Frész Attila – Jánossy Zsolt

Fogadóóra [1]Angliában és Finnországban – Nemzetközi
tanulmányutak hatása az intézményi digitális átalakulásra

Bevezető

A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 pályázat keretében nemzetközi tapasztalatcsere-programot valósított meg a köznevelésben dolgozó pedagógusok és szakértők számára. Az utazások és a szakmai programok szervezése és végrehajtása helyi tapasztalattal és kapcsolatrendszerrel rendelkező partnerek közreműködésével valósult meg.

A DPMK nyílt pályázat keretében választotta ki az általános iskolai és középiskolai köznevelési intézmények pedagógusait, intézményenként három főt. A tapasztalatcsere-programban részt vevő pedagógusoknak hazatérésük után saját intézményükben kellett kipróbálni valamely, az tanulmányút során gyűjtött jó gyakorlatot. Mindkét célországba kiutaztak szakértői csoportok is. A DPMK tőlük a kiutazás alatti szakmai munka mellett a DPMK különböző rendezvényein való aktív közreműködést, és az intézményi fejlesztő tevékenység támogatását várta.

Az Egyesült Királyságba, illetve Finnországba szervezett tanulmányutakkal a DPMK innovatív pedagógiai fejlesztést valósított meg. A hagyományos értelemben vett tanulmányút kötelező programjain messze túlmutatva, a szervezők új elemeket építettek be a tapasztalatszerző utazásokba, emellett a résztvevő csoportok összetétele is újszerű volt. A tanulmányút kísérleti projektként (pilot) jött létre, melynek tapasztalatait be kellene építeni minden jövőbeli digitális intézményfejlesztési projektekbe.

A csoportok szakmai koordinátorának, Setényi Jánosnak feladata volt a résztvevők folyamatos mentorálása. Munkájában segítséget kapott a DPMK két munkatársától, Frész Attila és Jánossy Zsolt oktatási szakértőktől. Az egyes napok zárásaként szakmai összegző egyeztetésre került sor. Ezek a szakmai beszélgetések jó alkalmat teremtettek arra, hogy a pedagógusok szintetizálják az elhangzott szakmai információkat, diskurzust folytassanak, illetve megfogalmazzák dilemmáikat és kérdéseiket.

A nemzetközi tapasztalatcsere két célországa az alábbi elvek mentén került kiválasztásra.

Az Egyesült Királyság kiválasztása mellett számos indok szólt:

• Az ország a 80-as évek óta az oktatáspolitikai kísérletezés és a magas színvonalú oktatáskutatás egyik központja, ahol rengeteg tudás és tapasztalat halmozódott fel az innovatív oktatásfejlesztésről.
• A digitális oktatásfejlesztés decentralizált angol modelljében a közoktatási intézmények saját – normatív alapon elosztott – digitális eszközök és szolgáltatások beszerzésére fordítható költségvetéssel rendelkeznek, amelyet a piaci kínálat megismerése után saját beszerzésre fordíthatnak. (A digitális oktatás londoni világkiállítása (a BETT) is ennek köszönheti létrejöttét.).
• Az angol oktatásszervezés (például: tartalmi szabályozás) nagy mozgásteret ad az innovatív kezdeményezések iskolai befogadásának.
• Az ország jól, gyorsan és olcsón megközelíthető, és az angolul tudó magyar szakemberek is közvetlenül tudnak kommunikálni a kint dolgozó kollégáikkal.

Finnországnak kiválasztása mellet is egyértelmű érvek szóltak:

• Finnország a nemzetközi oktatásfejlesztés egyik „mintaországa”, hagyományosan az egyik legsikeresebb európai PISA-ország.
• Esélyegyenlőség-elvű oktatáspolitikájának megismerése a magyarországi szakemberek számára igazi szakmai kihívást jelent.
• A finnek 2000 óta egy egész export-iparágat építettek fel nemzetközi sikereikre, így a tapasztalatcserét nagy rutinnal és szakértelemmel szervezték meg.
• A finn oktatásszervezés, különösen az „osztály nélküli” gimnázium nagy mozgásteret ad az innovatív kezdeményezések iskolai befogadásának.
• Az ország könnyen, gyorsan megközelíthető, és az angol nyelv általánosnak mondható használata miatt a kiutazó magyar szakemberek is tudnak kommunikálni a finn kollégáikkal.

A két célország oktatási rendszere sok különbözőséget mutat a szervezeti felépítés, a finanszírozás, az irányítási és ellenőrzési rendszer terén. Sok egymástól eltérő problémával kellett megküzdeniük, de mindkét ország a hatékony közoktatási rendszer működtetésében látja a felnövekő nemzedékek és ezzel együtt az ország jövője sikerének zálogát. Emellett mindkét ország oktatásirányítása elkötelezett a digitális technoló-gia oktatásban történő hatékony felhasználása iránt. A magyar köznevelési rendszert érintő égető kérdésekre mindenképpen érdemes volt tehát Angliában és Finnországban választ keresni.

A tanulmányutak bemutatása

Az angliai általános iskolai csoportok szakmai programjának bemutatása

Az általános iskolai csoportok szakmai programjában az iskolalátogatások a Pheasey Park Farm Primary School és a Heathfields Infant and Wilnecote Junior School iskolákban valósultak meg.

