Dr. Ungvári Zsigmond

A Lovasoktatás szekció összefoglalója

Szekciónkat nagyon családias hangulatban kezdtük, de az első üdvözlés a közönségnek szólt, a hallgatóságnak, hiszen az a legfontosabb, hogy egy előadásnak hallgatósága legyen. A köszöntés azoknak is szólt, akik miatt összejöttünk, akik az előadásokat tartották:

• Dallos Gyula miniszteri biztos úr, aki a magyar lovassport örökös bajnoka;
• Ferdinánd Ágnes főigazgató-helyettes asszony, aki az Északi Agrárcentrum főigazgató-helyettese Nyíregyházáról;
• Dr. Suba Ferenc ügyvéd úr, a Schola Militibus Holistica (SMH) Lovaskultúra Egyesület elnöke;
• Bosznai Tibor kulturális menedzser úr, a Schola Militibus Holistica (SMH) Lovaskultúra Egyesület alelnöke;
• Sasvári Sándor művész úr, aki eMeRTon-díjas, Jászai Mari-díjas és a magyar lovagrend tulajdonosa.

Én pedig Ungvári Zsigmond vagyok, foglalkozásom szerint családorvos és egy lovardát vezetek a keleti végeken.

Az első szó a köszöneté volt, hiszen ötödik alkalommal vagyunk itt a konferencián. Szeretnénk megköszönni a szervezőknek, Kónyáné Tóth Mária igazgató asszonynak és Molnár Csaba ügyvezető úrnak azt a kedvességet, hogy rendszeresen meghívnak bennünket erre a konferenciára. Eltökélt szándékunk, hogy bemutassuk:

• a lónak helye van az oktatásban és a nevelésben;
• a lónak helye van az iskolában;
• a ló az oktatás mindeddig kihasználatlan lehetősége.

2012-ben indult el a Kincsem Nemzeti Lovasprogram, amelynek felelőse Dallos Gyula miniszteri biztos úr. A miniszteri biztos úr is és maga a program gondozása is az Agrárminisztériumból átkerült a Honvédelmi Minisztériumba, valószínűleg azért, mert a lovas programhoz is az kell, ami a háborúhoz. Pénz, pénz, pénz.

Azt reméljük, hogy az új minisztérium gondozásában megtaláljuk a lehetőséget is. Miniszteri biztos úr rendszeresen beszámol arról, hogyan haladunk előre, milyen célokat tudtunk megvalósítani. Valóban fejlődik is ez a számunkra nagyon kedves ügy. Minden alkalommal talán egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz a célhoz, amit kitűztünk magunknak, hogy a lovasoktatás, a lovassport nemzeti ügy legyen. Hiszen a Kincsem Lovasprogram arról szól, hogy ennek a célnak valamilyen módon teremtsük meg az infrastruktúráját, a szakmai hátterét és biztosítsuk a lóállományát.

Szeretnénk kijönni abból a mélypontból, ami a háború után keletkezett, amikor az egymilliós lóállományunk hirtelen egyszerre 40–60 ezerre apadt. Az sem használt egyébként a lovas ágazatnak, amikor '89-ben történt fordulat után a lovaskultúránk gazdátlanná vált és ebből a helyzetből kell valami csodát tenni. Szerencsére vannak az ügyünknek olyan elkötelezett hívei, akik ezt folyamatosan tisztességgel és állhatatossággal képviselik.

25 év tapasztalatát kívánták felidézni a rendezők ezen a konferencián. Kicsit ünnepeltünk, kicsit össze is foglaltuk a 25 év tapasztalatait. Azt szerettük volna bizonyítani, hogy ebben az internetes világban is helye van a lónak. Két kérdést jártunk körbe, igaz kimondatlanul:

• Vissza tudunk-e fordulni a természethez?
• Van-e még helye a lónak az életünkben?

Célunk most is az volt – mint eddig minden alkalommal –, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez az „eszköz” még kihasználatlan. Meg kell találnunk a megoldást, hogy bevigyük a lovat az általános iskolákba.

Megtudhattuk, hogy mi újság, mi történt az elmúlt egy év alatt. Hogyan látja a mai helyzetet Dallos Gyula miniszteri biztos úr arról az erkölcsi és szakmai talapzatról, ahová sportmúltja és emberi magatartása állította. Az előadás után már mindannyiunk előtt tiszta – ha eddig nem lett volna az –, hogy érdemes a lóért, érdemes a lovas ágazatért, érdemes a lovas programért dolgoznunk.

Magam a hivatásom szemszögéből közelítve beszéltem a lóról. Dícsértem a lovak szerepét a nevelésben/oktatásban, illetve a gyógyításban, a betegségek megelőzésében.

