Dr. Duró Zsuzsa PhD

Tehetséges gyerekek a köznevelés labirintusában.
Lehetőségek, eredmények, nehézségek

Tehetség-ígéretes tanulóink képességeinek kibontakoztatása az önmegvalósítás egyik legfontosabb eleme. A klasszikus Maslow-piramis legfelső részén, csúcsán is ezt az elemet találjuk. Ahhoz, hogy képességeinket megfelelően kamatoztathassuk, a piramis alapelemeinek is meg kell valósulnia, ezeket a szükségleteket is ki kell elégíteni. (Biológiai szükségletek, szeretet-szükséglet, elfogadás igénye.) Ezen igények kielégítésének segítése alapvető feladata a családnak és az iskolának.

Természetesen nem csupán a tehetség-ígéretes gyerekek esetében lépnek fel ezek a szükségletek, hanem az átlagos, vagy az átlag alatt teljesítő tanulóknál is. Mégis bátran kimondhatjuk, hogy a tehetséges gyermekek „mássága” abban is megnyilvánul, hogy még erőteljesebben lép fel esetükben – az önmegvalósítás alapelemeiként – a szeretet és az elfogadás igénye. Most még nem említeném azon alulteljesítő tehetségesek népes táborát, akik szociokulturális hátránnyal indulnak. Gyakori közülük az alultáplált, az ingerszegény környezetből kikerülő, a nem megfelelő viselkedésminták otthoni látványa mentén szocializálódott, esetleg a környezet szegényebb szókincse miatt lemaradó. És akkor még nem is beszéltünk a nemek közötti különbözőségekről sem: a lányok kedvesebb, simulékonyabb viselkedésük miatt szorgalmasabb, jobb tanulóknak, tehetségesebbnek tűnhetnek.

De be kell valljuk, hogy a fiúk pl. lázadóbb, nonkonformabb viselkedésükkel burkoltan már erőteljesen jelzik a külvilág felé a gondolkodásukban, a kreativitásukban, a motiváltságukban az átlagostól való eltérést. Az iskola napjainkban rendkívül sok feladatot vállal fel, ezért – mondjuk ki bátran – túlterhelt. Kollégáink örülnek, ha elsajátíttathatják a tantervben előírt tananyagot, sokan csak „letanítanak”. Ezért az átlagtól (felfelé és lefelé is) eltérő, tehát kimagasló képességű tanulók, illetve a tanulási nehézségekkel küzdők bizony több problémát jelentenek. Tematikában, módszerekben eszközökben mást igényelnek. Az ő igényeiket például speciális foglalkozások keretében lehet a legszakszerűbben kielégíteni.

Talán a tanulási nehézségekkel küzdők még szerencsésebb helyzetben vannak, hisz hosszú évek óta a felsőoktatásban képzik fejlesztő pedagógus kollégáinkat, akik szakértőivé válnak ennek a területnek. Ugyanezt a kedvező tényt azonban tehetséges gyerekekkel foglalkozó pedagógusaink nem érzékelhetik. Tehetségfejlesztő tanárképzés nem sok helyen található az országban. A tehetséges gyermekeket fejlesztő pedagógustársaink munkáját segítenünk kell! Gyermekvédelmi felelős, osztályfőnök, szaktanár, fejlesztő pedagógus, szülők összehangolt munkája szükséges a sikeres tehetséggondozáshoz. Ez jelenti a „tehetségmenedzselést”! Ez azonban igényel egy intézményi tehetség-koordinátor szerepet is. Hiszünk benne, hogy pedagógus társaink szívesen vállalják fel a nehezebb körülmények között is az efféle fejlesztő munkát. Örömmel készítik fel tanulóikat versenyekre, vetélkedőkre, egyéb – a képességeket megmutató - megmérettetésekre.

Az általános iskola alsó tagozatában talán a legnehezebb együttműködni a tehetséges gyerekekkel. Ez talán abból a tényből adódik, hogy az iskolai tehetség megítélése szorosan kötődik az írásbeliséghez, az alap kultúrtechnikák (olvasás, írás, számolás) elsajátításához. Iskolába kerüléskor – illetve még óvodás korban – nem rendelkeznek a gyerekek ezen a téren magas minőségi mutatókkal. Ezért a „diagnózis” biztos felállítása 3–4. évfolyam előtt még igen nehéz. Mégis valljuk, hogy a tehetséggondozó munka alapját a korai felismerés jelenti. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ismerjük azokat a tulajdonságokat, amelyek birtokában „tehetség-gyanússá” válhat egy-egy kisiskolásunk, nagycsoportos óvodásunk is.

Melyek a leggyakrabban megmutatkozó, markánsan felismerhető jelek, melyeket tanórán, illetve tanórán kívül a gyakorlatban észlelhetünk? A legfontosabb jellemzők a következők:

• magas szintű elvont gondolkodás, fogalomalkotás, kombinációkészség;
• jó memória és beszédkészség;
• kiváló matematikai logika, téri viszonyok átlátása;
• speciális képességek (zenei, pszichomotoros stb.);
• alkalmazkodóképesség, új helyzetekben feltalálja magát;
• kritikus, független gondolkodás;
• gyors, pontos, szelektív információfeldolgozás;
• a lényeges és lényegtelen szétválasztásának képessége;
• gördülékeny, rugalmas és eredeti gondolkodás;
• ötletgazdagság, szokatlan feladat- és helyzetmegoldások;
• fogékony az új és különös, akár irracionális gondolatokra, tevékenységekre, alkotásokra;
• kíváncsiság, merészség és szellemi játékosság, esetleg a gátlástalanságig jutó kockázatvállalás gondolkodásban, cselekedetben;
• a konvenciókkal kevéssé törődés, nonkonformizmus;
• bizonytalan helyzetek toleranciája;
• humorérzék;
• elmélyült érdeklődés, lelkesedés képessége;
• bizonyos területeken meglepő mennyiségű ismeret;
• kitartás, állhatatosság, önállóság - sokszor makacsság;
• belső motiváció;
• önbizalom, énerő, hit saját képességükben, hogy fontos dolgot tudnak létrehozni;
• magas célok kitűzése az őket érdeklő területeken;
• önkritika, mások kritikájára változó reakció.

Ha a fenti tulajdonságok közül több is összecseng egy-egy gyermek esetében, már „gyanakodhatunk”, hogy kiemelkedő tehetséggel megáldott valakivel állunk szemben. És máris kezdhetjük vele a személyre szabott tréninget, hisz bármily sok feladatot is ró ránk az óvodai, iskolai munka, a legnagyobb sikerélményt a tehetséges gyermekekkel történő foglalkozás adja a pedagógusnak. Látni örömüket egy megnyert verseny, vetélkedő után, osztozni boldogságukban – és a szülőkében is – olyan energiát ad, amely a mindennapok szürkeségében lelki felüdülést, szellemi feltöltődést okoz.