7. szekció:
Magyar István, Dr. Patkósné Hatvani Anikó
Tanárképzés az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen,
történeti áttekintés
Kulcsszó: tanárképzés, gyakorlati képzés
Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem jogelődje 1949 óta folytat tanárképzést, amelynek törvényi szabályozásában, különösen az ezredfordulót követően, viszonylag rövid idő alatt jelentős változások történtek. Az előadásban ezen változásoknak az egri képzési modellben történt megjelenését kívánjuk bemutatni, elsősorban a gyakorlati képzés területére koncentrálva.
Kedves kollégák, nagyon sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Arra gondoltunk, ha nagyon didaktikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egy kis ráhangolással kezdhetnénk ezt az egész történetet. Vannak érdekes momentumok, meg időszakok a tanárképzés történetében az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, illetve a jogelőd intézményeknél. Nem célunk és az idő sem engedi, hogy a mélyére ássunk annak, hogy milyen okok húzódtak meg a háttérben, de érdekességként fogjuk majd látni, hogy hogyan is alakult a képzés. Igazán azt szeretnénk megmutatni, hogy hogy jutottunk el a mai napig, hogy jutottunk el idáig, milyen hagyományok alakultak ki a mostanra. Ezek segítenek bennünket abban, hogy az elég gyorsan változó törvényi szabályozás mellett is naprakészen, egy jó színvonalú tanárképzést tudjunk folytatni az egyetemen.
Rögtön a kezdeteket szeretném felvillantani. 1949-ben debreceni alapítással került át ide Egerbe az Állami Tanárképző Főiskola. Nagyon szerény adatokkal. 192 elsős, meg 77 másodéves hallgató volt, és mindösszesen 20 oktató költözött ide be a Líceumba. Aztán az első másfél évtized nagyon izgalmasan alakult. Ez az időszak, amiről mondom, nem akarok a mélyére menni, de lehet látni, hogy egyfajta útkeresés zajlik. Gyakorlatilag 1964-re alakul ki az a négyéves, kétszakos főiskolai szintű tanárképzési forma, amit nagyon sokan ismerünk, amiben nagyon sokan mi magunk is annak idején részt vettünk, Ez után egy viszonylag állandó időszak következik, mert '64-től egészen a Bologna-rendszerű képzés bevezetéséig főiskolai szinten megmaradt ez a forma.
Gondolkoztam a '80-as évekkel kapcsolatban, túl sok dokumentumot nem találtam, viszont én magam a nyolcvanas években jártam ide erre a négyéves, két szakos főiskolai képzésre, és elővettem a leckekönyvemet, még megvan hál' Istennek, és a leckekönyv alapján, meg az emlékeim alapján beazonosítottam, hogy milyen típusú gyakorlatok voltak. Nagyon sok a pedagógiai és a pszichológia tanszék által szervezett hospitáláson és gyakorlaton vettünk részt a gyakorlóiskolában. Volt tanévkezdési egyhetes gyakorlat, volt két féléves iskolai gyakorlat mind a két szakunkból. Volt egy négyhetes külső gyakorlat és zárótanításokkal zárult már akkor is a képzés.
Ami érdekes, hogy a két féléves tanítási gyakorlat ez már akkor megjelenik, és ez így végigvonul egyébként az egri modellen. Ezt azért hangsúlyozom, mert a rendeletek általában nem fél években gondolkodnak, kreditekben gondolkodnak, meg óraszámokban gondolkodnak, és főleg a nagy egyetemek esetében nekem az a személyes tapasztalatom, hogy egy fél évet szánnak ezekre a gyakorlatokra. Mi itt Egerben mindig azt gondoltuk, meg az elődeink is azt gondolták, hogy a felkészülés minősége szempontjából jót tesz a hallgatónak, hogyha két féléven keresztül történik a tanítási gyakorlat. Voltak időszakok, amikor a rendeletek konkrétan azt is megmondták, hogy hány órát kell tanítani a hallgatónak – ez jellemzően 15 óra, és pont ez a 15 óra indokolja azt, hogy ne egy fél év alatt, hiszen a gyereknek is jó lenne, hogyha nem csak hallgatókkal találkozna a gyakorlóban, a hallgatónak is jó lenne, ha lenne ideje hospitálni, szétnézni, megmelegedni, és aztán amikor egy kicsit már megerősödött, akkor a tanítással foglalkozni. Tehát azt kell mondjam itt rögtön az elején, hogy az egyik egri sajátosságnak gondolom, nem feltétlen csak egri történet ez, de a legtöbb felsőoktatási intézményben nem így zajlik a két féléves tanítási gyakorlat.
