Bertók Zoltánné

Az óvodák működését szabályozó dokumentumok felülvizsgálata

Szeretettel köszöntelek benneteket a magam nevében. Azzal kezdem az előadásom, hogy utolsó előadó vagyok és így módom van mindegyik előadóhoz kapcsolódni. Az én feladatom a jogszabályokról való diskurzus, el is döntöttem, hogy elhozom nektek annak a három fő szabályozó dokumentumnak, a pedagógiai programnak, az SZMSZ-nek és a házirendnek a jogszabályi hátterét, ami körülbelül 120 jogszabályt érint. Sajnos, mint utolsó előadónak nagyon kevés idő maradt, így a jogszabályok részletes ismertetésére most nincs idő, és nem is lenne hozzá elegendő türelmetek és figyelmetek, így az összefüggéseket szerintem elétek tárni.

Mindhárom előadóhoz szeretnék kapcsolódni a gyakorlatból vett példákat bemutatva. Kezdem rögtön Szent-Gály Viola előadásával. Úgy fogalmazott, hogy a pedagógiai programban meg kell fogalmazni, hogy mit vállalunk. A vállalás a nevelőtestestület által alkotott szabály. Nyomatékosan mondta az előadásában, hogy minden szabály annyit ér, amennyit ismernek belőle, és mindenki betarja azt. Így valósulhat meg annak a pedagógiai programnak a tartalma, amit együtt készített a nevelőtestület, még akkor is, ha az intézménynek van mondjuk öt tagóvodája. Az öt tagóvodának ugyanazon megalkotott és elfogadott szabályok szerint kell az intézmény szekerét egy irányba kell tolni.

Kapcsolódnék az Edit előadásához abban a tekintetben, hogy hozzáférési lehetőséget kell adni bizonyos személyeknek, akár a TÉR, akár a KRÉTA felületek kezelésében. Hogyan lehet hozzáférési lehetőséget adni bárkinek az intézményben? Semmiképpen nem úgy, hogy bemegyek hétfő reggel, és azt mondom Marcsika, a mai naptól a KRÉTA-rendszer intézményi működtetéséért te vagy a felelős.

Azt gondolom, hogy egy felelősséggel felruházott szabályozásról van szó, amellyel rá is térek az előadásom címében megfogalmazott tartalmak – Az óvodák működését szabályozó dokumentumok rendszeres felülvizsgálata – lényegi elemeinek intézményekre vonatkozó bemutatására, főként a három működési dokumentum koherenciájára vonatkozóan.

A varázsszó: rendszeres. Viola előadásában hangsúlyozta az alapprogram állandóságát. Ez abból a szempontból igaz, hogy állandó értéket képvisel, de mennyi minden változott azóta, amióta az alapprogramot bevezettük, amelyhez a mindennapokban nekünk alkalmazkodni kell. Hogyan tudunk alkalmazkodni? Úgy, hogy amit a jogszabály kötelezően számunkra előír, azt a helyi szabályzatainkban fogalmazzuk meg. Szakértőként sokszor el szoktam mondani az intézményekben, hogy amit ti az intézményben készítetek, legyen az SZMSZ, PP, házirend, az ugyanolyan „jogszabály”, mint a közoktatási törvény. A legmagasabb szintű jogszabály a törvény, utána ugye a rendeletek, de beszélhetünk „házi jogszabályokról”, mert országos szinten egy jogszabály nem tud olyan szabályozást adni, ami minden egyes intézménytípusra és intézményre helyben „ráhúzható”. Minden előadótól hallottuk itt az előzőekben, hogy mennyire fontos az intézmény egyedisége, ugyanez vonatkozik a szabályzatokra is.

Tehát azért van a főcímben a rendszeres szó, mert azt jelenti, hogy minden évben hozzá kell nyúlni, a változó jogszabályokhoz kell igazítani. Azok a szabályozások, amik a mindennapi működésre vonatkoznak, meg kell jelenjenek az intézményi szabályozás szintjén is. Miért? Mert csak úgy kérhető számon bárki az elkövetett viselkedéséért, ha ismeri a testület által megalkotott helyi szabályokat.