A Pheasey Park speciális intézmény, amelynek megismerése sok tanulási hozadékot kínált. Az iskola Birmingham egy átlagos (tehát szociálisan nehéz) körzetének tanulóit szolgálja ki. Néhány éve szakmailag mélyponton volt az intézmény, kezdett kiürülni. A tanfelügyeletet ellátó szervezet (Ofsted) és a fenntartó önkormányzat közös beavatkozásával egy iskolarekonstrukciós projekt indult, és ennek pozitív eredményeit mutatták be a vendéglátók:

• Új, ambiciózus igazgatót hoztak, aki új stratégiája köré szervezte a tantestületet, a régi testület egy része távozott.
• A SMART Technologies céggel kötött megállapodás részeként a tantermeket interaktív táblákkal és laptopokkal szerelték fel, a Microsoft oktatásmenedzsment rendszerét használva egy „digitális intézményt” hoztak létre. A technológia megjelent mind az oktatásban, mind pedig az intézmény működtetésében.
• A pedagógusok között digitális pedagógiai továbbképzést és belső tartalomfejlesztési műhelyt indítottak.

Az iskolát külön kalauzolással járta be a magyar csoport, a csoportmunkára és projektmunkára épülő tanítás miatt a foglalkozások nyitottak voltak, bármikor be lehetett menni és ki lehetett jönni a megfigyelést végző magyar kollégáknak.

A Heathfields Infant and Wilnecote Junior School általános iskolában egy példaértékűen működő digitális tanulási környezetet ismertek meg a magyar pedagógusok. A digitális tanulási környezet része, hogy a tabletek, interaktív panelek állnak a résztvevők rendelkezésére, a működést tartalomkezelő és tanulásmenedzsment rendszer fogja össze. A tanárok hetente két órában előkészítik a tananyagokat évfolyami szinten, amelyeket megosztanak az iskola saját keretrendszerében. A diákok saját eszközöket (BYOD) nem használnak adatvédelmi okokból. A szülőkkel történő kommunikációban használják a közösségi médiumokat is. A digitális pedagógiai eszközök használata a tanulás-tanítás folyamatában korszerű digitális pedagógiai módszerek alkalmazásával történik. Nagy hatással volt a résztvevőkre, hogy  – a projektoktatás jellemzőjeként – a diákok csoportokban ülnek és dolgoznak a frontális elrendezés helyett, a táblákon közösen dolgozik a diákok egy része, mások egyéb feladattal foglalkoznak. A termek üvegfalakon, ablakokon keresztül teljesen beláthatók, a zárt osztályterem hazai fogalmával alig vonható párhuzam.

Az iskolalátogatásokat a látott jó gyakorlatok hazai implementációját támogató szakmai előadások és műhelymunkák kísérték. Az első meglátogatott iskolában került sor Diana Bannister, (Associate Director, Education Partnerships, Development Director for Learning Technologies) előadására, amely teljes áttekintést adott a digitális oktatás és pedagógia angliai helyzetéről.

A második teljes napon került sor az úgynevezett reflexiós műhelymunkára és stratégiai tervezésre. Először Peter Claxton (SMART Technologies) és David Whyley (független oktatási szakértő) tartott interaktív foglalkozást, ahol a pedagógusok maguk is kipróbálhatták a tantermi pedagógiai eszközök egy részét. A reflexiós műhelymunka második részében a DPMK munkatársai és Setényi János oktatási szakértők – magyar nyelven – nyújtottak segítséget az addig látottak feldolgozásához, különös tekintettel az alábbi szakmai elemekre:

• A közműveltségi koncepció elengedése a tantárgyi rendszer fellazulásához vezet, és nagy időbőséget teremt, különösen az alsó tagozaton.
• Az időbőséget ismétléssel, csoport és projektmunkával, valamint neveléssel tölti ki az általános iskola, ezáltal hatékonyabbá téve az alapkészségek fejlesztését.
• A digitális eszközök és módszerek használata teljesen beágyazódik az iskolák pedagógiai gyakorlatába.

A stratégiai tervezés mozzanata a látogatás után elindítandó iskolai miniprojektek előzetes áttekintésével valósult meg.

A látogatás zárónapján következett Hannah Jones, oktatáskutató előadása, aki a digitális oktatás angliai megjelenéséről és jelen pillanatig tartó szakaszairól adott elő, emellett reflektált a magyarországi gyakorlatra is. Az előadás szempontokat adott a résztvevőknek, amelyek segítségével be tudták azonosítani intézményeik digitális fejlettségét.,

Az angliai középiskolai csoportok szakmai programjának bemutatása

A középiskoláknak és szakértőknek szervezett tanulmányút programjának keretében három iskolát látogattak meg a résztvevők: a Pheasey Park Farm Primary School általános iskolát, valamint a S. Peter’s Collegiate School, illetve a Shireland Collegiate Academy középiskolát.

A csoportok programja úgy lett felépítve, hogy az első iskolalátogatás a Pheasey Park Farm általános iskolában zajlott. Ennek oka az volt, hogy a programtervezés időszakában a DPMK-ban az a szakmai döntés született, hogy az angliai középiskolák pedagógiai-módszertani munkája nem értelmezhető az alapfokú oktatás megértése nélkül. A középfok olyan készségekre támaszkodik, amelyeket már az alapfokú oktatásban kialakítottak a tanulókban. Az itteni program megegyezett az általános iskolai csoportnak szervezett látogatás programjával.

