7. szekció:

Dr. habil. Szűts Zoltán

Okosabbá tegye és ne helyettesítse
a tanulót a mesterséges intelligencia

Emberi intelligenciára van szükség ahhoz, hogy működjön ez az előadás, amelyben egy koncepciót és stratégiát szeretnék felvázolni egy olyan kérdéskörrel kapcsolatban, ami már legalább egy éve mindenkit foglalkoztat. Már nagyon sok mindent elmondtak róla. Én igyekszem ezeket az ismereteket összegezni, illetve néhány olyan szempontot behozni, amit a pedagógusképzésben azt hiszem, hogy érdemes megfogadni. Azt kell tudni, hogy a mesterséges intelligencia eleinte majdnem a többi technológiának a sorsára jutott, ugyanis az iskolában először megpróbáltuk tiltani. Talán ez az egyik legősibb, de egyben leghelytelenebb reakció, hogy tiltjuk, ahogy az okostelefonoknak a megjelenése is azzal járt, hogy megpróbáltuk őket eleinte kitiltani az osztályteremből, utána viszont megnéztük, hogy mire lehet őket használni.

Azért idézek fel analógiaként egy ilyen régi képet az előadásomban – „nem iszom alkoholt” –, mert ez valószínűleg egy ugyanolyan lehetetlen és életszerűtlen tiltás, hogy ne használjuk a mesterséges intelligenciát az iskolában. Ezen már túl vagyunk. A hírek arról szóltak 2022 novemberében, hogy létezik egy olyan alkalmazás, amit a new yorki iskolákból már kitiltottak. Hát a hírt olvasva mi mást fog tenni a magyar tanuló, minthogy azonnal megnézi, hogy ez az alkalmazás elérhető-e, és ha igen, akkor mit tud. Ennél jobb reklámot nem lehetne csinálni, nem? Ez a tiltás mennyire volt életszerű? Egyáltalán nem, hiszen csak az iskolai gépekről tiltották ki a program elérését, és tudjuk, hogy mindenki alapvetően már saját eszközöket használ.

Fölvetnék tehát egy kérdést, hogy vajon mennyire vagyunk az algoritmusok markában? Az algoritmusok azok a programok, amelyek a világunkban zajló folyamatokat a digitális világban irányítják anélkül, hogy tudnánk, hogy nagyon gyakran találkozunk algoritmusokkal. Nagyon gyakran találkoznak velük a tanulók is. Attól kezdve irányítják az algoritmusok a viselkedésüket, hogy a telefonjukon milyen tartalmakat fognak megnézni, egészen addig, hogy mit fognak megvásárolni. A végső állomás az lett, hogy a viselkedésüket mennyire fogja befolyásolni az, hogy egy adott hírt különböző tálalásban látnak.

A Covid-járvány nagyon sok mindent megváltoztatott, megváltoztatta azt is, hogy nagyrészt a munka és tanulási folyamatainkat áthelyeztük az online térbe, tehát megtörtént egy ilyen típusú migráció. Egyáltalán nem ritka, hogy Teams vagy más platformokon egyeztetünk, vagy adott esetben konferenciázunk. Ez a világnak az egyik legtermészetesebb dolgává vált. Megjelentek az új célcsoportok az online térben, megjelentek a tanulók és a tanárok, hogyha őszintén szeretnénk erről beszélni, akkor azt tudjuk mondani, hogy hát alapvetően az üzleti szférának nem mi vagyunk az elsődleges célpontjai. Ezeknek az eszközöknek, illetve a mesterséges intelligenciáknak a fejlesztése vállalati érdekszempontok alapján történik. Csak hadd mondjak egy példát. Milyen nehéz egyetemi vagy középiskolai tanárként előfizetni a ChatGPT-re. Nem olyan egyszerű, ugyanis kérdés például, hogy honnan fog számlát kapni, ha intézményi előfizetést szeretne, egy magyar oktatási intézmény ugyanis nincs felkészülve az ilyen jellegű vásárlásokra, ez pedig komoly lemaradást szül. Tehát érdemes belegondolni abba, hogy egy ilyen előfizetés hosszú-hosszú folyamat, fél év, egy év, amíg eljut az ember odáig, és addigra már lehet, hogy teljesen más technológiát fogunk használni. Míg a magánember egy kattintással a kártyáját regisztrálva, vagy 30 napos ingyenes kipróbálási időszakban már azonnal használhatja a rendszert.

