XVIII. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat

Borsi Csaba

Köszöntő

Nagyon szépen köszönöm. Ügyvezető úr azzal vezette fel a köszöntőmet, hogy a mesterséges intelligencia után térjünk vissza a természetes intelligenciához. És valóban, igen megtisztelő számomra, hogy ügyvezető úr a természetes intelligenciáról beszélt. Mi az egyetemen mondtuk ezt, akkor, amikor vizsgára már nem volt időnk felkészülni: természetes intelligenciákra támaszkodva fogunk nekifutni.

Most annak az intézménynek a nevében köszöntök mindenkit, amely intézmény ennek a kiállításnak helyet ad. Számomra valóban megdöbbentő volt az, amit tapasztaltam, és ez nem azért van, mert az igazgatói irodámból kiszorultam a rengeteg festmény miatt, a közel 500, vagy több mint 500 alkotás miatt, hanem tényleg azért, mert egyrészt laikusként is azt tudom mondani, hogy egy nagyon szép anyag gyűlt össze, másrészt pedig tényleg nagyon-nagyon dicséretes, illetve tiszteletre méltó az, hogy egy debreceni intézet, egy egyesület és egy hajdúszoboszlói intézmény egy országos rendezvényt ilyen színvonalon és ilyen hatókörrel meg tud rendezni.

Igen, hiszen meglepődve tapasztaltam, hogy Fótról, Szentendréről, sőt Szentendre mellől, valamint még nagyon sok helyről érkeztek be műalkotások. Sokszor személyesen hozták a tanárok vagy az alkotók ezeket a műveket. Ez – az ország vízfejűségét ismerve, és a gazdasági nehézségek miatt is –, úgy gondolom, hogy egyre inkább növekedni fog. Az, hogy ezt megállítsuk, és itt vidéken, Hajdú-Biharban, konkrétan Hajdúszoboszlón meg tudunk egy ilyen országos rendezvényt szervezni, és ilyen színvonalon, ez mindenképpen tiszteletre méltó, és én csak azt tudom felajánlani az intézmény nevében, hogy amennyiben ilyen színvonalon és ilyen mennyiségben tudjuk ezeket az alkotásokat fogadni – amiben nincs okom kételkedni –, akkor mi továbbra is helyt adunk ennek a színvonalas tárlatnak, és jövőre meg még legalább ugyanígy 18 évig várunk mindenkit szeretettel ebben az időszakban ide Hajdúszoboszlóra.