A második meglátogatott intézmény a birminghami körzetből kilépve, a wolverhamptoni, anglikán S. Peter’s Collegiate School középiskola volt. Az intézmény körzeti feladatokat is ellát, de egyházi intézményként joga van szűrni a felvételizőket. A magyar csoport egy tanulás iránt elkötelezett, jól szervezett középiskolát látott, ahol elsősorban a tág központi tantervi keretek helyi kitöltése volt érdekes a magyar kollégáknak. Az intézmény teljes szakmai munkáját – a többi meglátogatott iskolától eltérő módon – a Google LMS rendszerébe integrálták.

A harmadik meglátogatott intézmény a Shireland Collegiate Academy volt. A középiskola a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásának és hátránykompenzációjának egyik helyi központja. Az intézmény kifejezetten jó felszereltséggel működik, célja az esélyteremtés a környék hátrányos helyzetű tanulói számára. Az iskolaépület tele van olyan terekkel és tevékenységekkel (makerspace, háztartástani kabinet, tánc és zenekabinet, sportterek), melyek a tanulók motiválását és iskolában tartását célozzák.

Az első meglátogatott iskolában került sor Doug Brown (az Oktatási Minisztérium munkatársa, korábban a digitális oktatásért felelős államtitkár, digitális pedagógiai tanácsadó) előadására. Doug Brown teljes áttekintést adott a digitális oktatás és pedagógia angliai helyzetéről, különös tekintettel az elmúlt 10 év implementációs tanulságaira.

A második napon az általános iskolai programban már megismert reflexiós műhelymunka keretében cserélhettek tapasztalatot a pedagógusok, illetve készülhettek a jó gyakorlatok hazai kipróbálására.

A látogatás harmadik napján Hannah Jones, oktatáskutató – az általános iskolai programban már említett – előadása hangzott el.

Szakmai egyeztető megbeszélések

A tanulmányút során a pedagógusokkal folytatott szakmai megbeszélések, a tőlük érkezett visszacsatolások alapján egyértelművé vált, hogy a program egésze kifejezetten sikeres volt. Az általános iskolás csapatból azonban több pedagógus jelezte, hogy szeretett volna idősebb tanulókat, magasabb évfolyamokat is megnézni. Mivel az oktatás „primary” szakasza Angliában 5–11 éves korig folyik, ezért a magyar általános iskolai korosztályt nem fedte le teljesen a megjelenített angol iskolák kínálata. Nekik is jó lett volna egy „secondary school” meglátogatása. Ettől eltekintve az iskolalátogatások nagy hatással voltak a pedagógusokra. Az utazás során figyelemmel kísért beszélgetések tartalmát és a szakmai utakat követő vélemények, visszacsatolások összegzése alapján az alábbi megállapítások tehetők:

• Egy iskola digitális pedagógiai átállása nemcsak döntés kérdése, hanem a döntést követő hosszabb folyamat eredménye. A meglátogatott általános iskolákban például a vezetésben bekövetkezett változás eredményeképp került bevezetésre a digitális technológiával támogatott oktatás. A vezetők irányították és támogatták az átállás folyamatát, amit lépésről lépésre, nem kapkodva és mindenre időt hagyva hajtottak végre. A középiskolákban is hasonló volt a helyzet: a határozott és menedzsertípusú vezető jelentette a digitális átallás zálogát.
• A változások az intézmény egészét (eszközök, képzések, módszertan, adminisztrá-ció és együttműködés, szervezeti kultúra) áthatották.
• A vezetők a folyamatot alaposan megtervezték, a tanárokkal közösen haladtak a változás útján.
• A szükséges tanári digitális kompetenciák elsajátítása elsősorban helyi képzések és az egymástól való tanulás útján történtek. Az iskolai munkafolyamat része a tanárok helyi együttműködése, amelyben megtörtént a tudásátadás, a tapasztalatok megosztása, egymás támogatása. A tanári együttműködés és a tudásmegosztás a folyamat elengedhetetlen és kötelező része volt.
• A digitális iskola és digitális tanulás helyett, a magyar szóhasználatnál bővebb jelentéstartalommal bíró, technológiával támogatott tanulásról beszéltek a kísérő kollégák és az előadók. A technológia, az eszközök használata nem cél, hanem támogató eszköz a tanárok kezében, amely a felmerülő problémák kezelését és megoldását jelentheti.
• Az eszközhasználtnak több szintje van, de a látottak nincsenek olyan messze a magyar gyakorlattól, hogy azokat itthon ne lehetne – legalább részben – megvalósítani. Volt, ahol hagyományos oktatási folyamatot egészítették ki vagy helyezték át digitális platformra, máshol viszont teljesen új alapokra helyezték a tanulás folyamatát (projekt alapú tanulás).
• Látható volt, hogy hogy a tanulmányút során szerzett tapasztalatok elindították a kollégákban a gondolkodás folyamatát. Sokat beszélgettek, megosztották egymással a digitális oktatással összefüggésben szerzett élményeiket és tapasztalataikat. Az iskolák küldöttségei ki tudtak szakadni az otthoni környezetből, és az iskolalátogatások, valamint az előadások impulzusokat adtak a további eszmecserékhez. Valódi tervezés indult be már a repülőúton hazafelé. Az is nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy az intézményekből háromfős delegációk érkeztek, ahol az egyik személy vezető volt. Látható volt, hogyan gondolkodnak együtt azon, amit láttak, és hogyan dolgozzák fel együtt az élményeket.
• Az út során az is kiderült, hogy már magyar viszonylatban is vannak iskolák, akik a digitális oktatás útján előrehaladtak, sok értékes tapasztalattal rendelkeznek. Érdemes volna kihasználni ezt, és olyan belföldi tapasztalatcsere-programokat szervezni, amely során a még tapasztalatlanabb iskolák a fejlettebbektől tanulhatnának. Ahogy az angliai példa esetében is láthattuk, ennek volt egy üzleti modellje, amit szintén érdemes lenne átvenni. A tudásmegosztó intézmények idejüket, energiájukat megfelelő ellentételezés fejében fektethetnék be.

