1. szekció:

Petránné Képes Gizella

Rövid történeti visszatekintés
az elmúlt 25 év óvodai szekcióinak témáira

Nagyon nagy szeretettel és még nagyobb tisztelettel köszöntöm az óvoda szekció résztvevőit, előadóinkat és az érdeklődőket. Éppen arról beszélgettük, hogy nagyon örülünk annak, hogy a jövő nemzedék is itt van. A jövő óvodapedagógusai itt ülnek a körünkben, és ez nagyon fontos számunkra. Ha csak ennyiért jött volna létre és indult volna el ez az óvodai szekció, már ezért is megérte volna, hogy itt vagytok.

Én az előadókon keresztül, vagyis általuk garantálom számotokra, hogy a mai napon olyan muníciót fogtok kapni a kis zsákotokba, hogy azt tudjátok majd hasznosítani esetleg még a tanulmányaitok során, de aztán később a mindennapi életetekben biztosan. Természetesen nagyon örülünk annak, hogy a gyakorló óvodapedagógusaink – fiatalabbak és még fiatalabbak – is itt vannak körünkben. Reméljük, hogy igazán nagyon tartalmas szakmai délutánt tudunk majd együtt megélni. Kérem, hogyha bármilyen kérdésetek merül fel a szekció előadásai során, akkor bátran jelentkezzetek, vagy majd a végén összegezzük.

Minimális változás történt a programban, mert itt van körünkben dr. Balatoni Katalin helyettes államtitkár asszony is, aki még nem töltötte be jelenlegi megtisztelő pozícióját a program szervezése idején. A délelőtti kerekasztal-beszélgetésen már találkozhattunk vele. Arra kértem, hogy tisztelje meg a szekciónkat, hogy bemutathassam nektek, illetve ő is szólhasson hozzátok pár szót.

Szekciónk mindkét előadója nagyon is ismert és kedves ismerősök. Ők is nagyon tartalmas előadásokkal készültek, ezért egy kicsit feszített lesz a szekció, de remélem, mindenki úgy fogja érezni, hogy sokat kapott a mai délutánon.

Akik még nem ismernek engem: Petránné Képes Gizella vagyok. Miskolcról érkeztem, 47 éves óvodapedagógusi múlt áll mögöttem. A nyár folyamán nyugdíjba vonultam, de továbbra is szeretnék az óvodai életben maradni mindaddig, amíg az egészségi állapotom és az igényeim ezt megengedik. Szeretnék óvodapedagógusként dolgozni, úgyhogy most boldog óvodapedagógus vagyok, nem úgy, mint általában a nyugdíjasok, délelőttös, délutános váltóműszakban dolgozom. Imádom, hogy ezt a lehetőséget még megélhettem, és megélhetem a mindennapok során. Sírva engedtek el engem most a gyerekek, mondták, hogy de visszajössz Gizike néni, mondtam, vissza fogok jönni, nyugodjatok meg. Semmi sem múlja felül, amit minden nap kapok a gyerekektől, és sokszor élvezem a szüleik hálás mosolyát vagy köszönetét.

„Időutazás a magyar óvodai nevelés elmúlt 25 évében”

Az én témám rövid történeti visszatekintés az elmúlt 25 év szekcióinak témáira. Előadásomban speciálisan arra koncentráltam, hogy az elmúlt 25 évben, 1999 óta az óvodai szekciók milyen témákkal foglalkoztak. Számomra – gondolom számotokra is – egy időutazás, egy szakmai időutazás lesz, de akik velem nem egykorúak, azok fel is tudnak majd már ülni erre a vonatra az első perctől kezdve. Nem lesz időm arra, hogy mindent részletezzek, mert a 25 perc erre nem elég, illetve nem is szeretném a 25 percemet kihasználni, hiszen a két előadónknak a témája sokkal közvetlenebbül érint most titeket. Ezt az anyagot majd meg fogjátok kapni a kiadványban, illetve az a gyakorlat az óvodai szekcióban, hogy elindítunk egy papírt, felírjátok az e-mail elérhetőségeket, és még a mai napon továbbítom számotokra és azoknak, akik nem tudnak részt venni a konferencián, az előadók prezentációit.

