Dr. Nadrainé Szent-Gály Viola
Jogszabályváltozásokból eredő szakmai feladatok
a helyi pedagógiai programok felülvizsgálati
és/vagy módosítási folyamatában
Kedves Szekcióvezető asszony, Tisztelt Kollégák!
Köszönöm szépen a meghívást, nem is tudom hányadik éve már, talán hatodik, hogy az óvodai szekcióban jelen vagyunk az aktuális, közérdeklődésre számot tartó tartalommal. Az idei témát szekcióvezető asszony javasolta, miszerint térjünk vissza a pedagógiai program módosítására. Utána néztem kicsit, 2017-ben, négy éve foglalkoztunk itt e témakörrel, annak kapcsán, hogy az EFOP-3.1.1 „Kisgyermekkori nevelés támogatása” című projektben fejlesztett képzések azzal zárultak, hogy megismertettük az óvodapedagógusokat a pedagógiai program felülvizsgálatának és módosításának javasolt formájával, annak jelentőségével.
Emlékszem, amikor a 2017-ben azt a diát vetítettem ki, amely azt ábrázolta, hogy jogszabály rögzíti, hogy a csoportnaplóba az óvodapedagógusnak a pedagógiai program alapján kell terveznie a nevelési tevékenységeket és tartalmakat, megállt a levegő, láttam, éreztem, majd meg is erősítették a hallgatók, hogy ez nincs köztudatban, ez az összefüggés kevésbé ismert.
Ezért a mai napon ezzel kezdeném, miszerint a pedagógus joga, hogy a pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés-oktatás módszereit megválassza, ezt a Kntv. 63. § (1) b) pontja rögzíti, tehát a módszertani szabadság ebben a keretben valósulhat meg, az nem egy parttalan, mindentől független, saját döntés. Nevelőtestületi konszenzus alapján jön létre, ez a garancia arra, hogy egy óvodában azonos értékrend és eljárások alapján dolgoznak a pedagógusok. A konszenzuson alapuló közös szervezeti és tartalmi kereteken belül a helyzethez, gyermekhez illő, szükséges, alkalmazott módszerek egyediek, az óvodapedagógus önálló döntése alapján. A 20/2012 es rendelet alátámasztja mindezt azzal, hogy az óvodai csoportnapló – az óvoda pedagógiai programja alapján – a nevelőmunka tervezésének dokumentálására szolgál, tehát megerősíti, hogy a csoportnaplóba csak a pedagógiai program szerinti, azzal beazonosíthatóan összefüggést mutató tartalom kerülhet. A tanfelügyeleti ellenőrzés sarkalatos pontja ez, miszerint leképezhető-e ez az összefüggés az óvoda dokumentációjából. Eszerint értelmezendő tehát az Alapprogramban megfogalmazott módszertani szabadság, amely nem sérül, de a pedagógiai program által rögzített keretben van: „az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.”
Az Alapprogram rendkívül tág teret biztosít az óvodai pedagógiai munka kibontakoztatására. A tartalmi sokszínűség szükséges és jó, de itt nem a szakmai értelemben vett változatosság a probléma. A helyi vállalások megfogalmazása az esetek döntő többségében teljesen általános, Alapprogram-másolat: a célszerű alkalmazást nem szolgálják, holott arra volna szükség, hogy az óvodapedagógusok használják a pedagógiai programot. Mert a program nem öncélú. Annak alapján tervezhetik a tevékenységeket, a programokat a gyerekekkel, vezethetik a fejlődési naplót. Most úgy tűnik, a program még mindig „kirakat” (bocsánat a szélsőséges megfogalmazásért, természetesen erősen általánosítok) a fenntartót és a szülőket kápráztatja el a terjedelmével, az óvodapedagógusok pedig rutinból teszik a dolgukat. Az a tapasztalatom, amikor a tanfelügyeleti ellenőrzés és/vagy szaktanácsadás – támogatói attitűddel – javaslatokat fogalmaz meg a programmal kapcsolatban, szükséges azt mérlegelni, hogy mit lát a külső szem a helyi lehetőségekre adaptálhatónak. A kivitelezés és végrehajtás a vezető kompetenciája és felelőssége. Ez a gyakorlatban sokkal nehezebb, mint így elmesélve, mert óvodapedagógus-egyéniségek álláspontjait kell összehúzni, egységbe rendezni, érdekütközéseket kell kezelni. Készüljünk fel arra, hogy nem mindenkinek fog tetszeni az, ha azt hallja, hogy a módszertani szabadsága a pedagógiai program sorainál kezdődhet.