A finnországi általános iskolai csoportok szakmai programjának bemutatása

A tanulmányút programjának keretében három általános iskolát látogattak meg azok a csoportok, amelyek az oktatás alapszintje iránt érdeklődtek: Veromäki School, Vantaa; School Vantilla, Espoo és School Jalavanpuisto, Espoo.

Az első iskolalátogatás a Veromäki általános iskolában zajlott. A Veromäki iskola különleges intézmény, egyrészt az ország egyik leggazdagabb elővárosában, Vantaa-ban fekszik, másrészt az új finn oktatási doktrína („jelenségalapú oktatás”) egyik bemutatóhelye. Ebből fakadóan a látottak szinte sokkolták a magyar kollégákat.

• Az új finn Nemzeti alaptanterv a XXI. századi készségekre épül, a tartalmi részletek nagy részét rábízza az iskolákra.
• A matematikát, a finnt és az angolt leszámítva a tantárgyak szétmállóban vannak, az oktatás kurzusegységekben és projektmódszerrel folyik.
• Hagyományos értelemben vett tanítás napközben csak korlátozott időben folyik, a többi időben a tanulók maguk tanulnak.
• A pedagógusok közösen, együttműködve dolgozzák ki a soron következő projekteket, ötleteket a tanulók számára.
• A projekteket hetente választják ki a tanulók és önállóan dolgoznak rajta, lehetséges párban és csoportkeretben is tanulni.
• Az önálló munkához a tanulók interaktív táblákat, valamint internetre és hálózatba kapcsolt laptopokat használnak.
• A pedagógusok új feladata a facilitálás lett, szorosan vett tanítás ritkán szükséges.
• A pedagógusok számára digitális pedagógiai továbbképzést és belső tartalomfejlesztési műhelyt indítottak.

Az iskolát külön kalauzolással járták be a magyar csoportok, a csoport- és projektmunkára épülő tanítás miatt a foglalkozások nyitottak voltak, bármikor be lehetett menni és ki lehetett jönni a megfigyelést végző magyar kollégáknak.

A másik két meglátogatott általános iskola (Vanttila és Jalavanpuisto) már Helsinki Espoo nevű elővárosában helyezkedik el. Espoo kivételesen gazdag település, többek között a Nokia és a Rovio főhadiszállása is.

Lényegében a fentebb bemutatott általános iskolaéval azonos gyakorlatot tekinthettek meg a kollégák, eltérő hangsúlyokkal. Vanttila vezetése például konzervatívabb volt, és a tudásátadást megőrizték az órai munkában, körülbelül fele-fele arányban keverve a projektmunkával. A digitalizáció területén nagy hangsúlyt fektettek a multidiszciplináris tanulási megközelítésre, a kutatás alapú tanulásra, valamint a kódolás matematikába integrálására. A Jalavanpuisto iskola egy technikailag jól felszerelt intézmény, ahol szintén többféle módszert alkalmaztak a mindennapi gyakorlatban, a hagyományos oktatás mellett a projektmunka is sok osztályban megjelent.

A program első napján került sor Leena Heinila rövid bevezetőjére, amely a finn oktatás alapelveivel, közoktatási rendszerével ismertette meg a magyar kollégákat. A második előadásban a Veromäki általános iskola igazgatóhelyettese a „jelenségalapú tanulás” doktrínájának iskolai alkalmazásáról adott elő. A „jelenségalapú tanulás” – hazai terminológiával – a konstruktivista pedagógia rendszerszintű alkalmazását jelenti. A harmadik előadásban Juhani Koivuviita mutatta be az Educraftor nevű céget. Az Észtországban és Ázsiában is terjeszkedő Educraftor olyan komplett iskolai eszközkészletet készít, amely alkalmas a digitális oktatás minden eszközelemének gyors használatára és tárolására.

A harmadik napon egy sikeres finn magánvállalkozás mutatkozott be. A természettudományos kísérletezést, kódolást és robotikát kínáló szakkörök egész Finnországban kiépülőben vannak és extrakurrikuláris foglalkozásokat kínálnak játékos módon. A „jelenségalapú tanulás” értelmében a kezdeti orientálás után a tanulóknak maguknak kell elfoglaltságot keresniük, nem kapnak konkrét feladatokat. Az igazi cél az alkotás maga.

A programban Jani Holopainen (PhD, Helsinki Egyetem) a Virtuális és kevert valóság tervezése az oktatásban című előadása szerepelt, amely a téma oktatási jógyakorlatai közül is a legjobbakat mutatta be.

A program reflexiós műhelymunka részében a DPMK oktatási szakértői és Setényi János – magyar nyelven – nyújtottak segítséget az addig látottak feldolgozásához.

