XVIII. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat
Komiszár János
Az alkotások értékelése
Hölgyeim és Uraim, kedves Diákalkotók!
A képzőművészet szubjektív: egy kép vagy tetszik, vagy nem. Ami több embernek tetszik, arra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy „jó”, ami kevesebbnek, az pedig bekerül a „gyenge”, adott esetben a „rossz” kategóriába. Mit jelent az, hogy egy alkotás jó? Lehetséges-e egy etikai kategóriát a képzőművészetre vonatkoztatni?
A jó kép megállít, szemlélődésre késztet. Kapcsolatot tudunk vele teremteni, mondanivalója van számunkra.
A modern művészet a retinális szépség helyett valamiféle jóságot, vagyis a művekből fakadó elementáris erőt, hathatós energiát, a fenségességet és az eredetiséget helyezte a klasszikus szépség fölé. Jó mű az, ami – alkosson is ki-ki bárhogyan – belénk nyúl és képes kimozdítani érzelmi-intellektuális állapotunkból. „Rossz képnek” azt nevezhetjük – habár ez örök vita tárgya – ami szembemegy a normákkal és az izmusokkal. Az új, az eleinte gyakran furcsa, visszatetsző és szokatlan. Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy újítások nélkül a művészet ma is egyet jelentene barlangfalra rajzolt kihunyni készülő tűzrakásokkal. Ezen a kiállításon vannak erős, kevésbé erős és gyengébb alkotások. Arra kérek mindenkit, hogy figyelje a formának, a tartalomnak és az anyagnak a tökéletes összhangját, mert általuk lesz az alkotás művészi értékű.
A szervezők felhívására közel 500 (492) alkotás érkezett, 303 ifjú alkotóművésztől, akiket 66 tanár készített fel. A diákalkotók különböző intézményekben tanulnak, a pályázatot 22 településről 30 iskola vette komolyan. A 492 alkotás közül 124 diák 184 alkotása lett kiválasztva a kiállításra.
Díjazásban öt fő részesül, a különdíjasok száma hat fő (hat alkotás), csoportdíjas közösségek száma három (17 diák), dicséretben részesül 11 fő.
Grafit ceruzával készítette el kiváló alkotását Kácsor Luca Nyíregyházáról. A mai fiatalokat nagyon sokféle zenei hatás éri, ugyanúgy, mint annak idején korosztályom fiataljait. Minket Kóbor Jánosék, Szörényi Leventéék, Zalatnai Ciniék varázsoltak el, a mai fiatalokat Azahriah és hasonló ügyes zenészek, énekesek. Lucát egy Dél-koreai 24 éves fiatal sztár, Song Mingi. Meg is rajzolta, méghozzá kiválóan. Luca, Sima Tamás tanár úr tanítványa, a Leonardo Média Akadémia Gimnáziumban. Dicséretes még egy másik portré alkotása is, melynek címe: Choi San.
Nagyon mélyenülő gondolatokat fogalmaz meg alkotása segítségével Gyöngyösi Bernadett, a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumból, A divat változása c. tempera alkotásán. Ezen a kiváló, jó színösszhangú festményen sokféle, eddig tanult technikai tudást megcsillantat. Az összhatás talán kicsit morbid is, elgondolkoztató, ennek megítélését hagyom, legyen a szemlélődő tárlatlátogató, a befogadó megítélése. Bernadett Lajtosné Elek Emese tanítványa.
A fóti Jakab Mónika Erika Buzási Gábor tanítványa. Portré tanulmánya egy hagyományos, klasszikus temperával készített szemüveges leány portréja. Az egyik legszebb képzőművészeti feladatot választotta, az emberábrázolást. Nagyon jó kontrasztjai vannak képének, az előtér-háttér és fény-árnyék problémákat is kiválóan oldotta meg, él a képe. Szinte meg lehetne szólítani, megkérdezni, hogy miért vagy ilyen komoly? Talán válaszolna is …
Jó kompozíciós, és formakészségről árulkodik Fodor Fanni a debreceni Kreatív Technikumból, aki Holis Kinga tanítványa. Vegyes technikájú, grafikai Csendéletét, zsűritársam Aknay János Kossuth-díjas festőművész, kedves elismeréssel illette. Erre büszke lehet Fanni, természetesen az alkotására is.
