Prof. Dr. Bábosik István

A konstruktív életvezetés pedagógiája

Közismert, hogy a modern társadalomban sok olyan intézmény és tevékenységi kör működik, amelyek funkciója az értékteremtés, tehát valamilyen érték létrehozása. Az intézmények és tevékenységi körök megítélése nagymértékben függ attól, hogy mennyire tudják bizonyítani, hogy az általuk létrehozott érték fontos társadalmi, illetve egyéni szempontból egyaránt.

A megítélés a pedagógiai tevékenység és az iskola tekintetében nem túl kedvező. Itt tehát valamiféle hiátus létezik, áll fönn, nem teljesen egyértelmű a népesség, a társadalom számára, hogy a pedagógiai tevékenység és az iskola ténylegesen nagyon fontos értéket hoz létre. De mi az oka ennek? Mindenekelőtt az, hogy nincsen egyértelmű világos értékmeghatározás, és az iskola nem tud mire hivatkozni az értékteremtés tekintetében. Hogyan lehet tehát az értéket megfogalmazni, induljunk ki ebből.

Nagyon sok téves értékmeghatározás, értékfogalom is közszájon forog, tehát tisztázni kell ezt a helyzetet. Mit értünk értéken? Véleményem szerint nem tévedünk, ha úgy értelmezzük az értéket, hogy az egy különleges produktum. Azért különleges, mert kettős fejlesztő funkciója van, egyrészt a társadalom fejlődését segíti elő, másrészt az egyén fejlődésére is pozitív módon hat. Nézzünk példát erre az érték értelmezésre. Itt a járványhelyzet, ennek leküzdése érdekében megalkotásra került a vakcina. A vakcina az egy érték. Intézmények, tevékenységi körök hozták létre. Hozzájárul a társadalom a gazdaság fejlődéséhez? Igen, hisz gátolja a járványt, annak terjedését, elősegíti a zavartalan működést a gazdaság területén. És az egyén fejlődéséhez úgyszintén hozzájárul, megelőzi a megbetegedést, a munkaképesség elvesztését. Tehát egyéni szempontból is fontos. De rengeteg ilyen érték van.

Vegyünk például egy műszaki értéket, egy híd létrehozása forgalmas területen, a forgalom gyorsítása, elősegítése érdekében. Hozzájárul a gazdaság, a társadalom fejlődéséhez, és az egyén fejlődéséhez, munkavégzésének zavartalanságához szintén hozzájárul. Tehát egyértelmű, az ilyen értékfelfogás bizony helytálló.

Azonban az a kérdés, hogy mi a pedagógiai érték, mit hoz létre az iskola, a pedagógiai tevékenység. Itt bizony hiányok vannak az értelmezésben, de ezt le lehet küzdeni. Hogyan definiálhatjuk a pedagógiai értéket? A pedagógiai érték az egyik legfontosabb emberi érték, ez a konstruktív életvezetés. Kettős funkciója van, közösségfejlesztő, társadalomfejlesztő, illetve önfejlesztő funkciója. Ez tényleg így van? Jól látjuk ennek fontosságát, ennek az értéknek a fontosságát és fejlesztő funkcióit, ha szembe állítjuk ellentétével a destruktív életvezetéssel. A destruktív életvezetés, mint tudjuk közösségromboló és önpusztító életvezetés. Ennek – mármint a destruktív életvezetésnek – ellentéte tehát a konstruktív életvezetés, amelyet tehát úgy határozhatunk meg, hogy a közösség- és önfejlesztő életvezetés. Tehát kettős fejlesztő funkciója van a konstruktív életvezetésnek. Van közösségfejlesztő funkciója, ami a szociomorális normakövetés útján teljesül. Tehát szociomorális értelemben normakövető életvezetésről van szó. Ez azonban önmagában nem elég. Nem elég az, hogy altruisztikus, szociomorálisan pozitív beállítódású személyt vagy személyeket, egyéneket fejlesztünk. Ez önmagában nem elég. Mi kell még ehhez? Az önfejlesztés. Hogyan történhet, hogyan érvényesül az önfejlesztés? A szociális életképesség formájában. A szociális életképesség, az eredményesség, a sikeresség feltétele. Tehát ez, amit ki kell alakítanunk. Ezt a két fejlesztő tényezőt, két fejlesztő funkciót foglalja magában a konstruktív életvezetés. Az iskolamodellünk fő jellemzője az értékalapú, értékorientáló és értéktudatos jelleg. Ez rendkívül fontos, mert orientálja a pedagógusokat, hogy a személyiségfejlesztő kapacitásaikat mikor és mire mozgósítsák. Ez összehangolt és hatékony működést tesz lehetővé. Mindehhez azonban szükséges valami. Mi? A konstruktív életvezetést megalapozó részértékek ismerete. Nézzük meg tehát, milyen részértékeket kell kifejleszteni a pedagógiai tevékenység keretében, ahhoz mindenekelőtt, hogy a konstruktív életvezetés közösségfejlesztő irányultságát megalapozzuk.

