Sári Péter Attiláné

Mozdul a TEST – bővül a KÉPESSÉG
(gyógypedagógus)

A szekció főcíme (Mozdul a test – fejlődik az élet), így az ahhoz választott gondolat mentén építkeztem, fő vezérfonalként a mozgásfejlődés és a képességfejlesztés összefüggéseit igyekeztem feltárni.

Az előadásomban azt kívántam érzékeltetni, hogy e témakörben a mozgással, a mozgásfejlődéssel kapcsolatos folyamatok egységesek és egymásra épülnek, a fejlődés hierarchikus: a magasabb szintű folyamatok az alacsonyabb szintű folyamatokra épülnek. Szerettem volna bemutatni a mozgásfejlődés főbb jellemzőit, fő feladatát. Szemléltetni kívántam azt, hogy a motorikus fejlődés és a személyiségfejlődés alkotó elemei egységes ívű fejlődést mutatnak. Rátekintettünk a mozgásfejlődés azon fázisaira, melyek meghatározóak egy-egy mozgásfejlődési szakasz mennyiségi és minőségi fejlődésében. Áttekintettük, hogy a gyermeki nehézség esetén mit tehetünk, milyen lehetőségek közül választhatunk, melyek a segítő, terápiás eljárások néhány jellemzői. Az előadás befejezéseként felvillantottam néhány szakirodalmat, amelyen keresztül felépítettem az előadást, továbbá a téma iránt érdeklődők érdekes szakmai többletet, információkat olvashatnak.

A mozgásfejlődés egy és oszthatatlan folyamat, amelyet holisztikus szemlélettel közelítünk meg. Ennek alapján három kifejezést, fogalmat hívtam segítségül: növekedés, fejlődés és változás. Ezek szoros egymásra épülése adja azt a keretet, amely a mozgásfejlődés és kognitív fejlődés tekintetében mennyiségi és minőségi változásokat eredményezhetnek. Ennek az összetett folyamatnak a bemutatása azért nagyon fontos, mert az idegrendszer érése és a környezeti feltételek együttesen járulnak hozzá a mozgás fejlődéséhez. Ha a központi idegrendszer képes egyre érettebb mozgásokat indítani, akkor ezek a mozgások csiszolódnak, tökéletesednek, így ezáltal visszahatnak az idegrendszerre, amelyet az továbbfejleszt és megerősödve újabb és újabb mozgást „kezdeményez”, integrál, tehát az egyre bonyolultabb, komplexebb mozgások tökéletesednek, fejlődnek. A növekedés és fejlődés hatására létrejött változások megerősítést, „biztatást” adnak a központi idegrendszernek. Ezekkel a visszacsatolásokkal az agy szerkezete komplexebbé válik, amely építi, segíti az egyéb pszichés funkciók fejlődését is.

Ezért a mozgásfejlődést a „mozgásminta változása lépcsőzetes folyamatának tekinthetjük, amely az egyén genetikai potenciálján, a megelőző és az új mozgástapasztalatokon alapul, és a szervezet-környezet kölcsönhatásában megy végbe”[1]. Minden lépcsőfoknak jelentős szerepe van.

A mozgásfejlődés öröklődően kódolt programja az anyaméhben elkezdődik. Néhány példával szeretném ezt érzékeltetni. Például:

• a magzat öt centiméteresen képes fogni, fejét, száját mozgatni, nyújtózkodni, ásítani;
• 10 hetesen a magzat az ujjait hajlítja, nyújtja, kezével arcához nyúl, időnként ujját szopizza, lépegetésre és mászásra emlékeztető mozdulatokat láthatunk;
• a 16. héten a magzat már tud bukfencezni;
• a 20. héten már mosolyog, szemét is ki tudja nyitni.

A mozgásfejlődés tehát meghatározott sorrendet követ, a mozgások kialakíthatóságának sorrendje egy belső kód alapján meghatározott, annak ellenére, hogy a gyerekek nem egyforma ütemben fejlődnek. A fejlődés szakaszai, szintjei, azok sorrendjei azonban meghatározottak.

A mozgásfejlődés szakaszai egymásra épülnek, időtartamuk egyre hosszabbak, hiszen a korábban megszerzett képességeket, készségeket egyre bonyolultabb körülmények között alkalmazza a gyermek, majd újabb mozgáselemek ráépítése történik, így a funkciók is egyre magasabb szintre fejlődnek.