A finnországi középiskolai csoportok szakmai programjának bemutatása

A középiskoláknak szervezett tanulmányút programjának keretében két intézménybe látogattak el a magyar kollégák: a Luovi Szakképző Iskolába és az Olari Gimnáziumba.

Mindkét helyen először az iskola igazgatója és az egyik tanára fogadta a csoportokat és tartott prezentációt az iskoláról. Ezt követően a kollégákat körbevezették az iskolában, két részre bontva a csoportokat. A látogatás során a finn vendéglátók bemutatták, hogy a korábban elmondottak hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. Szembetűnő volt, hogy az iskolák technikai eszközökkel jól felszereltek, semmiben nem volt hiány. A diákok ezeket az eszközöket a tanulás során magabiztosan használták is. A tanulók csoportmunkában projekteken dolgoztak, az eszközök használata szervesen ágyazódott be az tanulás folyamatába.

A középiskolás csoport programja úgy lett felépítve, hogy az első látogatás helyszíne nem egy hagyományos gimnázium volt. A helsinki Luovi szakképző intézmény célt vesztett és/vagy enyhén fogyatékos tanulóknak kínál érettségit és szakképzettséget. A kiváló anyagi körülmények között, jól felkészült oktatókkal működő intézmény nagy hatással volt a magyar kollégákra. Az iskolában tapasztalt újdonságok egy része megegyezett az általános iskolai csoportok által már észrevételezett megállapításokkal. A szakmaválasztás eltolódik, ennél fontosabb a rehabilitáció, a motiváció és a különböző szakmaterületek kipróbálása. A legtöbb szakma nagyban támaszkodik a digitális technológiára, így az otthoni és/vagy egyéni munka nem jelent majd a végzetteknek semmilyen problémát.

A másik meglátogatott középiskola az Olari Gimnázium volt, amely egy hangsúlyozottan általános adottságú gimnázium a főváros egyik elővárosában, Espoo-ban. (Espoo kivételesen gazdag település, többek között a Nokia és a Rovio főhadiszállása is.) Az intézményi gyakorlat a tudásátadást megőrizte az órai munkában, körülbelül fele-fele arányban keverve a projektmunkával. A digitalizáció területén nagy hangsúlyt fektettek a kódolás matematikába integrálására. A magyar kollégákra nagy hatással volt, hogy az iskolalátogatás kis csoportokban zajlott, és a vezetők az iskolai diákjai voltak, akik kiváló angolsággal, önállóan és magabiztosan oldották meg a feladatot. Az Olari Gimnáziumban a modern tanulástervezés technikájával is megismertették a hazai kollégákat. Az itt meghatározó „jelenségalapú tanulás” – hazai terminológiával – a konstruktivista pedagógia rendszerszintű alkalmazását jelenti. Az előadás érdekessége volt, hogy diákok is beszéltek a tanulási rendszerről.

Az óralátogatásokat kísérő előadások részben megegyeztek az általános iskolából érkezett kollégáknak szervezett programban már leírtakkal. Így a résztvevők meghallgathatták Leena Heinila áttekintő előadását a finn oktatásról, Jani Holopainen virtuális és kevert valóságról tartott előadását, és megismerkedhettek az Educraftor nevű cég termékeivel Juhani Koivuviita előadásában.

A harmadik napon Anna Dementyeva, az xEdu program menedzsere fogadta minikonferenciára a csoportot a világ első és egyetlen oktatási start-up inkubátorában. Három oktatási start-up céget mutatott be, illetve olyan pedagógusokat, akik valamely innovációjukkal, termékükkel akarnak az oktatási piacon megjelenni. Az inkubálásra kiválasztott ötletek közös jellemzője volt, hogy a „terepen” dolgozó pedagógusok hozták be őket inkubációra.

                            

            

Szakmai egyeztető megbeszélések

A szakmai egyeztető megbeszélések elemeként összegyűjtésre kerültek a magyar kollégák benyomásai az általános, illetve a középiskolákban tett látogatásokról. Az így elkészült listák alapot szolgáltattak a tanulmányút során szerzett szakmai tapasztalatok összegzéséhez. A kollégák által megosztott benyomásokat az alábbi két táblázatban összegeztük.

Az általános iskolás csoport benyomásai

Pozitívumok, amelyeket hazaviszek a tanulmányútról

Feldolgozandó kérdések és dilemmák

„Jelentésalapú tanulás” „Minden iskola a tanulási kultúráról beszél; mi (magyarok) még mindig a tanításról.” „Bizalom” „Kreativitás” „Béke és harmónia” „Az egyéni tanulási út elképzelés nagyon szimpatikus.” „A diákok folyamatos motiválása” „Mindenre van idő.” „Önértékelés” „Puha és rugalmas nemzeti tanterv” „Mindenhol függetlenség” „Inspiráló tanulási környezet” „Szabadság” „Tanári kooperáció” „A tanulási tempó nem feszes.” „A tanári és tanulói szabadság párhuzamosan érvényesül.” „Tetszett a feladatmenedzser és értékelő applikáció”.

