorlatra, korrepetáltunk, korrepetáltunk, mondtam, és nem haladtunk. Legalábbis bocsánat nem haladtam. Tanárként saját elképzeléseink szerint egy-egy tanítási órán fejlesztettünk. Megvolt a 20 óránk, vagy kinek mennyi, meg egy vagy két korrepetálásunk. Aztán beosztottuk, hogy most magyarból vagy másból korrepetálunk.

Ezzel szemben az innovatív módszerként teljes rendszerszerű fejlesztésben közösen, minden órán fejlesztünk, teljesen mindegy, hogy magyar szakos vagy matek szakos vagy bármilyen szakos vagyok, minden tanár részt vesz benne, tudatos terv szerint, hiszen minden gyerekre egyéni fejlesztési terv kidolgozása után történik meg a fejlesztés. Az innovatív módszer lényege: nem megy egyedül, a csoportos, módszeres, tervszerű fejlesztés hatékony. Várható eredményeket nem ismétlem meg, Judit ezt már elmondta, hogy iskolai szinten is rendszer szinten hogyan történik.

Természetesen ugyan úgy létrehoztuk a tankerület szintű mérés-értékelési munkaközösséget, ahogy azt a tettük a tehetséggondozásnál, ami az intézményi szintű munkaközösségek munkáját támogatja. A kollegák egymással kicsit versenyben is vannak, ugyanakkor fantasztikus ötleteket képesek kidolgozni és átadni egymásnak.

Mérés-értékelés szakvizsgával rendelkező pedagógusok száma 31 a Debreceni Tankerületi Központban, ami tulajdonképpen 33, mert ketten most fogják befejezni tanulmányaikat. Természetesen tovább építkezünk. Annak idején a tehetséggondozásban sem volt rögtön 102 pedagógus kolléga. A program indításakor Balogh tanárúrékat megkértük, hogy 30 órás pedagógus-továbbképzésen vegyenek részt a kollegák, ami elindítja őket a munkában. Ugyanez történt a mérés-értékelés bevezetésekor is.

A fejlesztő munka eredményeiről csak felvillantásként, hogy valóban van eredménye. A 2016 szeptemberében, illetve a 2018 márciusában végzett mérések azt mutatták, hogy a növekedés egyértelmű, sokszor a 80%-os határt is meghaladja, pedig előtte csak néhány intézményben és néhány területen volt fölötte.

Az írásmozgásnál, a beszédnél és itt van az a bizonyos figyelem, amelyet nem véletlen hoztunk ide, mert óriási megfeszítések árán is nagyon nehéz, hogy az elvárt 80%-ot teljesítse a gyerek. Rengeteget dolgoznak rajta a kollegák, de még mindig kevés. Mennyiségre látjuk, a fejlődéssel semmi probléma. Itt van megint a másik nagyon nehezen fejleszthető terület, a gondolkodás fejlesztése, visszautalnék arra, hogy a tehetséggondozásban is ugyanezen a két területen történik mérés.

Miben látom a kettő kapcsolatát? Fenntartóként hogyan látom?

Vezetés, irányítás, ellenőrzés nélkül nem működik. Az iskolavezető, az a bizonyos halnak a feje, ha az intézmény vezetője akár egyik tehetséggondozás, akár a mérés-értékelés területén élére áll a dolognak, akkor az innováció sikeres lesz. Ha képes arra, hogy közös irányt mutat, meghatározza a célokat és feladatokat, szakmailag vezeti az intézményét, a programot akkor sikeres lesz. Kollegialitás, együttműködés, az egymás segítése az, amin áll vagy bukik a sikeres fejlesztés. Ha egyik vagy másik kollega kilóg a rendszerből, akkor gát alakul ki, nem fejlődik olyan mértékben és ütemben a gyermek, mint ahogy az elvárható lenne.

A másik a támogató környezet elősegítése. Mindkét esetben rendezett légkör, és olyan környezet megteremtése a cél, amely vonzó lehet a gyermek számára. A tanítás és tanulás közti folyamat fontosságáról beszélek ebben a pillanatban. Ha a fejlesztendő gyermeket nézem, aki nagyon nem mozdul el egyről kettőre, és pozitív visszajelzést kap, szárnyakat tudunk adni ilyenkor a gyermeknek.

Folyamatos ellenőrzés nekem egyébként is mániám. Nem azért ellenőrzök, mert bunkót akarok elővenni. Az ellenőrzés pont azért találták ki, hogy megtaláljuk azokat a kritikus pontokat, amikor meg kell segíteni a folyamatot, legyen az törvényességi ellenőrzés, lehet az a szakmai munka ellenőrzése, mert valami gátat szab annak a folyamatnak. Ha ezt nem tudom ezt a gátat áttörni, akkor abban a pillanatban vége a történetnek.