Különösen a hallgatók számára tudom majd ajánlani, mert nagyon jó szakmai anyagok kerültek előadásra 25 év alatt, akár egy szakdolgozat, vagy bármilyen dolgozat formájában fel tudjátok használni. A gyakorló óvodapedagógusoknak pedig jó visszatekintés, és nem baj az, ha visszanyúlunk a szakmai múltunkba. Én magam is, mikor készítettem az előadásomat, egy nagy szakmai utazáson vettem részt. Nekem megvan az összes konferencia kötete. Elkezdtem olvasni. Két hete mást nem olvasok, csak ezeket, mert nagyon jók, digitalizálva vannak az anyagok. Ha felmentek a kiadvany.suliszerviz.com honlapra, akkor 1999-től nemcsak az óvodai szekciónak, hanem a teljes konferenciának az anyagát megtalálhatjátok. Induljunk is el ezen az időutazáson. Gyorsan és csak felvillantva az eseteket.

Az első országos közoktatási szakértői konferencia 1999 novemberében volt, én már azon ott voltam, csak egy konferencián nem vettem részt. Ha most csak felvillantom nektek „A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” című első konferenciát, máris kapcsolódhatok a mai kerekasztal-beszélgetéshez, ahol Bakonyi Anna elmondta: amikor kezdődtek a konferenciák, akkor az óvodáknak egy mérföldkő volt az életében az az időszak, hiszen a helyi óvodai nevelési programok akkor kerültek megalkotásra, bevezetésre, legitimálásra, és tulajdonképpen erről szólt az óvodai szekció is. A helyszín Debrecenben volt. Az első négy vagy öt konferencián az volt a rendje a szekcióknak, hogy három napig tartott a konferencia, és mind a három nap délutánján volt szekció, és akkor ott talán mélyebben el lehetett egy-egy témában közösen mélyülni, és jobban meg lehetett beszélgetni. Elkezdődött már a minőségbiztosítás is, '99-ben már bontogatta szárnyait.

A következő második konferencián – melynek címe ismét „A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” – már itt volt számunkra a Comenius, a partnerközpontú, illetve a Comenius 2, a szervezetfejlesztés, ami már egy folyamatfejlesztés volt. Ezeket még akkor az OKÉV irányította, és látjátok, hogy az előadók is innen kerültek ki. A témákat jól láthatjátok, például a helyi nevelési programok beválás-vizsgálatának tapasztalatai, módszerei. Nem ártana most sem erre rendszeresen nagyobb hangsúlyt fektetni.

„A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” harmadik országos konferenciának a minőség volt a témája. Még itt maradt továbbra is a Comenius, még itt is azt a programot építettük. Elhangzott ez is a mai kerekasztalon: azért az nagyon nagy probléma a köznevelés-közoktatás rendszerében az elmúlt 25 évre visszatekintve, hogy nagyon sok jó innováció kezdődött és szakadt meg. Nyilván voltak hibái minden innovációnak, vannak gyenge pontjai, erős pontjai, nagyon jól tudjuk. De az, hogy egyik percről a másikra azt mondjuk, hogy köszönjük, ezt eltesszük, és elfelejtjük, és jön egy másik, és abba megint újabb energiákat fektetünk… Azért ez a közoktatási, köznevelési rendszerünkre nagyon jellemző, és ahogy így készítettem számotokra az anyagot, ez nagyon tudatosult bennem. Hol van a Comenius Minőségfejlesztő program? Pedig a partnerközpontúságra nagyon nagy szükség van, hiszen minden előadó hangsúlyozta, hogy a családokkal, a szakértői háttérrel, minden egyéb szakemberrel, a szociális szférával milyen nagy szükség van arra, hogy együttműködjünk. Hogy is van ez? Volt egy rendszer, akkor azt miért dobtuk el?

A következő évben ismét Debrecenben vagyunk, a konferencia címe változatlan: „A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban”. Itt már dr. Fráter Katalin az egyik előadó – rá azért emlékszem, mert minket ő tanított meg a Lépésről lépésre programra. Azt mondta, hogy úgy kell egy csoportba bemenned, hogy tele vagy cédulákkal, üres cédulákkal, és amikor történik valami a gyerekkel, akkor azt gyorsan feljegyzed. Majd este átgondolod otthon, hogy a gyerekkel kapcsolatban milyen észrevételeid voltak, erre alapoztad a következő napi nevelő-fejlesztő munkádat. Ha valami problémát láttál, akkor másnap te már úgy készülsz, hogy ezen tudsz segíteni. Nagyon-nagyon fontos dolgok ezek, és ezt tudom nektek ajánlani, kedves, leendő óvodapedagógusok. Nagyon fontos tudnunk azt, hogy az óvodában a megfigyelés az alapvető mérési eszköz. Ettől objektívebb mérési eszköz nincs a kezedben. Vannak az iskolaérettségi vizsgálatok is és nagyon sok hasznos dolog. Olvassátok el az előadást, megtaláljátok az interneten, nem fogom most elemezni.

