Péterffy Balázs

Innováció és fejlesztés – uniós és belső projektek

Innovációról és fejlesztésről szeretnék beszélni. Mindenféle kontextusban előkerül az innováció és a fejlesztés kifejezése is. Manapság kicsit elcsépeltnek tűnnek, pedig mindkettő nagyon fontos. A Klebelsberg Központ és a tankerületi központok egyaránt támogatják azt az elképzelést, amelyben a szűken vett, csak a financiális feladatokra koncentráló fenntartói attitűd mellett megjelenik az iskolák a szakmai munkáját támogató, a fejlesztések, innovációk iránt nyitott szemlélet is.

Az előadás során bemutatott fejlesztéseket két nagy részre osztanám. Az egyikbe a hazai forrásból megvalósuló, a másikba pedig az uniós forrásból megvalósuló fejlesztések tartoznak. Mivel a későbbiekben lesz szó az infrastrukturális fejlesztésekről, ezért uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elsősorban a hátránykompenzációval, a deszegregációval és a felzárkóztatással kapcsolatos tevékenységekről fogok beszélni.

A hazai finanszírozású fejlesztésekről

Tehetséggondozás, digitális fejlesztés és hálózatos működés, ez az a három kulcstéma, amelyekkel kapcsolatban a Klebelsberg Központ – a tankerületi központokkal karöltve – az elmúlt és az idei tanévben több jelentős lépést tett. A tehetséggondozás terén talán a legfontosabb, de mindenképp a leglátványosabb lépés a MaTech verseny megszervezése volt. Mivel a matematika nem tartozik a legnépszerűbb tantárgyak közé, ezért szerettük volna megmutatni, hogy igenis lehet a matematikát úgy átadni, hogy az érdekes, újszerű és élményszerű. Olyan versenyt szerettünk volna rendezni, ahol azokat a gyerekeket is megszólítjuk, akik jó kommunikációs készségekkel rendelkeznek, szakszerűen használják a digitális eszközöket, jó logikai készségekkel vannak megáldva, viszont eddig esetleg valamiért mégsem vettek részt tantárgyi megmérettetésen. Szerettünk volna ezeknek a fiataloknak is lehetőséget biztosítani arra, hogy megcsillogtassák tehetségüket.

Ez elsőre igen sikeresnek mondható próbálkozás volt, 569 csapat jelentkezett, a tankerületi központok mellett szakképzési centrumok, egyházak, valamint alapítványok által fenntartott iskolák is neveztek. A verseny megszervezésében a Dunaújvárosi Egyetem, valamint tankerületi központok voltak a közreműködő partnereink, a feladatok elkészítésébe pedig bevontunk az ország minden részéből azokat a matematika szakos kollégákat, akik elkötelezettek a tehetséggondozás iránt, és nyitottak voltak egy kreatív verseny felépítése iránt.

Természetesen a tehetséggondozás nemcsak a matematikaversenyt jelenti, gondolkozunk természettudományi, valamint humánversenyekben is. Ehhez kapcsolódik az „ESTÖRI” verseny, amely egy digitális, történelemi tárgyú megmérettetés a középiskolás diákok számára, amelyet az Esterházy Magánalapítvány szervez, és a kezdetektől fogva támogatja a Klebelsberg Központ.

Ha már fejlesztések, megkerülhetetlen téma a digitális eszközfejlesztés kérdése. A Közép-Magyarországi Régió rendszeresen kimarad az uniós forrásokból. Ezért tavaly év végén, illetve idén márciusban a régióban lévő 15 tankerületi központ 650 iskolája részére 6,7 milliárd forintos beruházással több tízezer eszközt szerzett be a Klebelsberg Központ.

Hatalmas szellemi erőforrás az több mint 81 000 pedagógus, akik a tankerületi központok által fenntartott intézményekben dolgoznak. Élnünk kell a hálózati működés adta lehetőséggel, amely azonban csak úgy működhet, ha erre forrást is biztosítunk. Korábban nem volt még példa arra, hogy költségvetési pénzből ilyenekre áldozzunk, ugyanakkor idén a belső fejlesztési pályázatban kora tavasszal 500 millió forintot tudtunk szétosztani az intézményekben folyó pedagógiai jó gyakorlatokra, szakmai innovációkra. Az volt a cél, hogy ösztönözzük, elősegítsük az iskolákban működő szellemi műhelyek munkáját. A pályázatban nem kötöttük meg, hogy mikre lehet költeni a támogatási összeget, de néhány indikátor megjelöltünk. Az egyik legfontosabb az volt, hogy továbbadható legyen a jó gyakorlat, vagyis más intézmények is át tudják venni, ha akarják, illetve a fejlesztés eredményét csatolják vissza a szakmai munkába. Önmagában ugyanis az, hogy valami innovatívnak tűnik, még nem biztos, hogy az eredményességet elősegíti. Ezért a pályázatok elbírálásakor fontos szempont volt, hogy a tevékenység során megvalósul-e a hatékonyság mérése, és az eredményeket felhasználják-e a pedagógusok a nevelő-oktató munkában.

