Kókayné Lányi Marietta
Egy ház a gyermekekért – Gyermekek Háza
Inkluzív nevelés a gyakorlatban
Előadásomban a szeretném bemutatni – a Gyermekek Háza gyakorlatán keresztül – az inkluzív nevelés lehetőségeit, pedagógiai feltételeit.
A Gyermekek Háza kidolgozása során – megismerve több alternatív programot, iskolát – meghatároztuk pedagógiai alapvetéseinket, több elemet kipróbálva, figyelve az „iskolahasználók” visszajelzéseit, fejlesztettük, alakítottuk a programot. A mai napig fontosnak tartjuk a fejlesztéseket, valljuk, nincs „kész iskola”, a kor, a társadalom követelményeire mindig figyelni, reagálni szükséges.
Az induláskor is a legfontosabb feladatunk a fejlesztés céljának meghatározása volt. A Gyermekek Háza célja hamar megfogalmazódott: minden tanuló számára hatékony, elfogadást, biztonságot nyújtó iskola, a tanulók egyéni sajátosságaihoz igazodó nevelési, tanulási környezet kialakítása. Ez a cél a 30 év alatt nem változott.
A kitűzött cél azonban jelentősen megváltoztatta az iskoláról, tanításról, tanulásról vallott elveket. A „minden tanuló” középpontba helyezése merőben új megközelítést jelentett a tananyagközpontú oktatáshoz képest. Az egységes tananyag helyett a sokféle gyerek került az oktatás fókuszába.
Az iskolák jelentős része homogén csoportok, osztályok kialakításában véli felfedezni az eredményes tanítás optimális feltételeit. Ezt jelzi a nívócsoportos oktatás, a sajátos nevelési igényű tanulók szegregációja, a fejlesztő és a tagozatos osztályok rendszere. Ez a fajta tanulásszervezés viszont felerősíti az iskola szelektív jellegét. Ráadásul tudjuk, hogy a homogénnek tartott csoportokon belül is jelentős különbségek mutatkoznak a gyerekek között. Egyre jobban látszik, hogy a differenciált, az egyéni különbségeket kezelni tudó osztálytermi környezet, az inkluzív iskolai környezet kialakítása elkerülhetetlen.
Meghatároztuk az inklúzió fogalmát, miszerint az inkluzív iskola a gyermekek egyéni – társadalmi, biológiai, kulturális – különbségeit teljes mértékben figyelembe veszi és azokból kiindulva, azokra építve alakít ki befogadó környezetet személyi, tárgyi és pedagógiai vonatkozásban. Az inkluzív pedagógia valójában iskolai átalakulási reformként értelmezhető, melynek eredményeként az iskola alkalmassá válik minden tanuló nevelési, tanulási szükségleteinek kielégítésére.
Alapvetéseink közül talán a legfontosabb a tanulók sokoldalú megismerésére való törekvés, a különbségek tisztelete, a személyes kapcsolatok kialakításának szükségessége, hiszen ezek jelentik az egyéni bánásmód alapjait.
Ezeket a célokat szolgálják a reggeli beszélgető körök. Eleinte főleg az alternatív iskolák gyakorlatát jellemezte, hogy a napot a tanítók és a gyerekek közös beszélgetéssel kezdték. Ma már egyre több iskola építi be a reggeli beszélgetést. A beszélgetőkör a nap indításaként jól segíti az egymásra hangolódást. Alkalmat kínál a pedagógusoknak, hogy benyomást szerezzenek arról, melyik gyerek hogyan kezdi a napot. Ha valamelyikük nem aludta ki magát, otthoni problémákról, veszekedésről mesél, tudni fogjuk, hogy neki aznap több megértésre, bátorításra lesz szüksége, nem fogunk meglepődni, ha kevésbé tud figyelni a feladataira, esetleg aznap kevesebbet dolgozik. A személyes megismerésen túl a beszélgetések olyan kérdések, örömök, bánatok megbeszélésére is alkalmasak, amelyek az egész osztályt foglalkoztathatják.
Fontos lépés a tanulásszervezés, az ismeretszerzés módjainak végiggondolása. Kiemelném a cselekvéses, tapasztalásra épülő tanulás fontosságát, a felfedezés, játék, az aktív tanulás örömét, a döntések, vállalások fontosságát. Cél, hogy a tanulás belső késztetés maradjon. Valljuk, hogy építenünk kell a tanulók előzetes ismereteire, kíváncsiságára, érdemes lehetőséget teremteni az ismereteket mozgósító, felfedező, aktív, együttműködő tanulási helyzetek kialakítására. Az információhordozó eszközök sokaságát használjuk, tanítványainkat kutatásra, gondolkodásra, kétkedésre buzdítjuk kész ismeretek tálalása helyett. Tanóráinkon figyelünk arra, hogy tervezhessék tanulásukat, legyen lehetőségük dönteni, feladatok közül választani, készítsenek időtervet, állítsanak össze egyéni tanulási sorrendet, tudják munkájukat tervezni, ellenőrizni, értékelni, sajátítsák el az önálló tanulás technikáit.
Rátérve a differenciált tanulásszervezés fontosságára, gondoljuk végig, mit is jelent valójában a differenciálás?