Nagy öröm számomra, hogy ezen a kiállításon több alkotás az emberről szól, mint ahogyan említettem az egyik legszebb, s megjegyzem, az egyik legnehezebb képzőművészeti feladat. Sokféle technikával, sokféle stílusban, sokszínűen, grafikusan, vagy festőien lehet megvalósítani. Sokféle, mint ahogyan sokfélék vagyunk mi emberek is.
Igazi festőiséggel megfestett képet hozott Inczédi Viktória, a Medgyessy Ferenc Művészeti Gimnáziumból. Címe: Önarckép Dórival. Az ifjú kiváló alkotó mestere Szabó Károly tanár úr, aki maga is kiváló képzőművész. Viktória nem a szépségre törekedett alkotásán, hanem a jóságra. A képen látható bal oldali arcot, ami ő maga, így megfesteni, mondhatom, mesteri munka. Viktóriának még egy akrillal festett alakos festménye van, ami szintén jó alkotás, címe: Gabi. Ennél viszont Kővári Attila tanárt említette felkészítőként.
Nagy örömömre újabb négy mesteri munkáról szólhatok, amelyeken alkotóik portrékkal jelentkeztek tárlatunkra. Az elsőként szólok Tóth Molly Sarah alkotásáról, aki a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban Börcsök Attila tanítványa. Technikája grafit, egy kíváncsi tekintetű, göndörödő hajú leányt ábrázol. Nagyon jó, igazán művészi kis alkotás. Az arcot enyhén oldalnézetben ábrázolja. Ezt háromnegyed oldalnézetnek nevezzük.
Ugyanilyen félalakos oldalnézetben ábrázolta Portréját szénnel, a fóti Scharnitzky Sára, aki Berkeczné Juszkiewicz Romana tanítványa. Itt jegyzem meg, hogy a tanárnő tanítványai minden évben a legjobb alkotók között vannak tárlatunkon.
A következő ifjú alkotó is a fóti tanárnő diákja, Kemes Kinga, aki két osztálytársát rajzolta meg igen kiválóan grafittal. Sára a szén adottságait kihasználva kontrasztos, tónusokban gazdag, fény-árnyék játékok működtetésével rajzolta meg fiúportréját, míg Kinga lágyabb, finomabb grafit foltokkal dolgozott. A negyedik Inczédi Dorottya Önarcképe. Szomorú hangulathoz szomorú színeket választott. Mind a négy portrén kiválóan oldották meg az arc szerkezetét és a haj formáját.
Szakmailag megfelelő, jó portrékat készítettek még a következő alkotók: Ludányi Anna Boglárka, a debreceni Kreatív Technikumból, aki Szabó Lilla tanítványa. A budapesti Szabó-Angel Joziella, a Rákóczi Ferenc Gimnáziumból, Varga Ferenc tanítványa. A dunaújvárosi Braun Szonja, aki Fehérné Hamucska Andrea tanítványa. Bartha Biborka, a debreceni Kós Károly Gimnáziumból, aki Toró József tanítványa. A Kós Károlyból Tóth Bori, Lajtosné Elek Emese tanítványa, aki kalapos édesapjáról készített egy kiváló portrét szénnel, és még Csabai Kinga a Kreatív Technikumból, Bakos Szilvia és Szabó Lilla tanítványa.
A nagykanizsai Füzék Lilla Franciska, Bekő Veronika tanítványa, Hol talállak c. akril festményen türkizkék színű bezárt ajtót ábrázol. Nagyon egyszerű és nagyszerű kis alkotás. „A művészetek művészete, az ábrázolás csodája … az egyszerűség.” – nyilatkozta Walt Whitman. No ez, ezen a képen bebizonyosodik, hogy igaz. Az ajtóit talán Szabó Magda Ajtó c. regénye inspirálta, sejtetve egy ajtó mögötti rejtett világot.