Beértek tehát az olyan fejlesztések, mint az Open AI, amely ma már a Microsoft Bing-nek a keresőjébe van integrálva. Biztos észrevették, hogy amikor keresünk, akkor a képernyőn a jobb sarokban már komoly, teljes szövegű javaslatok jelennek meg, tehát nem egyszerű és statikus keresési javaslatokat kapunk, hanem az algoritmus megpróbálja megválaszolni a keresésünket összetett módon.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a Google Bardot, amely ingyenes, majdnem a GPT 4.0 teljesítményét hozza, és jelenleg ötféle módon képes a válaszát meghatározni. Ezen felül, ha jól utasítom, promptolom, akkor azt mondhatom neki, hogy válaszolj úgy, mint egy egyetemi tanár. Én magam az oktatási kommunikáció során használom, hogyha levelet kell írnom a hallgatóknak, akkor megadom neki, hogy mit írjon, mi az üzenet témája, óraváltozás, vagy éppen jöjjenek a hallgatók egy konferenciára. A rendszer akkor egy nagyon udvarias levelet fogalmaz meg, de nemcsak megfogalmaz, hanem olyan javaslatokat is tesz, amelyekre én lehet, hogy nem is gondoltam volna. Ugyanis a gép az nem fárad. Ha valaki egy fáradt, munkás nap után este kilenckor nekiáll leveleket megválaszolni, akkor könnyen hibázik. A gép által írt levélben nem fognak betűk kimaradni, és a gép mindig ugyanúgy fogja majd a válaszát kezdeni. Tehát ugyanolyan figyelemmel fog mindenkihez fordulni. Asszisztensként is kiválóan működik.

A Snapchat My AI-t mire használják a hallgatóink? Egy pedagógusjelölt, aki hozzánk jár az EKKE-re azt mondta, hogyha ő este fáradt vagy magányos, akkor a Snapchatnek a mesterséges intelligenciájával cseveg, elmond neki különböző dolgokat, és az válaszol neki. Erre azt válaszolhatjuk neki, hogy ugye tudod, hogy ez csak egy gép, nem egy valódi ember, viszont a probléma az valós. Megszemélyesítjük a gépeket. Kínában egyébként már ott tartanak, hogy az egyetemi hallgatóknak egy jelentős hányada, a mesterséges intelligenciának, miután már fél évet csevegtek, azt mondja, hogy szeretlek, mert egy érzelmi viszony alakul ki vele. Elmondja azokat a titkait, amelyeket nem mondhat el a társainak. Ez egy nagyon félelmetes jövőkép. De hogyha mi nem teszünk ellene, akkor nagyon könnyen megvalósulhat ez a jövőkép. Érdemes elolvasni Szatmári Örs evolúciókutatónak a most megjelent interjúját, amiben arról beszél, hogy a mesterséges intelligencia akkor válik majd veszélyessé, amikor képes lesz újabb mesterséges intelligenciákat létrehozni, tehát képes lesz ilyen módon szaporodni.[1] Nyilván nem a Terminátor című filmből fogunk majd olyan jeleneteket látni, amikor az algoritmus el akarja pusztítani az emberiséget. Ugyanis a mai mesterséges intelligenciák még alapvetően célfeladatokat látnak el. Kutatási asszisztensek, vagy más területeken például a kereskedelemben megpróbálnak egy, az ízlésünknek megfelelő terméket találni, és a céljuk az, hogy mi azt megvegyük. Ma már nagyon-nagyon fejlett webshopok vannak, főleg az aukciós webshopok, ahol a korábbi kereséseinknek megfelelően a mesterséges intelligencia tesz javaslatokat a hírfolyamban. Tehát ezek még mindig cél mesterséges intelligenciák, de azok, amelyek egy széles felhasználású mesterséges intelligenciák, képesek lesznek gyakorlatilag bármit elérni, bármilyen igényt kielégíteni. Na, ezek talán már a jövőben reprodukálhatják magukat.