1997-ben jelent meg a 111-es rendelet, ami 1998 szeptemberétől került bevezetésre felmenő rendszerben. Azt lehet látni, hogy a rendelet alapján egy elég tartalmas képzési, gyakorlati képzési profil alakult ki. A második félévben már menni kellett a hallgatóknak a saját maguk által választott intézményekbe – jellemzően ezek a volt saját általános iskoláik voltak –, ahol három órát kellett hospitálni, ebből legalább egynek osztályfőnöki órának kellett lenni. Ez a leckekönyvben nem jelent meg külön tanegységként, hanem a következő félévi pedagógiai, pszichológiai gyakorlat mentortanárának kellett bemutatni ezeknek a hospitálásoknak a jegyzőkönyvét. Lehet látni, hogy harmadik–negyedik félévben osztályfőnöki tevékenységgel, napközivel foglalkoztak a hallgatók.
Egy kicsit megtévesztő a nevelési, oktatási gyakorlat elnevezés a gyakorlóiskolában így utólag, mert igazából ez a tanítási gyakorlat első félévét jelentette akkor, amint említettem, főleg hospitálás és néhány óra tartása, majd tanítási gyakorlat és zárótanítás mindkét szakon. Ezt a rendelet írta elő, hogy tanári képesítő vizsgát kellett tenni a hallgatóknak a záróvizsga időszakban, tehát ez egy külön akció volt. Nem tüntettem föl, mert nem a gyakorlati képzéshez tartozik, de nagyon sok gyakorlati jellegű kérdés volt ezeken a tanári képesítő vizsgákon, pedagógiai, pszichológiai és oktatástechnológiai tételek közül kellett húzni a hallgatóknak, és bizonyítani a rátermettségüket. A ’97-es rendelet még egy négy hetes külső tanítási gyakorlatot írt elő, ezt a nyolcadik félévben kellett teljesíteni.
Aztán jön egy nagy ugrás. 2005-ben megjelenik a kormányrendelet, a felsőoktatás Bologna-rendszerű átalakításával kapcsolatban. Egy évre rá, 2006-ban a 15/2006-os OM rendelet már a KKK-ját teszi közzé a bolognai rendszerű osztott mesterképzésnek. Az osztottság azt jelenti, hogy külön van alapképzés és a mesterre csak alapképzés után lehet jelentkezni. Ez a képzés egyébként egy egyszintű képzés volt, tehát nincs külön általános iskolai, meg középiskolai képzés a Bologna-rendszerben, hanem 5 féléves mesterképzés van. Azt lehet látni, hogy ahhoz képest, hogy rövid idejű a képzés, ahhoz képest elég sok a gyakorlat, hiszen egyrészt kötelezően megelőzi egy pályaorientációs 10 kredites blokk. Aki alapképzésbe járt, és azon törte a fejét, hogy ő szeretne tanár lenni, annak már az alapképzés során egy ilyen pályaorientációs 10 kreditet teljesíteni kellett. Ennek volt egy két kredites része, ami iskolai gyakorlat volt, tehát ki kellett menni a gyakorlóba és ott feladatokat megoldani. Ez elvileg a belépés feltétel volt. Aztán kiderült a gyakorlatban, hogy nagyon kevés olyan hallgató van, aki tudatosan így készül már, és nagyon sokan jelentkeztek a képzésbe úgy, hogy nem volt meg nekik ez a pályaorientációs kredit, ezért az a megoldás született, hogy úgy vették fel őket, hogy előírták, hogy az első év alatt ezeket a tárgyakat is teljesíteni kell. Nevelési, oktatási gyakorlat az első vagy a második félévben (oktatásszervezési okai vannak, hogy miért így). A tanítási gyakorlat a harmadik, negyedik félévben, és a nagy nóvum még az, hogy először ilyen hosszú a képzést záró összefüggő külső gyakorlat. Ekkor kerül bevezetésre a féléves összefüggő gyakorlat. Gyakorlatilag, ha megnézzük, majdnem minden félében van valamilyen gyakorlata a hallgatónak.