Sport, egészséges életmódra nevelés

A sport, a testmozgás és általánosságban az egészséges életre nevelés fontos pedagógiai terület, mellyel kiemelten kell foglalkozni, hiszen alapvetően határozza meg a diákok jelenlegi és későbbi életminőségét. Többhónapos felmérés és egyezető munka előzte meg annak a javaslatnak az összeállítását, amely a lehetséges fejlesztési irányokat mutatta be elsősorban a mindennapos testnevelés–testmozgás feltételeinek biztosítására. Fontos része a programunknak az, hogy miként lehet a testkultúra fejlesztését, az egészségfejlesztést erősíteni az iskolákban. A különböző helyekről érkezett javaslatok, jó gyakorlatok azt mutatják, hogy a téma fontosságát felismerték az iskolák. Sok kiemelkedő programot visznek az intézmények, amelyek az egészségfejlesztés mellett az intézményen belüli kohéziót is erősítik. Az eddigi anyagok alapján tervezzük egy komplex egészségfejlesztéssel kapcsolatos anyagot elkészítését, amelybe szeretnénk bevonni az érintett ágazati szakembereket, a jó gyakorlatokat működtető iskolákat is.

Az uniós forrásból megvalósuló fejlesztésekről

Uniós források jelentős része direkt vagy indirekt módon az antiszegregációs munkát, a felzárkóztatást, hátránykompenzációt hivatott elősegíteni akár szakmai, akár infrastrukturális szempontból. Aki végignéz a szakmai munkát támogató projektek leírásán, az észreveszheti, hogy ezek javarész 10–12 kulcstéma körül forognak. Ezek közé tartozik az iskola és szülő kapcsolata, a pályaorientáció, az informális tanulási megoldások, a családi motiváció, a deszegregációs tevékenység, a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja.

Azt ki kell emelni, hogy ezek projektek akkor lesznek igazán hasznára a társadalomnak, ha az eredményeik hosszú távon beépülnének a pedagógiai munkába, gondolkodásba, illetve további fejlesztésekre inspirálnának.

Elsőként egy, a szakmai munkát általánosságban támogató, kiemelt projektünkről szeretnék beszélni: az EFOP-3.2.4-16-ról. A projekt keretében több mint 45 000 notebookot osztottunk ki kimondottan a pedagógus kollégák részére, emellett különböző megjelenítő eszközök beszerzése is folyamatban van – ezek közül 3000 interaktív panel, 5000 pedig projektor. 24 000 tablet is kint van már az iskolákban. Az eszközökhöz kapcsolódó továbbképzéseket tartó kollégák képzése is megtörtént, amint a létszámstop feloldásra kerül, megindulhat az összes érintett kolléga oktatása.

Sokszor háttérbe szorulnak a pedagógiai szakszolgálatok, mint fejlesztendő intézmények, hiszen kevésbe vannak talán szem előtt, mint más köznevelési szereplők. Amiért kiemelten fontos az EFOP-1.9.5–VEKOP-16 kódszámú projekt, amelyben konzorciumi tag a Klebelsberg Központ, az az, hogy az SNI-ellátás fejlesztése az idei tanév egyik kiemelt feladata számunkra. A szakszolgálatok működésé kevésbé látványos talán, viszont annál fontosabb a rendszer számára, és ugyanúgy szükségük van eszközökre, fejlesztésekre, mint az SNI-ellátás bármely más területének, említhetnénk itt az EGYMI-ket, azon belül az utazó gyógypedagógiai ellátást vagy éppen az óvodai feladatellátást is. Ezzel kapcsolatban a szakmai munka fejlesztése mellett az épített infrastruktúra fejlesztésre is kiírásra került egy pályázat, amelynek várunk még az eredményére.

Az EFOP-3.3.5 kódszámú projekt a lemorzsolódás megelőzését hivatott elősegíteni. Olyan tanórán kívüli tevékenységeket támogat – tematikus napközis és bentlakásos táborok –, amelyek az iskolán belüli és kívüli szocializációs folyamatokat egyaránt segítik. A tematikus foglalkozásokhoz a kapcsolódó projektben kifejlesztett digitális tartalmakat használja fel. A pályázat célcsoportja kimondottan a hátrányos és a halmozottan hátrányos tanulók.

A következő oldal ábráin látszik a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya járásonként. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy van olyan járás, ahol a tanulóknak több mint a 80 százaléka hátrányos helyzetűnek minősül. És az is jól látszik, hogy sok olyan járásunk van, ahol a tanulóink több mint a fele halmozottan hátrányos helyzetű. A két térkép alapján teljesen egyértelmű, hogy ezeknek a gyerekeknek, akik ilyen körülmények között élnek, minden lehetőséget biztosítani kell a hátránykompenzációhoz. A fent említett projekt kifejezetten ezekre a járásokra fókuszál. Néhány adat erről a projektről. 41 tankerületi központ, összesen több mint 6 milliárd forint támogatást kapott a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatására. Annyit még mindenképpen hozzá kell ehhez tenni, hogy olyan gyerekekről van szó, akiknek jelentős része a pályázat nélkül nem vehetne részt ilyen programokon, hiszen a szüleik nem tudnák a táboroztatásukat finanszírozni.