Ebből kiindulva megpróbálok a jogszabályok felsorolása helyett egy olyan rendszert felállítani és arra példákat hozni, hogyan is kell erre az egészre gondolni. Azt a koherenciát kell a dokumentumok között kialakítani, amelynek a jogszabályok alapján létre kellene jönnie. Nem könnyű feladat. Hoztam néhány példát arra, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani, és egyáltalán mire kell, hogy figyeljünk.

Sajnos meg kell, hogy fertőzzelek én is benneteket egy székely viccel. Azt hiszem, először az államtitkár úr mondott egyet, én is hoztam nektek egy témához illeszkedőt.

A székely kutyája és a szög, avagy miért nem mozdulunk, mielőtt eléggé fájna?

• „Hát, mér’ vonyít ez a kutya ilyen fájdalmasan?
• Mer’ szögbe feküdt. – feleli a barát.
• És mér’ nem száll le róla?
• Mer’ még nem fáj eléggé …”

Tanulságos ez a történet és mennyire igaz. Érzem, hogy nem jó, szúr, nyom, fáj, kényelmetlen, akadályoz, időről-időre panaszkodásra késztet, mégis tovább ülök, sőt bele is fekszem. Itt kezdődik a jogszabályokkal való rendszeres foglalkozás kötelezettsége.

Nézzük akkor röviden, hol mit kell itt tenni.

Mi a belső szabályzatok célja? Elsősorban az, hogy biztosítsák az intézmény hatékony és rendezett működését. Minden egyes szabályzatnak megvan a tartalma, hogy mire vonatkozóan tudja biztosítani azt, hogy a saját intézményetek a jogszabályoknak megfelelően tudjon működni. Legyen az SZMSZ, házirend, vagy pedagógiai program, úgy kell összeállítani, hogy az a helyi valóságnak feleljen meg, a helyi valóságnak megfelelően tudjanak az ott dolgozók működni, és tudják végezni a mindennapi minőségi munkát. Néhány példát hoztam nektek arra vonatkozóan, hogy mi is indokolja a változó világhoz (konferencia címe) való rendszeres hozzáigazítását a dokumentumoknak. Néhány olyan dolgot raktam a diákra, hogy abból lássátok, melyek azok a változások, amelyek indokolják a szabályzatok rendszeres felülvizsgálatát.

Ilyen például az integrált technológia. A konferencia három napja a digitális eszközökről szól. Ahogyan a helyettes államtitkár asszony mondta: lépést kell tartania mindenkinek a fejlődéssel. A magam szintjén nem mondhatom például azt, amikor egy számlát vagy bármit kell befizetnem, hogy innentől nem fizetek egy árva garast sem, mert nem tudok QR kóddal fizetni.

Ilyen például a projektalapú tanulási módszerek bevezetése, ami már egyáltalán nem új számotokra.

Nézzük az inkluzív oktatást! Itt Csépe Valéria professzor asszony előadására utalok vissza: elviekben ez a szó már létezik, de még messze állunk tőle. Jó lenne, ha tényleg meg tudna úgy valósulni, hogy minden gyermek számára – bármilyen családi háttérrel jön az intézménybe – igazán hozzáférhető legyen ez az oktatás.

Ilyen például továbbá az alternatív értékelési módszer. Ezt nagyon kiemelném, mert ma is több előadó erről beszélt, a formatív értékelés. Fantasztikus jó dolog, és az óvodára jellemző ez az értékelési módszer. Kapcsolódok Edithez – abban a tekintetben, hogy az eKRÉTA-ban is ezt az értékelési formát kell használjátok, hiszen a gyerekekről és azok haladásáról, teljesítményéről kell egy általános képet adni. Ebben a témakörben kapcsolódhatok Szent-Gály Violához és Petránné Képes Gizella szekcióvezetőhöz is, mert elmondásuk alapján az óvodapedagógusok olyan formatív értékelést tudnak adni a gyermekekről, hogy a szakértői bizottságokban ülő szakértők legtöbb esetben egyetértenek az óvodapedagógusokkal. Ez szerintem jó hír, egy pozitív dolog.