Egy másik fontos jelzés, amikor egy másik hallgató azt mondta, hogy ő már nem tankönyvből készült a vizsgára, hanem a Snapchatnek a My AI-át kérdezte meg szociológiai fogalmaknak a magyarázatára. Ő ötöst kapott, míg aki pedig elolvasta a könyvet, kettest. Mondtam neki, hogy ez a következtetés rossz, hiszen valódi tudást nem szerzett, ahhoz a teljes tudományos kontextust kell megismernie, ezt pedig a könyvből teheti meg. Viszont, hogyha valóban ő célirányosan a fogalmaknak a tisztázását kérte, és kiderült, hogy a gép az jól válaszolt neki, akkor ezzel nehéz vitatkozni.

Kedves kollégák, ugyanott fogunk tartani, mint a Wikipédia esetében, amikor a megjelenésekor azt mondtuk, hogy milyen sok hibás adatot tartalmaz. De most már nem ez a legnagyobb kihívás vele szemben, ugyanis pontos. Csak éppen átírható és ezért nem idézhető. Tehát amikor megjelent a ChatGPT, akkor a Nature-ben leadott tanulmányok között nagyon sokban megjelölték a mesterséges intelligenciát szerzőként, holott tudjuk, az a szerző, aki számonkérhető. Tehát nem szerzőként, hanem módszertanként kell megjelölnünk a mesterséges intelligenciát. Itt tartunk pillanatnyilag. Egy általános mesterséges intelligenciát használhatunk, ami a halbiológiától kezdve egészen a mondjuk különböző neveléselméletekig alapszinten válaszokat tud adni. És ott tartunk, hogy az irodalom érettségit négyesre megírja ez a tavalyi, egyesek szerint nem túl okos mesterséges intelligencia. Sokan cserélnének vele, ha matematika érettségit hármasra vagy négyesre megírná helyettük. De ez ugye még nem is mesterséges intelligencia, hanem nagy nyelvi modell.

Azt hiszem, hogy mindenki kipróbálja és kíváncsi arra, hogy miben tud segíteni, csak az a kérdés, hogy mikor jut eszébe, hogy használja adott célfeladatra. Már sokszor vizionáltuk a hagyományos oktatás végét, de ez nyilván nem fog a klasszikus értelemben véget érni, de egyre inkább azt fogjuk látni, hogy olyan technológiákat használnak a tanulók, amelyeknek a használatát mi nem tanítjuk nekik. Hogy ez most milyen következménnyel jár, majd a jövőre nézve fogjuk megtudni.

A ChatGPT egy évvel ezelőtt jelent meg, és végigsöpört a világon. Google Bard 2023 májusában jelent meg, és nagyon jól használható. Ha valaki képes használni a Google Bardot, hogyha használja hozzá Deepl-t, mint mesterséges intelligenciával megtámogatott fordítót, és végezetül a Grammarly-t, akkor lesz egy olyan esszéje, ami nulla százalék plágiumot jelez, kiváló angolsággal íródott, de nem a tanuló írta. Alan Sokal óta pedig tudjuk, hogy az intellektuális imposztorok korában, főleg a bölcsész szövegeket úgy lehet írni, hogy azoknak talán nincsen konkrét jelentésük, de a sztárfolyóiratok befogadják őket. Innen már csak egy lépés, hogy ezeket a sztárfolyóiratokat el lehet egyébként árasztani ilyen szövegekkel.

Szeretném megmutatni a CHAT PDF-et is, egy kedves kollégám, aki nálunk tanul a doktori iskolában mutatta meg nekem. Mivel ő angol anyanyelvű, nagyon sok tapasztalata van ezekkel a rendszerekkel, nap mint nap küld egy új javaslatot. Ez az ingyenesen elérhető program elolvassa helyettünk a tanulmányt, összefoglalja a jelentését, és meg tudom tőle kérdezni, hogy van-e szó adott témákról benne. Tehát nem kell elolvasnom egy 20–40 oldalas szöveget. Amikor a nyilvánosság szerkezetéről írtam egy tanulmányt, az algoritmus megmondta, hogy egy adott szövegben a nyilvánosságról nincsen szó, de a közvéleményről igen, és ez is kapcsolódik a témához.