Manapság olyan sokszor használt fogalom az, hogy festői. Hogyan is tanultuk, mi a „festői” szinonimái: fenséges, magasztos, pazar, nagyszerű, pompás, esztétikus, ízléses, mutatós, szemrevaló, tetszetős, dekoratív ... A zsűrizés alkalmával párszor elhangzott, hogy ez vagy az az alkotás festői. Természetesen az összes szinonima nem volt jellemző arra a képre, de mégis, értéket jelentett. Például a pomázi Bólya Gréta Panna alkotásánál, mely a fénymesszeségbe távozó két alakot ábrázol. Az ellenfényben megfestett kép pillanatok alatt felvitt ecsetnyomokból áll össze, figyelemfelkeltően. Gréta Varga Ferenc Sándor tanár úr tanítványa. A festőiség megvalósítását, szerencsére a kiállítás több alkotásán is fel lehet fedezni.
Igen sokan jelentkeztek csendéletekkel. A művészettörténészek a csendélet előképeit már a római művészetben vélték megtalálni. Falfestményeken gyakoriak voltak a gyümölcsöket, növényeket ábrázoló kompozíciók. Ma úgy határozhatjuk meg, hogy a csendélet egy festmény, ami különféle festőien csoportosított tárgyakat ábrázol. Középiskolában nagyon lényeges feladat csendélet-beállításokat rajzolni, festeni, különböző technikákkal. Nem véletlen, hogy sokszínűség van ezen a területen. Sokszor tanulmány jelleggel is készül egy beállítás.
Nagyon tetszetős, friss csendéletet készített a neszmélyi Petrekin Virág, akvarellel. Színharmónikus, sárga virágai uralják a teret, szinte kiragyognak az elmosódott háttérből. Szintén neszmélyi Fekete Pál Győző, s szintén virágcsendéletet készített, de ő már az akvarell mellé a tust is bevonta alkotása megvalósításába. Nála ellentétes, a sárgák a hátteret uralják, a virágait hideg színekkel oldotta meg. Győzőnek még egy alkotása tetszetős, amit akvarellel készített Kőfal címmel. Ezen a tárlaton a legtöbb beállításszerű alkotást a fótiak készítették, név szerint is említek pár alkotót, akiknek jólsikerült alkotásaik vannak: Szőlősi Szabina (Csendélet, grafit), Bodnár Karina (Csendélet kannával, szén), Borsi Mária (Csendélet ecsetekkel), Gaburi Liliána (Palackos csendélet), Jakab Mónika Erika (A festő csendélete), Kemes Kinga (Csendélet fémes tárgyakkal), Nokta Gabriella (Csendélet tanulmány, pasztell), Salamon Benedek (Csendélet szódásüveggel). Ez utóbbi a többiekétől kicsit jobban sikerült, olyannyira, hogy szinte kezébe vehetné az ember azt a szódásüveget. Színben, fényben, formában kiváló. Érezni az anyagát. Csak a patront hiányolom róla.
Természetesen nemcsak a fótiak készítettek kiváló csendéleteket, mint ahogyan a kiállításon látszik is, hanem más alkotóközösségek diákjai is. Mint például Szentesről, az Alföldi ASzC Bartha János Kertészeti Technikum és Szakképző Iskolából Hegedűs Katalin, a debreceni Kós Károlyból Hegedűs Zsuzsanna (Csendélet korcsolyával címmel), és a nyíregyházi Máté Mira Mónika (Csendélet).
A beállítások mellett szintén nagyon fontos középiskolás feladat anatómiai tanulmányrajzokat készíteni. Ezen a területen büszkén mondhatjuk, hogy a világ legjelentősebb alapművét e tárgykörben a magyar Barcsay Jenő festőművész professzor jelentette meg. Híres tankönyve tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok. Hasonló művészi értékű rajzot készítettek: a zsűri megítélése szerint a legjobbat a fóti Tóbi Emilia, Móricz Katalin tanítványa. Török Emilia szintén Fótról, és Debrecenből a Kreatív Technikumból Bíró Ágnes, aki Bogosné Móré Krisztina tanítványa.
