Jurecz Emil – Virágné Nagy Éva

Szakértői etika

A szakértői etika szükségessége

Az előadásra 2018. november 7-én, szerdán került sor, a „Köznevelés, szakképzés, pedagógusképzés – innováció” címmel megrendezett XX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia 12. szekciójában.

A szakértői etikai kódex – ugyanúgy, mint a pedagógus etikai kódex – látszólag egy szabályrendszer, amely az elhivatott szakértők saját magukkal szembeni elvárásait tartalmazza, pedig az etikai kódex tulajdonképpen a szakértők (pedagógusok) elfogadásáról, társadalmi megítéléséről, a személyiségüket és a munkavégzésüket megítélő társadalmi elvárásokról, illetve az elvárásoknak való megfelelőségről szól. A szabályrendszerrel kapcsolatban lehet bárkinek bármilyen véleménye (a pedagógusok etikai kódexe is komoly vitát váltott ki a pedagógusok között), azonban a társadalmi megítélés többnyire független az érintett személyek véleményétől. A pedagógusok – s ezen belül a szakértők – viszonylag negatív társadalmi megítélése annak a következménye, hogy a pedagógusok – szakértők – elsősorban a saját elvárásaiknak szeretnének normarendszert állítani, ettől azonban jelentősen eltér a társadalmi elvárás.

A szakértői etikai kódex időszerűségének megvilágításához fontos lenne néhány összefüggést, néhány fogalmat tisztázni:

• Erkölcs: azon elvek összessége, amelyek a helyes és a helytelen, a jó és a rossz megkülönböztetését segítik, a cselekvés szintjén; normák szerinti magatartás. Legfőként íratlan szabályok összessége; betartását a társadalom elvárja az egyéntől.
• Etika: az erkölcs problémakörét vizsgáló tudományág, az erkölcs filozófiája, elvi jellegű normarendszer.
• Jog: olyan magatartási szabály, norma, amelynek a keletkezése az államhoz kötődik, a társadalomban általánosan kötelezők. A jogi normák mindig írottak és közakarat, konszenzus áll megszületésük mögött. Betartásukat az állam megköveteli, felügyeli.

Az erkölcs fogalma alatt tehát egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. Az erkölcs, a jogon kívül a legerősebb normafajta.

Az erkölccsel kapcsolatos felfogások változása

Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán, földrajzi hely szerint, kultúránként, országonként, vallásokként, változtak. Ezért az erkölcsi elvárásokkal kapcsolatban vizsgálni kell a helyet és a korszakot. A szakértői etika szempontjából a mai társadalom elvárásait kell tekintetbe venni.

A jog és erkölcs csak együtt értelmezhető. Úgy ahogyan az ábrán a három halmaz is mutatja: a három halmaznak jelentős közös metszete van, sőt, a valóságban a metszetek sokkal nagyobbak, mint ahogyan az ábrán látszik.

Az első etikai kódex

Az ember, közösségi lény, életét a közösségben éli, ennek normái a kezdetektől szabályozottak. Az ősi közösségekben a közösségi élet normáinak, szabályainak betartását (betartatását) a vezetők (törzsfők) felügyelték.

Az első etikai kódexet, vagy törvényt – a Biblia írása szerint, Jhave, a Sínai hegyen ie. 1400 körül adta át Mózesnek –, a kőtáblába vésett 10 parancsolatot, melyek a valláserkölcsi élet örökérvényű alaptörvényei.

Ebből az első három kinyilatkoztatás (ma úgy mondanánk: paragrafus) az Isten és ember viszonyát, a 4–10. pedig az ember-ember viszonyát érintő parancsolat, melyet minden társadalom törvénye is azonosít. E szabályok megszegését az egyház bűnnek tartja, de legtöbbjüket a jog is bünteti.

Különbségek erkölcs és jog között

Az együttélés írott és íratlan szabályait az erkölcs és jog taglalja egy-egy társadalmon belül.

Erkölcshöz: különféle erkölcsök léteznek: vallási erkölcs, ateista erkölcs, de más érvényes pédául a városban, vidéken, falun élő emberek között.