De újra hangsúlyozom, egyesek kiemelik és abba kapaszkodnak, hogy ezek még nem mesterséges intelligenciák, csak nagy nyelvi modellek. Mi jellemzi a működésüket? Automatizálja a folyamatokat, és ez nagyon fontos, teljes szöveges válaszokat ad. Mi történik? Hogyha ügyesen használjuk, akkor érvel és érvelni tanít. Újraértelmezi a házi feladat fogalmát, hiszen megoldja a tanulók helyett. Tehát olyan házi feladatokat kell majd feladnunk, úgy kell képezni a pedagógusokat, olyan házi feladatokat adjanak föl, amelyek csalásállók. Az egyetemen pedig szerintem lassan vissza kell térnünk a szóbeli vizsgáztatáshoz. Már jó ideje vissza kellett volna térnünk, csak ugye különböző keretek és terhelések miatt ezt nagyon nehéz megvalósítani. Ugyanez a gondolkodtatás, a műveltetés meg kell, hogy jelenjen egyébként a köznevelésben is.

Fontos, hogy ezek a rendszerek nem válthatják ki az egyént, hanem okosabbá kell tenniük. Jelenleg még az a felfogás uralkodik, hogyha egy tanár bent volt a munkahelyén és megfelelő óraszámot „leoktatta”, a tanuló „elkészítette” a feladatot, akkor minden rendben van. A vége azonban az, hogy nem leszünk okosabbak. Ezt azért mondom így, mert nem önmagunkat kell kiváltanunk a gép által, ugyanis a technológia kivált minket. Nem attól kell félnünk, hogy a gépek tudatra ébrednek, ezzel ijesztgetnek minket a filmek, attól kell félnünk, hogy az emberek elveszítik a tudatukat. Ezt már Csepeli György mondja. Ez nyilván egy nagyon távoli jövő, de csak egy pici részét magamnak átadom, mondjuk, hogyha 10 százalékát elveszítem, 20 százalékát elveszítem.

Hogyha prezentációs feladatot kap a tanuló, de nem kapja meg a pontos instrukciókat, akkor ő korábban az első tíz találatot használta, ami a Google segítségével megjelent, és akkor beadta az anyagot, kimásolta egy szép sablonba, akkor semmire nem fog emlékezni, mert ugye még a munkamemórián sem haladt át a tudás. Most azonban a talált információkat már ki se kell másolnia. Ugye az a jó hírem, hogyha a ChatGPT-t, kellőképpen instruáljuk, például megmondjuk, hogy írjál egy olyan scriptet, amiből prezentációt készítesz a következő témában, akkor már egy PPT-t is fog csinálni. Így lesz egy prezentáció, amihez a tanuló nem adott hozzá semmit. Ugyanígy a programozóknál a gép fogja önmagát programozni és így tovább. Már általános iskolában is, hogyha programozást akarunk tanítani, akkor a gyermek megmondja, hogy milyen weboldalt programozzon le neki a gép és készen van. A digitális demenciának is az áldozatai leszünk. Manfred Spitzer beszélt erről, hogy az internet, talán szabad ezt a szót használni, butábbá tesz minket, hisz nem jegyzünk meg dolgokat, de az a kapacitást, ami így felszabadul, arra lehetne használható, hogy más ismereteket szerezzünk, más kompetenciákat szerezzünk. Nem kell nekünk megjegyeznünk fejből a telefonszámokat, a telefonunk megteszi, de a fennmaradó időben önmagunkat fejleszthetjük.

Tehát az, amire szükségünk van nem más, mint hogy a technológiát ne az egyének és a tanulók kiváltására, hanem a fejlesztésére használjuk. Igen, fejlesszünk kompetenciákat. Képezzünk kutató tanulókat. Nagyon komoly kihívás, hiszen arra mindenképpen biztatnunk a tanulókat, hogy jegyezzenek meg tudásokat, ha nem, akkor nem vésődnek be a memóriába az ismeretek és nem születnek meg összefüggések. Tanítsuk meg őket kérdezni, a legértékesebb szakmák egyike most a prompt engineering. Nem az ma a fontos, aki programozza a gépet, hanem az, aki jól kérdez tőle. Az, aki tudja, hogyan kell paraméterezni. Például képes világosan utasítani a gépet: magyarázd el, mutasd meg.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!

[1] https://index.hu/tudomany/2023/11/07/szathmary-eors-az-ai-egy-uj-evolucios-faj-es-nagyon-megjarhatjuk-vele/