Folytassuk tovább! Ilyen az integrált pedagógia. Volt sok nyüglődésünk, mert azt mondtuk, hogy nincs hozzá képesítésünk. Visszatérek arra, amit mondott itt a helyettes államtitkár asszony. Eljön az az idő, amikor bizony majd a pedagógusokat gyógypedagógiával is meg kell fertőzzék. Nem választás kérdése lesz. Ahhoz, hogy integrált pedagógiát tudjunk alkalmazni a csoportjainkban, bizony meg kell tanulnunk azt is, hogyan kell bánni egy SNI-s gyerekkel. Sajnos ma még előfordul, hogy egy magánintézményt meg kellett szüntetni mert felvett SNI-s gyereket és kiürült. Fantasztikusan modern, új épület, színpaddal, drámajáték, minden lehetőség megvolt a fejlesztésre, de a szülők elvitték a gyerekeket, mert lehetőséget adott arra, hogy sérült gyerekek is bekerüljenek. Ez nagyon szomorú, de sajnos ma még itt tartunk. Bízunk benne, hogy azért ez is sokat fog változni.

A kreatív és művészi tevékenységekről nem szeretnék túlzottan sokat beszélni, de minden egyes változás mögött felvillantottam, hogy milyen működést szabályozó dokumentumokat érint a tevékenység ellátásának szabályozása. Hogyan érinti például a pedagógiai program és az SZMSZ szabályozását egy művészi tevékenység bevezetése? Nem mindegy, hogy kit engedtek be az óvodába. Ha például nincs szabályozva, hogy ki felel a gyerekekért egy ilyen foglalkozás alatt, akkor nincs semmilyen művészi tevékenység az óvodában, mert a felelősség a vezetőké és a pedagógusoké.

Szülői részvétel. Ez egy új jelenség, őszintén örülök, mert mindig azt vallottam és vallom a mai napig: ha megfelelő a kommunikáció a szülőkkel, nincs probléma. Én elhiszem – régen voltam csoportban –, hogy sokat változott a világ, változtak a gyerekek is, de nagyon sok jó példát is lehet hozni annak ellenére, hogy a gyerekek laptopon és telefonon nőnek fel. Azt gondolom, hogy minél inkább be tudjuk vonni a szülőket, minél aktívabban vesznek részt az óvoda életében, annál inkább tudnak segíteni. Erre nagyon sok jó példát tudnátok hozni szerintem a mindennapi gyakorlatból. A működést szabályozó dokumentumok több területet is érintenek.

Nézzük az oktatás-nevelés szerkezetét, működését, a résztvevők jogait és kötelességeit. Hoztam nektek erre most példákat, hogy szabályoznak, milyen területeket érintenek? Érintik a tanterveket, a pedagógusok képesítési követelményeit. Erről is volt szó az előző előadóknál. Nagyon helyesnek tartom például, hogy legyen az óvodavezetőnek beleszólása a pedagógus továbblépési lehetőségének a terelgetésébe, tehát milyen irányba menjen a pedagógus továbbtanulni. Hogyan tudja majd a tanultakat felhasználni a mindennapi munkában? A formatív értékeléssel folyamatos visszajelzést adunk, és akkor meg lehet beszélni azzal a pedagógussal, hogy lám-lám, neked ezen a területen szükséged van arra, hogy megerősítsd a tudásodat, és ebbe az irányba menjél tovább. No, hát elérkezett a pillanat, amikor visszaidézem nektek az előadásom elején elmondott székely viccet. Ide a kutyámmal érkeztem – ugyanis van egy Bankár nevű, nagyon nagy egyéniség kutyám. Ha még emlékeztek rá, arról szól a történet, hogy az egyik székely szomszéd átmegy a másikhoz, és beszélgetnek, beszélgetnek, és a kutyája meg állandóan vonyít a házigazdának. Azt kérdezi, hogy miért vonyít ez a kutya ennyire?