Viszonylag gyorsan követi ezt a 8/2013-as rendelet, amely már egy újabb típusú tanárképzést ír elő. Ez egy osztatlan, kétszintű tanárképzés, tehát visszakerült a Bologna-rendszerből az osztatlan rendszerbe a tanárképzés, miközben a Bologna megy tovább más szakokon, vagy más szakmák esetében. Ennek sokan örültek, sokan nem örültek, ez eléggé megosztotta egyébként a képzőket, a felsőoktatási intézményeket. Ne tévesszen meg senkit, azért tűnik olyan soknak a gyakorlat, merthogy külön jelöltem az általános iskolai diplomát szerző hallgatók esetében, meg külön jelöltem a középiskolai diplomát szerző hallgatók esetében, de gyakorlatilag ez egy olyan képzés volt – ez szakmai körökben többször elhangzott –, hogy egy farnehéz képzéssé vált ez az osztatlan, kétszintű tanárképzés. Előír a rendelet egy közösségi gyakorlatot, erről majd mindjárt még egy mondat, meg előírja a tanítási gyakorlat 15 óráját, meg előír egy egyéves összefüggő gyakorlatot a képzés végén. Tehát az a lényeg, hogy olyan esetben, amikor középiskolai diplomát kíván szerezni a hallgató, és 12 félévet van a képzésben, tehát 6 évig itt van, a 12 félévből van neki egy közösségi gyakorlata, meg van Egerben két gyakorló iskolai tanítási gyakorlat, a két félév, meg van az egy év összefüggő gyakorlat, a többi félévben meg semmi. A közösségi gyakorlatnál azért írtam ki külön a gyakorlóban, merthogy egyébként ez szakmai viták tárgyát képezte, én magam részt vettem több ilyen konferencián, amin arról vitatkoztunk, győzködtük egymást, hogy mi is lenne ez a közösségi gyakorlat. A rendelet mintegy sugallja, sőt ez így el is hangzik, hogy az akkor a középszintű oktatásba bevezetett közösségi szolgálatokhoz hasonló, tehát sokan úgy értelmezték, hogy ez egy ilyen jellegű gyakorlat, és több felsőoktatási intézményről tudok, akik azt mondták, hogy gyakorlatilag a képzés teljes időszaka alatt akkor csinálja meg a hallgató, amikor akarja. Leírjuk neki, hogy mi a feladat, és akkor keres magának helyet, megcsinálja, leigazoltatja, és akkor azt kipipáljuk. Mi meg azt mondtuk itt Egerben, hogy egy olyan képzésben, ahol alig-alig van gyakorlási lehetőség, nagyon nagy luxus lenne elengedni a hallgatót, hogy menjen, ahova akar, és csinálja meg, ahogy akarja. Mi itt azt az álláspontot képviseltük, hogy jöjjön csak a gyakorló iskolába, és természetesen közösségi feladatokat végezzen. Tehát itt is az volt a lényeg, hogy meg kellett ismerni egy korosztályt, meg kellett ismerni egy tanulócsoportot, egy osztályt, egy közösséget, fel kellett mérni az igényeiket, és akkor egy olyan közösségépítő programot kellett szervezni és megvalósítani a hallgatóknak, ami elősegíti az adott közösségeknek a fejlődését. Végül is a szakma ezt elfogadta, és Egerben így történt, amíg volt ez a közösségi gyakorlat.
Nagyon közel járunk már, 2021 decemberében megjelent a 8/2013-as rendelet módosítása, tehát nem új rendelet jelent meg, hanem a 2013-asnak a módosítása. Visszatértünk az egyszintű tanárképzésre, országosan szakmailag sikerült megegyezni abban, hogy nem sok értelme van külön általános iskolai, meg külön középiskolai tanárt képezni egy olyan helyzetben, ahol nagy kereslet van a pedagógusok iránt. Ezért visszatértünk az egyszintű tanárképzésre, tehát innen kezdve nincs megint külön általános iskolai, meg középiskolai, hanem egyformát csinál mindenki, és mind a két korosztályra jogosítványt kap, és maradtunk az osztatlan rendszerben. Erről én nagyon sokat nem akarok mondani, mert hiszen javában erről fognak szólni a kollégáknak az előadásai. A legfontosabb – nagy örömünkre szolgált –, hogy a 10 féléves egyszintű képzés valamennyi félévében részt kell venni a tanárjelöltnek az iskolai gyakorlaton.