Joghoz: Országonként lehet más és más pédául a büntető törvény, kiadatás stb.

És egy érdekesség:

• milyen különös, hogy ennyi ellentétes meghatározás ellenére a közszférában dolgozók munkába állásának feltétele nem a „Törvényességi bizonyítvány” nevet, hanem az „Erkölcsi bizonyítvány” megnevezést kapta, amelyet hatóság ad ki törvényes formában, és a személyes adatokon kívül a büntetettlen előéletet hivatott igazolni, nem az erkölcsös életet.
• 

Milyen az „ideális pedagógus?

Régóta foglalkoztatja a közvéleményt, milyen is legyen az „ideális” pedagógus. Tekintettel arra, hogy a pedagógus – a szülők mellett – a „felnőtt minta” a gyermek előtt, megítélése összefügg a társadalom elfogadott etikai normáival, tehát társadalomfüggő.

Összegyűjtöttünk néhány olyan tulajdonságot, amelyet ma a társadalmunkban szükségszerűen elvárnak a pedagógusoktól:

• legyen elkötelezett a gyermekekkel szemben;
• legyen elhivatott;
• legyen optimista;
• legyen türelmes;
• legyen művelt, kulturált, tájékozott;
• legyen káros szenvedélyektől mentes;
• ne legyenek magánéleti problémái;
• ne öltözködjék, viselkedjék feltűnően; szórakozóhelyen vagy szabadidőben sem;
• éljen mintaszerű családi életet;
• neveljen saját gyermekeket;
• közösségi oldalakon csak olyan képeket osszon meg, amiket hosszú távon is vállalhatónak tart;
• tartsa szem előtt a gyermek mindenek felett álló érdekeit.

Milyennek lát bennünket, pedagógusokat a ma társadalma?

agresszív	szigorú
kegyetlen	megvesztegethető
infantilis	szánalmas

A képeket az internetről kerestük ki. Természetesen, nem csak negatív képek találhatók a felületen, azonban az határozottan elmondható, hogy a képek jelentős része, valamilyen negatív tulajdonságot ragad meg. Összességében a főbb típusok alapján az állapítható meg, hogy a társadalom többsége a pedagógust olyan személynek tartja, amelyik uralkodik a gyermeken. Sokszor értelmetlenül szigorú, többnyire a hatalom nevében elnyomja a véleményeket, magamutogató és gyerekes. Olyan személy benyomását kelti, aki a felnőtt társadalomban nem tudna érvényesülni, egyedül a gyermekek társadalma az, amelyen uralkodni tud. Ennek a véleménynek a negatív hatását erősíti, hogy a gyermek a felnőttel szemben védtelen, tehetetlen, tehát a pedagógus egy védtelen, tehetetlen személyen éli ki magát.

Lesújtó.

Persze, mindezt lehet vitatni, azt azonban mindenki elismeri, hogy a pedagógusokkal szemben a legtöbb vélemény negatív. A vitatás helyett azonban sokkal fontosabb az, hogyan, miért jutott ide a pedagógustársadalom?

Kétségtelen, hogy a pedagógus – mint felnőtt – a felnőtt társadalmat személyesíti meg a gyermek előtt. Ha az iskola egy olyan zárt terep, ahol a gyermek úgymond „büntetlenül” gyakorolhatja, tapasztalhatja a társadalomba való beilleszkedést, akkor az is igaz, hogy az iskola kis közössége, az osztály, egyben a „nagy” társadalom megtestesítője. Így a tanár, a „hatalom”, az „elnyomó hatalom” jelképe, amely ellen küzdeni pozitív dolog. Ez az utóbbi, a háború utáni idő eredménye, amely alatt a társadalommal szembeni ellenállás, lázadás, pozitív tulajdonság volt.

Nem volt ez mindig így. Több irodalmi mű is példázza, a háború előtti világban, az osztályban a jó tanuló volt a példakép (lásd Móra Ferenc, Móricz Zsigmond művei). Mára azonban ez teljesen megváltozott.