26. ábra: Hátrányos helyzetű tanulók aránya járásonként

27. ábra: Halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya járásonként

Az EFOP-3.2.5-17 kódszámú pályázat egy pályaorientációs projekt. Kiemelten az MTMI készségek, képességek fejlesztésével foglalkozik, attitűd- és szemléletformáláshoz, pedagógusok továbbképzéséhez nyújt támogatást, amely elsősorban a hátrányos helyzetű tanulókra fókuszál. A projektben megvalósuló tevékenységek közül nagy hangsúlyt kapnak még a közösségépítés és szocializációs kompetenciák fejlesztései is, valamint ebben a kiírásban is megjelenik az iskolán kívüli tanulási lehetőségek fejlesztése.

A tanulási készségek fejlesztése áll az EFOP-1.3.9-17, az „Iskolaközpontú helyi együttműködések támogatása” című projekt középpontjában. Gyakran hangoztatott pedagógiai cél a „life long learning” megvalósítása. A pályázat ezt a feladatot a családok bevonásával, illetve a család, mint közösség megerősítésével képzeli el. Ebben a kiírásban is fontos szerepet kapnak az iskolán kívüli tanulási lehetőségek, a motiváció felkeltése, egyszóval a felzárkóztatás megerősítése elsősorban a nevelés és a szocializáció oldaláról megközelítve. Nagyon fontos felismerés, hogy támogatni kell a család szerepének, az iskola és a helyi mikro és makro közösségek kapcsolatának erősítését, hiszen nem önálló entitásként működik az iskola, hanem az őt körülvevő környezet szerves részeként. A hátránykompenzáció éppen ezért nem valósítható meg úgy, hogy csak az iskolára tesszük annak minden terhét, még akkor sem, ha hatalmas mennyiségű forrást biztosítunk ehhez. Ez csak együtt, minden érdekelt közös erőfeszítésével sikerülhet.

Szorosan kapcsolódik az eddig elmondottakhoz az EFOP-3.11.1-17 kódszámú „Szülő-suli program” néven futó projekt is. Szintén a lemorzsolódással fenyegetett tanulók megsegítése áll a pályázat középpontjában, a nyertes pályázatok esetében a támogatás pedagógusok továbbképzésére, iskolán kívüli programokra, azokon történő kompetenciafejlesztésre, családi környezet támogatásával kapcsolatos feladatokra, szakmai fejlesztésekre fordítható.

Részben már előkerültek az előző projektek céljai között is az EFOP-3.3.7-17 „Formális és informális tanulási lehetőségek kialakítása” című projekt egyes célkitűzései. A kompetenciafejlesztés, a tanulási folyamat színtereinek fizikai és tartalmi színesítése, a célcsoport számára az őket körülvevő világ bemutatása; ez mind - mind olyan tevékenység, amelyek a hátránykompenzációban elengedhetetlenek.

Még egy fontos dolgot ki kell emelni a projektek kapcsán, ez pedig a pályaorientációs tevékenység fontossága. A HH és HHH tanulók számára elengedhetetlen az a fajta támogatás, amelyet jelentős részük szinte csak és kizárólagosan az iskolában kaphat meg, az iskola pályaorientációs tevékenysége tehát számukra kiemelten meghatározó a későbbi életükre nézve.

Csak megismételni tudom, hogy ezek a programok akkor lesznek igazán hasznosak, ha a fejlesztések, képzések, ötletek, módszertani innovációk beépülnek a pedagógiai gyakorlatba hosszú távon is, illetve a programok nemcsak a fenntartási időszakban, hanem utána is tudnak működni. Ehhez forrás kell, ezért szükséges elgondolkodni azon is, hogy a programok továbbvitele milyen későbbi költségigényt fog generálni. A fent említett 5 projekt kicsit több mint 15 milliárd forintos keretösszegből valósul meg a tankerületi központok fenntartásában lévő intézményekben. Emellett – bár most az idő szűkössége miatt nem kerültek szóba – még további hétmilliárd forint értékben valósulnak meg módszertani fejlesztéssel kapcsolatos projektek.

Összefoglalva

A Klebelsberg Központ a fejlesztések támogatásakor arra törekszik, hogy a hazai és az uniós forrásokat minél hatékonyabban, egymásra építve használja fel az iskolák, és különösen a gyermekek érdekében. Beszéljünk akár a pedagógusok támogatásáról, szakmai fejlesztésekről, tehetséggondozásról vagy éppen felzárkóztatásról, mindenképp egy nagy mátrixban gondolkodunk, egyrészt a párhuzamosságokat elkerülendő, másrészt pedig a hatékonyság érdekében. A cél, vagyis a gyermekek mindenekfelett álló érdekének védelme és biztosítása csak úgy érhető el, ha a fejlesztések koordináltan, a helyi és országos szükségletekre reflektálva valósulnak meg. Ebben a munkában számítunk mind a 60 tankerületi központra és az általuk fenntartott a 2200 intézményre is.

Köszönöm a figyelmet!