A Harvard University két professzora kijelentette, hogy az „agy felépül és nem születik”[2]. A kutatásukban megfogalmazzák, hogy a sejtek többsége ugyan már jelen van, de a kapcsolatok, vagyis az „építményhez” szükséges hálózatrendszer csak később, a kisgyermekkorban fejlődik. Az újszülött, illetve a csecsemő valamennyi tapasztalata idegi kapcsolatot generál az agyban. Ezek a kapcsolatok, az ún. szinapszisok kezdetben rendkívül gyorsan szaporodnak, másodpercenként több mint egymillió új szinapszis képződik.

Tehát az agy fejlődése egy komplex, dinamikus, hierarchikus folyamat, amelyben a magasabb szintű folyamatok az alacsonyabb szintű folyamatokra épülnek. Ezen megállapítások alapján a gyermek első néhány éve nem csak a mozgásfejlődés meghatározott (alapozó) időszaka, hanem nagyon fontos intenzív időszaka az agy, illetve a kognitív funkciók fejlődésének és érésének.

Az érés jelen esetben a különböző izomcsoportokhoz futó mozgatóidegek velőhüvelyesedését jelenti. Az érés irányára pedig az a jellemző, hogy először a fejhez közelebbi izomcsoportok kezdik el a működésüket, majd a fejlődés fokozatosan halad a végtagok felé. A fejlődés fentről lefelé halad. Ezen elv szerint a gyermek először a feje feletti fizikai uralmat szerzi meg. Ezt követően a fizikai irányítás lefelé, a karokra és végül a lábakra mozdul el. Ez azért nagyon fontos, mert a mozgásfejlődésben mindig meg kell várni az adott fejlődési szakasz megerősödését, fejlődését, azt erőltetni nem érdemes, az érést ki kell várni.

Ebben az egységben hangsúlyozni kívántam, hogy a mozgás alapozza meg a kognitív működéseket, illetve a mozgás fejlődése a személyiség kialakulásának elengedhetetlen feltétele.

Minden gyermek mozgással kezdi megismerni a környezetét, ha ezt minden eszközzel támogatjuk, akkor az nagy hatással lesz az értelmi fejlődésre, mert a mozgásélmények általi észlelés, tapasztalatszerzés az ismeretszerzés és a környezethez való alkalmazkodás fejlődésének kulcsa, a fejlődés beindítója. A mozgás lehetőséget teremt arra, hogy a környezetet minél több szempontból megismerhesse a gyermek. „A mozgás, látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés során szerzett tapasztalatok lenyomatokat képeznek az agyban. Az idegsejtek között újabb és újabb kapcsolatok (szinapszisok) alakulnak ki, ezért az agy különböző területei folyamatosan átstrukturálódnak. Az új agyi struktúrákhoz új funkciók, készségek és képességek kialakulása kapcsolódik. Azok a kapcsolódások azonban, amelyeket a gyermek ritkán használ vagy nem aktivál, hamarosan elgyengülnek, megszűnnek.”[3]

Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a kognitív funkciók fejlesztésére (megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységek) változatos tevékenységek kínálatával biztosítsuk a tapasztalatszerzés és cselekvés közbeni ismeretelsajátítás lehetőségeit.

A nagymozgások megfelelő fejlettsége szolgáltatja az alapot a finommozgások fejlődésének. Mivel 5–8 éves korban a kézizmok, kézközép-csontok erősödése történik, valamint a finommozgás koordinációjáért felelős agyi struktúrák kiépülése is, ezért ebben az időszakban alapozhatunk és érhetünk el nagyon jó eredményeket a finommozgások fejlesztése terén. Ez az időszak (is) nagyon meghatározó lehet, mert a finommotorikus fejlődés visszahat az agy egyéb területeinek fejlődésére is. A beszéd az egyik legkomplexebb idegrendszeri működés, melynek előkészítéséhez számos folyamat tartozik, a mozgás is.

Fejlődik sok fontos képesség, mely a sikeres iskolai tanulásban előnyöket jelent és megszabja, meghatározhatja a gyermek iskolához és tanuláshoz való viszonyát. Az idegrendszer teljes beérése szükséges a beszéd-írás-olvasás tökéletességéhez. (Marton és Dévényi és munkatársai 2022) szerint „ez a beérés pedig a mozgásminták egymásutániságában és egymásra épülésében, vagy egymás mellettiségében történik. Ez a szenzoros éréssel adja a szenzomotoros idegrendszer fejlődési sort, amely koronájaként megjelenik a beszéd, olvasás, írás készsége”.[4]

Király és Szakály munkája alapján a mozgásfejlődés hat szakaszának leírásából néhány jellemzőt kiemelve mutatom be azon fázisokat, amelyben meghatározó egy-egy szakasz mennyiségi és minőségi fejlődése.