Ma „divat” rossznak lenni az iskolában. Számtalan esetben hallani felnőtt embert dicsekedni arról, hogy ő volt az „iskolarossza”. A sztorik többnyire arról szólnak, hogyan „készítettek ki” egy-egy tanárt. De megnézhetjük a ma élő sztárok világát is: a rockzenekarok, a színészek, szinte mindnyájan arról beszélnek, a dalok, a filmek arról szólnak, hogy milyen rosszak voltak az iskolában, vagy éppen milyen rosszak a tanárok (például: Desperado: Tanár úr című zenéje vagy az Oszkár-díjas „Mindenki” című film).

Felmerül a kérdés: hogyan változtassuk meg mindezt?

Az első szempont – ha a korábban említett mintákra hivatkozunk: ha az iskola a társadalom képe, akkor a társadalomnak fontos személyiségjegyeknek kell mintának lenni. Ha a tanár a felnőtt minta az osztályban, akkor a tanárnak kell elsősorban olyannak lennie, ami a felnőtt társadalom számára kívánatos: tehát, a tanárnak meg kell felelnie a társadalom által elvárt etikai normáknak.

A pedagógusok etikai kódexe

A pedagógusok etikai kódexének összeállítása a rendszerváltás óta gyakorlatilak napirenden van.

1996-ban megjelent, majd 2001-ben átdolgozott, a Független Pedagógus Fórum által alkotott Etikai Kódex Pedagógusoknak[1], című anyag 2015-ben megszületett a pedagógusok etika kódexe – több mind 20 éves késéssel – mely a pedagógusok számára íródott. Majd megjelent a Magyar Katolikus Egyház közoktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) készítette el szakmai kódexüket, amely 1998. szeptember 1-jén lépett hatályba1. 2015. november 14-én életbe lépett a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexe, betartása kötelező a pedagógusok számára.

Felépítése:

• definiálja az etikai alapelveket;
• meghatározza
• az érvényesség körét;
• a pedagógus hivatás etikai normáit;
• kapcsolatok: – növendékkel – szülőkkel – munkatársakkal – az intézmény vezetőivel – fenntartóval – működtetővel – más szervekkel;
• megállapítja a kutatás etikai elveit;
• kijelöli az etikai bizottság feladatait;
• az etikai eljárásrend szabályait;
• a jogorvoslat lehetőségeit;
• a kódex bibliográfiáját.

Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa fogalmazta meg, hogy „az etikai kódex tulajdonképpen értékek tárháza, hagyományteremtő szándékkal”. Hosszú egyeztető munka előzte meg elkészültét, az NPK tervezetéhez végül 51 egyéb javaslatot is beépítettek a kódex szövegébe, de javaslatra sokat változtattak, töröltek is szövegrészeken.

A sajtó bírálata szerint: pedagógusok készítették pedagógusoknak és a pedagógusok bírálják, tiltakoznak ellene a legjobban[2]. A MSZOE (Magyar Szülők Országos Egyesülete) több fórumon is megfogalmazta véleményét, éles bírálatát. Hiányolják a kódexből:

• a pedagógus hivatás pontos megfogalmazását;
• a pedagógus felelősség kimondását, határait;
• a pedagógusok általi pénzgyűjtések tiltását;
• az iskolán kívül végzett korrepetálások anyagi szabályozását;
• a tanórákról való pedagógusi késések szankcióit.

Ki lehet köznevelési szakértő?

A jelenleg érvényben lévő törvények szerint a köznevelési szakértők a közszférában, vagy egyéb fenntartásban dolgozó pedagógusok. Felmerül tehát a kérdés, hogy közülük ki lehet szakértő?

Az alábbiak a velük szembeni elvárások:

• felsőfokú végzettség;
• legalább 14 év szakmai tapasztalat;
• legalább öt eltöltött év abban az iskolatípusban ahol minősít, ahol tanfelügyeleti munkát kell végeznie;
• jelenleg is pedagógusként, pedagógiai előadóként dolgozik;
• részt vett az OH felkészítő továbbképzésén, sikeres elvégzése után;
• felkerült az Országos Szakértői névjegyzékbe.