„Lehetséges-e, hogy a pedagógiai szabadság bizonyos esetekben túl nagy?” „A diákok nagyon motiváltak. De mi a helyzet a tanárokkal?” „Hogyan tudna egy átlagos magyar iskola ilyen infrastrukturális szintre emelkedni?” „Túl sok a liberális elv?” „Egyáltalán nincsenek dilemmáim. Kivétel nélkül minden nagyon tetszett.” „Nagyon pozitív volt, amit a pedagógiai folyamatokról láttunk. Ugyanakkor az iskolai eredményekről (output) nem tudtunk meg semmit.” „Hogyan tudja a tanár személyisége igazodni a tanulás új formáihoz?” „Furcsa volt számomra a rendelkezésre álló idő bősége”. „Szeretnék többet tudni a tartalommegosztás módjairól, mind iskolán belül, mind pedig az intézmények között.” „A verseny koncepciója létezik-e a finn iskolákban?” „Nemzeti mérés hiányában rejtve maradnak a tanárok, illetve intézmények közötti különbségek. Ez hosszú távon problémát jelenthet.”

A középiskolás csoport benyomásai

Pozitívumok, amelyeket hazaviszek a tanulmányútról

Feldolgozandó kérdések és dilemmák

„Digitális tanulás” „Minden diák felelős a saját tanulmányaiért.” „Kooperáció minden szinten” „Nagyon különböző” „Rengeteg választási lehetőség” „A biztonságérzet áthatja az atmoszférát.” „Független diákok és tanárok” „Bizalom” „Az iskolai élet minden eleme céltudatos és funkcionális.” „Méltányosság” „Tanulásmenedzsment a tanítás szabályozottsága helyett” „Multidiszciplinaritás” „Virtuális oktatás” „Méltányosság” (újfent) „Kreativitás és szabadság” „Tanulóközpontú megközelítés” „Partnerség a tanulók és tanárok között” „Kisléptékű, de folyamatos változások sorozata a megfelelő irányban” „A tanári szakmai magas elismertsége” „Békesség” „Inspiráció”

„A túlzott billentyűhasználat rontja a kézírás-készséget (motoros és szenzoros képeségek). Digitális táblát és tollat használunk, ez inkább megfelelő.” „Mire van szükségünk mindezen tapasztalatokból?” „Hogyan lehet megoldani az idő szorítását otthon?” „Mi lesz a VR jövője az oktatásban?” „Fenntartható-e a finn oktatási modell hosszú távon?” „Mi a szerepe a „hard core” tudásnak a jelenségalapú tanulásban?” „Adaptálható-e ez a gyakorlat 30 fős osztályokra?” „Hogyan tudom a motivációt a gyakorlatban megvalósítani?” „Hogyan tudom erősíteni a szabadságot a tanítási gyakorlatban?” „Tudjuk-e a finn minta szerint csökkenteni a tananyagmennyiséget?” „A gyakorlat nagyon meggyőző. Ugyanakkor nem látjuk a rendszer kimeneti teljesítményét.”

Az iskolalátogatások és megbeszélések nagy hatással voltak a pedagógusokra. A látogatás során tett beszélgetéseken az alábbi fontos dolgok kerültek megállapításra:

• Egy iskola digitális pedagógiai átállása hosszú folyamat, amely türelmet igényel. A meglátogatott iskolákban ez a folyamat – különböző mértékben ugyan, de – megvalósult, azonban továbbra is hangsúlyosan odafigyelnek az elért eredményekre, a külső és belső továbbképzésekre, a tapasztalatok és tartalmak kollégák közötti folyamatos cseréjére, megosztására és az azt támogató környezetre.
• A vezetők a folyamatot alaposan megtervezték, a működő folyamatokat folyamatosan felügyelik, tanárokkal közösen haladtak és haladnak a változás útján. A tanári együttműködés a folyamat elengedhetetlen része.
• A saját fejlesztésű tananyagok megosztása kötelező és folyamatos eleme az intézmény működésének, és teljesen természetes velejárója az iskolai létnek. Az együttműködés elengedhetetlen mind diák–diák, diák–tanár, mind pedig tanár–tanár viszonylatában.
• Az eszközhasználat változatos formáinak lehettek tanúi a kollégák. A látott tanulásszervezési módszerek, munkaformák ugyan sokszor elég messze vannak a magyar gyakorlattól, azért lehet kísérletet tenni azok – legalább a részleges – alkalmazására. Volt, ahol hagyományos oktatási folyamatot egészítették ki vagy helyezték át digitális platformra, máshol viszont teljesen új alapokra helyezték a tanulás folyamatát. A digitális iskola és digitális tanulás helyett, a magyar szóhasználatnál bővebb jelentéstartalommal bíró, technológiával támogatott tanulásról beszéltek a finn kollégák, és ez hatotta át a napi munka jelentős részét is. A technológia nem célként, hanem támogató eszközként jelent meg a tanulási folyamat részeként az iskolai és az iskolán kívüli tevékenység során is.
• A finn iskolai modell tanulásról és nem tanításról beszél. A tanulók tanulni jönnek az iskolába, és örömmel teszik ezt. Szemlátomást szeretnek iskolába járni, motiváltak, és élvezik az iskolában folyó tevékenységeket, létet.

 

A szakmai egyeztető megbeszélések központi témája volt a megismert jó gyakorlatok áttekintő elemzése. A részt vevő pedagóguscsoportoknak a szakmai utakat követően saját intézményeikben kellett előkészíteni és implementálni egy-egy jó gyakorlatot, amelyet a szakmai úton ismertek meg. A stratégiai tervezés mozzanata a látogatás után elindítandó iskolai miniprojektek előzetes áttekintésével valósult meg.