Arról beszélgettünk Sasvári Sándor művész úrral, hogy mit is jelent a ló a művészetben? Hogyan tudja hasznosítani? Mit ad egy művészembernek, aki minden nap több ember bőrébe bújik bele, több ember lelkét jeleníti meg a színpadon. A lóból hogyan meríthet erőt egy művész a lóval való kapcsolatából, milyen a kapcsolata a lóval?

Dr. Suba Ferenc ügyvéd úr, illetve Bosznai Tibor úr a Schola Militis Holisztika egyesület elnöke, illetve alelnöke egy érdekes lovasprogramot valósítottak meg. Az egyesület katonai hagyományokra épülő, teljeskörű, holisztikus képzést folytat. Suba ügyvéd úr és Bosznai úr bemutatták számunkra azt az utat, amelyet a ló segítségével a kívánatos embereszmény megteremtéséért kidolgoztak.

Ferdinánd Ágnes főigazgató-helyettes asszony  arról tartott részletes előadást, hogy miként történik napjainkban a lóval kapcsolatos szakmákra való felkészítés, mekkora az érdeklődés az egyes területek iránt. Örömmel állapítottuk meg az előadás alapján, hogy a oktatást/képzést végző intézmények és a „lovas vállalkozások” kapcsolata széles körű, az együttműködésük hatékony, a képzésekre jelentkező tanulók lemorzsolódása elenyésző.

Neves előadóink ezúttal is tanúságot tettek elkötelezettségükről, maximalizmusukról, a tökéletesre való, tántoríthatatlan törekvésükről, az ügy iránti hűségükről, meggyőződéses, következetes küzdelmükről, a számunkra kedvezőtlen környezet dacára. Több oldalról is megvilágították, hogy a ló eddig még kihasználatlan, nélkülözhetetlen szereplője lehet az oktatásnak. Miért a ló? Előadóink nem csupán ismerik a lovaságazatot, de több évtizedes múltjuk hitelessé is teszi a véleményüket.

Oktatás – nevelés – személyiségfejlesztés

Ezek a kulcsszavak eddig is szerepeltek az előadásokban, de most a hagyományaink, a kultúránk, a lovasnemzet tudatunk mellett kaptak nagyobb figyelmet. Töretlenül hisszük, hogy hangunk utat talál a döntéshozókhoz. Nem álmokat kergetünk, hiszen a ló szerepét taglalva elfogultság és részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy a lónak helye van az iskolában.

Leginkább az általános iskolában. A legoptimálisabb a 10–13 éves (5., 6., 7. osztályos) tanulók számára. Hároméves kurzusok alatt olyan mélyen feltöltődnének a lovaskultúránk gazdag és dicsőséges fejezeteivel, ami egy életre elkísérné őket. Közösségben, csoportosan végzett, élményt adó foglalkozások alatt nem csak fizikailag erősödnének meg, de a ló sokkal harmonikusabbá, ritmusosabbá tenné a mozgásukat is.

A lóval való foglalkozás kifejleszti bennük a kötelességtudatot, azt a felelősséget, amely a ló körüli gondoskodást jellemzi. Az ember ló iránt érzett vonzalma olyan motivációs tényező, ami belső feszítő erőként hat. Ez a szívesen, közösségben végzett tevékenység rendkívül pozitív hatást gyakorol a személyiség fejlődésre. Mi is lehetne más célja a pedagógusoknak, az egyházaknak, a családoknak, minthogy a fiatalok kötelességtudó, kitartó, sok ismerettel rendelkező, cselekvőképes tagjaivá váljanak a társadalomnak.

Bizony a lovas emberek sok-sok döntést hoznak a közös munka során. A ló saját akarattal rendelkező élőlény, akivel kommunikálnunk kell. A metakommunikációs jelekből olvassuk ki a társunk üzenetét. A kapcsolattartásnak ez a módja az emberek közötti érintkezést, a testbeszéd megértését is segíti.

Határozott, felelős döntéseket hozó, a másikra figyelő, az üzeneteket tökéletesen értő emberré tesz bennünket a ló. Mi is lehetne más célja a társadalomnak, mint az, hogy ilyen egymás iránt érzékeny, megértő, elfogadó, gondoskodó polgárai legyenek.

Így válhat a ló az oktatás és a nevelés részévé, nélkülözhetetlen eszközévé. Ezért gondoljuk, hogy a ló – eddig még kihasználatlan lehetőségként – ott zörget az oktatási intézmények ajtaján.

Tessenek beengedni!