Az első két hónapban a hajlítóizmok túlsúlya és a szimmetrikus tartás a jellemző. Az érés irányának megfelelően fejlődik a fejemelés -tartás (a környezet ezáltal kitágul, lehetőség nyílik a kezdeti megismerő tevékenységekre, a további fejlődés megalapozása érdekében). Ez nagyon fontos időszak, hiszen a megtanulandó mozgás itt nem sok, de az idegrendszer és az érzékszervi fejlődés egyik intenzív szakasza.

A következő szakaszban már azoknak az izmoknak fejlődése kerül előtérbe, amelyek a járás elindítását készítik elő. A „biztos” fejtartás után elérkezhet az idő arra, hogy erősödjenek a törzsizmok, fejlődjön a kar megtartó képessége és már egy karral is képes lehet tartani magát. Ez a fejlődés teszi majd lehetővé, hogy a has, törzs izmai is tovább erősödjenek, egyensúlyérzéke fejlődjön, így több alapmozgás elvégzésére teszik képessé a gyermeket.

A szerzők leírása alapján a harmadik szakasz főbb jellemzője, hogy megkezdődhet az elsődleges közlekedéssel kapcsolatos próbálkozás. Olyannyira fejlődik a függőleges helyzettel kapcsolatos beidegződés, mellyel a láb, a törzs, a mellső végtag izmai már képessé teszi a gyermeket arra, hogy a saját tömegét megtartsa. Itt már majdnem minden izomcsoportja eléggé megerősödött, fejletté válik arra, hogy a járás előkészülete biztos alapokon van.

Ez a keresztcsatornák kialakulásának időszaka is, egymástól függetlenül képes mozgatni a végtagjait, kialakul a két testfél megfelelő koordinációja, amely hozzájárul a figyelem fejlődéséhez, a beszédképesség további differenciálásához.

Az erre ráépülő újabb mozgásfejlődési szakaszban jelentősen javul a gyermek mozgásbiztonsága, egyre bonyolultabb, komplex mozgásokra képes a gyermek. Az időszak elején a gyermeket járásában még segíteni kell, viszont az időszak végére a fent említett mozgások mindegyikét önállóan végzi. (Király & Szakály, 2011).

A mozgásfejlődés következő szakaszában a gyermek normál esetben minden mozgásnak az alapjait megtanulta, a szükséges funkcionális ideg- és izomrendszeri alapok kialakultak. A szerzőpáros megfogalmazása alapján a hatodik mozgásfejlődési szakaszában kezdődik az egyedfejlődés egyik jellegzetes történése, az első „alakváltozás” időszaka. A keveset mozgó gyermekek esetében ezért a mozgásos tevékenységek végrehajtása során a mozgások szerkezetének megfelelő térbeli–időbeli és dinamikai történéseket újra kell szervezni, mert a növekedés sebessége nincs összhangban a biomechanikai struktúra változásával.

Gyakorolni kell tehát az egyre újabb mozdulatokkal bővülő, eddig már megtanult mozgásokat. Ezen az úton lesz egyre magabiztosabb a gyermek. Ebben a korban még minden korábbi fejlesztési lemaradás pótolható.

Rátekintettünk néhány olyan jelre, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a mozgásfejlődés valami ok miatt lassabb, megakadt. Azért nagyon fontos azt megjegyezni: óvatosak és körültekintőek legyünk abban a tekintetben, hogy egy tünet nehézséget jelenthet-e vagy sok apró tünet lehet-e intő jel arra nézve, hogy van valamilyen feldolgozási nehézsége a gyermeknek, valamelyik területet érintve és mikor érdemes szakemberhez fordulni. „Ha a fent említett komplex mozgásformák nem alakulnak ki, és/vagy ezeket nem kíséri a kognitív fejlődés, akkor valamilyen formájú lemaradás lép fel, és ilyenkor beszélhetünk fejlődési lemaradásról.”[5]

Dr. Balogh Katalin azt fogalmazta meg, hogy a mozgás nagyhatalom az értelmi képességek fejlődésében. Ennek alapján megerősíthetjük, hogy kisgyermekkorban különösen fontos a mozgás, mert ezen keresztül készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie.