Tanulságos ez a történet és nagyon igaz. Nagyon fontos számunkra a teljesítményértékelés, nagyon fontos számunkra a bér, nagyon fontos számunkra a pedagógiai program tartalma. Fontos, hogy jól működjön mindegyik, de addig, amíg nem fáj eléggé az a szög, addig bizony ott fekszünk rajta, és nem nagyon igyekszünk, hogy hozzányúljunk az SZMSZ-hez, a házirendhez, a helyi programokhoz. Bankár kutyám elég pihe-puha szőnyegen fekszik, úgyhogy ő biztos, nem feküdne hosszú ideig a szögön, hanem gyorsan váltana.

Nézzük az okokat, miért is fontos az, hogy bármennyire is még feküdnénk azon a szögön, mert ráérünk, mert van sokkal fontosabb, hogy értékeljük a teljesítményünket, meg csináljunk bármit, hogy hozzányúljunk a szabályzatokhoz. Ezek az okok jelenleg például az új pedagógiai módszerek vagy oktatási technológiák, az új szociális igények, a politikai és gazdasági változások. Ugye belátható, hogy nem várhatunk évekig a szabályozó dokumentumaink felülvizsgálatával. Muszáj, hogy naprakész legyen, mert több olyan példát tudok nektek hozni, ami abból adódott, hogy bizony nem volt rendben az SZMSZ, vagy nem volt rendben a házirend.

A következő dián azt gyűjtöttem ki, hogy ebben az évben a szervezeti és működési szabályzatnak mely területeit érintették a változások, ami azt generálta, hogy hozzá kellett nyúlni az SZMSZ-hez. Nem kérdezem meg, hogy hányan módosítottátok az SZMSZ-t.

A teljesítményértékelési szabályzatot bizonyára megcsináltátok, de ahhoz, hogy a teljesítményértékelési szabályzatotok jól működjön, ahhoz az SZMSZ-hez kellett legelőször nyúlni. Miért? Mert a munkaköri leírásokat módosítani kellett. A legeslegfontosabb volt, hiszen, hogy kérhetek számon bármit, ha nincs benne a munkaköri leírásában. Csak azt kérhetem a beosztottaktól számon, ami benne van a munkaköri leírásában. Lehet, hogy nem állandóan van, de akkor legyen egy olyan része a munkaköri leírásnak, ami mondjuk egy évre szól, a következő évben pedig módosíthatom. Nagyon-nagyon fontos dolgok. A dia jobb oldalán találjátok azokat a jogszabályokat, ami ezeket a feladatokat indukálta.

Nézzük a házirenddel kapcsolatos változások szabályait. Például a diabéteszre vonatkozóan. Az utóbbi időben hozzá kellett nyúlni, és meg kellett csinálni a helyi szabályokat. A következő, az allergiás megbetegedésben szenvedő gyerekekkel kapcsolatos, már nem olyan keményen fogalmaz a szabályzat, de ha nem szabályozzák helyileg a saját intézményben, akkor bizony probléma van. Ide kapcsolnám még a hiányzások igazolását. Amire felhívnám a figyelmeteket, hogy lehetőséget ad arra a törvény, hogy a házirendben azt szabályozhatjátok, hogy csak a papíralapú igazolást fogadjátok el.

A pedagógiai programot érintően melyek azok a feladatok, amelyek indokolták, hogy hozzá kellene nyúlni egy kicsit. Talán ehhez a dokumentumhoz kellett a legkevésbé, de miután új feladatok is megjelentek a törvényben, úgy gondolom, hogy bizony van dolga a nevelőtestületnek és a vezetőnek is, például a diabétesszel élő gyermekekkel kapcsolatban. Csak egy példát mondok: milyen továbbképzéseket kellene elvégezni – gondoljunk csak arra, hogy a pedagógushiány miatt lehetőség van arra, hogy pedagógiai asszisztens vagy dajka legyen a gyermekekkel. Ha nincs szabályozva, hogy a dajkának vagy a pedagógusnak mi a dolga, és milyen felelőssége van ez idő alatt, akkor mit kérhetünk tőle számon? Semmit az égadta világon, viszik a vezetőt, ha bármi baj előfordul. Bizony-bizony hozzá kell nyúlni a dokumentumokhoz, és szabályozni kell, hogy milyen feladatai vannak ezeknek az embereknek ebben az időszakban.