Következett az ötödik konferencia, amikor készültünk az európai uniós csatlakozásra: „Közoktatásunk az európai uniós csatlakozásunk küszöbén”. Milyen történelmi kitekintés! Tehát egyrészt a köznevelés egy időutazása, másrészt hogy az Európai Unió mit is vár el tőlünk.

A következő konferencia – „Közoktatásunk az Európai Unióban” – még mindig Debrecenben volt. A közoktatási szakértők feladataival foglalkoztak, és akkor itt volt még az EFQM és az egyéb minőségbiztosítási modellek. Azt mutattuk be, hogy az óvodában, a gyakorlatban hogyan valósul ez meg. Én lelkiismeretesen csináltam tíz évig, olyan irattárat vittem most le nyugdíjam előtt, hogyha egyszer azt majd valaki előveszi konkrét adatokkal, akkor objektíven láthatja, hogy az óvodában tulajdonképpen hogyan is valósították meg az EFQM modellt, illetve a BGR-es modellt Kissné Takács Erikáék Debrecenben, amit ők nagyon profi módon csináltak.

A következő konferencia témája a „Közoktatásfejlesztés – esélyteremtés”. Azt mondta Bakonyi Anna délelőtt, hogy előbb a hátrányos helyzetű gyerekekre figyeltünk, majd ebbe a megkezdett útba csatlakozott be később az SNI-fejlesztés. Hogy az integráció ma hogyan áll Magyarországon? Ez egy külön konferenciát érdemelne, de úgy, hogy valóban nézzük meg az ország minden szegmensét, mert van, ahol nagyon jól működő programok vannak, és van, ahol bizony magukra vannak hagyva. Ezt nagyon szépen el is mondták a kerekasztal résztvevői.

A következő konferencián már kopogtatott a kompetencia, jött az óvodai programcsomag, ott Kovács Erika még csak felvillantotta ezt az innovációt. Úgyhogy aztán a következőn már központi téma volt a kompetencia: „Értékek és értékelés a közoktatásban”. Láthatjátok, de megyek tovább.

„Esély – kompetencia – értékelés” volt a következő év fókuszában. Gyakorlatorientált volt a szekció. Azt néztük meg, hogyan jelenik meg a kompetencia alapú oktatás egy olyan miskolci óvoda pedagógiai rendszerében, ahol 100 százalékban roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekeket neveltek, hogyan épült be ott a kompetencia alapú óvodai nevelés, és hogy milyen eredményeket hoztak. A mai napig ezen az úton haladnak, ha nem is szorosan a kompetencia alapú nevelés szellemében, de ez egy szemléletmódot adott az ottani közösségnek, és az a kolléganő, aki átvette az akkori óvodavezetőtől a stafétabotot, ugyanazon az úton halad tovább, amin elődje. A Kuruc-utcaiak a BGR rendszeréről számoltak be, illetve akkor már kezdődött a tanfelügyelet. Itt már látszik, hogy jön majd a pedagógusértékelés.

A tizedik konferencia: „Tartalmi megújulás – szerkezetátalakulás – térségi együttműködés”. Még mindig a kompetencia volt a központban, de már bejött az integrációs program, amit én a mai napig visszasírok. Óriási lehetőséget adott az intézményeknek az, hogy az óvodapedagógus megkapta konkrétan a pénzt, és motiválva lett azáltal, hogy volt keresetkiegészítése. Az óvoda nevelőtestülete együtt megbeszélhette, hogy a pályázat által biztosított pénzt – célszerűen, tervszerűen, az IPR célrendszerének megfelelve – hogyan tudja a gyerekek szolgálatába állítani. Ha most lenne időnk, édes történeteket tudnék nektek mesélni, de csak egyet mesélek el.