Az alábbi két ábra szemléletesen mutatja az egységes oktatási gyakorlat és a differenciált tanulásszervezés közti különbséget.
A fenti ábra az egységes, a tanulók közti különbségekre nem figyelő oktatási gyakorlatot szemlélteti, ahol a pedagógus (P) egységesen, frontálisan tanít. Bizony kevés diák számára biztosít hatékony tanulási környezetet!
A következő ábra tükrözi a személyközpontú, egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatásban rejlő lehetőséget. Ebben az esetben a pedagógus (P) igazodik tanítványai sokszínűségéhez, differenciálja a tanulási helyzeteket, személyre szabottan tanít. Így a tanulási környezet minden diák számára hatékonnyá válik.
A differenciálás nem más, mint olyan tanulási környezet kialakítása és fenntartása, amely valamennyi tanuló számára biztosítja a hatékony, eredményes tanulás lehetőségét, feltételeit. Valójában a tanulás többszintű szervezését jelenti, ahol az oktatás tereit, munkaformáit, jellegét és tartalmát váltogatjuk, annak érdekében, hogy igazodni lehessen a tanulók eltérő adottságaihoz, szükségleteihez, ismereteihez, tanulási stílusához, érdeklődéséhez. A differenciált tanulásszervezés munkaformáiról, szervezésének kérdéseiről Szabó Éva, a Gyermekek Háza tanítója fog előadást tartani.
Fontos a tananyag differenciálásának módjainak, lehetőségeinek végiggondolása. Felmerül a kérdés, mit tanítsunk? Illetve kinek mit tanítsunk, ki milyen tananyaggal foglakozzon? Talán már a kérdés is meglepő, hiszen a szokásos gyakorlat az, hogy mindenki közel ugyanazt a tananyagot tanulja, legfeljebb az elsajátítandó ismeretek mennyiségében lehet különbség.
Személyre szabott tanulástámogatás során azonban ez nem elegendő. A tananyag differenciálása során az elsajátítandó ismereteket bontjuk több szintre, közelítjük meg több oldalról a diákok egyéni lehetőségeihez, előzetes ismereteihez, érdeklődéséhez, tanulási stílusához igazodva. Valljuk: „Nem a tananyagot, a gyereket kell tanítani.” Látnunk kell, hogy ha ezt tartjuk szem előtt, akkor egyszerűen lehetetlen egységes, mindenkire azonos módon vonatkozó tananyaggal dolgozunk.
Differenciálhatjuk a tananyagot, a feladatokat diákjaink gondolkodási szintjei szerint. Ebben segít Bloom gondolkodási szintjeinek alkalmazása. Lehet olyan tanítványunk, aki a felismerés, a másik az alkalmazás, a harmadik az értékelés vagy a szintézis szintjén áll. Természetes, hogy mindegyiktől más feladat elvégzését várjuk el. Bemutatok – a teljesség igénye nélkül – néhány gondolkodási szintekhez igazodó feladattípust:
A tudás szintje:
- Találd meg!
- Idézd fel!
- Mondd el!
- Határozd meg!
- Nevezd meg!
- Sorold fel!
A megértés szintje:
- Magyarázd meg!
- Mutasd be!
- Összegezd!
- Tekintsd át!
- Részletezd! Fejtsd ki!
Az alkalmazás szintje:
- Ábrázold!
- Add elő!
- Alkalmazd!
- Számítsd ki!
- Mutasd be!
- Működtesd!
Az elemzés szintje:
- Hasonlítsd össze!
- Állítsd ellentétbe!
- Rendezd csoportba!
- Oldd meg!
- Vonj le következtetést!
- Bizonyítsd!
Az értékelés szintje:
- Ítéld meg!
- Érvelj!
- Igazold!
- Értékeld!
- Mondd el a hatását!
- Rangsorold!
- Becsüld fel!
A szintézis szintje:
- Alakítsd át!
- Állítsd össze!
- Használd új helyzetben!
- Alkoss!
- Formáld át!
- Találj ki!
- Feltételezz!
Ejtsünk szót az értékelésről is. Nagyon fontos, hogy az értékelés során a személyre szabott, egyéni értékelés gyakorlatát alkalmazzuk! Az értékelés biztosítson lehetőséget a „hozzátett érték” megjelenítésére, ne ítélkező, hanem támogató legyen. A Gyermekek Háza – miniszteri engedély alapján, illetve az akkreditált tantervében foglaltaknak megfelelően – az első öt évfolyamon kizárólag szövegesen, a felsőbb évfolyamokon érdemjegyekkel és szövegesen értékeli a tanulók teljesítményét. A szöveges értékelés lehetővé teszi az elért eredmények kiemelését, a további fejlesztendő területek meghatározását. Fontosnak tartjuk a tanulói önértékelés fejlesztését. Tanulóink a harmadik évfolyamtól kezdve maguk is értékelik teljesítményüket.
A Gyermekek Háza 30 éve működő, szakmailag elismert, inkluzív program, iskola. Sikeres működésünk alapja a tantestületen belüli együttműködés. a folyamatos innovációra való közös törekvés. Úgy gondolom, a Gyermekek Háza „önfejlesztő” iskola, azáltal, hogy folyamatosan választ keres az új kihívásokra, lehetőségekre.