A szakértői csoport tevékenységének bemutatása

A szakértők kettős feladattal érkeztek a tanulmányútra: egyrészt a saját, előzetesen kialakított szempontrendszerük szerint gyűjtöttek tapasztalatokat a digitális oktatásról, másrészt aktívan segítették a magyar szakmai megvalósítók munkáját, különös tekintettel a stratégiai tervezés és reflexió alkalmaira.

A szakértői feladatokat ellátó kollégák is hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek, már az iskolákban bekapcsolódtak az intézményi diskurzusokba. A helyszínen szerzett tapasztalataikkal megerősítették a hazai viszonyokról szóló ismereteiket. Minden bizonnyal hatékonyan tudják majd támogatni a DPMK tevékenységét a megcélzott intézményekben.

A nemzetközi digitális pedagógia megvalósításáról szerzett tapasztalatok összegzése – jó gyakorlatok

A digitális oktatási jó gyakorlatokról általában

A meglátogatott angliai és finnországi iskolák az oktatás-, illetve tanárközpontú működésből már a 80-as évek végére áttértek a tanulás-, illetve tanulóalapú működésre. Ez a közös műveltségi követelmények óvatos feladását, a nemzeti követelmények képességalapúvá tételét, a tananyag kialakításának decentralizálását és a tanulók érdeklődéséhez kötését jelenti. Az új pedagógiai rendszerekben a fentiekből következően általánossá vált a problémaalapú projektmunka, és csak az alaptantárgyak esetében őrződnek meg a hagyományos frontális oktatás maradványai. Ezért a meglátogatott intézmények – szemben a hazai porosz gyakorlattal – tanulásközpontú rendszereket működtetnek, és a digitális eszközök használata csak megkönnyíti a már létező tanulási rendszerek működését. Valamennyi digitális iskolai jó gyakorlat a következő elemekre épül:

• pedagógusok összekötése,
• a tanulók bevonása,
• a tananyag láthatóvá tétele,
• a tananyag fejleszthetővé tételével,
• a tanulók értékelésének felgyorsítása,
• a teljes pedagógiai üzemmód áttekinthetővé tétele,
• a rendszer és az egyén a fenti elemek hatékony működtetéséhez magabiztosan használja a digitális technológiát.

Az angol és finn iskolákban tehát a digitális oktatás nem modernizációs eszköz (mert azt már korábban elvégezték), hanem működő pedagógiai rendszerek kiegészítő, színesítő, motivációs eleme. A nemzetközi tapasztalatcserére kiutazó intézményvezetők nagy többsége hagyományos pedagógiai rendszerrel dolgozó intézményből jött és elsősorban abban volt érdekelt, hogy „kisebb”, megvalósítható jó gyakorlatokat vigyen haza. Ugyanakkor néhány intézményvezetőben és kollégában igény fogalmazódott meg arra, hogy intézményi szinten keressenek választ azokra a kérdésekre és problémákra, amelyekkel saját, otthoni iskolájukban találkozhatnak. Ez az elvárás csak részben volt teljesíthető.

Iskolai jó gyakorlatok

Az alábbiakban néhány olyan intézményi jó gyakorlatot foglaltunk össze, amelyeket a kiutazó pedagógusok, intézményvezetők és digitális szakértők mélyebben megismerhettek, és részben, esetleg teljes egészében beépíthetnek a mindennapi munkájukba itthon is.

A Pheasey Park Farm Primary School (általános iskola) közös tartalomfejlesztése

Jó gyakorlat: Az általános iskola, a pedagógusok munkaidejében rendszeresített heti két munkaközösségi órát digitális tartalomfejlesztésre állította be. Minden pedagógusnak feladata lett az iskolai csoportmunkákhoz és miniprojektekhez szükséges tartalmak és értékelési eszközök fejlesztése, amit a tartalomfejlesztő csapatmeetingeken vitattak meg és véglegesítettek. Az egy évnyi fejlesztőmunka során létrehozott digitális tartalmak az iskola közös vagyonát képezik. Fontos, hogy a közös tartalomfejlesztés az iskolavezetés határozott támogatása mellett zajlott. A megfigyelt iskolában – a fentiekből következően – a digitális módszertani és tartalmi fejlesztés a tanári munka kötelező elemévé vált a fizetett munkaidő részeként.

Az angliai példa rávilágít arra, hogy a jó gyakorlatok terjesztésének létezik egy sajátos üzleti modellje, amelyet szintén érdemes lehet átvenni. A tudásmegosztó intézmények idejüket, energiájukat megfelelő ellentételezés (pénzbeli, illetve eszköztámogatás) fejében teszik meg. A keletkező profitot pedig visszaforgatják az intézményi infrastruktúra fejlesztésébe.

A Shireland Collegiate Academy (középiskola) digitális vetítőszobája

Jó gyakorlat: A középiskola egyik nagyobb terét elsötétíthető és zajszigetelt teremnek alakították át. A teremben egy 180 fokos kivetítésre képes digitális vetítőrendszert állítottak fel, amely rendkívül jó minőségű képeket és hozzájuk kapcsolt hang- és illathatásokat képes biztosítani a valóság illúzióját keltve (virtuális valóság). A vetítőszoba kettős feladatot lát el: egyrészről a tanórai projekteket támogatja vetített, élethű programokkal. A bemutató idején éppen az első világháborús lövészárkokat idézték fel élethű hanghatásokkal és fényeffektusokkal. Másrészt a vetítés alkalmas közel képtári minőségű „kiállítások” megtekintésére is. A látogatás idején éppen egy Leonardo-képsorozat volt kivetítve. A hátrányos helyzetű tanulók itt juthatnak hozzá képtári, múzeumi élményekhez, hiszen számukra a kulturális intézményrendszer által kínált szolgáltatások nehezen érhetők el.