Azt mondtam az előadás elején, hogy oda kell figyelni a dokumentumok koherenciájára. Ellentétes nem lehet egyetlen helyi szabályozás sem azzal, ami a magasabb rendű jogszabályokban van. Ez az egyik szabály. A másik, hogy teljesen fölösleges megismételni a szervezeti és működési szabályzatban vagy házirendben azokat a szabályokat, ami a törvényben szerepel. Ha egyszer ott van, akkor minek másoljam át az egyes szabályzatokba. Azt kell szabályozni, hogy ami a törvényben van, azt helyileg te hogy oldod meg. Ezért a változásokért kell rendszeresen, felülvizsgálni a szabályozó dokumentumaitokat.

Példa: az óvoda igazgatója az óvodapedagógus hiányzása, illetve tartósan betöltetlen óvodapedagógus állások esetében – magasabb rendű jogszabály rendelkezése alapján – a reggeli és a délutáni felügyeletet pedagógiai asszisztens vagy dajka bevonásával is végeztetheti.

Mit kell tartalmazzon e tekintetben a házirend?

• Tudjanak a szülők arról, hogy a megjelölt időben dajka van a gyerekével. Tehát nagyon fontos, hogy megjelenjen ez a házirendben is!
• A pedagógiai programban annak a pedagógiai tartalomnak kell megjelenni, amelyet a helyettesítő kolléga el tud látni, továbbá tudja, hogy mi a feladata abban az időben. Az jelenti a koherenciát, ha mind a három dokumentumban megvannak az erre vonatkozó részek.
• A szervezeti és működési szabályzatban a feladatnak meg kell jelennie a megbízott munkatárs munkaköri leírásában.

Nézzük a következő példát a diabéteszes gyermekek óvodában történő speciális ellátására!

Szerintem az az óvoda működik jól, amelyik erre külön eljárásrendet dolgozott ki. Mert a vezetőtől a szülőn át a gyermekig, a helyettesítő pedagógusig, mindenkinek tudni kell, hogy mi a dolga ilyen esetben. Annak is, aki nem írt alá nyilatkozatot, hogy ő ezt vállalja, és nem került bele a munkaköri leírásába, előfordulhat, hogy a látens allergiára derül fény. Ebben az esetben a szülő sem tud arról, hogy a gyermeke az adott helyzetben allergiás rohamot mutat – mondjuk nem ehet mogyorót –, mert életében addig nem evett mogyorós nutellát, de az óvodában mégis. Ha ez a gyerek megeszi, és ott kap allergiás rohamot, fontos, hogy tudja az összes dolgozó, hogy mi az eljárás ebben az esetben. Ezért kell az SZMSZ-nek ezt az eljárásrendet tartalmaznia.

A házirendben a szülők tudomására kell hozni az eljárást, a házirendhez csatolni kell azt a nyilatkozatot, ami alapján például a szülő nyilatkozik a gyerek diabéteszes betegségéről, továbbá nyilatkozik a pedagógus is a hajlandóságáról a képesítés megszerzésére. Miért kell a szülő részéről is nyilatkozat? Nyilatkozik gyermekek betegségének fennállásáról és az étkezésről. Mert kétféleképpen dönthet a szülő, vagy saját maga hozza a gyermekének az étkezést, vagy megrendeli a közétkeztetésben. Mind a kettőről nyilatkoznia kell.

