Jankó Tamás

Ágazati digitáliskompetencia-keretek
Szakmai digitáliskompetencia-készletek fejlesztése

im286.jpg

Ma van az ipar holnapja?

Az elmúlt néhány évben került be az iparági vezetők, HR-menedzserek és a képzési-foglalkoztatási szakemberek szótárába az az új talányos kifejezés, amely a „4.0” sorozat egyik első eleme, az „Ipar 4.0” definíció.

Érdemes visszatekinteni a szókapcsolat születésére, amelyet először a német kormányzat és gazdaság képviselői alakítottak ki, és használtak a 2010-es évek elején. A hagyományosan rendkívül erős, német-magyar gazdasági kapcsolatok miatt is lényeges megérteni az Ipar 4.0 kihívás elvárásait, amelyeket a világjárvány közben, és a digitalizáció újabb és újabb hullámhegyei között is szem előtt kell tartani.

Természetesen nem egy véletlennek köszönhetjük azt, hogy a német iparági szereplők fogalmazták meg az alábbi ábra szerinti negyedik ipari forradalom fogalmat, hiszen a világ egyik legfejlettebb, legversenyképesebb gazdasága nem engedhette meg, hogy a globális vezető termelékenységi és innovátori pozíciója megrendüljön.

A következő oldal ábrája mutatja be azt fejlődési folyamatot, amelynek során napjainkra ténylegesen megjelent a napi eljárásokban is a negyedik ipari forradalom. Az erre a jelenségre bevezetett kifejezés – Ipar 4.0 – eleve intelligens, hálózatba kötött rendszerekre utal: az információ-technológia (IT) és az automatizálás-technológia (AT) hagyományosan különálló termelési környezeteket von össze, hogy univerzális termelő világokat hozzon létre, amelyek természetüket illetően részben fizikaiak, mégis új funkcionalitást kapnak a web kiberterében.

Az Ipar 4.0 nem önmagában létezik, a megvalósulási helyszíne maga a fejlett termelőüzem (SMART FACTORY), amely képes összekapcsolni a szoftverekben megjelenő adatrendszert, amelyek kijelölik például a leendő jármű pontos színét, a fizikai rendszerekkel (például egy festőüzemben a tényleges fényező folyamathoz szükséges eszközök, anyagok) és ezek együttesen alkotják a kiber-fizikai rendszereket (CYBER PHYSICAL SYSTEM), amelyek a termelési folyamatokat megvalósítják. A folyamatok adatalapon zajlanak, a forgácsoló gépek tengelykopását már nem a TMK csapat vezetője vizsgálja egy kézzel használható tolómérce segítségével, hanem egy beépített szenzor figyeli ezt, amelyet ipari szintű adathálózatba kapcsoltak, ez az ipari IoT (INDUSTRIAL IoT), amely a vállalati-üzemi Big Data rendszer alapja.

im287.png

A hatékony működés érdekében a termelési folyamat több dimenziós voltát, folyamatait, szakaszait, rétegeit fel kellett térképezni, a megfelelő számítási, mérési, elemzési automatizációt kialakítani, és a logikai kapcsolatoknak megfelelően, ezt nevezzük megfelelően beépített, beágyazott szemléletű rendszernek (EMBEDDED SYSTEMS), amely a fenti példa szerinti szenzorok segítségével figyeli a rendszer egészét (SMART SENSORS).

Összefoglalva látható, hogy a termelés, az ipar megindult egy rendkívül ígéretes, egyre hatékonyabb működési pályán, a versenyképesség növekedhet, a minőség fejlődik, a hibák csökkennek. Kérdés, hogy ebbe a folyamatba a most dolgozó munkavállalók, az állampolgárok hogyan tudnak részt venni? Milyen feladatokat látnak el az emberek majd 2030-ban?

A munka jövője, a képzés forradalma?