Több szerző hangsúlyozza, hogy a mai gyermekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgozni. Vekerdy 2010-ben rámutatott egy göttingeni kutatásra, mely tudományosan is megerősítette azt, hogy a gyermekek kórosan keveset mozognak. „Ennek következtében nem épülnek ki megfelelően az idegpályák, ezáltal a jól formált, tagolt beszéd sem, mely az önálló gondolkodás kialakulásának a feltétele. Tehát a tét sokkal több annál, mintsem az ügyetlen, csetlő-botló gyermeknek hogyan lesz jó jegye testnevelésből, a tét az autonóm, kritikai gondolkodás alapjainak lefektetése.”

Gyarmati Éva szerint pedig „a mai gyerekek sokkal több információval kerülnek be az iskolába, memóriájukban tömérdek képet tárolnak (tv, filmek, számítógép). De ez elveszi az időt a mozgástól, így hátrányba kerülnek a korábbi generációkhoz képest.” Gondolatát azzal folytatja, hogy a kisgyermekkori szabad mozgás hiánya, drasztikus csökkenése az idegrendszer szerveződésében problémákat okoz.

Egy fejlődő idegrendszernek nem tesz jót a szükségtelen, fölösleges „ingertöbblet”. A mozgás helyett sokszor a gyerekeket túl sok játék, túl sok inger veszi körül, a játékaik pedig nem minden esetben engednek teret a fantázia kibontakozásának, hiszen pontosan meghatározott, hogyan „kell” velük játszani, a mozgástól veszik el az értékes időt.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is tehetünk annak érdekében, hogy minél jobban képes legyen a gyermek kibontakoztatni a benne rejlő képességeket?

A válasz jelen esetben egyszerű: mozogni, mozogni, mozgási lehetőséget biztosítani, hiszen a sok szabad mozgás az alapja annak, hogy az érési folyamatokat, valamint a felvett információk összerendezettségét biztosítsuk. Nagyon fontos az a megállapítás, hogy a szabad mozgás nem ingertöbblet, hiszen amennyiben biztosítjuk a körülményeket, a megfelelő érzelmi, célszerű tárgyi feltételeket, akkor a szabad mozgás a kisgyermek belső késztetését „használja” fel. A gyermek saját akaratából történő mozgások során a képességei alapján mozgósítja erejét, ritmusát, akaratát aktivizálja annak érdekében, hogy játék közben felfedezzen, tapasztaljon, cselekedjen úgy, hogy ez számára örömet okoz.

A szabad mozgás felbecsülhetetlen jelentőséggel bír, a leghatékonyabb fejlesztés- méghozzá ingyen és plusz munka nélkül. Ayres fogalmazta meg, hogy a gyerekek „mozogni akarnak, mert a mozgásélmény táplálja az agyukat!” Egyszerűen biztassuk és engedjük a gyerekeket mindenféle mozgásforma kipróbálására, legyünk társ, partner, játszótárs. Menjünk a szabadba, legyen együtt a család, szabadidős tevékenységek során észrevétlenül fejlesztjük a nagymozgásokat, de egyéb készségek, képességek is fejlődnek. Javasolt mozgásforma a tánc, hiszen a hagyományos táncokon alapuló mozgásformák a legjobbak, mert ezek tartalmazzák a legtöbb természetesen szükséges mozgást. Az örömmel végzett mozgásformákat újra és újra „ismétlik, gyakorolják”, melyek tökéletesítik, fejlesztik a gyermek készségeit, képességeit.

Amennyiben valamilyen probléma mutatkozik, segítséget nyújthatnak a mozgásterápiák. Szvatkó (2002) szerint a mozgásterápia az idegrendszer és a mozgásfejlődés összefüggéseire építő célirányos fejlesztés.

A mozgásterápia a mozgásfolyamatok célzott, adagolt és tervezett tevékenysége, amely során a mozgatószerv- és idegrendszer teljesítőképességének támogatása vagy helyreállítása történik.

Czeizel (2009) úgy fogalmaz, hogy a mozgásfejlesztést a mozgásfejlesztő szakember javasolja, hiszen elengedhetetlen, hogy azokban a helyzetekben, ahol nem prevenciós célzatú, általános mozgásfejlesztés történik, alapos orvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai állapotfelmérés előzze meg. Nagyon fontos szakmai elvárás, hogy a fejlesztés/terápia az adott eset igényeinek és a szakember kompetenciáinak megfelelősége alapján legyen biztosított. Több oldalú, komplex vizsgálati eredmény alapján készüljön a gyermek mozgásának általános jellemzése, megállapítva az elmaradások helyét, mértékét. Ezek tényében történjen annak megállapítása, hogy a terápiát/fejlesztést indokoltnak látják-e a számára. A diagnosztikában, az állapotfelmérésben a teammunka a jellemző, a gyermeket lehetőség szerint gyógypedagógus, pszichológus, gyermekneurológus, gyermekpszichiáter, gyermekszemész, fül-orr-gégész, gyógytornász egyaránt megvizsgálja; majd a terapeutával konzultálnak – természetesen a gyermek egyéni problémájának függvényében.