Mind a két esetben tanulói jogokról és kötelezettségekről szeretnék szólni. A gyermeknek bármilyen képességű, joga van – nyilván kötelezettsége is – hogy elérje saját képességének kibontakozását, így óriási önbizalommal tudja élni az életét. Boldog, kiegyensúlyozott gyerekeket adjunk a társadalomnak, hogy most ő ezt hármas szinten fogja-e teljesíteni, de teljes önbizalommal éli az életét, teljesen mindegy, boldog ember.

Végül, de nem utolsó sorban mind a kettőnél a legfontosabb az együttműködés a családdal. A gyermek a pedagógus a család együttműködése nélkül nem működik. Minden esetben szerződést kötünk a szülővel, a mérés-értékelés, a fejlesztés kapcsán. A tehetséggondozásban az első dolgunk, amikor a méréshez még hozzá sem kezdtünk, hogy engedélyt kérünk a szülőtől, majd a mikor kiválasztódott a gyermek, akkor pedig a fejlesztéshez kérjük az engedélyét, és együttműködését, így tudunk a fejlesztésben partnerként részt venni.

A szemléletváltásra van szükség a pedagógus és az iskola részéről. A fenntartó részéről, rendszerszintű támogatás, a pedagógus felkészítés az anyagi forrás megteremtésével.

Az objektív értékelés nagyon-nagyon fontos. Az értékelés alapja, hogy tényként tárom fel a gondokat, problémákat. Kollégáim a kompetenciamérésnél ellenőrzést végeztek, jó néhány iskolában kint voltak. Objektív értékeket akarok látni, mert akkor tudunk segíteni, ha olyan adatokkal találjuk magunkat szembe, ahol nem szégyelljük, nem szőnyeg alá seperjük a gondokat, hanem azt mondjuk, hogy ezekkel itt vagyok egyedül, nem tudok mit csinálni, gyertek, segítsetek, akkor megtámogatjuk. Támogatjuk azzal, hogy képzést viszünk oda, hogy szakember támogatja folyamatosan a munkát. Nyilván az egyéni fejlesztés mindkét oldalon a tehetséggondozásban, illetve a mérés-értékelésben, az egyéni fejlesztés kapcsán és humán erőforrás mozgósítását jelenti. Humán erőforrás mozgósítását látjátok, a szakemberek bevonásával – a tehetséggondozás oldalán Balogh tanárúr, a mérés-értékelés és a mérés értékelés kapcsán Kindrusz tanárúr vezetésével – a tankerület dolgozói, az intézményvetők és a pedagógusok vonatkozásában.

Visszajelzéseket ugyanúgy kértünk mindkét területről, de azt gondolom, hogy magukért beszélnek, hogy amikor megkérdeztem a tanulót arról, hogy mit gondol ő erről, akkor zseniálisan válaszolja azt, hogy érzi, tudja, hogy ő előrehaladt. De a legcukibbat el szeretném olvasni, mi a véleménye a mérés-értékelésről, miért fontos ez számára. „Azért, mert akkor okos leszek, és lehetek ügyvéd vagy rendőr.” Szuper dolgokat írtak.

Természetesen a pedagógusok oldaláról is meg vannak a visszajelzések, ha negatív visszajelzés van, azt nem eltesszük a ládafiába, azzal foglalkozni kell. Ugyanígy pozitív visszajelzések vannak a szülők oldaláról is. Mind a tehetséggondozás, mint a mérés-értékelésen alapuló egyéni fejlesztés kapcsán.

Kedvenc idézetemet szeretném, ami minden előadásomban szerepel, ezt mindig el szoktam mondani. Semmi köze ahhoz, hogy Klebelsberg Központ vagyunk.

2007-ben, amikor írtuk azt a bizonyos városi fejlesztési tervet, akkor a fejlesztési tervünk mottójakét választottam, az is lehet, hogy már tudtam, hogy Klebelsberg leszünk.

„A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó, a kultúrpolitikai terén sokáig lehet hibákat elkövetni, de amikor az új nemzedék felnőtt, az elkövetett hibákon, bajokon segíteni már nem lehet. Nekünk olyan nemzedéket kell ma felnevelnünk, amely 20 év múlva megállja a versenyt az akkori más nemzedék generációjával.” – Klebelsberg Kuno.

Tisztelettel köszönöm a figyelmeteket.