Az egyesület bemutatása

A KÖSZOE etikai kódexének tervezete

A szakértői etika centrumában a gyakorlat által felvetett kérdések állnak. Ahhoz, hogy a szakértő felelősségteljes munkáját el tudja látni, meg kell felelnie a szakmai elvárásoknak és az elvárt személyiségjegyeknek:

• legyen jól felkészült;
• legyen elkötelezett;
• legyen rugalmas;
• legyen képes belülről érzékelni a problémákat;
• legyen kollegiális;
• jó indulat jellemezze;
• legyen segítőkész;
• legyen kétféle látásmódja pedagógusi/szakértői;
• tényszerű megállapításokat fogalmazzon meg.

A KÖSZOE ezért olyan kódexet, normagyűjteményt szeretne készíteni, amelyből a szakértő kiolvashatja vagy levezetheti tennivalóit, amely segíti a konfliktusok megoldását, helyes viselkedési mintát közvetít.

A KÖSZOE etikai kódexének tervezete

Először is, le kell szögeznünk: az egyesület elfogadja a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexét, s arra építi a sajátját, de többlet-elvárásokat fogalmaz meg és támaszt a Nemzeti Pedagógus Kar Etikai Kódexéhez képest. Azért, mert szakértőként már nem csak pedagógusi feladatokat lát el, továbbá, így különbözteti meg az elvárások tekintetében az egyesülethez tartozó és a nem egyesülethez tartozó szakértőket. És – többek között – ezért lehetséges, hogy a szakmai munka minőségén túl, az etikai kérdésekben is minőségi garanciát vállalhasson az egyesület a tagjaiért.

A szakértői etikai kódex azért jön létre, hogy a pedagógiai munkát végző és segítő szakértők magas szintű etikai támogatását biztosítsa az aktuális körülmények figyelembe vételével.

Ami a szakértő személyét illeti, szakértőnek azt a szakembert választják, aki magas szinten műveli hivatását, nagy tapasztalata van, szaktudása olyan színvonalú, hogy a tisztázatlan, eldöntendő szakmai kérdésekben egyértelműen eligazodik, irányt tud mutatni. Azért fordulnak hozzá szakmai kérdésekben, mert ő az a személy, aki magas fokon érti a szakmáját, hivatását. Ezáltal példát mutat szakmabeli társainak.

Ha a pedagógus a társadalomban példakép, akkor a szakértő a „példakép példaképe” kell, hogy legyen.

Ha a pedagógus társadalom meg szeretné változtatni a róla kialakult képet, akkor szükséges számára egy, mindenkire vonatkozó, mindenki által követett normarendszer, ez az etikai kódex. Ez független attól, hogy az egyes pedagógusnak mi a véleménye róla, mert az etikai kódex meg kell, hogy feleljen egyaránt a társadalom elvárásainak, és a szakmai elvárásoknak is.

A szakértők számára még fontosabb az, hogy a szakértő megfeleljen egy egységes, szakmai, emberi elvárásokat nyújtó normarendszernek, mert ezzel a szakértő társain túl, a pedagógusok számára is példát nyújt.

A szakértők etikai kódexe azért készül, hogy a társadalom minden tagja lássa és megértse: a szakértők képesek arra, hogy a szakértők képesek arra, hogy

• önmaguk munkáját minőségi igénnyel szabályozzák;
• ne csak a jog szabályozza munkájukat;
• etikai normák segítségével határolják be tevékenységüket;
• szembesüljenek saját kötelezettségeikkel felelősségükkel.

Várjuk építő javaslataikat!

[1] Bognárné Kocsis Judit: Pedagógusetikai kódexek bemutatása, vizsgálata; Iskolakultúra 2011/12; http://real.mtak.hu/56709/1/EPA00011_iskolakultura_2011_12_072-091.pdf

[2] 24.hu, Eduline, HVG, Népszava, Magyar Nemzet, Szakszervezetek.hu stb.