Ehhez az kell, hogy a közösségfejlesztő magatartás- és tevékenységformákat erősítsük meg a gyerekek, a tanulók, az egyének magatartás és tevékenység repertoárjában. Melyek ezek a legfontosabb közösségfejlesztő magatartás- és tevékenységformák? Ezeket a társadalom megköveteli az egyéntől, ha ezeket nem produkálja az egyén, a társadalom ezeket szankcionálja. Négy ilyen kiemelt fontosságú magatartás- és tevékenységformát nélkülözhetetlen megerősíteni. Ezt iskolamodellünk alapvető célkitűzéseként tartja számon. Melyek ezek? Az egyik az értékteremtő magatartás. Ha nem úgy vezeti az életét, nem úgy irányítja az életét valaki, hogy értékeket hozzon létre, ezt például úgy szankcionálja a társadalom, hogy nem kap bért, fizetést, nem lesz nyugdíja, nem lesz életbiztosítása, vagy egészségbiztosítása és így tovább. További  ilyen magatartásforma az értékóvó magatartás. Az értékrombolást szankcionálja a társadalom. A segítőkészség hiányát, a segítségnyújtás elmulasztását szintén szankcionálja a társadalom, ez bűncselekmény. Végül, de nem utolsó sorban a fegyelmezettséget kell kiemelni. A fontos társadalmi területeken megköveteli a fegyelmezettséget a társadalom. Ilyen például a munka, a munkafegyelem megsértése következményekkel jár, vagy a közlekedési fegyelem, ennek megsértése szankciókat von maga után.

Mindez érthető, hiszen emberi közösségek nem működhetnek normák nélkül. Tehát fel kell készíteni a tanulókat, a jövő társadalmát ezen magatartás és tevékenységformák produkálására. Hogyan fejleszthetőek ezek ki? Orientáló, megerősítő hatásokkal, illetve permanens értékteremtő tevékenységszervezéssel. Ez az iskola feladata. Így tud ebben az esetben célt elérni.

Nézzük a szociális életképesség feltételeit és kialakításukat. Az egyik ilyen feltétel az élethosszig tartó tanulás. Hozzásegíti az egyént az eredményességhez, a sikerhez? Így van, hozzásegíti. De hogyan lehet ezt megalapozni? A permanens önképzést. Mivel lehet, mi módon lehet erre felkészíteni az egyént? A motivációval. Motiváció alatt pedig mit értünk? A gyerek már meglévő szükségleteinek bekapcsolását a tevékenységi folyamatba. Vagyis a tanulási tevékenységet motiválni szükséges, hogy az kellemes legyen, elveszítse a kényszer jellegét, hogy megszerettessük a tanulást. Vannak ilyen szükségletei a személyiségnek, amelyeket itt motivációs céllal fel lehet használni? Hogyne. Gondoljunk az eredményesség iránti szükségletre, tehát sok sikervisszajelzést célszerű adni. Az együttes tevékenység szükségletére például a kooperatív tanulási megoldásmódok nagyon jól hatnak. A változatosság iránti szükségletre való tekintettel változatos megoldásmódokat, módszereket alkalmazunk, és így tovább. Tehát a kényszerjelleget csökkentve motiválva tudjuk megszerettetni a tanulást és megalapozni a permanens önképzést, az élethosszig tartó tanulást.