Újra visszatekintve az Ipar 4.0 fogalom születésére, 2016. november közepén tartották a 10. Német Infokommunikációs Technológiai Csúcsot Saarbrückenben, amelyen a német politikai, gazdasági, tudományos világ és a civil társadalom közel 1000 képviselője vett részt. Angela Merkel – akkori német kancellár –, valamint a digitalizációval érintett összes szövetségi minisztérium, azaz hat tárca vezetője is tiszteletét tette az eseményen.

Lényeges felidézni, amit ezen az eseményen Sigmar Gabriel – kancellár-helyettes és szövetségi gazdasági és energiaügyi miniszter – említett, aki nemcsak az adatszuverenitás és adatvédelem alapvető kérdéseire utalt, hanem már ekkor kitért az Ipar 4.0 fordulathoz szükséges képzési igényekre:

„Az Ipar 4.0. hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha az embereket állítjuk a középpontba. A digitális oktatás a jövőben kulcsszerepet fog játszani a munkaerő világában való sikeres helytállásban. Ez nyolcmillió foglalkoztatottat érint az iparban és érvényes 260 000 szakképzési helyre, mely évente újra meg újra keletkezik. A digitális oktatás bevezetését a lehető legkorábbi életszakaszban el kell kezdeni és nem szabad vele a köznevelés végén vagy a felsőoktatásban felhagyni, hanem a munka világának egészére kell kiterjeszteni. Ebben pedig központi szerepet játszanak a szakiskolák. Ezért egymilliárd euróval fogják támogatni a szakiskolák digitális oktatására irányuló átfogó kezdeményezést. Az Ipar 4.0.-hoz szükség van Szakiskolák 4.0-ra is.”

Vajon hogyan áll jelenleg ez a képzési igény, hogyan zajlik a felkészülés, a képzés
forradalma?

Az alábbiakban a 2020 októberében megjelent „A munka jövője” kiadvány[1] alapján mutatjuk be a közeli jövőben várható változásokat, bemutatva, hogy az átlagos fejlettségű államok milyen képzési feladatokkal állnak majd szemben. A Világgazdasági Fórum legújabb kutatásai szerint a következő, átfogó megállapításokat lehet tenni, kitekintve 2025-re.

A COVID-19 világjárvány által okozott kényszerű lezárások, az emiatt bekövetkező globális recesszió rendkívül bizonytalanná tette a munkaerőpiaci kilátásokat, felgyorsította az eddig távolinak hitt új trendek megindulását a munka világában. A Világgazdasági Fórum kiadványa, a „A munka jövője 2020” jelentés a fenti két területet kívánja alaposan feltárni, egyrészt a világjárvány okozta gazdasági törésvonalakat, másrészt a következő öt év tekintetében a technológiai változások új trendjeit, a munkakörök és szükséges kompetenciák változásait kívánja bemutatni.

A bizonytalan körülmények ellenére az elemzés egyedülálló mélységben térképezi fel a jövőbeni munkakörök, készségek, képességek lehetséges változásait, 15 gazdasági szektor és 26 fejlett és fejlődő ország részletes bemutatásával.

A technológiai változás sebessége várhatóan nem fog csökkeni, és néhány területen még növekedhet is. A felhőalapú rendszerek térnyerése, a Big Data és az e-kereskedelem a vezető menedzserek körében továbbra is magas prioritás lesz, hasonlóan a korábbi évekhez. Emellett azonban jelentős növekedés várható a titkosítási rendszerek, a nem-humanoid robotok, és a mesterséges intelligencia területén.

Az automatizáció trendje, a COVID-19 recesszióhoz társulva, „dupla törést” okozhat a vállalatok és a munkavállalók számára. A cégek át fogják alakítani a feladatrendszereiket, a munkaköröket, a szükséges kompetenciákat 2025-re. A technológiai megfelelés és fejlesztések miatt a munkaerő számának csökkentését tervezi a felmért vállalatok 43%-a, szerződéses alvállalkozókat, munkaerőkölcsönzést kíván igénybe venni további 41%, a fejlett technológiák átvétele miatt a vállalatok 34%-a kíván új munkaerőt felvenni. 2025-re a jelenlegi munkafolyamatok időigénye egyenlő módon oszlik majd meg a gépek és a humán erőforrás között.