A Veromäki Általános Iskola (Vantaa) önálló tanulási rendszerébe ágyazott digitális elemek

Jó gyakorlat: A maguk választotta egy- vagy többhetes (maximum egy hónapos) projekteket a tanuló(k) kidolgozzák, és Power Point prezentációban számolnak be róluk. A nagyobb elmélyültséget igénylő projektek esetében a feladat az, hogy a záró eredményeket saját maguk által megírt, szerkesztett e-könyvben publikálják és osszák meg a többi tanulóval az általános iskola saját online munkafelületén. Elsősorban a természettudományos és történelmi témák esetében jelenik meg az e-könyv, mint projektzárási elvárás. Az e-könyvek minőségét a pedagógus értékeli, de nem versenyezteti egymással sem a tanulókat, sem pedig a produktumokat. Ennek oka, hogy a cél nem a verseny, hanem az együttműködés. Az e-könyv készítéshez szükséges IKT-ismereteket és készségeket külön nem oktatják, illetve fejlesztik, a Nemzeti alaptantervben az IKT-alapok horizontális készségelemként jelentkeznek, amelyeket az alsó tagozat végére (a magyar 6. évfolyam) kell elsajátítani.

Az „osztály nélküli gimnázium”, avagy a középfokú tanulás finnországi forradalma

Az osztály nélküli gimnáziumban nincsenek osztályok, minden tanuló maga tervezi és végzi tanulmányait, és egy úgynevezett orientációs csoporthoz tartozik csak. A tanévet öt részre (jakso) osztják, amelyben minden tanulónak eltérő munkarendje van. Minden rész körülbelül hét hétig tart, és vizsgahéttel (koeviikko) végződik. Minden részben különböző tantárgyakhoz kötődő kurzusokat teljesítenek a tanulók. Egy kurzus körülbelül 18–20 tanórából áll, a tanórák hossza 75 perc. A gimnázium a kurzusokból iskolai kurzuskínálatot (kurssitarjotin) hoz létre, és a tanulók ebből választják ki és szervezik meg tanulmányaikat. Egy tantárgy kurzusán eltérő évfolyamok tanulói is részt vesznek. A tanuló önállóan dönt a saját tanulmányainak kiterjedéséről és mélységéről, önállóan választja ki a tanévi részek kurzusait az iskolai kurzuskínálatból. Az önálló választást korlátozza az iskolai kurzuskínálat és a kurzusok teljesítésének időbeli feltételei (ütemezés). A gimnáziumi érettségihez szükséges minimális kurzusszám 75. A tanulóknak azt ajánlják, hogy három év alatt teljesítsék ezt, de a tanulmányi idő kettő és négy év között váltakozhat. Az eltérő tanulmányi időről konzultálni kell az orientációs csoport vezetőjével, és írásos egyezséget kell kötni az iskolával. Ha az ajánlott hároméves tanulmányokat követjük, akkor tanévenként 31–33 kurzust kell elvégezni. Sem a tanévi sem a teljes gimnáziumi kurzusvégzésnek nincs felső határa. A tantárgyak kötelező (pakollinen) és „elmélyített” (syventava) kurzusainak elvégzését érdemjeggyel értékelik. A tanuló érettségizhet egy alkalommal vagy három, egymás utáni alkalomra szétbontva. A tanulók aktívan vesznek részt saját tanulásuk/tanulmányaik tervezésében. A tanulók felelősek saját kurzusválasztásukért és a kurzusok időrendszerinti sikeres elvégzéséért.

Zárszó

A DPMK az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 pályázat keretében végzett tevékenységének részeként folyamatosan disszeminálja a nemzetközi tapasztalatcsere-program során gyűjtött tapasztalatokat és jó gyakorlatokat, és ebbe a tevékenységbe bevonja a részt vevő pedagógus és szakértő kollégákat is. A különböző konferenciákon, rendezvényeken, előadásokon és műhelymunkákon az érdeklődők már számos alkalommal hallhattak a tanulmányutak tapasztalatairól. A DPMK tervezi a tanulmányutakon szerzett tapasztalatok nyomán kipróbált intézményi jó gyakorlatok nyomon követését is.

A DPMK által megvalósított nemzetközi tapasztalatcsere-program során egyértelműen kiderült, hogy az újszerű összetételű és rendhagyó módon szervezett tanulmányút rendkívül hasznosnak bizonyult a részt vevő pedagógusok és intézményeik számára. Amennyiben anyagi források állnak rendelkezésre, a jövőben is kívánatos lenne hasonló tanulmányutakat szervezni. Kisebb anyagi ráfordítással lehetne kialakítani a magyar élenjáró intézmények tudásmegosztását célzó „nemzeti tapasztalatcsere-program” intézményét.

[1] Az alábbi összefoglaló a konferencián elhangzott előadás, illetve az EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 pályázat keretében megvalósult nemzetközi tapasztalatcsere-programról szóló úti beszámoló alapján készült.