Jubilemi ünnepség

Molnár Csaba

Akkor és most

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a kedves kollégákat!

Nagy örömmel köszöntök mindenkit az ünnepségünkön, melyen immáron a konferencia 25. éves fennállását ünnepeljük. Ez jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk, felidézzük és lajstromba vegyük az elért eredményeket, valamint köszönetet mondjunk mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a konferencia hosszú éveken át sikeres legyen. Az első konferenciát 1999 novemberében rendeztük Debrecenben. Először csak azt mondtuk, hogy kormányokon átívelő a konferencia, most már mondhatjuk, hogy évezredeken átívelő. Azt viszont nem tudom senkinek sem megígérni, hogy a következő évezreden is átívelő lesz, mert az egy kicsit még odébb van.

Engedjenek meg, engedjetek meg egy idézetet az első konferencia után készült konferenciakötet előszavából, bevezetőjéből.

„A közoktatási törvény módosításával jelentősen változni fog az oktatási intézmények ellenőrzése. Ebben a feladatban a szakértőkre is nagy feladat hárul. Megalakulnak a Regionális Értékelési és Vizsgaközpontok, megkezdődik a minőségbiztosítási rendszerek kiépítése, a kerettantervek kidolgozása, valamint a helyi pedagógiai programok felülvizsgálata. Ezek a körülmények is indokolják, hogy a közoktatási szakértők a törvény módosításainak legfontosabb célkitűzéseit és a konkrét tennivalókat minél előbb megismerjék. Ezen cél érdekében a SULISZERVIZ Oktatási és Szakértői Iroda – a Közoktatási Szakértők Egyesületével (KÖSZE) és az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületével (ISZE) együttműködve – „A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” címmel országos konferenciát szervezett. A konferencián való közreműködésre olyan szakembereket kértünk fel, akik részt vettek a törvénymódosítás koncepciójának kidolgozásában, és akiknek a megvalósításban is döntő szerepük lesz.

Tervünk az, hogy a konferenciával hagyományt teremtünk, s a jövőben minden év őszén megrendezzük Debrecenben az ideihez hasonló tanácskozást.” – olvasható az első konferencia kiadványának előszavában.

Bizonyára többen emlékeznek erre az időszakra. Akkor egy oktatási minisztériumhoz tartozott minden oktatási terület: a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés. Pokorni Zoltán volt az oktatási miniszter, és akkor még sokkal sokszínűbb volt a szakértői munka, voltak különböző szakterületeken szakértők. Azóta elég sok minden megváltozott, átalakult.

A konferencia alapvető célja azonban azóta sem változott. Fórumot teremteni a konferencián résztvevő oktatási szakembereknek, megismertetni őket a legújabb jogszabályi változásokkal, szakmai irányokkal. Másik fontos cél, hogy a szakmai előadásokon túl kulturális programokat, rekreációs lehetőséget, színvonalas ellátást is biztosítsunk a kollégáknak. Azaz olyan komplex szolgáltatást nyújtani, ahol három napon keresztül – szellemi és fizikális értelemben egyaránt – jól érezhetik magukat az idelátogató szakemberek.

Az a tervünk, hogy hagyományt teremtünk, úgy gondolom, sikerült.

Az elmúlt negyedszázadban rengeteget változott a világ, és az oktatás területe sem maradt változatlan. Az új technológiák térhódítása, a globális kihívások és az oktatás módszertanának folyamatos fejlődése mind hatalmas hatással voltak a munkánkra. Öröm számomra, hogy ennek ellenére minden évben sikerült egy olyan konferenciát szerveznünk, amely képes volt megfelelni a legújabb trendeknek és elősegíteni az oktatás átalakulását.

Az előadóink, akik közül nagyon sokan itt vannak ma is közöttünk, mindannyian fontos szerepet játszottak abban, hogy a konferenciánk évről évre sokakat vonzó és értékes fórummá váljon. Előadásaik által a résztvevők mindig új tudáselemekkel, ötletekkel és inspirációkkal gazdagodtak, amelyeket aztán munkájuk során kamatoztattak. Köszönöm nekik, hogy megosztották velünk tapasztalataikat és segítettek abban, hogy a konferenciánk évről évre színvonalasabb legyen.

Ugyanúgy köszönet illeti a konferencia résztvevőit is. Az a lelkesedés, amellyel minden évben megérkeznek hozzánk és részt vesznek az eseményeken, azt mutatja, hogy az oktatással foglalkozó szakemberek készen állnak a fejlődésre és az újításokra. Az itt kialakult közösség pedig egy olyan támogató, inspiráló közeg, ahol mindenki képes tanulni egymástól és összefogni céljainkért.

Itt külön megemlítem a határon túli pedagógus szervezeteket, akik most már több, mint tíz éve rendszeresen eljárnak hozzánk, és ez kezd kölcsönössé válni, mi is sokat megyünk hozzájuk, és nagyon sokat tanulunk egymástól. Egy nagyon fontos dolog, amit megtanultunk – legutóbb például a Vajdaságban, vagy nem túl rég Erdélyben –, hogy ott magyarnak lenni, a magyar nyelvű oktatást szervezni mindennapi kihívást jelent, de ugyanakkor nagyon fontos közösségteremtő ereje van. Én úgy látom, hogy talán az elmúlt években a hazai iskolákban ez egy picit mintha háttérbe szorult volna, de lehet, hogy csak a délibáb torzítja a képet előttem. Azt gondolom, hogy a konferenciánknak az egyik fontos eleme – értéke vagy erénye – a közösségteremtő ereje. Akik ide eljönnek azok többségükben már hazajárnak, barátokként találkoznak és örülnek egymásnak. Szívesen jönnek, úgy ahogy mi is szívesen fogadjuk őket.

Természetesen köszönet jár mindazoknak is, akik nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény. A családjainknak, a kollégáinknak, a szakmai kiállítóknak, a minisztériumoknak, a háttérintézményeknek minden a lebonyolításban együttműködő partnerünknek.

Ma tehát együtt idézzük fel az előző konferenciák eseményeit, de közben ünnepelünk is. Ünnepeljük mindazokat az eredményeket, amiket elértünk, illetve a következő években elérendő céljainkat is. Remélem, hogy minden itt jelenlévő újabb lendületet, új ötleteket és új kapcsolatokat talál ezen a jubileumi konferencián.

Kívánom mindenkinek, hogy a XXV. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia ismét olyan értékes és inspiráló eseménnyé váljon, mint az elődei, és hogy továbbra is erőt adjon a konferenciákon való részvételre és a változások megvalósítására az oktatás területén.

Köszönöm a figyelmet, felszabadult ünneplést és hasznos tanácskozást kívánok mindenkinek!