A munkahelyek számát tekintve, a munkahelyteremtés lassulni fog, míg a munkakörök megszűnése gyorsuló ritmust mutat majd, a munkáltatói becslés alapján 2025-re a felesleges munkakörök száma 15,4%-ról 9%-ra fog csökkeni, és az új trendeknek megfelelő új foglalkozások száma 7,8%-ról 13,5%-ra fog nőni. A bemutatott becslések alapján 85 millió munkahelyet vesznek át a gépek 2025-re, miközben 97 millió új munkakör jön majd létre, amelyek már inkább a gépek–emberek–algoritmusok együttműködése által végrehajtható új típusú elvárásoknak felelnek majd meg.

A kompetenciahiány továbbra is magas lesz a következő öt év során, a már korábban is ismert kompetenciák lesznek népszerűek a munkáltatók körében: kritikai gondolkozás, elemzés, probléma megoldás, aktív tanulás, ellenállóképesség mentális téren, stressztűrés, rugalmasság. A képzésekre fordítandó időtartam tekintetében a vállalatok hathónapos vagy annál is rövidebb időtartamú képzéseket szerveznének a dolgozók 40%-nak, de általában a munkavállalók 94%-tól várják el, hogy tanuljon, fejlődjön, ami a 2018-as 65%-hoz képest meredek növekedés.

A munka jövője sok értelmiségi, fehérgalléros munkavállaló számára már meg is érkezett, a vállalatvezetők 84%-a kívánja elérni a munkafolyamatok további digitalizációját, beleértve a digitálisan megoldott távmunkát, amely tartósan érintheti a munkavállalók 44%-át.

Mit kellene tennünk, ahhoz, hogy 2030-ban is jól működjön a digitális, versenyképes,
tudásalapú gazdaság, és az ehhez szükséges képzés?

A McKinsey 2018-as és 2020-as kutatásai alapján[2] a térségbeli nemzetgazdaságok digitalizációs sebessége enyhén növekedett volna, de COVID-19 hatásai gyorsítani fogják a változásokat. A két évvel korábban már bemutatott lehetőség, a digitális átállás, mint a gazdasági fejlődés katalizátora, továbbra is fennáll a közép-európai régióban. A digitális éltanuló Észak-Európa, Nyugat-Európa esetleges utolérése 2025-re, nem kevesebb, mint 200 Mrd euró GDP növekménnyel kecsegtet.

A digitális gazdaság fejlődése nem érte még el tehát a csúcspontját, holott 2017. és 2019. között évente majdnem 8%-ot fejlődött, ezzel megelőzve az „Öt nagyot” (Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság), azonban még mindig elmaradva az északi digitális éltanulók csoportjától. Ez azt jelenti, hogy a Közép-Európai térség digitális leszakadása nem lassult 2017 és 2019 között.

A 2019-2020-as világjárvány hatásai globálisan és helyileg is katasztrofálisak, de egy tényező biztos, hogy pozitív: a járvány hatására ugyanis a digitalizáció sebessége növekszik. Csak a közép-európai régióban a digitális gazdaság mérete egyre nő, 2020. első öt hónapjában 14,2%-kal, amely duplája az évenkénti növekedési rátának, amelyet 2017-2019 között mértek. 

A munka, az utazás, a pihenés, a közszolgáltatások igénybevétele, illetve mindezek helyettesítése, pótlása drámai módon, és villámgyorsan változott meg a járvány hatására. A McKinsey felmérése szerint a régióban 12 millió új felhasználó lépett be a digitális szolgáltatási piacra, amely szám nagyobb, mint Szlovákia, Horvátország és Szlovénia lakossága összesen. Ráadásul a legnagyobb növekedés a 65 éven felüliek körében történt, ebben a korcsoportban 40% feletti volt az újonnan belépők aránya.

im288.png

A 2020 őszén megjelent „Repülőrajt” tanulmányban[3] a McKinsey Global Institute (MGI) becslése szerint a világgazdaság legnagyobb valószínűséggel 2021 első negyedéve és 2023 harmadik negyedéve között állhat vissza a pandémia előtti szintre. Mire ez bekövetkezik, Magyarországnak készen kell állnia arra, hogy nagyobb sebességre kapcsoljon, megtalálja a gazdasági fellendülés újabb eszközeit, lehetőségeit.