Tehát az óvodai pedagógiai program horizontja abban áll, hogy a nevelőtestület meghatározza, hogy miben kell a közös nevező. A tevékenységek szervezeti formáiban legyen konszenzus. Ez alapvetően szakmai kérdés. A most júliusban zárult EFOP-3.1.5-ben 157 óvodával dolgozhattunk együtt, ők felülvizsgálták és a projekt értékei mentén kiegészítették pedagógiai programjaikat. Valamennyit elolvasva, általános tapasztalat, hogy nagy a szakadék az Alapprogram és az óvodapedagógus tevékenységleírása között, vagyis a programok nem adnak kapaszkodót, csoportnaplóban követendőt a pedagógusnak. Általánosak, elvszerűek. Feladatokat ír le, nem azt, hogy ott abban az óvodában ezt hogyan oldják meg, milyen módszerekkel és eszközökkel. A módszertani szabadság kétszintű. Van a nevelőtestület által meghatározott módszertani szabadság, ez a pedagógiai program. És van az egyéni, az óvodapedagógus szakértelméből eredő, egyéni szabadsága. Az a csoportnapló.
A nevelőtestület elfogadása azt jelenti, hogy megígéri és betartja minden pedagógus, hogy aszerint dolgozik, tervez a csoportnaplóban. A vezető jóváhagyása pedig azt jelenti, hogy betartatja a pedagógiai programban foglaltakat, és arra is garanciát vállal, hogy a program alkalmas arra, hogy a további dokumentumok, és kiemelten a nevelőmunka tartalmai le tudjanak bontódni általa. Mert végső soron ez volna a küldetése. Nem iránymutatás. Az az Alapprogram. Hanem az Alapprogramban megfogalmazott feladatok helyi tevékenységeinek és módszereinek bemutatása. Vagyis az irányt milyen közösen vállalt tevékenységekkel, keretekben és módszerekkel valósítjuk meg. A módszerek is sokfélék, nemcsak egyénileg alkalmazható módszerek vannak, hanem közösségiek is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Alapprogram határozott értékrendje és az óvodapedagógusok feladatai megjelennek a pedagógiai programokban, azonban a megvalósításra vonatkozó egyedi jellemzők hiánya akadályozza a célszerű alkalmazást. Az alkalmazás szükségessége nem kérdéses a napi pedagógiai munka tervezésében (csoportnapló, egyéni fejlesztési tervek) és a visszatérő, rendszerszintű események terén – az életpálya, a tanfelügyelet vagy az önértékelés. A pedagógiai program stratégiai dokumentuma a minősítési rendszernek, az önértékelésnek, a tanfelügyeletnek, és a pályázatoknak is.
A pedagógiai program az óvodapedagógus személyes előrehaladásának meghatározója, mert a fejlesztési tervet, a nevelési tervet be kell ágyaznia egy pedagógiai környezetbe, a tematikus tervnek teljes összhangban kell állnia a programmal. Egy jól megírt pedagógiai program óriási segítség a minősülésre készülő kollégának. A vezetői jövőkép meghatározója, minél konkrétabb a program, annál könnyebb az önértékelés.
Nézzünk most egy példát arra, hogy miként képződhet le egy konkrét tartalom az Alapprogramból a pedagógiai programba. A külső világ tevékeny megismerése feladatnál azt rögzíti az Alapprogram – amelynek meg kell felelni –, hogy „a gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete.” Ez a keret. 10 programból 7-ben ugyanez van leírva, csak kicsit bővebben oly módon, hogy ez az óvodapedagógus feladata. Holott a jó az volna, ha a nevelőtestület meghatározná azokat a tartalmakat, amit e témakörben vállal: minőségi eltérések megfigyeltetése, mennyiségi eltérések megfigyeltetése, a mennyiségi eltérések megállapítása, tő- és sorszámnevek, testek körbe rajzolása, színezése, azonosság, egyenlőség megfigyelése, vonalak megfigyelése, térbeli tájékozódás, tárgyak, tárgyképek, illetve ezek részletei, absztrakt jelzésének értelmezése, számlálása, másolása. Azt, hogy e témakörök feldolgozását a tanulás mely formáival tervezi az óvodapedagógus, az az ő módszertani szabadsága. (Az Alapprogramban fel vannak sorolva, hogy miből lehet választani.)
A következő ábrán a 20/2012 -es rendelet jól ismert része, a pedagógiai program kötelező tartalmi elemeinek felsorolása látható. Két kiegészítésre hívnám fel a figyelmet, miszerint megerősítést kap az iskolai életmódra való felkészítés a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében is, vagyis a programnak tartalmaznia kell külön-külön a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében az egyéni fejlődés biztosításának leírását. A hogyan?-t. Nem győzöm hangsúlyozni. Azt a keretet, amiben a nevelőtestület megállapodik, hogy minden kiemelt figyelmet igénylő gyermek ezt kapja, nem személyfüggő az, hogy kinek a csoportjába kerül a gyermek. Azt gondolom, ezt nagyon értenie kell minden vezetőnek, hogy mekkora felelősség ez.