Komplex ismeretek birtokában kell tervezni a fejlesztést arra alapozva, hogy a gyermek hol tart a mozgásfejlődésben, az élettan, pszichológia, pedagógiai jellemzőket egyaránt figyelembe véve.

Szvatkó szerint csak azoknak a terápiás eljárásoknak lehet létjogosultsága, amelyek az egyéni tüneteket nem elszigetelten kezelik és a hiányzó láncszemeket próbálják megkeresni, hanem holisztikus módon az egész személyiséget felölelik. A különböző szakemberek hazai és nemzetközi módszereket is alkalmaznak a probléma súlyosságától és típusától függően a motoros funkciók eltérő fejlődésének terápiája során.

Delacato-módszer: „A módszer kifejlesztése Glenn Doman nevéhez fűződik, aki azt képviselte, hogy az agy fejlődése szempontjából létfontosságúak az olyan alapvető mozgásformák, mint a kúszás vagy a mászás. Minden gyermeknek be kell járnia a fejlődés meghatározott, természet adta szakaszait. Ha a gyermek átugrik egy fokot a fejlődésben, nem tudja teljesen kibontakoztatni a képességeit.” Ennek hatására egy terápiát dolgozott ki, ez a Doman–Delacato módszer. Manapság számos Delacato-intézet található világszerte, ahol sikerrel alkalmazzák a módszert.

Magyarországon Kulcsár Mihályné fejlesztő pedagógus óvodáskorú gyermekeknél alkalmazta. A későbbiekben átdolgozta és kiegészítette. Új területeket is bevont a fejlesztésbe, kidolgozta a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorait.

Dr. Marton Dévényi Éva ideggyógyász megismerkedett ezzel a módszerrel és munkatársaival tovább elemezték, majd kidolgozták az Alapozó terápiát. A fejlődéstani nagymozgásokat az egyensúllyal és a rugalmassággal karöltve a terápia kezdetétől fejleszti, amire később ráépíthető a magasabb rendű idegrendszeri funkciók: az írás, olvasás, beszéd, számolás. Az iskolai kudarcok nagy többségének hátterében az idegrendszer éretlensége, a mozgásproblémák állnak. Ha az alapozó terápia segítségével újrastrukturáljuk az idegrendszert, az iskolai problémák „maguktól” megoldódnak.

Fodorné Dr. Földi Rita a hiperaktív és tanulási zavarokkal küzdő gyermekeknek kidolgozott mozgásterápiájában központi szerepet kapott a labda. Vallja, hogy a fejlődést és az érést leginkább elősegítő terápia a mozgások felhasználásával valósítható meg.

Falvay munkásságában hangsúlyos elemet kapott a néptánc, amely véleménye szerint a személyiségfejlődés komplexitását biztosítja a népi játékok és a hozzájuk kapcsolódó mozgások által. A spontán mozgások ismétlésével a gyermekek felfigyelnek motoros viselkedésük következményeire, s ezt igyekeznek újra és újra eljátszani. A megismétlés szándéka már feltételezi a motoros viselkedés és annak következménye közötti összefüggés beépülését az agykéregbe úgy, hogy a zene ritmusa ösztönös mozgásra készteti a gyermeket. A dalokban, játékokban ismétlődő mozgás–játék–ritmus mozgásörömét éli át, ezek újra és újra játszása révén.

A legújabb fejlesztésben az utóbbi időkben nagy szerepet kapnak a homloklebenyt fejlesztő gyakorlatok. A lebenyt az agy főparancsnokának is hívhatjuk. A fejlesztő program során a mozgást, a beszédet és a gondolkodást kötik össze olyan gyakorlatokkal, amik a homloklebenyt intenzíven ingerlik és fejlesztik. A homloklebeny az agy azon része, ami felelős többek között a gondolkodás, a tervezés, a problémamegoldás, a beszéd, az izomzat akaratlagos mozgatása, az érzelem és a személyiség bizonyos aspektusaiért, valamint a bejövő ingerek osztályozásáért.