Az egyik fő cél a teljes körű óvodáztatás megvalósítása volt, Az egyik gyermeket minden nap hozta az anyukája óvodába. Lakásuk az óvodától távol, nem is tudom nektek pontosan milyen távolságban, de jó háromnegyed-egyórás órás útra volt. Az anyuka mindennap gyalog hozta be a hegyen keresztül az óvodába a gyereket, mert tudta, hogy ott kisfia melegben van, ott okosodik, ott vigyáznak rá, az neki jó. Jön az IPR-pénz, vegyünk az anyukának bérletet, és akkor nem kell neki a hóban-fagyban gyalogolni (a kisebb egy éves gyermekkel az oldalán), tovább tudnak egy kicsit aludni, pihenni. Egyszer csak, mikor megvettük neki a bérletet, odaadtam neki, itt van Mónikám, akkor most már nem kell kutyagolni az óvodában. Jaj, Gizi néni, köszönöm, ez nagyon jó. Két hét után jelzik nekem az óvónők, hogy baj van, Jancsi nem jár óvodába. Úristen, mi történt! Nahát, szóltam a védőnőnek, ő ilyenkor mindig rögtön elment a családhoz és kérte, jöjjenek el hozzám. Jött is az anyuka két-három nap múlva. Na, mondom neki: Mónika, az Isten áldja meg! Hát megvettük magának a bérletet. Miért nem jár a gyerek óvodába? Jaj, Gizi néni, végre van bérletem. Felülök a buszra, és arra megyek Miskolcon, amerre akarok, Janikával. Azt mondtam, akkor még járjanak vagy két hétig, de utána már járjon óvodába! Szerintem ez is egy nagyon jó IPR-cél megvalósulása volt. Egy szülő és a gyermeke számára megnyitotta a világot!

Megyünk tovább. A XI. konferencia is Hajdúszoboszlón volt: „Tanulva tanítunk – az oktatás fejlesztéséért”. Itt az ellenőrzések álltak még mindig a középpontban. Igen, és a kompetenciaalapú programcsomag, hogy a gyakorlatban hogyan vált be. Következett „Az oktatás megújítása – sokszínű iskolarendszer”. Amikor a szekcióvezetéssel megbízott a Suliszerviz vezetősége, azt láttam, hogy nagyon nagy szükség van olyan fajta szekcióra, amelyben nemcsak én mondom el az előadókkal az adott témánkat, hanem igyekezni kell úgy szervezni a szekciókat – akik rendszeresen részt vettek, ezt alá is tudják támasztani –, hogy vitatkozzunk egyes témákról. Beszélgessünk, de a vitatkozás az valóban egy fejlesztő jellegű beszélgetés, vita legyen, és ez ilyen is volt. Nagyné Szabó Etelka ott már beszámolt a digitális nevelés terén elért eredményeiről. Ebben az óvodában én voltam az óvodai kompetenciacsomag támogató szakértője, és nagyon jó példáját láttam annak, hogy hogyan lehet okosan beépíteni a helyi nevelő-fejlesztő folyamatba az informatikai nevelést, benn a csoportszobában, tehát nem úgy, hogy kiviszem a gyereket „külön foglalkozásra”.

A következő konferencia „Az oktatás jelenlegi helyzete – jövőképe”, mintha most is ez lenne tizenkét konferenciával arrébb. Aki ott volt, tudja, milyen mélyreható szakmai vita kerekedett a végére. Nagy Jenőné és munkatársai mutatták be a „Művészetre nevelés” minősített programjukat, tehetségnevelő munkájukat. A szakmai vita lényege az volt, hogy tehetséggondozó munkánkat hogyan végezzük. Olvassátok el az előadók szakmai anyagát, a szekció összefoglalóját! A gyermeki megfigyelés. Igen. A kötelezőség később lett beletéve. A mai napig nem jogszerűen történik a dolog. Mindig betettük már ezeket az etapokat, hogy megbeszéljük mi történt.

2012-ben „Közreműködés a köznevelés megújításában” volt a konferencia központi témája. Jogszabályváltozások, pedagógus versenyképesség témájú EU-s projekt, állapotfelmérés, fejlődéskövetés az óvodában.