Most visszalépek egy pillanatra, mert tegnap, a plenáris előadáson rektor asszony ezt említette már, sőt tapasztalatokról is beszámolt. 2018–19-ben elégedetlenek voltunk azzal, hogy milyen kevés gyakorlat van ebben az osztatlan kétszintű tanárképzésben, és akkor itt Egerben elkezdődött a gondolkodás, egy tervezés, hogy tudnánk azt megoldani, hogy a hallgatók lehetőleg minden félévben tudjanak menni a gyakorlóhelyre vagy a gyakorlóiskolába. Ennek a kidolgozása megtörtént és a 2020-as tanévtől kezdve kipróbálásra került. A tapasztalatokról beszámolt rektor asszony. Nagy örömünkre szolgál, hogy olyan jellegű miniszteri rendelet jött ki, ami ugyanezen a gondolatmeneten halad, tehát minden félévben legyen dolga a gyerekkel a hallgatónak, és a végén ez az összefüggő egyéves gyakorlat félévesre csökken.
A gyakorlati helyszínekről szeretnék még néhány mondatot mondani. Ez is nagyon érdekes. 1949-ben, amikor elkezdődött itt a Líceumban a tanárképzés, akkor a gyakorlóiskola is ideköltözött, tehát egy intézmény ideköltözött a Líceumba, vagyis itt helyben voltak a gyerekek, és itt, éppen ennek a traktusnak az alján voltak a tantermek, ahova jártak az általános iskolás gyerekek, akkor itt történt a gyakorlat. Majd ahogy nőtt a létszám, 1950-től a városnak a kettes számú általános iskolája, ami a Barkóczy úti iskolai épületünk, ez a főiskola gyakorlóiskolájaként működött tovább, tehát 50 óta van külön önálló gyakorló iskola. Érdekes, 1960-ban a Bartók téren lévő trinitárius kolostorépületet lebontották alapig, és az alap, meg a pincerész megmaradt. Erre az alapra felépítettek egy iskolát, ami a négyes számú iskolája lett a városnak, ezt a nevet kapta. A '70-es években olyan sok hallgató volt már a főiskolán tanárképzésben, hogy szükségesnek látszott a gyakorló kapacitások bővítése. Az főiskola nem két gyakorló iskolában gondolkozott, hanem abban, hogy a Barkóczy úton lévő iskolaépületet szerette volna bővíteni, és ehhez anyagi forrásokat kért a várostól. Érdekes módon a városnak az volt a válasza, hogy pénzt nem ad, viszont odaadja az iskoláját, tehát ezt a négyes iskolát odaadja, így '74-től már két gyakorló iskolája volt az intézménynek. A ’90-es években meg olyan magas hallgatói létszámok voltak, hogy a város többi intézményét is muszáj volt bevenni a gyakorlati képzésbe, tehát nemcsak a gyakorlóba jártak, hanem külső intézményekbe is a hallgatók. Aztán 2005-ben összevonták a két intézményt, és így lett a ma is működő Eszterházy Károly Gyakorló Iskolánk, amelyik a két telephelyen működik. A 2023-as év azért érdekes, mert az új rendelet gyakorlatai már nem férnek be a gyakorló iskolába, illetve a rendelet maga is úgy fogalmaz, hogy a gyakorló intézmények mellett partnerintézményeket is be kell vonni, így a partnerintézményekben is gondolkodnunk kellett, a kolléganőm majd erről részletesen be fog számolni.
Összegzésként csak annyit szeretnék elmondani rövid áttekintés után, hogy ha meg kéne fogalmazni, hogy mi az egri modell, akkor nyilván sok mindent lehetne hangsúlyozni. Nekem az egri modell azt jelenti, hogy kezdettől fogva nagy figyelmet fordított arra az egyetem, hogy minél több időt töltsenek a hallgatók azzal a korosztállyal, akivel majd dolgozni fognak, és ez megmaradt a mai napig. Remélem, hogy ma a további előadásokból ez ki is fog részletesen derülni.