A tanulmány a képzési-oktatási rendszerekre, mint potenciális tartalékra tekint, kiemeli, hogy a növekedéshez a gazdaság minden ágazatában elengedhetetlen a jól képzett munkaerő. A közvetlen stratégiai-gazdasági környezetet, a V4-es tagállamokat tekintve is le kell dolgoznia Magyarországnak bizonyos elmaradásokat, az egyik legfontosabb ilyen terület az alapkompetenciák fejlesztése az oktatási-képzési-továbbképzési rendszer egészét tekintve, az általános iskolától az egyetemen át a felnőttképzésig.

A munkaerőpiac, a modern, innovatív, versenyképes vállalkozások azokat a munkavállalókat várják, akik meg tudnak felelni az úgynevezett 21. századi készség elvárásoknak, azaz megfelelő és fejleszthető ismeretekkel rendelkeznek a digitális képességek, az idegennyelv tudás, a kritikai gondolkodás (vagyis problémamegoldó készség) és az együttműködési készség terén.

A magyar Kormány döntése értelmében a hazai versenyképesség növelése megköveteli, hogy a digitális kompetencia jártassági szintjei ne csak az általános, állampolgári, hanem a szakmai, ágazati szinten is fejlődjenek[4]. Emiatt kezdődött meg 2021 májusában a szakképzési területén az egyes alapszakmák képzési és kimeneti követelményére vonatkozó tanulási eredmények digitáliskompetencia-elemeinek és szintezésének vizsgálata – a DACUM módszer egyes elemeire támaszkodó kísérleti módszertan alapján. A projekt végrehajtása a hazai DigKomp Rendszer nyolc szintje és öt tudásterülete alapján történik, a szakmai megvalósító a Digitális Jólét Nonprofit Kft keretein belül működő Digitális Szakképzési és Felnőttképzési Módszertani Központ.

Összegezve és a kérdést nagyon leegyszerűsítve, azt kell megvizsgálnunk, hogy a következő öt esztendő során a közép-európai digitalizáció lendülete magával tudja-e húzni és meg tudja-e teremteni a szükséges képzési kapacitást és minőséget, vagy a 2020-as év világméretű kihívásai, megszorításai és kényszerű innovációi eltűnnek majd, és 2025-ben a térség és Európa digitális versenyzőinek hátát látjuk, vagy éppen ellenkezőleg, sikerül az élboly élére kerülni?

Ezt kérdést kell jól átgondolni, gondosan felkészülni a lehetséges válaszokra, és az erre irányuló fejlesztési tervek tevékenységeit hatékonyan meg kell valósítani 2020 és 2025 között, akkor lesz munka 2030-ban is.

Felhasznált irodalom:

Hartmann, E. & Bovenschulte, M. (2013): Skills Needs Analysis for „Industry 4.0” based on Roadmaps for Smart Systems. In: SKOLKOVO Moscow School of Management & International Labour Organization (ed.) (2013): Using Technology Foresights for Identifying Future Skills Needs. Global Workshop Proceedings, Moscow; p. 24–36

 

[1] https://bit.ly/3qPVS89

[2] Digital Challengers in the next normal in Central and Eastern Europe
(online: https://mck.co/3pYy2YN utolsó letöltés: 2022. január 6.)

[3] McKinsey & Company: Repülőrajt. A magyar gazdaság növekedési pályája 2030-ig.
(online: https://mck.co/3EZsX6N utolsó letöltés: 2022. január 6.)

[4] 1341/2019. (VI. 11.) Korm. határozat a Digitális Kompetencia Keretrendszer fejlesztéséről és bevezetésének lépéseiről