Igazán festői, a debreceni Waldorf Gimnázium diákjának, Bornemissza Évának, tanára Matusné Orbán Andrea, A paci halála c. akril alkotása. Egy sakkjátszmát festett meg, ahol a ló figura leütésre került. Azon kívül, hogy jó alkotás, még humorával nevetésre késztetheti a tárlatlátogatót. Itt Hajdúszoboszlón értékelni fogják, mivel kiváló sakkegyesület van, sőt, az egyetlen hajdúszoboszlói jelenlévő diákalkotó is kiváló sakkozó. Darnai Lili, Hőgyes Endre Gimnázium, Oláh Sándor tanár úr tanítványa, Fejreállított világ c. pasztell alkotással van jelen. Ez nagyon szép, jó, de nem humoros, mert a mai nagyon nehéz időszakot méltatja Lili, két fejére állított alakkal. Reméljük jövőre már lábra fognak állni ezek az alakok. A pasztell nőies finomsága érződik viszont, kellemes színtónusokkal.
Az ózdi Deák Ferenc Technikumból többen művészi plakátokkal pályáztak. Ezek valójában kommunikációs eszközök. Felmerül a kérdés, hogy mikor lesz művészi egy plakátalkotás? Akkor, ha mondanivalója van a szemlélődő számára. Feladata átadni valamit a szemlélődőnek. Egy gondolatsort, eszmét, vagy csupán egy érzelmet. Természetesen betartva a művészet szabályait. Az ózdiak mesteri módon nyúltak ehhez a témához, Lehotai Erzsébet és Gál Csaba tanárok vezetésével. És a diákok, akik számítógépes grafikákat készítettek: Danika Viktor, Dedics Mór, Korpai Boglárka, Lovas Alexandra és Kuru Heléna.
Egy alkotást azért említek meg, mert azt a technikát, amellyel alkották, még soha sehol sem láttam: Kovács Nóra Ágnes Barátok I–II. alkotása fóliakarccal készült. Figyelemfelkeltő mindenesetre. Fóliakarccal készítette még alkotását Tősér Nikoletta Burjánzás I–II. címmel. Úgy látszik Neszmélyen Zihó Gabriella tanárnő megkedveltette ezt a technikát. Ugyanilyen érdekes a fóti Balik Lilla Csontváry után szabadon című alkotása, amely papírmozaikból készült. Mint ahogyan Slahutka Fanni Picasso c. papírmozaik képe.
A festők városából, Szentendréről hozta kicsi alkotását Plecskó Laura, Lázárné Könczöl Fruzsina tanítványa, amely monokróm vízfestékkel készült, a címe: Tájkép lóval. Nagyon szépen oldotta meg az előtér, a középtér, és a háttér problémát, A/4-es méretű képén. Szintén szentendrei Bakó Zsófia, Önarckép a címe. Barnák, kékek, fűzöldek halmazában síkra redukált fejformák jelennek meg, téglalapokba zárva. Végül még egy diákról szólok, Fanta Júlia, tanára Börtsök Attila. Négy férfit ábrázoló festménye kiváló szakmailag és humor szempontjából. És ami a lényeg, nagyon meg van festve.
Kedves Tárlatlátogatók!
A díjakon és különdíjakon kívül a zsűri dicséreteket is adott, alkotásokért, a következőknek (a diák és a tanára):
Bíró Adrienn Deák Anita Melinda
Bodnár Karina Berkeczné Juszkiewicz Romana
Bornemissza Éva Matusné Orbán Andrea
Darnai Lili Oláh Sándor
Hegedüs Zsuzsanna Lajtosné Elek Emese.
Kemes Kinga Berkeczné Juszkiewicz Romana
Ludányi Anna Boglárka SzabóLilla
Papp Kincső Kővári Attila
Petrekin Virág Tomaschofné Dolezsán Ágnes
Salamon Benedek Móricz Katalin
Tősér Nikoletta Zihó Gabriella
Kedves Tárlatlátogatók! Az én mondandómat Charles Dickens elévülhetetlen gondolatával fejezem be: „Alkotni annyi, mint a holnapot legyőzni a holnaputánnal”.
Gratulálok az alkotóknak, tanáraiknak, és a szervezőknek, mindnyájan nagyon komoly munkát végeztek.