A következő csoportban a szenzoros integráció elméletére épülő terápiákat találjuk, ezeket azokban az esetekben alkalmazzák, amikor a szenzoros integráció kialakulása eltér az optimálistól, nem megfelelő. Gyakran nem áll a hátterében agyi sérülés, a probléma okát az ingerek feldolgozása jelentheti.

Az Ayres-terápia különböző érzékek ingerlésén keresztül segíti a szenzoros integráció fejlesztését, az idegrendszer működésének magasabb szintre emelését. Három kiemelt terület szerepel a terápiában:

• egyensúlyérzék − vesztibuláris rendszer,
• tapintás − taktilis rendszer,
• mozgásérzékelés − proprioceptív rendszer.

A dinamikus szenzoros integrációs terápia – melyet röviden DSZIT-terápiának hívnak – az eredeti Ayres-féle szenzoros integrációs terápia nyomvonalán haladó, annak lényegét megtartó, de specifikusan hazai eljárás. A lényege a következő: döntően mozgásos, játékra épülő. Amiben speciális, hogy pszichoterápiás elemeket is tartalmazó terápiás és fejlesztő keret. Egyszerre fejleszti a mozgást és a mozgáshoz kapcsolódó értelmi és érzelmi területeket, valamint a személyes kapcsolódási minőségeket.

A tervezett szenzomotoros tréning (TSMT) módszer a szenzoros integrációs terápiák csoportjába tartozó regressziós szemléletű komplex mozgásfejlesztő eljárás. Elméleti alapjuk azonos a szenzoros integrációs terápiával, de hatásmechanizmusuk tréning szemléletűen kidolgozott, mivel az edzéselmélet alapszabályainak alkalmazását építették be. A TSMT-terápia két nagy gyakorlatcsoportja biztosítja a célirányos fejlesztést. A TSMT I. esetében ötszáznyolc feladatból állítható össze a legmegfelelőbb feladatsor, mely home-training során, a szülőknek is betanítva, otthon végezhető. Az egyéni feladatsorokat (tréningeket) a szülő számára betanítják, amit a család a meghatározott szabályok szerint otthon a gyermekkel együtt gyakorol. A TSMT II. hatszáznyolcvan feladata is egymásra épül és fokozatosan nehezedik, de csoportos terápiaként alkalmazzák. Célja a sikeres iskolai beváláshoz szükséges készségek fejlesztése. A terápiát okosító tornának is nevezik, mert segít a részképességek fejlesztésében, nagy segítséget jelent a tanulási problémákkal küzdő gyerekek számára, szocializációjukat is fejleszti. 

1994 óta levédett, magyar fejlesztő módszer a H.R.G. (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika). Preventív, habilitációs és rehabilitációs, regressziós szemléletű langyos vízben alkalmazható mozgásfejlesztési módszer, amely a meglevő mozgásfunkciókat segíti. Alapját az képezi, hogy különböző mozgáselemek a vízben könnyebben elvégezhetők, mint a szárazföldön. Ez kedvezően hat a gyermek motorikus és szenzomotoros képességeire. A terápia több, mint ezer, egyre nehezedő feladatot foglal magában, melyek alkalmazása révén javulnak a figyelmi funkciók, az emlékezet, a kéreg alatti területek működése, az izomtónus-szabályozás, a beállító reakciók, az egyensúly, a mozgáskoordináció; kialakulnak a motoros automatizmusok.

A harmadik csoportban az idegrendszeri sérülések kezelésére specializálódó eljárást találjuk. A ma már szellemi hungarikumként jegyzett Dr. Pető András munkássága a meghatározó. Koncepciójának alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése – függetlenül az életkortól – az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze. A konduktív nevelés a neurorehabilitáció pedagógiai módszere és ebben rejlik a zseniális módszer kettőssége és eredetisége is. Miközben az értelmi- és mozgásszervi fogyatékosságban szenvedő gyermekek kezeléséről beszélünk, ami általában orvosi (Katona Ferenc módszere) és gyógytornászi (Dévény Anna módszere) kompetencia, a konduktív nevelés módszertana elsősorban gyógypedagógiai kompetencia.