Az utolsó példám a koherenciára, amely a gyermekvédelem területére hívja fel a figyelmet. Fontos, hogy pontosan szabályozva legyen az SZMSZ-ben, a házirendben, de akár feladatok terén a pedagógiai programban is, hogy kivel hogyan működik együtt az intézmény. Rengeteg új szabály van a gyermekvédelemmel kapcsolatban, úgyhogy böngésszétek ezeket a jogszabályokat, helyileg szabályozzátok, amit kell. Csak egy példa: mi a teendő, ha az óvodában marad a gyermek, mert nem jön érte a szülő? Ki viheti el? Hova viheti el? Milyen szervezettel kell felvenned a kapcsolatot?

Újra elmondom, hogy mennyire fontos a legitimációs záradék, mert amikor már aláírta a nevelőtestületi tag és a dajka is, hogy megismerte a szabályzatot, megbeszéltétek, onnan már az ő felelőssége is, hogy mi történik. A vezetői felelősség elsősorban az, hogy megismertesse a nevelőtestületével. A törvény egyszer sem írja elő azt, hogy például a dajkákkal is kellene kötelezően legitimáltatni, de a dajka nem dolgozik az óvodában? A dajkának nem kell ismernie ezeket a szabályokat? De! Semmi nem tiltja azt, hogy a legitimációs záradékon – nyilván nem jogszabályi hivatkozással – rajta legyen, hogy a dajkák képviselői aláírták és megismerték ezeket a szabályzatokat.

Felvetném azt is, hogy nyugodtan lehet helyi szabályokat vezetői utasításként kiadni. Ez is benne van az új jogszabályban, a vezetői utasítás. Nem nagyon ismerjük, nem nagyon szoktuk ezt alkalmazni. De lehet. Én javasolnám nektek a gyermekbiztonsági szabályzat elkészítését. Átgondolva a dolgokat, amelyek nem férnek bele a szabályzatokba – mert esetleg nagyon hosszú lenne az elég részletes szabályozása – azokat vezetői utasításként ki lehet adni. A teljesítményértékeléssel kapcsolatban Szabadi Edit, előző előadónk, rengeteget beszélt arról, hogy mi mindent érintett a szervezeti és működési szabályzatban. Elsősorban a munkaköri leírásminták kiegészítését, az adat- és iratkezelést. Említette Szabadi Edit, hogy mennyire fontos a hozzáférés lehetősége. Szabályozni kell bizony azt, hogy melyik vezetőhelyettesnek, melyik munkaközösség-vezetőnek vagy egyáltalán bárkinek, aki adatot kezelhet, mi a felelőssége, mi a dolga. Egy 25 tagintézményből álló intézménynél nem biztos, hogy a vezetőnek kell ezért is felelni, azaz legyen szabályozva a dokumentumokban, hogy kinek, mikor, milyen felelőssége van ebben.

Összegzésként szeretném elmondani, hogy miért fontos a vezetői felelősség a belső szabályzatok naprakész, rendszeres felülvizsgálatában és a változásokhoz való igazításában:

• Elsősorban azért, mert biztosítja a gyermekek biztonságát, jólétét és a jogaiknak a védelmét.
• Garantálja, hogy az óvoda intézménye egységesen működjön, megfeleljen a minőségi oktatás követelményeinek. Már nem kötelező minőségbiztosítást csinálni, de azt gondolom, hogy a minőségi óvodák tovább folytatják a megkezdett munkát. Ha már kialakult egy jó rendszer, akkor nem érdemes a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is.
• A jogszabályok betartása elősegíti a transzparenciát, az átláthatóságot. Azt mondtam, hogy a szülővel mennyivel könnyebb az együttműködés akkor. ha átlátja az óvoda működését és nem feltételezi, hogy ez az óvónő ilyen, az a dajka olyan, a vezető meg másmilyen.
• Biztosítja az intézményeknek, hogy felkészültek legyenek a vészhelyzetek kezelésére. Nem említek mást, mint a két éven át tartó Covidot. Bizony sok mindent másképp kellett csinálni. Csak gondoljatok például egy dokumentum módosításra Covid idején össze tudtunk jönni? Nem. Ha szabályozva van az SZMSZ-ben, hogy mit jelent az igen, mit jelent a nem, milyen kézmozdulatokkal. A digitális, ugye?

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket (Bankárral együtt)!