A következő megint Hajdúszoboszló: „Nevelés-oktatás határon innen és túl”. Az alapprogram ad lehetőséget a határon túli kapcsolatokra. Vannak itt olyan kollégák, akiknél ez gyönyörűen megy, úgyhogy lehet majd beszélgetni velük, aztán jött, kopogtatott az életpályamodell, tanfelügyelet stb. Ezen az úton haladtunk tovább: „Tartalmi és szervezeti változások a köznevelésben”. Itt már megjelent a gyönyörű útmutató, amiről mondtam mindig a kollégáimnak, hogy a kezükbe ne vegyék, mert mi projektalapú tervezést végzünk. Ez az útmutató, biztos jó útmutató annak, aki abban a rendszerben dolgozik, de aki nem…, és a kolléganőim jöttek, hogy Gizike, mit csináljunk? Hát, én ezt nem tudom megcsinálni. Drága gyerekem, meg ne csináld! Eszerint csinálod, ahogy mi együtt elfogadtuk és a helyi pedagógiai programban legitimáltuk. Mert úgy kell tervezni, ahogy a helyi pedagógiai programban azt a nevelőtestület együtt megalkotta és elfogadta. Látjátok, itt is volt kerekasztal-beszélgetés.

Megyünk a XVII.-re: „A fejlesztések eredményei és a jövő stratégiái az oktatásban”, és tovább. Itt van a hároméves kortól kötelező óvodai nevelés. A következő konferencia: „Kihívások: demográfia, digitalizáció, tartalomfejlesztés, munkavállalói kompetenciák”, látjátok ott van a nevében, hogy mik voltak a témák. Mindig nagyon jó témák voltak, jól fel lehetett használni, és már egyre jobban jött az a kérdés, hogy az IKT eszközöknek milyen szerepe van az óvodai nevelésben. Van-e helye, van-e szerepe és ha van, milyen. A következő konferencia: „Az oktatás jövőképe – a tudás új értelmezése a digitális világban”. Különböző uniós kiemelt projektek voltak ezzel kapcsolatban. Itt inkább az integrációra éleződött ki megint a szekció.

„Köznevelés, szakképzés, pedagógusképzés – innováció”. Itt vannak az előadók közöttünk. Most is itt van például Szabadi Editke is, aki akkor, mint előadó volt jelen. Az EFOP-3.1.5 projektet vittük végig. A szekció az esélyegyenlítés témakörét járta körbe. A XXI. konferencia: „Az oktatás átalakulása a tudástársadalom és a mesterséges intelligencia korában” 2019-ben. Ott van már benne az óvoda-iskola átmenet, amit megint feszegettünk. Szerintem akárhogy is rágjuk ezt a csontot, még mindig-mindig nincs a helyén ez a dolog. Az előadók sorában Jarasovics Lászlóné sátoraljaújhelyi intézményvezető tartott egy nagyon jó, gyakorlatorientált előadást. Megmutatta, hogy ők hogyan haladnak a tehetséggondozás útján. Azt mondta az előadása végén, hogy mindezt azért csinálják, hogy célorientált, boldog, kreatív gyermekeket neveljenek, a jövőben legyenek kis Einsteinjeink, virtuózaink és olimpiai bajnok tornászaink. Most itt egy kicsit kiegészíteném: a differenciált egyéni fejlesztéseink eredményeként ezeken túlmenően legyenek még jól képzett szakmunkásaink, szakembereink a munka világának valamennyi területén. Figyeljünk oda minden gyerekre.

Eljött 2020, ami nagyon megváltoztatta az életünket, azóta is érezzük ennek a hatását, pozitívat is, negatívat is. Sokan most újból betegek lettek, igaz már gyengül a vírus, de akkor egy online konferencia volt: „Mit hoz a jövő? Tanítás–tanulás másképp…”.

A XXIII. konferencia témája: És akkor mi legyen? „Folytatás vagy újrakezdés?!” Akkor mutatta be Szilágyi Barnabás az óvodai csoportnaplóját, amit nagyon sokan használnak, most majd itt lesz a Kréta.

A XXIV. először volt Egerben. Ez nagyon közeli időpont, tavaly voltunk itt. A főiskola kápolnája gyönyörű helyszínt biztosított számunkra. Én azt gondolom, hogy nagyon jó szekció volt, sokat adott nekünk: „Oktatás a fenntartható fejlődésért – Hogyan tovább?”.

A hosszú évek során sok szakmai pluszt adtak nekünk a konferenciák, sok-sok szakmai barátságot kötöttünk, a tudásátadás igazi bázisát adják. Itt vagyunk most a mai napon. A rendelkezésemre álló idő elfogyott. Köszönöm megtisztelő figyelmeteket. Előadásomat egyik óvodásom rajzával zárom. Azt kívánom nektek, amit Luca itt a rajzában megjelenített, hogy legyetek ti is ilyen boldog felnőttek a jövőben, mint ahogy ezt Luca megrajzolta.