A környezeti és egészségnevelési elvek mellé bekerült a programok és tevékenységek szó is, nagyon helyesen. Szeretnék erre is mutatni egy példát, ahogy a dián látható. Azt kell leírni konkrétan, hogy miben nyilvánul meg a különleges bánásmód. Mert az egy cselekvés. Ne szándékot, hanem cselevést, tevékenységet határozzunk meg! Amelyet abban az intézményben valamennyi pedagógus biztosítani tud. Ha a tartalom például a befogadás, az étkezés, a gondozás, a játék, a tevékenységben megvalósuló tanulás, a pihenés, a játék a szabad levegőn, akkor a kiemelt figyelem megnyilvánul abban, hogy biztosan kezdeményezünk családlátogatást, kialakítjuk a konzultációk eljárásrendjét a fejlesztővel, hosszabb étkezési időt biztosítunk a gyermeknek, ha erre van szükség, a dajka és pedagógiai asszisztens bevonásának, segítségének mértékét is szabályozni lehet intézményi szinten, a gondozásnál is differenciált képességfejlesztést kell nyújtani, ennek meg lehet határozni az intézményi szintjét, vagyis azt, hogy minden csoportban adottak legyenek ehhez a feltételek. A plusz egy évben, ha marad a gyermek, a finommotorika, a beszéd, a figyelem tartóssága, az irányok és az egyensúly, illetve amire a kiemelt figyelmet fókuszálni kell, havonkénti értékelést tartunk. Ennek a koncentrált munkának lesz jelentőség egy friss jogszabálykiegészítés miatt.
Áttérnék néhány jogszabálymódosításra, amelyek nyomán szintén a program módosítása vált szükségessé a közelmúltban, s tennék pár javaslatot. Az Alapprogramba korábban került kiegészítés: „az egészséges életmód, a testápolás, a tisztálkodás, az étkezés, különösen a magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítettzsír-tartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése, a fogmosás, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása”. E mondatban az állítmányok a meghatározók: csökkentése, ösztönzése, alakítása. Le kell írni, hogy hogyan. Milyen ösztönző tevékenységeket iktatunk be például a tejtermékek fogyasztásának népszerűsítésére a hetirendbe vagy a munkatervbe, ha az egy program. Vagy: hogyan korlátozza a nevelőtestület a magas cukortartalmú ételek és italok fogyasztásának csökkentését például az ünnepek, az óvodai programok szervezése során. Lehet ezzel kapcsolatban szülői tájékoztatást tartani, változatos formákban, sokféle megoldás van, ami a nevelőtestület alkalmazhat. Ezt kell a pedagógiai programban rögzíteni, ekkor valósul meg az Alapprogram elvárása helyi szinten. Őszinte leszek. tíz pedagógiai programból hatban semmi sincs erről, pedig ez nem idei elvárás … (157 óvodai program alapján).
Egy új kiegészítés a köznevelési törvény 45. §-ában: „Ha a felmentést engedélyező szerv azért engedélyezi a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben való részvételét, vagy a szakértői bizottság azért javasolja a tankötelezettség megkezdése alóli felmentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben való részvételét, mert a gyermek sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, akkor a gyermek számára az óvoda a szakértői bizottság által javasolt fejlesztéseken túl, a tankötelezettség teljesítésének megkezdéséhez szükséges értelmi, testi, lelki és szociális érettség elérésére irányuló, az óvodai nevelés időkeretébe ágyazott célzott foglalkozásokat biztosít.” Tehát szükséges a fejlesztésen kívül is differenciált foglalkozást biztosítani, és azt rögzíteni a gyermeki fejlődést nyomon követő rendszerben annak a gyermeknek, aki további egy nevelési évet tölt az óvodában.
A tankötelezettségnél maradva fontos változás, hogy a benyújtandó kérelemhez a szülő mostantól kérheti a gyermek fejlettségét alátámasztó dokumentumot. Sokan eddig is adták, de mostantól nem tagadható meg, ha a szülő kéri. „A szülő kérelme alátámasztására kérelméhez csatolhatja a gyermek fejlettségét alátámasztó óvodai dokumentumokat is”. (Összhangban a kötelező adatok tárolására vonatkozó jogszabályhellyel.) A tapasztalat azt mutatja, hogy jó a kapcsolat és az együttműködés a pedagógiai oktatási központokkal. Az információk biztosításában, a gyermek érdekeinek képviseletében nagyon jók az óvodák, az óvodavezetők!
Nem tartozik közvetlenül a pedagógiai program tartalmához, de fontos és új változás, hogy „A kötelező felvételt biztosító óvodába azt a gyermeket kell felvenni, aki az óvoda körzetében lakik életvitelszerűen, tehát a szülő munkavégzésének helye nem alapozhatja meg a kötelező óvodai felvételt. Ha az óvodába jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, nem kell a felvételre javaslatot tevő bizottságot szervezni.
Tovább differenciálódott az óvodába járás kötelezősége alóli felmentési kérelmek rendje. „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A szülő – tárgyév április 15. napjáig benyújtott – kérelme alapján a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti – különös méltánylást érdemlő esetben – újabb kérelem alapján, annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti a Kormányrendeletében kijelölt szerv (a továbbiakban: felmentést engedélyező szerv) felmentheti az óvodai foglalkozáson való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete indokolja.” „Tartós gyógykezelés alatt álló gyermek esetében a kérelem a tárgyév április 15. napja után is benyújtható. Az eljárás időtartama ötven nap.”
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