Az utolsó felsorolásban található az idegrendszeri rehabilitáció területéhez kapcsolódó Katona professzor által kidolgozott módszer, az úgynevezett neurohabilitáció, az eltérő idegrendszeri fejlődés mozgásterápiája, amely a még meglévő mozgásminták gyakoroltatásán alapul. Nincs köze a tornához. Nem mozgásfejlesztés és nem mozgásterápia, hanem neuroterápia, medikális eljárás, mely az agyi károsodás nyomán keletkezett leggyakoribb progresszív kórfolyamatok prevencióját szolgálja. Ha a problémás gyermekeknél még egyszer sikerül beindítani az idegrendszer érési folyamatát, akkor mozgás–beszéd–olvasás–írásbeli hiányosságai kifejezetten javulnak és eredményesebb fejlettségi állapot érhető el.

A Dévény Anna-féle speciális manuális technika, gimnasztikamódszer. A DSGM terápiát Dévény Anna gyógytornász, művészi torna szakedző dolgozta ki a '70-es évektől kezdve. Kettős végzettségének köszönhetően újfajta nézőpontból közelítette meg a csecsemő-, a gyermek- és a felnőttkori mozgássérüléseket. Ebből alakult ki ez a terápia. Ez szintén levédett módszer, amelyet ma már egyre több orvos és az egészségügyi szakma is elismer és igényel. Oktatása az orvostovábbképző egyetemen posztgraduális szakképzés formájában történik gyógytornászok részére.

A Dévény-módszer két működési területet foglal magába:

• A beindítás – A DSGM I. – avagy a gyógyítás, speciális manuális technika (SMT), amely egyéni kezelés formájában zajlik, kézzel végzett izom-ínkezelés, amely hangsúlyosan foglalkozik az inakkal és az izom-ín egységeket borító vékony hártyával.
• A DSGM II. – fejlesztés – speciális testképző gimnasztika (STG), amely a művészi torna alapelveit és gyakorlatanyagát használja fel a beindított mozgások további finomítása, fejlesztése céljából. Dévény Anna a korai fejlesztés elkötelezett híve, egy riportban fejtette ki az általa fontosnak tartott két kulcsfogalom tisztázását, vagyis mi a szerepe a módszerében a gyógyításnak és a fejlesztésnek. „A sorrend nem felcserélhető, mert ami nem működik, azt nem lehet fejleszteni. A nem működő erőltetése képessé tevés nélkül nem gyógyítás, hanem kínzás.”[6]

Kereki és Lannert 2009-ben végzett kutatásában a magyarországi terápiás ellátások feltérképezése során „öt csoportot alakított ki a korai fejlesztésben alkalmazott eljárásokból. A csoportosítás alapot adhat a terápiák kapcsolatának megfigyeléséhez, amelyek köre természetesen nem teljes, hiszen csak a korai életévekben alkalmazott módszerekre vonatkozik elsősorban.”[7] Azonban nagyon fontos megállapítása a kutatásnak, hogy bármely terápia addig hatékony, amíg az idegrendszeri újraszerveződés még végrehajtható.

A mozgásfejlesztés csak akkor lehet igazán eredményes, ha a foglalkozások egyénre szabottak, a fejlődés ütemének megfelelőek, napi rendszerességűek, a szakemberek a fejlesztés keretein belül törekednek a különböző képességterületek harmonikus egyensúlyának kialakítására is, továbbá folyamatosan korrigálják a végrehajtást.

A pedagógiai szakszolgálatok szakemberei arra törekednek, hogy a gyermekek személyiségében rejlő képességek kibontakozzanak, az egyéni sajátosságokhoz mérten a legeredményesebben fejlődjenek.

Az eltérő vagy megkésett mozgásfejlődés gyakran az idegrendszer éretlenségét jelzi, amely a későbbi tanulásnak komoly gátját jelentheti. A hozzánk fordulók számára részletes állapotfelmérés történik, majd ezek után kezdik el a szakemberek a gyermekek személyre szabott egyéni vagy kiscsoportos mozgásfejlesztését, amelyben a szenzomotoros funkciók érését elősegítő, mozgáskoordinációt megalapozó és fejlesztő gyakorlatokat preferáljuk. Nagy hangsúlyt kap a fejlesztési terv, abban lévő feladatsor tervezettsége, amely személyre szabottan kerül összeállításra. A terápiás munka, a gyermek, a terápiás szakember és a szülő folyamatos együttműködésére épít. A terápia során szükség van a fejlődés felülvizsgálatára, a hatékonyság és az eredményesség mérésére. Siker esetén ennek tükrében határozzák meg a következő fejlődési zónát, dolgozzák ki az újabb fejlesztési tervet.