A felkészítés a munka világára, a másik feltétele a szociális életképességnek. Nem is kérdőjelezhető meg, hogy a munka mennyire fontos a sikerességhez, a szociális életképességhez. Hogyan készítjük föl a tanulókat a munka világára? Multikompetens fejlesztésre van szükség, vagyis sokféle kompetenciát kell fejleszteni. A munka világa ezt követeli meg. Tehát sokféle kompetenciával rendelkezzék az egyén. Ezt mivel tudjuk elérni? Motivált, komplex, kooperatív feladat szériákkal. Az iskolamodellünket nyugodtan nevezhetjük feladatcentrikus modellnek is. Ilyen feladatszériákkal törekszik fejleszteni a kompetencia együttesét a személyiségnek, vagyis felkészíteni a gyerekeket a munka világára.

A harmadik feltétele a szociális életképességnek a felkészítés az egészséges életmódra. Egészség nélkül nincs szociális életképesség. Ez nyilvánvaló. Mit tehet az egészséges életmód megalapozása érdekében az iskola? A mozgást kell megszerettetni a gyerekekkel. A már világszerte elfogadott nézet vagy álláspont az, amelyik így hangzik, hogy a mozgás az egészség egyik legfontosabb, de mindenképpen legolcsóbb biztosítéka. Tehát meg kell szerettetni a mozgást. Mivel tudjuk megszerettetni, hogyan tudjuk megszerettetni? Vonzó, szükségletadekvát, vagyis motivált, változatos, mozgásos programokkal, lehetőleg olyan programok, amelyek nem teljesítmény orientáltak, tehát nem a teljesítmény a fontos a mozgás esetében, hanem a mozgás megszerettetése, a mozgásos programoknak ezt kell megcélozniuk.

Azt mondhatjuk összegzésképpen, hogy a konstruktív életvezetés, a társadalom és az egyén fejlődésének nélkülözhetetlen és pótolhatatlan feltétele. Ezt kell az iskolának tudomásul venni, ezt a magasrendű feladatot kell teljesítenie, és arról kell meggyőznie a köztudatot, a közvélekedést, hogy az iskola képes és kész ennek az értéknek a létrehozására. Iskolamodellünk működését, elveit, módszereit, megoldásmódjait egy szakkönyvben már összesítettük, leírtuk, az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában megjelent. A címe: A konstruktív életvezetés pedagógiája és iskolája. További információk ezzel kapcsolatban ebből a kötetből, szakkönyvből megszerezhetők.

Irodalom

Bábosik István (2020): A konstruktív életvezetés pedagógiája és iskolája. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.

Bábosik Zoltán – Borosán Lívia – Csepela Yvette (2021): Az értéktudatosság szerepe a pedagógiában.
In: Kozma Gábor (szerk.): Deliberationes, 2021/1. 35–45. p.

Bábosik István – Bábosik Zoltán (2009): A korai fejlesztés szerepe a szociális életképesség megalapozásában.
In: Bábosik István – Torgyik Judit (szerk.): Az iskola szocializációs funkciói. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 36–47. p.

Bús Imre (2013): Az iskola optimalizálásának egyik lehetősége: a játék pedagógiai alkalmazása. In: Bábosik István (szerk.): Az iskola optimalizálásának lehetőségei. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.

Kozma Gábor (2010): Innovatív környezet? A nevelés tudományos lehetőségeiről és ellehetetlenüléseiről.
In: Kozma Gábor (szerk.): Deliberationes, 2010/1. 73–81. p.

Ruzsonyi Péter (2009): Kriminálpedagógia és reintegráció. In: Borbíró Andrea – Kiss Anna – Velecz Edit – Garami Lajos (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. Budapest, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, 299–324. p.