A szakszolgálatok terápiás szakemberei széleskörű módszertani ismeretekkel, több, egymásra épülő terápiás eljárások ismerői. Alapozó terápiát, dinamikus szenzoros integrációs terápiát, TSMT terápiát, konduktív pedagógiai ellátást, logopédiai terápiákat biztosítunk a gyermekek számára.

Kiemelek most egy olyan terápiás ellátást, amely a Hajdú–Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Debreceni Tagintézményének korai fejlesztésében harmadik éve működik. A HOPE program alapját a Tunyogi-féle gyógyító játékterápia adja, de épít egyéb terápiás eljárások elemeire is. Fő eszköze a játék, mint terápia, ami a sérült kisgyerekek fejlesztésének a legfontosabb eleme, ehhez illeszkednek a Lépésről-lépésre óvodai program egyes elemei, illetve a környezet, a feltételek kialakításában a Schäffer nevéhez kötődő munka-szórakozás-fejlesztés koncepcióját adaptálták az adott csoportra. Az intenzív, csoportos játékterápia része a szenzomotoros torna, valamint az érzékszervek differenciált ingerterápiája, a tanulási képességek növelése dramatizált környezetben.

A terápia során az egész személyiség fejlesztése történik, minden érzékszervvel együtt, amihez egy előre meghatározott dramatikus keretet ad a gyógypedagógus. Egy olyan sérülésspecifikus rehabilitációs program, amely során a terápiában gyógypedagógus, konduktor, pszichológus, gyógypedagógiai asszisztens összehangolt team munkája zajlik. A HOPE program leglényegesebb pontja a család és a gyermek, az anya és a gyermek kapcsolatának kialakítása. A program több terápiás lehetőséggel is kiegészül, így állatasszisztált terápiával, babamasszázzsal, illetve fototerápiás módszerrel, családterápiával segítik a szülő-gyermek kapcsolat harmonikus fejlődését.

Hisszük és valljuk, hogy fontos annak a szemléletnek a közvetítése, hogy teremtsünk meg minden olyan lehetőséget, amelyben a gyermek mozoghat, mozoghat és mozoghat. A gyermek saját erőforrásait felhasználva, a mozgás cselekvésén, a játékon keresztül tapasztalja meg önmagát, társait és az őt körülvevő világot. A gyermek belső motivációjából fakadó tevékenysége soha nem fárasztó számára, sőt ez a fejlődés motorja. Ehhez szükség van a sokszínű, változatos ingerre. Ezek megteremtése, biztosítása, támogatása az egyik legfontosabb feladatunk. Biztató, elfogadó légkör megteremtésével a fejlődés segítője lehet. Ezekkel megteremthetjük a mozgás adta örömérzetet, amelynek meghatározó szerepe lesz az egyén személyiségfejlődésében, a testi, a lelki egészség kiteljesedésében és megőrzésében. Ezt biztosíthatja a szabad mozgás feltételeinek megteremtése, a széleskörű, családi együttlétek során megteremtett játékos fejlesztési formák kínálata, a szabadidős tevékenységek örömteli pillanatai. Probléma, nehézség esetén pedig az időben elkezdett, változatos módszerekre épülő, megfelelő kompetenciával rendelkező mozgásfejlesztő szakemberek teremthetik meg annak a lehetőségét, hogy minden gyermek sikerélményhez jusson, ami további motivációs bázisul szolgál majd a gyermekek folyamatos fejlesztésében.

Irodalomjegyzék

„A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése” az EFOP-1.9.5-VEKOP-16-2016-00001 kiemelt projekt keretében készült kiadvány

Dr. Király Tibor, Dr. Szakály Zsolt (2011): Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

Kereki Judit, Szvatkó Anna (2015): A gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás szakszolgálati protokollja.

15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről

 

[1] Dr. Király Tibor, Dr. Szakály Zsolt (2011)

[2] http://real.mtak.hu/127509/1/07-Tegzes-FSA-tanulmany-2018-03.pdf#:~:text=Az%20agy%20az%20egyetlen

[3] http://real.mtak.hu/127509/1/07-Tegzes-FSA-tanulmany-2018-03.pdf#:~:text=Az%20agy%20az%20egyetlen

[4] Marton és Dévényi és munkatársai 2022

[5] Dr. Király Tibor, Dr. Szakály Zsolt (2011)

[6] Csak a képessé tevés gyógyítás – Dévény Anna küzdelmei | hvg.hu

[7] „A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése” az EFOP-1.9.5-VEKOP-16-2016-00001 kiemelt projekt keretében készült kiadvány